Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-02-05 / 8. (7.) szám

2. ) A lóavató bizottságok elnökének megválasztása.

3. ) A Rédén 1886. év végével kilépő megyebizottsági tag helyének választás utján leendő betöltése végett szükséges intézkedések meg- megtétele.

±.) A Balaton-Egyletnek megkeresése a balatoni második gőzhajó érdekében.

íj.) Özvegy Tall ián Pálné által létesített családi alapra vonatkozó számadások.

6.) A beérkezett 1887. évi költségvetési előirányzatok.

Veszprém, 1S87. évi január hó 28-án.

Véghely Dezső,

kir. tanácsos, alispán.

VIDÉK.

Papkeszi, február hó 4.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjének.)

Mottó : Romláshoz közelget az a város,

Eljő nem várt veszedelme véletlen ; Meg nem maradhat, legyen bár záros, Melyben a nép elfajult s engedetlen, Az elsők: kevélyek s kegyetlenek,

As alsók: gonoszak s engedetlenek.

(123-ik ének. 4-ik vers.)

A „Veszprémi Független Hírlap“ egy nem nagyon régi számában olvastunk egy veszprémmegyei községről, oly községről, melyben konstatálva lett a morális és anyagi süllyedés. Engedelmével én is beszélek egy másik községről. Talán nem leend a lerajzolt kép oly sötét, mint az előbbi.

Régi magyar példaszó : „Átok verte meg a magyart, mert az soha össze nem tart.“ Fájdalom, hogy e példaszó oly sokszor bebizonyult. Pedig ha némi egyetértés, összetartás van, csak egy kis községben is. kis körben is csak oly dolgokat lehet véghez vinni: minőről álmodni sem mert volna a tétlen szemlélő. *

Papkeszi községben, a. 60-as évek utólján, néhány vezér- férfiú agyában me pendült az eszme, hogy a régi — de nem roskadozó, csakis a kor intésének és a gyülekezet népességének meg nem felelő — templom helyett, ha jelenben nem is, de rövid idő alatt újat keilend építeni. Elhatározták, hogy az urasági elkülönítés alkalmával a volt jobbágyságnak jutott 100 hold erdőben levő „Csucsi tisztásának nevezett fátlan területet közös erővel feltörik, egyesek által adakozott vetőmaggal bevetik. Teremjen egypár évig a templom , építési-pénztár javára. így lett. Eredménye lett:

1. Vett telken egy, a kor igényeinek megfelelő iskolát épitett 2090 frt 64 kr. költséggel, azt tanszerekkel ellátta.

2. A község az uraságoktól a regálét megvevén. a korcsmát újra át kellett alakítani, tudott e pénztár a községnek kölcsön adni 600 frtot.

3. Vett e pénztár a községnek egy tűzi-fecskendőt 350 frt.

4. Eladó lett egy gazdának háromnegyed telke, azt e pénztár megvette 4000 írton. Jelenlegi haszonbére 494 frt.

5. A paplakot újra zsindelyeztette 300 írtért.

6. A templomot újra fedette s tisztogattatta, kerítéssel ellátta 1133 frt 42 krron

7. Ezeken kivül van jelenleg tökepénze a háromnegyed telken kivül 5029 frt 72 kr.

Ezt mivelte Papkeszin a „Csuti-tisztás“ vagyis az összetartás, egyetértés, nem egészen két évtized alatt.

Majd más oldalról belátta népünk, hogy a naponként szaporodó terheket csak úgy lesz képes elviselni, ha szakítani fog a régi kezdetleges gazdálkodási rendszerrel s a gazdászatot újabb, czélszerübb s több jövedelmet adó alapra fogja fektetni. Ezideig különös figyelmét az állattenyésztés, illetve nemesítésre irányozza. E téren, mint apostol, első helyen áll a község értelmes bírája Kovács József, kit a veszprémmegyei gazdasági egyesülét díszoklevéllel tüntetett ki, e téren való működése elismeréséül. Valóban szép az egyesülettől; de még szebb, hogy : ki van érdemelve. — Büszke lehet rá, aki kapta, ép úgy, mint a liarczos, vitézi érdemjelére. De vannak mellette többen is.

1885-ben hozatott községünk Kapuvárról egy magyarfaju tenyészbikát; ugyanez évben két darab — kis-jenői és mezőhegyes! — kan sertést.. Ugyanez évben folyamodott a község lóapa állatokért. Mit meg is kapott.

Itt az érdem oroszlánrésze oly egyéneket illet meg, kiket megnevezve, szerénységüket sérteném meg. De nem mulaszthatom el a „Veszprémmegyei gazdasági egyesület“ pártfogását megköszönni. Nézzük az eredményt.

Az 1886-ik év október 3-án községünk területén a „Veszprémmegyei gazd.-egyesület“ tenyészállatkiállitást rendezett.

Disz-oklevelet kaptak : a községi tenyészbikákért, és a községi kansertésekért.

Bemutattatott 36 darab magyarfaju tenyészmarha és 26 darab sertés. Tulajdonosai közül pénzbeli jutalmat nyertek : a) tehenekért 1-ső dijat Szűcs Nagy Ferencz 7 darab ezüsttallért ; 2-ik dijat Baranyai Sándor 4 darab ezüst-tallért; 3-ik dijat Szeness Imre 4 darab ezüst-tallért; 4-ik dijat Baka Lajos 15 drb ezüst-húszast; 5-ik dijat id. Csusi Gábor 5 frtot; b) bikáknál : Ujfalusi Csusi János 15 darab ezüst- húszast ; c) üszőknél: 1-ső dijat Kovács Ferencz 5 darab tallért; 2-ik dijat Baranyai Mártou 10 darab húszast; d) sertéseknél: 1-ső dijat Kasza Sándor 8 frtot; 2-ik dijat Szabó János 5 frtot; 3-ik dijat Kovács József 5 frtot; 4-ik dijat Almási József 10 darab ezüst-húszast; 5-ik dijat id. Csusi Gábor 3 frtot.

Az itt elsoroltak mind papkeszi-i lakosok, egynek kivé- telével, polgárgazdák.

1885-ik évben alakult községünkben a „Gazdakör“. — Alapszabályai szentesitvék. Ezidöszerint kebelében van 10 alapitó, 24 rendes, 13 pártoló tag. Alakult azért, hogy a földmivelés és állattenyésztés okszerű alapra fektetve legyen a községbeli kisbirtokosoknál; hogy egymássali társalgásban, szellemileg is haladjon a korral; hogy népünket összejöveteleink rendezése által a korcsmától távol tartsuk. — Járatja a kör a következő lapokat és gazdasági folyóiratokat : „Veszprémi Független Hírlap“, „Budapesti Újság“. „Képes Néplap“, „Világ-Krónika“. „Üstökös“, „Borászati Lapok“, „Mezőgazdasági Szemle“, „Földművelési érdekeink“. „Magyar Gazda“. „Gazdák Kalauza“ és „Hasznos mulattató“. Ez utóbbiak a „Veszprémi gazdasági-egyesület“ ajándékából.

Öröm látni, hogy a „Gazdakör helyisége zsúfolva van s egy korsó friss viz mellett, saját dolgairól értekezik, t. i. a gazdászatról, esti tiz óráig is, mig ellenben a korcsmáros elszökni készül.

Felemlitésre méltó még a papkeszi-i amerikai szőllő- telep is. Egy kát. hold beültetve, jól gondozva. Tudván, hogy egy község, ha kísérleténél megbukik: könnyebben elviselheti, mintha egyes ember kísérletez.

Községünk folyamodott a n. m. magy. kir. földmivelési miniszterhez amerikai szőllővesszőkért. Szives közbenjárásra ajándékozott 9000 szál „Riparia souvage“ veszszőt. — Ha i sikerül : a siker első sorban minket illet. Há nem sikerül: legalább mások tartózkodni fognak a kisérlettételtől. — A szőllő-iskola első sorban a község, másodsorban a „Gazdakör“ ápolása alatt áll.

E „Gazdakör“ tartott múlt hó 30-án egy zártkörű táncz- vigalmat, pénztára gyarapítása czéljából. Á rendezett mulatság Kovács József gazdaköri elnök ur házánál gyönyörűen sikerült. Nemcsak helybeliek, hanem a vidék is szépen praesentálta magát. Három vármegyéből volt vendégünk. Szabad legyen a jelenvoltak közül nehányat megemlíteni: Tatay Lina (Veszprém), Szűcs Etelka (Vilonya), Dobray Ilka (Várpalota), Medgyaszay Klárika (Csajágh), Szenes Póli (8z.- Kir.-Szabadja), Puskás ” Lidiké (Vilonya), Kovács Mariska, Takács Róza, Szeness Sarolta, Sperg Gizella, Csusi Eszter, Csusi Mariska. Csusi Lina, Zsoldos Mariska. Vörös Lidiké stb.— Asszonyok: Szűcs Béláné. Csajághy Jánosné. Tatay Sámuelné, Medgyaszay Zsigmondné, Jákói Pálné, Puskás Sándorné, Takács Mártonná, Kovács Józsefné (háziasszony , bálanya), Kovács Ferenczné, Varga Dánielné, Baka Dánielné, Baka Józsefné és Ferenczné. Csusi Dánielné, Sperg Domon- kosné, Soós Lajosné és Dánielné, Bognár Lajosné, Baka Lajosné stb.

A tánczvigalom tiszta jövedelme lett 35 frt.

Felülfizettek: Varga Sándor 1 frt, Hetts Ferencz 1 frt, ifj. Vörös József (B.-Füred) 60 kr.. Somogyi Gábor (B.-Füred) 6Ö kr., Siskey Lajos (B.-Füred) 60 kr.. Sperg Domonkos 60 kr., Jákói Pál (Inota) 1 frt, Puskás Sándor (Vilonya) 50 kr., Tatay Sámuelné (Veszprém) 60 kr., Csusi Gábor 1 frt. Csusi István 1 frt, Ujfalusi Csusi János 50 kr. Szűcs Istvánná 1 frt. Kovács Ferencz 50 kr., Soós Lajos 30 kr., Bognár Lajos 25 kr., ifj. Baka Ferencz 50 krt.

A nők a szünóra alatti vacsorát maguk rendezték s hozzá az étkeket ingyen adták össze. Vacsoráért az fizetett, aki akart, annyit fizetett, amennyitakart a kör pénztára javára. Mégis befoly t az ételekből 16 frt 8 kr.

A mulatság a legszebben lefolyt reggelig a veszprémi egyik zenekar lábalá húzott csárdásai között semmi kellemetlenség nem jött közbe, úgy. hogy mind a vidékiek, mind a helybeliek egy kellemes emlékkel oszlottak szét.

íme az összetartás, egyetértés anyagi és szellemi jutalmat ád !

Az összetartás, egyetértés oly recept a mai válságos időkben, hogy csak ezzel és ez által boldogíthatunk kis, úgy nagy körben. Sőt a haza is úgy viríthat fel.

Utolsára megsúgom a tek. szerk. urnák, hogy ez a nép számban is gyarapszik, mert az elmúlt 1886-ik évben 31 születési eset ellenében csak 14 halálozás volt nálunk.

Teljes tisztelettel vagyok a tek. szerk. urnák stb. stb.

Szeness Imre, ev. ref. lelkész, a „Gazdakör“ alelnöke.

A vásártéri rablógyilkosság.

— Saját tudósítónktól. —

Azon rablógyilkosság, melynek özv. Manovil Gáspár né esett áldozatul, vasárnap reggel városszerte a legnagyobb izgatottságot keltette.

Vasárnap kiadott rendkívüli lapunkban elég bőven megírtuk, bogy mi módon lett a rablás végbezvive.

Alig vitte szét a táviró a véres esetet az ország minden irányába, midőn a gyilkost utolérte a Nevnezis.

Ma már a gyilkos a helybeli törvényszék börtönében fogva van. Az elfogatás hétfőn délelőtt történt. A gyilkosságot minden valószínűség szerint K o h n Lipot hírhedt fővárosi betörő és zsebmetsző követte el. Kohn- nak nagy neve van a főváros bűn-krónikájá- ban, már több ízben volt büntetve s jelenleg is országos körözés alatt állott.

lvohn Lipót 35 éves, izraelita vallása, pápai vagy nagy-kanizsai illetőségű, tanult szabó, azonban e mesterséget felszabadulása óta nem űzte, ha csak a zsebmetszést nem hozzuk összeköttetésbe a szabászattal, illetőleg a szabó-mesterséggel.

A gyilkosságról és az elfogatásiad a következő érdekes részleteket tudathatjuk.

K o h n Lipót ismert fővárosi betörő és zsebmetsző pénteken reggel megjelent Grosz

L. fővárosi kávésnál és felhívta, hogy nem akar-e nagyobb mennyiségű ékszert vásárolni, mert ő tud egy helyet Veszprémben, ahol olcsó árért lehet drága ékszerekhez jutni. Grosznak, ki ismerte a madarat tolláról, gyanúsnak tűnt fel lvohn e nyilatkozata. Kohn ekkor Grosz előtt Weisz Lipótnak mutatta be magát. A gyanú alapján Grosz jelentést tett báró S p 1 é n y i Ödön detek- tiv-főnöknél, aki Grosz kávést megbizta, hogy utazzék a nevezett egyénnel Veszprémbe, az alatt az űrügy alatt, hogy az ékszereket megveszi. Meghagyta neki, hogy az ékszereket vegye át, az állítólagos Weiszot pedig játsza a veszprémi rendőrség kezére.

Splényi tudta, hogy Weisz Lipót, recte Kohn Lipót, ha nem is Veszprémben, de valahol a fővárosban rabolt ékszereket fog eladni. Splényi megbízottja ug}7 tett, a mint mondták neki. Szombat délben a gyorsvonattal Veszprémbe érkeztek. Ekkor Kohn Lipót azt mondá Grosznak, várjon a restau- ráczióban az állomásnál d. u. 2 óráig, a mikor is átadja az ékszereket olcsó árért és azzal eltávozott. Grosz várt két óráig, várt estéig, de Kohn nem jött. Vasárnap délelőtt midőn a városban villámgyorsan elterjedt a rablógyilkosság hire, a vasúti állomás főnöke is értesült a gyilkosságról s feltűnt neki Grosz, ki már szombat dél óta mászkált az állomáson (természetesen Kohnt várva), és jelentést tett a rendőrségnél, mire Fejes Antal rendőrkapitány Groszt letartóztatta, azonban ez magát igazolta.

Ugyanis még a délelőtt folyamán több távirat intéztetett Splényihez, a ki visszatá- viratozta, hogy Grosz az ő megbízottja, így Groszt szabad lábra helyezték.

Kohn Lipót, midőn Grosztól elvált, egyenesen Vörösberénybe ment Kovácsicsékhoz. Itt összebeszélt lvovácsics Eszti nevű kedvesével, a kivel egy Ízben már öt évig be is volt zárva és délután 2 óra tájban hazulról eltűntek. Este történt a rablógyilkosság, melyet bizonynyal ők ketten követtek el, a mit az orvosi vélemény is bizonyít. Hogy ők követték el a rablógyilkosságot, bizenyitja az a körülmény is, miszerint Kovácsics Eszti egy évvel ezelőtt szolgálói minőségben alkalmazásban volt özv. Manovil Gáspárnénál s igy ismerős volt ott.

A gyilkos ma már fogoly. Grosz leírta Weisz képét, a leírás összevágott Kohn Lipót arczképével, minek következtében Fejes Antal rendőrkapitány a rendőrséget egyesítve a csendőrséggel, a legnagyobb szigorral megindította a nyomozást. Fejes Antal kapitány és M a u c s Gusztáv csendőrszakasz- parancsnok-helyettes hétfőn reggel 3 rendőrrel és csendőrrel Vörösberénybe hajtattak, a hol a Kovácsicsék szülői házában Kohnt meg is csípték kedvese társaságában és őket erős fedezet alatt özv. Kovácsics néval és Rózsa leányával a veszprémi börtönbe

kisérték. Kohu tette magát, mintha egészei ártatlanul tartóztatták volna le. Eközben megérkezett a gyilkosság hirér Splényi detektivfőnök, Boda János detek tivvel, de ekkor már az elfogatás megtörténi Splényi az első kihallgatáson jelen voll később keresztkérdésekbe vették Kohnt, k zavarba jött s alibijét nem tudta kimutatni azt mondta, hogy7 pénteken jött, holott szom baton utazott el Budapestről, s azt állította hogy egyes-egyedűl. Másnap reggel Köves Jáno vizsgálóbíró Kovácsicsék lakásán Vörösberény ben házkutatást tartott, de az eredmény titokban tartják. Különben a lakást tovább intézkedésig zár alá helyezték. Tudva van hogy karácsonykor Kovácsicsék czimére égj ládát küldött, de hogy az mit tartalmazott ezideig nem tudni. A vizsgálat a legnagyobl titokban folyik a lehető legnagyobb szigorral

Egy másik tudósítónk a következő érdekes adatokat közli:

Budapesten a Ferencz-József-rakparton lakit Grosz Leó nevű kávémérő.

Ennek az üzletébe beállított a múlt hél elején egy a tulajdonos előtt ismeretlen egyén s azt ajánlotta Grosznak. hogy7 vegyen át tőle ékszereket eladásra, csakhogy az átvételnek vidékén kell megtörténni. Grosz Let az ajánlatot közölte feleségével s másnap jelentést tett erről a rendőrségnél is, hol azt az utasítást nyerte, hogy csak menjen el a kérdéses emberrel vidékre s ha majd átvette tőle az ékszereket, akkor fogassa el

Pénteken beállított hozzá az ismeretlen ember s jelentette, hogy utazhatnak. Szé- kesfejérvárott az ismeretlen akarata szerint kiszálltak, megszálltak a „Fekete sas “-ban s másnap (szombaton) reggel Veszprémbe jöttek a vasúton.

— Helyben vagyunk, szólt Groszhoz embere, mikor leszálltak a vonatról.

Grosznak volt egy fehér vászon kézitáskája; ezt elkérte tőle az ismeretlen, és azzal az utasitással hagyta a vasúti vendéglőben, hogy várjon ott rá estig, akkor majd meghozza az ékszereket. Grosz Leó várakozott. Délután azonban hosszas várakozása s gyanús modora feltűnt a vendéglősnek s beizent Veszprémbe a rendőrbiztoshoz.

Ez nyomban kiment a vasútra s Grosz Leót előfogta, hogy mi járatban van. Grosz azt mondta, hogy ő a budapesti rendőrség küldötte, de mivel semmi igazolás nem volt nála, Dóczy rendőrbiztos letartóztatta. Grosz arra kérte a rendőrbiztost, táviratozza meg nyomban a budapesti rendőrségnek, hogy ő le van tartóztatva.

Éjfél után az a távirati válasz érkezett, hogy Grosz Leótól az ékszereket vegyék el, azután bocsássák szabadon.

Korán reggel Fejes Antal rendőrkapitány vallatóra fogta Grosz Leót, hogy miféle ékszerekről van szó a táviratban. Erre Grosz mindent elmondott, de azt nem tudta megmondani, hogy ki az, akivel Veszprémbe jött. A kapitány által felmutatott arczképek közül azonban egyben utitársára ismert.

Ez az arezkép volt K o h n Lipót fővárosi zsebmetsző és betörő arczképe, kit Fejes rendőrkapitány már régóta ismert. Éppen szabadon akarták bocsátani Groszt, mikor jelentették a hivatalban reggel 7 órakor, hogy özv. Manovil Gáspárnét meggyilkolták.

— Jó lesz, jó, legalább nyugodtan alhatik az ember — hangzott utánnam midőn revolverem elő- keresésére indultam.

Forrott bennem a méreg. Minő szívtelenséget rejthet mélyében egy ilyen női szív! Egy rongyos papucs miatt ily lármát csapni.

— Fíilöp! kiáltottam szolgámnak — vedd a kutyát és vidd le az udvarba — rögtön utánnad megyek.

Ftilöp a fegyverre szegezett tekintettel halott- halványan közeledett felém.

— Klikit — a mi Klikinket? rebegte ő.

Nem bírtam neki felelni.

— Hadnagy uram — —

— Lódulj! le vele.

— Hadnagy uram ! ajándékozza a kutyát inkább nekem — mondá kérőleg reám tekintve a szolga — Ígérem hogy nem fog ide feljönni, jó fogok vele bánni!

Ezzel lehajolt és a kis bűnöst karjaiba vette, ki épen szerelmi ömlengéseit akarta megújítani, és az ő általa előidézett jelenetről tudomást sem látszott venni.

— Nem bánom — legyen hát a tied, de lódulj vele.

— Köszönöm hadnagy uram, — igen szépen köszönöm.

íróasztalomhoz ültem; a töltött fegyver előttem hevert, szivemben keserű fájdalmat éreztem, — nem éppen a kutyáért, — oh éppen nem ő érte egyedül.

A folyosó ajtaja kinyittatott, — a szolga hangját hallottam. Jöjj, Kliki jöjj. Ugyanazon perczben ajtómon kaparás, vonitás — és rögtön reája az uj tulajdonos egy elfojtott káromkodása hallatszott. Most emeli valószínűleg karjaira. Rövid nehéz lépések hallatszottak és négylábú kis barátom elhagyott. Utálatos érzet!

Fsak ne mondtam volna, hogy a kutyát szeretem. De ő is csak asszony és ennek következtében féltékeny ! De mindenek fölött nehezemre esett, hogy jellemében csalódtam. De mit csináljak P Megzavarjam boldogságom hajnalát, azzal, hogy akaratomat mindenáron érvényre emeljem ! Házasságunk negyedik hetében már a zsarnokot játszani?! Egy bájoló nő hatalma ellen küzdjek, kinek segédkezésére egy

tekintélyes anyós áll minden pillanatban rendelkezésére ? Lehetetlenség! Én a nők irányában mindig kíméletes voltam, hát még tulajdon nőm iránt! És végre is kutya és béke között kell választani — hamar lehet határozni. Talán belátja igazságtalanságát? Talán azon egyének közé tartozik, mint például Z. báróné, ki görcsöket kap, ha kutya közeledik feléje.

Talán .... De végre is nőm irányomban illetlenül viselte magát és engem mélyen megsértett. Ha ő nem közeledik, én ugyan be nem teszem lábam szobájába, mert meg kell neki egyszer és mindenkorra mutatni, hogy ki az ur a házban!!

Egy könnyű lépés lebeg a küszöbön át és két puha kar fűződik nyakam körül. Egy hús arcz simul égő arczomhoz.

— Ne haragudjál kedves édes férjecském; ugy-e megbocsájtasz. Rezsőm, agyonlőtted őt?!

— Nem ; Fülöp elkérte, neki adtam, elvitte magával.

Komoly tekintetét vetett reám.

— 8 valóban oly nehezedre esik ezen kutyától megválni, hogy lehet az Rezsőm?! mondá nőm őszinte felháborodással. Tudod-e, hogy vétek oly szeretettel egy állaton csüggni, anyám azt oly sokszor mondá . . .

— Nem oszthatom nézeted, nincs fogalmad, mily becses tulajdonok lakoznak egy ily néma teremtésben ; oly tulajdonok, melyekről sok ember példát vehetne, — feleltem hangnyomattal.

— Nos, halljuk, minő előnyökkel dicsekedik tehát ezen papucsemésztő pára? — kérdé nőm, nevetésében kezeit összecsapva.

— Oly ragaszkodó hozzám.

— Az vagyok én is. — Erősité tréfásan, csókot nyomott homlokomra.

— Okos és hű.

— Az én is vagyok--------—

— Mily balga vagy Margit.

— Igen, igen, mert én szeretlek téged, te, te kutyapártoló. Neked Angolországban egy kutya- menház igazgatójává kellene lenned !

És a nöcske nevetett, csókolt és ismét nevetett, az én homlokomról is eltűntek a fellegek. És pedig — mégis . . ,

— Isten veled — Klikim! én az életet máskép képzeltem !!

A béke angyala a házban, — a kutya pedig az istáló és az inas-szobában lakott. — Eleinte el-el szökött uj gazdájától és órahosszáig feküdt előszobánk ajtaja előtt, türelmesen várva, mig az ajtót valaki felnyitja. Itt leltem öt egyszer a legelhanyagoltabb állapotban. Fekete, fényes szőre poros volt, szeme könnyezett, mert szeme gyulladt volt. Öröme szivreható volt, midőn hűtelen gazdáját megpillantotta.

— Nyomorult! hogy tartod te ezt az állatot, — támadtam meg jelenlegi gazdáját, — mily elhanyagolt állapotban van ezen kutya.

— Hisz egész nap a szénán fekszik, hadnagy uram, de biz a vasárnapokat kivéve nincs sok időm kefélésére.

— Szemgyuladása van, az állatorvosnak kell megmutatni. Tán enni sem kap rendesen ?

— Kap a mennyi tőlem kitellik. De Anna a legkisebb csontot is összerakja és inkább eladja, minthogy a kutyának juttatná. Az ételmaradékot azt meg rokonának a zöldséges asszonynak dugja.

— Úgy áll a dolog?

— így biz én csak burgonyával tartom; az meg tetszik tudni nem kedvencz eledele.

— Mától fogva a kutyának lóhust fogsz venni.

— Parancsolatjára hadnagy uram — de — tán jobb volna, ha csak a burgonyára fanyarodna, mert én biz otthon nem tarthatom húsfélével — tévé vontatva utána.

Igaza volt — hisz én elajándékoztam öt! Bárcsak inkább agyonlőttem volna, szegény, szegény kis Klikim!! Hátha mégegyszer Margitom szivére intézek támadást?

Kedves barátságos szobájába léptem, az ablaknál ült — vart — oly szorgalmasan dolgozgatott, hogy arczai csak úgy égtek.

Az ablaktáSláihoz a tavaszi eső cseppjei verődtek, az utczánkat szegélyező hársak legszebb zöld színben pompáztak, az asztalon álló ibolyacsokor kellemes illatot árasztott.

Mint mondám, egy iczi-piczi kis felöltőn oly igyekezettel dolgozott, hogy alig ért reá nekem kezét

nyújtani, hanem azért mégis boldogságtól sugárzó tekintetet vetett reám.

— Margitom, ha fiunk lesz, annak kutyájának is kell lenni — nem gondolod ezt te is? kérdém véleményét kutatva.

— Isten őrizzen Rezsőm! Ha te abban a véleményben vagy, hogy fiunk mindent elnyer, a mire vágya van, úgy rendkívül csalatkozol. Látom, hogy magamnak kell majd őt nevelni.

— Eleven, sőt csintalan legyen, csak alamuszi ne, mert azt ugyan kikérném magamnak.

— Erre a kutya nem elkerülhetetlen szükséges. Az én fivéreim sem alamuszink és nem emlékezem, hogy az egyiknek vagy a másiknak kutyája lett volna. Ha éppen nem lehet el kutya nélkül, úgy egy nagy neufundlandi kutyát szerzünk neki; az oly szép kép, egy szőke gyermek és egy nagy fekete kutya.

— De Margit, a neufundlandi kutyák a hűségnek nem éppen példányképei.

— Ah Rezsőm, tudom már hova czélzasz! te ismét arra a kis szörnyetegre gondolsz, kit legénykorodban bírtál és kiért először életünkben összeszólalkoztunk. De én már egyszer kijelentettem, hogy nem szenvedhetem, de nemcsak azt, hanem épen semmi más kutyát, — még neufundlandi kutyát sem.

Egy perezre azon gondolat czikázott át agyamon, hogy egyszerűen a parancsot adom ki, hogy a kutya egyszer és mindenkorra a házban marad; de még jókor jutott napamasszony figyelmeztetése eszembe, hogy nőmmel jelenlegi állapotában a legkíméletesebben bánjak, és másodszor a szegény kutyának sem tennék vele szolgálatot, hisz háztartásom szépneme, a szakácsnétól kezdve az úrnőig, mind ellenszenvvel viseltetnek iránta. S mindezek ellen harezra kelni nem érezék magamban elég erőt! Tehát az okosabbik enged.

— Jó, jó, Margitkám, a kutyáról nem lesz többé említés téve, — mondám, a legnagyobb sietséggel a szobát elhagyva.

(Folyt, következik.)

_