Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-12-24 / 59. szám
Veszprém, 1S87 Hetedik évfolyam, 59. sz. Szombat, deczember 24. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP _______ ■- ■■■■■—.---- • - El őfizetési árak: Egész évre..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. Egye s példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ZbvCegrjelen. rn.In.cLen. szomloaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = HIEEETÉSEK ÉS a kiadóhivatalban fogadtatnak el. - Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2 7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a, „Veszprémi Független Hírlap“ 1888-ik évi nyolczadik évfolyamára. Nyolcz nap múlva nyolczadik évfolyamába lép a „Veszprémi Független Hírlap“ Tanulságos, válságos évek voltak azok. Kiállotta a megpróbáltatások minden nemét, küzdött ismert és ismeretlen ellenséggel ; osztott és vett ezernyi sebet s elviselte azokat erős szív vei, mint az edzett katona — panasz tál an. Tudtuk ezt a végzetünket nyolcz év előtt. Elkészültünk arra. Benne van az ember- s a lélekismeret katekizmusában, bogy minden elvnek ellenelve, — minden meggyőződésnek ellenérve, — minden jóravaló törekvésnek visszavonása — s minden actiónak reactiója van. S ha ez igy van a közéletben, mennyire inkább a szellemi világban, az eszmék morális küzdelmében! Mert azok mozgatják a világot — az eszmék. A világeszmékországokat rengetnek meg, nemzeteket dühitnek egymás ellen; inig a társadalmi eszmék a társadalmi élet con- solidálását, a polgári társaság morális életét -- a közérdekek, a jócselekedetek, a kegyelet, a vallás, <a könyörület müveit ápolják s ültetik a jó szivekből ezerek szivébe! Ez föladata a magyar vidéki sajtónak — s ennek a hivatásnak a tudatában vettük kezünkbe az eszmék fegyverét, a tollat nyolcz év előtt, hogy megalapítsuk a „Veszprémi Független Hirlap“-ot. Az elmúlt évek, a nyolcz évi szellemi harcz krónikája, tanunk arra, hogy kezdettől máig változatlan irányban, hű maradt a hírlap e hivatásához — s cziméhez. Független volt meggyőződésében, el veiben. Kitárta lelkét, midőn a köziigyekets a szegényeket védte, nem keresve nagyúri kegyet, olcsó dicsőséget s nyugodt szívvel fogadta az üldöztetést, a sebzett ellenségek titkos támadásait. Az ünnepelő, felköszöntő toast s a sajtófogságra szóló bírói ítélet egyaránt hangzottak el fölöttünk. Nem hagytak nyomot sem szivünkben — sem a hírlapon. Ami pályánk ki van jelölve ezen az utón. Akik méltánylattal vannak ez irány iránt, azok mindig támaszunkra voltak s lesznek ezután is. Ez a hitünk. Akiket a visszavonás, a magánklikkek erdeke, utunk ellenébe hoz — azok gyűlöletével nem vesződünk. Az benne van a független emberek programjában, Nec aspera terrent. Mint újság: teljes tükrét adja a vármegye közéletének. Gazdag hírrovata van; levelezői, távirati tudósitói vannak a lapnak a megye minden részében. Az élénk tárczarovat s Gyerki ór sophismái kedélyderitő olvasmányt nyújtanak; az irány- és vezérczikkeket az egész magyar sajtó méltányolja. Vidéki hirlaptársaink nagyrészt utánnyomatják azokat. Értesítéseiben gyors. Azt látja közönségünk, hogy e tekintetben a vidéki sajtó nem versenyezhet velünk. A kiadóhivatal s a hírlap külön könyvnyomdája, rendkívüli hírlapok kiadását s távirati költségeket nem sajnál — a fontosabb események azonnali közlésére. S a jövőben, a fejlő eseményekhez képest, ezentúl még nagyobb áldozatokat hozunk — a hirlap tártál misagara nezve. A művelt olvaso közönségnek hírlapi igénveit mi bízvást ki fogjuk elégíteni. Ezzel kérjük viszont a megye müveit, független gondolkozásu polgárságának szives támogatását s beajánlását ismerőseik körében. S ezzel nyitjuk meg a hirlap nyolczadik évfolyamát! Veszprém, 1887. karácsonyestején. „Veszprémi IF’-ÜLg'g'etlen. Hírlap“ szerkesztősége. Előfizetési áraink: Január—deczemberi (egész évre)..............................................G frt___ Ja nuár—júniusi (fél évre).............................................3 frt ___ Ja nuár—márcziusi (negyed évre).............................................] frt 50 kr. Ama szives olvasóink, kik a hírlapra 3 uj előfizetőt (akár negyedévre is) gyűjtenek, Kompolthy Tivadar alábbi müveiből, két müvet választhatnak, melyeket díjmentesen küldünk czimükre: Tengeren és szárazföldön (Tengerészeti útirajzok) I. kötet (Bolti ára 1 frt.) Dalok a tengerről (Költemények) I. kötet (Bolti ára 1 frt 20 kr.) Vészmadár (Cooper angol regénye, fordítás.) 111. kötet (Bolti ára 2 frt 40 kr.) Amerikában (Amerikai naplójegyzetek) 1. kötet (Bolti ára 1 frt.) Veszprém, 1887. decz. 24. „Veszprérai ^VLg-gretlerL Hirla-p“ kiadóhivatala. Karácsonykor. Veszprém, 1887. decz. 24. (K.) A nagy dóm mélaszavú harangjai is- i inét megkondulnak, a legszentebb ünnep hálaimáira hiván az embereket. Bíborban száll ma le a téli nap. Karácsony este van. * Nem a kiváltságos kereszténység, — nem az egyes felekezetek ünnepe van ma. Ez a polgárosult társadalom, az emberiségnek. a szabadság s a testvéries szeretet- : uek: a világ megváltatásának 1888 éves jubileuma. Akkor született meg az Isten-ember, ki I az emberi agyakba világosságot; az emberi szivekbe melegséget hozott . . . kinek büvös- varázsos égi szózatára rombadőltek a sötétség bálványai, a vad indulatokat nemes, magasztos érzelmek váltották föl, az erőszak helyébe fenkölt Szeretet — s a tévhit országainak zsarnoksága helyébe polgárosult né- , pék, alkotmányes nemzetek szabadság-szelleme lépett. Aki úgy alakította át a világot, ily nemes útra vezérelte az emberiség millióit — az csak Ö lehetett. 0 — az Istenember! ifi Micsoda magasztosság, mily feuköltség rejlhetik amaz isteni tanban, amelyet a Megváltó hirdetett ! Hogy a világ e rövid periódusában tért hódított az egész világegyetemben. Hogy meghódolt neki az egész polgárosult föld s érvényt nyert minden vallásban, erkölcsben s minden országok alkotmányában! Hogy a vakhit tért vesztve, társadalmai szétzüllöttek s elnyelték azokat az Istenember egymásután keletkező roppant birodalmai! Bizonyára égi szózat az s a jobb rész, az emberi erény, a nemesnek, jónak égi vágya, melyre az Istenember ami sziveinket megtanította: nem e földről való. Kútforrása az égben van. Az öröktől fogva való Szeretet honában, mely ép oly végtelen, halhatatlan — mint ami lelkünk, mely onnan eredett, s az örökéletre oda vissza száll. Gloria in excelsis ! * Lehallik ismét az ősi vár fokáról, a Megváltó csarnokából, a papok ájtatos zsolozsmája, ide le hozzánk — az élet gondjaitól g örnyedő, fáradó-küzködő néphez s a házak családai maguk köré gyűjtve a kicsinyeket, imára rakják össze kezecskéiket s megtanítják őket arra, hogy mi történt ma 1888 éve. S mig a kicsinyek, a Megváltó serdülő nemzedéke, piczi szivükbe vennék az égi erények első harmatcsöppjeit — mintha ismét hallanék a magasságbéli szférák angyali karát: a do m-ból kihallik az éjféli dicsének magasztos Glóriája, hogy égi ihlettől érezzük melegülni sziveinket... és nincs agyunkba se gond, se keserűség, sem aggó- ( galmas bánat többé. Karácsony este van ! * Ne bántsa ma lelkünket az élet keserve. Ne zaklassa agyúinkat semmi gond. Meggyőzzük hiszen a gondokat és meg- birunk a létérti nehéz küzdelem keservével — hahogy azon az utón járunk, amelyet a mai nap szentséges emléke nekünk kijelöl. Az ellenségek boszuja. rágalma, — a kenyéririgyok kapzsi hajszája, a gonoszak vért és becsületet szívó ármánya: ma ne rágjon lelkűnkön. Az életvivódás sivár pusztaságán legyen oázisunk ez a mai nap. Ne lássunk mást, mint szegény kicsinyeink örömsugáros boldog arczait s ne legyen szivükben más — mint a jócselekedet magasztos vágya. * A szeretet nagy világünnepére kondulnak a méla harangok. Gloria in excelsis! Nyílt levél a veszprémmegyei 1848/49 honvéd egylethez. Jeleseinkkel rendesen ugyr vagyunk, hogy csak holtuk után ismerjük őket, méltányoljuk érdemeiket és emelünk nekik szobrot. De mig éltek, feledve valának, s nem egyszer történt, hogy a létért való küzdelemben, a legutolsó napszátnoskint barczoltak, s néha éhen vesztek el vagy pedig az elfeledés keserű érzetében lehangolva, szétzüllöttek. Belizár, Konstantinápoly hőse, elárul- tatva, s szemétől megfosztatva, mint vak koldus kereste kenyerét. Dante számkive- tésben halt meg. Cervantes börtönben, Izaás koldustarisznyával járt; Jób szemétdombon kentergett, Hornért életében semmibe se vették, s éléskamrája az éhség volt. Petőfi a csatatéren halt meg. s mig élt, gúnyolták. S ezreket lehetne felhozni, akik hazájoknak rendkívüli szolgálatokat tettek, s mégis — élve elfelejtettek. Pedig egy hősnek, vagy egy lángelmének nincs irtózatosabb temetése az — elfeledésnél! . . . Ez egy naponkinti meghalás, a vértauu- ság minden kínjaival. E fájdalom annál nagyobb, ha ahhoz még a hálátlanság erős gyanúja fészkelődik. Mert hálátlansággal fizetni vissza a jótéteményt: oly bűn, melyre Seneca szerint az emberek nem szabtak büntetést, mivel annak megbüntetését csak a legigazságossabb istenek képesek kellő szigorral fenyiteni. A magyar nép az ö nagyjai iránt soh- sem volt hálátlan. De néha megfeledkezett rólok, mivel ezek félrevonult szerénységükben nem adtak életjelt magukról vagy mert nem mertek élni a mai világban divatos reclám- mal. Hallgattak, de dolgoztak, mint a csermely, mely vidékeket öntöz, de nem zúgtak mint egy óriási folyam, mely medréből kiöntve, nem öntöz, hanem pusztít és temet. ■lí * * Klapka György tábornok, Komárom hőse, szabadságharczunk egyik legdicsőbb, s legtisztább alakja, tavaly kiadta „Emlékiratait“. Az első kötet megjelent. A közönség hallgatott: mintha csak egy deákgyerek- röl lett volna szó, aki első versével próbálja az első szárnycsattogást. A sajtó is hallgatott; legalább nem úgy szólt, mint a jeles mű megérdemelte volna — a reklámok aludtak, s igy történt, hogy a mű megjelent ugyan, de a szerző tetemes áldozatával. A tábornok ur nincs olyan helyzetben, hogy irodalmi vállalatokba dobja nagyon is kimért megélhetési szükségletét. Szelíd lel- külete pedig épen nem olyan, hogy zajt csináljon maga mellett, a maga érdekében. Ha a hazának szüksége volna kardjára, bizonyára első volna, ki azt kirántaná, de legutolsó, ki azt önmaga mellett fölemelné. Így van a dolog művének II. kötetével, melyben a legérdekessebb és sehol és senki által nem használt okmányokkal találkozunk. A nemzeti műveltség és történelmünkre nézve, hol a legdicsőbb eseméuyek festetnek le, vétek volna, de szégyen is, ez okmányok elvesztése. Amit tehát a tábornok ur szerénysége s anyagi helyzete nem enged, azt tegyük meg mi a szövetkezés által. „Vállat a vállhoz az ég alatt, s nincs ki le döntse a sziklafalat.“ Szövetkezzünk ! Komáromban, 1849. okt. 4-én 35 ezer honvéd kapitulált. Ezeknek életét, vagyonát és becsületét Klapka tábornok mentette meg! Ha ennyi honvéd közül csak egy tizedrész is él még, s áll ki a síkra: a mű meg van mentve. Alulírott, mint közvetetten megbízott Lapunk mai számához fóliv melléklet van csatolva.
