Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-01-08 / 2. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 2. sz. Szombat, január 8. Előfizetési árak: Egész évre ......................... Fé lévre.............................. Ne gyedévre......................... 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ZMIeg-jelen. 3nn.IrLd.em. szombaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szára a. küldendők. = hirdetések: és ittiltterek a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) G kr, nyílttól petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a Veszprémi Független Hirlap 1887. évi, hetedik évfolyamára. Bizalommal lépőnk ismét az elfogulatlan közönség elé. Független gondolkozást! polgárság részére alapittatott ez a közlöny. A mi közönségünk az, mely szabadon, nyügözetlenül gondolkozni tud és akar. Aki a közügyek iránt hív; ki leplezetlenül, nyílt sisakkal fogadja el a közjóérti harczot a sunyi-emberek visz- szavonásával szemben — az ott talál minket is a küzdelemben, melyet lankadatlan erély- lyel, örömben-bajban híven harczolunk végig. Evek óta ismeri e hírlapot a polgárság. Hétről-hétre ismerős jóbarátkint jelen meg a megye minden részében, a polgárok házaiban s a főúri lakokban egyaránt s őszinte, nyílt hangját a meggyőződésnek viszi mindenüvé. Nem fél a bántódástől, nem keres kegyes szemliunyoritást. Aki barátja az egve- nes-lelküségnek — - barátja ennek a hírlapnak is. Sok évi múlt áll a hirlap mögött s e múltban tapasztalt általános rokonszenv igazolja e küzdelem jogosultságát, szükségességét. Amily befolyásolatlan, szabad iránya van a hirlapnak, olyan a hangja. Nem válogat a hangzatos frázisokban, mikor a sanyiak tizeiméit napfényre hozza. Az igazmondás nem tömjénez. Rideg dolgoknak érdes a veleje. A hirlap beosztását, tartalmasságát ismeri közönségünk. Nem kell öndicséretbe esnünk. Van az országban vagy ötödfélszáz lap. Megálljuk ebben a táborban a versenyt. Tartalmilag gazdag, változatos. A főváros irói körei e tekintetben a legelső lapok közzé sorolják. Kiállítása pedig olyan, minő a vidéken egy lap sincs. Díszes, elegáns, bármily salon-asztalra illő. Irányczikkeinket legjobb megyei erőink írják. Országos képviselőink, a megyei tisztikar legelei részt vesznek szellemi munkánkban; vidéki levelezőink pedig hírrovatunkat élénkítik bő híreikkel, tudósításaikkal. Ilyen volt a lap máig. Ilyen lesz ezután is. Ennyit ígérünk; ennyit be is foguuk tartani. Ha megérdemeltük: a jövőben is elnyerjük a polgárság méltánylatát. Az elismerést nem konyoráljuk. Megszolgálni akarjuk. Ezzel nyitjuk meg a lap hetedik évfolyamát s kívánunk minden szives olvasónknak boldog újévet! A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. ❖ Előfizetési árak; Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. A népkonyha. Veszprém, jan. 7. Y Ma nyílik meg a piacz-téri Zsoldos-házban a veszprémi népkonyha, nőegyletünk szives vezetése alatt. Szükség volt reá; még szeptemberben utaltunk erre. Polgárságunk meghozta legnemesebb áldozatát s ma mintegy 1300 írtunk van a népkonyhái czélra. Úgy tudjuk, az van tervben, hogy a szegények egy része pénzért, a másik rész ingyen kapja ott az eledelt, s hogy a város által segélyzétt koldusok azon része, mely lemond a heti pénzsegélyről (40—70 kr.), szintén ingyen kapja ott az eledelt. Nagyon helyes ez intézkedés, de hát csak úgy volna foganata, ha valamennyi notórius koldusunk ebbe bevonatnék. Mert nincs annak értelme, hogy midőn a polgárság népkonyhát állít a szegényeknek, ugyanakkor a város is pénzsegélyben részesítse őket. : A tanács bizonyára helyesen fog eljárni, ha ez értelemben hoz határozatot. Derék nőegyletünk ügybuzgó tagjai, élén a szorgos elnöknővel, nagy hálára kötelezik, odaadó tevékenységükkel az összes polgárságot. Mert mikor az éhezőket élelmezvén, letörli szemeikből az Ínség meleg könyeit — ugyanakkor megakadályoz sok bűnt, lopást, rablást s védi a polgárság vagyoubiztonságát. Erre pedig első sorban van szüksége a polgárságnak. Fogadják a derék hölgyek mindnyájunk igaz köszönetét! Mozgósítási hírekkel van tele a levegő. A tartalékosok utolsó ellenőrzési szemléjén feltűnt az érdekletteknek a parancsoló főtisztek ama kijelentése, hogy a tavaszra mindenki hozza rendbe családi ügyeit. Nem titok többé, hogy a honvédelmi minisztériumban az előfogatok menetrendjét lázas sietséggel alkotják össze, a közös hadügyminisz- teriumbau tárgyalások folynak a hadsereg stratégiai föl vonulásához készített tervek kiegészítése iránt, a lóösszeiró külköttségek- nek pedig kiadatik a rendelet, hogy a lóállomány nyilvántartásáról jelentést tegyenek a minisztériumnak. Ma vesszük az értesítést a honvédelmi miniszter legújabb körrendeletéről, melyben tudatja a törvényhatóságokkal, hogy a közös hadsereg lovasságához tartozó szabadságoltak és tartalékosok közvetlen bevonulása mozgósítás esetén ép úgy történik, ahogy a többi legénységnél s igy jövőre a járási tisztviselők kötelességeit szabályozó utasításból az a rész, mely a közös hadseregbeli lovasságra nézve kivételt tesz, érvényen kívül helyeztetik. Mindez legalább is azt bizonyítja, hogy kormánykörökben a politikai horizonton mutatkozó föllegeket komolyan veszik, s a nem lehetetlen válság kitörése óráján készen akarnak lenni a döntő eseményekre. A fejedelmek és miniszterek különben ki nem fogynak a békebiztositások- ból. Itt említjük föl a helyzetet illusztráló következő adalékot, melyet egy nem épen MEGISMERÉLEK!- MARISKÁNAK. — Megismeritek, szép leány ! S azóta nyugtom nem lelem, Egy titkos érzet vonz feléd: Szeretlek kedves : érezem / . , . Ezernyi szenvedés között Csak hőn szeretni vágytam én . . . Ezernyi bánátim között Gyógybatzsamom ebben Imiim . . . S hogy nem csalódtam, szép leány, Oh, hidd nekem, te érdemed . . . Boldog vagyok . . . ah, érezem, Boldog a szív, mely hőn szeret! . . . HULLÁM. Eötvös Károlyról; Sokan azt tartják, hogy a nagy emberek közelről vesztenek a nagyságukból; a nymbus, mely a nyilvánosságban körülöttük képződik s a nagy publikum szeme elé, mint egy káprázatos fátyol terül, — a Jizalmas közelségben való szemlélés után foszladozni kezd. Es erre akárhány történelmi nagy alaknak a komornyikjait szokták példákként felhozni, hogy ez az alárendelt szolganépség — (még ökörszem se a sas mellett) — annyira kicsinynek látja sokszor a colossust, hogy nem átall gorombáskodni s ura «yen- geirul beszélni fitymálva. át biz én nem tudom, mi igaz ebből, mi sem; izonyit-e a példa, vagy nem. — Valószínűleg, mert A jelesen szerkesztett „Zala“ czimü laptársunk január en megjelent számából vettük át e tárczát. a nagyságok közül mindekkoráig csak úgynevezett „fiatal óriásokat“ ismertem közelről. De annyi bizonyos, hogy Eötvös Károly nagysága a közelségben épen semmivel sem kevesbedik, sőt a bizalmas jellegű érintkezés vele, csak növeli a tisztelet érzelmeit, melylyel ilyen kiemelkedő fiérfiak iránt viseltetni szokás. Az a kiapadhatatlan, fenakadás nélküli, könnyed és rendkívül szellemes társalgás, a fordulatok változatos egymásutánja és gondolatainak meglepő gazdagsága mellett — ami csak a hozzá hasonló nagyka- liberü tehetségek sajátja, — meg az a férfiasán szép orgánum, mely a tartalom szerint dörög, vagy lágyan olvad; melancholicusan eltompul, vagy kaczagva cseng; és az előadásnak művészete, — ami már jórészben adomány, mindez csak lebilincseli a figyelőt annyira, hogy szinte nehéz tőle a megválás. * Ennyi kiváló tulajdonság — és mind megannyi nagy előny — mellett aztán nem csuda, hogy még a közönségesebb dolgokat is olynn tetszetősen tudja felékesiteni s velük olyan — lehet mondani — mag- netizáló hatást kelteni, hogy a mit más embernél nyomtalanul engedünk elsuhanni, a mit fel se veszünk, — azt az ő előadásábsn mohón csüngő figyelemmel ragadjuk meg. Mert ha már egész őszintének kell lenni, hát csak valljuk meg, hogy abban a mesterileg szerkesztett védőbeszédben is. melyet a vasúti katastropha nagy végtárgyalásakor elmondott, a fényes ai-gumantatio sorában voltak olyan mesterkélt, majdnem forceirozott érvek is felhozva, hogy ha azokat magunk fajta szegény védő találja „megereszteni,“ hát a mi szelíd, jóindulatú elnökünk (a kinek bizony már lehett alkalma sok tücs- köt-bogarat „összevisszahallani“) alighanem a „dolog“ ra inti az embert. De Eötvös Károly az ő nagy geniejéyel ezeket is olyan művészileg tudja kidomborítani, hogy igen sokak előtt komoly argumentum számba jöttek. Hasonlíthatnám ezt az állapotot egy olyan hölgyhöz, akin igen sokat segít — a szép ruha. (Hogy épen ezt a hasonlítást találtam ki, az onnét lehet, hogy sokat sétálok a kanizsai corsón.) Már azután, hogy komoly férfiakat igy meghódítani, csak igen nagy szellem lehet képes, azt egy szóval sem kell bizonyítani. Mert bizony — ne vegyék rósz néven bájos hölgyeim — a nővilágnak elszéditeni a szép fejecskéjét a szó hatalmával, könnyen meglehet tenni; hiszen épen Eötvös Károly mondta el Deák Ferenczi-ől, hogy a haza bölcse milyen kereken megvallotta egy előtte igen kedves szép hölgynek, hogy „tudja hu- gomasszony, szellemes nőt már igen sokat ismertem, de okosat egyet sem.“ * Többször mondta mostani itt időzése alatt Eötvös, hogy mindenről szabad lesz beszélni, csak vallás- fekezetekröl, meg politikáról nem.“ Kétségtelen, hogy mindegyik dolog olyan, a minek legmesszehatóbb vonatkozásai vannak, férfi életében nagy változásokat, lázas izgalmat s igen elkeseredett nézeteltéréseket szülhetnek. Eötvös Károly életében e két tényezőnek igen nagy szerep jutott. A politika a politikai elvekért vívott nagy küzdelmei tették őt népszerűvé, s egy vallásfelekezet érdekében teljesített nagy szolgálata — népszerűtlenné . . . . „Mert hát tudom én azt jól — igy mondta körülbelül Eötvös, — hogy volt nekem azelőtt jóformán népszerűségem; most már talán kezd is megint visszatérni, de hiába tagadnám, még egy, egy elég jó nagy üresség van rajta. Azelőtt hittak engem egyszer 21 kerületbe képviselőjelöltnek, három helyen meg is választottak. Most is hívogatnak lassanként ide-amoda. De van ám az akkori, meg a mostani hívás közt különbség. Akkor hittak önzetlenül, magamért. Most hinak azért, mert azt gondolják, hogy vau elég pénzem. De nem egy könnyen megyek lépre. Bizony nagy a különbség.“ — Hja, az a . . . . Tisza-Eszlár . . . ! Különben nem szabad politizálni. * Pedig a tiizbe tenném a kezemet érte, hogy mindazt ott a legigazabb meggyőződésből, tiszta demokratikus érzelmeiből vezetve tette. És hogy az ilyen kérdésekről mily tiszteletre méltó egyenességgel, mily nemesen gondolkozik, mutatja ez a kis eset. Egy gyakran emlegetett budapesti ügyvéd, a ki.iől különben Eötvös igy nyilatkozott, hogy „igen ügyes ember“, — és a ki köztudomás szerint a zsidóvalláson volt, egyszer nagy örömmel beállít Eötvöshöz, s igy szól hozzá. „Most már szabaddá tettem a pályát, ezentúl én is a függetlenségi párt hive vagyok. „„Hogy, hogy?“, kérdi Eötvös. megbízható forrás közöl. A párisi „Figaro“ ugyanis szilveszternapi számában azt Írja, hogy Ferencz József király Andrássy Gyula grófot megkínálta a külügyminiszteri tárczá- val. Andrássy gróf nem fogadta el a legmagasabb ajánlatot, azt mondva, hogy az osztrák-magyar monarchia jelen politikájáért nem vállalhatja el a felelősséget s különben is ha mostanság átvenné az ügyek vezetését, azt könnyen oroszellenes politika jelének magyarázhatnák. E beszélgetés az uralkodó és exminisztere között a gödöllői kastélyban folyt le aznap, mikor a magyar delegátusok a királyi asztalnál ebédeltek Budavárában. A vadállomány védelme. A magy. kir. belügyminisztérium elnöki utón intézkedett, hogy ebek a vadászterületen vagy egyáltalán ne, vagy csak kö- lönczczel ellátva türessenek, s e tekintetben oly messze menő intézkedést kíván a belügyminisztérium, hogy jövőre a hatósági közegek tartoznak figyelmeztetni a vadász terület bérlőjét, vagy a vadászatra jogosítottat, még pedig az elévülési időn belül e rendelet ellen elkövetett vadászati kihágásokra. A „Balaton felvidéki néptanító-egylet“ — munkadijat tűz ki egy a nevelés oktatás körébe vágó szabadon választott tétel kidolgozására. A dolgozat legkevesebb másfél iv terjedelmű legyen. Dij 10 mond tiz db kiültethető nemesitett gyümölcsfa akár a b.-füredi, akár a b.-lienyei faiskolából. Kültag is pályázhat. A pályamunkák legkésőbb april 20. az elnökséghez F.-Örsre (posta helyben) beküldendők. A gyümölcsfa nemek pálya nyertes által jelöltetnek ki. A fák a jövő ősszel adatnak át. A csomagolás és szállítás költségeit nyerő fizeti. A jobb munkák érdem- könj'vbe vezettetnek. Németh G. Betiltott pénzjegy-utánzatok. A magy. kir. belügyin. egy legutóbb kelt rendeletével eltiltja mindazon nyomtatványok használatát, melyek pénzjegyek kisebbített rajzával vannak ellátva. Okot ezen rendeletre az adott, hogy valamint az egyéb játékpénzekkel csalások követtettek el, úgy ezek is szolgáltak okul visszaélésekre, habár pénz helyett nem is, de a kevésbé szakavatottak előtt bélyegjegyek helyett forgalomba hozottak. „Kikeresztelkedtem a zsidóhitből.“ „Tudja collega ur, én tisztelem a meggyőződést, és ha valaki valamely vallásfelekezethez meggyőződésből — tartozik, azt nagyra becsülöm. De elhagyni egy vallást olyankor, midőn azt úgyszólván üldözik, s a mikor ahoz tartozni önfeláldozás és hősiesség, s áttérni a másikra, mely akkor győzelemben van s azon lenni előny és haszon: már ilyen lépésért én tőlem elismerést ne várjon.* * — Uraim, le a kalappal! Valószínűleg akkor tehette Eötvös ezt a felfedezést is, a mit itten elmesélt, hogy zsidópolgártársainkat legalaposabban három osztályba lehet sorozni. Vannak nagy, közép és kis zsidók. A. két utóbbi közt vannak a legderekabb emberek, mint egyátalán a társadalomnak osztályokra való feloszlásánál az u. n. középosztályban. Azt tartom, nem indiscretio ennek a megemlítése, főleg itt nálunk Kanizsán, a hol ennek a kérdésnek igen frappáns helyi érdekű vonatkozása van. ♦ Eötvös Károly nagy tulajdonainak egyik legmeggyőzőbb bizonysága volt az a kis összehajtott papiros szeletke. a mit az „Irodalom és Művészet- pártoló Egyesület“ javára megtartott szépirodalmi előadás kezdetén a belső zsebjéhől előkeresett. Emlékszem jól, a „Vasárnapi Újság“ annak idején közölte annak a hatalmas beszédnek a skeletonját, a melyet Eötvös tavaszszal a Janszki-ügyben, a budapesti régi lövőház udvarán megtartott nagy nép- gyűlésen elmondott. Arra a beszédre bizonyosan még mindenki emlékszik. Hát éppen ily módon történt az a gyönyörű szép causeire alkalmával. Es mi férhetett rá arra a kis apró-cseprő papirosdarabra? És mennyi mindent és hogyan beszélt le arról Eötvös egy egész óra hosszáig! Ifj. Balogh János pályafutásának megható történetét; Deák Ferencz határtalan mély tiszteletét a nők iránt; Széchenyi István szerelmét; Andrássy Gyula gróf és „Katinka grófné“ viselt dolgairól sok erdekes apró részletet és még mi más mindent! * Oh igen, a szó hatalmát isten adta, mert a szóban istenség van. . Dr. Csempész Kálmán. —- —
