Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-02-12 / 9. szám
kiil beszédbe elegyedik veled, akár tetszik, akár nem. A második helyen a zengerek engednek meg maguknak a közönséggel szemben oly ,kedélyeskedést“, melyért nálunk az ajtó elé állitanák őket. E zengerek gyenge prograiumját most a legégetőbb napikérdés, a népfelkelés kérdése fűszerezi. Ezt éneklik meg minden csak képzelhető variácziókban, ezt gúnyolják és használják fel mindenféle rossz élezekhez. A népfelkelési törvény, különösen most, mikor a levegő mindenütt puskapor-szaggal van tele, Bécsben általános beszédtárgyát képezi. Nyilvános helyeken, úgy mint társaskörökben, szűk családi körben ép úgy, mint a fényes bálteremben, mindenütt egyenlő érdeklődés nyilvánul e mindenkit oly közel érdeklő kérdésben. Ä különbség azonban Budapest és Bécs közt e tekintetben szembeszökő. Ott sokkal többet beszélnek róla, mint nálunk és mindig bizonyos izgatottsággal, mig nálunk egész közönyösséggel fogják fel a dolgot. Természetes, hogy e tárgyat, mint alkalmasat nálunk is felhasználják többé kevésbbé jó vagy rossz „Vicczekre“, melyeknek elősorolásától megakarom kímélni a jó Ízlésű olvasót és e helyett inkább azt ajánlom mindenkinek akit érdekel — és ezeknek száma vajmi nagy — hogy szerezzék meg a nepfölkelésre vonatkozó rendeleteket a magyarázatokkal együtt és tanulmányozzák azokat a saját érdekükben alaposan. Sokan a szerkesztőségeket zaklatják ide vonatkozó kérdéseikkel. A szerkesztőségek a mennyire tőlük telik szívesen adják meg a kért felvilágosításokat, de ha a kérdezők száma — és ez előre látható szaporodni fog, kénytelenek lesznek őket a törvények illetve randeletek megvásárlására figyelmeztetni. De most valami másról. A fővárosi rendőrségnek és vele együtt a ,m. k. észnek és tapéntatnak“ ismét sok a dolga és pedig részint azért, mert a rendőri állomány egy részére Keglevich gróf intendánsnak van szüksége, mig a másik rész az utolsó 10 nap alatt előfordult 6 nagyobb betöréses lopás tetteseit „erélyesen nyomozza.“ A napokban borzasztó baleset történt a központi személypályaudvarban. A fővárosban előnyösen ismert Brau n esküdtnek a neje kikisérte anyját, ki Bécsböl látogatóba volt itt a vasúthoz, és hogy az együttlét tovább tartson, beült vele a vasúti kocsiba. A leány és anyja annyira el voltak merülve a beszélgetésbe, hogy nem hallották a harmadik csengetést és csak akkor vették észre a bajt, mikor a vonat már megindult. A fiatal asszony ijedten ugrott fel, végig futott a kocsi folyosóján felrántotta az ajtót, és oly szerencsétlenül bukott ki, hogy a vaggon kerekei mindkét lábát elvágták. A szerencsétlen asszony élet és halál közt lebeg. V. S. Ami vért és erőt ad. Ne tessék megijedni kérem! Nincs szándékomban oly étlapot leírni, mely tápláló eledeleket tartalmaz és habár czikkem czi- mének határozottan „Beafsteak“ szaga van, mégis másra vonatkozik a czim. E vérszegény, elsatnyult, hektikus korban nincs betegség, mely a fiziólogusok és orvosok részéről oly alapos tanulmányozás tárgyát képezte volna, mint a tüdö-gümőkór. Hosszú ideig nem voltak tisztában e borzasztó betegség gyógyítására nézve, mig végre arra a tapasztalatra jutottak, hogy e betegség gyógyítása legeredményesebben a gümők elmeszesitése és a betegség által elvont nedvek pótlása által érhető el, miáltal a betegség pusztító hatása megállittatik, a tovaterjedés meggátoltatik és a hiányzó vér és erő pótoltatik, vagyis a gyógykezelésnek két módja a leghatásosabb és pedig a tüdőgümőkór kifejtését, meggátolni, vagy a már beteg gümőket elmeszesiteni, illetve a feloszlási processust megállítani. Valóban bámulatos, hogy hányféle „csodaszereket“ hoztak és hoznak forgalomba a tüdőgümőkór ellen. Itt van többek közt a. csukamájolaj. Egy kellemetlen szagu és izü zsiradék, mely a zsirképzést ugyan előmozdítja, de közvetlen gyógyhatással nem bir. Itt van továbbá a tejgyógymód, a gyógymódok legártatlanabbika, mely mindenesetre többet használ, mint árt. Ezután következnek a különböző maláta- készitmények, melyek azért nem ajánlhatók, mert nagyrészben hamisításokból állanak. Továbbá a különféle növénynedvek, melyek esillapitólag és oldólag hatnak ugyan, de nem többet használnak a szalmiak-czukornál. Megvan tehát állapítva, hogy a tüdőgümőkór oly betegség, mely a test vér- és nedv- tartalmát csökkenti, az erőt fogyasztja és a vér szaporítása, az erő emelése és a gümők elmeszesitése által gyógyítható. Ennek következtében kísérleteket tettek oly preparátum készítésével, mely a követelmé- I nyéknek megfelel. Hosszú és beható tanulmányozás után végre j sikerült Herbabny Gyula gyógyszerésznek ! egv kitűnő é3 eléggé nem ajánlható vas- preparatumot előállítani, melynek használata a mai napig valóban kitűnő eredményeket mutathat fel. Mindazon orvosok, kik velem együtt e szert fejlődő tuberkulózisnál alkalmazták, — köszönettel tartoznak úgy a feltalálónak, mint Török József budapesti gyógyszerésznek, ki e szer terjesztője Magyarországon. E szer az „Alvilsavas mész-vas-szörp“, melynek nem szabadna hiányzani oly családoknál, hol a tagok egyike vagy másika gyenge, vérszegény, vagy épen íejlődö giimő- kórban szenved. E szer kitűnő hatással bir a tüdő-gümőkór első, fejlődési stádiumában, idült tüdőhurutnál, hajlamnál a görvély-kórra (skrophulus), különösen gyermekeknél, sápkórnál s vérszegénységnél, a sülynél (scorbut), az angolkórnál (rachitis), az üdülésnél, hosszú és oly betegségek után, melynek a test vértartalmát apasztották, egyáltalán ama betegségeknél, melyek vér-, nedv- és erőveszteséget vonnak maguk után. De a nyerészkedés éles szeme hamar észre vette e kitűnő szer terjedését, mi által ma már e téren is hamisításokkal találkozunk, melyek nemcsak hogy nem hasonlíthatók össze a Herbabny-féle szerrel, de rossz és hamis összeállításuk által a legtöbb esetben ártanak is. Ajánlom tehát mindenkinek, hogy „Her- babnyr-féle alvilsavas mész-vas-szörpöt“ rendeljen és pedig egyenesen Török Józsefnél Budapesten, hol a valódi preparátum ára 1 frt 25 kr. Meg vagyok róla győződve, hogy ez ismertetésemmel számos szenvedőnek tettem jó szolgálatot. Dr. Nagy Sándor. VIDÉK. Várpalota, február 9. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez). A várpalotai ónk. tűzoltó-egylet, saját alaptőkéje javára folyó hó 6-án a „Korona“ nyílt termeiben szavalat és felolvasással egybekötött zártkörű tánczvigalmat rendezett. — A bál, mely általában elismert minden évben sikeres mulatság, az idén sem | látszott engedni hírnevéből. A szép nagy- | számú közönség bájos hölgyei és jó tánezos- nők a túlhaladt férfikart oly jó kedvre serkentette, hogy kiviradt reggelig mulattak. A tánezot megelőzőleg Bognár István tanító ur saját költeményét nagy tetszéssel szavalta. Tisztelendő Szalay Eerencz ur ; felolvasását a „Szerelemről“ a jelenvoltak tapsai lialmazták, mire a helybeli zenészek j magyar csárdásra húztak. Az első négyest I 44 pár tánczolta. Krosetz Gyuila főparancs- J nők a szünóra alatt köszönetnyilvánítást mondott az egylet nevében, mire ft. Viuis Fülöp feleletében éltette a köztűzoltókat. Bevétel a 100 frtot túlhaladja. — A j jelenvolt hölgyek közt ott láttuk: Krosetz l Gyuláné, özv. Kőrösiné, Bőcskei Sándorné, Szalay Ferenczné, Hóid inger Gusztávné, Kohn Adoltné, Kristóf Sándorné, Tóth Mihályné, Náder Józsefné, Heincz A utalná, Gyarmati Antalné, Laufnauér Julcsa és Katalin (Sz.- Fehérvárról), Krosetz Janka, (Zala) Gersieh N. (Csoór), Patai Irma, Bőcskei N., Bauer Erzsi, Baumvort Mariska, Almsteier nővérek, Tumor Mari, Gyarmati nővérek, Sonenberg Nina, Molnár Mariska kisasszonyokat. Maradok tek. szerk. urnák stb. r. I. Hajmáskér, febr. 10. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Szombaton, f. hó 5-én igen sikerült táncavigalinat rendezett Hajmáskor s vidéke intelligentiája Soóly- ban. ízletes ételek- és italokról Pujer Károly jó hírű vendéglős gondoskodott, mig a jó zene mellett a fiatalság virradatig járta oly lelkesedéssel, mintha nem is volna baj ezen adó-verte drága világon. Jelen voltak a hölgyek közül: Allman Emelka, Ágoston Tera, Kren Liszka, Lóránt Nina, Polgár Lina stb. kisasszonyok; Ágoston Györgyné, Bátor) Gyuláné, Csizmadia Aladárné. Füzy Györgyné, Gerlinger Lajosné, Lóránt Jánosné, Nemesik L.-né, Polgár Lászlóné stb. asszonyok. Kitűnő tisztelettel stb. Füzy György. prémi izr. tanító-egyesület“ 5 frt „N.-Váradi tanítói kör“ 5 frt. A „Osonj, megyei tanitó-egyesölet“ 5 frt. A „Czej Kecskeméti tanitó-egylet“ 3 frt. A „£ szárdi tanitó-egylet“ 3 frt. Az „Udvari megyei tantestület“ gyűjtése 2 frt 80 Tény József bpesti tan. ur Iíl-ik gyű 76 frt kr. A „Békés-Csabai tanitó-e sülét“ 5 frt 60 kr. Az „Izr. tantesti (Miskolcz) 2 frt SO kr. Staub Károly 1 ur 5 frt N. N. Pápa 2 frt. Ny. T. J. frt. Mészáros János tau. ur Munkács (j tése) 3 frt 70 kr. Fody János tan (gyűjtése) P.-Kovácsi 8 írt 10 kr id. Ki József tan. ur (gyűjtése) Aranyos-Maro frt 50 kr. Gerzsény Ede tan. ur (gyüj Majso 3 frt 20 kr. Orbók Mór kép.tai Pozsony 2 frt 50 kr. Schlick József ur Pozsony 2 frt. Rubez Vincze tan Rozsnyó 2 frt. Fridrich Tamás tan Ada 1 frt 25 kr. Kleins János tan Bálmez 1 frt Szabó János tan. ur Kéttor lak 1 frt. Erling Vendel tan. ur Ottln frt. Jaucsó János tan. ur N. György: 1 frt. Janda Ferencz tan. ur Sterezői írt. Kovács Balint tan. ur Duna-Vecs frt. Gráberdinger József tan. ur P. Por 55 kr. Goda József tan. ur Csepregh 5( Összesen 172 frt 10 kr. Előbbi kimu 224: frt 70 kr. Főösszeg 396 írt 8< Fogadják a nemeskeblü adakozók e t is, az egyesület forró köszönetét, A tanitó-egyesület elnöksó Borászat. Vámos. febr. 5. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Két szerencsétlen eseményt vagyok bátor közleni tek. szerk. úrral, mely jan. hó 21-én 1 Vámos községben történt, ugyanis 1. Bocsor István közbecsülésnek örvendő 55 éves egyént ki a vámosi ref. egyháznak 18 éven át szorgalmas és példaszerű pontosságú templomszolgája és harangozója volt, egy 20 év körüli fiával a vámosi felső-erdőn szálfaledöntéssel foglalkozván, a elülő fa agyonütötte. Özvegyet és 3 árvát hagyván maga után. Délután pedig ugyancsak vámosi lakos Barcza Sándor 30 éves nőtlen ref. val. napszámos ölfa-vágó már kint az erdőn munkaközben rosszul érezvén magát haza jött s estve idehaza hirtelen meghalt. Nevezetes ezen utóbbi esetnél in ég azon körülmény, hogy ezen szegény legénynek édes atyja a múlt 1886-ik évben a csopaki- hegyen egy pinezében úgy égette magát agyon. Mindkét szerencsétlen szombaton jan. 29-én lön eltemetve s különösen Bocsor István harangozónak impozáns nagy temetése volt, hol a háznál Hetesi s.-lelkész ur a templomba pedig Cseh Gábor tiszteletes ur mondtak alkalomszerű remek beszédeket. Tek. szerk. árnak stb. r. I. Pápa, február hó 10. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Az állásától elmozdított s könyörtelen módon több tagú családjával együtt kenyerétől megfosztott p. gyimóthi tanító Zubek Lénárd részére a következő adományok folytak be. III. kimutatás: A „Nagy-Somlyó vidéki tanító-egyesület“ 10 frt. A „Bódinező-Vásárhelyi ált. tanítóegyesület,“ (gyűjtése) 6 frt 15 kr. A „vesz— Édes bornak palaczkokban való konzerv: Midőn a palaczkokba lefejtett e'des bor zavaró kezd, a mi nyilván újabb erjedésnek a követk nye. Úgy ezt legegyszerűbben az által akadf hatjuk meg, ha a bort palaczkokban pasteuriz Ehhez nem kell különös edény, hanem több p; kot egy sik fenekű katlanba állítunk, melyben nyi viz vau, hogy a palaczkoknak nyakig Egy üvegből kihúzzuk a dugót s hőmérőt di bele, a vizet pedig addig hevítjük, mig pala dugott hőmérő 65 C. fokot nem mutat. Ekl palaczkokat mind kiszedjük a katlanból s leh Ez a hevítés azonban csak akkor lehetséges, zavarodás még csak kezdődött. Ha az erjedés nagyobb fokú, amit arról lehet megismerni, he zavarodás sűrűbb és sötétebb és hogy szénsav ki a palaczkból, mikor a dugót kihúzzuk, a h azért nem volt tanácsos, mert a palaczkok több elrepedne s a bor kárba veszne. Ily b hevítése előtt a palaczkokat ki kell nyitni s csak gyengén bedugaszolni, hogy a szénsav a fésűéi akadálytalanul távozhasson. Ha a palac ban a böméysék 65 fi. fokra emelkedett, e azonnal ki kell a vízfürdőből venni, jól be dugaszul ni és úgy hagyni kihűlni, Kevés alj ! az igy kezelt borban is fog képződni, de a h | mégis jobb a más palaczkokba való lefeji | mert ezekben a palaczkokban is csak újra be az erjedés; ellenben az igy hevített bor nem . többé. — Borok vizsgálata. A párisi városi labor umban szeptember havában 439 féle bor vizs tott meg és ezek közt csak 95 féle bor nem nyúlt nem hamisitottnak. — Rósz időket rósz csillagok járnak! — A szölíőtetü kiirtása. „ Antiphylloxi név alatt. Broschek Jakab János ur, a benezések otakringi volt főkertésze, csa tatlau szert talált föl a szol löt I (plyylloxera vastatrix) ellen. A kü olcsósága által is kiváló „Antiphylloxi rendkívüli hatásáról számos kitüntető nyitvány áll rendelkezésre; többek ke | heiligenkreutzi szerzet és Gumpoldskii I és Pfaffstätten községektől közelebbi lágositással szolgál Broschek Jakab Ján< Bécsben, II. Ferdinandstrasse 14. Napok jöttek, napok múltak; mi is a karácsonyi ünnepekre készültünk. A ház még sóba sem volt olyan titokzatos, oly barátságos és oly élénk, mint épen ezen időszakban. Mennyi teendőnk volt a kedves karácsony ünnepe előtt! Midőn kicsikénk szunnyadozott Margitom az én szobám pamlagzugában ült és egy siró-rivó szöke- fürttt pólyásbaba részére ruhácskákat vart. Én meg sajátkezüleg egy babaszobát állitottam össze, melynek lakóit sógornőm öltöztette, egy egyenruhás papát, uszályos pongyolát viselő mamát és hat babagyermeket. Igyekezetünk oly nagy volt, hogy még a társalgást is abbahagytuk. — Mily bájos lesz a kicsike örömét szemlélni! kiáltott fel végre Margit gyönyörködve nézvén az épen bevégzett babakalapra, — mégis jó, hogy lányunk van; fiúnak oly nehéz a játékszereket í választani! — Mily bobó gyermekek vagytok ti még igazán, — jegyzé meg anyósom, — a kicsike még nem tudja mindezen szép holmit megbecsülni, még nem elég okos hozzája, — és csak mindent össze fog rombolni. — Elza rendkívül okos gyermek, — monda Margit a megjegyzésen felgerjedve, — hisz már fut, és másfél éves kora daczára igen kitudja akaratát nyilvánítani. — Az igaz, mily erélylyel mondja: akarom! — kuarom! — és hogy kiáltoz, ha nem teszik meg akaratát. Nagy selma a piczike, és önfejűségét anyjától örökölte . . i — Már tavaly is nyúlt a karácsonyfa gyertyája után és egyre nevetett, — jegyzé meg kis sógorasszonyom. — És épen úgy csititgatja babáját, mint Mina étet, — monda Margit. — Láttad ezt már anyám? — Jó, hogy mást nem tanult el Minától, — jegyzé meg anyósom. — Mit? az istenért, mit? Kérdeztük egybaji- gulag. — Nem tudom, nem vagyok-e igazságtalan irányában, de az a leány nem tetszik nekem. — S mi kifogása van ellene, hisz oly szépen játszik a kis leánynyal. — Meglehet, hogy csalódom; de nekem úgy tetszik, mintha vőlegénye volna; — ‘már többször láttam őt egy férfiúval a lépcsőn álldogálni, — a leány ugyan elpárolgott, midőn meglátott, hanem — — „A virágnak megtiltani nem lehet“, és miért ne legyen neki ismeretsége, anyácskám, — mentegeté a leányt Margitom. — Nem, az nem járja, kedvesem, — vágtam nőm szavába — oly gyermekdajka, kinek kedvese van, nem maradhat házunknál. Többet gondol kedvesére, i mint a gondjaira bízott gyermekre, és ha anyánk i állítása bebizonyul, Mina el tesz bocsájtva. — De Rezsőm ... — Ezen elhatározásnál maradunk szivecském! — S ezt igen rendén találom. De majd meglássuk, hogyan állanak a dolgok, mondá anyósom. — Van-e már karácsonyfátok ? — Gyönyörű fenyőnk van és pompás süteményünk, — kiáltott fel Margitom. — Oh anyám, ez lesz életem legszebb karácsonya! — Azt elhiszem kedvesem, mert az anyának valódi boldogsága gyermeke részére a gyertyákat felgyuj- togatni, — mondá a tekintélyes asszonyság. — Hat a cselédség számára is beszereztetek már mindent? Mindennel készen vagyunk. Hisz anyuskám holnap már a szent este van, — magyarázá Margit, és ujjaín előszáralálgatva: a szakácsnénak ruha; Minának köpönyeg; a legénynek óra; — ezzel anyjához futott és valamit füleibe súgott. — J)e kérlek jó anyám, itt legyetek ám pontban öt órakor, mert a kicsikének nem szabad sokáig fenn lenni ! Karácsony estéje elérkezett! Mily örömteljes nap volt ez! Örömtől sugárzó mezőktől voltam körülvéve. Anna a konyhában nevetett, Mina a gyennek- sssobában, nőm a kosárkájában fekvő kis lánynyal enyelgett, ki a maga nyelvén mondott el sok szép történetet. Az ablakon át beTbekandikált a téli nap sugara, az egész házban fenyő, viaszgyertya és kalácsillat terjedt szét. Mennyi sietős dolga yolf a fiatal anyának. Azt se tudta, hol kezdje. A nappali szobában állt az asztal az, ajándékokkal megrakva, sokakra kellett nekünk gondolni, a mamára, sógornőmre, nőm két fivérére, kik szabadságon voltak itthon, a cselédekre és mindenekelőtt a Ids lányra. Hisz mindenki szeme csak a kicsikén fog függni, és Margitom fivérei nővérüket még mint háziasz- szonyt és anyát nem is ismerték. Ma tehát ki akart magáért tenni, minden ezüstöt felrakott és a legfinomabb asztalnemű és a baby kis fehér hímzett ruhácskája világos kék szallagcsokrokkal, volt elővéve ! — Rezsőm, Rezsőm! — Itt vagyok kedvesem! Nőm lelkendezve jelent meg, egy nyitott levéllel kezében. — Képzeld csak, Mityi menyasszony! A titkár megkérte kezét. 0 is el fog velük ma estére jönni. Nézd csak Rezsőm, itt áll. — Hisz ennek igen örülök! — Anyám Írja ezen újságot, és egyszersmind pezsgőt is küld a mai ünnepélyre. Igen kérnélek, ha még valami csekélységet vennél, tán egy szivarszipkát vagy söröskancsót az uj vőlegény számára, csak nem lehet öt az általános örömbői kibagyni. — Igazad van angyalom ! — Csak siess vissza, mert a fa feldíszítésére igénybe kell vennem segítségedet. Körülbelül három óra körül útra keltem, hogy nőm megbízását teljesítsem. Nemsokára megleltem, a mit kerestem, és az ide és oda tolongó embersereg Jközött áttörve, a karácsonyi vásárra mentem, Margitom fzámára egy ibolya-csokrot venni; örömmel gondoltam az otthon levő várakozásteljes arc kis szőke angyalomra és azon meggyőződésre tam, hogy én boldog, igen boldog halandó ví Mily szegény voltam egykor és mily dús v most, az egykori magányos, rideg, barátságtalan jutottak eszembe; egyszer egy puncs-spitzel ak a szent estét megüipiepelni és ez volt a légi karácsonyom. Többnyire egyedül, egyes ej töltöttem az estét, mert senkim se volt, ki mi karácsonyi csomagot küldött yolna, mejyneb fi tógával mulathattam volna, Egyszerre azon karácsony jutott eszembe, n Klikifc, magános legényéletem híj társát vettem- reg nem gondoltam erre a szegény kis ficzkór szolga változott és Klikjt magával elvitte; de már másnap a kutya ismét az istáidban volt, Az uj szolga nekem erről jelentést tett és hogy megtartsa-e ott. En fejemmel röviden tottam és mondtam: — Gondozd és tartsd jól. — Parancsolatjára hadnagy uram, —- moi szolga, sarkán megfordulva. Ha a kutyára gondoltam, mindig lelkiisi furdalást éreztem, ez most az egyedüli fájd pont, mely köztem és Margitom közt fele Azóta valóban nem törődtem vele. De ezen i érzelgés! Egyszerre egy hentes-boltban volt: egy jó hosszú kolbászt vettem; mielőtt az en mentem, az istállóba néztem, de az istállób Klikit, se a szolgát nem találtam. — Az utói szobaajtaja zárva volt, valószinüleg a konyhái rendelve az ünnepély rendezésére segédkezni, egy örömteljes vonitás, szaglálas, elárulták a tartózkodási helyét. — Várj csak öreg ficzkó, majd leküldöm neked szánt ajándékot. (Vége köv.)
