Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-11-24 / 48. szám

Veszprém, 1888. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, november 24. Tolt, derítette föl azt és ma ő legyen a vét­kes. Ez nem volna igazságszolgáltatás. Az es­küdtek elitélhetik Horváth Zzigmondot, de azt hiszem, nem teszik meg, bár megtehetik. De akhor neui szent-gvörgyi Horváth Zsigmond lenne elitélve, hanem maguk az esküdtek, kik a hibás embert nagy glóriával szabadjára eresz­tenék, a nem hibás embert pedig a kóterbe beszorítanák. Ezt nem az esküdt urak jóindulatának megszerzése végett mondom, hanem csak azért, hogy Ítélje meg a t. kartárs ur, meg az esküdtek, hogy a jogi fejtegetések oly következményeket is szülhetnének, hogy a hibás ember megdicsértetik, a másik pedig, ki hazaíiasan járt el, bevitetik a dutyiba. Ha a t. kir törvényszék megengedte volna: szerettem volna ez ügyet teljesen föl- eleveniteni, különösen azért, mert ezen eset példa arra, hogy abból az egész ország tanulságot merítsen. Szükséges lett volna azért, mert nekünk a műemlékek megóvását rendelő törvényünk nincs, nekünk, kik sokban elmaradtunk s kik századoknak mulasztásait törekszünk pótolni, nekünk százszorosán inkább érdekünkben áll, hogy műemlékein­ket féltékenyen őrizzük. Századokon át hurczoltattak műemlékeink Bécsbe, vagy külföldre s nekünk most kétszeresen töre­kednünk kell a meglevőket megtartani. Ha megtörténnék az, hogy az ország legműveltebb vármegyéjének székhelyén fel­mentenék azt az embert, aki mulasztásával hozzájárult a nemzet egy pótolhatlan kin­csének elpazarlásához, ha ezt az embert nagy diadallal ünnepük, azt pedig, aki erre a nemzetet figyelmezteti, — nem becsülettip- rással, sőt nagyon is szerényen közölve a tényt — azt mint gonosztevőt elitélik, abból sokan azt következtetnék, hogy ily rendet­lenség s az országnak ily károsítása dicséretes cselekmény. Éttől a következtetéstől ment­sen meg bennünket a t. esküdtszék. Ajánlom az ügyet a t. kir. törvényszék és a t. esküdt urak figyelmébe. Végre Eötvös Károly még a következőket mondotta : Sok ideig vettem részt bűnügyi tárgya­lásokban, úgy is mint közvádló, azaz megyei tiszti ügyész, de komolyan állíthatom, hogy Magyarországban még nem fordult elő oly eset, melyben magánvádló annyi ideig vette volna igénybe a bíróság figyelmét, mint ebben az esetben. A magánvádnak természete az, hogy abban nincs szükség sok fejtegetésre. „Ime ez Írva lett, — bizonyítva nincsen, — ügyfelem becsülete meg van sértve, — kérek elégtételt!“ Ez elég volna egy vád támo­gatására, s eddig mindenütt úgy tapasztaltam ; — csakhogy ez a mai eset kivétel. Nem akarom én ezzel a t. kartárs urakat megróni, —-'ő beszélt annyit, a menyit jónak látott. Hanem, hogy ennek a veszett ügynek érde­kében szükségesnek látta annyit beszélni, a fölött valóban csodálkozom ! Jogi fejtegetésében egy szó sem üti meg a komoly jogászi igazság mértékét. Hol van a sophisma és rabulistika az én védelmemben?! A végrendelet 7. pontja azt mondja: „A billikomot semmi szin alatt eladni nem szabad.* Lehet-e ezt félre magyarázni ? Mit tesz ez? Azt teszi talán, hogy Rumy Adolf ur rendelkezhetik vele ? És rendel­kezhetik a nélkül, hogy az elmebeteg örö­kös, a hagyományos Muzeum értesittessék. Abban van a mulasztás, hogy minden módot elkövettek, hogy a muzeum tudomására ne jusson a dolognak. Azt mondja a t. magánvádló ur, hogy nemcsak Bárdossy István követett el mulasz­tást, hanem minden hatóság, a melynek kezén a dolog megfordult. Igaz, olyan eset akárhány fordul elő, hogy több bíróság vagy hatóság figyelmét kikerüli valamely részlete az aktáknak. De itt nem hasonló esetről van szó! Itt végrendeleti végrehajtó volt, akinek szent kötelessége volt elolvasni a végrendeletet, tudni annak tartalmát. No hát Bárdossy István, a végrendeleti végre­hajtó tudta mi van a végrendeletben és Bár­dossy István, árvaszéki elnök mégsem czitálta meg a múzeumot a tárgyalásra. Ez a bűn, ez a vétek ! Ha csak árvaszéki elnök lett volna, ak­kor lehetne védeni a feledékenységgel. de ő végrendeleti végrehajtó volt, ő egy kiskorú leánynyak gyámja volt, talán épenő fogalmazta legjobb barátjának végrendeletét; igy tehát ő, mint végrendeleti végrehajtó tudta, mint árva­széki elnök nem tudta, mi van a végrendelet­ben. Ki az, aki azt mondja, hogy ebben nincs szándékosság? Erre tessék felelni? (D . Feld- mann: már nem lehet) Ugy-e nem lehet ; Azt mondja a magánvádló ur: „A mon­datokat összefüggésükben kell érteni*. Hát ki tagolta azokat széjjel? Én a vád­levélből olvastam azon pontokat, nem terí­tem se többet, se kevesebbet! Hát hol van ebben az esküdtek félrevezetése ? Vagy ha van akkor ki tette azt, — én-e vagy a vádlevél ? De menjünk tovább; azt mondja a ma­gánvádló ur: „Az én védenczemnek egész élete, létele, morális állása van veszélyeztetve, ha t. esküdt urak el nem Ítélitek vádlottat.“ De erre én is azt mondom, hogy az én vé­denczemnek épen úgy el lenne homályosul va becsülete, ha elítéltetnék ! De tessék a mérle­get felállítani. Egyik se drágább, mint a másik ! A biró előtt Bárdossy István, vagy vádlott nyomja-e le a mérleget, az a kérdés9 Az egyik oldalon itt áll amaz, aki mulasztásával, szándékos ténykedésével hozzá­járult ahhoz, hogy a nemzet egy nagy műkincstől megfosztassék, a másik oldalon pedig áll az, ki ama visszaélést földerítette! És most a vádló ur szerint az lenne az igaz­ságszolgáltatás, hogy amazt fölmentsék, ezt pedig elitéljék! ? Hát melyik a sophisma, melyik a rabulismus! ? Azt mondja a vádló ur, hogy abból miszerint a museum megszerezhette volna a billikomot, még nem következik az, hogy joga is volt hozzá. A ki Írni olvasni tud, az lát­hatja, hogy a végrendelet 7. pontja szerint a billikomot „eladni semmi szin alatt nem sza­bad? Már most, ha el nem adatott volna, mi tör­ténik ? Az egyik fiörökös Rumy Róbert elhalt örökös nékül, a másik Rumy Adolf még él ugyan, de gyermeke nincsen, és ime már is elkövetkezett volna nem sokára az az idő ami­dőn a billikom a museum birtokába jutott vol­na. Ha egyébb dolga nem is volt a museumnak, de az az egy joga meg volt, hogy a végren­delet azon pontjára felügyeljeu, hogy a billikom el ne adassék! És az elég lett volna! Ez a jog lett volna az alap és lehetőség arra, hogy az a billikom a nemzetnek birtokába jusson! Melyik a sophisma kartárs ur! Erre tessék felelni! A végrendeleti végrehajtó hatásköre megszűnt, midőn a végakarat teljesittetett? Hát lett valaha a muzeum értesítve ? Tel­jesittetett azzal, hogy a billikomot megkap­ták az örökösök. Igen, csakhogy a muzeum értesítését elmulasztották. Ezért terheli nagy felelősség a nemzet iránt Bárdossy Istvánt.; még akkor is csúnya dolog lett volna ezt tenni, ha csak árv. elnök lett volna! És ne­vezetes dolog, hogy azokat a végzéseket, melyekkel a hagyaték biróilag átadatott: a végrendeleti végrehajtó testvérje Bárdossy László, mint referens irta alá! Hát hol is a sophisma t. kartárs ur!? A tények mutatják hogy hol van a sophisma! Azok pedig azt mutatják, hogy a párat­lan műkincshez a nemzet alaki jogot szerzett. De azt a jogot utálatos hivatalos mulasztások­kal kijátszotta egy ember, aki nem ma­gán ember, hanem közhivatalnok, akinek százszoros kötelessége volt a nemzet közva­gyonára felügyelni! Ez a kérdés lényeges pontja és a t. magánvádló ur épen ezt nem látja: azt nem látja, ami szeme előtt van és azt keresi, ami a háta mögött van? Előttünk áll az eredmény, s ez az, hogy elveszett a nevezetes műkincs! A ki ezt megtörténni engedte, az helytelenül cseleke­dett, aki pedig ezt leleplezte, az legalább is honfi kötelességet teljesített! Aki ezzel ellenkezőt állít: az fejére állította a pyramist! Csakhogy az a pyramis a hegyén nem fog megállani, ebben nyugod­jék meg a tisztelt vádló ur! Ajánlom az ügyet a t. esküdt urak igazságos Ítélete alá. Közöltük Eötvös Károly ur remek beszédét, mely a Rumy-billi- kom-ügyet teljességében tárja elénk, s mely beszéd hatása következtében az esküdtszék szentgyörgyi Horváth Zsigmond cs. és kir. kamarást a rágal­mazás vádja alól felmentette. Kossuth és a veszprémmegyei 48-as pártkör. Veszprém, nov. 24. Előző heti hírlapunkban jeleztük, hogy Károlyi Gábor gróf u r Székesfejérvár nemeslelkü országgyű­lési képviselője, hírlapunk megjelente napján T úrin ba utazott, megviendő hazánk egykori szeretett kormányzó­jának Széke s-F e j é r v ár város disz okmányát, m e 1 y 1 y e 1 a kormányzó urat díszpolgá­rává avatja. Az ősz kormányzó ur a nevezetes okmány átadása alkalmából, megem­lékezett arról, hogy pár hét előtt a veszprémmegyei 48-as és függetlenségi pártkör, a tisztele t-d isztagság felajánlásával fejezte ki Iránta való örök tiszteletét s háláját. Hosszasan, behatóan kér­dezősködött a gróf úrtól Veszprém megye független­ségi polgársága viszonyai iránt, melyekre a gróf ur szives felvilágosításokkal szolgált. A kormányzó ur nagy érdekkel hallgatta Károlyi gróf előadását, aztán sajnálatát fejezte ki, hogy a vesz­prémmegyei független polgárság szives soraira eddigelé amiatt nem válaszol­hatott, mert időközben fellépett lobos szembántalmai miatt, orvosai úgy az olvasás, mint az Írástól letanácsolták. Aztán jelezve, hogy mihamarább válaszol e sorokra, felkérte a grófot, hogy erről a veszprémmegyei 48-as s függetlenségi pártkört értesítse. A nemes gróf ezt táviratban tette s a távirat ide vonatkozó része igy hangzik: Torino, 22 novembre. (Teodoro Kompoltliy, Veszprém, Ungheria.) Kormányzó urunk ................................. nagy örömmel fogadta a veszprémmegyei 48-as és függetlenségi pártkör megtiszteltetését. Ez idő szerint szemei gyengesége akadályozták meg a válasz Írásában. Károlyi Gábor gróf. A megyebeli független polgárok szószólói vagyunk, midőn a megtisz­telő szives értesítésért, mely bízvást mondhatlan örömmel tölti el a kor­mányzó ur zászlajának veszprémmegyei nagy táborát. Széke s-F e j é r v á r derék képviselőjének igaz- szivből való kő szünetünket fejezz ük ki! Az uj veszprémi vasút ügye. Vettük és adjuk szószerint az alábbi sorokat, melyek amint egyrészt budapesti tudósítónk illető czikkét részben helyre- igazitják — másrészt örvendetesen meg­érő sitik ezt lényegében. E sorokból megtudja a vármegye népe, hogy az uj vezzprémi vasút terve nemcsak terv már, de reális vállalkozás s oly férfiú kezében van, kinek pusz­tán neve is teljes biztosíték arra nézve, hogy megyénk s főkint Veszprémváros e nagy horderejű vonala, okvetle­nül ki fog épülni. Amiben bízvást támaszára lesz úgy a vármegye törvényhatósága, mint a me­gye birtokos polgársága egyaránt. íme a levél: Budapest, nov. 20. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának f. évi nov. 10-iki száma ma jővén kezembe, az, ez idő szerint, általam képviselt fontos ügy érdekében, kötelességemnek tartom, az annak vezérczikkében talált téves állí­tásokat, röviden s oly kéréssel helyre igazitni, hogy e helyre igazításnak lapjában helyet adni méltóztassék. A Gönyó-Györ-Veszprémi vasút előzetes engedmény okmánya nem egy év, de alig pár hónap óta van birtokomban. Bakos Gábor kir. főmérnök urat ismerni nincs szerencsém, nem hogy öt, vagy bár kit mást is, megbíztam volna, hogy nevemben; s e vasút ér­dekében, Veszprémbe menjen, már épen méréseket is vegyen fel. > B i z t os reményem v a n, hogy ez ügyet — a legrövi­debb idő alatt, — átesvén a kezdet első nehézségein igen hamar az érdekeltek elé keilend terjesztenem, miről lesz szerencsém t. szerkesztő urat is értesí­teni, d e akkor az érdekel- tekkeli első érintkezés s megbeszélés szerencséjét magamnak tartón f e 1, azzal senkit megbízni nem fogok, mint ezt nem tettem eddig sem s nevemben a legkisebb lépés tételére is, senki fel­jogosítva még nincs. A vezérczikk részleteire ezúttal bővebben nem térve ki, tisztelettel maradok a tek. szerkesztő urnák alázatos szolgája Tisza László. A filloxera ellen. Veszprém, nov. 24. A Balatonmelléknek a filloxera által elpusztulta alkalmából, annak megment.etése érdekében hozott egy beható czikket a „Veszprémi Függet­len Hírlap“ november 17-iki, mait heti száma. Erre vonatkozólag vettük Mis- kolczról, egyik ottani olvasónktól a következő sorokat: Miskolcz, nov. 20. (A „Veszprémi Független Hírlap* szerkesztőjéhez.) Becses lapjának e heti száma közli dr. S z a b ó Gyula miskolezi birtokos urnák, francziaországi útjáról s illetve az ottani fillokszera elleni védekezésről szóló ismertetését. Elég röviden, de behatóan. Dr. Szabó Gyula urnák meg­bízásából lesz szerencsém a tekintetes szerkesztő urnák e nagy horderejű ismertetést egészben megküldeni — legközelebb. Jól tudom, hogy ott — önöknél, a Balatonvidéken óriási kárt, iszonyú Ínsé­get szült a filloxera, ez a porszemnyi féreg, s épen ezért, úgy mint mindig, Tekintetességed csak segélyére lesz az ottani birtokosság­nak e czikk közlésével. S ki tudja, hány tanul belőle s hány szegényből lesz ismét jó­módú birtokos pár év múlva. Fogadja addig is tek. szerkesztő ur stb. Thury Dénes. A jelzett czikk, a levél kelte óta már beérkezett hírlapunk irodájához s azt, roppant terjedelménél fogva, jövő hírlapunk közleményei közzé kelle sorolnunk. Az egyheti késedelmi időközt azonban felhasználjuk arra, hogy a megyei gazdasági egyesület szakava­tott titkára, t. Nagy Iván u r kommentáló soraival együtt közlend- jük majdan azt. Midőn eleve is felhívnék erre a megyei szőllőbirtokosság figyelmét : Thury ur óhaját viszhangozza lelkünk, — Vajha minél többen ta­nulnánk majd abból! A szegény gyermekekért. Alábbiakban közöljük ama jószivü vesz­prémi emberbarátoknak adakozásait, melyet a szegény gyermekeknek a karácsonyi ünne­pek alkalmából leendő felruházására a vesz­prémi nőegyletnél adtak össze e czélra. Br. Hornig 20 frt, Vogronics Antal 5 frt, Ley József 2 frt, Fehérváry 5 frt, Péller Pál 2 frt, Magyar János 2 frt, dr. Palotay Ferencz 3 frt, A szentfereuezrendi ház 2 frt, Pribék 5 frt, Kemenes 5 frt, Torma István 1 frt, Szalay 5 frt, Kegyesrendi ház 2 frt, Devics 5 frt, Jánossy Ágostou 1 arany, Keserű Elek 1 frt, Sándorfy ügyvéd 1 frt, Krastsenics Vilmos 2 frt, Szily Horváth 1 frt, Szente Károly 1 frt, Szilágyi Mihály 40 kr., dr. Rédey 3 frt, dr. Rada 2 frt, Kubai Hubertné 1 frt, Veisz Elekné 1 frt, Dóri Ödönné 1 frt, Mozgai Antal 1 frt, Hankóczy Sándorné 1 frt, Steiner Sámuel 50 kr., Lőven- stein Lenke 50 kr., özv. Ováry Ferenezné 1 frt, Jankó Kálmánná 1 frt, Óváry Ferenezné 1 frt, Hoffmann Sámuelné 1 frt, Steiner Jónásné 50 kr, dr Hallasyné 1 frt, N. N. 50 kr.. Rósenberg Adolf 1 frt, Deutsch Mór 30 kr., Steiner J. vendéglős 50 kr., Szép Lipótné 50 kr., Rruck Sámuelné 50 kr., Takács Antulné 1 frt, Hartman Móricz 1 frt, Rothauser Sámuel 1 frt, Takács Adámné 1 frt, Virklerné 1 frt, Fábián Ferdinánd 30 kr., Knau Gáborné 1 frt, Pozsgai Miklosué 2 fit, Rososné 1 frt, Hets Ferenezné 1 frt, Laky 1 frt, Hindiét- Jánosné Kreutzer An- talné 40 kr., özv. Dunst Ferenezné 50 kr., Tóth Lászlóné 2 frt, özv. Kocsis Jánosné 1 frt, Galamb Józsefné 20 kr., Rothauserné 1 frt, Stern Antalné 50 kr., Veisz Edéné 50 kr., Horváth De/.sőné 60 kr., Szarka Sán­dorné 50 kr., Marinczerné 1 frt, Rothauser Miksáné 40 kr., Veledics Mihály 1 frt, Ber­ger Adolfné 20 kr., Tauszig Manóné 40 kr., Tauszig Sándor 20 kr., Tuskau Valdemárné 1 frt, Horváth Józsefné 1 frt, Molnáráé 60 kr.. Fejes Antalné 1 frt, Pongrácz Dánielné 1 frt, Kolün Lázárné 1 frt, Szabó Imréné 1 frt, özv. Stoll Miklósné 2 frt, Androvics Imréné 1 frt, Nagy Istvánná 1 frt, öreg Csikász 1 frt, Csikasz Imréné 1 frt, Eszter- hay Ferenezné 1 frt, Rosenberg A. M. 50 kr., Dukovics Sámuelné 1 frt, Fehér And- rásné 1 frt, özv. Bencsikné 1 frt, Fehér Ist­vánná 1 frt, Pap Ferenezné 1 frt, Nagy Károly 2 frt, Györöcskey György né 1 frt, Kreutzer Ferenezné 1 frt, Züsz Károlyné 60 kr., Csonka Istvánná 40 kr., Kovács Károlyné 40 kr., Jagasits Mari 30 kr., Meszlenyiné 1 frt, Husvéthné 1 frt, Kerényi Károlyné 1 frt, Bauer Károlyné 1 frt, A. S. 40 kr., Nyikovics György 1 frt, Neu Zsigmond 1 frt, Singer Mórné 50 kr., Hoffman Márton 1 frt, özv. Mózner Ferenezné 1 frt, Veiler Hermin 1 frt, N. N. 50 kr., özv. Zsolnay Károlyné 1 frt, Orbán Bálint 60 kr., Mátray László 50 kr., özv. Cseh Alajosné 50 kr., Szeiberling Iza 50 kr., Veledics Jószefné 10 kr., Szűcs Pál 1 frt, Keim Adolfné 50 kr., S. v, 50 kr., Kasensky 50 kr., Ruttner Sán­dor 4 frt, Kovács Ignácz 1 frt, Fehér Sán­dorné 1 frt, Kovács Imréné 1 frt. (Folytatása következik.) ÚJDONSÁGOK. — Ujdonsági rovatunk ezúttal szűk. Nagyérdekü közlemények szorították azzá; hirdetéseink anyagát pedig nem állt módunkban redukálni. Ezt a rova­tot olvassák ki t. olvasóink a „Vesz­préméből, meg a „Veszprémi Közlönyéből, mely kollegáknak amúgyis 9 év óta mindig egy nappal való elöljárói vagyunk. — A Rumy-billíkom, mely tudva­levőleg a magyar nemzeti múzeum­nak hagyom ányoztatott, de Vasvár­megye igen sikerült törvényes közegei utján Rothschild Nathanson báró ur birtokába került 55 ezer forintért — igen érdekes tengeri kígyójává kezdi magát kinőni a magyar közigazgatási korrupeziónak. Eltekintve attól az operette-látványtól, hogy a szombat- helyi esküdtszék ugyanez ügyben az „ Egyetértés“-t reprodukáló „Vesz­prémi Független Hírlap“ felelős ezikkiróját Takács Szylvesz­tért elitéli rágalmazásért 4 hóra s s rögtön rá ugyan ez az esküdtszék Horváth Zsigmond cs. kir. kama­rást felmenti teljesen a rágalom vádja alól: ennek a bolond, de szomorú színpadi látványosságnak háttéréül a tegnapi országos lapok ezeket Írják: — A Rumy-billikom ügye érdekes fordulatot vett. A köz­alapítványi kir. ügyigazgató- ság ugyanis a hagyaték lel­tározását végzett kir. köz­jegyző, a hagyaték tárgyalása körül eljárt szombathelyi já- rásbiró, a hagyaték körüli intézkedésekbe befolyt szom­bathelyi kir. törvényszéki bí­rák s végre az árva szék elnöke s bírái ellen a fegyelmi eljárás megindítása és a kártérítési kereshetőség megállapítása iránt a szük­ségesnek mutatkozó lépése­ket megtette. Az ügy érdeméhez ma nincs sza­vunk. Majd szólunk hozzá, ha a Curia is döntött a mi hírlapunk sajtópöreiben s hurokra kerültek a nemzet vagyonát megkárosított vas­megyei fenegyerekek is. — A gazdák s iparosok általános hitelszövetkezete, amint budapesti központi anyaintézetében tninduagjmbb lendületet vesz, ép oly mérvben fejti ki áldásos tevékenységét az ország minden vidékére. Ez a bank az, mely­nek eszébe jutott a Balaton vidékre, erre a filloxerasujtóttá ínséges vidékre kiterjeszteni gondoskodását, hogy a i pusztuló polgárságnak — mentsvárat emeljen. Napok kérdése csak. hogy ez a bank a Balatouvidéknek egy, a ■ pusztulás mérvének megfelelő ameri- ! kai szőllővessző-anyatelepet állít. Erre az előintézkedéseket úgy a veszprémi [ fióktelep, mint a központi országos I intézet már megtette. De mert ez a vállalkozás egyrészt roppant költség­gel járó, másrészt kiválólag csapán balatonvidéki érdekű — szükségesnek látta a központi főigazgatóság : vesz­prémi fióktelepének a közel vidék által megerősittetését. Az anyaintézet le- küldte a Balatonvidékre főszervezőjét j Tömösváry István urat, ki tiz ! nap alatt megalakította az intézeti i bank fióktelepeit Devecserben és Nagyvázsonyba n. Ugyan­akkor felelt meg megbízatásának hír­lapunk szerkesztője Kompolthy ur, a veszprémi fióktelep titkárakint, hogyT V árpalotán szervezte a fióktelepet, mely holnap, vasárnap | délután tartja ott, a városházán ala­kuló közgyűlését. Ezután a veszprémi j fióktelep szent-gálli s vámosi ügyvi- j vőségeit, majd a balaton-füredi s vé­gül a zirczi fiók tel epet szer- I vezendi. — Véghely Dezső Veszprém megye alispánja holnap vasárnap a reggeli vonattal Budapestre utazik, a megyei uj vasút ügyében; hétfőn Szabadkára megy, ifj Purgly Sándor esküvőjére s kedden a balatonvidéki amerikai szőllővesszőanyatelep ügyében fog meg­egyezni a kormánnyal. Szerdán délben tér vissza Veszprémbe. — Mi az a „Pfuj!“, „Smafú !“, „Fidonc!“, „Shoccing!“. Annak a négy idegen szónak a magyar magyarázatá­val évek óta vesződik a „N y e 1 v ő r. Az igaz, hogy erre alkalmas magyar kifejezést nem talált még, de ma az is igaz, hogy exemplumát most meg­csípheti Veszprémben. Telegramsti- lus rövidséggel a tény ez: Egy, veszprémi fiatalemberek egyesülete, mely irányában s czimében egyaránt a keresztény erkölcsök kultiválását viseli jelszavul, tavaly jegyzőkönyvet vett fel arról,hogy egy „Katholikuser­kölcstant“ Stetter E. helybeli nyomdász által nyomat ki és általa ad ki. Ezeknek a pompáslelkü erkölcsfinomitó itj ú- uraknak azonban egy esztendő töké­letes elegendő periódus volt arra nézve, hogy megfeledkezzenek a becsü­letes protokollumról s a mű ivenkint való 2lh bitang forint gseftnyeresége- ért cserbe hagyják, minden a műre tett költséges rendelései­vel Stettert s odaadták azt — a lvrausz Ármin fiának. Az ilyen erkölcsi abberátiók szülték meg azt a pompás mondást, hogy „S 1 a j m e, mach dich grojsz!“ Amire rimnélkül is ráil­lik a „dies irae“ epilógusa: „Ke resz­té n y e k, sírjatok.“ Hanem azért nem kell még sírni. Stetter úr biz­tosította hírlapirodánkat, hogy kárté­rítésért bünpörbe fogja a derék erkölcs­finomitó ifjakat. Igen helyesen ! — Gyászhir. Rainprecht Antal urat, a veszprémi püspökségi uradalmak közszeretetben álló dere'k kormányzóját sulyo® szivbeli csapás érte, jó édes anyának, kit egész életén át annyi fiúi gonddal s oly beJ gyermeki szeretettel vett körül, elveszte, elhalálozása által. Ily mondhatlan veszte­ségre nincs a földi létnek semmi balzsama, semmi kárpótlása. Vigasza csak az, hogy akik ismerik mind, osztoznak a véghetl«11 fájdalomban s ezrek részvevő szive osztja meg vele szive bánatát!.............A kiadott gyászlap igy hangzik: Rainprecht Anta püspöki jószágkormányzó saját — és nej® született Rainprecht Magdolna, gyermekei •' Irma és Antal, nemkülönben nagybátyja^ Steiner János, Steiner Márton apát-plébánost Steiner Dávid és dr. Steiner Fülöp pápal praelatus és apátkanonok nevében szomoro­dott szivvel jelenti, hogy forrón szeretet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents