Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-01-07 / 1. szám

Veszprém, 1888. Nyolezadik évfolyam, 1. sz. Szombat, január 7. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP ' ^ ’ y Előfizetési árak: Egész évre .....................0 frt —- kr. Fé lévre..........................3 frt — kr. Negyedévre.....................1 frt 50 kr Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. rr— =j Elől a kiad óh grjelen rr^IncLen. szoraloaton. izetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, H o r g o s - u t c z a, 105. szám a. küldendők. HIEDETÉSEK ÉS irataiban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. • i :.x.i--_______lüwZtnlówol nqnnnto rf a ß -19 H u 9—9 óra l/örn+t Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. XZ úv! DO fair -«rí esc*»-»'' 1 ‘ .- OJ n \ c; sága, az 50 éves áldozársági jubileumai ülő Pribék István fsz. püspök urnák anm lisz- albumot, melyet h á r o ni e zeniéi tlüb b megyei polgár irt alá. Múlt szerdán polgári népgyülés taitatott ez ünnepély ügyében, mely az üdvözlő Album átadó bizottságát megválasztotta. Fényes küldöttség az. Méltó a szívből i ünnep m agasztoeságához. A küldöttség élén az egyház, a inégvei törvényhatóság, az állami tisztikar, a városi hatóság legelső embereit s a polgári osztály legérdemesebb vezérférfiait látjuk. Azok őszinte szivvel fognak járulni hol­nap a jubiláns ősz főpap elé és őszintej igaz szavakkal fogják tolmácsolni százezernyi nép hálás elismerését, áldó szívverését —j ama végtelen jótékonyság felett, melyet a mi pol­gárságunk eléggé megköszönni soha sen fog tudni, s mely betöltött egy áldásos, boldog egész életet. Pap és ember volt, a szó legnemesebb értelmében. Ihlettebb lélekkel nem szolgál­ható senki az églek oltárát. Önzetlenebből még nem született emberi szív. p, ' - I .í..’ -J.. mely k zit s n kéknek nagypb Es t 1 I L IJ 1V.U1JOHUV . ^ j »V ....V minél ridegebb a világ, annál szivreMtóbb, annál lélekemelőbbé lesz ez a szent erény. A létérti küzdelem, az élet testeivel való vívódás keserves mindenkinek. r Es vajh’ ki az ma, ki embersZeietete oltárára odaviszi a gondtalanságát, kénydmét és minden vagyonát — és önként vés;i ki osztályrészét az élet gondjából, terheiből? Ha ilyen életet látunk lefolyni, ha ilyen embert látunk még ina: azt nézzük meg lel­lly érzelemmel járuljunk noinap tniuu- anuvian az ötven éves áldozárságát ünne­pelő főpap elé. Szerény, mint egész élete : legyen a mi szüntetlen bálánk elismerése és szelíd ; imába foglalván azt, hogy az ő nagy e mb érsz e- r e t e t é t áldja meg a véghetleu Isten­szeretet! Yeszprémmegye törvényhatósági közélete 1887-ben. — Hivatalos adatok nyomán. — Törvényhatósági bizottságunk a lefolyt évben 3 rendes és 3 rendkívüli közgyűlést tartott. Rendkívüli közgyűléseknek tárgyait az 1887-ik évi közmunka felosztási tervezetnek és költségvetés­nek megállapítása; továbbá 0 cs. kir. és Apostoli felségének az 1887— 1892-iki országgyűlés egybehi- vása tárgyában kelt meghívó levele és az újonnan épített m. szákháznak ünneppélyes felavatása, — képezték. Úgy a fdlyó évben megejtett képviselőválasz­tásokról, melyéknek lefolyása alatt vármegyénk sza­vazó polgársága higgadtságának kellő tapintatának és a fennálló törvények iránti tiszteletének adott ki­fejezést, ■— mint az uj megyei székháznak a szom­szédos törvényhatóságok küldöttségeinek részvétele mellett történt ünnepélyes felavatásáról lapunknak korábbi számaiban már megemlékezvén, ez alkalom­mal megemlítjük, hogy törvényhatósági bizottságunk­nak rendes közgyűlésein a folyó évben igen sok és ik a legfontosabbat endelet alkottatott, fogyatkozás fol-ytéa- elők segéd- és ke- fegyelmi eljárást .nuguivíu viz,Bgaaau eirenaeiese után állásáról lemon­dott választott tisztviselővel, — követendő eljárásról, a tisztviseiő segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet nyugdíj-alapjáról, a rendes közgyűlések számáról és idejéről, a közgyűlésen elnökösködésről, a közgyűlés ügyrendjéről, a községi pénztári kezelés és számvitel módjáról, a vármegye szervezetéről, a regulejog alap­ján gyakorolt fogadók, vendéglők, korcsma- és pá­linkamérési üzletek felügyeletéről, az éves cselédek felmondási idejéről és szegőde’si díjairól, a közvágó hidakról, az eltartásról stb. Jelezzük továbbá, hogy az országos képzőmű­vészeti társaság — figyelemből vármegyénk iránt, mely T Ä It C A, Dalaimból.1) Kedves lovain a vasderes, De nem azért,-‘mert jól keres, j Hanem azért, mert az hordoz — , Távol lakó galambomhoz . . . Rágondolok szeretőmre . . . Tisza, Duna választ tőle ! Jaj ! ahogyan szeretem én, Az eszem sines már a helyén) Sza"bó i£Tán.d.cr. és kiejtéséből azonnal észrevettem, hogy társadalmi állására legalább is kereskedő. Különben igen elegánsán nézett ki. Fekete ruhája testéhez simult, haja gondozottan közepén szejlen elválasztva, csak kicsinyke bajusza látszott lekonyulni a kapils »örvendetes* szavaira. | — Igenis ! szóltam vissza lakonicze, nem épen | udvariasan, mivel engem is meglehetősen dühbe hozeitt a bizonytalan időre való felfügge sztés. — Ab! én is! sóhajtott fel az idegen. Érdek­lődni kezdtem. — Talán ön is utazni óhajtott? : — Igen, pedig rendkívül fontos ügyben — szólt kétségbeesett hangon s ezzel elővett tárczájából egy névjegy alakú papirt, melyen e tárczám fölé irt hymen volt följegyezve. — Köszönöm. Tehát ön Kohn Mór? cKofm BUDAPEST. V­BKREGFALYA. j A főváros központi indulóházának második osztályú várótermében türelmetlenül vártam a vonat indulását. Idegesen jártam a teremben, minden percz- ben az órára tekintettem, majd leültem a puha kerevetre és izgatottan szívtam a czígareljtániat, minden egy-egy füstkarikával azt a gondoláiét fúj­va a levegőbe, hogy jó lenne már Veszprémbe érkezni. Ezen óhajtásom azonban tényleg füMbr; ment. Majd sóbálványf'.ya váltam, amidőn elioiug/ik a kapus csengetése és az mindenki figyelmet magara vonó kiáltással tudatja: — A vidéken rettentő hózivatar van; hofuva- tok miatt a déli vasúton minden közlekedés bizony­talan időre beszüntettetek s a 802-ik számú gyors­vonat is elmarad !-— Mit tegyek ? — kérdeztem magamtól, de olyan hangosan, hogy a szomszédban ülő úri ember is meghallotta. Uraságod vidékre szándékozik menni? kérdé a fiatalember lővárosi előzékenységével, de szavaiból , *) Mutató Szabó Nándor ref. lelkész nagyobb költe­mény-csoporjából, melyet lapunk munkatársának. Hallá m Józsefnek ajánlott. ma ön a Vak név­en sek gy van az egész világon, annak is holnap Khon IViórnénak kellene lenni, de a hófuvat miatt én nem mehetek Beregfalvára 4-r Valóban, sajnálom. Ne sajnáljon uram, ezzel .nem basznál a sorsomnak semmit. Úgyis tudom, hogy sajnálni való vagyok. Azt is elhiszem, hogy ön sajnál. Hátha még ismerné az én aranyos Lenkémet, akkor jobban sajnálna . . . — De adjon kérem tanácsot, mitévő legyek, holnap délután kell meglenni az esküvőnek, engem rér>- lő, itiegvuigyok r kedve, Már a pap is bás u '/(>r kihirdetett bennünket az egybekelésnek okvetlenül megkell történni. . . — Bizony furcsa állapot. — Biz ezen előreláthatólag alig lehet másként segíteni, mint az egybelési ünnepély elodázásával. Ah, uram, hisz már én úgyis oda vagyok egészen. —t Különben ki tudja. Meglehet, hogy holnapig helyre lesz állítva a közlekedés s ön még a gyors­vonattal megérkezhetik a kitűzött időben — Bereg­falvára. Kohn Mór ur homlokáról a megelégedés ki­r O O nyomata sugárzott felém. — Tehát ön azt gondolja, hogy holnap elutaz­hatott ? — kérdé bizalmas nyájasággal. közönsége anyagilag is támogatni óhajtván, kép vá­sárlásra 1000 szavazott meg. Jelezzük továbbá, hogy véleményes jelentés ter­jesztetett föl a földm -, ipar- és kereskedelemügyi ui. kir. minisztériumhoz a mezőgazdaságra vonatkozó rendtartásnak törvényhozási utón leendő szabályozása tárgyában a leküldött javaslatra és csak helyeselhet­jük vármegyénk közönségének ez eljárását, mert ta­gadhatatlan, hogy a gazdasági viszonyok fejlesztésére irányuló kormányzati, társadalmi és egyesületi te­vékenység nagyban van akadályozva az által, hogy a fennálló mezőrendőri törvények és szabályok a mai kor igényeinek nem felelnek meg és a szüksé­ges védelmet és oltalmat nem biztosítják. Azon szomorú tényeknek, melyek a megye te­rületén a közbiztonságot megbáboritották, következ­ménye, hogy kivételes intézkedések váltak szüksé­gessé és hogy a megye közönségének indokolt fel- terjesztésére a rögtönitélő bíráskodási eljárás fél évi időtartamra rablással párosult gyilkosság vagy em­berölés elkövetői, rablók és mindezek bűnrészesei ellen a m. kir. belügyminiszter által engedélyeztetett. A megyei tisztikarban is állott be némi vál­tozás, amenyiben Kopácsy Árpád volt ni. főpénztár- nok helyébe — aki országgyűlési képviselőnek vá­lasztatott meg — a megyei főpénztárnoki állásra egyhangúlag Szőke Ignácz m. főkönyvvivő lett meg­választva, másrészről pedig dr. Perlaky József tb. já­rási orvossá neveztett ki. A községek is nagyobaára kezdik belátni, hogy jólétüknek első alapfeltétele a rendezett háztartás és igy több súlyt fektetnek háztartási ügyeikre és I ezeknek és nevezetesen a költségvetési előirányza­toknak, továbbá a házi számadásoknak elintézése je­lentékenyen igénybe vette a törvényhatóság tevé­kenységét. Az alispani hivatalnak ügybüzgahna az előző évihez képest, ha nem emelkedett is, de nem is csökkent, beérkezett 20150 drb., a közig, bizottság­hoz 1440 drb;, a központi választmányhoz, 162 drb., az igazoló választmányhoz 120 drb., az érd. albizott­sághoz, mely a f. évben háromszor tartott ülést, 305 drb. A vármegye területén fekvő és törvényes ke­zelés alá eső erdők rendszeres gazdasági üzemtervei n n elkészültek. Az uj phylloxera irtó-szer. Schlenker Iván által feltalált phylloxerairtó- szert, mely az államtól vásált szénkéneget io tar- ! talmazza. a földmivelés és kereskedelmi-ügyi minisz­Jlipen azért figyelmeztetjük e körülményre a szőllögazdákat, bemutatva a »Közgazdasági Értesítő“, mint a földmivelés- ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium hivatalos lapjának nyilatkozatát a Szkalla-féle irtó-szerről, szemelőtt tartva szőllős-gazdáink érdekeit, de mivel arra a minisztérium által is felkérettünk: „Szkalla Antal budapesti gyógyszerész által feltalált pbylloxerairtó-szerrel a földmivelés-, ipar­és kereskedelmi m. kir. ministeriumnak f. é. 20,902. sz. a. kelt rendelete folytán a farkasdi phylloxera- kisérleti telepen a feltaláló megbízottjának jelen­létében és vezetése mellett a f. é. junius hó 1-én megejtett kísérletek eredményéről az országos phyl- loxera-kisérleti állomás főnöke a következő jelen­tést tette. , Az irtószert mind folyadék, mind só alakjában alkalmaztuk, és pedig: 1. A folyadékból 34 szöllőtőkét kezeltünk oly módon, hogy minden tőkéhez egy-egy liter folya­dékot öntöttünk. 2. A fekete sót 10 tőkén alkalmaztuk, minden egyes tőkéhez belőle 200 grammot adva és egy-egy liter vizet öntve. Az igy kezelt tőkéket junius 16-án megvizs­gáltuk s azt tapasztaltuk, hogy a phylloxerák száma a gyökereken tetemesen megfogyott és sok döglött phylloxera volt jelen, de a szőllőtőkék az irtószertől sokat szenvedtek, sőt a gyengébb tőkék egészen ki is vesztek. E tünetek a nyár folytán mindinkább növe­kedtek; a kezelt tőkék közül egy sem mutatott javulást, sőt őszig valamennyi tőke elpusztult. E kísérletekből tehát világosan kitűnik, hogy a Szkalla-féle irtószer czéljának meg nem felel, mert magát a szöllőtőkét is elpusztítja. Hasonlót tajjasztalvHiii ■ Adókban~-ft- küuaíöu szőllőkben is, melyekben Szkalla irtószerét alkal­mazták.“ Miután Szkalla Antal budapesti gyógyszerész ezen irtószerét mindazonáltal árulja és hirdeti s nevezetesen a „Budapest“ czimü hírlapnak f. é. 305. számában megjelent közleményében azt is állítja, hogy irtószere a földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi m. kir. ministerium által megvizsgáltatván, tökéletes jónak találtatott, ennek folytán az országos phylloxera-kisérleti állomás főnökének idézett jelen­tése oly czélból és felkéréssel tétetik közzé, hogy a szőllömüvelő közönség érdekeire való tekintettel, a hírlapok az idézett jelentést átvenni s azt becses lapjukban közzéteni szíveskedjenek.“ — Mérget nem mernék rávenni, de nem ártana | táviratilag jelezni a privát vasúti szerencsétlenséget. Megfogadta az ajánlatot. Rögtön megfogal- i mazta és leadta az alábbi táviratot. „Blau Lenke urhölgynek Beregfalván. Ma hó fuvás miatt vasút nem megy, tehát én sem mehetek. Holnap azonban vasat is minden bizony­nyal valószínűleg talán közlekedni fog és ekkor én is basonlóképen szerencsésen megérkezem. Móricz.“ Mikor a távirat leadatott, Khon ur fellélegzett, j Szive lázassabban kezdett dobogni a közönségesnél, ! szemeiből kisugárzott a csüggethetlen remény. — Most pedig ajánlom magamat a viszontlá- I tásig. Azt hiszem holnap találkozni fogunk a váró- | temben. Ilyen időtájban kijövök megkérdezni, vájjon a gyorsvonat fog-e menni. Vagy talán velem tet­szik tartani a városba ? — Mit tetszik gondolni! Hisz kinevetnének otthon, hogy nem mehetek az esküvőre. Meg talán u_be sem eresztenének. Én itt fogok maradni s be­várom a holnapot. Hátha az éjjel még küldenek arra egy vonatot és én elutazhatom. Elválltunk. Kohn ur melegen kezetszoritott velem s én is szerencsét kívánva, távoztam. Másnap én is siettem az indulóházhoz, miként emlitém, magam is szerettem volna haza utazni a j fővárosból. Kohn Mór urat ott találtam a váróteremben, j Meglátszott szegényen, hogy az éjjel keveset alud­hatott. Szemei beesettek voltak s egyre ásitozott. — On még mindig itt? kordém tőle, mintha nem láttam volna. .Hogy itt vagyok-e)- Bárcsak azt mondhat- nám most Önnek, hogy nem vagyok itt, akkor én boldog ember lennék. Nézze csak kérem mind­járt nyolez óra lesz s ha a vonat nem indul, készen lesz Beregfalván a legnagyobb skandalum, mely világra fog szólni. Mintha látnám már az újságok­ban : „A faképnél hagyott menyasszony“ czimü szen- zátios hirt. Ab, megőszülök. ha rá gondolok. Pedig Köb n ur sejtelme megvalósult. A venat csakugyan ismét elmaradt, a hófuvat a déli vas­pálya útvonalán még mindig tombolt, a közlekedés j lehetetlenné vált. — Készen van a skandalum! kiáltott fel két- ségbesetten Kohn ur. — Talán szánon oda lehetne jutni? — Mit tetszik gondolni!? Hiszen megfagynék, vagy eltemetne a hó fuvat! Akkor igazán sohasem lehetne enyém a szép Lenke. De ha akarnék, akkor sem tudnék megérkezni a rendes időre. — Jöjjön kérdezzük meg az állomásfőnököt, hogy mikor lehet mégis utaznunk ? — Ab, ön mindig cseppegtet belém egy kis reményt. Bementünk. Kérdésünkre a főnök kijelentette, hogy az in­dulás bizonytalan, de annyit előre is jelezhet, misze­rint a hó eltisztitása legalább is bárom napot vesz igénybe. Kohn e kijelentésre majdnem eláj el is ájul, ha a főnök, ki előtt szintén kit rencsétlenségét egész terjedelmében, nem I — Remélni uram, remélni! Visszam váróterembe. A szerencsétlen vőlegény épen a remén,icsuek akarta magát adni, midőn belép a kapus és egy táviratot tartva kezébe kérdi: — Kohn Móricz urnák távirat. — Itt vagyok! — kiáltott fel szivdobogya s lázas izgatottsággal bontotta fel a sürgönyt. Átfu­totta. Arcza viaszsárga lett, majd színeket váltott. Elejtette a táviratott és lerogyoít a kerevetre. Én felemeltem a papirt s elolvastam alábbi tar­talmát : „Te haszontalan csaló vagy, itt nem vesszük mentségnek, hogy a vasút nem jön, mert ha csaló nem lennél, még gyalog is eljöttél volna, hogy ele­jét vegyed annak a skandalumnak, amelybe sodortál bennünket. Majd lesz rá gondunk, hogy rnegér- demlett jutalmadat elnyerjed !“ Éhez nem kellett nekem semmi kommentár. Hozzá láttam Kohn ur vigasztalásához. Nem hasz­nált semmit, ő kétségbeesetten rohant el, kijelentve, hogy öngyilkos lesz. Nem akadályozhattam meg a sietésben. * A napokban csakugyan olvastam a hírlapok­ban, hogy Kohn Mór a Dunába ugrott és csakha­mar eltűnt a jég alatt. Nem tudom, hogy az én szerencsétlen ismerő­söm volt-e az, mert több Ivobn Mórt ismertem és van szerencsém ismerni jelenleg is. Hullám. )

Next

/
Thumbnails
Contents