Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-02-19 / 10. szám
kasnak egy lábat vehessünk, melylyel továbbra is | munkával és nem koldulással szerezhesse be kenyerét. Kérésemet megújítva mély tisztelettel maradván a tekintetes szerkesztő urnák Veszprém, 1887. február 15. alázatos szolgája: Androvics Imre, kórház-gondnok. * Az adományok lisztázását hírlapunk szerkesztősége megnyitja 1 frttal. További szives adományokat elfogadunk a mankó költségeire és hírlapunkban nyíltan nyugtázzuk. Az üldözött p.-gytmóthi tanító ügye. A nagy-kanizsai tanitó járáskor az alábbi levelet intézte Zubeck Lénárd tanitó úrhoz. Nem kell hozzá kommentár. Közöljük szószerinti Nagy-Kanizsa, 1887. febr. hó 10-én. Tekintetes Zubeck Lénárd tanitó urnák. Igen tisztelt collega ur! A nagy-kanizsai tanítói járáskor f. évi febr. 5-én tartott választmányi ülésén foglalkozott a „Pápa esp. kér. r. kath. tanitó-egyletnek“ az ön ügyében ide küldött nyilatkozatával s mély sajnálattal vette tudomásul az igaztalan üldözést, melynek ön tisztelt kartárs ur áldozatul esett s meleg részvétét fejezte ki uraságod és tisztelt családja balsorsa felett. Elhatározta, hogy a „uagy-kanizsai városi tantestület“ körében gyűjtést rendez s a mennyiben hatás körében fekszik kész erkölcsileg is támogatni igazságos ügyét. A gyűjtés eredménye 12 frt 90 kr., mit e levél kapcsában azon kéréssel adunk postára, fogadja tőlünk szerény anyagi Körülmények közt élő kartársaitól szívesen e csekélységet. Örömünkre szolgál, ha szorongatott helyzetében némileg is segítségére lehetünk ! Igazságos ügyének diadalt önnek és méltatlanul üldözött családjának békét és kitartást kiván. A nagy-kanizsai tanítói járáskor választmányának nevében és megbízásából. Hoffmann Mór, (p. h.) Véber Antal, elnök. járásköri jegyző. _______„Balaton-vidéki kör.“________ Bu dapest, február 18. (A „Veszprémi Független Hirlap“ tek. szerkesztőjének.) A „Balatonvidéki kör“ e hó 5-én a tagok nagy érdeklődése mellett rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés az alapszabályokat módosította és a tisztikart a következőképen egészítette ki: dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő nagy lelkesedéssel egyhangúlag elnökké, Sümegi Vilmos, a kör eddigi titkára, alelnökké, Mende Emil titkárrá, Korda Gyula és Mandel Béla jegyzőkké választattak meg. A közgyűlésen jelen voltak elhatározták, úgy mint az előző években, az idén is táncz- mulatságot rendeznek, mely márczius hó 10-én fog a vigadóban megtartatni. A kör újonnan megválasztott elnökénél e hó 13-án tisztelgett a kör tisztikara és miután dr. Fenyvessy Ferencz az elnökséget elvállalni késznek nyilatkozott, egyszersmind ígérte, hogy a kör ügyeit, mely iránt mindig érdeklődéssel viseltetett, szivén fogja viselni s tőle telhetőleg czéljaiban támogatni fogja, ' és egyszersmind a bálbizottsági elnökséget is elvállalta, A vigalmi bizottság e hó 15-én felolvasást rendezett, mely rendkívüli látogatottságnak örvendett. Kabos Ede a „Pesti Napló“ belső dolgozótársa olvasta fel „Dudus az elszánt“ czimfl élénk, humortól pezsgő novellete-jét, melyet a jelenvoltak zajos tetszésnyilvánításokkal fogadtak. A kör fennállása óta oly működést még nem fejtett ki, mint jelenben s minden tekintetben igyekszik kitűnő hírének megfelelni. Midőn a tek. szerkesztőségnek eddigi érdeklődéséért és jóindulatáért köszönetünket fejezzük ki, kérjük egyszevsmid további szives támogatását, mely után maradunk kiváló tisztelettel ; Sümegi Vilmos, Korda Gyula, alelnök. jegyző. VIDÉK. Pápa, február 17. (A „Veszprémi Független Hirlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Pápának nincs saisona — mert nincs apró pénze. Megpróbálta már minden szerencsehajhászó színigazgató a közönség érdeklődését — netn birt zöld ágra vergődni — hanem tagjait a Tannezismus művészetére kellett kényszerítenie. Néha napjan egy kis műkedvelői próbálkozás megtenni gyümölcsét, mint aminőt a „Pápa esp. kér. róm. kath. tanitó-egyesület“ rendezett f. hó 9-én. Elmondhatom azonban, hogy e kísérletet évről- évre elvárja a közönség, mert az a szokott műkedvelői előadások sikerét magasan túlszárnyalta. A 120 frt tiszta jövedelmet méltán kiérdemelte. A müsorozat érdekes és művészi színvonalon álló volt. Bodai és Oláh zenekara által előadott „Nyitány“ figyelemkeltést érdemelt, utána pedig Kunte Gizella és Csoknyay Eliz kisasszonyok által 4 kézen játszott „Monteccbi Capuletti“ a viharos tapsok jogos tulajdonosaikká mutatták be magukat. Ez a két angyali termet nemcsak játékával, de csillogó megjelenésével, bájos külalakjával is általános érdekeltséget keltett. A szereplők egyáltalán mindnyájan osztoztak az est sikerében, bajos dolgot adna egyenkint analyzálni személyi értéke szerint az egész előadást; csak anv- uyit jegyzek meg, hogy az általánosan tisztelt Han- nig bácsi szebb és tehetségesebb gárdát alig állíthatott volna össze, mint a szereplő jókedvű műkedvelők voltak. Egyetlenegy a sajnálatos körülmény, hogy a „Fé- hérló“ derék vendéglőse a társas összejövetelre nézve kevés helylyel rendelkezet. De hát az nem rajta múlt. — Jól ment végbe felvillanyozott kedélyhangulatban — a befejezés is. Egyedül Yályi komáin humoros verselyményét cserélyte fel egy pakli dohánynyal — pedig a mai dohány igazán „nem ér egy pipa dohányt“ — még nemes hadnagy uram Szemerey szolgabiró ur is azt vallja — midőn a sonka soirét tartja. A pápai iparos ifjúság február 19-ki bálja iránt igazán élénk érdeklődés mutatkozik, ha a jelek nem csalnak, a farsangi mulatság ez idei próbálkozásával az ifjúság diadalt arat. Adja Isten! Svoboda városi tanácsos urat, nagy csapás érte; szeretett neje, a nőegylet vezéralakja, a szegények mentő angyala nincs többé, nemes szelleme megszűnt működni. Vigasztalja a derék hitvestársat, hogy vele együtt számosán osztoznak méltó fájdalmában. R. i. p! Polgármester-jelölésről még mit sem hallani. A jó Dani bácsi szokott erélyességgel, vezeti a várost — s ezen többször teljesített helyettesítés inditá a polgárokat arra a gondolatra, hogy bizony a polgármesteri állomás betöltése végett jelen viszonyok között fölösleges volna a személyes szaporítás. így is jól van, máskép úgy sem lesz! A molnár mester urak — hallatlan — a városi közgyűlés elé fáradoztak hosszú lajstromba foglalt nem képzelhető indokolással avégett, hogy miután ők szombaton a zsidó liszteseknek nem hozhatnak be árut, engedtessék meg, hogy vasárnap szállíthássák ezt be. Lévén minden molnár Pápán keresztény, szégyenletes kérelem ez, de Istennek hála, Pápa város derék közgyűlésének, a dolog mélyebb bolygatását elő nem idézve, nagytiszteletü Gyurátz Ferencz ev. lelkész ur fölszólalása után egyhangúlag „lefőzte“ a molnár urak buzgóságát. Es a molnár urak épen azt akarták, hogy lássák a „Kundschaftok“, miszerint respectálm kell a keresztény vasárnapot is. így van rendén! Márton Czár. — Él, kedves jó gyermekem! érzem szivecskéjét dobogni! — És egy pár nagy könycsepp pergett le a nagyanya orczáin! — Él! él — nagy Isten, fogadd köszönetéin! — kiáltott fel Margit és felvette a gyermeket, paplanokba burkolta s ismét az ablakhoz vitte. — Friss, tiszta, éltető levegő özönlött be rajta és a gyermek halk sírása hangzott fel. — Sírj csak sírj, szeretett gyermekem! — úgy tetszett, mintha mázsányi kő vétetett volna le szivemről — átkaroltam mindkettőt -- anyját és gyermeket. — Margitom! — Rezsőm, az én halálomat is maga után vonta volna . . . — Ne mondj olyant szerelmem ! Mindnyájan visszavonultak, mi ketten álltunk csak itt, a visszaadott kedvesünket karjainkba zárva, ki ugyan halványan, de okos nagy szemeivel reánk felfel tekintett. Mily hamar váítozhatik a szerencse koczkája. — De hogyan is történt az egész! ? Ekkor a salon ajtaja felszakittatik, egy halvány, arczából kikelt lány esik Margit lábaihoz. — Asszonyom ! bocsánat! — A könyörületes Isten nevére kérem, bocsásson meg! Nőm tejét elfordította, kezeivel intett, hogy távozzék. — Hadnagy ur, én gonosz rósz leány voltam — jajveszékelt Mina és térden állva kúszott hozzám, — én vőlegényemhez szaladtam —— egy pár papucsot hímeztem és ezeket akartam neki átadni. Elzácska oly nyugodtan aludt és én elfelejtettem a viaszgyertyát kioltani, melyet meggyujtottam, mert az éjjeli lámpánál nem láttam munkámat bevégezni, de tartót nem találtam s a gyertyát a varrókosárba helyeztem ; ez leégett és a pamutot meggyujtotta. De én erre nem is gondoltam, hanem Klikiérti aggodalom hozott vissza, mert midőn én távoztam, ő a szobába osont és hogy onnan kihajtsam, jöttem vissza — de mégis későn, hogy — — — Távozzék! mondám parancsolólag—-és a lány ingadozó lépésekkel hagyta el a szobát, midőn az (i a r s hozzánk belépett. Mezö-Szent-György, február 17. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez). — Gyilkos vasút. Kinos és borzasztó — mindamellett sajátságos eset tartja lekötve úgy Szent- György, mint Lepsény községe figyelmét, melyet a déli vasúti társaság néhány alantasabb közege idézett elő. A tényállás a következő: Folyó hó 15-én délután fél 6-kor iudul ki Lepsényből Budára egy postavonat. Világos nappal van; csak pár perczczel elébb nyugszik le a nap. — Egy helyi czigánynak a neje Lepsényben lévén kéregetni, jött haza gróf Nádasdi birtokán keresztül és amint a vasúthoz ért, a vasúton jött Szent-Gvörgy felé, a szél nyári napkeletről, vagyis a Dunáról fújt, az asszony siket lévén, az utána jövő vonat dübörgését nem hallotta, s a vonat a nőt az indóháztól 300 m.-re egy másik őrháztól 400 meterre összetörte anélkül, hogy a vonatvezető vagy más valaki azt észre vette volna. Azonban Székes-Fehérvárott az ottaniak ruhafoszlányt, véres kezeket és női hajat észleltek a gőzmozdonyon ; ekkor már Cséri és Szabad állomásokat hátra hagyta a vonat. Onnét azonnal sürgönyöztek vissza, és mi történt ? Történt pedig az, hogy este fél hattól reggel 8 óráig, mikor a csendőrök találták meg a hullát, azon vonalon 5 vonat jött és ment, 3 Buda felé, 2 pedig Kanizsa felé. És daczára annak, hogy a hulla a sinek között feküdt, azt senki észre nem vette, onnét el nem távolította, vagy akár Szeut-Györgyön, akár Lepsényben jelentést nem tett; és daczára annak, hogy a vasúti őröknek a vonalukat vonat előtt, vonat után. be kellene járni szabályrendelet szerint, mégis 14‘/ä óráig volt a hulla a sinek közt. Másnap reggel 8 órakor a csendőrök találták meg és a vasútról lehúzták a vasúti árokba, s mivel a lepsényi határban volt, Lepsényben tettek jelentést s ennek folytán a lepsényi elöljáróság bevitette. A tegnapi, vagyis e hó 16-án megtartott orvosi vizsgálat a következőket constatálta: a nőnek a fejét törte össze a vonat, a lábait elmetszette a deréktest épenhagyásával, továbbá constatálta az orvosi vizsgálat azt is, hogy a nő áldott állapotban volt. — Ä temetés ma 17-én történt meg Lepsényben. Tehát ilyen a figyelem, ilyen a szolgálat ezen a mi nagy garral benczegő, idegenek kezében levő, a legzsirosabb jövedelemnek örvendő déli vaspályánkon, melynek az ezen és ehhez hasonló eljárásaira az illető hatóságok komoly és szigorú figyelmüket bátran felhív hatja a nagy közönség. r. I. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, febr. 18. — A népfölkeíő-tisztjelöltek összeírása Veszprémben ma veszi kezdetét. Jelentkezni lehet a városi katonai ügyosztálynál. Bejegyeztetheti magát minden volt tiszt, tisztjelölt, egyéves önkéntes, volt altiszt, vagy magasabb műveltséggel s befolyásos társadalmi állással biró nemkatonaviselt egyén is. — Jelezzük egyúttal, hogy a jelentkezés Veszprémben nincs a február 20-iki határidőhöz kötve. Jelentkezhetni e napon túl is. A minisztérium által kijelölt tisztjelöltek valószínűleg Veszprémben a bonvéd- laktanj’ában rendszeresítendő tanfolyamban fognak oktatásban részesülni; esetleg Fejér- várott vagy Győrött. — Budapesten eddig 1400-an jelentkeztek. Megyei képviselőink közül Győrfi, Fenyvessy, Matkovich és Beze- rédj urak Budapesten már jelentkeztek. — A Veszprémben már jelentkezettek között van hírlapunk felelős szerkesztője is. — A „Népkör“ bálja múlt szombaton, — mint eleve is jeleztük, — a legfényesebben sikerűit. Nagy számban jelent meg ott az iutelligentia, s a tanári kar, a polgármester, és a honvédtisztikar is képviselve volt ott. Szívderítő, kedves, fesztelen mulatság volt ez, amelynek sikerülte a derék rendezőségnek, első sorban Szabó József bálelnök, Farkas Lajos titkár s Eszterhay háznagy urak buzgólkodásának köszönhető. A beléptidijak csekély volta (50 kr.) mellett is 112 forint gyűlt egybe, mi következtetni enged a termek zsúfoltságára. Szóval ez a vigalom olyan volt, minőt 10—12 év óta nem láttunk Veszprémben. Adja az ég, hogy ez ifjú életerős városi kaszinó minél több ily sikert érhessen el! — A gazdák S iparosok ált. hitelszövetkezete veszprémi fióktelepe mindkét bizottsága tegnapelőtt, csütörtök este ülést tartott, melyen megválasztatott Czolleüstéin Ferencz elnök mellé helyettes elnökül ftdő P erényi Antal neveldei igazgató ur. Hnsvéth János eddigi ügybuzgó pénztáros helyébe, ki üzleti akadályoztatása miatt volt kénytelen letenni tisztét, a jelöltek közül nagy szótöbbséggel Molnár Nándor ur választatott meg s a pénztárt már át is vette. — A veszprémi szövő-gyár. Ilyen is tudott létrejönni Veszprémben, Harapiscsipis rémsé- ges uralkodása idejében. Wessel Lipót ur állította föl azt, a volt Szalay:féle malomban s azt külföldi mintára, szakértő vezetők felügyelete mellett, rendkívül költségesen rendezte be. Aki gyönyörködik a rendkívüli dolgokban, annak ez a képzelhetlenül szépen komplikált gépezet-telep mondhatlan látványt fog nyújtani. Kár csak az, hogy minden jóakaratunk mellett sem hihetjük, hogy ily nagy befektetés Magyarországon, a regie s a koczkázat arányában valaha ki is fizethesse magát, Azonban hisz a jövő több elevenséget hozhat a mi ébenhalódó ipar- s kereskedelmi forgalmunkba. A gyárat, mely mosta háborúban esetleg szük- s é g 1 e n d ő katonai takarókat sző, megtekintésre minden érdeklődő figyelmébe ajánljuk s a tulajdonosnak a nagy koczká- zatlioz megfelelő sikert kívánunk ! — Milyen lesz a megyeház udvara? Biz az belekerült volna, a tervezett kövezéssel vagy 2000 forintba. Ezt megtakarítandó, Végbely alispán úgy intézkedett, hogy az udvar csak porondozva lesz, középen két díszes, virágos park-körönddel. Nagyon helyes A járdakop- tatóknak kívül úgyis tágasabb. — Miniszterileg engedélyezett szemtelenség. A „Kincsem“-sorsjegyeket kibocsátott Lovaregyletről van szó, mely tudvalevőleg mázsaszámra küldözte szét az országba boldog-boldogtalannak a sorsjegyeket, a köpedelemig okozva kellemetlenséget „portomehtes“ küldeményeivel a postahivataloknak s a feleknek egyaránt. Legnagyobbrésze visszaküldte a sorsjegyeket — nem szeret lutrizni a magyar! — sokan azonban úgy vélekedtek, hogy nem kötelesek a fáradsággal. Nem kérték, minek küldték I! Aztán a húzáskor úgyse játszanak a ki nem fizetett sorsjegyek. S most mi történik 1 Keleti Gyula ügyvéddel felszól]ittatja az illetőket a sorsjegyek ára s az intőlevélért 1 frt 5 kr. beküldésére, különben pör lesz. No — ekkora szemtelenség is ritkítja párját a nyilvánosság előtt! — Almádiban a jégpálya a beállott kemény fagygyal ismét kitűnő — s naponta sok ott a korcsolyázó. — Időjárásunk. A borzasztó csikorgó fagy mindennapi. A tél újra nyakunkba szakadt. — Fényes esküvő volt f. hó 15-én a helyi székesegyházban. Ugyanis a keszthelyi m. kir. honvéd-huszár tisztikar egyik derék tagja oltárhoz vezette Yelledics Mihály veszprémi — Éllel! — kiáltottunk mindketten a belépőhöz. — Ugyan szép dolgokat művelnek önök itt — mondá fejcsóválva a kis beteg fölé hajolva — az egész szerencsétlen történetet hallotta már sógoromtól. — Pár perczczel később és — — de minő szerencsés sugallat vezette önt ép a kellő perezben a szobába. — Valóban egy szerencsés véletlen orvos ur — feleltein, inig szemeim Margit szemeit keresték — de nőm szemei a padlóra voltak szegezve. — Tehát a gyermek veszélyen kívül van, nemde? — kérdé végre, mig halvány arcza biborszint öltött. — Remélem Nagysád. A gyermeket egy jó kiszellőzött szobába kell fektetni, holnap reggel ismét eljövök — most ön is csillapodjék !! Nemsokára mély csend uralkodott a mi otthonunkban. Magunkra maradva mély megindulással szoríts ittunk kezet. A nappali szobában a karácsonyfa mellett állt most a szunnyadó gyermek ágyacskája. Halk zokogással összekulcsolt kezekkel, fejét a vánkosokra hajtva térdelt az anya mellette. Végre felemelkedett. — Jöjj velem, Rezsőm! — Hova? — Csak jöjj! Kezemnél fogott és vont ki a folyosóra, a lépcsőn le. — A kutya, a jó jó kutya, rebegte a lóistálló küszöbén, — hivd ki, mert nekem nem fog szót fogadni. — Kliki! — kiáltottam a fülledt levegővel telt sötét istállóba. Ekkor a szalma közül zörrenés hangzott, és a kutya örömében ugatva, nyüszítve közeledett felém. — Gyere Klikim, gyere, — mondá nőm karjaira emelve, — gyere velünk. Midőn ismét az udvaron áthaladtunk, láttam a csillagok fényénél a kutya fekete szőrét a szőke asszony fehér képe mellett, — láttam a könycsep- peket, melyek a kézre peregtek, melylyel a kutyát tartotta. így ment ő sebesen és szónélkül a lépcsőn felfelé. — Tedd őt le Margitom, majd eljön ő annélkül is, — de a nőm fejét csóválta és lakomba érkezve uz étterembe Hint el. Én nem követtem őt, a salon ablakánál állva átgondoltam ezen nap utolsó eseményeit. Borzasztó!! Az ebédlőből lépések és tányércserrenés zaja hallatszott át. — Gyere Kliki, gyere! hangzott nőm meghatott hangja. Egy kis vártatra oldalam mellett termett és kezét kezembe téve mondá: — Bocsáss meg nekem, szeretett Rezsőm ! — Mit bocsássák meg, szeretett Margitom? — A kutya — a Kliki — a mi Klikink! tudom, hogy évekig bántott téged, hogy én — — Selyem haját végig simítva mondtam.: — Hagyjuk ezt, Margitom legyen ezen órában minden megbocsájtva, minden elfeledve — —• Ezen perezben dugta be orrát az én — a mi Klikink az ajtó szűk hasadásán és felém tartott. — Jó derék hű ficzkóm, fogadd köszönetéin! De ő farkcsóválva ült le előttünk és felváltva hol egyikünkre, hol másikunkra tekintett, mintha csak akarná mondani:— Oh ti balga emberek,—. hát mit tettem én, hogy ti ezt ily nagyra veszitek — én nem tettem mást mint éppen kutyakötelességem ! Mi sokáig ültünk hallgatva szeretett gyermekünk ágya mellett. Klikim térdeimen feküdt, mint az elmúlt időkben! Vidám, boldog karácsonynap derült fel és minket szeretetre és békére intett. Igazi ünnepélyes hála- érzettel fűztük össze kezeinket! Szeretet és béke uralkodjék e tágas világban. Szeretet és béke a mi otthonunk szűk körében. Mily boldogító a béke uralma. Mikor tekinthetünk oly szeretetteljesen árny és keserűség nélkül egymás szemeibe ?! És te is kis fekete ficzkó neked is van jussod ezen békéhez, — te nem fogsz többé dideregve és éhezve a küszöbön ülni bántalmazott néma teremtés panaszos is megható tekintetével — soha, soha többé. Halkan ketyeg az óra. Halkan leng meg a karácsonyfát díszítő aranyos zászló, halkan liheg a mi szeretett gyermekünk! — Szeretet és béke angyala, honolj nálunk örökké . . . — Nem tudom, hadnagy ur — voltam istálló — adtam neki kolbász — gondolom ott van. De ismét az az elfojtott vonitús, majd igen erélyes ugatás hallatszott. A következő perezben a félig megvilágított salonból a gyermekszoba ajtaját nyitottam ki. Könyörületes Isten! Egy felleg fojtó füst tódult előmbe, egy hangos, panaszoló hangokba kitörő teremtés ugrált reám, nyalva, nyüszítve és ismét a füsttel telt szoba felé visszaszaladva. Ijedten, félig magamon kívül rohantam a szobába és tudva, hogy szeretett gyermekem ágya hol áll, tapogatva oda is jutottam s a vánkosokba nyúlva fáradsággal emeltem ki a karjaimra nehezülő gyermeket, és az öldöklő levegőből a salonba tántorogtam. Legényem utánam sietett, egy tekintettel átlátott mindent és a borzasztó hirt az asztalnál ülő társasággal közölte. Az ájult gyermekkel karjaimon a nyitott ablak mellett ültem, melynek szárnya t ösztönszerüleg szakítottam ki, nőm reszketve, halotthalványan, szó nélkül előttem térdepelt. — Rezsőm — — gyermekem! Hallottam a kiáltásokat, éreztem, midőn anyósom a gyeimeket karjaimból elvette, végre felocsúdtam kábultságomból, felugrottam és a kis nőt felsegítettem. — Margit! erősítsd meg magad! — adjatok vizet — Gande — Colognet — hívjatok orvost! Margit reszketve sietett az asztalhoz, hova a gyermeket fektették; sietve a vetköztetéshez fogott, mig kezei reszkedtek és arcza görcsösen vonaglott. A szoba gyorsan megvilágittatott és mi mind az asztal köré álltunk, kivéve idősb sógoromat és a legényt, kik orvos után szaladtak. A csendet csakis nőm kebléből előtörő zokogás törte meg. — Csak nyugodtan Margitom — csak nyugodtan — csititá anyósom — vessük le az ingecskét is — Ott álltam az asztal mellett, láttam, midőn az éltes nő halvány arcza a gyermek vörös arczához közeledik, és amint mellét és talpait dörzsölgeti — egyikünk sem mert lélekzetet venni; végre hosszú, hosszú szüfial lilnM ^ i. a» L - - — ^ 11* y 1 i _ II
