Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-06-04 / 27. szám

Az új-megyeház és iparunk. Az uj-megyeház már közel van a befeje­zéshez, aminek nemcsak a megyei hivatalnokok, hanem városunk iparosai is kimondhatatlanul örvendenek, sőt jobb szeretnék ha már tel­jesen készen is lenne. Emlékezhetnek olvasóink, hogy mennyit küzdöttünk az ellen, hogy ne építsünk olyan drága megyeházat. Nem lehetett róla tenni. Többször hangsúlyoztuk, midőn láttuk, hogy a dolgon segíteni nem lehet, hogy legalább a pénz maradjon közöttük, hogy hassunk oda, miszerint a helyben előállítható és a megyeházhoz szükséges iparczikkeket helybeli iparosok kapják meg, mert így legalább lesz mégis valami haszna városunknak. És a kívánság napon is jogos volt, mert méltán meg lehet követelni iparosainknak, hogy ha már fizetik a véresverejtékkel kere­sett adót s a pótlékot az építéshez, ők ne zárassanak onnan ki, hanem nyittassék tér a pénzkeresésre nekik is. Ezt meg is engedték, pályáztak is egy-két iparágból veszprémi iparosok is, de a pestiek előnybe részesültek. A vége az lett, hogy egy kis csipp-csöpp munka kivételével, minden iparág, ami csak az építésnél képviselve van, idegen vállal­kozóknak adatott ki, a minek következtében városunk iparosai lehet mondani teljesen ki lettek zárva, Nem lehetett volna egy csöppet sem csodálni, ha a helybeli iparosok tüntetéssel adtak volna kifejezést az irántuk oly méltat­lanul eljárt bizottság ellen. De ők ezt nem tették s bölcsen belenyugodtak a bizottságok „bölcs“ határozatába. Azonban az iparosokat, kivétel nélkül, csakhamar felháborította ismét egy körülmény. A megyeház épült s az ipai'osok minden­ágról eljöttek, hogy érvényesítsék szakmájukat. Egy-két hétig csak a megyeház körül fogla­latoskodtak s ezért nem is neheztelt ellenük senki, de annál jobban megbotránkoztak később városunk összes iparosai, midőn azt tapasztalták, hogy a megyeháznál dolgozó festő, mázoló, asztalos, kőmives, kőfaragó stb. iparosok magánhelyeken is vállaltak fel munkákat. Voltak olyanok s vannak itt jelenleg is, akik házról-házra jártak munkát vállalni, s megtörtént az is, hogy ahol már helybeli iparos megkapta a munkát, oda is elment a megyeháznál dolgozó pesti és a munkaadót mindenféleképen lebeszélni akarta a helyi iparról, olcsóbb ajánlatokkal állván elő. Természetesen az ilyen esetek rövid idő alatt is nagy visszahatással vannak a helyi iparra s mielőtt iparosaink orra elöl a vidékiek, kik itt adót nem fizetnek, elhalásznának minden munkát, okvetetlenül kell valamit tenni annál is inkább, mivel az utóbbi hetek­ben nem kevés munkát vállaltak fel a vidé­kiek a helybeli magánházaknál. Mint értesülünk, a helybeli összes iparosság között mozgalom indult meg e baj orvoslása czéljából. Hisszük, hogy az ipartestület s a városi hatóság intézkedni fog helyi iparunk meg­védése iránt. Úgyis pang városunk ipara. És ha azt a kevés munkát, ami itt-ott előfordul idegenek halásszák el a helybeliek elől, a pangás még nagyobb mérvet ölt! Az állapoton mielőbb segíteni kell! „A yizitkirtya*“ Régen fájt a foga Izidorfalvának egy olyan mes­terre, aki kifogástalanul tud. kántálni és orgonáim, de emellett érti a mesterségét is, hogy a gyerekek ne nőjenek fel csak amúgy gombamódra, hanem jártasak legyenek az Írásban, olvasásban és a szá­molásban. Magasabb tudománynyal nem vesződnek az izidorfalviak. Ennél többet nem tud még a bird sem, sőt az egész községtanácsból sem lehetne kipré­selni egy másodfokú egyenletet. Minek is vesződnének ilyesmivel. Megélnek anél­kül is. Kihirdették hát a pályázatot, hogy nekik nem kell olyan tudálékos kántor, aki csak a basából beszél s csak a gyomrát szereti; tanítani nem tud, csak eszik és iszik. Az igaz, hogy nem voltak fuka­rok az izidorfalviak, ha a fizetésre került a sor. Ők nem tettek úgy, mint annyi sok más község, hogy sokat Ígér, keveset ád. Megígérték a rendes fizetést és ezt kiadták mindenkor annak rendes módja sze­rint, de nem múlt el tanév, hogy a tanító ne kapott volna mégegyszer annyi ajándékot, mint — fizetése, i Nagy hire is volt ebből kifolyólag az izidorfalviak- nak hét szomszéd vármegye kántortanitói között. Alig, hogy kihirdették a pályázatot, vagy tizen­öten nyújtottak már másnap folyamodványt a köz­ségi elöljárósághoz, mivel Izidorfalván az iskolát még a község tartotta fenn már évtizedek óta. Valaki azt mondhatná, hogyha már évtizedek óta van isko­lájuk, akkor kellett lenni kántortanitójuknak is. Hát az hova lett? A kérdés igen jogosult és helyes. Azonban mind­járt világos lesz a helyzet, ha megsúgom, hogy a régi mester igen szerette a tütyüt és tovább nem taníthatott, hanem meghalt. Lejárt a batáridő. A pályázatok szama megha­ladta a harminczat. Voltak olyanok is, akik főis- páni ajánlólevelet is mellékeltek a folyamodványuk­hoz, mások meg magukat ajánlották olvaténképen, Tanitógyülés. Veszprém, május 31. Veszprém és vidéke r. kath. tanitóegyletnek önkép­zőköre f. év május 31-én délelőtt tartotta rendes tavaszi közgyűlését, melyen a teljes számú tanítósá­gon kívül jelen volt a megyei kir. tanfelügyelője, s nagy számú papság élén mélt. Pribék István püspök ur, tanitóegyletiiuk védnöke; nagys. Szabó György kanonok ur, nagys. Palotay Ferencz egyh. megyei főtanfelügyelő ur, nagys. Nemet János ez. kanonok, őssi esp. plébános ur, nagys. Virág János nagyvá­zsonyi esp. plébános stb. urak. Rák János egyleti elnök 10 órakor hosszabb be­széddel megnyitja a gyűlést. Tury György egyleti jegyző, felolvassa a mbit ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitele­síttetik. A gyűlés folyamának legfőbb tárgyait képezték: Mélt. Pribék István egyleti védnök ur által már régebben pályadijra tett adományához nagys. Palotay Ferencz egyházmegyei főtanfelügyelő ur által fölaján­lott 2 drb. aranyra pályakérdés tűzetik ki. Stangl Sándor városlödi tanító adatokban bebizo­nyítja, hogy a múlt gyűlésen szépen kidolgozott „Nem magyar ajkú felnőttek magyarosítása“ czimü értekezése valóságban is kivihető, mit ki is vitt, mert a lefolyt évben 160 nem magyar ajkú felnőttel fényes vizsgát tartott magyar nyelven. E valóban szép eredményben méltó társa volt a vái’oslodi főt. plébános ur, ki a tanulni óhajtókat a hozzá szük­séges segédeszközökkel ellátta, s a szép eredményre pedig egy üunepélyt rendezett, mely f. év máj. 22-én meg is történt. Itt csak azt kívánhatjuk, hogy ama törekvő nép megérdemelte, hát váljék is egészségére. Gubicza Lajos siófoki és Nagy Lajos veszprémi tanítók felolvasásai képezték a gyűlés tartamának zömét, s mert vagy kimerítően, vagy semmit egy értekezésről, óhajtandó volna azoknak lapok utján való teljes közzététele. Gubicza ur felolvasása czime „Falusi népoktatás és annak akadályairól“ Nagy ur pedig „Népiskolai egészségügy“-ről értekezett, me­lyek tetszéssel fogadtattak és a felolvasóknak az egylet köszönetét jegyzőkönyvileg is nyilvánitá. A gyűlés további tárgyát képezé: Schneider Dániel nagy-vázsonyi és Füzy György hajmáskéri tanítók a jövő gyüléseni felolvasása. A zircz-vidéki tanitóegylet átirata. Kossuth Lajos nagy hazánkfia, az egylet részére küldött arczképének tárgyában. A pécsi „Néptanoda“ előfizetési felhívása, Az ungmegyei általános tanitóegylet átirata. A megboldogult nagys. Tarányi Ferencz elhunyta feletti részvétnyilatkozat. Melyek végével nagys. Szabó György kanonok ur ujabbi 5 írtnak az egylet czéljaira történt adomá­nyozása az egyletnek a múltban is meglevő háláját fokozá, s a jótékony főpapnak jegyzőkönyvileg köszö­netét nyilvánitá. Délben azon határzzattal, hogy az őszi tan. gyű­lés a veszprémi gazdasági kiállítás tartama alatt tartassák, elnök a gyűlést befejezettnek nyilvánitá. Ugyanezen nap délutánján a tan. egylet segélyző- egyjetének gyűlése tartatott meg. Hagymáskéri F. Gy. Választási labdacsok. — Ugyan komám, nem tudná megmondani, hogy miért szavaznak a vöröstóiak minden választás alkal­mával oda, ahol több bort adnak ? — Hát mer azt tartják, hogy — borban van az igazság, * — Kire szavaz sógor? — Kérdi a s.-vásár­helyi ember polgártársát. Hát én majd csak a Kossuth-párli Noszlopy Gyulára. — Mért ? — Mer az hű keresztyén és derék hazafi. Pünkösd hétfőjén tartotta programbeszédét, nem mint a B e őth y, aki pünkösd vasárnapján, kettős ünnepen nem restéit — beszámolni. •1* Nagy érdeklődéssel néz mindenki az idei választás elé. Mindenki tapogatódzik s egymástól kérdik a pol­gárok : ki a vivát ? Rigó urat, a lap kihordóját is megállítják az utczán. — Rigó ur, ki e vivát a mi részünkről ? — Én tu d o m, d e még nem vágták f el a nyelvemet! M dicus. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, május 27. — A választások alatt lapunk ezután két­szer fog megjelenni. És pedig minden szer­dán délután és szombaton. — A választás napját a kétfőu megtar- tartandó megyegyülés junius 17-ikére pén­tekre fogja kitűzni. — Sajtóperünk, mely tegnapelőtt lett volna Szombathelyen tárgyalandó, Hegedűs János ellen, elhalászhatott. Az elhalasztást úgy Eötvös Károly ur, mint a vád képviselője, valamint szerkesztőnk, a vádlófél, kérték. Eöt­vös Károlyt azon körülmény akadályozta a Szombathelyre utazásban, hogy épen junius 2-án a budapesti esküdtszék előtt egy másik sajtóügyet is tárgyalt (Kunyhóssy contra Bertseny), szerkesztőnket pedig rosszullét aka­dályozta az elutazásban. A tárgyalás uj határ­napja julius hó első napjára tűzetett ki. — Uj alügyész. Dr. Kuk őrei ly Ferencz, volt adonyi járásliirósági albiró, kit a király az igazságügyminiszter előterjesztése folytán a veszprémi ügyészséghez alügyészszé neve­zett ki, pünkösd hétfőjén érkezett meg váro­sunkba és kedden foglalta el hivatalát. Az esküt kedden délelőtt tette le Laky Kristóf kir. kamarás törvényszéki elnök kezébe az összes tanács előtt. Az uj alügyészszel nem­csak igazságszolgáltatásunk nyert kitünően képzett erőt, hanem társadalmunk is egy jeles, ifjú tagot. Midőn uj hivatalát elfog­lalja, mi is sietünk őt üdvözölni. — Eljegyzések. Várkonyi Súly Dezső fiatal irő, az „Egyetértés“ belső dolgozótársa, május hó 29-én váltott jegyet Súly Katicza kisasszonnyal, Súly Ede veszprémi tekinté­lyes polgár kedves leányával. — Zsoldos Pál megyei gyámpénztári hivatalnok eljegyezte Gergely Antal veszprémi polgár szép leányát, Alujza kisasszonyt. Az őrök boldog­ság szálljon mindkét frigyre! — Esküvők. Stein György honvédhadnagy múlt hó 31-én vezette oltárhoz a veszprémi székesegyházban Súly Emilia kisasszonyt. Nagy Imre takácsi-i földbirtokos május hó 31-én esküdött örökhűséget S om o d y Sándor szt.-antalfai birtokos leányával Janka kisas­szonnyal. — Androvits Imre tartalékos honvédhadnagy; városunk szülötte a napokban kelt egybe özv. Meidinger Miklósné szép és szellemes leányával Meidinger Tercsi kisasszonnyal. Az ifjú pár pünkösd másnap­ján érkezett váltósunkba. — Schwarcz Adolf, városunkban is általánosan ismert székes- fejérvári nagykereskedő f. évi junius hó 9-én reggel 8 órakor fogja tartani esküvőjét özv. W e i s z Jakab né Cezarin leányával, a székes- fejérvári izr. haladópárti templomban. — Omnibusz Almádiba. Czollenstein Ferencz ur tudatja hírlapunk utján a közön­séggel, miszerint junius 15-étől fogva a tár­saskocsi rendesen közlekedni fog Veszprém és Almádi között. — Számadás és köszönet. Az Eperjes, Nagy- Károly, Toroczkó és Kurtics városok tüzkárosultjai javára kiadott Emléklapból befolyt ezideig 58 frt 90 kr. Ezen összegből fizettetett az 1000 példány Emléklap nyomása, mely kitett 30 irtot egy forint ára levéljegy a vidékre való küldéshez; kitesz tehát az összes kiadás 31 frtot. Marad tehát tiszta jöve­delem eddig 27 frt 90 kr, mely összeget a mai na­pon átadunk a megye alispánjának a nevezett váro­sok tüzkárosultjai javára. Az elárusitás városunk szives kereskedőinél még mindig folyamatban van s ezekkel a leszámolás még ezideig meg nem történt. Felülfizettek dr. Pillitz Benedek ur 5 frt, Fodor Ida k. a. 5 frt, Bohumiczky Ödönné őnagyságánál vették Vertheim Armin 1 példány 2 frt, dr. Telegdy Miksa 1 pl. 30 kr, Békéssy József 1 pl. I frt, Mi- hályfy György 1 pl. 40 kr, Reviczky Ambróné 3 pl. 1 frt, Bohumiczky Ödön 1 pl. 50 kr. Eladott össze­sen 10 pld. Perlaky Gizella k. a.-nál vettek: dr. Csete Antal 1 pl. 30 kr, özv. Fodor Lászlóné 1 pb 40 kr, Svastich Pál 1 pl. 20 kr, eladatott 7 pb Kolin Laura k. a. volt szives eladni 8 pl. felülfizet­tek Neuman Vilma 10 kr, Hoffmann Róza 15 kr, Kolin Lázár 20 kr, Auer Amália k. a. elárusított 10 pl. Felülfizettek: Auer Fáni 30 krajczár N. N. 25 kr, Göntér Anna 25 kr, Steiner Adél 15 krajczár, Horváthné 30 kr. Scheiber Julia 10 kr. Auer Jolán 20 kr. Schön Róza k. a. volt szives eladni 4 pb felülfizettek Reich Bernát, 85 kr. Pollák Móricz 20 kr. Midőn a szives elárusító hölgyeknek és a felűl- fizetőkuek a tüzkárosultak nevében köszönetünket nyilvánítjuk, egyszersmind felkérjük mindazokat, akik még az „Emléklap“-ot nem adták el, szíves­kedjenek a nemesczél iránti tekintetből az eladáson buzgolkodni. Az „Emléklapéból sajnos, ezideig alig 300 pb fogyott el s igy még több százzal ren­delkezünk. 1 pb ára 15 kr. és kapható egyes keres­kedésekben s azonkívül a „Petőfi“-köuyvnyomdában Veszprémben. Kérjük mindazokat, akik ily „Emlék- lap“-pal nem bírnak, iparkodjanak szerezni, mert ezáltal nem csak jótékonyságot gyakorolnak, hanem meggyőződhetnek Veszprém város hölgyeinek és tekintélyes férfiúinak gondolkodásmódjáról is. Az „Emléklap“ kiadóbizottsága. — Hónap Tamás ur a veszprémi főgymna- sium jeles tanára a philosophiából a docto- rátust cum lande tette le a múlt hét egyik napján. Ezen alkalomból mi is sietünk a derék ifjú tanárt üdvözölni. — Beszélgetés a választásról. Megáll két vidéki atyafi a városház előtt, a kölcsönös üdvözlés után áttérnek a választásokra. * 1— „Hanem hallja komám — szól az egyik *— ugyancsak ordináré egy kerület ez a veszprémi választókerület. Akkor mán csak többet ér a vázsonyi!“ — Aztán mér? — Mer nagy a csöndesség, se bor se ászló! — Hetivásárunk tegnap ugyancsak lanyha volt. Mind az eladók, mind a vevők igen kevés számmal jelentek meg a piaczon, mintha valóságosan beállt volna már — az ugorka-szezon. — A csendőrség köréből. Szilágyi Gergely ki Székes-Fejérvárott oktató tiszt volt, mint lapunkban már említettük, Veszprémbe a csendőrséghez szakaszparancsnokká neveztetett ki és ezen állását, mint értesülünk, f. hó 15-én fogja elfoglalni. Sárközy Kázmér főhadnagy már Szekszárdra utazott. Jelenleg a szakaszparancsnokot Gergely György deve- cseri őrmester helyettesíti, mivel Mancs Gusztáv szakaszparancsnokhelyettes Herkules- fürdőn szabadságozik. — Hirtelen halál. Nagy Imre helybeli fuvaros f. hó 31-én reggel a vasúthoz ment fuvarban. Visszajövet szélhüdés érte és rögtön szörnyet­halt. A hirtelen halállal kimúlt szegény fuvaros egy özvegyen kívül két árvát is hagyott hátra. — Elvesztett erszény. Giszinger József he­rendi lakos a tegnapi hetivásár alkalmával a hosszú utczán egy piros erszényt vesztett el, melyben 70 frt és ezenkívül több takarék- pénztári nyugta is volt. A szives megtaláló csak az erszényt és a nyugtákat adja vissza és a 70 frt jutalmul neki adatik. — Meghalt. Lapunk múlt számában irtuk, hogy Gottfried János napszámost saját vigyázatlansága következtében a part súlyo­san megütötte, hogy be kellett szállítani a kórházba, ahol a súlyos sérülés következté­ben a napokban kiszenvedett, — A veszprémi ipartestület elöljárósága f. évi junius hó 12-ik napján d. u. 3 órára, a megyeház nagytermében évi közgyűlést hirdet, melyre az érdekelt iparos urak tisztelettel kántortanitó, nyomtatott betűvel. HULLÁM. hogy fotográfiát mellékeltek a folyamodványhoz, tudván azt, hogy Izidorfalván sók szép eladólány van s magának a bírónak is van egy szép eladólánya, aki pedig szószólója Izidorfalvának. Mint a birólánya kívánja, úgy tesz az apja, s amint az apja tenni akar, akként cselekszik az egész tanács. De volt a bírónak egy jó önálló fogása, amivel próbára tette minden alkalommal a pályázó kántor- tanitókat. Most is, midőn a kitűzött próba-napra megjelentek személyesen a pályázó kántortanitók Izidorfalvára, legelőször is a biró urnái vizitteltek s tudván azt, hogy a biró egy mesterfogással akarja őket próbára tenni, előre ki akarták belőle csikarni a fogós kérdést, hogy legalább gondolkodhassanak jó eleve róla, de mivel hiába volt minden kereszt­kérdés, tovább vizitteltek a tanácstagoknál. Másnap reggel 8 órakor volt. az examinálás a köz­ségházánál. A birólánya nem állhatta meg, hogy ne pislantson végig a kántorokon, akik egy hosszú pádon foglaltak helyet a tanácsszobában. Volt kö­zöttük egy-két inaszakadt vén gyerek, de volt egy szálas, elegáns fiú is, aki a csurgói tanitóképezdéből került ki. Ez tetszett meg legjobban a biró lányá­nak, aki el is határozta, hogy mindenféleképen arra törekszik, miszerint ez utóbbi nyerje el a pályázatot. Igen ám, csakhogy ez nem volt ám oly könnyű dolog; először jött a biró uram fogas kérdése, s ha arra egyik sem tudott megfelelni, csak azután vetet­ték latba az ábrázatot. így történt most is. A tanács megjelent azon „próbára*, élén a bíróval, aki rövid szavakban üdvö­zölte a szép számmal „összesereglett“ tanítókat s ezután feltette a fogaskérdés. Legelőször kérdezte a legöregebbet s legutoljára a legfiatalabbak — Mondja csak meg nekem domine spectabilis, ha meggyujtok öt gyertyát és hármat nyomban elol­tok, hány marad? A tanító mosolygott, hogy hát ennyiből áll az egész. Ilyen gyerekség az a fogaskérdés. Nem is tartotta érdemesnek válaszolni, hanem mikor a biró ismételten és komolyan feltette a kérdést, félválra mégis csak oda szólt gyerekesen, mint amilyennek a kérdést vélte? — Ha domine spectabilis meggyujt öt gyertyát s rögvest hármat eloltani méltóztatik, akkor természe­tesen kettő marad, mert ha ötből levonunk hármat, akkor marad kettő. Ezt el nem vitatja még maga Pythagorás sem. — No hát nincs igaza spectabilisnek! A próbát nem állotta ki! Nagyot néztek erre a nyilatkozatra mind a har- minczan. Amilyen mosolygós volt az ábrázatjuk, midőn a biró feltette a kérdést, ép olyan nagyon elkomolyodtak, midőn a biró oda vágta, hogy nem igaz. ! Harminczszor tette fel a kérdést a biró s ugyan ! annyiszor kellett visszavágnia, hogy nem igaz. Mikor j látta, hogy senki sem tud megfelelni a kérdésre, a | következőkép mondta ki a hivatalos sententiát. j — A kérdést senkisem fejtette meg helyesen. I Mert, ha meggyujtok öt gyertyát és hármat nyom- ’ ban eloltok, akkor nem kettő, hanem három marad, mert amelyik kettőt nem oltottam el, azok elégnek, a másik három pedig megmarad. Értik kelmetek ? Nagyot néztek a mesterek, hogy ők nem láttak tovább az orruknál. A biró a tanácscsal azután visszavonult Ítélethoza­tal végett. Mivel a kérdésekre egyik sem tudott válaszolni „helyesen“ a tanítók közül, elhatározták, hogy azt válasszák meg, akinek mégis legtöbb érdeme van. Végre abban állapodtak meg, hogy legtöbb érdeme a legfiatalabbnak van, mivel az „szép gyerek.“ Kántor István, a megválasztott fiatal kántor, jól tudta, hogy ezt a kitüntetést ő a biró leányának köszönheti s azért el is határozta, hogy megköszöni neki és ha már beletalálta magát helyzetébe, meg is kéreti. Igen ám, csakhogy ő, mint aféle s z a 1 o n-kántor- tanitó, nem vizittelhet a biró lányánál csak amúgy falusiasán. Elhatározta, hogy erre a nevezetes láto­gatásra névjegyet csináltat magának, még pedig ele- gansot, nem olyan közönséges fajtát, hanem Írott betűvel. Hogy nagyobb legyen a parádé, a megren­delést egy bécsi nyomdászhoz intézte. Nem azért, mert a magyaripar nem tetszett neki, hanem csak amolyan nagyzási viszketegségből. Megírta a németnek a levelet s kivágott egy név- jegyalaku papirost a könnyebb magyarázat kedvéért s ráírta, hogy jól megértsék odafenn: N. N. Írott betűvel és kántortanitó nyomtatott betűvel. A névjegy elkészült, meg is küldötték Izidorfal- vára, de nem volt köszönet benne. El is ment kán­tor urnák minden kedve a viziteléstől s örült, hogy a biró lánya protekcziója folytán el nem csapták hivatalából. Mert az izidorfalviak mindannyian derék magyaremberek lévén, ugyancsak megharagudtak, hogy az ő pénzükért Bécsben csináltatja a kántor az efféle hiábavaló dolgokat is. Az volt azonban szerencséje Kántor Istvánnak, hogy mégis jobban nevettek a dolognak, mint mér­gelődtek, mivel a megküldött vizitkártya a követ­kezőkép hangzott:

Next

/
Thumbnails
Contents