Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-03-05 / 12. szám
Bőr neműek bői: Bak kanosok, gyalogsági derékszíjak és szurony hüvely-táskák, puska, — köpeny, — és nadrágszijak, kardkötők, kardmarkolat-szijak, lovassági tölténytáskák. lovassági málhatáskák, lovassági derékszíjak, nyeregtartók, felső és alsó hevederek, keugyel-szi- jak, sziigyszerszámok, kantár, csikó fékszárak, bőrkötő fékek, patkótáskák, málha-szijak kötegekben, tábori főző edényszijak gyalogsági és lovassági. Posztónem ü ékből: Gyalogsági és lovassági köpenyeg, gyalogsági és lovassági sötétkék posztó-zubbonyok, tábori sapkák, világoskék posztónadrágok. Ezen czikkek szállítására az ajánlatok akként elő- terjesztendők, hogy azokból a május és június havakban beszolgáltatandó mennyiségek darab (pár) szerint és szállítási árral határozottan kifejezendő. Minthogy a szállításban a vidéki kisipart kívánom főkép részesíteni, egyes iparosoktól megfelelő biztosíték alapján egyes czikkekre, kisebb mennyi- ságit ajánlatokat is elfogadok, de azoknak legalább 100 darabra vagy párra kell terjedni, s az ajánla- tokhos képest, a munka kiadása a szükségelt meny- nyiség erejéig fog az egyesek közt aránylag kiosz- tatni. A szállítandó czikkek anyagának és készítésének megismertetése végett, az összes honvédállomások, zászlóalj és huszárezredek parancsnokait utasítottam, hogy a tudakozó iparosoknak a felsorolt czikkeket a raktárakban megmutassák, nehogy azonban e végből a honvédközegek szolgálatukban zavartassanak, e végre a napnak bizonyos óráit meghatározzák. A bőrnemüek szállítása tekintetéből még közlendőnek tartom, hogy a szerződött vállalkozó Budapesten (Bernfeld Mór, Vili. kerület, József-utcza 45. szám) kötelezve van, saját kiszabott anyagából a varratást a szerződésben megállapított munkaárak mellett az ország iparosaival készíttetni; amennyiben tehát egyes iparosok anyag hiányában csak a varrásra óhajtanak vállalkozni, ahhoz való jelentkezésre utasitandók, aki velük a munkát és készitési feltételeket közlendi. Az ajánlatok folyó évi márczius hó 20-ig mulhat- lanul közvetlen hozzám intézve előterjesztendök, hogy a szállítmányok kiadása és felosztása iránt kellő időben intézkedhessen!. Budapesten, 1887. február hó 19. Fejérváry, s. k., honvédelmi miniszter. A veszprémi katholikusok nagygyűlése. Meghívó. A veszprémi katholikus főgyrnnasium — és katholikus jellegű elemi iskolák ügyeinek tárgyalása érdemében a folyó év márczius hó 6-án, délelőtti fél tizenegy órakor — a városház nagytermében — katholikus n agygyülés tartatik ; melyre Veszprém város katholikus polgárait tisztelettel meghívja Szabó György, kanonok-plébános. Egy dieteticus tápszer. Egv előbbi czikkemben egy jó házi szerrel foglalkoztam és megígértem, hogy az e czikkel megkezdett cyklust folytatni fogom. Jelen soraim czélja egy kitűnő dietetikus tápszer: a „csokoládé“ megismertetése. Néhai Hufeland Vilmos Keresztély dr. a tudós orvos és a „Makrobiotik“ hires szerzője, a következőleg nyilatkozik a csokoládé felől: Ajánlom a csokoládét minden ideges, elgyengült, beteges embernek, gyenge gyermekeknek és aggoknak. E tápszer erősiti a gyenge szervezetet és alkalmam volt kitűnő eredményeket megfigyelni oly egyéneknél, kik az altest krónikus affekczióiban szenvedtek. Spanyol- és Francziaországban a csokoládét általánosan reggeli gyanánt iszszák ; Angliában és Ausztriában az utolsó évek óta mind jobban terjed és Európa többi részeiben is lassan-lassan kiszorítja a reggeli kávét. Hogy a csokoládé nálunk Magyarországban még nincsen annyira elterjedve, annak meg vannak a maga különös okai. Nálunk ugyanis a csokoládét gyógyszer gyanánt használják és t. kollegáim nagy száma a megmondhatója, mennyi bajt okozott már mint ilyen. A legtöbb nálunk elterjedt csokoládé nagyrészt keményitőszerü anyagokat és cacaohéjat tartalmaz, melyeket azért kevernek bele, hogy olcsóbbá tegyék és hogy oly árut nyerjenek, mely a forralásnál gyorsan sűrűsödik, mely körülményre aztán ráfogjak, hogy jó csokoládé, mert sűrű. Az igy gyártott csokoládé természetesen megterheli a gyomrot és többszöri élvezetnél elleutálló hatással bir. Miután pedig nálunk már évek óta nagyrészt ily gyártmány van forgalomban, ennélfogva nem csodálható, hogy e tápláló szer hazánkban nem terjed. Én nálunk csak egyféle csokoládét ismerek, melyet mint kitűnő dietetikus tápszert mindenkinek ajánlhatok és amely mindama előnyöket bírja, melyekkel bírnia kell, amennyibeu az égetett cacao-gyümölcs- magvaknak és tiszta czukoruak mechanikai, de nagyon benső és homogén keverékét képezi és ez a „Chocolade Küfferle“ (Budapest, váczi-utcza 13. sz.) Ez nem tartalmaz semmi kártékony anyagot, jobb és egészségesebb a kávénál, a gyomrot nem terheli meg, hanem conzerválja, finom Ízzel és zamattal bir, sok tápanyagot tartalmaz és sokkal olcsóbb, mint a külföldi. Meg kell vallanom, hogy egyáltalán nem értem, miért vásárolják kereskedőink oly előszeretettel a franczia csokoládét, mikor itthon olcsóbbat és jobbat kaphatnak. A hamisított csokoládé nálunk soha sem fog terjedni, mig a jó és tiszta gyártmány mindama tulajdonokkal bir, melyek általános elterjedését elő fogják mozdítani. A közönségnek saját érdekében pressiót kellene gyakorolni a kereskedőkre és következetesen Küfferle-féle csokoládét kérni, a kávéházban pedig minden sűrű keveréket visszautasítani. A jó csokoládé táplálóbb, egészségesebb és kellemesebb a kávénál. Ugyanez mondható a Küfferle-féle olajtalanitott cacaoról. Ez a csokoládé kellemes izét a könnyen emésztkető és tápláló ital tulajdonságaival köti össze, csecsemőknek is adható és különösen ajánlható rossz emésztésű egyéneknek. Megjegyzendő azonban, hogy a hollandiai cacao mintegy 8 százalék idegen anyagot tartalmaz, mely könnyen oldhatóvá teszi ugyan, de az egészségre ártalmas, mig a Küfferle-féle cacao abszolút tisztasága által tűnik ki. Ez ismertetést annál inkább ajánlom a közönség figyelmébe, mert remélem, hogy ezáltal egy kitűnő dietetikus tápszer terjedését mozdítom elő. Legközelebb valami másról. Dr. Pápay Ernő. VIDÉK. Pápa, márczius 4. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Nagy József tisztviselőt érzékeny csapás érte; szeretett nejét a kérlelhetlen halál kiragadta családja köréből. Vigasztalja az általános közrészvét a sor^üldözött jó atya, derék tisztviselő méltó fájdalmát! A pápai polgári kór tisztújító köz- gyülését el kellett halasztani, mert a volt elnök, Vajdics K. ur leköszönt s helyébe a tagok nem tudtak vagy nem akartak mást jelölni. Vajdics ur kétségkívül tevékeny elnöke volt a körnek s ha már egyátalán le akar köszönni, a jelölésnél kár zavarba jönni a tagoknak; azonban némám úgy, hogy egy fiatal államhivatalnok vezérletére legyen a kör bízva — kinek személye és jelleme ellen kifogás nincs és nem lehet — de hát fiatal. Akik óhajtották talán a tisztujitás reformálását -- álljanak elő! A kör existentiáját föladni bűn volna! r. I. A Vulkanus felfödözése, A csillagászat az újabb időben rohamos haladásnak indult. Az igaz, hogy egyike a legvonzóbb tudományoknak. Az embernek úgyis természetében van a mystikus kedvelése, nagyon szereti lerázni magáról a port s magasra szállni messze, a végtelenbe; — a csillagászat épen kedvező tér hajlamának. Nemcsak a szemüveges, hegyes orrú, hosszú hajú (minden tudóst ilyennek képzelek) tudósok foglalkoznak a csillagokkel, de néha a laikus is szenvedéllyel csüng azokon a szépen ragyogó csillagokon. Alkot magának merész fantáziákat gnómokról, mik megnépesitik a piczike bolygókat, gondol óriásokra, kik a nagy világ lakói . . . sejti tökéletesebb lények létezését is, mint az ember, pl. akik nyolcz érzékkel bírnak — — mi lehet az a másik bárom érzék ? elmereng rajta, mint a született vak, ha szinről gondolkodik; majd visszatér távcsőjéhez, nézi a Mars vöröses foltjait, no itt a növények bizonyosan nem zöldek, hanem vörösek, itt a chlorophyl piros . . . és szinte boszankodik, ha egy szakkönyv jut a kezébe és — ahova ő gnómókát küldött, ott tüztenge- rek zajlanak, hová az óriásokat gondolta, spongya- szerü a föld, a clorophyl is csak zöld marad. Hanem azért ne nevessük ki a laikusokat, nekik igen sokat köszönhetünk, hiszen úgyis ami kincseink vannak szellemi és anyagi téren, majd mind a véletlen szolgáltatta kezeinkbe, s a véletlen ritkán lepi meg a tudóst, inkább a laikusoknak kedvez. A car- mint egy pásztor látta meg először a kutyája orrán, a lőport egy szerzetes találta fel, a nagyitó üveget meg egy üveges kicsi fiacskája fedezte föl, ki a „papával“ bujósdit játszott, azután az üveg lapok mögé bujt, egyik lap kidomborodásán átnézve, felkiáltott: „ni, a papa szeme de nagy!“ s a papa kis fiacskája figyelmeztetésére elkezdett csinálni nagyitó üvegeket .... ma már hova tökélyesbűlt a véletlen adta eszköz ? Le Verrier hires csillagásznak, ki a Neptunnak anélkül, hogy ő vagy más valaha látta volna, kijelelte helyét az égen puszta számításból, érdekes látogatása volt egyszer — no nem egyszer, hanem 1859. évben egy laikus csillagásznál, ki nem kevesebbet födözött tel, mint maga Le Verrier. A laikus csillagász Lescarbault orgéresi gyakorló orvos volt, ki, mikor patienséhez hívták, még akkor is útközben az égre nézett a csillagok után, úgy, hogy nem egyszer esett az árokba. Le Verrier felfödözte csillagrendszerünk legszélsőbb bolygóját, Lescarboult meg megtalálta a legelsőt, a melyik legközelebb van a naphoz, amely még a Merkur pályáján is betűi jár. Le Verrier a már másoktól is tapasztalt zavarokat a Merkúron (minden 100 évben 42 mpercz) egy kisebb bolygónak tulajdonitá, épp mint előbb a Nep- tunnál, itt is következtetéseket vont az ismeretlen piczi bolygóra, de hiába, senkinek sem sikerült felfedezni a piczike csillagot, már csak azért is nem, mert a naphoz igen közel esik, annak fényköpenyébe egészen beburkolódzik, úgy hogy lehetetlen észrevenni. Le Verreirt figyelmeztették barátai, hogy Orgé- resben egy gyakorló orvos látta az ő sejtett csillagát, és hogy már 9 hónapja annak, hogy az az orvos fölvette jegyzetét arról a csillagról. — Nem lehet valóság, szólt Le Verrier, ha látta volna, lehetetlen, hogy 9 hóig elhallgassa fölfedezését. De újból és újból kapott Le Verrier több oldalról figyelmeztetést az állítólagos gyakorló orvos csillagász vizsgálódásairól, részben kíváncsiságból, részben pedig azon szándékból, hogy megkorholja azon laikust, amiért ilyen, talán alaptalan hírekre ad okot, — elment Orgéresbe, meglátogatta egyik barátja kíséretében Lescarbaultot. Érdekes jelenet volt, amint a hatalmas, vállas, dör- rnögő hangú Le Verrier a kis alacsony, vézna, szerény Lescarbault elé állt és kérdé: — Igaz, hogy látta azt a csillagot? Hogyan, hol, mikor latta? — Martius hóban, 26-án, d. u. 4 óra felé a nap korongját vizsgáltam, mint rendesen tenni szoktam, felelt Lescarboult, és egy fekete pontot láttam a napkorong egyik szélétől a másikig vonulni. A tünemény 11/2 óráig tartott. — Tehát ön meghatározta az érintkezés kezdetét és végét? Tudja-e, hogy ez még tapasztalt csillagászoknak is nagy feladat? — Úgy tettem kérem, hogy mivel úgy is már a napkorong előtt járt a fekete pont, megfigyeltem, hogy körülbelül akkora utat, mint aminőt már a nap szélétől megtett, mennyi idő alatt végez, s igy kaptam meg az érintkezési időket. — Van-e cbronometerje ? szólt Le Verrier gyanúsan körülnézve a gyalu forgácsok között, mert Lescarboult szabad idejében a gyalut is forgatta. — Itt van a perczes órám, amit mindig velem hordok, ha betegeimhez megyek. Lepsény, febr. 28. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjének.) Az „Egyetértés“ febr. hó 21-én 51. számában közölte b. lapja után a f. hó 15-én lepséuy-szabadbatthyá- nyi vonalrészen történt elgázolást s pedig helytelen értesülés folytán tévesen. Ámbár az „Egyetértés“ 54. j számában a ténynek megfelelő helyesbítést közölte, mégis bátor vagyok Tekintetességedet megkeresni, hogy a rósz értesülésen alapuló hírét módosítani sziveskedjék, s e czélból vagyok bátor Uraságodnak a tényállást leírni mint az a nyomozások folytán kiderült: A Lepsényből 5 óra 33 perczkor délután Bpest felé indult 204. sz. személyvonatunk az úgynevezett „Kastély sorompónál“ egy koldusasszonyt, ki a zárt sorompó alatt átbújva, hihetőleg a vonat előtt átszaladni akart, a vágányokon közvetlen a sorompónál elkapta, maga előtt mintegy 75 lépésnyire hur- czolta és elgázolta. Az elgázolást a vonatszemélyzet észre nem vette, csak Szabad-Batthyányban a mozdony tisztítása alkalmával találtak a mozdony homlokzatán egy kendőt, melyben kenyérdarabok, burgonya és szappandarabok voltak. Ebből következtette a mozdony személyzet, bogy vagy elgázolás, vagy hasonló baleset történt; miről nevezett személyzet jelentést tevén, Lepsény állomás táviratilag felszólit- tatott a vonaton kutatást elrendelni. E sürgöny vétele után, Lepsényből 2 ember kiküldetvén ezek azon jelentéssel tértek vissza, bogy a vágányok között egy teljesen kihűlt holttetem fekszik. Alólirótt, a midün a községi elöljáróságot értesité, az itt véletlenül czirkáló csendörség 2 legényét magához véve a helyszínére ment, hol is a község érdemes elöljárósága rövid idő múlva megjelenvén, a helyszíni szemlét megejtette, s a tetemet esti 8 óra után — s nem reggel 8 órakor, mint becses lapjában kitüntetve volt — a község hullaházába beszállította s az esetről azonnal jegyzőkönyvet vett föl. A tetemen ennélfogva az egy elgázolón kiviil, egyetlen egy vonat sem ment keresztül. A járásbíróság még az éj folyamán külön küldöuczezel lett értesitve. ÍV A midőn a fenti, a tényállásnak megfelelő közlemény felvételét becses lapjában kérném, maradtam tisztelettel stb. stb. Vuszüuj József, állomásfőnök. Irodalom. „Gyermekbarát“ czimü ifjúsági műre kaptunk megrendeled felhívást, mely ismert nevű ifjúsági Írónk, Bánfi Jáuos iskolaigazgatótól, és az 8 Kiadásában is f. é. ápril havában jelenik meg. A csinos kiállítású 160—180 oldalra terjedő kötet regéket, mondákat, kalandos históriákat, elbeszéléseket és életképeket fog tartalmazni 9—12 éves gyermekek számára. E müvecske különösen jutalom- és ajándékköuyveknek alkalmas, s bogy ezt e czélra a szegényebb iskolák is megszerezhessék, nagyobb rendeléseknél a szerzőkiadó az árt tetemesen leszálitja. A „Gyermekbarát“ bolti ára 60 kr; 2 példány 1 frt; 3 példány 1 frt 20 kr. — Megrendelések vagy esetleg előfizetések f. évi márczius közepéig a szerző nevére (Bánfi. János igazgató Karánsebes) czimzendök. Egyes megrendelt példányok bérmentve küldetnek a rendelő czimére nagyobb rendeléseknél a vitelbér a rendelőt terheli. Miután megvagyunk győződve, hogy ez ifjúság irat is, mint Bánfi többi müvei, igazán jó és hasznos olvasmányt fog nyújtani ifjúságunknak, ezt már most is t. olvasóink, a tanítók és szülők szives figyelmébe és pártfogásába ajánljuk, s tesszük ezt annál is inkább mivel a szerző — szegényes könyvkiadó viszonyaink miatt — a szellemi munka mellett még anyagilag is hoz áldozatot ifjúsági irodalmunknaK. A „Budapesti Bazár“ 5. száma következő érdekes tartalommal jelent meg: A magyar nőkhöz (Költemény.) Fejes Istvántól — Havasi rózsa. (Elbeszélés.) Szarvas Mariskától. — Lázban. (Költemény.) Király Kálmántól. — Senneville kisasszony. (Regény.) M. de Bazancourttól. Francziából fordította Radnai Rezső. — Márcziusban. (Két kép.) — Tárcza: A kis örökös. Jeskóné Szabó Matildtol. — Egyveleg. — Mozaik csarnok. — Irodalom. — Nők a külföldön — Hírek a vidékről. — Történelem. — Külföld. — Zene. — Magyar nők münkássága. — Igaz gyöngyök. — Női lovagrendek. — Szinházi hírek. — Vegyesrovat. — Képzőművészet. — Nők világa. — Regénymelléklet: „Lidérczfény . . .“ Fergustól, 5. iv. Gyilkosság Falu-Füreden. — Saját tudósítónktól. — Még alig cseudesültek le a Manovellné-féle gyilkosság által felizgatott kedélyek, midőn arról veszünk tudomást, hogy Veszprémhez 7.1 órányira fekvő Falu-Füreden a veszprémihez sokban hasonló vérlázitó eset történt, amely úgy a községet, mint az egész vidéket izgatottságban tartja. A gyilkasság áldozata özv. Szabó Istvánná, 75 éves öreg asszony, Faln-Füred lakosa; a gyilkos pedig Kovács János fehérmegyei születésű családapa. A rablógyilkosság részletei különben a következők : Özv. Szabó Istvánná egyik leánya özvegy Bert ók né, kinek már szintén vannak unokái, múlt szombaton a délelőtti órákban átment anyjához látogatóba, meg hogy véle egyet-mást megbeszéljen. Azonban az ajtókat zárva találta. Semmi rosszat sein sejtett, mert azt gondolta, hogy anyja valahova látogatóba ment a szomszédba, mintán az öreg asszony szeretett olykor-olykor elbeszélgetni a jó szomszédokkal a világ folyásáról. Eltávozott. De miután fontos megbeszélni valója volt anyjával, délután 5 óra tájban ismét átment hozzája, s legnagyobb meglepetésére, az ajtókat még mindig a délelőtti állapothoz hasonlóan zárva találta. Özv. Bertóknét báutotta ez az eset, boszankodott, majd pedig boszan- kodását a gyanakodás váltotta fel. Benézett az utczára nyiló ablakon a szobába, hol csodálkozva látta, hogy anyjának szekrény fiók ja az asztalon van s benne a papírok s egyéb irományok rendetlen módon hevernek s a szekrényből a ruhanemüek a padlóra vannak szórva. A gyanú ezek láttára fokozódott benne; rosszat sejtett. Csakhamar átsietett nővéréhez, Nagy Szabó Péternéhez s ennek elmondta a látottakat. Erre mindketten sírva szaladtak a jó anya lakásához, kisérve a kiváncsiak nagy tömege által s miután az utczára nyiló ablakon által meggyőződtek a mondottakról, rögtön lakatosért küldöttek s egyidejűleg értesítették a balaton-füredi járásbíróságot is. A járásbiróval együtt, érkezett ! meg a lakatos, aki az ajtókat felnyitotta. ' Legnagyobb meglepetésükre a jelenvoltaknak, a 75 éves öreg asszonyt a földön vérében fekve, eléktelenitve, meggyilkolva találták. A vér meg volt fagyva, a test hideg volt, ami már magában véve arra mutatott, miszerint a gyilkosságnak már a reggeli órákban kellett megtörténnie. A járásbiró orvosért küldött, aki csakhamar meg is érkezett, azonban a már jó ideje elvérzés következtében beállott halált konstatálhatta csak. Estszürkületkor már az egész községben, valamint Balaton-Füreden is gondoiatgyorsa- sággal terjedt el a gyilkosság hire. A megdöbbentő bir hallatára csoportosan tódultak özv. Szabó István né lakására. Az utcza, ud váltéi ve volt kiváncsiakkal, a szobába azonban a járásbiró senkit se bocsátott be. Miután Mórocza Kálmán járásbiró több bűnjelet, köztük azon baltát is, melylyel a gyilkosság véghezvitetett, vizsgálat alá vett, — a lakást zár alá helyezte. Az elfogatás. Másnap, vasárnap lett megtartva a hivatalos bonczolás, amely alkalommal konstatál- tatott, miszerint a gyilkosságnak szombaton, a reggeli órákban kellett történnni, nem pedig péntek éjjel, mint sokan gondolták. Mig a falubeliek és a rokonok sopánkodva találgatták a gyilkost, addig Mórocza K á- roly járásbiró a legmesszeterjedőbb intézkedéseket tette meg a gyilkos kézrekeritése ügyében. A csendőrség is a legnagjmbb szigorral kezdte meg a nyomozást, de talán máig sem találtak volna a gyilkosra, ha azt a véletlen, de még jobban a járásbiró tapintatos figyelme nem játsza a törvény igazság- szolgáltató kezei közé. A gyilkost csakhamar utolérte a Nemezis. Az elfogatást igy adják elő: Özvegy Szabó Istváunénak, a meggjúlkolt 75 éves öreg asszonynak temetése hétfőn volt. A szerencsétlenül kimúlt nőt végső útjára a rokonságon kívül igen sokan kisérték a falubeliek közül is. Jelen volt a temetésen M ó r o c z a Kálmán járásbiró is, aki még a temetéseu is a gyilkos elfogatásáról gondoskodott. Midőn a koporsót a sírba bocsátották, a falubeliek és a rokonok egv-egy marok földet dobtak a szokáshoz hűen a koporsóra. Volt ezek között egy ember, aki szintén háromszor dobott a koporsóra, azonban mind a háromszor egy félő pillantást vetett a járásbiróra. Természetesen az éber járásbirónak ez nem kerülte el a figyelmét és gyanakodni kezdett azon emberre, akit Kovács Jánosnak hívnak. Es — No lám, türelmetlenkedett bosszúsan Le Ver- rier — mégis alapos kételkedésem az ön állításában, hogy mér ön ezen az órán másodperczeket ? — Kérem, ingám is van -— sietett szólni a kis orvos. — Hadd lássam. Lescarboult fölment a padlásra, lehozta ingáját, mely egy selyemzsinórra függesztett csontgolyoból állott. — De hiszen ez nem megbízható időjelző, meg azután hogy tud a távcsőbe is nézni meg az ingat is figyelni egyszerre? — Mi orvosok az ütereinken is pontosan tudjuk a mperczeket számitahi. Le Verrier másra tért át. — Van-e távcsője? — Igen is kérem, magam csináltam, Cauchy ur szívességéből, ki engedett választani egypár jó lencsét, amiket azután csőbe foglaltam. S ezzel megmutatta távcsövét, ami különben kielégítően jó volt. — Hol vannak eredeti jegyzései? — kérdé Le V errier. Lescarbault, ki lassaukint hozzá szokott Le Verrier kémlelő tekintetéhez és a vallatáshoz, szolgálat- készen húzott elő egy olaj- és landánum-foltokkal tele pettyegetett papírdarabot. Méltóztassék. Le Verrier figyelmesen nézte a papírlapot, s egyszer hirtelen fölkiált: — Ön itt az időt meghamisította! A végérintkezés 4 perczczel későbbre van téve. — Az a négy perez kérem alássan órám és a csillagászati óra közötti különbség, tessék csak nézni, a belépési idő is hátrább van téve négy perczczel. — Mivel számította ön ki a csillagászati időt? — Itt ezzel a délköri távcsővel, — mutatott a kis távcsőre Lescarbault. Le Verrier elvesztő bosszúságát, kérte Lescarbault, hogy adja neki a többi számadásait is. — Ha még le nem gyalultam őket — szólt nai- vul a kis orvos, mert néha deszkadarabokra is szoktam jegyezni. Le Verrier az olajos papírral együtt a megtalált deszkalapokat is elvitte magával, s a párisi tud. társaság ülésén bemutatta őket. Később Wolf zürichi tekintélyes csillagász is meg- erősité Lescarbault állítását. Azóta már elismerték azt az uj bolygót, úgy hívják : Vulkanus. Bencsik Ferencz.
