Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-02-26 / 11. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 11. sz. Szombat, február 26. Előfizetési árak: Egész évre . • • • • • 6 frt — kr. Félévre...............................3 frt kr. Negyedévre .........................1 frt 50 kr. Egye s példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, nHerczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ILvdleg'jelen. mindsn szorrro.'toeitorL. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. HIRDETÉSEK ÉS mriLTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A népfelkelés. Az a lázas sietség, amelylyel a legközelebbi időben a szomszédnemzetek, hadi erejüket a legmagasabb fokra emelni törekedtek, nálunk is megtermetté a maga gyümölcsét; meghozatott még a múlt évi junius hóban a népfelkelési törvény, mely háború esetén, minden védképességgel birő embert 42 éves koráig a haza védelmére kötelez ; most pedig, hogy a háborús jelek napról-napra szaporodnak : állam kormányunk egy terjedelmes utasításban elrendelte a népfelkelés azonnali szervezését s egyidejűleg törvényjavaslatot terjesztett be az országgyűlés elé, az első osztályú népfelkelők felszerelésére szükséges költségek megszavazása végett. Még békés világban is kell, hogy minden honpolgár tisztába jöjjön azzal, hogy ha elkövetkeznek a megpróbáltatás nupjai, kit hova szólít katonai kötelezettsége ; annyival inkább itt az ideje annak most, amidőn a jelek után ítélve — meglehet csak napok választanak el bennünket a háború kitörésétől. A népfölkelési törvény midőn kimondja, hogy aki akár az általános, akár csak a népfölkelési szolgálathoz szükséges védképességgel bir és ki ezideig katonai kötelezettségben nem állott, azon év elejétől fogva, amelyben 1 9-ik életévét betölti, azon év végéig, melyben 42-ik életévét meghaladta, a népfelkelés kötelezettsége alá esik: csak általánosságban határozza meg a népfelkelési kötelezettséget; valamint ily általános meghatározás az is, hogy a népfelkelők első osztályába tartoznak azon év elejétől fogva, melyben 19-ik életévöket betöltik, azon év végéig, melyben 37-ik életévöket meghaladják, azok akik a fölkelésre kötelezve vannak; a második osztályba pedig azon népfelkelési kötelezettek tartoznak, akik azon évi január hó J-sőtöl fogva, amelyben 3S-ik életévüket meghaladják, és pedig azon évi deczember 31-ig, amelyben 42-ik életévöket betöltik. Ezen általános meghatározást kiegészíti az életbeléptetési utasítás, melyből az tűnik ki, hogy a honvédelem első sorban azon népföl- kelőkre számit, akik katonai kiképzésben i részesültek és ezek közül főleg azokra, akik 12-ik évi védkötelezettségüknek teljesítése után a honvédségből vagy közvetlenül a hadseregből elbocsájtattak, mely utóbbiak, népfölkelési kötelezettségük nek első 2 évében a hadsereg és a honvédség kiegészítésére szolgál- n a k, úgy azonban, hogy akik a honvédségnél tettek eleget katonai kötelezettségüknek, csak a honvédség kiegészítésére alkalmazhatók. Az ezen szolgálatra kötelezettek behíváskor azonnal az illető hadsereg-intézet, illetve honvédzászlóaljhoz küldetnek. A 93. I-ső osztályú népfölkelő zászlóaljba csak katonailag kiképzett elemek alkalmaztatnak ; de a pótcsapatokba ki nem képzettek is oszthatók be. kik ott azonnal megfelelően kiképeztetnek. Ezen első osztályba jönnek a 35, 3(5 és 37 éves volt katonák és azok is, akik katonai kötelezettségben eddig nem állottak, úgyszintén a 38 évesektől a 48 évesekig azok, akik a honvédségnél vagy a hadseregnél szolgáltak. A 93. másodosztályú zászlóaljhoz pedig a népfelkelés egész másodosztályának hasonló elemei jönnek,, úgy azonban, hogy a pótcsapatokba itt is oszthatók be katonailag ki nem képzett egyének s ha ezen osztály is felhivatik; a közös hadsereg különleges fegyvernemeiből és intézeteiből származó egyének itt is a sorhad kiegészítésére alkalmaztatnak. Az utasítás ezen intézkedései szerint tehát az 1-ső osztályú zászlóaljakba beoszthatok mindazon volt katonák, tekintet nélkül a korra, akik a hadsereg avagy a honvédség kiegészítésére nem alkalmaztatnak. Az 1886. évi 20. t.-cz. 5. §-a értelmében a hadsereg és a honvédség kiegészítésére esetleg a népfelkelés egész első osztálya igénybe vehető; de mert a szükséglet e tekintetben aligha fog az egész első osztályra kiterjedni: a fentebbiek szerint a hadseregből, illetőleg a honvédségből a legutóbb elbocsájtott két legfiatalabb évfolyamhoz tartozó egyének már a szervezésnél össze- iratnak. A 40 önálló népfölkelő huszár-század a volt lovassági legénység brő 1 ala- kittatik s a legénység már béke idején beosz- tatik. | Csalódnak tehát azon legénységi állomány- | hoz tartozott egyének, kik azt hiszik, hogy azon óhajtásuk, hogy a lovasságnál kívánnak szolgálni, figyelembe vétetni fog. A népfelkelésre kötelezett azon volt tisztek, kik csak a honvédségnél szolgáltak, kiegészítésül is csak a honvédségnél alkalmazhatók és pedig akkor, ha az évfolyam, melybe tartoznak, kiegészítési czélokra igénybe vétetik ; a volt sorhadi tisztek és a sorhad kiegészítésére csak a saját évfolyambeli legénységgel együtt alkalmazhatók. A népföl kelői kötelezettség alóli föl mentésnek helye nincs, kivévén, ha az illető oly testi fogyatkozásban szenved, mely mindennemű hadiszolgálatra kégtelenné teszi és azt, hogy van-e ideiglenes vagy végleges felmentésnek helye, a bemutató szemlebizottság állapítja meg. Midőn ezekben lapunk utján is szükzéges- nek láttuk ismertetni az annyira nagyfontos- ságu törvényt és utasítást, mi is csatlakozunk több tekintélyes fővárosi lap azon óhajtásához : bár intelligentiánk kivenné osztályrészét a vezetésben ez intézménynél is; mert a tiszti hiány magánál a honvédségnél is meglehetős nagy és igy a népfölkelés csak a szükséges mennyiségű uj tisztek fölvétele által felelhet meg feladatának. Az országgyűlési képviselők tömeges ajánl- kozása a tiszti állásokra : méltó, hogy minél szélesebb körben találjon intelligentiánknál is utánzásra. Helyi iparunk érdekében. E b. lap f. évi 9-ik számában olvastam dr. Bezerédj Viktornak az iparosokat nem csekély módon érdeklő sorait, melyben értesíti a közönséget, hogy az ipartörvények 50. §-a, mely már annyi jogos panaszra szolgáltatott okot, módosulást fog szenvedni. A hir megörvendeztette az iparosokat és ezen öröm nem csekély módon fokozódott, városunk iparosai között a napokban, midőn arról értesültek, miszerint a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter az ipar- törvény 50-ik §-ának utolsó bekezdésében foglalt határozat megmásitása czéljából már a törvényjavaslatot a képviselőház elé be is nyújtotta. Helyi iparunk legjobban lévén érdekelve ezen ipartörvény nevezett paragrafusának megmászásával, nem mulaszthatom el, Vesz- prémvármegye törvényhatóságát a következőkre felhívni. Az ipartörvény 50-ik §-ának utolsó bekezdésében foglalt határozat azt mondja, hogy csak a helybeli iparosoknak van joguk ipar- készitményeiket a hetivásárok alkalmával áruba bocsájtani. Hogy ezen határozat az orszád egy vidékén sem talált helyeslésre, nem lehet csodálni, valamint nem csodálhatjuk azt sem, hogy e törvény intézkedése ellen az ország minden részéről érkeztek panaszok. Ez a panasz jogos! Mert akárhány község van az országban, ahol valamelyik iparág nincs eléggé képviselve, avagy ahol épen nem űznek valamely iparágat. Mondjuk példéul, hogy valamely községben a szövő-fonó-ipar nincs eléggé képviselve; igy tehát annak a községnek nélkülözni kell az e nemű termékeket. Ha pedig ezt tenni nem akarják, akkor az ilynemű iparczikkeket más községben kell vásárolniok, ami természetesen ismét tetemes költségbe sodorja a fogyasztó közönséget, mert vagy postán rendelik meg, avagy maguk elmennek a helyszínére és teszik meg a bevásárlást. 11a postán rendelik, akkor a levelezés, postaküldemény kiváltása stb. kerülnek pénzbe; ha pedig a helyszínén valaki személyesen szándékozik bevásárolni, akkor meg épen tetemes a rendkívüli kiadás. Mindenféleképen költséges a fogyasztóközönségre nézve; de ezenkívül még más hátrány nyal is bir a nevezett paragrafus. Ugyanis nagy hátrányára válik a helyi iparra. Sokan nem fogják érteni ezen állításomat, azt gondolván, hogy hisz a nevezett törvény épen a helyi ipar erősítése érdekében jött létre. Igen ám, de ha a helyi ipar valamely iparágból nincs képviselve s a fogyasztónak máshova kell bevásárlás végett utaznia, s ha —---------------------------—-------------------------------------------Kö ltő barátomnak. Köszönöm a dalt: jól esett szivemnek, Mint hervadó lombnak az üde harmat; Mint a viharban kifáradt sirálynak Az ár borz, melyen vitorlák dagadnak, b szállók pihenni hajód árboczára Mely bánatom tengerét felkereste; Szállók, miként borongó őszi ködből 1 avasét keresni száll a vándor fecske. Ks fellelem az uj virányt szivedben: Találni ott nem egy kedves virágot, Letűnt koromnak varázsfátyla lebben, S rám mosolygnak újból a csába álmok: Megifjutók, hogy át ölel a lelkem . . Keresztül fut rajtam egy delej-áram: Hogy nyíló rózsa-berkét a reménynek Szived kertjében végig sorba járom. Őrizd az édent, hervadói ne érje! Könnyelműn ajtót bárkinek ne nyiss rajt: Mert felkeres a kisértés sziréné; S érzed a csalódás kínját — te is majd . . Az én szivem is volt ilyen virágos, Mint a kikelet líymétusz vidékin: ltot az ábrándok pillangója szaldós — — “ ,,l0st: cscdc kényem hull szétdult omladélún. Ke kérd tehát, hogy mért oly bús az ének? »Mert a lemondás;“ mely dalomba reszket? Ke ismerd szenvedésim Golgotháját Melyen vonszolom az életkeresztet . . . T) pacsirta: zengj szerelmet, élvet, jJ1] ringasson mint egy édes álom: },f. mc>'cngek rajt . . . miként holdas éjen iepkényövezte szirttetőn a várrom. Soós Lajos. W WW» Jégvirágok. i. „Mindörökre csak egymásé, Tanunk reá a jó isten!“ így esküdtek az oltárnál’ S meg is tárták mindaketten. Megtartották halálukig Egyik sem lett esküszegő, Mert amiként esküvének, Egy másé lett mind a kettő. 1L Egy nagy költőnk bölcs mondása: „Csalódj is, mert csalódni kell!“ Megcsalódtam én is egyszer, Oh, sohasem felejtem el . . . Imádtam egy szép kis leányt, Titkon bár, de kimondhatlan; Egyre lestem az alkalmat, Szerelmem hogy megvallhassam. Szép csillagos nyári est volt, En kertjükben leselkedtem ; Egyszerre csak a lugasban Szép kedvesem felismertem. Odamentem s letérdelve Esdeklően néztem rája: S meglepetve vettem észre, Hogy kedvesem — nagymamája. HULLÁM. Az olcsó bál — Farsangi karczolat. — Öregem tudod-e, hogy a mi Leontinunk nemsokára tizenkilenc« eves lesz? — mondá nyolez nappal ezelőtt Mansbergerné asszonyság férje urának — kövér állát simogatva. A kérdezett ösztönszerüleg érezte, hogy ezen közlés nem tétetett ingyért; mert neje sem czirogatta még meg állát anélkül, hogy ezen mulatság költségeit ne ő viselje és igy a legnagyobb közömbösséget színlelvén, mormogott: — Úgy? tizenkilencz éves lesz? — azt az ember nem is hinné ! — Hála az Istennek, hogy gyermekesnek néz ki; de azért mégis itt az ideje, hogy lányunkért valamit tegyünk. A Karádiék, Hidasiék lányaikat már két év előtt bemutatták — mint mondani szokás a világnak. — No, a világ ugyan gyönyörködhetett ezeken a a dámbabákon! — Pedig én neked megmondom, hogy én Leon- tíuet nem savanyítom be mint az ugorkát. Most farsang van. Jövő vasárnap a „Daliák egylete“ a kék toronynál tánczvigalmat tart. — Mi közünk nekünk a Dalia egylethez, nem vagyunk mi egyleti tagok és nem is vagyunk meg- hiva. — — De megvagyunk hiva, sőt Leontine nagyon felkéretett szomszédja, a fiatal tisztviselő által, ki szintén egyleti tag. — Úgy hát Leontinenak szomszédja is van már? ki a „dalia“ egyletnek is tagja? Mansberger ur többet nem szólt. Világos volt előtte, hogy a tánczvigalom látogatása el volt határozva és ebbe bele kelle nyugodnia, tapasztalásból tudta, hogy itt ellenvetése nem sokat használna, s csak még egy gyenge kísérletet koczkáztatott. — Igaz, hogy a lánynak is kell hogy öröme legyen, — de lásd Mariskám, gondolj csak a költségre — egy bál sokba, nagyon sokba kerül, és ezen rossz idők ... — Hisz olvastad Bismark herczeg beszédét! — Azt hiszed, hogy okosabb teendőm nincs, mint Bismark herczeg beszédeit olvasgatni — mondá e feltevésen felháborodva a feleség. — Kérlek — hagyd a kifogásokat — ismerjük azokat. Ha a legcsekélyebb kicsiség kell, már úgy lamentálsz, mintha a világ a végét járná! Ezen kis mulatság még nem kerül egy házba. En az öreg selyemruhámban is elmehetek . . . — Hisz csak tavaly csináltattuk! — Leontine egy egyszerű, fehér könnyű ruhában. — Igen — könnyű ruhában — csakhogy hozzá | egy fél mázsa diszités, egy pár kilo virág stb. | s hogy nekem is kijusson a mulatságból, fizethetem a számlákat, keztyüket, fiakkert és vacsorát — ezekben az időkben. — Mindez nem fog egy ötvenesbe kerülni — mondá Mansbergerné asszonyság hizelkedő hangon: hogy minden ellenvetést lecsendesitsen. Ennek a hangnak a férj nem birt ellenállani —- és mint legyőzött fél, fegyvereit lerakta, csakis a legnagyobb takarékosságot ajánlotta, mi ünnepélyesen meg is igértetett. Ezen percztől fogva a Mansberger-házbau nagy élénkség uralkodott. Leontine kisasszony az egész várost minden irányban összekocsikázta úgy, hogy a lóvonat heti jövedelmét jelentékenyen növelte. A mama meg azalatt legnagyobb rémületére tapasztald, hogy a tavalyi selyemruhába semmikép seiu fér bele, hasztalan igyekezett leánya is, a szolgáló is az asszonyságot a derékba szorítani — de hősies megerőltetésük semmi eredményt nem mutatott fel — igy a ruha tökéletes átváltozást igényelt. Mansberger is igyekezett frakkját felöltem — de az csak nem akart rá illeni — a varrásoknál fenyegető repedések tűntek fel — a könyököknél megfeszült, igy ezt is ujjal kellett felváltani. Végre a nagyszerű előkészületek után a várva- várt tánczvigalom estéje elérkezett. Mansberger papa galambszinü szűk keztyüit próbálgatta és számtalan furcsa ujjgyakorlatokat csinált, hogy kezeire ezen bálias kelléket felerőszakolja. Végre a kipirult arczu szolgáló belépett, jelentve, hogy a kocsi előállt. Mansberger ur és neje tökéletes díszben leányuk szobájába mentek, hogy felette és egymás felett bíráló szemlét tartsanak — bámuló tekiutettel nézegették egymást — de az idő rövidsége miatt nem tettek megjegyzéseket. Amellett még a szülői tekintélyüket is igénybe kellett venniük, mert a család ifjabb két tagja zokogva állították, hogy ők a szeretett családtagok nélkül egy óráig sem képesek élni és rögtön meghalnak, ha nem vitetnek ők is a táncz- vigalomba el. A megrémült atya, midőn már minden érvből kifogyott, melylyel fiait otthonmaradás.ia venni akarta, már-már hajlandónak mutatkozott a fiuk fülei körül a leghathatósabb érvet alkalmazni, de a fiuk fülei
