Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-11-17 / 47. szám

Veszprém 1888.

Veszprémi Független Hírlap.

keiket a takarékosságra szoktatják. Nem úgy a keresztény szülők, akik unnak örülnek. ka 10—12 éves gyermekeiket részegnek látják s szinte szeretik, ha czit'ra káromkodást hallanak tőlük,

Én úgy gondolnám, hogy a gyermeknek a szülőktől kellene első sorban az erkölcsi irányt megkapni. De fájdalom, az alsóbb néposztály maga sem kapott ilyent szüleitől: az sem képes jobb erkölcsi irányt nyújtani gyermekeinek.

Bocsánatot kérek a nagyságos tanfelügyelő úrtól : éli végtelenül nagyra becsülöm a jó szándékot, amit az által óhajt, hogy a gyermekek zsenge korukban ne adják magukat a dorbézolásra. De talán másforma intézkedéssel lehetne, nem hamarjában de idők múltán, segíteni.

Méltóztassék indítványozni, akár a köz- igazgatási bizottságban, akár a megyegyülé- sén, hogy Írjon fel Veszprémmegye a vallásügyi miniszter úrhoz, hogy nyújtson be a képviselőházhoz törvényjavaslatot, az ország területén minden községben a kisdedovodák- nak kötelező behozatala végett.

Akkor talán elesnék a nagyságos tan- felügyelő urnák az az óhajtása, hogy tör- vénynyel keljen a gyermekeket, erkölesiségre rendre, tisztaságra szoktatni.

Én azt. hiszem, a bisdedovodák felállítása által sokkal jobban czélt lehetne érni, mint az erőszakkal. A kisdedovodákban játszva megszokott rendnek tisztaságnak kihatása lenne a gyermekek egész életére; s más tekintetben is mennyi anyagi- és erkölcsi nyereség háramlanék a társadalomra, mennyi gondtól, bajtól lennének megkímélve a szülők ! Hát a tüziveszedelmek mennyire csökkennének, ha a kis gyermekek gondos nevelésben részesülhetnének P

Csak a múlt héten okozott Polauy községben két, kisdedovodába való kis gyermek húszezer forint kárt a tűzzel való játszással. Csak négy éve, hogy Bánd községnek fele elégett, szinte olyan kis gyermek tűzzel való játszása által. Ki tudná megmondani, hogy éveukint az ország területén milyen kiszámithatlan károkat okoznak a magukra hagyott kisgyermekek?!

Hány évig lehetne abból a kárból a kisdedóvó nőknek a fizetését teljesíteni ?

Még nemzetiségi szempontból is óhajtandó volna, hogy mielébb általánosan kötelezővé tétessék a kisdedovodák felállítása, kivált a nem magyar ajkú községekben lenne áldás; mind azokat mind a hazára nézve, mert ebben a korban legkönnyebben elsajátítja a gyermek a magyar nyelvet. Félszázad múlva nem lenne nemzeti kérdés. Pedig mennyi erő rejlik abban a nemzetben, amely egy nyelvet beszél, arra elég példa Olaszország, Németország.

A kisdedovodák kötelező felállítását méltóztassék a nagyságos tanfelügyelő urnák, úgy a megyén, valamint a nm. vallásügyi miniszter urnái indítványozni. Reményiem, bogy jó akaró indítványa nem fog a pusztába kiáltó szavaként elhangzani.

Fejes Dániel.

Jelentés.

Fölolvasta dr. 0 Vary Ferenez ur, önk. tüzoltó-egyleti főparancsnok, f. évi nov. hó 4-én megtartott közgyűlésen Veszprémben.

(Vége.)

Ugyancsak ezen év szeptember 4-iki tűzvész alkalmával magukat kitüntetett tűzoltók jutalomban részesültek. Lang Adám az életmentés, Stenger Ferenez, Babos György, Kaiblinger János, Horváth János, Szeles Ferenez, Pap János, Steigervald Károly és Hanak Gábor az oltás és mentés körül szerzett érdemeikért.

Folyó 1888-ik évben május hó 6-án volt az első tüzeset a hosszuutezában. Mesz- lenyi János pékmester padlása kigyulladt s a házak összetömött építkezési modora, erős nyugati szél és az épületek nehéz megközelit- hetése miatt 8 közvetlenül egymás mellé épült lakóház esett a lángok martalékául; juliu.s 21-én a Sédparton fekvő Barátok majorja, s ezzel szomszédos Horváth-féle pébház égett el,— augusztus 4-én aBrunkula- majorban kazal tűz ütött ki, hol a bámulatos vakmerőséggel és hihetetlen gyors segélylyel, vizbőséggel sikerült az égő buzaasztagot közepén ketté szakasztani, s igy ezen kazal felét, mint a tőle 2l[t ölnyire fekvő másik nagy buzaasztagot megmenteni. A püspöki bevonulás előtti napon szeptember 5-én Horváth Pál gyógyszerész láboratoriumaban gyií- és robbanó anyagok közelségénél fogva végzetessé válhatott volna, de Lan«; Adám Stenger Ferenez, Babos György és a városi tűzoltók bátor és önfeláldozó munkásságával egyesülve a gyorsan megérkezett működő csapattal sikerült ezen tüzet is localizálni. Volt 6 kémény-, 1 pincze-, 1 raktártüz, 5 épület- s 1 kazaltüz. Az elégett épületek legnagyobb részt mind biztosítva voltak.

rO ou

Kár mintegy 6785 frt.

A lefolyt 6 évben egyleti szerelvényeinket is gyarapítottuk. Az egylet tulajdonává vált a díszes és értékes zászló, szallaggal, borítékkal. Szereztetett az őrtanyában villanyos csengetyü és telefon az őrtoronnyal való összeköttetéshez, szereztetett 160 m. legjobb minőségű uj tömlő, osztó villa a nagy hidroforhoz ; a szertárból múlt évben elveszett hiányok teljesen kipótoltattak, felszereltetett az irománytár részére uj irattár, s a zenekar részére dobkocsi és számos hangjegy, elláttatott mind a 3 hidrofor újszerkezerü kapcsokkal. A működő csapat legénysége a folyó év nyarán elláttatott uj egyenruhával is, melynek egyenértéke azonban aprónként általuk megtérítendő leend. Egyletünk vagyonának leltári becsértéke 4276 frt.

! Egyletünk anyagi helyzete szomorú

i képét tárja fel előttünk az utolsó alakulás előtti 6—7 esztendőben. Az alaptőkék, és pedig úgy a választmány, mint a parancsnok- , ság által gyűjtött alaptőkék, a napi szükeég- ; letre elhaszuáltattak. Azon tetemesebb : befektetések, melyek az utóbbi időben elkerülhetetlenekké váltak, csakis a jövőben vetett hit és bizalomra alapítva, személyes • hitelre szereztettek he.

Örömmel kell jeleznem mégis, hogy a parancsnokság által kezelt pénztárakban és pedig u. n. „Rendelkezési alap* pénztárában 74 frt 41 kr. a „zene-alap* pénztárá- : ban pedig 15 frt 14 kr a veszprémi takarék- péntárban gyűmölcsözöleg kezeltetik.

Megyés püspökünk ő méltósága e ezélra 70 frtot juttatott a parancsnokság rendelkezésére.

Egyletünk tagjairól statiszticai adatainkat a következőkben terjesztjük elő.

Az uj alakulást megelőzőleg volt 68 alapitó tagja az egyletnek 1500 frt befizetett alaptőkével; — jelenleg van 75 alapitótagja 1710 frt befizetett és 00 frt hátralékos alaptőkével. Székhelyünkön az alapitó tagok közül csak 36-an laknak, 7-ten a városunkból elköltöztek, 31-en pedig elhaltak. Azt hiszem jelentésünk legszomorubb pontja az, hogy az egyletnek ez idő szerint egyetlen egy pártoló tagja sincsen. Sürgős teendője tehát a közgyűlésnek pártoló tagok szerzése iránt intézkedni, a rendfentartó osztályt megalakítani, alapszabályainkat módosítani, kibővíteni, szolgálati szabályainkat átdolgozni, intézkedni a szolgálati éretnek megnyerése, s annak kiosztása iránt, ennek megtörténte után bizonnyal szaporodni, s nem fogyni fognak a tagok, mint jelenleg, midőn az 1885. évi alakuláskor belépett 121 tűzoltó 50—60 emberre leolvadt. Ha tehát még a köztiizoltók részére némi csekély kedvezményt biztosíthatunk, úgy egyletünk az uj alakulásban megerősödni és teljesen életképessé fog válhatni. Ez idő szerint ujjon- nan beiratkozott 82 tagja van az egyletnek.

Egyletünk zenekara a legutolsó évben Pekárdy Pál karnagy kitűnő vezetése alatt a legszebb eredményeket érte el és úgy fegyelmezettsége mint zeneképzettségénél fogva méltó elismerést arat.

Tekintettel egyletünknek valóban elszomorító pénzügyi viszonyaira, örömmel ragadta meg a parancsnokság az egyleti választmányának abbeli felkérését, hogy a „Bécsi* bizt. társaság ügynökségét elfogadja, megbízottakat jeleljen ki, •— mely társaság igen szép perczenteket biztosított egyletünk javára.

Megjegyzés nélkül nem hagyhatom, hogy a parancsnokság tagjai 6—8 éven keresztül pénzeket kezeltek, melyekről elszámolás soha nem történt. Sikerült végre ezen ügyet is a parancsnokságnak elintézni, az összes régi számadások átvizsgáltatván a kezelő tiszt urak a kezeik között volt csekélyebb összegeket az ujjaniian alapított „Rendelkezési alap“ „és zenealap“ pénztárába egynek kivételével beszolgáltatták.

Üdvös munkálatot teljesített a parancsnokság, midőn egyetértve a tekt. választmányi kiküldöttekkel, elkészítette Veszprém rend. tanácsú városa részére á tűzrendészed, szabály- rendelet tervezetét, mely a városi képviselő testületi közgyűlés által is elfogadtatott. Örömmel kell jelentenem, hogy ennek 1-sö szakaszában kimondatott, miszerint a tűzrendészet. költségeit a város viseli. Ha tehát ezen szabály-rendelet a közel jövőben magas ministeri jóváhagyásban részesülend, nem fogunk többé annak a keserves helyzetnek kitéve lenni, hogy a tűztorony és őrszoba világítását ellátva: arra alapítványi tőkéket kelljen felhasználni.

Nem az öndicséret, de az önérzet hangján jelenti a parancsnokság, hogy egyletünk életképességének a legutolsó időben számos jelét adá, mint ezt a tekt. városi képviselő testületi legutolsó közgyűlés is elismerte ; a midőn egyhangú határozatával a tüzkáro- sultak javára beérkezett könyöradományok- ból még meglevő 1605 frtot a tűzoltó egylet segélyalapjára kérte felsőbb jóváhagyás mellett fordítani; s midőn a tűzoltók élet- biztosítására esetleges munkaképtelenség vagy halál esetére — biztositásidij fejében évi rendes szükségletkép 100 frtot költségvetésébe felvett. Ha már most az ujjonnan alakulandó választmány pártoló tagok gyűjtését kellő mértékben eszközölni fogja — lehetségessé válik az őrtanya helyiségeinek alkalmas módon való kitatarozása; a tolólétra beszerzése, s tán ama régi óhaj megvalósítása is, hogy az egylet rendelkezésére egy pár ló beszereztethetik, s igy a tűzesetnél való gyors megjelenhetés is biztosítva leszen, egyletünk arra a magas nívóra emelked- hetik, hová a legutóbbi tűzrendészed kormány rendelet az önkéntes tűzoltó egyleteket kötelezőleg rendeli.

Midőn tehát működésűnkről ekkép számot adtunk, magam és parancsnoksági tiszttársaim nevében a parancsnokságot letéve azon óhajtásomnak adok kifejezést, vajha egyletünk kebeléből- mind az, a mi nem egészséges alapokon nyugszik, s miudenki, ki annak kárára és veszélyére van, eltavoli- tatnék, hogy az ujjonnan alakulandó egylet minél szebben és minél gyorsabban felvirá- gozhassék.

Isten áldása legyen működésünkön!!!

Veszprém 1888. október 28-án.

Dr. Óváry Ferenez,

főparancsnok.

A gyermekek mulatságairól.

Tapolczafő. nov. 14.

A „Veszprémi Független Hírlap* múlt heti számának ujdonsági rovatában föl van említve, hogy ngos. Vargyas Endre kir tan- felügyelő úr a legközelebbi közig, bizottsági ülés alkalmával beterjesztett havi jelentésében indítványozta, miszerint a 12—15 éves gyermekeknek a falusi tánczvigalmakban való részvétele tiltassék meg.

Mint a rövid tudósításból kivehető, az indítvány nem fogadtatott el, sőt tán nem is részesült oly mérvű figyelemben, mint óhajtandó lett volna.

Akik népiskoláinknak az életre — s a közerkölcsükre való nevelő hatását, — vagy inkább : az azt gátló körülmények folytán létező szomorú állapotokat ismerik, azok előtt semmi sem lehet csekély vagy mellékes, mitől a helyzetnek csak némi javulása is várható.

Általános a panasz, hogy népiskoláink annyira túl vaunak tömve tanulni valókkal, hogy a szorosabb értelemben vett nevelői hatás már csak e körülmény folytán is háttérbe szorul. — Megjegyzem itt, hogy e panasz csak annyiban alapos, hogy a tan- tervek keresztülvitelére szükséges idő (a tanév törvényellenes megcaonkitása miatt) nem áll a tanító rendelkezésére.

És amint a falusi gyermek az iskolából kilép, oly környezetre talál (legtöbb esetben a szülői háznál is) mely az iskola nevelő hatását a semmivel egyenlővé tenni a lehető legalkalmasabb.

S bizony a búcsúk és lakodalmak sem azon helyek, hol a gyermek szive lelke ártatlanságainak veszélyeztetése nélkül járó szórakozást találhatna. De a tánczmulatsá- gokkal járó éjjelezés s annak következménye az iskolai nevelés érdekében is kerülendők volnának.

Mikor azok a hosszú szalagos, kendő csokros, rozmarin-szálas, narancs buzogányos, virágos jókedvű legények nyakukba veszik a falut, hogy Bagó Márton uram vőfély-könyvének avas rigmusai segélyével „egy kanál levesnek elköltésére s egy pár táncznak eljárására“ összetereljék a kis falu népének a sógorság-komaság kötelékeivel összefűzött részét: nagy a riadalom akkor az apró múzsa-sereg között. Hogy is ne! az iskola népességének fele a hivatalos családokból való, a másik fele meg majd oda áll a „kamaszok* (ablakon tátogatok) háta mögé lesi puskásnak! •— Már most: a tanulók 1/l része hurutban kínlódik, vagy a disznótorokban szerzett gyomorbántalomban szenved, a lakodalmazás pedig beteszi az ajtót, — egy pár napig akár a kút fenekéa heverhet az iskola kulcsa; lakodalom napján a heje-huja veszti fejét a gyermekseregnek (a „családi ünnepély* különben a mulasztást is igazolja) következő nap az elmúlt éj fáradalmait piheni a múzsahad, melynek a dorbézolás és éjjelezés harezme- zején elhullott tagjai csak harmadnapra kezdenek „bevonulni“ a népnevelés csarnokába

Tehát a 6 hónapos tanév — hajó farsang van — ez utón is tetemesen megrövidül ! De van ennek az éremnek másik oldala is !

A müveit szülő mulatság és mulatság között tud különbséget tenni. Ha már éppen vinni akarja gyermekét, megfontolja, hogy teheti-e azt annak szellemi-erkölcsi kára nélkül? De a köznép soraiban — fájdalom ! — igen sok szellemileg kiskorú szülő van, ki a gyermeknek való mulatság helyét megválasztani csak oly képtelen, mint gyermeke. ' S ha némelyik lakodalom imával kezdődik is, — a legtöbb mégis csak trágár dalok s hasonló beszédek, sikamlós tréfák színhelye, melyben jó érzésű felnőtt is alig vehet részt, — s gyakran a bortól kábult szülő önkívületben ejtett szavaival s tetteivel önmaga csepegtet mérget jelenlevő gyermekének szivébe. Az éj átvirrasztása, a gyermek éijeli kóborlása, rendetlen evése- ivása pedig egészségét ássa alá, s nem egyszer a legveszélyesebb kór anyagát csempészi a gyermek testébe.

Tehát a gyermekek heje-bujázása úgy erkölcsi, mint egészségi szempontból tekintve, a legtöbb esetben határozottan káros hatású.

Természetesen legjobb volna, ha e tekintetben minden szülő megbizhutó őre lenne gyermekének, s az is igaz, hogy a hatósági beavatkozás e dologban igen bajosan lenne alkalmazható ; de a kérdés oly fontos, miszerint megérdemli, hogy minél többen s minél tárgyit agosabban szóljanak hozzá.

Van azonban a gyermekek mulatozásának még egy neme, mely a közig, hatóságok figyelmére érdemes s melyre az — szerény véleményem szerint — valóban ki is terjeszthető.

A „gyermek-bálokat* értem.

Ezeket csakugyan nem szentesíti semmi hagyományos szokás; ezek a mai mindent majmoló kornak korcsszülöttei.

Nem a tánezpróbákat értem*). Aki táncziskolába járatja gyermekét, az bizonyára szeme közé néz a tánezmesternek s előre megtudja, megbizhatik-e annak lelkiismeretességében? Hanem táncziskolák (már t. i. olyanok, a milyenek) Piripócson és Kuku- tyinban is teremnek ám!

Minden faluban akad valami zene-virtuóz ; egyik a furulyát fújja, másik hármo- nikát nyújtogatta, vagy cziterán ezinezog. Ezek némelyike aztán üzletszerüleg „műveli* a tánczmulatságot — kicsiben. A zenét maga szolgáltatja, még a belépti dij és (néhány krajczárocskát, talán a tintára — papírra valót) ő zsebeli el. Ha a vendég koszorú enni-inni valóról gondoskodnék, annak elköltésében is a legszívesebben segédkezik. Az ilyen Hüvelyk-Matyi bálokban aztán képviselve van az apró emberiség minden árnyalata, a süldő kamasztól le a tipegő babáig. A felügyelet nem nagyon szigorú, mert az apró emberkék szívesen veszik ám, ha az ő „egyéni szabadságuk“ szabadon virulhat „pirosló hajnalig.*

Másnap reggel aztán keserves dolga van a tanítónak. Növendékei késztiletlenek. figyelés helyett bóbiskolnak. Kisül, hogy „az osztály bálban volt* ! Egy kis dorgálás, megintéo következik, s jövő vasárnap a bál —

*) Bár azokkal is bizton el lehetne vári a 15. év végéig!

Szombat, november 17.

ismétlődik. A „blau Montag“-ot a leczke- rendben is figyelembe kell venni. Mit is tehetnénk mást? A szülék megengedik gyermekeiknek a „táncztanulást* — a tanító pedig ne avatkoznék a szülék „egyéni jogaiba!“ A gyermek igazi mulatságai a gyermek-játékok; gyermek mulatságnak elegendő, s ezeket semmi „tánczestély“ nem pótolhatja.

A mulatozásnak azon neme pedig, mely lehetővé teszi a gyermekeknek 2. közvetlen szülői felügyelet nélkül való éjjelezését: betiltandó, az ily mulatozások rendőri felelőségre vonhatók !

Tóth Kálmán,

ev. ref. tanító.

Iparosok buzdítása.

Az országos iparegyesület, mint minden évben, ngy az idén is disz- érmek kiosztásával óhajtja a jelesebb iparosokat kitüntetni, érdemeiket megjutalmazni s ezáltal buzditólag hatni az iparosokra általában.

Kétségtelen dolog, hogy az érdem, a szorgalom elismerése emeli az önbizalmat s uj erőt, uj kedvet ad a tovább törekvésre, a megkezdett munka folytatására. Emellett a példa vonzani fog, küzdelemre hívja fel a többiek tehetségét is, ami csak jótékony hatású lehet az ipar általános emelkedésére s az iparosok szellemi és anyagi fejlődésére egyaránt.

Ezúttal a kitűzött jutalmak a következők:

1. Diszérem oly iparosok szamára, kik gyakorlati működésűk által a hazai ipar előmenetelét idézték elő. Ezen érem három fokozatban adatik ki és pedig: aranyban, ezüstben és bronzban.

2. Diszérem oly iparosok számára, kik a rendszeres műves iparbae (kézművesség) ipari ielességük által kitűnnek. Ezen érem két fokozatban és pedig ezüstben és bronzban adatik.

3. Diszérem oly iparosok részére, kik a kor igényeinek és a külfölddel való versenyképesség feltételeinek megfelelő ipartelepet (gyár, műhely) hoztak létre s annak helyes vezetése által versenyezni képesek. Ezen érem az illető telep mérvéhez és a berendezés és üzem tökélyéhez képest két fokban adatik és pedig ezüstben és bronzban.

4. Diszérem oly iparosok számára, kik iparukat művészi irányban fejlesztik és e tekintetben figyelemre méltó sikert képesek felmutatni.

Ez érmek elnyeréséért pályázha- tik minden, Magyarországban lakó, illetőleg Magyarországban iparteleppel biró egyén.

A pályázatok az egyesület igazgatóságához 1388. évi deczember 31-ig nyújtandók be. Minden pályázat meg- birálására az illetékes szakosztályból szakértő bizottság küldetik ki. E bizottság véleményt mond a pályázatok felett és ennek alapján a szakosztály az ajánlást esetleg magáévá teszi és az egyesület igazgatósága elé terjeszti. Az igazgatóság az ajánlatok felett Ítél és a megítélt érmek a hozzájuk tartozó okmányokkal együtt a legközelebbi í’endes közgyűlésen ünnepélyesen kiosztatnak.

A megjutalmazott telepek leírásai, a mennyiben általánosabb érdekkel bírnak, az egyesület közlönyében fognak közzétetni.

ÚJDONSÁGOK.

— Székesfejérvár — Kossuthnak.

A mai szombat reggeli budapesti vonattal utazik le gróf Károlyi Gábor Turinba, megviendő hazánk egykori szeretett kormányzójának ama pompás diszokmányt. melylyel Székesfejérvár szab. kir. város Kossuth Lajost, a város díszpolgárává avatja. Az okmány átadása ünnepies lesz s erről táviratilag lesz értesítve a „Veszprémi Független Hírlap.“ Gróf Károlyi Gábor visz- szajövet Párison át tér vissza s aztán Székesfejérvárra meg}7, útjáról beszámolandó.

— A Rumy-billikom ügye tragikus megoldást nyert. Múlt hétfőn tartatott meg Szombathelyen a második s illetve harmadik sajtótárgyalás, ezúttal Horváth Zsigmond cs. és kir. kamarás ellen, ki első leplezte le az „Egyetértő s“-ben a Rumy- billikom botrányát, s amely lapot idézve, jelent meg hírlapunkban az a czikk, melyet rágalmi tartalmúnak ítélt egyhau gulag a szombathelyi esküdtszék s e miatt Takács Szylvesztert 4 havi sajtófogházra ítélte. Most ugyan

ez az esküdtszék (az október—deczem- beri) 10 szóval 2 ellen b e b i z o- nyitottnak találta az „Egyetértés“ leleplezéseit s felmentette H o r- v á t h kamarást a rágalom vádja alól. Hogy ez a tárgyalás s illetve Ítélet, mely teljesen összetöri a Takács ellen ugyanezen ügyben hozott ver- dictet, mily hatással lesz a Curiára, mely előtt most mind a két ügy van : azt a legnagyobb érdekkel várja ngy Vasmegye, mint Veszprémmegye s az ország érdeklődő polgársága. A tárgyalásról röviden értesítünk most, míg jövő hirlapurkban erre bővebben térüuk vissza. Eluök volt: Zsitvay Leo; bírák: Németh Gyula, M a- gassy Elek. Bárdos sy István árvaszéki elnök vádló képviseletében Dr. Feldmann Bódog, — vádlott szentgyörgyi Horváth cs. kir. kamarás személyesen jelent meg; védője Eötvös Károly. Az esküdtek kisorsolásánál úgy Eötvös, mint Feldmann teljesen kimerítették visszavetést jogukat. Eötvös többi között visszavetette az alispánt, a főszolgabírót, a polgármestert, a főjegyzőt, a főszám vevőt stb. stb. Ennek következtében igy maradt meg a 36 esküdtből a következő 12: Ács Gyula tanító, Fejes János tanító, Földessy János könyvelő, Kassav József adófelügyelő, Kikakker Kálmán kereskedő, Koller Kálmán megyei számvevő, Jankovics József városkapitány, Stettner Máté ügyvéd, Számetz Lajos kir. mérnök Vizmathy Géza számtis t, dr. Rohrer Ödön orvos, dr. Szakáts Manó orvos. Eötvös Károly kihallgattatni kéri

— P u 1 s z ky Fereucz múzeumi főigazgatót, mit. B o n c z Ferenez, min. tanácsost s a jogügyek igazgatóját, mit. S z a 1 a y Imre min. osztálytanácsost, s Pulszky Károly múzeumi felügyelőt. A törv. elrendelte a tanuk kihallgatását s ezek megerősítették szentgyörgyi Horváth kamarásnak az „Egyetértés“-ben közlött leleplezéseit. Dr. Feldmann Bódog vádbeszéde után általános figyelem s óriási érdeklődés mellett Eötvös Károly mondotta el egyik legnagyobb szabású remek beszédét, melyben világossá tette Bárdossy István mulasztásait, bűnét. Kimondhatlan hatással volt ez a beszéd, melyben Eötvös magát vádlónak tekintette s< Bárdossy Istvánt vádlottnak, képviselőjét, dr. Feld- mannt pedig védőnek czimezte minduntalan. Nem is kéri — úgymond

— ennek a vádlottnak erkölcsi meg- büntettetését, hanem követeli azt a jog, az igazság, a hamisítatlan becsületérzés nevében. Az esküdtszék azután meg is büntette Bárdossy t, mert 10 szóval 2 ellen Horváthnak adott igazat; felmentette teljesen a rágalom alól, azonban bogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, 8 szóval 4 ellen becsületsértést konstatált, mi miatt aztán a törvényszék 300 frt birságban marasztalta el. Dr. Feldman e lesújtó ítéletben megnyugodott, Eötvös azonban még ez ellen is fellebbezést jelentett be, kijelentve, hogy ő teljes föl- mentést vár. A nagyérdekü tárgyalás alatt zsúfolva volt a terem s a folyosókon, sőt künn az épület előtt is százával állt a nép. Eötvös beszéde, melyet a „Veszprémi F ü g- g e 11 e n Hírlap“ jövő száma közleni fog, óriási hatást keltett, s most Szombathelyen az az általános jelszó : „Pereat esküdtszék ! Éljen a bíróság!“ Főként pedig azért, mert a bíróság, saját ítéletének indokaiban, szórul-szóra ezt mondja: „Enyhítő körülményül volt tekintendő . . . hogy vádlott (Horváth kamarás) a czikknek közzététele által az ország érdekeinek tett szolgálatot.“ így járt tehát Bárdossy árvaszéki elnök, a Rumy-testamentum végrehajtója az ő sajtópereivel. Viselje egészséggel !

— Véghelyi Dezső, Veszprémmegye alispánja a tegnap déli vonattal Pápára utazott hivatalos ügyekben s onnan vasárnap a délutáni vonattal tér vissza székhelyére, Veszprémbe.

— Thea-estély. A veszprémi jótékony nőegylet f. évi decz. hó 2-án, a nemzeti kaszinó nagyterében thea- estélyt fog rendezni. — Az estély jövedelme a karácsonyi ünnepekre, városi szegényeink között osztatik ki.

— A veszprémmegyei 48-as 3 függetlenségi kor rendes évi közgyűlése jövő deczember hó első vasár-