Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-10-06 / 41. szám
Veszprém 1888. Nyolezadik évfolyam 41. sz. Szombat, október (>. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: ILv'Eeg'jelen, minden szomloaton. Szerkesztőséé: Egész évre ..................... 0 frt — kr. Fé lévre..........................3 frt — kr. Ne gyedévre.....................1 frt 50 kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. =: HIRDETÉSEK ÉS ITTILTTEHEIC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttór petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. a. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap“ m okt-deczemberi évnegyedére. Az őszi évnegyed megnyíltával kérjük szives olvasóinkat s hírlapunk barátait, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Különösen ama vidéki olvasóinkat kérjük, kik az előfizetéssel hát" ralékban vaunak, hogy e hátralékot letörlesztenék. Mert nem szükséges itt felemlítenünk, hogy épen a hirlapkiadás azon vállalat, melyet folyton készpénzfizetésekkel kell és lehet csak fentartani. A roppant papíranyag, a nyomda személyzete, a posta- expeditió, az illetékszedő kincstár nem várnak ám egy perczig sem a fizetésre — mint némely jólelkü előfizető, az előfizetés beküldésével hónapokon, vagy épen. egész éven át. Aztán nem kevésbé viszás helyzet az, hogy a midőn a hírlap magatartása, iránya, erélye, tartalmasság«! ellenében folyton fokozottabb igényeket támaszt az olvasó: akkor annak egyúttal — folytonos hátralékaival — anyagi gondokat akaszt a nyakába, hogy a szellemi küzdelmet neki még sulyossabbá tegye. Ószintén, nyíltan szállottunk, mint á hogy himezetlenül szokott szóllani e hírlap mindig. Ezúttal pro domo sua szólt az ének. S hisszük, hogy akiket illet, megértenek. Viszont mi is megtesszük irói kötelességünket mindenha. Szívesen bocsátjuk hírlapunkat mindenek bírálata elé. Hasonlítsák azt össze olvasóink bármely magyar vidéki hírlappal. S hisszük, hogy elismeréssel lesznek munkásságunk iránt. Gyors értesítés, elevenség, őszinte nyílt hang jellemzik ezt a hírlapot, mely követi egyenes elvi útját; keresztül gázolván a reactió aknáin és épen semmire se becsülvén a hatalmi klikkek kegyes szemhunyo- rintását. TABC2A. Csak szent igaz, hogy jámborabb nép A magyarnál nem létezik, A földnek nincs oly nátiója, Mellyel meg nem ölelkezik. A Németet félboltra verte, Mert hogy a sógor roszba’ járt, S ma már vele csókolkozik meg: Feledve vért, feledve kárt! A jó muszkák, hogy eljövének Nyersen evek a burgonyánk És lánczra verték hős karunkat, Leölték annyi daliánk! Közük hozzánk ugyan nem is volt, De hát, hogy éltetek a ezárt, Nagylelküleg mi megboosájtáuk : Feledve vért feledve kárt! A délibábos pusztaságon A rácz rengő kalászt arat, Magyar kalászt, magyar vidéken. S e nép hálás volt s az marad! Rabol, gyilkol, nem szánva azt sem, Kit anyja még keblére zárt! Ha megtevé, mi megbocsájtánk : Feledve vért, feledve kárt! A Kárpátok reges vidékin Oly szép a tót és oly deli! Független polgároknak írjuk ezt a független lapot. Ez a mi irányunk. In hoc signo vinces! Közel egy évtized óta szolgáljuk ez irányt s számtalan küzdelmünkben velünk volt a polgárok együttérző közvéleménye. Velünk lelsz, hisszük, ezután is s az erkölcsi támogatás mellett — anyaKünn pedig az aradi vérmezőn, ■ négyszer dördültek el a kivégzó sor- tüzek s reggeltől délig működtek az akasztófák peczérei. Hogyan is mondta hóhérának megdicsóült. Pöltenberg? . . . Hódié mihi, eras tibi! a gilag is oldalunkhoz áll. Ezzel nyitjuk meg a hírlap okt.- dec-zemberi évnegyedét. Veszprém, 1888. szept. 29. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala.--------------------------------:---------------------El őfizetési áraink: Egész évre . . . (i frt — kr. Fél évre .... . 3 frt -- kr. Egy hónapra . . . 1 frt 50 kr. Azt a végzetes „cras“-t 17 év múlva visszaadhatta volna a nemzet ezerszeresen. De nem bosszúálló a magyar, soha. Fölszárasztotta szemei égő kötényeit, kitépte szivéből a harag mar- dosó kígyóit — és . . . Fátyolt borított a múltakra. Veszprém, okt. 6. A nemzeti nagy gyásznapot ma üli meg országszerte a kegyeletes nép. Harminczkilencz éve ma, hogy az annyi csatában világszégyenére meg- gymlázott osztrák szoldateszka, lehü- tötte alávaló rettentő bosszúját a magyar önvédelmi harcz félistenein; odahurczolván őket bakói által Arad város Golgothájára. Ne feledjük ezt a napot soha, véreim. Irtóztató vérkeresztsége ez, Árpád földe ezredéves függetlenségének . . . Ne is lebbentsük föl azt a rémes fátyolt soha. Átvilágit azon úgyis, a lángba- boritott ország rettentő katastrófája s a Neugebeude s Arad siralomházai. Hauern a gyásznapon sírjuk el a honfibánatot a kegyelet könnyeivel, mint egykoron a zsidók Jeruzsá- 1 e in pusztulását s az újkori francziák S e d á n vesztét. A nemzet vértanúinak nagy requi- emére kondulnak ma a harangok, Kárpátoktól Adriáig. Akiben a nagy elődök emléke iránt a hon fi-kegyelet szent tüze ég: imádkozzék . . . Nem a dicsteleu legyőzetés, avagy megalázkodás döntötte romba a magyar fegyverek dicsősége pvramisát. A nemzet Judásá' csókolta homlokon azt a 18 martyrt s adta át Haynau aranygalléros vérebeinek. Es felharsant Arad piaczán a „Gott erhalte“, győzelmi riadójául az ármány diadalának s halotti dallamául a vérbefulladt nemzetnek. ... A nemzeti nagyság és hazaszeretet üdvözült bajnokai is, a magas egekben az Isten csillagtrónusánál imádkoznak sokat szenvedett szegény hazánkért. . . . Egyesítsük szent ajkukról elszálló igéikkel lelkünk fohászait, s kérjük, hogy a magyarok Istene Árpád földét isteni erejével tartsa főn az évezredek viharai közt: azoknak pedig, kik vérük hullásával szerezték meg szabadságunkat, adjon örök boldogságot a csillagok fölött! A devecseri kiállítás. (Saját külön tudósítónktól.) Devecser, okt. 3. A „ Veszpré nini egy ei gazdasági egyesület“ eléggé ismerve a kiállításoknak — birjanak azok bár helyi jelleggel — a jövőre kiható s minden körülmények között tanulságos czéljait és eredményeit, ezen czélból a i „Devecser vidéki gazdakör* közreműködése mellett egy mezőgazdasági termény- és tenyész állat-kiállítás rendezését határozta el, mely szeptember hó 27—30-ik napjain az érdekelt közönség élénk érdeklődése mellett Devecserben meg is tartatott. Ezen kiállításban részt vettek: Veszprém, Zala, Vas, Sopron és Győr vármegyék törekvő termelői közül mintegy 130-an, azonkívül gépgyárosaink közül heten, nem is említve a temesváiú műtrágyagyár meglepő és csinos kiállítását. A kiállítás helyiségéül és pedig az állatkiállitáshoz gróf Eszt.erházy Ferencz devecseri bel majorja, a termény kiállításhoz pedig ugyancsak a major mellett levő lövölde helyiségei szolgáltak, melyek ez alkalommal ízléses feldíszítést is nyertek, különösen azonban a lövölde szabad térségén gróf Eszterházy Ferencz és a gazdasági egyesület külön pavilonjai, melyek úgy tartalom, mint Ízléses berendezés és feldíszítésükkel az erdészeti csoportozattal együtt a kiállítás fénypontját és leglátogatottabb helyiségeit képezték. A kiállítás tárgyait tenyész állatok, különféle mezőgazdasági termények, kertészei, szőllőszet, borászat, méhészeti termékek, erdészeti productumok s gazdasági gépek képezték, melyek mindegyik csoportozatban kitünően sikerültek, különösen azonban a gyü- mölcskiállitás, mely sokaságával és sokoldalúságával bármely nagyobb világkiállítás büszkeségévé beválhatott volna. A kiállítást szeptember hó 27-én reggeli 9 órakor nyitotta meg gróf Esterházy Ferencz a kiállítás elnöke, hosszabb és többszörös élénk éljenzéssel kisért közgazdászati beszédével, melyben különösen a kiállítások czél- jait fejtegetve, egyúttal a jövőre nézve fokozottabb tevékenységre s kitartásra buzdítva úgy a kiállítókat, mint a nagy számban jslen volt érdeklődő gazdaközönséget. A kiállítás megnyitása után Hunkár Sándor elnöklete alatt nyomban megalakult a bíráló bizottság, mely magát négy csoportra felosztva azonnal meg is kezdette működését s egyfolytában teljesítette is oly módon, hogy déli 12 órára már a bírálatok ered ménye is minden csoport és kiállítónál jelezve lettek. A beható és alaposan eszközölt bírálat alkalmával kitüntetést, illetve jutalmat nyertek a következő kiállítók : Ferencz erdészete, Esterházy Pál szerecsenyi és uzsai téglagyára, Esterházy Pál erdészete, Bokrossy Viktor veszprémi magkereskedö, Purgly Sándor répamagokért, Wertheim M. fiai enyingi bérlete mezőgazdasági terményekért, ívováts József Papkesziről, Hegedűs- József Vámosról mezőgazdasági terményekért, Ruttner Sándor kitűnő gazdasági magvakért s jeles borokért, Nagy Iván collectiv kiállításáért, Schön József püspöki fökertész kertészeti termékekért, Braun testvérek velenczei pezsgőgyárosok. Farkas Ferencz Veszprémből borokért, veszprémi piáristák borokért, gróf Erdődy Ferencz gazdászata, kertészete és borai, gróf Esterházy Móricz kertészete és győmölcsészete, Szauter Ignácz különféle termékei, Bekk János borai, Zirczi apátság gazdasági termékei, Szalay Ottó devecseri méhészete, Heykál Ede gyümölcsei és kerti magvai, >zalatkay István Gyepesről gazdasági termékei es méhészete, Saxl testvérek temesvári műtrágya gyárosok, Keményífy István Monostor-Apátiból mezőgazdasági terményekért, gróf Nádasdy Ferencz gazd. termékekért, Néger Ágoston borokért, Tar- czy Dezső gyümölcseiért és Epstein Vilmos Sümegről erdészeti termékekért. Ezüst oklevelet: Purgly Pál Pap- kesziröl, Nemzsür Lajos Fokszabadiról, Sze- ness Imre Papkesziről, Udvardy Gyula Jutásról, Hász Lajos Lőrintéröl, Promlier János Rendekről, Primoth József Szombathelyről, Veisz Sámuel Lovasról, gróf Eszterházy Sándor mezőgazdasági terményeikért, Wurda és Társa utóda mezőgazdasági magvakért, Mészáros Mihály Veszprémből, Sera Lajos Hidegkutról méhészeti termékekért, Bauer József Városlődről szilvóri tiniért, Németh Antal devecseri szőlészetért, .Serényi Antal gyümölcs borokért, Neubauer József, Schultheis/ Miksa, Steier József, Krizmanits János- né borokért, Bóday Dániel gyümölcsökért Hász Lajos és Ányos Tivadar kertészeti termékekért Bronz oklevelet: Gróf Esterházy Pál znla-istvándi gazdasága gazd. termékekért, Szelestey Lajos, gyümölcs és szőlőért, Bóbu Gyuláné kertészeti termékekért, Készéi János Pápáról borsajtókért, Jerffy Adolf tengeri termelvényeiért, Vittmann Ferencz burgonyafajokért és Töcse Ferencz szőlőki- állitásáért. Készpénz jutalmat nyertek: Hegyi József hazai ipar készítményekért 2 drb. arany, Gulyái István kovácsmunkáért 1 drb. arany, Jávorszky József kosármunkák- ért 2 drb. arany. Szabó József kovácsmunkákért 5 frt, Németh Ferencz bognármunkákért .5 frt, Heykál Ede kertészetéért 3 drb. arany, Erhardt Antal szőlőért 1 drb arany, Molnár Lujza virágért 2 frt, Sera Lajos méhészetért 3 drb. arany, Tarczy Dezső kertésze 3 drb. arany, Szauter Ignácz gazdája 2 arany, Bekk János venczellérje 2 arariy, gróf Esterházy Ferencz vinczellérje 3 drb. arany Vass József erdészinunkás 5 frt. Kosa József 5 frt, Szabó János tökfajokért 5 frt, Molnár Mihály ugyanazért 5 frt, Diósi János I. A terménykiállitásnál. Arany Oklevelet: Gróf Esterházy Ferencz, Jenő és Pál közös pinezészete, gróf Esterházy Ferencz devecseri mezőgazdasága, Esterházy Ferencz szölőszete, Esterházy Ürült szivünk, ha menyországa Magyar kenyérrel volt teli. S ha jól lakott, — melyből kimostuk Szemünkbe vágta azt a sárt. ... A tót miénk s igy megbocsájtánk: Feledve vért, feledve kárt! Erdélyben a bérezek honában Lakik a jó, szelid oláh, Nem régiben megháborodva Szeretteink legyilkold 1 Égő vidék s véres falak közt A hős román prédára várt Tigris gyanánt. . . Ejh megbocsájtánk! Feledve vért, feledve kárt 1 S megénekeljük-e vitéz nép, Ó boeskoros csatáidat ? Hazát adó apád testére Hogy uszitád hordáidat ? ! Hogyan szaladt vitéz vezéred S te hogy követted a futárt? Ó jó horvát, mi megbocsájtánk : Feledve vért, feledve kárt! Arad, Arad! Már negyven éve Kilencz lieros : félistenünk Akasztófán kiadta a lelkét S nem volt szabad könyt ejtenünk 1 Gyilkos golyó hajh négyet ölt meg 1 — S titkon hány hőst a sirba zárt? ! De rég vala s mi megbocsájtánk : Feledve vért, feledve kárt! Csak szent igaz, hogy jámborabb nép A magyarnál nem létezik, A földnek nincs oly nátiója, Mellyel meg nem ölelkezik! Vadrácz, oláh, te tót, te horvát „A niult mindent a sirba zárt!“ Imádkozzunk közös hazánkért: Feledve vért, feledve kárt! MAGYAR GYULA. A balatonvidéki nemzetes ur! Arad, Arad! Pihen a hős már Sírodnak néma éjiben És özvegyét a gond emészti Magasba tör és nem pihen! A kötelet, hogy megköszönje A n ő kezet csókolni járt. . . . Hisz ingatag. . . s mi megbocsájtánk Feledve vért, feledve kárt! Itt van már ar. ellenség! mely néhány e'v múlva a pusztulás és siralom hazájává tesz egy gazdag vidéket, vagy kivándorolni késztet egy — majdnem kizárólag — magyar földmives-osztályt, melynek nagyrésze ma még igy czimezteti magát: nemzetes ur! A zalai Balaton-parton — Keszthelytől Kenéséig elnyúló szőllőhegy-vonalon mindenütt terjed s rohamosan pusztít a filloxéra ! Mielőtt ezt a büszke, jómódú és független néposztályt egészen földönfutó koldussá t^nné az a mákszemnyi hitvány féreg, — húsz éves tapasztalatomból merített adatok alapján gazdasági viszonyait, népviseletét, házi szokásait és családi viszonyait akarom egy kissé ismertetni. A Balaton tavának zalai partvidéke a jólét eldoradója volt. Az elszórt apró községek népessége két főosztályból állt: a szabványban vagy napszámban dolgozó szől- lőmunkásból és a szöllőbirtokos nemzetes űrből. A balatonvidéki néhány németajkú község szőllö-birtokosait nem sorolom ez osztályzatba; mert ámbár ezek közt is terjed az úrhatnám élet, pénzesebbek, módosabbak is vannak közöttük a magyaroknál, de németajkú nemzetes ur még nincsen ! IV. Henrik franezia király fogadkozott, hogy uralkodása alatt legszegényebb alattvalójának is — legalább vasárnap — tjük fő a levesében; a balatonparti szőllőmives pedig húst, pecsenyét evett majd mindennap, bort ivott rá, nem kimérve, hanem amennyi belefért. Szőlősgazdák közmondása, hogy „agörbe derekú embert szereti a szól lő“. Metszést, kapálást, bujtást, kötést és tisztogatást csak meghajolva meggörbedt derékkal lehet a szőllőbeu teljesíteni. Az első kikelettől első hó leesésig mindig van a szőllöhegyeu munka, nem szünetel a napszám. A birtokos nemzetes ur nem dolgozik, hanem dolgoztat, pedig télen-nyáron több időt tölt szőllöjében, mint otthon. A balatonparti községek határában 20 év éta még egyszer annyi lett a szőllöbir- tok, mint 20 év előtt. Már nemcsak a hálátlan termő, köves földeket, kőtörmelékes hegyoldalakat, hanem a jobb gabonatermő földeket is szőllővel rakták be; a görbe derekú munkást váró szőllőbirtok évről-évre szaporodott. A napszámot egymásra árverezték a szőllöbirtokcsok; 80 kr. 1 frt és elegendő bor, reggel pálinka koszt nélkül vagy 50, 60 kr. négy fogás étel és bor quantum satis a szőllőmuukás napszáma még ma is, de alighanem utoljára is. Az ilyen költséges munkáltatást köny- nyen viselte, meg sem érezte a birtokos szőllősgazda. A ki beültetett szőllövesszövel 3—4 hold kopár domboldalt, melynek se értéke se haszonvétele eddig nem volt, 60—80 hektoliter bort szüretelt, 6-~8 száz forintot zsebre vágott érte, annyi pénzből olyan harmad-negyed rangú szöllőbirtokos úri lábon élt kis falujában, még luxust is űzött; mert a szőllöbirtokhoz nem kell marhaerő, takarmány, gazdasági felszerelés, a napszámos maga hoz metszökést és kapát. A balatomnelléki apró községekben olyan szöllőbirtokos, ki évenkint ezer forint jövedelemmel rendelkezik, még csak kisgazda; vannak, kik egy jó középtermésü évben 5—6 ezer forintot vesznek be a borból. Az ilyenek ezelőtt 15—20 évvel még csak olyan tisztes kinézésű földmives gazdák voltak, most már van közöttük téns ur ! a legtöbbje nemzetes ur! A zalai Balaton-part hosszában kevés olyan földmives gazda van, ki saját gabonatermeléséből házi szükségleteit födözhetné. Hullámos, meredélyes, sovány és köves talaj : kevés kivétellel mindenütt. Marbatenyésztés itt nincs ; Felső-Őrstől Kővágóőrsig a széna- termő rét kevés, mesterséges takarmánya kevés és köves talajban csak nedves években sikerül; legelő nincs, a kiégett kopár hegy- oldalokat nyalja és legeli a csorda. 8zőlöuek való itt minden talpalatnyi föld; akárhová ültetik itt le a szöllövesszőt, jó bort és sok bort terem az itt mindenütt. A zalai Balaton-part lakói közt vidéki népviselet nincs. Félig úri, félig paraszt az itteni község lakóinak élete, házi berendezése úgy, mint viseleté. Az öreg nemzetes ur körszakáit hord, az ifjú nemzetes ur, mint városi divaturacs páni allen és lakk-csizmával különbözteti meg magát vasárnap, vagy üunepies alkalmakkor, mert köznapon a szolgalegénytől csuk annyiban különbözik, hogy a kánikulai melegben sem megy ki pőregatyában soha. Tarokkozni, ferblizni tud és papirczigurettét füstöl. A nemzetes ász- szony és nemzetes kisasszony azonban tetőtől talpig városi dáma — vasárnap. Fátyolos kalap, tunika, selyem szoknya és selyem napernyő, igy megy ökörszekéren búcsúra a szomszéd faluba. A menyasszony földig selyemben jön esküvőre; tinókat vágnak, borjukat metszenek a lakodalomra; több lakodalomba}) vettem részt, hol a háromszázat megütötte a jelen volt vendégek száma. ■ I I Willi III I« — mam
