Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-04-16 / 18. szám

Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 18. sz. Szombat, ápril 16. Előfizetési árak: Egész évre..............................6 írt kr. Félévre ...................................3 írt ki. Ne gyedévre..............................1 frí 50 kr. n^eg'jelen. minden szoraloaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. HIRDETÉSEK És itTILTTEEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bély Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Hannibal ante portás. Veszprém, ápril 16. A veszprémi potrohos Hannibálról vagyon tudnillik szó, ki hóna alatt az államadó moloch-tarisznyájával, ismét kisért a megyei horizonton. Mert véle együtt ismét összeül az adóki- vető-bizottság, hogy a polgárságra kivessék az egyenes állami adóterhet. Más városokban ez a hivatalos aktus nem zavar sok vizet. A polgárság kebeléből választott s kiküldött bizottság rendszerint egyetértői eg jár el az adófelügyelőséggel. Az adókivető-bizottság feladata: lelkiisme­rete szerint megállapítani az egyes polgárok jövedelmi adóalapját s e tekintetben a leg- méltányosb bázist kikeresni, — az adófel­ügy elöé pedig az, hogy senki aránytalanul túl ne terheltessék, de mindenki jövedelme arányában járuljon a terhek viseléséhez. Ez a két faktor állapítja meg a polgárság adóját s egyszersmind arra utalvák, hogy kölcsönösen ellenőrizzék egymást. Amint hivatása az adófeliigyelönek az államkincstár érdekeit védeni s arra ügyelni, hogy egyesek hamis bevallása által az állami adóerő ne csonkittassék : ép úgy kötelessége a bizott­ságnak minden erkölcsi erejével odn hatni, hogy az adófelügyelő túlkapásai ellen az egyes polgárokat megoltalmazza s meg ne tűrje, hogy valaki aránytalanul meg adóz- tattassék. A látszólagos ellentéteket azonban a köl­csönös méltánylat s a mindkét faktorban egyaránt szükséges lelkiismeretesség könnyen kiegyenlítheti. S más városokban ez úgy is van. Bizalom bizalmat szül s az adó-bizottság meg az adó­felügyelő szépen megférnek egymás mellett. Nálunk se igen van panasz a megtérés tekin­tetében. De annál több a többi tekintetben! Az adókivető-bizottságunkról a legöregebb ember sem emlékezhetik, hogy bajbakaptak volna az adófelügyelövel, vagy hogy a pol­gárok érdekei védelmében párbajra keltek volna. Szó sincs róla. Azok a derék urak olyan kuszipajtásságban vannak az adófelügyelővel, hogy az igazán csókolni való állapot. A helyett, hogy rendre- utasitauák, valahányszor préselési tultengés- ben szenved, vagy ott hagynák, mint jóravaló pápai testvéreink tették — ha hivatalos komisz­Házasság kishirdetés utján. lAgy csinos fiatal ember, 24 éves, ki évonkint kétezer forint pontos fizetést kap, nőül óbajt venni egy korához illő hajadont, kinek 50,000 forint hozománya van. Ajánlatok arczképmelléklettel együtt kéretnek mielőbb beküldetni, A legna­gyobb titoktartás biztosittatik. Az arcz- kép kívánatra visszaküldetik. Czim : K. J. e lap kiadóhivatalában. így hangzott az a kishirdetés, mely a „Fővárosi Hirharsona“ czimtt képes napilapban látott napvilá­got. A csinos fiatal embert Konkoly Jenőnek hív­lak, ki a nevezett lapnak volt tárczaczikk írója, bvi fizetése korántsem haladta meg a 2000 irtot, de volt csinos külső ábrázatja, amit méltán megiri­gyelt tőle több kollegája. Konkoly ur egy szép reggelen arra ébredt, hogy atalsága daczára, megunta a magános életet s csak- amur komolyan elhatározta, hogy nősülni fog. geu ám, de az nem olyan könnyű dolog. Ismeret- -ég, nem nagy, nem régen került a fővárosba S á'mpirói müKödése is csak egy-két hónapra ter- Je< ki, mert hisz a „Fővárosi Hirharsona“ is csak az első negyedévét járta a világ színpadán. Eszméje amadt. Elhatározta, hogy a kishirdetések rovatá­ban őzzé teszi a házassági ajánlatot. Ha előnyö­sen sikerül, jó lesz, lia nem sikerül, úgy sem bánom, kodáson kapják: hát ahelyett még gazsulie- roznak neki s ezt a harmadosztályú hivatal­nokot nem röstellik „nagvságolni“ oly lel­kiismeretességgel, hogy a budavári pénzügy­minisztérium szobáiban, nem győznek eleget mulatni ezen az ujmódi veszprémi „nagysá­gos “-on. És ez mind azért van, mert a saját érde­küket előbbre teszik a közérdekért való harcznál. Ha nem kedveznek neki: majd megrójja őket olyan adóval, hogy az unokái is meg- siratják. Ez a jelszó. Ez a mumus. Ezért aztán hagyják nyúzni a polgárságunkat úgy, hogy tönkreadóztatottabb város, mint Vesz­prém nincs ma az országban. Bízvást egész Európában sem. Ilyen szomorú auspiciumok között nézünk az uj adókivetési tárgyalások elé. Bizalmi embereinkben semmi önállóság, semmi lelki erő; az adófelügyelőben az ernbe- ries irgalom legkisebb szikrája, a józan mér­séklet legparányibb atomja sincs meg ! Kényének, rosszlelküségének szabad prédá­jául van itt ez a város — s fog dühön géni bizonyára most is, mint a kényszerzubbonyát széttépett őrült. Lesz-e a város eleiben, a tanács- s a kép­viselőtestületben elég éberség s elég férfias nyíltság arra, hogy kellőleg ellenőrizzék ezt a jövendő tatárjárást ?! Vajh’ lenne úgy ! Harabasevszky évtizedes rémuralma eddig is megviselte e várost már annyira, mintha évenkint újabb meg újabb ellenség dúlta volna s pusztította volna ki! legalább lesz egy érdekes tárczaczikktárgyam! — gondolta magában Konkoly ur s megírta az aján­latot. Másnap reggel nyolcz órakor, amint belépett a szerkesztőségbe, kollegái sorra siettek üdvözölni a jövendőbeli jegyest. Az újdondász legelőször ugrott Konkoly ur elé, abbeli örömének adván kifejezést, hogy az újdonsá­gok rovatát egy érdekes hymen-kirrel szives lesz gazdagítani; de nem mulasztotta el gratulálni sem. — A mindenható pazarul szórja áldását a kötendő gyönyörű frigyre, kívánom, hogy életük fonala soha­sem szakadjon el, hanem Hymen rózsalánczává kép­ződve, minden tavaszszal uj örömöket hozzon és a természet ujjáébredésével minden egyes rózsaszál bűvös-bájos illatárként áraszsza el feje felett a bol­dogság márpprát! — szavalá teljes hévvel. Utána a vezérczikkiró gratulált és nyomatékos hangon adott kifejezést örömének. — Igen, Magyarország nem volt, hanem lesz! Bár pusztulunk, veszünk, de születni fognak helyet­tünk nagy férfiak. — Áldást és békességet kívánok, — mondd a »Törvényszéki csarnok“ rovat vezetője. — Kívánom, hogy válóperre ne kerüljön a dolog! — Amen! — Fejezte be a gratulácziók sorát a főszerkesztő, ki éppen ekkor lépett be a redakezióba. A munka megkezdődött. 11 órakor szétoszlottak a szerkesztőségi tagok. Ki-ki külső teendői után látott. Csak Konkoly Jenő nem törődött a szer­kesztőségi dolgokkal; megírta a tárczát és átnézett a kiadóhivatalba. — Épen itt jön! — szólt a kiadó, midőn Konkoly ur belépett. íme egy levél. Ajánlat az ajánlko- zásra. Ez bizony jó korán érkezett. Konkoly ur lázas sietséggel bontotta fel a levelet, melynek minden során meglátszott, hogy gyorsan Írták. Az Írás férfikezekre vallott. iható eszközei fölhasználásá­nak tekintetében. Régi tapasztalás mutatja, hogy uj választások keltemet- 1 e n meglepetéseket hoznak magukkal v a 1 a- menynyi párt mindazon országgyűlési képviselői számára, a kik legkevesebbet dol­gozva, magukat leginkább az úgynevezett szerencsére és választásoknál leggyakrabban szeszélyes véletlenre bízzák. A legutóbbi választásoknál is épen csak azért buktak meg nagy zajjal minden pártból egyes kima­gasló parlamenti egyéniségek, né­mely, a magyar parlamentre nézve épen nem nélkülözhetlen képviselők is, mert éve­ken át választókerületeikkel nem törődve, ellenjelöltjeiket kicsinylették, és magukat kizá­rólag a pártbefolyásra bízták. Ha a jelen választásoknál, melyek mostan a magyar képviselőház megalakítása fölött öt évi tartamra határozandók, a téritgetés amaz eszközei, melyek a közvéleményt boros­hordók és pálinkás üvegek nélkül is befolyá­solják, hatályosabban alkalmaztatnak, úgy a politikai vélemények eme szellemi mérkőzése a választások valódiságának, s ezzel a magyar parlament tekintélyének szükségképen csak előnyére válhat. Daczára a heves párttusáknak, a személyes véleménykülönbségeknek, az ellenzéki pártok­nál egymásközött, valamint mindkettőjüknél a szabadelvű kormánypárttal szemben, manap­ság örvendetes összetartás és megállapodás uralkodik abban, — és ez meghatározott, tény­leges megegyezéssé is fog alakulni, — hogy mindhárom párt egységesen fog eljárni azon képviselőjelöltekkel, illetőleg politikusokkal szemben, kiknek programmjuk egyaránt ellen­séges mind a három párt alapelveire nézve. A mostani választásoknál minden esetre min­den egyes képviselőjelöltre nagyobb tevékenység kötelezettsége nehe­zedik, mint bármikor ezelőtt. A levél igy hangzott: „Tisztelt uram! Há szándéka komoly, leá­nyom nevében kérem, látogasson el ma délben lakásunkra (Zerge-utcza 96. sz.). Ha jellemes és becsületes ember, eleget tesz kérésünknek. Kérem, siessen, mert minden perezünk drága! Tamásy Gábor.“ Jenő meghökkent. A tréfa komoly alakot kezdett ölteni. Jellemére hivatkoznak és becsületére. A láto­gatást elmulasztani semmi esetre sem szabad — gon­dolta magában. Hátba még szerencsém akadhat! Kezdé magát reményekkel kecsegtetni. Nem habozott soká. Bérkocsira ült és elhajtatott a zerge-utezai 9fi-ik számú házhoz. Midőn belépett az előszobába, mindjárt látta, hogy előkelő háznál van.Az inasnak átadta névjegyét és az bejelentette. — Szabad! Kiáltá egy erős hang. Konkoly belé- ■ pett. Irodában volt. Az Íróasztal előtt egy 44-—50 év körüli ur ült. Konkoly oda lépett és bemutatta magát. — Tessék helyet foglalni, mond a házi ur és az Íróasztalon levő revolvert megragadva, azt Konkoli melléuek szegezte. — Ha szándéka komoly és ön becsületes ember, írja alá ezt a házassági szerződést. Amit ajánlatában kér, meg fogja kapni, de várnia kell! — De kérem . . . kezdi a beszédet halálra sápad­tan Konkoly. — Semmi kérem! Alárija, vagy meghal! — De uram, hisz mégr . . . — lsem látta menyasszonyát? — Igen. — Hisz mellékeltem az arczképet. Semmi kifogása sem lehet. Három hét múlva öné lesz a nő, de addig látnia nem szabad! Érti ön, és aláírja a szerződést'?! kálatok felolvasása, esetleg bírálóbizottság kinevezése. O O 6. A m. kir. posta-takarék előnyei ismertetése. 7. A Molnár A. alapítvány ügyében kinevezett bizott­ság véleményes jelentése. 8. Pénztáros ur számadása mind az egyesület vagyonáról, mind a M. A. alapról. 9. Elnöki előterjesztések, egyéb indítványok. Ülés után közehéd. Kik munkát hoznak, akár pályamunkát, akár nem azt, ebbeli szándékukat április 30-áig az elnökséggel tudassák. Kéretnek a t. tagok, kiknél Lampe! R. (Wodiáner F.) könyvkereskedése által kiadott köny­vek mellé csatolt szelvények vannak, szíveskedjenek magukkal hozni; asokat az elnökség hivból a megyi tanfelügyelőséghez fölterjeszti. Figyelmeztetnek az állami és államilag segélyezett községi iskolák taní­tói, miszerint ők a u. m. vallás és közoktötásügyi m. kir. minisztérium 9666. sz. reudelete folytán az állampénztárából a gyűlésre útiköltség és napidijra igényt nem tarthatnak. Mégis 1 frt napdijat és fuvart Zalavármegye 266. k. i. b. 1887. sz. végvéséböl kifo­lyólag a községtől nyerhetnek. Deák T. ur nagyon is időszerű s közérdekű előadását a tapasztalásból merítvén, a tauitó urak a gazdák, különösen a szőllö- birtokosok figyelmét szíveskedjenek fölhívni. F.-Ors. Németh Gr. Kereskedelmi muzeum és állandó iparkiállitás Budapesten. A múlt'éri országos kiállítás, habár költ­séges ■ vállalat volt, anyagi s erkölcsi tekin- tetbfen meg fogja teremni gyümölcseit. Az ily vállalatok áldásos következményei csak lassan érnek; idő kell hozzá, mig kétségtelen bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy szépek is voltak, hasznosakká és gyümölcsözőkké is váltak. Az erre szolgáló tényezőket csak lassan­ként, megfontolva állapíthatja és szilárdíthatja meg at egyesült erő. így kétségtelen, hogy egy országos kereskedelmi muzeum eszméje kifolyása volt az országos kiállításnak s ennek pompás, fényes iparcsarnoka ezentúl hivatva lesz hazánk versenyképes terményeit és ipari termékeit állandó kiállításban magában fog­lalni, és általa mig egyrészt honi iparosaink­nak ipari termékeik kiállítása által piaczot szándékozik nyitni, másrészt a külföldi gyűj­temények által iparosaink figyelmét oda akarja irányítani, hogy miképen volna lehetséges hazai iparunkat a versenyre mentül képesebbé tenni s különösen mely ipari ágak volnának azok, amelyeknek legelsőben jövedelmező pia­czot lehetne teremteni 2 A kereskedelmi muzeum Budapesten meg­alakult. Az igazgatóság élén, mint elnök dr. Matlekovics Sándor, államtitkár, és őrs?, kép­viselő áll. az igazgatóság többi tagjai pedig Konkolynak nem volt szabad vonakodni, aláírta és azután távozott. A dologról senkinek sem mert szólani egy kukkot sem, szégyelte magát. Három hét elmúlta után két tanúval beállít Tarná- siékhoz. — Az esküvés napja elérkezett, mi itt vagyunk, — szólt Konkoly — szabad látni menyasszonyomat? — Esküvés után! — De nélküle kérem, hogyan tartjuk meg. Kiálta­nak fel csodálkozó hangon a tanuk. — Igen egyszerűen. Önök uraim eljönnek mi velünk a táviról ahivatalba. Eu már előlegesen elintéztem az ügyet. Leányom Tátra-Füreden van, a papot odahi­vatja a táviróhivatalba és az esküvés megtörténik. Értik uraim ? ­— Ha úgy tetszik — mondák mindnyájan és meg­indultak a táviróhivatalba. Odaérkezve megkezdődött az esküvő. Tamási ur a következő táviratot menesztette Tátra- Füredre, a táviróhivatalhoz: „Leányom és a tiszte­lendő ur ott vannak?“ — Igen is itt vagyunk. A pap kérdi a vőlegényt, szereti-e igazán menyasszonyát és kész-e vele házas­ságra lépni örök időkre? — jött vissza rövid idő lefolyása alatt a válasz, •— Igen, mindenkorra! válaszol ismét a vőlegény. — Ámen! Legyenek boldogok! — táviratozza vissza a pap és ezzel be lön fejezve az esketési ünnepély. Harmadnapra megérkezett a kedves feleség. Igazi szép teremtés volt — csakhogy néma. Tudott ugyan az ujjaival beszélni, de ahoz Konkoly nem értett, Vakarta is elégszer a fejét, hogy hirdetés utján házasodott, de csak beletörődött sorsába és megta­nult a felesége kedvéért a némák nyelvén. HULLÁM. Az előkészületek a választási moz­galomra Magyarországon. A félhivatalos „Pester Correspondenz“ írja: Az előkészületek a választási mozgalomra már most egész Magyarországban meg vannak téve. — A mennyire a helyzet ma áttekint­hető, már most biztosra lehet venni, misze­rint a kormánypárt erősbülve fog a válasz­tásokból kikerülni. E mellett, természetesen, föl kell tenni, hog}7 a szabadelvű párt szóvi­vői a külön biró választókerületekben magu­kat a fölötte eleven és kitünően szervezett két ellenzéki párt által háttérbe szőrittatni nem engedik, külö­nösen erély, és a választási térit- getés minden lelkesítő. d e n e m Meghívó. A „Balaton felvidéki néptanító egylet“ máj. hó 5-én B.-Füreden a f. népiskola tantermében közgyű­lést tart. Kezdete d. e. ü órakor. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. A múlt ülés jkönyvének felolvasása és hitelesítése. 3. Jegyző választás. 4. Tek. Deák Tamás ur a m. kir. állami amerikai szőllő- telep vezetője Székes-Fejérvárról, „a phylloxera-vész és az ellen való védeknzés módjainak ismertetése“ czimü tételről előadást tart. 5. A „Néptanítók Lapja“ 5-ik számában közölt pályázatra beérkezendő mun-

Next

/
Thumbnails
Contents