Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-11-03 / 45. szám
Veszprém, 1888. IX-ik évfolyam 45. sz. Szombat, november 3. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ILvüeg'jelen, minden szom/ba/ton..- Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — HIEDETÉSEK ÉS ITYILTTEEEK kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. • • Ültessük be ujra a szőllöhegyeket! Veszprém, nov. 3. TJgy látszik, segélye kerül az elpusztult szőllőbirtokosságnak. A jajpanaszt, mely végigsír már a Balaton egész felvidékén, meghallották azok, akik a nép gyámolitására rendelvék. A megyei alispán, Véghely Dezső ezidő szerint Budapesten van s egyéb fontos ügyek elintézése mellett aziránt fordult a kormányhoz, hogy egy, a Balatonfelvidék szőlleinek beültethe- tésére szükséges amerikai szőllőanya- telepet, a kormány segélyével, Almákban rendszeresíthessen. Meg vagyunk győződve, hogy a kormány helyt ad az alispán kérelmének. Hiszen kimondotta, hogy szükség esetén, hivatalos megkeresésre, lijtalanul is szállít fillokszera- mentes amerikai alanyokat. Mennyivel inkább jogosultabb tehát annak a megyének az alispánja részéről jövő ebbeli kérelem, amely megyének életkérdése, létfeltétele a szőllőmüvelés, imely megyfe a Somló s a Balatonpart széliéiből meríti fő jövedelmi forrását! Hisszük, hogy az alispán eredménynyel járt a szakminiszternél s az amerikai szőllőanyatelep mielőbb rend- szeresittetni fog. De szükséges lesz, hogy a közvetlen vagyonában megtámadott s igy legérdekeltebb birtokosság, az elpusztult szőllők tulajdonosai is meghozzák ? czélra áldozataikat. Mert a telep rendszeresítése, munkáltatása, szakszerű gondozása pénzbe kerül s ezt már nem lehet az illamkaszszából (et ne nos inducas ...) kipumpolni. Jöjjenek tehát össze értekezletre s rják alá a szükséges költségeket, amely- lek kompén satiójaul majdan az anyatelep vesszőtermeléseiből fognának aránylag részesülni. így befogjuk ültethetni 1 — 2 év alatt az összes elpusztult szőllőket. Egyébkint soha. Merthogy a mindenéből kipusztult izőllősgazda a vesszőknek 1000-ét 50 rtjával megvehesse (kell pedig egy holdra 6000) az képtelenség. Így kétszeres árán kellene ujra megvenni a — maga földét. Így segíthetünk magunkon. S tán az isten is megsegít. = A regále megváltása. A képviselőház regálebizottsága tn. hó 29-én folytatta a kártalanításról szóló regale- javaslat tárgyalását. Az 5. és 6. szakasznak az a része, mely az ingatlanokért esetleg adandó kártalanításra vonatkozik, töröltetett, miután a bizottság egy előző szakasz tárgyalásánál mellőzte az ingatlanok megváltására vonatkozó rendelkezés felvételét. A bizottság továbbá hozzájárult ahhoz, hogy a közigazgatási albizottságának tagjai letegyék az adókezelési törvény 21 §-ában formulázott ünnepélyes fogadalmat. A 7. szakasznál mellőzték azt a rendelkezést, mely szerint azért, hogy valaki joga után nem adózott s nem tudható ki adózott helyette, bejelentését tárgyalás és kihallgatás nélkül vissza lehet utasítani. A bizottság azt is kimondta, hogy ha igényjogosult nem található fel, a kézbesítés az eljáró hatóság által azonnal az illető költségére kinevezendő ügygondnok kezeihez történik. A 8-ik szakasznál felmerült az a kérdés, hogy a kártalanítás összegének megállapitása iránti tárgyalásra ne csak a jogosultak hivassanak meg, hanem azok is, a kik a kártalanítási összegre igényt támasztanak, t. i. a hitelezők; továbbá, hogy az egyezkedési tárgyalás nyilvános legyen. A bizottság abban állapodott meg, hogy a hitelezők meghívása mellőztessék s csak az előző szakasz értelmében végleg vissza nem utasított jogosultak hivassanak meg. A 12-ik szakasznál a bizottság abban állapodott meg, hogy a törvényjavaslat tárgyalása végén fog határozni arról a bejegyzési és előjegyzési könyvről, melybe minden tulajdonjogi áthá- ramlást és zálogjogot be fognak vezetni. Az értékpapírok beszerzésének költségei. (A közönség szives figyelmébe.) Mindennapi eset, hogy a nagy közönség, midőn tőkéjét értékpapírokban óhajtja gyümölcsöztetni — kevés' kivétellel — nincs kellőleg tájékoztatva ama források iránt, melyeknél ezen vásárlások megbízhatóan, pontosan s érdekeinek megóvásával eszközölhetők volnának. E tájékozatlanság rendszerint megkívánja ugyan a maga árát, de azért a vásárló közönség még mindig nem okul a maga kárán és előszeretettel fordul értékpapír beszerzéseinél g37ak- ran oly forrásokhoz is, melyek tulszá- mitás mesterségében kiapadhatatlanok. E czikk keretén kívül esik különben nem nagy pénzpiaczunk egészségtelen kinövéseit fejtegetni, mert hisz ha másutt nem is, de itt minden esetre indokolt ama kereskedelmi felfogás, hogy kiki ott szerezze be és ott adja el áruit, ahol azok a legolcsóbban vehetők, illetve a legelőnyösebben értékesíthetők. Ebből kiindulva, csakis összehasonlító adatokat kívánunk nyújtani azok számára, kik értékpapírokat vásárolnak, hogy ez adatokból a következtetéseket saját előnyükre levonhassák. Hogy egy vásárlandó értékpapír tulajdonképi áráról tiszta képet nyerhessünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a budapesti pénzpiaczon fenálló usance-okot (szokásokat.) Ezekkel már csak azért is számot kell vetnünk, mert csak ezeknek figyelembevétele mellett állapíthatjuk meg az illető értékpapír vételárát. A budapesti pénzpiacz usance-ai szerint az értékpapír árfolyamán kívül megtérítendők az illető értékpapír folyókamatai (a szállítás, illetve átadás napját dél előtti 12 óráig be nem számítva), minthogy a szelvénybeváltásnál azok a vevőnek megtéríttetnek továbbá fizetendő az unsance szerint megállapított „courtage“ (jutalék), mely rendszerint 100 frt névérték után 5%o azaz 5 krt tesz ki és végül számításba hozhat az eladó bank vagy bankár provisio (kezelési költségdij) czimen, ha a vevő és eladó közt előzetes külön megállapodás nem jött létre, Vio, Ve, ViVo-ot. Felesleges megjegyeznünk, hogy a folyó kamat megtérítése csak ott áll be, a mikor kamatozó, tehát szel- vénvivvel, avagy részvényeknél osztalékjegygyel ellátott értékpapírokat vásárolunk. A provisio és a folyókamat megtérítésének számításba hozatala azon tér, melyen az eladást eszközlő félnek bőséges módja nyílik saját előnyeinek kihasználására, ami fájdalom igen sok esetben a vásárló fél érdekeinek csorbításával azonos. Félreértések kikerülése végett hangsúlyoznunk kell, hogy a hazai, jelesen a fővárosi bankok rendszerint sohasem számítanak többet az őket jogosan és méltányosan megillető courtage és provisio czimén és a fotyókamatoknál is csak a tényleg lejárt kamatokat téríttetik meg maguknak. Máskép áll azonban ezen számítás a nagy garral és kicsiny tőkével dolgozó úgynevezett „bankárokénál — tisztelet a kivételeknek — kik kevesebb tekintettel szoktak lenni ügyfeleik érdekeire, hisz néha egy nem sikerült speculátió amúgy is kioltja létezésüknek különben is homályosan pislogó lángját. Hogy tehát állításunk indokolására visszatérhessünk és hogy a számításban mutatkozó különbözeteket gyakorlati példával megvilágítsuk, számításaink alapvetéséhez társul vesz- szük a törvényhozás egyik legújabb alkotásu intézetét, mely törvényszabta korlátain belül ép úgy teljesiti az értékpapírok vásárlását, mint akármelyik bank vagy bankár, azzal a különbséggel, hogy a törvény intézkedései értelmében ügyfeleinek sem provisiót, sem pedig courtaget nem hozhat számításba, tehát a vásárlást dij és jutalékmentesen eszközli. . r Értjük ez alatt a m. kir. postatakarékpénztárt, mely legutóbbi havi kimutatása szerint közel egy millió névértékű . értékpapírt vásárolt ügyfelei, illetve betevői részére, rövid fenállása óta. Ha most a különbségek felderítése végett három csoportra osztjuk azon intézeteket, vagy magánosokat, melyeknél, illetve kiknél beszerzéseinket eszközölhetjük, kővetkező képet nyerünk: Alapul vesszük pl az 5%-os magyar papír járadéknak leszámolását folyó év október hó 20-iki átvétellel 90 frt 50 kros napi árfolyam mellett. A jóhirnek örvendő szolid pénzintézetek következően fogják vásárlási és költségjegyzéküket bemutatni: 6000 frt névértékű 5%-os papirjáradék á 90 frt 50 kr. . Folyó kamat f. évi jun. 1-től (legutóbbi szelvényesedék) f. év október 20-ig (19-ét be nem számítva) . Courtage . . . . Provisio (rendszerint %%................................ 5430 frt — kr. 115 frt 83 kr. 3 frt — kr. 7 frt 50 kr. Főösszeg 5556 frt 33 kr. Azok, kik a vevők tájékozatlanságát kizsákmányolni hajlandók, ugyanezen értéket következőn fognák leszámolni : 6000 frt 5%-os papirjáradék á 90 frt 50 kr. Folyókamat f. évi juuius 1-től (felhasználva a vevő jóhiszeműségét) beleszámítva a szállítási napot is ..................... Courtage . Provisio 74% (mérsékelten számítva). . Összesen 5430 frt — kr. 116 frt 67 kr. 3 frt — kr. 15 frt — kr. 5564 frt 67 kr. A m. kir. postatakarékpénztár ellenben ugyanezen árfolyam mellett a vételárt következően számolja le: 6000 frt 5%-os papirjáradék á 90 frt 50 kr. 5430 frt — kr. 5%-os kamat folyó év junins 1-től fol}ró hó 20-ig (a szállítási, illetve beszámolási napot bele nem számítva . . . . 115 frt 83 kr. Összesen 5545 frt 83 kr. A fenti számadatokból tehát kiviláglik, hogy egy és ugyanazon értéket tárgyaló s azonos árfolyam mellett előadott esetben a m. kir. postatakarékpénztár számításánál a jóhirnevü intézet 10 frt 50 knal hoz többet számításba, bár ezt jogosan cselekszi, az ezen keretbe nem tartozó Ne sírj, ne sírj... Ne sírj, ne sírj feleségem, Ne kínozzon úgy a bánat, Ha eljött az ősz viharja. Lesz még lombja is a fiinak! A viharra szivárvány jő, Szivárványra nap sugara, S jókedv borul a magas ég Fönt Lékelő homlokára! Ha van Isten a magasban, Ha van Isten fönn az égben, Megesik a szive-lelke Immár ennyi szenvedésen! Annyi bűnöm volna bár mint, Magas mennynek a csillaga Könnyeidnek hullásáért Minden bűnt megbocsájtliatna! Alkonyaikor, csendes este Kis kertjében börtönömnek Elmélázok s a virágok Beám néznek, rám nevetnek, Epen úgy, mint egykor régen, Boldogságunk hajnalában, Mikor négyen együtt voltunk Csendes esték alkonyában . . . S Danink, Dezsőnk kaczagásán Ügy örültünk, úgy nevettünk, Gyönyörteljes boldogsággal Telis-tele volt a lelkünk ! . . . Széjjel vagyunk most már szórva, Ki emerre, ki amarra, Legjobb volna, hogy ha engem Tennének már ravatal ra! . . . Hejh, de még se, ó, de még se! Bár keserű ez az élet, Odabenn a szív közepén Vigasztaló remény éled : Fölpattan még zárja egykor Én szomorú börtönömnek S hiszem Istent: igaz szívvel Kik szerettek, nem felednek! Ó ne sírj hát, édes társam, Ne kínozzon úgy a bánat, Ha eljött az ősz viharja. Lombja is lesz még a fának ! A viharra szivárvány jő, Szivárványra nap súg ára, S jókedv borul a magas ég Kiderengő bíborára! Magyar Gyula. Károlyi Pista gróf „per tu“-ja. A napokban dolgom volt a fővárosban s többek közt az Eötvös-irodába vezetett utam. Ennek az irodának a termeiben mindig nagyérdekii momentumok folynak le. Országos nevű férfiak rendes rendez-vouja e hely s bizvást úgy áll a dolog, hogy amit a napilapok per lougum et látum pertraktál- nak, azok a napiesemények itt nyernek többnyire vagy indító okot, vagy megoldás t. Az első termek személyzete, a már folyó ügyekben érintkezik a felekkel. A többi irodákban az uj ügyeket veszik föl, vagy utasítják vissza azok főnökei. A titkári salonban Perl ur fogadja azokat, kik nagyobb fontosságú ügyekben, magával Eötvös Rárolylyal akarnak beszélni s természetes, hogy aztán a titkár belátásától függ, vájjon beszélhet-e az illető az irodatulajdonossal vagy sem? Utolsó stácziója a titkári salon annak a kálváriának, melyen magát át kell imádkozni az ügyes-bajos embereknek, kik Eötvös képviseletét keresik. Az idő délre járt. Már véget ért vagy 30 kihallgatás. Már csak néhány ur van a titkári teremben: Kaszelik a sokszoros milliomos, gróf Gyiirky nógrádi főispán, P e r o 11 i, ki tízezer forintot fizet, hogy az operától szabaduljon, Csávolszky, ki a regále-törvényjavaslat ügyében kiván értekezni Eötvös Károlylyal, aztán Károlyi Gábor gróf, Székesfej érvár képviselője — és én. Ezek a kihallgatások is véget érnek egymásután, Egyedül maradtam a teremben, Károlyi gróffal s a titkár úrral. A gróf ur azt jelezte nekem, hogy pár nap múlva Turinba utazik Kossuth Lajosnak megviendő Székesfejérvár város díszpolgári oklevelét, majd érdeklődött a veszprémmegyei 48-as s függetlenségi pártkor iránt. — Megragadom az alkalmat, gróf ur, jegyzém meg, hogy ex abrupto meginter- wiew-oljatn, mi nézetben van az affairbau, bogy Károlyi Pista gróf visszautasította Grecsák képviselőtársának per tu-ját. Volt-e erre joga vagy oka? A gróf elmosolyodott s mielőtt felelt volna, Perl ur szólt közbe. — Méltóságod tán szives volna elmondani a szerkesztő urnák azt az érdekes per-tu históriát 1866-ból, melyet szintén Károlyi Pista gróf inscenált. Ez bőséges válasz lenne. — Ha érdekli . . . — Hallgatom. — Nos — kezdé a gróf — rövid leszek. Azt bizonyára tudja, tekintetes ur, hogy 1866-ban, mikor a válságos napokban Klapka tábornok egy erős hadosztályt szervezett magyar önkéntesekbül, hogy azzal, porosz támogatás mellett, felkelést indítson ez országban, számos magyar főur csatlakozott ehhez a fölkelő csapathoz. Ezek közt volt Károlyi Pista és Tibor is. Károlyi Pista elvitte magával Klapkához a komornyikját is, ki már 1848-ban Klapka alatt jó honvéd volt s őrmesteri rangig vitte. Nos, úgy történt, hogy Klapka egykori őrmesterét hadnagygyá tette s ugyancsak hadnagyokká nevezte ki Károlyi Pistát és Tibort is. Quid nuoc? Ur és szolga rangbeli pajtások lettek s igy per-tu kellett lenniük. A komornyik sans gene tegezte a két grófot s ezek kénytelen-kelletlen viszonozták s elfogadták a „bruder“-t! Mikor vége volt a vállalkozásnak s a Klapka- legio föloszlott, mindhárom hadnagy hazajött. A komornyik ismét komornyik lett a Pistánál, a brúder véget ért s a két .hadnagypajtás ismét csak igy konversált.'v — Jancsi te, hallod-e? — Igenis, Méltóság, parancsolatjára ! — Hát láthatja, szerkesztő ur, végzé a gróf, hogy csudaszerüen változik a világ. Akkoriban az egyenrangú hadnagypajtással (ki azonban komornyikból lett azzá) gilt volt a „brúder“, most már a képviselőpajtással (ki pedig teljesen kvalifikált emberből lett azzá) már nem gilt. . . . Egyébkint máskép is változott. Akkoriban az esett meg, hogy mikor a Klapka-legio feloszlott s a bucsulakomán az illető porosz vezénylő tábornok poharát ürítené ő Felségéért a porosz királyért . . . fölállt minden tiszt, csak Károlyi Pista maradt ülve. A faggatásokra kijelenté, hogy „Nem űrit poharat azért a királyért, ki az o s z- trákokkal kibékült!“ Most pedig, 12 év múlva, kibékült az osztrákokkal — Pista gróf is. — Hjaja, szerkesztő ur, tempóra mutantur! — Igaza van, gróf ur! Hjajaja ! Tralala ! Kompolthy. TÁBCZA.
