Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-12-01 / 49. szám
Veszprém, 1888. lX-ik évfolyam 49. sz. Szombat, deczember 1. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: jelen. minden szombaton. Szerkesztőség: Egész évre..........................6 frt — kr. Félévre ...............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. ™ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — HIRDETÉSEK ÉS iTTTXIL.T'X'HlEaHITC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábo« petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Mi van a Rumy-billikomban ? Veszprém, nov. 30. Ha nem volna oly végtelen elszomorító ez a szerencsétlen Rumy-billi- ; kom-ügy, ha nem volna háttere olyan fekete s nem tárta volna föl teljes mezitlenségében az ez ügyben eljárt vasmegyei tisztviselők lelkiismeretlenségét, melylyel a magyar nen zetet egy páratlan műbecsü s ezenkívül igen értékes ereklyekincstől fosztották meg : akkor igazán nevetni kellene a fölött a tragikomédia fölött, amelylyel ezek a vasmegyei szerecse- nek magukat az „Egyetértés“ s a „Veszprémi Független Hirlap“ leleplezései ellenében, fehérre mosni akarták. Micsoda felforttyanás, micsoda falatrengető általános förmedés keletkezett ott Szombathelyen, mikor Budapesten és Veszprémben lehullt a lepel a Itumy-billikom paklijairól ! Nosza rajta, sajtópörök présébe kell szoritani ezeket a vakmerő iró embereket — akik elég vakmerők a vasmegyei hivatalos basák tizeiméit a világ elé tárni ! Majd ők megmutatják, hogy ők kicsodák. Hisz ott van kezükügyében a szombathelyi esküdtszék. Ki volna ezek közt elég vakmerő, felmenteni a vádlottakat 1! És a vád képviselője, Feldmann ügyvéd kijelenti nyiltan, az esküdtszék szine előtt, hogy biztos abban, miszerint mind a 12 esküdt egyhangúlag fogja elitélni a vádlottakat. Csak ügyesen kell csinálni a dolgot. És csinálták meglehetős furfang- gal, Elébb a kisebb bűnöst kell elítéltetni, akinek nincs pénze, hogy bizonyítékait beszerezhesse. Az majd odaáll minden argumentum és minden tanú nélkül a sajtóbiróság elé. Azzal elbánnak könnyen s elverik rajta a port .............Azután majd előveszik a főv ádlÓttat s akármint fog bizonyítani, azt fogják mondani az esküdtszéknek, hogy lárifári az egész. Ha már elítéltétek az egyiket, el kell Ítélni a másik vádlottat is. Így perelték meg elsőbben a „Veszprémi Függeten Hir- lap"-ot, mely pedig csak kommentálta s idézte az „Egyetértésit s mikor a mi emberünket Takács Szyl- vesztert két Ízben egymásután egyhangúlag elitélte mind a 12 esküdt: ekkor idézték tárgyalás elé az „Egyetértés“ czikkiróját, szentgvörgyi Horváth cs. kir. kamarást. És most itt kezdődik a tragikomédia. A „Veszprémi Független Hírlap“, bízva ügye feltétlen igazságosságában, beadatta dr. V i- s o n t a v Soma által az itélen ellen semmiségi panaszát. Az iratok felküldettek a nin. Curiához. Eközben megtartatik Szombathelyen ugyanazon esküdtszék előtt, a sajtótárgyalás szentgvörgyi Horváth kamarás ellen, — amelyen Pulszky Ferencz, Pulszky Károly, Sza- lay Imre s Boncz Ferencz, mindmegannyi kormánybefolyásos méltóságos úriemberek azt vallják, hogy a kamarás leleplezése igaz dolgokat tartalmaz s a muzeum nagyértékü műkincstől fosztatott meg. Erre beáll a szt. Pál fordulása. Eötvös Károly, a vádlott kamarás védője megfordítja az argumentumok boldogabb végét s úgy kezdi titulálni Bárdossy árvaszéki elnököt, ki a vádat emelte, hogy „vádlott ur“ és képviselőjét, Feldmann urat azzal lepi meg, hogy „tisztelt védő“ urnák czimezi. A jámbor esküdt urak nagyot néznek. Belátják, hogy a Rumy-billi- kom elvesztenek bűne valójában nem a vádlott kamarást, de Bárdossy árva- széki elnököt terheli; nagyot fohászkodnak — és felmentik a rágalom alól a kamarást, azonban hogy Bárdossy ur se haragudjék rájuk, nagybölcsen elítélik őt mégis becsületsértésért. Most már aztán a butaságok klasz- szikus képe igy áll : A derék esküdtek ugyanegy ügyben egyhangúlag elitélik r á- galm a zásért kétszer egymásután a mi emberünket Takácsot s mindjárt reá a rágalom alól felmentik Horváth kamarást. Viszont ez Ítélettel kimondják, hogy Horváth kamarás bebizonyított igaz dolgot irt, de azért mindegy nekik : ők becsületsértésért mégis elítélik — bármilyen igazsága van is. Most aztán maga a szombathelyi királyi törvényszék egyhangú határozatként kimondja: miszerint „Horváth kamarás, a vádolt czikk közlése által a nemzetnek közszolgálatot tett“ s ezzel véglegesen elitéli a törvényszék is a vádló Bárdossy t: négio ez megnyugszik az ítéletben. Végre beleszól a nm. Curia is a dologba s tegnap letárgyalván a „Veszprémi Független Hírlap“ ellen hozott marasztaló Ítélet ügyét: p o n t r ó 1-p o ntra magáévá teszi dr. V i t o n t a y Soma sem miségi panaszát: s megsemmisíti teljesen az ítéletet. Legvégezetül megszóllal a kor- | mány nagy harangja is s a Rumy- l billikom ügye a legérdekesebb fordulatot veszi. A közalapítványi kir. ügyigazgatóság ugyanis a hagyaték leltározását végzett kir. közjegyző, a hagyaték tárgyalása körül eljárt szombathelyi járásbiró, a hagyaték körüli intézkedésekbe befolyt szombathelyi kir. törvényszéki bírák s végre a z árvaszk elnöke s bírái ellen a fegyelmi eljárás megindítása és kártérítési kereshetőség megállapítása i r ánt a szükségesnek mutatkozó lépéseket megtette. Íme így végződött a gyönyörű hajsza, mely nem volt a legpikánsabb jelenetekben se szegény. Nekem legalább úgy tetszik, mintha a rókák kergették volna a. tollas jágerokats most a rókakomák rohannának a büntető igazság sortü- zei előtt. Mindhasztalan ............... Az Isten nem ver bottal. Egy dolog bizonyos. Hogy a nemzet birtokába fog jutni a nevezetes műkincsnek elébb vagy utóbb, A törvény felelőssé tette ezért azokat a vasmegyei rósz hivatalnokokat, akik a billikom elvesztőt okozták S ha, (miként ő felsége a király nevében monda ki a szombathelyi kir. törvényszék) hogy Horváth czikke közszolgálatot tett a nemzet n e k : a „Veszprémi Független Hírlap“ nyilt szavainak kommentárja kellett ahhoz, hogy felriadjanak reá a vasmegyei Rumy-bil- likomosok s ami, elsősorban való bepereltetésiink által felkeltsék erre a gonosz, bűnös dologra az egész nemzet s a kormány figyelmét. A lavinát megmozdítottuk. Leomlott. Köszönje meg a nemzet, köszönje meg minden becsületes ember Vesz- prémmegye hivatalos lapjának, a „V eszprém“-nek azt, amiért ezt a czikkünket (1888. okt. 28.) „bandita tá m adásnak“ nevezte. Mág a szombathelyi esküdtszékhez van egy rövid szavam. Gyöngéd tanács ez, hogy tudniillik „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.“ Ha egy ember téved, vagy indulat nyűgözi a lelkiismeretét, avagy veleszületett butaság követtetett el vele beszámíthatatlan dolgot, azon bizony semmi csudálkozni való sincs. Errare humánum est. Hanem ha egy testület, melyet a király szentesítése által, a nemzet akaratából alkotott oly testület, mely hivatva van a hideg ész, az indulat- talan szívverés szerint ítélkezni, a földi ember legdrágább kincse a becsület fölött: követ el testületileg beszámít hatatlan butaságokat, s elitéli a nemzet érdekeit önzéstelenül védő férfiakat s futni hagyja a gonoszokat: majd meg elismeri, hogy valaki nem rágalmaz mert igazat irt és mégis elitéli becsületsértésért — az ilyen testület nem tarthat arra számot, hogy bízzék benne az agyában — szivében a nemzet; mert visszaél a becsület-védő, gonosz- ságot-irtó leghatalmasabb pallossal. Igazság ez uraim, és dogma. Amelynek ellenébe nincsen semmi argumentum és semmi appeláta. Vegyék jó szívvel és ne nehezteljenek. És annyival inkább se, hogy Önöket egyébkint is ismerem. Önök voltak azok, akiknek itéló- széke elé hurczoltam egy veszprémi rósz embert, aki hála helyett a vett jótettekért, sárba tiporta becsületemet. Önök beismerték, konstatálták, hogy ez az ember megsértette az én becsületemet, (kénytelenek voltak vele, hisz Vasvármegye legbecsületesb embere Pázmándy Dénes eskü alatt mondta el önöknek a múltamat) de azért mégis azt Ítélték, hogy „nem vétkes“ az a rósz ember, nem büntetendő az én becsületem orvtámadója. Ha önöknek elébbvaló a pártszenvedély vaksága, a józan ész és lelkiismeretnél s ezt nem szégyelték itéletileg kimondani, Íja önöknek Hekuba a független irányú emberek becsülete, és önök szerint nem büntetendő a becsület- sértés, én is élhetnék az önök jogával s szemükbe mondhatnám azt a rettentő becsületsértő szót, amit az a veszprémi gonosz ember rólam irt. És önök nem rekriminálhatná- nak e sértés ellen, mert hiszen ép önök dokumentálták velem szemben a becsületsértés büntethetlen szabadalmát. De nem másolom le az önök szomorú erkölcsi recipéjét. Betudom egyszerű testi hibának — butaság n'a k. Annak pedig hiába prédikál a józan ész, a törvény s a lelkiismeret. A Rumy-billikom tragikomédiája azonban arra is jó volt, hogy az ország s a törvényhozás tisztába jött önökkel, a szbathelvi esküdtszékkel is. Ha nem lehet boldogulni a reg- ruta-katonával, ha hiile az és kiképezhe- tetlen, és hasznát nem lehet venni és szégyent csinálsz uniformisnak — akkor kiszuperálják. Bizony mondom, hogy a szombathelyi esküdtszék is ráérett már — az esküdtszéki itélkedésből való kiszuperálásra. Azt tessék megérteni és elhinni — a rövid ész daczára is. Kompolthy Tivadar. v őrizd meg! Őrizd híven a kis virágot, Melyet számodra téptem én. Ezzel mutasd, hogy hőn szeretiél Engem, ki csak éretted él. Nem hitted soha, hogy imádlak, Ridegnek tartottad szivein. Tudom a távol megtanított, Hogy árva vagy én nélkülem. Fájón esett vérző szivemnek Bogár szemed sötét ege, De válni kellett , . . igy rendelé Sorsunk kegyetlen végzete. „Isten veled,“ rebegte ajkam, „A sors engem távozni int.“ Megnéztem arczod újra, újra, Hisz soká nem látom megint! Ha őrződ még a kis virágot, Amely reám emlékeztet . . . Ha elfelejtőd, még megsúgom : „Szeretni C3ak egyszer lehet“ . . , R0B0Z ATALA. Béka és a gólya*) Ne oly vígan, ne oly bátran! Ti brekegő békák. Vissza-vissza a mély tóba, *) Mutatványok a Rigler József Ede Budapesti gyártelepe által kiadott, gazdagon illusztrált ifjúsági műből. Jön király tok mindjárt! Jön a gólya s lesz hadd el hadd, Vig dalotok félbe szakad! De a békák nem hallgatnak. Csak brekegnek tovább — „Ördög féljen a gólyától!“ Rövid észszel mondják. De gólya jön, s gyorsan lecsap. Kettőt hármat csőrére kap! Kis madaram .., Kis madaram, kis madaram, Mondd csak nekem, fészked hol van? Fent magasan, fa tetején. Kis fészkemet ott raktam én; Sürü erdő rejtekében, Kis fészkemet ott rejtem el! Kis madaram, kis madaram, Mondd csak kis fészkedben mi van ? Kis fészkemben lakik párom, Az én üdvöm, menyországom . . . A természet vig zenéje, Édes hangú fülemile! A szépség hátrányai és a rútság előnyei, A párisi „Figaro* érdekes bizarr kérdéseket szokott fölvetni és azután közli e kérdésekre beérkezett feleleteket. Legutóbbi kérdése az volt: „Melyek a szépság hátrányai és a rútság előnyei ?“ A beérkezett tengernyi feleletből ime néhány: — A szépség elmúlik, a rútság megmarad. — A szépség és rútság egyaránt eltűnik az öregség ránczai alatt; az egyik elvesz, a másik elrejtőzik. Éljön a kor, amelyben a szép nők megszűnnek szépek lenni és a ruták azt merik mondani, hogy szépek voltak. — A deformált nő, akit férje épnek talál, a sánta nő, akit férje nem kiván másként látni, nem a legboldogabb teremtményei-e a női világnak? Nem-e dicsősége az a nőknek, ha imádhatni tudják azt, ami bennük hiány? Elfelejtetni, hogy a sánta nő sántít, nem egyéb, mint egy pillanat káprázata; de szeretni őt azért, mert sántít, ez az ő hiányának istenitése. A nők evangéliumába majdnem belebetne igtatni ezt a tant: „Boldogok a tökéletlenek, mert övék a szerelem országa.“ Bizonyos, hogy a szépség a nőnek szerencsétlensége lehet; mert nem szerethetni-e őt úgy, mint a gazdag örökös- nőt szeretik ? De az a szerelem, amit az örökségtől, vagy ama törékeny előnyöktől megfosztott nő ébreszt, a mely előnyök után Ádámnak oly sok fia futkos, ez az igazi szerelem, a világ előtt ismeretlen, titokzatos szenvedély, a lelkek forró vonzalma, oly érzelem, a mire nem vár soha kiábrándulás. Ez a nő oly bájakkal bir, a miket a világ nem ismer. A történelemben hires szerelmeket majdnem kivétel nélkül olyan nők ébresztették föl, a kikben a világ kifogásolni valót talált. Kleopátra, Nápolyi Johanna, Poitirs Diana, Valliére kisasszony, Pompadour asszony s azon nők legtöbbje, akiket a szerelem híresekké tett, testi hiányokkal bírtak, mig azok a nők, akikről a történelem azt jegyzi föl, hogy szépségük kifogástalan volt, rendszerint boldogtalanul szerettek. Ennek a látszólagos bizarr dolognak bizonyára oka van. Lehet, hogy a férfi inkább az érzelem, mint a gyönyör éltét éli, lehet, hogy a szép nő egyedül fizikai bájának megvan a maga hatása, mig a középszerű szépségű nő lényegileg erkölcsi bájának a hatása végtelen. — A szépség hátrányai! Mily sértés! De a szépségnek nincs hátránya és nem is lehet. Férfinak kell lenni, aki ebben kétel- kebik. Önök, férfiak, tékát nem tudják azt, hogy szépnek lenni a legfőbb, a teljes, ba- tárnélküli paradicsomi boldogság. A szépség: ez minden órának mámora, minden pereznek öröme, leirhatlan boldogító kéj: — szépnek lenni, annyit jelent, mint bírni minden férfi hódolatát és minden nő féltékenységét. Többet ér szépségben élni egy esztendőt, mint csúnyaságban egy évszázadot. a. rútság előnyei! Mily paradox! Erre nem is felelek. — A szépség! A világ minden kincséért sem akai-nék szép lenni! A szép nő semmit sem tehet. Folytonosan féltik, kémlelik, irigység és gyanú veszi körül. n A rut nő épen ellenkező helyzetben van. Ö tiszta lábbal megy át oly helyen, ahol egy angol is befeketítené a szárnyait, ahol a szép nő elveszte é erényét vagy legalább is jó hírnevét. — A szép nő örök nyugtalanságban él a fölött, hogy nem eléggé szép, hogy kevésbé szép, mint vetélytársa, hogy aem marad mindig szép. A rut nő megvan győződve arról, hogy minden férfi kész magát az ö diadalkocsija elé fogni. A vasutakon a hölgyek osztályát mind oly szörnyek foglalják el, akik hiszik, hogy a többi vaggon- ban az ő erényök nem biztos a támadástól. Azoknak az öreg nőknek, akik egykor szeretetreméltók voltak, legveszedelmesebb nevetséges oldala az, hogy elfeledik, hogy már nem azok. — Ha a nő a kor beálltával nem tud lemondani a szép nő cziméről, biztos lehet benne, hogy nevetséges. S nagyon sokba kerülnek ezek a pyrrhusi győzelmek. Mily szomorú az a gyerekes, túlérett kaczér- kodás, a folytonos és czéltalan küzdelem, hogy helyreállítsák az időnek belyreállithat- lan rombolásait, hogy ezt mondják rólunk : „Szép rom, elég csinosan kipiperézve !* — A szép nő erényét, akár okkal, akár a nélkül, mindig gyanúsítják ; ő a bűnbakja a csúnya nők féltékenységének. — A szép nő? Hogy megszólják Elmondják róla, hogy hideg, banális, kifejezésnélküli szépség, hogy szép, de nagyon ostoba. Olyan mint a vásári bódéban a viaszbáb, amelyet az állványon ide-oda forgatnak. A csúnya nő? Minden nő igyekszik őt elhalmozni bókokkal, mert nem tartanak tőle. Dicsérik öltözetét, ízlését, kiváló modorát, tehetségét és védik a férfiak megszólá- sai ellen. De azért mégis inkább szeretnék szép, mint csúnya lenni. A rút nő ritkább jó és sohasem türelmes. — Balzac» azt mondja: „A szépség vonz, a szellem elbájol, de a jóság állandó- lag leköt.“ A szépség, mint a rútság, eltűnik a megszokás és a bensőség által. A legszebb asszony férje is, ha a nő nem birja őt a szellem és szív tulajdonaival lekötni, hamar megunja a nőt. Mint álljon ellen a hiúságnak a szép nő? De a rút nőnek mily geniere, mily erőre van szüksége, hogy elfelejtesse a rútságát ? — A szép nő — az jó egy évre, két évre; de a harmadik esztendőben mit tegyen a férj ezzel a szép metszetű arczczal, a finom termettel, a piczi lábbal, a gyönyörű kézzel, amelyet már annyi időn át megcsu- dált és imádott? Ha még valamit szeret a nőben, úgy az ő neje és nem a szép nő. —
