Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-12-03 / 56. szám
Erre Koós ezt válaszoló: Veszprém, 1887. november 16. Tisztelt Vezérigazgatóság! Folyó évi november hó (kelet nélkül) 984. sz. a. kelt értesítésre vonatkozólag: kölcsönigényeim ügyében minden nehézséget elhárítandó, van szerencsém kijelenteni, bogy én már 8 és fél hónap óta vagyok jelentkező s igy azt hiszem — hogy a legrégibb kölcsönjelentkező én vagyok: mert, ha más pénzintézet legkésőbb 3 nap alatt számítolja le a váltót, akkor a mi szövetkezetünk sem várakoztathat senkit 3 hónapon túl. Kijelentem végül, hogy ezúttal már nem 500, hanem csak 100 (egyszáz) frtnyi kölcsönt kérek, melynek leszámítolását most már bizton várva, beküldőm a szabályszerűen kiállított váltóürlapot. Teljes tisztelettel Koós János. Azonban a biráló-bizottság e levélre értesítést nem küldött, sok sürgetésre Írták e választván szerencsénk értesíteni, miután ez ideigköte: lességének eleget nem tett, a kölcsön ügyében a biráló-bizottság kölcsöne kiutalványozását elmarasztalta“. Pedig a szegény ember pontosan fizette a tagsági dijat s uem igazaz a vád, mintha kötelességének nem tett volna eleget, egyike volt ama alávaló eszközöknek, melylyel a szélhámosok a jóhiszemű embereket megkopasztották. Midőn Koós, kinek az eddigi befizetései és költségei meghaladják a 60 irtot, ismét sürgetőleg kérte a kölcsönt, elég arczátlan voltak következőket válaszolni: »Nem akarunk ismétlésekbe esni s azért e hó 15-én b. levele mellett vett 100 frtos váltóját f. hó 7-ei leveleinkre hivatkozva, mellékelten van szerencsénk vissza származtatni“ Dr. Gyurgyik Gyula, vezérigazgató“. E kihívó és merész hangú válaszra a Koós tulajdonában levő összes levelek alapján éppen szerkesztőségünk az ügyészségnél feljelentést akart tenni, midőn ebben egy huszár főhadnagy megelőzte, minek következtében a jómadarak elfogattak és most a hüsön várják szélhámosságuk jutalmát. A törvényszéki teremből. A marczaltői rablógyilkosság. A veszprémi törvényszék, mint büntető bíróság a marczaltői gyilkosság és rablás ügyében a napokban hirdette ki a vádlottak előtt a vádhatározatot mely ekképen szól : Sztojka Mihály, Karvaly Básun, alias Krajczár Csibók, Karika Vendel, Bihari Boldizsár és Stojka Géza kóbor czigányok több rendbeli gyilkosság, gyilkossági kísérlet és rablás bűntettei miatt, — Karika Bóra és Sztojka Juli (Bihari Boldizsárné) eme bűntettekben való részeség miatt, Sztojka Sándor és Iiáfáel János orgazdaság büntette miatt — mindannyian vizsgálati fogságuk fentartá- sáral, — továbbá Hausz Mihályné, Cseh Jánosné, Kovácsics vendelné, Varga Istvánná és Gurbács Ágnes Csecsény (Győrm.) községhez tartozó szalacsi pusztai lakosok pedig szabadlábon hagyásuk mellett orgazdaság vétsége miatt vád alá helyeztetnek. E végzés megokolása a következő: Vádlottakról az eddigi vizsgálatok folyamán bebizonyittatott, hogy már ez évi szept. 28-án Ikrény- ben elhatározták, hogy pénz- és csizmaszerzés czél- jából a szept. 29-én tartott csornai vásárról hazatérő pápai iparosokat megtámadják, agyonverik, nehogy általuk felismertessenek és azután pénzüket, áruikat elveszik. Nevezett rabló oláhczigányok csakugyan a kitűzött nap estetén végrehajtották borzasztó tervüket és Bálint István, Holy László, Császár FerenCz József nevű iparosokat barbárul meggyilkolták, Bsanaky Istvánné, Rozsné és Dukics Ignácz vásárosokat pedig súlyosan megsebesítették s okét pénzüktől, valamint áruiktól megfosztották. Bihari Boldizsár, Karika Vendel, Sztojka Mihály és Sztojka Géza beismerték tettüket. De találtak náluk bűnjeleket is, nevezetesen Dukics Ignácz szemüvegét s Csanaky Istvánné szekerének lánczdarabját. Rafael János, Krajczár Csurka határozottan tagadnak, Krajczár Csibók azonban szintén beismerte tettét. Hausz Mihálynét, Cseh Jánosnét, Kovácsics Vendelnél, Gurbács Ágnes és Varga Istvánnét azért kellett orgazdaság vétségéért helyezni vád alá, mert tudniok kellett, hogy az általuk potom áron vásárolt uj csizmákat az eladó kóborczigányok csakis jogtalan utón szerezhették. A végtárgvalást deczember 19-ére tűzte ki a törvényszék. A vádlottak védőjéül hivatalból a következő veszprémi ügyvédek neveztettek ki: Sztojka Mihályé Rikóty Ede; Karvaly Básun, alias Krajczár Csibóké Csolnoky László; Karika Véndelé Kenessey Pongrácz: Bihari Boldizsáré Fodor Gyula; Sztojka Gézáé Sörös Zoltán; Karika Bóráé dr. Csete Antal; Sztojka Julié dr. Spitzer Mór; Sztojka Sándoré dr. Fodor Mihály; Karvaly Bandi, alias Krajczár Csurka Józsié dr. Matisz Dezső és Rafael Jánosé dr. Rosenthal Sándor. Megyeházi ultimét (Elkövűtik: Rigó ur az újságkihordó, Gyerky titkos münke- társ s a „Pápai Lapok“.) Tekéntetes független tésíír! Ámbátor tudván, miszerént méltóztat a tekintetes szerkesztő urnák haragunnyi, ha beleártom az toliamat az irásinivészetbe, de nem lehessen tennyi rúla. Méltóztat tudni, hogy régi jó mesterségem vala az csizmadia-tudomány, amellell együtt jár az politika. Mán hogy elcsaptam az kaptafát nemesi kezemből és lettem a független tés szerkesztő urnái mint konvenczió és penziós lapkihordó, sokszor elgondúkozok az tatárfejü Tisza Kálmányrúl és az többi ekszelencziás hunczutokrú — mán mivelhogy a veszprémi lovasattaknál jelen lévén és egyéb Tisza-stiklikre is emlékezvén, mikor méltóztat tekintetes független^ tésurnak az balpárt ügy mián becsukva lennyi. Ámbátor azutány tésnr ismét csak lefőzi, mint nyakas tésur az kaórmányt — peig máskülönben nem kálamista, hanem buzgó pápista. Alólirt, mint Rigványi Rigó nemes és lapkihordó, mikor az tésur múlt héten Pápavármegyébe járt — hűségvei jártam helette az dekoráczi . . . . . izéféle, redakczióba és kibontottam hűséjrvel az 7 o idegen lapokat s megbirátam ügy magamba a »Pápai Lapok “-at. Megnéztem rögvíst az vezérczikkit, hogy gon- dútam, az is csak úgy odasóz az Tisza Kálmánynak, mint tekéntetes tésuram; de beon nem úgy vót. Az megyepalotárú nyaffog az istenadta, de mivelrnán hogy túlságos sok szamárság találtatván benne, az szedő’nast elküldtem a Gyér ki uraságért, hogy tegyen reá ű megjedzéseit s aztáng-oszténg egy czikkben megküldjük tekéntetes urunknak. Az Hullám úr peig anyit sem szólván, hogy kukk; biz’ Isten magunk tanálmánya az egész czikó- ria .............izéféle, czikksorozat. Te ssen kérem, ehun elsőbe is, az „Pápai Lapok“ czikkje asztán az Gyerki uraság kritezálása. Tisztelettel Rigványi Rigó Ferencz, 48-as független, mint lapkiliordó. Pápa, 1887. nov. 26. Méltó fénynyel, ünnepi komolysággal, a szomszéd megyék által küldöttek és megszámlálhatlan megyebeliek jelenlétében avatták fel e csütörtökön Veszprém városában, a székhelyen, Veszprém vármegye díszes uj székházár. Az ünnep méltó volt a felavatás és a tény jelentőségéhez. Mert még a legrosszabb akarat sem kicsinyelheti, vagy teheti gúnyolódó bírálat tárgyává azon tényt, hogy immáron megyénknek egy a kor igényeihez és a roppantul felhalmozódott közigazgatási teendőkhöz feltétlenül szükséges állandó uj szép díszes székháza van. Nem tagadhatjuk, hogy irigy szemmel tekintünk Veszprém városára melynek a megye épített egy pompás középületet. Ha meggoiutóljai;, hogy már pusztán csal; az építés maga mennyi forgalmat hozott Veszprém városának, lehetetlen, hogy ne érezzük, hogy legelső sorban is Veszprém város az, mely le van kötelezve a vármegyének. Mert eltekintve az anyagi előnytől, a székházépítéssel egy megmérhetlen morális előnyt nyert Veszprém városa ez által, hogy e monumentális épület a város falai közt áll. Hiszen ki ne ismerte volna a folytonos mozgalmakat, melyek Veszprémmegye egyes részeinek a székhelytől való elszakadási törekvéseket tápláltak magukban ?! Ki netudná, hogy bizony Veszprém városa mint székhely, egyáltalában nem központja a vármegyének, hogy a közlekedés hozzá a lehető legrosszabb, hogy például a Mezőföldnek Fejér megyén és annak székvárosán Székes- fehérváron kell keresztül utazni, ha Veszprémbe akar jutni; hogy igy megyénk e tekintélyes része rég Fejér megyéhez óhajt csatoltatni; hogy például a megye másik része Pápa városa és nagy vidéke a pápai és zirczi járás egy része pedig rég Győr megyéhez gravitál stb. stb. ?! Mind e jelenségek, ha egyszer acutabbá válnak vala, nem menti meg senki sem Veszprém városát, mint székhelyet. Épen azért Veszprém városa hálával lehet megyénknek, mely állandó uj nagy székházának oda építésével nemcsak a várost szépité, nem csak óriási anyagi előnyöket szerzett általa neki, de — mi reá nézve életkérdés volt — végleg demonstrálta a székhely állandósítását. A mi pedig magát a megyét illeti, szemben azon áldozatkészséggel, mit a megye a székház fel- építtetésével tanúsított, aranyszavak főispán grófunk szavai, melyekkel a felavatasi ünnepen a díszközgyűlést megnyitotta. Komoly férfias hangon utalt azon ellenértékre, melyet a vármegye az általa hozott áldozatokért azoktól vár, kik a megye népének bizalmából jutottak a bizottságba. A felelőség egészen más a virilistánál és más a választott képviselőnél. Az első, hogy triviális hasonlattal éljünk, a saját bőrét viszi a vásárra. Elvégre is maga magát képviselvén, senkinek semmi köze sincs hozzá, miként gyakorolja megyei jogát. De a választott bizottsági tagnak más a szerepe, mása kötelessége. A ki nem akar, vagy nem képes kötelezettségének megfelelni: tessék lemondani! Adja át helyét olyannak, ki akarja is, tudja is választóit képviselni. E képviselet pedig — jól lett iletékes helyről kijelentve — nem rejlik a személyeskedésben, nem a zavar csinálásra irányzott lelketlen agitatióban, a vagy a megye közérdekének annyira mellőzésében, hogy valaki csak akkor jelenik meg a köztanácskozásokon, ha a hiú népszerűségnek olcsó babérját lehet elnyerhetni. Legyünk kötelességtudók ! Ne legyen előttünk más, mint csak szeretett megyénk igaz érdeke,, s akkor a díszes uj székház nem hiába épült, mert az áldozatkészségnek, mely azt teremtette, megfelelő volt a megye bizottságának szorgalma, becsületessége, kitartása és önzetlen buzgósága. Égy legyen!“ Thisztelt Redakterlébn! Nodj szomárság és vakmerőség tőle o Rigó oreságtiíl, hojd mindig vesződi az politikával. Otóbb is ódj tónál járni, mint a Szabó János csizmazia- katnám, aki o medjeház ünnepéikor a palata elütt ezer embernek orditozt, hojd »verje Isten, oki építtette“ — bizemosan attúl, hojd nem hivták meg o patya bankéira. Ódj vélekedek, hojd a nacságas Fenyvessy oreság rosszól tesz, ho enged o »Pápai Lapok“-t deklamirozni, micsede naczczerö profit veszprémi iparos óroknak o medjeház, mer ódj gan- dülok, hojd edj föletlenség van ez az állittás és ho Pápavárinedje irigyel tőlünk medjeházt, irigyeljen Pápa-vármegye, — A „Veszprémi Független Hirlap“ eredeti tárcája. — Már csak megnézem egyszer aztat a hires Pápavármegyét, amelyik olyan nagylelkű volt, hogy a mi pénzünkön nekünk, szegény veszprémieknek egy félmiliós parádés palotát épített! Gondolám magamban és kocsi után küldtem az inast. Rögvést befutotta ez az egész várost, de azzal a hírrel jött vissza, hogy a fiakkerosok „el- vádulják a fuvart a pápai járásig, de tovább nem, mer mivelhogy ott a kocsiút már veszedelem számba jön, aztán a veszprémi fiakkerkerekek nem öntött vasból lévén.“ Elvégre akadt egy bátor ur, aki ideadta a kocsiját a bergengócziai expeditióra. Légyen ö becsületes Czollenstein Ferencz neve ezért megörökítve. Nem csupán azért, hogy Jákó körül már eltört az egyik hámfa, a pápai főpiaczon pedig két uj kerékküllő egyszerre rocscsant szét, hanem azért, mert most már ő is megfogadta, hogy Pápavármegyébe csak kocsibiztositási-taxa mellett küldi ezután a kocsisait. Egy elszánt derék öreg ur, a nagyvázsony- kerület függetlenségi pártelnöke Vámosról vállalkozott. arra, hogy résztvesz fránya expeditiómban. Legalább megnézi Ugodban a leghíresebb s valószínűleg a legszókimondóbb papot, az ottaui plébánost, az ö egykori jóbajtársát. így indult meg a pompás gyorsaságú phaeton Pápavármegyébe. Á kocsis még egyet fohászkodott, egyet köpött, aztán megszólította a pacsikat, érdemes jóakarattal: „Gyű te Bátor, Gyű te Lincsi — szerbusz hazám:“ (A jó Esván bízvást azt hiszi, hogy Pápavármegye már a mappán sincs, avagy ott esik ki az ország feneke.) Mint a karikacsapás, ugv csörgött-bongott a guruló kocsi a pompás Androvics-utakon s tovább, a míg Veszprémmegye tart. Jó két óra se telt bele, már a jákói határban jártunk. Ott azonban egyszerre csak zökken egy rémitőt a kocsi, aztán még jobbra-balra vagy hármat-négyet . . . egyszerre recs! — Mi baj, Esván ? — Semmi, tekintetes ur kérem, csak benva- gyunk a pápai járásba. — Más semmi? — Meg hogy a hámfa eltörött, ami ippeg csak annak a jele, hogy már benvagyunk. — Hát most mi lesz? — Ne tessék busúlni; a pápai útra mindig viszek hámfát, küllőszoritót, 10 istrángot, 12 kisa- fát, meg ami köll. Esván ur leszállt a kocsiból, a tartalékból előszedett egy uj hámfát, aztán berobogtunk a jákói nagyvendéglőbe. Lakályos szép nagyépület ez, pompás udvarral s melléképületekkel. A veszprémi regálebirtosok mustrát vehetnek róla. Schrancz a jólelkü bérlő tisztán rendben tartja a bérletet s a fáradt utas ! nála egész otthoniasan érzi magát. — Pom- \ pásau ért a vagdalék-pástétoin készítéshez — ami a Bakonyban meglepő, de nem valami jövedelmező j tudomány. A csinos Tapolczafön át estenden beértünk ! Pápavár megye föszékébe, Pápára. Ha addig az országú rossz volt, a pápai főutezai flaszter túllicitálja — a pokol tornáczát. Azt én épen igy kiflaszterozva képzelem. A hány macskafejü kő, annyi ott a lyuk is s ha a ló lába nem törik el a rajta való bukdácsolásban — akkor- a kocsi bánja. No Fejes uram, veszprémi derék városi kapitány uram, most már azt mondom: csiba.! Tudniillik csiba minden rágalmazásnak. Önre ráfogják, hogy Veszprémet a sárba stilyedni engedi. Legyen nyugodt. A veszprémi legmélységesebb sárpiacz valósá- 1 gos bálterem Pápaváros főterének rengeteg sáringo- ványaihoz képest. De hát az csak onnan van, hogy Veszprém- j város szegény proletárburgerei a maguk keserves pénzén valahogy csak tisztogattattják az utczákat, adnak valamit az égészségügyre, meg az Ízlésre s I nem tűrnek el például olyan, külsőleg is vaczakos tandler-butik formájú mészárszékeket, minő például Máday kávéházával szemben disztelenkedik. Meg kell adni, hogy gyomor kell az eféle Ízlés és appetitushoz. Rómában lenni és pápát nem látni — az bolond dolog volna. Gondolám s igy Pápavármegye leghíresebb papját, a jó Lukácsek páteit már csak fölkeresem. Mondhatlau szívélyességgel fogadott s vendégszeretete még majd a szöllőbe is elragadott, de bornemisza-ember mit keresne ott ? Az a vi- 1 szony, amely a nép és pap közt itt fönáll, bámulatra ragadott. Valósággal egy családot képez az egész község, sőt az egész vidék, mely papjáért, mint családfőért, tisztelettel rajong. Az ember azt kiszi, hogy a pápista eklézsiánál boldogabb világ már nem existál. Fájdalom, másutt máskép gondolkozik az ember. Útközben nagyszerű grófi domíniumok közt járt a kocsim, mindössze két kerekünk tört el rajta; amin már úgy sem csodálkoztam, eszembe jutva erről a járásról egy anekdota. Mikor 4 év előtt, a megyei restaurátiókor Horváth mostani szolgabirónak helyet kellett csinálni, mert lemállott róla a tanári állás (rosszakarói azt fogják rá, hogy a tanári széke akkor ür e sü 11 meg, mikor ő beleült!) hát akkor arra gondoltak, hogy az öreg Tóth bátyánkat kizökkentik a pápajárási szolgabiróságból s Horváthot választják helyébe. Nálam is járt egy H o r v á t h-kortes s ez azzal argumentált Tóth ellen, hogy elbeszélte, miszerint egy téli útja alkalmából, a saját járása országutján egy kátyúba sülyedt el a szolgabirói kocsi s mikor ezen elsopánkodnék a véle utazó ! megyei f'iscus, Tóth bátyánk roppant flegmával filozofizált: — Hát ecsém, az csak úgy van, hogy mind bolond ember az, aki télen itteneg utazik ! Igaz, hogy én is a Horváthra voksoltam aztán — de az is igaz, hogy azért az országút még rosszabb lett, mint akkor volt. De hát Horváth barátunk Tiszával tart. Ha nyavalyás az egész ország, legyen nyavalyás a pápai országút is. .Egy diszmameluk csak nem főzheti le a fö-Belzebukot. Ami pedig magát a pápai-utezákat illeti: a ! városi tanács, meg az uralkodó gróf vigasztalód- i hatnak avval, hogy hisz úgyis ben van a nótában, hogy “ * „Söprik a pápai-utezát!“ - r. A nótának mindenesetre nagyobb értelme volna, ha egyszersmind kisöprűznék Pápaváros szépészeti bizottságát is. Akkor talán hamarább kerülne jó flaszter, meg kanális is, amire tekintve — a pápai választási | állapotokat — itt égető szükség volna. Argonantikus. el tüliink az ütvén proczentos phótadót is — szívesen odadunk. Sikerölt kitonálás továbbá, hojd vírilis bizecság-órok saját bőrüket visznek vásárra, omi igen szép, ha meggondoljuk, hojd kitönő viri- lés bőrökért füespán ő méltóságé arangy-sza vakít adja cserébe. Edjébkint khivánok pápai kannáknak jó appetitost oz illen ójságfilezofiehez és maradok o veszprémi slajmi-khávéházban mint fűhadeszálláson mogának kötönő tisztelő és titkes miinketárs Gyerki ödjnök, o tartalék államángyba és explodirezott „Magyar hitel és takarékszövetkezet“ veszprémi fübizemánygya. Irodalom._____ „A nyósok könyve“ czimü humorisztikus müvet ad ki Sirisaka Andor, a „Babonáról“ czimü közhasznú népies olvasmány szrezője. A mii ára 1 frt, s mivel a könyv pár nap múlva elhagyja a sajtót s minthogy e mii költséges kiállítása miatt csak korlátolt számú példányban fog megjelenni s könyvkereskedésekben nem lesz kapható, azért, kik e müvet maguknak, vagy karácsonyi ajándékul kedves anyósaiknak megszerezni óhajtják, megrendeléseikkel f. évi deczember 7-ikénél tovább ne késsenek s a gyűjtés eredményét is e napig okvetlenül küldjék be. Czim: Sirisaka Andor, Pécsett, Y. kér. Ágos- ton-tér. „Vén diák“ vagy Mike ur, avagy furcsa vitézi versezet, vagyis rigmusos prézsmitáczió, firkan- totta az „Ország káplánja“. Ára 50 vas. Ez a hosszú czime van egy tizenkét énekre terjedő humoros költői elbeszélésének. Az „Ország káplánja“ a szépirodalmi lapokban elszóra fellép egy-egy jó rövid költeménynyel, nevezett müvével azonban alig fog babérokat aratni. Ha arat is, a „Vén diák“ felfalja előle a — babcsuszpajsz-on. „Kis pillangók“. Költemények, irta Somogyi János, Kecskeméten ; ára 1 frt. A hat Ívre terjedő kötetben úgy félszáz dal, tiltott nóta s história van, melyekben olykor-olykor találunk hangzatos és népies verseket. Figyelmet leginkább a népdalok érdemelnek. A tiltott nótákat jobb lett volna titokban tartani; a históriák, melyek ballada versek, nem felelnek meg a ballada kellékeinek. Hogy a szerző párbeszédben ad elő valamit prózai lefestéssel, minden rejtelmesség nélkül, akkor még nem ir balladát. Legtöbb ügyesség a népdalok technikájában nyilvánul, mint említők, de ezek közül is hagyhatott volna el a szerző egypárat. ersze akkor az ötven vers megcsappant volna tízre ez pedig „nem elég poézis egy forintért“. —m. Felfordult világ. — „Megrovási kalandok.“ — (Eredeti karczolat.) — Bocsánatot kérek, kedves olvasó, de tessék elhinni, nem én vagyok a hibás! — Miért? — Mert a múlt heti megyebázi ünnepélyről szóló tudósításomból kiszorult a sikamlós fran- czia étrend. Hiába, a francziának étele is sikamlós és ha forradalmat nem is idéz elő, mégis bizonyos lázban nyilvánul taz utóhatása. Ez történt vélem is, aminek következtében elment a kedvem, írni is az ételekről. Aztán meg az első pillanatra nagyon prózaias dolognak is tartottam, azonban ma már visszaestem a régi stádiumba és ha már felfordult Veszprémben a világ, én is prózai leszek. — Felfordult a világ Veszprémben? És prózai? Ön talányokban beszél! - mondod kedves olvasó. — Oh, nem! Mert ugyhiszem, kegyed sem fogja tagadni kedves Henriette, hogy az igazán felfordult világ, midőn városunk összes intelligens hölgye felcsapott divat árus kisasszonynak. — Nem értem ! —- Nos, kérem, úgy áll a dolog, hogy összeálltak a hölgyek és csupa egyforma kalapokat rendeltek Bécsből — saját czimükre. És azok a szegény rendes divatárus kisasszonyok, akik alig várták a téli saisont, most fizethetik az — adót. És az kérem nem felfordult világ, midőn Csiba ur, posta-tiszti gyakornok, a ’ elyett, hogy előzékeny lenne hivatalos styllban, tule.ozékeny és a hölgyeknek Veszprémbe érkező leveleire ráírja: „Üdvözlet Csibától!“ Állítólag egyre azt is irta: „P á, puszi, gyöngyharmat és a nők munkaköre!“ Hát ez nem felfordult világ ! ? És mikor Pápavármegye leiratot intéz a „Pápai Lapok“ hivatalosban, a szegény Veszprémmegyéhez, hogy legyen háladatos — ez nem felfordult világ? Engedjen meg nagysád, mert az itt elsorol- takra azt mondja a „Nem illik“, hogy nem illik! És ami leginkább mutatja a felfordult világot, az a diszebéd. j Mert az sem illik, hogy a jóképű megyebizottsági tagokat holmi franczia ételekhez akarják szoktatni 6 frt 50 krért, midőn azok meg vannak szokva mind ahhoz, ami magyar, kivéve a k étperc z'entes megyeházi pótadót, amit csak aztán fognak megszokni. Még ötvenesztendő alatt meg is unhatják. De rátérek a valódi tárgyamra. Leirom az étrendet — magyarul, mert francziául még a jelenlevők közül sem értették igen sokan, pedig ettek is belőle. — Biz én nem tudom, hogy mit eszem, de már csak eszem 6 frt 50 krért — mondá egy derék földbirtokos mellettem. És evett rendületlenül. S most beteg a szerencsétlen. De bírom Ígéretét, hogy orvosi költségei fedezése fejében nem fog kivetni újabb pótadót, egyszerűen csak azért, mert nem vasutyi és nem tehetyi.
