Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-08-27 / 40. szám
tátik, ugyancsak a szinésziskola helyiségében, kere- pesi-ut, nemz. színház bérháza, III. em. A felvételi kelllékek: Színpadias, csinos alak, tiszta kiejtésű csengő hang, s kifejlett testi alkotás mellett, (melyről a fölvételi vizsgálaton jelenlevő orvos ad véleményt,) legalább 18 éves kor a férfiaknál, és betöltött 15 év a leányoknál, mi hiteles okiratokkal bizonyítandó. Szükséges továbbá annyi műveltség és iskolai képzettségről szóló bizonyítvány, mennyit a megjelölt korban minden művelt, ifjútól megvárhatni. Azok, kik nem szülőik vagy gyámjaik kíséretében jönnek, a szülők vagy gyámok ir ásb e li b e 1 e egy e z é s é t tartoznak magukkal hozni. — A jelentkező növendékek csak törvényes családi nevükön Írathatják be magukat. Arra pedig előre is figyelmeztet az igazgatóság mindenkit, hogy a beiratási és fölvételi dij (6 frt,) a beiratásnál azonnal lefizetendő, fölvétel esetén pedig az évi 30 frtnyi tandíj első részlete (10 frt), melynek fizetése alól első éves növendék föl nem mentetik. Végül szükséges megjegyeznünk, hogy az operai szakra csak oly jelentkezőket veszünk föl, kik bizonyítványt mutatnak fel arról, hogy a magy. kir. zeneakadémia magánének tanfolyamának harmadik osztályát elvégezték, vagy annyi képzettséget mutatnak fel, mennyi ezen osztályokban megkivántatik, mely esetben a m. kir. zeneakadémiában magánvizsgálatot tehetnek, s az ennek folytán nyert bizonyítvány alapján az orsz. szinésziskola első operai osztályába vétethetnek föl. Tisztelettel Az igazgató nevében: Dr. Váradi Antal, az országos szinésziskola igazgatója. Mikor az egyetemi polgárok mulatnak. — Referádaféle. — Pápa, aug. 20. Itthon vannak a csemeték : a jeuness doree. Megérzi a provinczia a gyarapodást, hiányzik a főv ros élénk utczáiról a legzajosabb elem: az egyetemek s főleg az igazság leendő bajnokai: a jogászok. A sok Bukovay otthon lebzsel s ha egy kis „csendest“ nem lehet megereszteni, akad jogczim mulatásra; tűzvész, árvíz, jótékony egylet, közmive- lődés; hiszen valóságos hazafiatlanság ezeket nem gyámolitani. A fapadokról is mindig azt hajtogatták, hogy a mulatságosat a hasznossal kell összekötni. Fogott ez ige a pápai egyetemi polgárokon is, tánczmulatságot rendeztek múlt héten a pápavidéki közművelődési egylet javára. Igazi tánczmulatság volt: táncz is, mulatság is. Járta a pesti jogász a csárdást annak rendje szerint. Az indóháznál levő kerti helyiség fényesen kivilágítva, a tánczterem Ízlésesen díszítve, a Szalóky bandája rázendíti a nótát. „Hadd szóljon hát az a messze csendes“, aztán akár meg se álljon reggelig. A iánczrendeket ugyancsak praktikusan fundálta ki a rendezőség. A hölgyek beléptük alkalmával csinos legyezőt kaptak, melyen a tánczdarabok meg voltak Írva, hogy a tánczosok is odaírhassák a nevüket az egyes darabok mellé. Sok kis lány fogja ereklye gyanáut megőrizni azt a nevekkel sűrűn beirt legyezőt. Persze, hogy melyik név az a szer, mely a legyezőt az enyészet elől megóvja, annak tudója nem vagyok. Talán az első csárdás? Vagy a második, u. n. „szerelem-négyes ?“ Nem lehessen azt tudni mindenkinek!! Csak „Ö“ fogja majd egyszer amúgy „véletlenül“ észrevenni, hogy a legyező egyik lapja kis koszorúval van övezve s a koszorúban . . . „oh ifjúság, első szerelem.“ Járok, kelek a vidám mulatók között. A zene, a táncz, a vig csevegés összefoly egy kedves zsongó hangba; a levegő jókedvből telítve, szinte kábitólaghat. Eg a terem! De nem is csoda! Mikor a veszprémi hegyek között olyan tüzelő fekete gyémántok teremnek, mint az a két szem, akkor csoda, hogy lobbot nem vet ez az üveg alkotmány. De nem teszik, inkább csak igéznek. Mert tudnak ám azok verni is, ha akarnak. Szegény jogász gyerek ott a sarokban, alighanem azok szomoritották el!! Oh, de ha e kis házikó lakói olyan kimondhatatlan szegények. És mégis olyan boldogok. Két szerető szív egymásért él, és azután egyet szeret, azt a kis angyalt, kit Piroskának keresztelnek. Az aranysugarak bearanyozzák a kis gyermekangyal hófehér arczát és bár a nyoszolyán fekvő jó anya iparkodik megvédeni a gyenge csecsemőt a nap sugarai elől, ez nem sikerül, a sugarak csókot lehelnek az angyal homlokára. E csók a Géniusznak csókja volt és e percztöl fogva a földi angyal pedig a dicsőség gyermeke. Két szerető szív által imádtatva erősödött a kis Piroska az élet színpadára. Még nem ismerte a lét nehézségeit, csak gondtalanul szaladgált a kis falucska göröngyös utczáin. Az emberek úgy megbámulták az aranyhaju, nefelejts szemű leánykát és megirigyelték a szegény szülőktől, akiknek ebben tellett minden örömük, boldogságuk ; ez volt egyedüli szeretet-tárgyuk, legdrágább kincsük. Szerették kimondhatatlanul és megtanították hűen és igazán szeretni; mert hűen és igazán szeretni csak az tud, akit mások is őszintén szeretnek. így tanult meg járni az élet színpadán. De ő nem ennek született, a Géniusz bűvös csókja felülemelte öt a mindennapiasságon, megtanították hűen szeretni, hogy szerelmével bámulatba ejtse a világot, hogy elvarázsolja az érező sziveket. Egy magasabb eszme, mely ég felé tör és a fenséges aether uránjai felé törekszik, vezették a hűen érező szivet a göröngyös, de isteni hivatásra: a színészetre, a szerelemre . . . Aszinpad! A színpad! Hol van igazán érző szív, mely meg nem dobban e szó hallatára. Amit e szó hallatára az ambicziózus lélek érez, azt kimondani, leírni képtelenség. Egy kimondhatatlan varázs-eszme, mely leköti az ifjú szerelmes szivet, hogy azután az égre emelj e. Egy száraz szó, mely vonz és elbűvöl és sziveket fűz össze virágkoszoruval, babérlombokkal. Szivek csatája játszódik le ebben előttünk, szerelmesek tanítanak itt bennünket szeretni. Vagy mit szóljak azokról a barnákról, kinek | csak a neve és a szemük fekete, de a kedélyük ; annál rózsásabb ? De már csak visszaálmodom magam s inkább el- | gondolkodom szép csendesen róluk, s nem fecsegek, j mert akaratlanul is elárulnám magam, s akkor jaj ! szegény fejemnek ! .. . Hát a menyecskék? Pater peccavi! Hiszen ott kellett volna kezdenem. Igen ám, ha nem féltem volna attól, hogy nem tudok hozzájuk méltóan Írni. Nem is próbálkozom meg vele, hivatottabb ember kell ahhoz. Hát azok a honoratior t. urak, akik távollétükkel tüntettek? No azokról meg elég gorombán nem tudok Írni. Pedig párnak lett volna alkalma önönmagát megtisztelni. Az igaz, hogy nehéz dolog a szerecsen- mosdatás !! Augusztus 15 ! Jöjjön el mihamarább ismét a te estéd ! L. Lajos. VIDÉK. Enying, aug. 21. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A termés ősziből átlag közép jó; a tavasziakból árpa még csak termett, de kukoricza s krumplira kevés a kilátás. — Takarmányban nagy szükség van, rét hiányában vetett takarmányra pedig, — valamint az utóbb irt tavasziakra az eső, ami kevés eddig járt, szórványosan későn jött. Előbb-utóbb megszokik az ember mindent. Nekem idejöttömkor nagyon feltűnt az itteni katbolikus templom belsejének porosSága s bántott, — méltó j büntetést kívánnék az azt gondozó gondnok részére; | mert hogy a templom alaptőkével rendelkezik, ezt gyanítottam s később meg is bizonyosodtam róla; | tehát nagy hanyagságot s közmegbotránkozást vélek tolmácsolni, a midőn, ámbár mint illetéktelen, mégis kívánnám felhívni az illetők figyelmét a templom tőkéje kamatainak hova s mire fordítása tárgyában. Ezt a visszás állapotot ma már, négy hó óta. any- | nyira megszoktam, hogy azt hiszem, hogy az illetők i ezt az újkori me.-termű-épületet azáltal, — mivel az | ódouszerii tiszteltebb vagy becsesebb, — ilyenné j akarják feltüntetni. Még megemlítem, hogy szinészeink is vannak. I Nem tudom, k iái tál vezényelt „Consortium“ ez; hanem ezekre, már legalább akiket én láttam közülök, elég > reá nézni, hogy az ember ríva fakadjon, mert mind- ! járt eszébe jut a hét szűk esztendő. — Bizony itt sem telepedhettek meg, mert többször nem, mint megtarthatták az előadást. Ebből következtethető, hogy van itt a jómódú embernek, úgy mint a szé- ; génynek elég egyéb gondja is, sem hogy műélvezetre ! gondoljon ebben az általános nyomorúságban. Kenese, aug. 24. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Tánczmulatság. Kenésén a múlt héten, egy ' bemeneti hid költségeinek fedezése ózdijából a nagyvendéglö termében megtartott tánczvigalom 4- daezára a kedvezőtlen időjárásnak — szépszámú vendég jelenlétében a legfesztelenebb kedvvel folyt le. A mulatság 8 órakor vette kezdetét, mely mondhatni a legkedélyesebb volt. Mindenki jól érezte magát, mert a rendezőségnek törekvése fökép oda irányult, hogy a tánczban jelenvoltak jól mulathassanak. Ez meg is történt, a mennyiben az egész társaság csak a hajnali órákban távozott, magukkal vivén egy szép éjnek emlékeit. A felülfizetők neveit bátor vagyok elősorolni és pedig: ngos Jánosi Gusztáv kanonok ur 4 frt 50 kr, Nagy Károly ur (Kenese) 1 frt 50 kr, Deutsch Tgnátzné (Székesfehérvár) 50 kr, Lengyel Mórné (Veszprém) 50 kr, Tatai Sámuel (Papkeszi) 50 kr, Schwartz Ignácz (Veszprém) 50 kr, N. N. 50 kr, Penitsek testvérek (Veszprém) 30 kr, Rosenberger M. János (Kenese) 50 kr. Összesen 9 frt 30 kr. Teljes tisztelettel stb. H Gy. És csak egyet óhajtanak viszonzásképen a kimondhatatlan küzdelemért s ez egyet is olyan nehezen érik el. Elismerés! Ez az, amire vágynak, amit olyan nehezen lehet elérni, mert az életszinpadán játszó emberek közül igen kevesen tudnak felülemelkedni a mindennapiasságon, élnek, de nem lelkesülnek, szeretik látni embertársaikat nem csak való, de lehetséges helyzetben is, örömmel nézik a szenvedő szivek szerelmi csatáját, de nem tudják felfogni annak fenségességét . . . Aszinpad! Aszinpad! Dicsőség és szerelem, kevés elismeréssel és több töviskoszoruval. Ennyi az egész. És mégis mennyi ifjú szív vágyódik utána ■— hiába. Oh, mert a színpadnak élni csak az tud igazán, aki szerelemre született, aki nemcsak ajkán hordja e szót: szeretlek, de szivében is érzi és ez érzést megtudja becsülni és ismeri egész valójában. Piroska szerelemre született és erre tanították hosszú évekig. Aki pedig a szerelemre, az egyszersmind a színpadra is születiií, akit pedig neru csupán a dicsőség fáklyafénye, de születésekor a Genius bűvös csókja késztet a pályára, az nem fog találkozni, mint oly sokan, a száraz közönynyel, hanem kivívja magának az igaz, őszinte elismerést. Oh, de a szerelemben nincs mindig elismerés. Sokszor azok csalódnak keserűen, akik tiszta szivükből igazán szerettek. Igen, a rózsának is van tövise. — Oh, szeretlek, hűen, igazán; csak szerelmedért élek, érted szenvedek — Ígérte rózsás szavakkal az ifjú. Szeretlek kimondhatatlanul s csak egyre vágyom örökkön-örökké: a viszontszerelemre. Oh, mond, szeretsz-e drága angyalom; nézd itt térdelek lábaid előtt a porban, könyörgök viszont szerelmedért . . . Esdekelve kérlek, emelj fel a porból magadhoz, emelj az egekig, mond ki ezt a szót: szeretlek!... Az aranyhaju, nefelejtsszemü földiangyal földhöz szegezi szemeit, szótalanul mereng, szivében kimondhatatlan érzelmek csatát küzdenek, melyek nem IRODALOM. „Küzdve a czélig“ czimü regényem finom papíron, nagy nvolczadrét alakban, szép olvasható betűkkel, 221/4 ívnyi (356 lap) tartalommal és czinos borítékban fűzve folyó évi szeptember 1-ére kikerül a sajtó és a könyvkötő kezei alól. E regény — mely nagyrészben egy idegen kezekre adott leánygyermek életküzdelmét festi, s melynek meséje a 17-ik század első negyedén (1605—1620) vagyis azon korszakon vonul át, midőn Bocskay és utóbb Bethlen küzdöttek a vallás- és népszabadságért, — nem csupán puszta képzeleten alapul, — vannak beniie történelmi személyek és pedig: Borics Simon városi esküdt, Thapolczay Pál és Borbéll Péter város- birák, Némethy Gergely hajduvezér, Rhédey Ferencz Bethlen fővezére, Il-ik Ferdinánd és a Szombathelyi család tagjai — továbbá történelmi helyek, mint: a szombathelyi vár és városi torony, a római vízvezeték, Kéthely és Csénye községek, a bécsi Juden- gasse stb. Végre tösténelmi események, mint például: a pápai ütközet, Szombathely ostroma és veszedelme sat.; forrásul szolgáltak hozzá: öreg emberek állításai, szóhagyományok, Szombathely város Monographiája és levéltára s egyébb történelmi adatok. Egy kis vegyiiléke ez a karmadfélszázados múlt derűje — homálya — és az emberi lélek szabad fantáziájának; a logikai gondolkozás belső összefüggéseivel festett költői kép, a múltak f'átyolán keresztül és az életből ellesve. Előfizetési ára e regénynek — tekintve 22l/4 Ívnyi terjedelmét mely kötetnek felel meg, — helyben csak 1 frt 20 kr., vidékre 1 írt 30 kr. Az előfizető pénzek alulírotthoz mint a regény szerzőjéhez Szombathelyre (rumi-utcza 10 sz.) küldendők. Vidéki előfizetőknek példányonkint 1 frt 30 kr. beküldése után a regény bérmentve fog megküldetni. Előfizető gyűjtőknek minden 5 példány után egy tiszteletpéldány nyal szolgálok. Szombathely, 1887. augusztus 12-én. Rasa Kálinál), a „Küzdve a czélig“ czimü regény szerzője és kiadója. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, aug. 26. — Lajos napja. Kossuth Lajos nagy hazánkfia névnapjának előestéjét az idén is, mint az előző években, szép ünnepélylyel ülték meg városunk polgárai az „Angyal“-hoz czimzett vendéglőben. Esti 8 órakor vette hezdetét a társasvacsora, melynek folyama alatt számos felköszöntő mondatott. A beszédek sorát id. Matkovich Tivadar nyitotta meg, fen- költ szavakban fejtegetve Kossuth érdemeit, kinek egészségére emelt poharat. Azután dr. Hal assy, Lényei Gábor ev. ref. lelkész, majd Unger Manó éltették szép beszédben nagy hazánkfiát. Ezt követte dr. Matkovich Tivadar, az enyingi vál. kér. függetlenségi képviselőjének beszéde, ki szintén a nagy férfiúra emelte poharát, kiemelve őt a többi nagy európai férfiak sorából, ismertette működését és elveit, melyek, hogy be nem teljesültek, annak okául a 07-iki kiegyezést hozta fel. Szép tehetségről tanúskodó beszédjét, midőn az Kossuth Lajos nagy hazánkfia éltetésével befejezte, hosszantartó zajos éljenzés követte. Beszélt még dr. Matkovich több Ízben is, szép beszédjeit minden alkalommal lelkesedéssel fogadták. Sikerült felköszöntőket mondottak még: H u s v é t h János, C z o 11 e n s t e i n Eerencz, Krastsenits Vilmos stb. Szép lelkesedéssel fogadták az aggmüvész Mezey Vilmos volt operaénekes beszét, ki röviden kifejtette, hogy ő nem szónok és igy érzem ényeinek szavakban nem, csak dalban tud kifejezést adni, amire azután több hazafias darabot adott elő. Az ünneplő társaság a következő t PIROSKA, SZÍNÉSZNŐ, 1887. aug. hó 15. Dicsőségre és szerelemre született. Dicsőséget aratott és szeretett. De a dicsőség nem kárpótolta a szerelem csalódásaiért s erőszakkal tört a mennyekbe, hova szeretteinek fájdalma kiséri. Tavaszszal született s huszonkét tavaszt élt! Hullám. üdvözlő táviratot menesztette a nagy hazafihoz : „Kossuth L aj os k o r m án y z ó u r n a k Túr inba. Becses neve napja alkalmából szivünk 1 e g m é 1 y e b b é r z e 1 m é- v e 1 üdvözöljük. A mindenható éltesse sokáig! A veszprémi független és 48-as párt nevében: id. Matkovich Tivadar, dr. Halasy Vilmos, Unger M., dr. Matkovich T., Kasénszky J., dr. Krascsenits Vilmos, Csőkör Sándor, György József, Simon János, Kornis Dezső, Husvétk János, Bényey Gábor, Czollenstein Ferencz, Katona Sándor, Lipták Sándor, Asenbrennev István, Szabó József. — A kedélyes társaság éjfélutan 3 órakor oszlott szét. — Budapesten is megülték a nagy nap előestéjét a testvéregyetem polgárai szokott lelkesedéssel, azzal a külömbséggel, hogy az idén az ünneplő beszédet Csomasz Béla joghallgató, városunk szülötte tartotta. — A bolgár fejedelem megyénkben. Púp "a-T eszér és Szófia — az egyik egy kis falu Veszprémmegyében, a másik most Európa középpontja. Egy fényes karrier hozta összeköttetésbe ezt a két nem épen összeillő nevet. Mind a két hely székhelye Koburg Ferdinándnak, az egyik most, a másik öt évvel ezelőtt. Mikor ugyanis Ferdinand fejedelem még mint egyszerű hadnagy szolgált a közös hadseregben, a 11. huszárezrednél, százada Pápa-Teszéren feküdt, Koburg herczeg akkor másodmagával közös szállást bérelt a pápa-teszéri birónál. Két szoba és egy pitvar állott rendelkezésükre. A teszériek nagyon emlékeznek még a sas- orru, sugártermetii fiatal emberre, ki nagyon leereszkedő s bőkezű volt a nép iránt. A fenséges hadnagyot mindenki szerette. Tiszttársai iránt rendkívüli figyelmet s előzékenységet tanúsított. A szolgálatban mindig pontos volt, de valami nagy kedve sohse volt hozzá; lovagolni sem szeretett. Annál szívesebben olvasgatott és ismereteinek bőségével, komolyságával, akarat erejével, mely koránál sokkal idősebb embert mutatott, mindenkit meglepett. Lakótársa, ki két hónapon át volt vele, beszéli, hogy ezalatt a két hónap alatt a fiatal herczeg tudományosságát mindnyájan bámulták. Több Ízben rándultak át Győrbe, hol akkortájt Mailáth József és László (néhai Mailáth György országbíró fiai), mint egyéves önkéntesek szolgáltak a huszárszázadnál. Ezzel a két komoly fiatal emberrel legszívesebben barátkozott Koburg herczeg. Ferdinánd herczeg, ép úgy mint bátyja Fiilöp. oly kifogástalanul beszél magyarul, hogy szavain az idegen kifejezésnek árnyéka sem észlelhető. Tiszttársaival is mindig szívesebben beszólt magyarul, mint németül. — Mi ez? Az bizonyos, hogy jó házból való ur legyen az, kinek elhigyjük, bogy a „Függetlenség‘-et még ma is komoly újságszámba lehet venni. Hanem az eszelősségnek is van határa s a Lipótmezőt nem országparádénak csinálták. A magyar katholikus klérusról például oly hangon Írni, mint Ver- hajvaj ur szokott Hajnaldról s a legtöbb püspökről, — az már nem komédia-, de dühöngés-számba jő. Most azt írja tegnapi lapja vezérczikkében, hogy Isten azért sújtotta hirtelen halállal utóbb elhalt püspökeinket, mert nem Verhajvaj ur antiszemita pórázán jártak. A czikk vége szóról-szóra ez: „Ipolyi Arnold, Lipovuiczky és Kovács Zsigmond püspökök hirtelen bekövetkezett elhunytában nem az Isten áldása, az isteni jogos harag méltósága jelentkezett, a kereszténység szent eszméi mellé a zsidóság önző érdekeit egy vonalba állító,főpapokon. Schlauch Lőrincz nagyváradi püspöknek nem kívánjuk, hogy reá is az Isten kezének e súlya nehezedjék; csak azt a népies mondást juttatjuk eszébe: nem ver az isten bottal.“ Azt hisszük, Schlauch ur alhatik nyugodtan. Verhajvaj ur följelentésére Isten nem öl meg tisztes püspököket — de egy tücsökbogarat sem! — Fényes esküvő volt Szent-István napján a helyi székesegyházban; Várkonyi (Súly) Dezső fővárosi hírlapíró, az „Egyetértés“ szerkesztőségének belső tagja, vezette oltárhoz Súly Ede városi képviselőnek kedves, szép és szellemes leányát Kati ez a kisasszonyt. Esküvő után a család tagjai a menyasszony szüleinek házánál gyűltek össze a lakomára. Az esküvőnél mint násznagyok: H o r- v á t h Illés kir. táblai bird, és Wurda Manó veszpi'émi takarékpénztári igazgató szerepeltek. —- Jelen alkalommal csakugyan két szerető rokonsziv esküdött egymásnak örök hűséget, mert két unoka- testvér kötött fiigyet az oltárnál, pápai engedelem- mel. — Fellegtelen boldogságot kívánunk az aj házaspárnak. — Uj hittanár Tőt.tössy Imre pápai segédlelkész Veszprémbe hivatott meg hittanárul a seminariumba. Helyébe káplánul Kálmán József tétetett át Somogy-Szt.- Balázsról. — Egyházmegyénkből. A veszprémi egyházmegyében Bujtás József zala-szent-gróthi segédlelkész papnöveldéi tanulmányi felügyelővé neveztetett ki; Pálffy Ferencz Lesencze- Tomajról Somogy-Szent-Balázsra, Molics József Suurról Zala-Szent-Gróthra segédlelkészi minőségben áthelyeztettek; Kriszt Jenő uj áldozár Lesencze-Tomajra küldetett segédlelkósznek. — „Hullámzó Balaton tetején.“ Vasárnap nagy izgatottságban voltak a balaton-füredi vürdővendégek. A fürdő két fiatal hölgye, Jókai Róza kisasszony, Jókai Mór leánya, és K á 1 d y Gizella kisasszony, Káldy Gyula nagybirtokos leánya, délután a „Mariska“ vitorlás hajóval sétautra indultak. A Balaton csendes, az idő szép tiszta volt elindulásukkor. Egyszerre beborult s hatalmas viharfelhők tódultak a Balaton fölé, mely felöltötte haragoszöld színét. A hölgyeknek nyoma sem volt, pedig a tó szörnyen kezdett hábo- rogm, A közönség jórésze kitódult a partra s szakadó esőben leste, hogy nem tiinik-e fel a szemliatáron a fiatal leányok yachtja. Jó ideig hiába várakoztak. Az izgalom a fürdőben mindinkább nőtt, mig végre egy villámcsapás fényénél meglátták mintegy két kilométernyire a parttól a yach- tot. Biztosan közeledett a part felé, látszott, hÖgy a bennülő fiatal leányok nem veszítették el lélekjelenlétüket egy pillanatra sem s megtudták tartani egyenes irányban a hasonlítanak azokhoz a küzdelmekhez, amik a színpadon játszódnak le, hogy másokat tanítsanak szeretni. Nem szólt. Ezzel akarta tudomásul adni őszinte szerelmét. De az ifjú térdreborultan tovább könyörög: — Mond ki tehát e szót, ne hagyj itt meghalni, . .. nézd arczomon a belső küzdelem vonásait ... és emelj fel, vedd ajkadra e szót: szeretlek! — Szeretlek! — súgja a földi angyal, felkelésre intvén a még mindig térdelő ifjút. Es Piroska szeretett sokáig őszinte szívből, oh, de az ifjú szerelme napról-napra alább szállott, mig végre kihűlt és az igaz szerelmet esküdött szív hűtlenné változott. Szegény Piroska azért tovább szeretett. Hanem a rózsaarcz napról-napra haloványabb lett, a nefelejtsszemek egyre könyekben x-agyogtak .. . mig végre az őt még mindig szerető szülők legnagyobb fájdalmáig, megtörött a szellemihlet s aki úgyis olyan közel állt az Istenhez, annak szelleme erőszakkal az égre tört, hogy szolgáljon az Ur zsámolyánál. Csak szülőinek szeretete és az elismerés kisérték a megtört szivet az örök nyugalom helyéi'e. Emlékét pedig csak e sorok örökítik:
