Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-09-29 / 40. szám

Veszprém 1888. Veszprémi Független Hirlap. Szombat, szeptember 29. dani; de meg egy testület mindenkor könv- nyebben visszaverhet bármely furfangos nemakarnámságot, mint az egyedül álló tanitó. A tanitó legyen ugyan szerény, de ha ki nem kerülheti, hát éreztesse tanítói mél­tóságához illően az afféle makrapipás, tör­vényfacsaró, tök fii kó faluszájával, hogy a tanitó ép oly független hivatalnok, mint akár a törvényszéki elnök; vagy ha még azt sem tudja respektálni, hát mint egy adóhivatalnok. Ha olyant lát — tapasztalás bizonyítja, — hát a tanitó előtt szájaskodó, az iskolába kalappal fején, gorombán belépő — már messziről hóna alá csípi kalapját. Az apa, kinek gyermekét az iskolában büntetés érte, karjára akasztva fejszéjét tisz­telgett a tanitónál, és bizony nem az ő jóakaratán múlt, hogy a tanitó ellenében gyakorlatba vegye a peren kívüli eljárást és a rövid utón való végrehajtást. De ilyesmi megtörtént nem egy helyen és nem is utol­jára. Ilyen eseteknél legjobb, ha a tanitó azt mondja: emberem, itt nincs törvénykezés ; bármi kifogása legyen is ellenem, menjen az iskolaszékhez, az majd eligazítja a maga dolgát. — És az iskolaszék ismét kénytelen lesz — még pedig igazságosan szólni bele a dologba, mert van felette forum, mely előtt a tanitó ép úgy a törvény védelme alatt áll, inint akár egy four. Végre is csak úgy lesz segítve a tanítón és tnniígyün egyaránt, ha anyagi helyzete javítása mellett az iskolaszékek hozatnak azon minimális niveaura, hogy megérteni és teljesíteni tudják a törvény azon inten- tióját, mely a tanítóban nem ujéves bérest, hanem kötelezettségei mellett jogokkal is felruházott hivatalnokot lát. Füzy György. Yeszprémmegye izr. tanitó egyesületének közgyűlése. — Saját tudósitónktól. — Veszprém, szept. 28. A veszpréimpegyei izr. tanitó egyesület szeptember hó 24-én tartá ez évi köz­gyűlését, melyre úgy egyleti tagok, valamint a tan- és nevelésügy iránt érdeklődő vendé­gek is szép számmal jelentek meg. Elnöklő Baum F. megnyitván a gyűlést, az egyesület életében nyivánuló azon örven­detes mozzanatot emeli ki, hogy mig az előbbi közgyűlések beköszöntőjében ismételve az egyesület létjogát kellett bizonyítgatnia és az egyesület czélja felől a tagtársakat fel­világosítani, addig a mai gyűlésen ennek felemlitését teljesen fölöslegesnek tartja, mert egyesületünk kettős czéíját „a megye­beli zsidó iskolákban a vallásbeli és egyébb tantárgyak módszeres oktatását a tanítók önképzése által előmozdítani, a rendes tago­kat erkölcsileg és lehetőleg anyagilag is támogatni? számos ténye által megközelíteni igyekszik. Nincs szándékában ezúttal mindazon tanulságos felolvasásokat és mintaelőadásokat ■felsorolni, melyekről közgyűlésünk jegyző könyvei megemlékeznek, csupán egy munkát említ fel, mely kizárólag az egyesületnek köszöni létrejöttét és a mely munka ma­gában véve is hivatva lesz a hitközségek figyelmét egyesületünkre irányítani; érti a népiskolai hittani tantárgyak részletes tan­év óratervének kidolgozását. Ha tekintetbe vészük azon körülményt, hogy hitfelekezetünk szervezkedése hiányában, a hány iskola, annyiféle a tanterv, úgy ter­jedelemre, mint felosztásra nézve, ha fon­tolóra vesszük továbbá, hogy számos fiatal tanitó a hittani tárgyak tanításával részle­tes tantérv hiányában csak nagy nehezen boldogul, el kell ismernünk, hogy jelzett munka elkészítésével fontos szolgálatot tet­tünk felekezeti iskoláink ügyének. A tag- társak erkölcsi és anyagyi támogatása érde­kében kifejtett egyleti működés köréből csak egy-két mozzanatot akar felemlíteni. Egyik elhalt kartárs árvája már két ízben kapott egyletünk közvetítése folytán az „Eötvös-alap“-ból 50 — 50 frtnyi segélyt. Egyes kartársak egyenesen az egylet pénz­tárából anyagi támogatásban is ré>zesitettek. De ami leginkább megelégedéssel tölt­heti el a tagtársak kebelét az azon orszá­gos mozgalom, melyet a lefolyt évben indí­tottunk meg egy ország, izr. tauitó-árvuház alapítása érdekében. Az üdvös intézmény eszméje nemcsak a tanítók körében hódit, j hanem a hazai hitközségek közül is számo- j san jelentették be erkölcsi és anyagi támo­gatásukat az intézmény létesítése érdekében. Ezen tények és azon örvendetes jelen­ség, hogy mig az előbbi gyűlések alkalmával nagyrészt a központban lakó tanítók vállal­koztak előadásokra, addig a mai gyűlés na­pirendjére kitűzött előadások kizárólag vidéki kartársak művei — eléggé bizonyítják, hogy az egyesület létjoggal bir és a kartársakban a munkakedvet fokozni, az önképzést elő- j mozdítani van hivatva. I Ezután üdvözli a megjelent tagokat és vendégeket. Mielőtt a gyűlést megnyitná, egy szomorú kötelességet akar leróni. ,Mult gyűlésünk óta — úgymond — a kérlelhet- len halál kiragadta az élet köréből hazánk vallás- és közoktatás ügyének bölcs vezető­jét: Trefort A. ö nagyméltóságát. Nem tartozik reám és sokkal is gyengébbnek érzem magam egy megnyitó beszéd szűk keretében a megboldogultnak a hazai kul­túra fejlesztése, körül kifejtett áldásdus működését méltatni. Megtették és teszik ezt erre hivatottabb férfiak. Én a megboldogult­nak csak a zsidó tauiigy rendezése körül tanúsított munkálkodását akarom itt fel ; említeni. A zs. tanítók állandósítása, melyet egye­dül neki köszönhet, már magában véve is oly vívmány, mely megérdemli, hogy a zs. tanítók emlékében örökké éljen. A lefolyt évben vesztette el az egylet egyik buzgó pártoló tagját, boldog, dr. Fischer Béla városi orvost. Annak idején az egyesület koszorút helyezett a boldogult ravatalára és az egyesület nevében az elnök búcsút vett a boldogulttól. | A közgyűlés meghatottan adott kifeje- , zést a boldogultak iránt érzett kegyeletének és elhatározta, hogy emléküket jkönyvileg megörökíti. Az elnöki megnyitó érdeklődés­sel hallgattatván meg — zajosan megélje- j neztetett. (Vége köv.) ily körülmények között izmosodott emberekből j aztán a leggyakoribb esetben nem válik más: a közjó, a szép- és nemes eszmék ; iránt érzéketlen vad tömegnél. Pedig: V i d é k. Olvasókőr-iDegnyitás Tapolczafon. (A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez.) Tapolczafö, szept. 25. Alig van hazánkban helység, melyben az egy szellemes franczia iró által „ernber- irtónak“ nevezett, népet rongyositó és butító, keresztelt spiritusznak kimérő helyeit föl ne találhatnék; de viszont aránylag még mindig nagyon csekély azon helységek száma, melyekben — a fájdalom ! évről évre üres- bedő templomok mellett — az iskolából kinőtt emberiség lelki művelődésére szentelt hajlékot találni lehetne. így ami jót az | ifjúság az iskolában tanult, azt az életben i csakhamar elfelejti, s a duhaj tivornyákon | mindannak ellenkezőjét tanulja meg. Az „Mig csak anyag és kéj a tett rugója. Addig a munkás nem ember, csak állat; De a hit- s szellem szárnya fölemel. S az ember angyalok sorába szállhat!“ Tapolczafö azon helységek közé tarto­zik. melyekben már évek óta fenáll a f e 1 n ő t- tek iskolája, egy szerény olvasókör: s ez a múlt vasárnap, f. hó 28. napján szép ünnepet ült: e napon nyitotta meg ujonan épített, mintegy 1200 frtha kerülő díszes J olvasó-helyiségét. A tsinos épület, a hely- j ség legszebb pontján, a reform, lelkészlakkal szemközt áll, szép kilátással a Tapolcza vizének dús forrásaira., Vasárnap reggel az épület zászlódiszt öltött, udvarának bejára­tánál „a közjóért“ fölirattal cserfa­lombokból csinos diadalív emeletetett. Dél­után 5 órakor volt a megnyitási ünnepély. A jelzett időre a tágas olvasó-terem s az épület környéke megtelt érdeklődő közön­séggel. Az ojvasókör tagjai 3 szólamon Kölcsey „hymnuszát“ énekelték, ez után a kör elnöke: Nt. Vikár Vincze, helybeli ev. reform, lelkész ur tartott egy emelkedett szellemű, hazafias irányú alkalmi beszédet, — majd a kör jegyzője, Tóth Kálmán, ev. ref. tanitó az olvasókör 15 éves múltjának történetét olvasta fel; erre a jelenlevők egy hangon a „Szózatot" énekelték, végre az udvaron felálllitott zenekar rázendítő a Rákóczi indulóját, s ennek hangjai mellett a közönség az olvasó-teremből az udvarra vonult, hol a tánezrakész fiatalság egy vig csárdással fejezte be az ünnepélyt. Esti 7 órától a helybeli nagy vendég­lőben a társulat pénztára javára sikerült zártkörű tánczmulatság tartatott, mely alka­lommal felülfizettek: dr. Kövi I. 1 frt., dr., Rechnitz K. 1 frt., özv. Cseke I.-né 1 frt., Kis József 50 krt., Rosenberg I. 20 krt.. Karika I. 10 krt. — Fogadják a társulat szives köszönetét. Bár a tapolezafői jó példát a szomszéd helységek is követnék s rörid időn ne lenne község olvasókör vagy n é p k ö n y v t á r nélkül! Ez pedig első sorban azokon áll, kiket társadalmi állásuk után az intelligens i osztályához szokás számítani; a lelkészeken, néptanítókon és községi jegyzőkön. Hanem fájdalom! ezen urak egy része átalában nem talál külömb „sportot“ a „murizásnál“ és a „csendes“-nél, vagy pedig „kaputos“ társai ellen áskálódik a nagy publikumnak nem nagy épülésére. Uraim ! hassanak önök első sorban oda, hogy az úgynevezett elöljárókat megnyer­hessék, ha ez nem sikerül: ezek megkerülé­sével keressék fel a köznép jóravalóbb ele­meit s ne képzeljék, hogy hivatásuk nem terjed tovább a hivatalos teendők kiczirkal- mozott határainál. Ne higyjék. hogy az olvasás a „jól vezetett /íépet* anüfChizrausra rágódj á, annak a rémalaknak, mely egyik kezében tüzet és fegyvert visz:.a másik kezébe nem köny­vet, hanem üveget szokás rajzolni. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. r. I. Télire elteendö hordós vizes-ugorka készítése. Egy tiszta ugorkás hordónak, mely fél akós, alája torma, meggy, szőllőlevelet és kaprot teszünk, rá egy sor szorosan elren­dezett középnagyságú ugorkát, ismét rá a megnevezett levelekből és ugorkából, mind-, addig mig tele lesz a hordó Egy régi font darabos sót, két iteze boreczetet s annyi mennyiségű vizet, hogy a hordó telt legyen, 3 napig a napon áll felbontva, s aztán dugót rátéve beszurkoljuk három hétig még fent áll, a megnevezett idő után ismét felbontjuk, ha apud, vízzel megtöltjük, a tetején a rom­lott levelet vagy ugorkát kidobjuk, újból leszurkoljuk és a pinezébe téve, karácsonykor fölbontjuk s használatba vesszük. Gazdasági tudnivalók. Paradicsomaimat télire eltenni. Tíz liter vizet egy fél kiló sóval föl­hagyunk főni; mikor forrni kezd, a szép j érett paradicsomot beletesszük a vízbe s ha j a héja már kezd ránezosodni, kiszedjük a j szitára,lehagyjuk a vizet róla csepegni s | aztán áttörjük, üvegekbe rakjuk, bekötöz­zük hólyagpapirral s gőzben kifőzzük. Télen, | ÚJDONSÁGOK. — Eötvös Károly képviselő ur, múlt kedden, családi ügyben, városunk­ban időzött s még az nap visszauta­zott a fővárosba. — Oevecserben teguapeltőtt, csü­törtökön nyilt meg a gazdasági kiál­lítás, mely igen dicséretes képet nyújt. Este a „Griff“-ben tánczvigalom volt. — A megyei 48-as s független­ségi kör holnap, vasárnap délután 5 órakor tartja közgyűlését, mint ezt a falragaszok megyeszerte jelzik, saját helyiségeiben. Még be nem iratkozott polgárok is részt vehetnek a közgyű­lésben, mely bizonyára igen népes lesz. — Bogyó kitűnő színtársulata leg­közelebb városunkba jön. Az enge­dély neki kiadatott. Innen Szombat­helyre megy a társulat. Közönségünk régi kedvenezét bízvást örömmel fo­gadja a polgárság. — Új apitplebános. Festetics Tasziló gróf kegyur keszthelyi plébá­nossá s hahóti apáttá dr. Dunszt F e r e n c z lesencze-tomaji plébánost nevezte ki e hó 23-án, mint keszt­helyi levelezőnk jelenti. — Szívből üdvözöljük az uj apát-plebánost, vá­rosunk szülöttét s örömünkben bíz­vást Veszprémváros összes polgársága osztozik. — Vadászat a Bakonyban. Gróf Esterházy Móricz főispánnak magas vendégei voltak a hét folyamán. Alig távozott tőle Tisza Kálmán, gróf Auersberg és herczeg Esterházy érkez­tek hozzá vendégül. A főispán ven­dégeivel együtt a Bakonyban nagy vadászatot tartott.-- A filloxera ellen. Városunk­ból e hó 22-én Androvics Imre, Viz- ner János és Sáner János urak Fejér­várra utaztak, az ottani fillokszera elleni védekezést megtekintendő. Sá- j ner ur tapasztalatait közié velünk. Gzikkében Írja, hogy(az eredmény kifo­gástalan. A riparia, mely jól díszük az egész Balaton vidékén, oly buja, hogy alig járhatni az utak közt. Az ojtás nem fizeti ki magát, mert kivi- hetlen. Sáner tanácsolja, hogy akinek ma pl. 10 holdas szőlleje van, csinál­jon 1 —2 hold anyatelepet i*ipariából, 125 ctr. tőketávolságra; ezeken ojt- hat, bujtathat. A direkt termők­ből a Herbemont és Jaquezt ajánlja; ezekkel nem vallunk kárt; ahol pedig még félig jó a szőlló, ott a szénkénegezést ajánlja, mert jobb­fajta szőlleinket megmenthetjük; — megnézték a szénkénegezett Havranek- szőllőt s azt pompás karban látták. Itt az idő a vesszők rendelésére s a ripariát fökint ajánlja meghozatni. Valóban, Sáner ur jó szolgálatot tett útbaigazító soraival. — Uj tüzoltó-alparancsnok. Ujj Mészáros Károly eddigi al parancs­nok ez állásáról lemondott. Az altiszti szék ülése Lukácsy altiszt elnöklete alatt ez ügyben ülést tartott s ez állásra egyhargulag a derék Jenőfi Ferenczet kandikálta s ajánlta meg­választásra a tiszti gyűlésnek. J e u ó f i kijelöltetésén örvendünk. Az egyleti vezénylet sokat nyer e tevékeny tisztben. — Itt az Ősz. A hivatalos ősz szept. 22-éu köszöntött be. A beköszöntés azonban nemcsak a naptárban olvasható, hanem észlelhető a természetben is. A nap sugarait már bágyadtan szórja a járó-kelőkre, s az éjszakák már nagyon hűvösek. Nemsokára kezdetüket veszik az őszi illetve a téli mu­latságok, mint a színház, felolvasások, bálok s a többi. — Megható naivsággal írja a „Pápai Lapok“ a következőket: „Nincs viz az artézi kutban még most sem, pedig már 357 méter mélységben van­nak. Maholnap elérik azt a pontot, mikor már tovább fúrni, a mostani átmérőjű csövekkel nem lehet. Hogy mit teszünk majd akkor, azt a város atyái fogják elhatározni.“ — Tudva­levő pediglen, hogy épen ez az újság ugratta az artézikutba az érdemes városatyákat! Hm . . . hm ... — A püspökházi szegényekre s kérvényezőkre nézve az a czélszerü intézkedés tétetett, hogy azok ügyei a plébánia hivatalnál intéztetnek el. — Újabb jövedelemforrásul a köz­vágóhíd legközelebb a városnak, mint tulajdonosnak birtokába kerül. így a bérleti 1200 frt annak pénztárába • foly be majd. — A városház-kert falát némi­leg kijavították. Talán most a kert eligazítása és rendezésére is reá kerül a sor. Remélhetőleg — Benkő nélkül. — Nyugalmaztatás — tömegesen. A magyar nyngoti vasút tiszti személyzetének egyrésze a vasút vonalainak a kir. államvasu­tak által leendő átvétele előtt nyugalmaz- tatni fog. A gyanafalvi és szent-gotthárdi állomásfőnökök már végleges nyugalomba mentek. Potyondy felügyelő, egyike az igaz­gatóság legbefolyásosabb tagjainak, semmi körülmények közt nem fog állami szolgálatba átvétetni, ellenben Weidinger vezértitkár valószínűleg átlép az államvasut tisztikarába kezdődjtek a bibliaszerü ősmagyar vendég- szeretet - feledhetlen jelenetei. Akár. az álom. Mi az a F íl 1 ö p ? Azért rúeutem, hogy lássam; de leírni nem tudóin. Jókai, fantáziája kell ahhoz. Az sem irta le. Pedig ő is itt állt többször már; a C z i g á n y-nyaraló terrasszán, verandáján. És csodálta ‘ihletisugárcs poétaszemeivel azt a felséges látványt, mely innen eléje tárult, melynek, másáért hiába kalandozta be az ő mesés tündérországa álom- régióit — és én hiába négy világrész festői, de lelketlen tájait. Itt élet, költészet, a természet szivütere cseng, dobog. A tető ormain ingó fák koronája lebe­szél a viráuyos hegyoldal kincseket termő szőllök tőkéihez s ezek oda simulnak a parti rétmezőny virágaihoz s elsusogják nekik, a mesés Balaton ezernyi csodás regéit: . . . . Sátor vesztét Almádiban, Boglár elsü- lyedt kristályvárát, Tihany riadó leányá­ig nak bukását, amint elveszett a kecskenyájá- ,! val együtt a fo r g ó k öblében, hogy hírmon­dóul nem maradt csak a selyemhaja iszá­la g n a k és az egész nyájnak — a körme; és a kenesei örök búvár, aki folyton rohan- száguld a viz alatt azután a csábos hableány után, aki az -ő menyasszonyát elcsalta vizi- tűndérnek és aki most is, mikor felhő nincs, égborulat sincs, szél sem támad .... meg- j bőszül szerelmi dühében ott a viz alatt és megborzasztja a habokat, ordit és sikolt egymagán, mint az őrült s csak akkor nyug­szik meg — amikor már ő is lecsalt a mélybe .magához legalább egy érző lelket... ...........es a füredi Arán yember tragé­diáját, aki mindig jó volt és gonoszul élt és halt s akinek a kastélyában ma árvagye­rekeket tanít az emberszei’etet, az Isten di­csőítésére s az Aranyember példá­jára . . . és végül a nagy balatonparti király, Ecséry Boldizsár históriáját, aki itt Fülöpön teljhatalmú kényura volt sok száz mértföldes birodalmának ; aki ezreket ölt meg, fosztott ki és tett rabszolga-zsoldosaivá, aki mégis aggkorában templomokat épített három ha­tárban Eesérben, Boldizsárban és Fülöpön — és aki épugy itt alussza dicstelen álmát ebben a balatonparti földben, mint két öröklő fia Boldizsár és Fülöp. A három helységből a két első még él, az utóbbi elpusztult, templomostól. Csak a romjai kísértik még . ezt a tün­dén tájt. * A pompás terraszról levont a fataliz­mus a mélybe. Hogy minden lángoló lelkesedésnek lehűlés a vé<je. Hát megelőztem. A bölcselő poéta, a házigazda lekisért a f ü r d ö h ö z. Nem fürdött meg vélem, de kárpótlásul egy kitűnő élet-sofizmával ajándékozott meg. Azon indúlt meg a théma, hogy hogy vagyok ? — Köszönöm. Jól. mint rendesen. — No akkor bene. Mert a lapokból tudom, hogy ismét sok baj, anyagi veszteség, csalódás érte. — ügy van. Emlékszem. Túl vagyunk. Azért maradunk a régiek. A poéta erre megállt s engem is karonfogva, ezeket mondta; „Jól mondta. Az én életem is csupa csalódás; az emberszeretetért vett hálátlan­ság múzeuma. De a háladatlanság pillanatnyi átérzése nem tudja megkeményiteni a maga­magától való jó ejnber puha szivét. „Az indulat megfogadtatja az emberrel sokszor, a háladatlanság átérzése fájdalmá­ban, hogy nem lesz, mert nem érdemes többé lenni j ó s z i v ü n e k . . . De hát a j ó szív puha, beteg. . „. . . . És recidivál. Visszaeső lesz. Se én, se ön nem csalódunk többé az életben .... Ami szivünk azért van •—- hogy reci diváljon. * Primitiv a fürdő Fülöpön, mint Sze- pezden. Valami 8—10 deszkakabinból áll az egész telep. Ha rettentő kényelmességü tusculánumából kizavarná magamagát kene­sei Nagy Károly urambátyám (mert más emberfia azt nem cselekedheti meg véle), akkor bizonyosan olyanformát rebegne, hogy „Csak ennyien vagytok, ecséim? az én kis fürdő- népem a falutól félórát, a göthöse bárom- fertályt mászik, mig a Balatonhoz ér, azon­ban ezidéu 52 kabinba fördött 300 ember. Hát mozogjatok ti is, ezen a másik Bala­toni falu végen!“ Ezt bizonyosan elmondaná Nagy Károly. * De elmondaná minden világutazott ember is azt, hogy a tengeri, tavi közfür- döknek legelső szükséglete egy tisztes váró­terem (ha az stylszerü barraképület is), amelyben a fürdőre jövők-menők egymással j társaloghatnak, egymást megvárhatják s aztán árnyas utón, (bogy a fürdés üdítő hatását tikkasztó fáradás le ne rontsa) laká- ' saikra, pihenőre hazatérhessenek. Balaton-Fürednek meg van a váró­terme, árnyas sétautja; de megvan a magas \ fürdődija, mesterségesen felcsigázott élet- I módja is. Siófokon olcsó az élet. Künn a váro- [ son s a fürdövendéglöben egyaránt. De ott is óriási a fürdődij. Egy fürdésnél 40—50 krajezáron alul nem lehet szabadulni. Mert a fürdőtulajdonosság szintén óriási bért kö­vetel a bérlőktől. Sétánya egy sincs. Kenésén Nagy Károly épített saját költségén egy tágas nagy várótermet. Ezt egész telepe a fürdőkabinoknak veszi körül. És élénkül az ő jóvoltából ez a pic/.i fürdő, hogy csupa csuda. Rendeztet fürdőbálokat, lámpabálokat és mindenféle bálokat; ő maga is elviszi a fürdözőket a birtokaira kocsin, lóháton, ki mint bírja, tudja. Ezt csinálja Kenésén Nagy Károly. És Almádi? Annak van egy 10.000 forintos részvénytársasága, mely megvette a regále-j ogot, nagy várótermes fiirdőházat épített a viz fölé, több kényelemmel, mint Siófokon vag^ bárhol, uszodával és viz- mélység-szerinti lejárókkal, és itt a fürdőka­binok dija csak 10 krajezár (mégis bevesz csupán e czimen évente egyezer forintot^, vannak közadakozásból emelt temploma, utai, kutjai, sétányai, fásitotfc parkjai két helyen is és csónakjai. Nec sujszter ultra crepidam. Mert belefáradunk az almádi 5-ös bizottságos lelkesedésbe. * Ami Szép ez d n e k egy-két száz forintjába kerül, az belekerül majd Fülöp- n e k 10.000 forintjába. A fürdőhöz levezető távolság különbö- zetét, a szükséges sétányok méreteit, a fásí­tás mérvét, a rendes közös fürdőhöz s parti váróterem rendszeresítése költségeit mér­legelem. Hanem akkor aztán azt a két fürdőt meg kell ám nézni. És akkor nemcsak én meg Beksics, honnan Jókai is ir róluk valamit. ♦ Fülöp fölött, majdnem a hegytetőn, egy gyönyörű belvedere-ponfc van. Egy rotunda- szerü kikönyöklése a hegyfoknak. Úgy nevezik, hogy „Göde-bagatell.“ Csinos glonette van rá építve s innen aztán elkép- zelhetlen szépségű kilátás nyílik az egész Balatonra egyúttal a kállai-völgyön túl: Csobáncz, Tátika, Szigliget s Badacsonyra. Ez a hely, hová minden idegen örö­mest ellátogat, megérdemelné, hogy a hegyi birtokosság megvásárolná közhelyül, a tulaj­donos Göde-örökösöktól. Némi planierozás- sal s bástyázással (kő van itt bőviben) fel­séges kiránduló helyet lehetne itt csinálni, mely vonzóvá s feledhetlenné tenné Fülöpöt minden touristának. De hát az is abba a programmba tarto­zik, melyet Fülöpön csak egy részvénytársa­ság oldhat meg. Csak akarnia kell azt Czigánynak. És meglesz. ♦ Lehunyt a nap az égen, mikor a Göde- bagatellről, a filloxerátlan pompás szőllőül- tetvényeken át, leértem a völgybe. A szives házigazdánál akkorra már kedves vendégkoszoru gyűlt egybe. A buda­pesti Herczeg-család, a Hódyak, kik itt ízlé­ses szép nyaralókkal bírnak ... s aztán kedves és szellemderitö szórakozás közt röpülve tűnt el az est — a késő éjbe. Még most is, itt az irodában, a tollak perczegése s a szomszéd nyomdából behalló betüberregés, a sajtó érczkarjainak zakato­lása közt is, mintha még mindig hallanám azoknak a kedves menyecskéknek vidám, üde, csengő hangjait. A rivederci! Kompolthy. mikor használni akarjuk, annyi ideig hagy- | juk főni, mint friss korában s csak aztán j rántjuk be. Ily eljárás mellett a paradicsom megtartja valódi jó zamatját.

Next

/
Thumbnails
Contents