Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-11-26 / 55. szám
Veszprém, 188T. Hetedik évfolyam. 55. sz. Szombat, november 26. 36 MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ^ VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész .évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ^v^eg'jelen. sz033Q."ba/t023_= Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. == EixiaiDE'rÉSEiaEc: és a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyiltte'r petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Apprehensiók. Veszprém, nov. 26. Hogy elmúlt a megyeházi ünnepség, most tele van az egész vármegye apprehensióval. Soha még rendezőségnek meg nem gyűlt a baja, a neheztelő publikummal, úgy, mint ennek az flnneprendező bizottságnak. A legtöbb neheztelés az elfelejtett meghívásokból származik; a legeslegtöbbet azonban a bankett-bizottságnak kell nyelni. Aki ott volt, egyértelmilleg odanyilatkozik mind, hogy a terítés primitiv-, a menu pedig nem hetedfél forint, de 2 frtos couvertet sem ért. Pedig az volt a hire, hogy a helyi vendéglősök azért mellőztettek, mert nem voltak képesek vállalkozni egy 2000 frtos ebédre. Kisült, hogy ez a hir légből kapott. Mert nyilvánvaló, hogy ha a helybeli 5—6 főbb vendéglős együttes ajánlat- tételre szóllittatott volna, tisztességesebb lett volna a terités is, legalább vagy 100 idegen vendég ezüst servise-t kap vala; a menu is gazdagabb s mi fő, jobb leendett. Hát bizonyos, hogy ilyen ebédért kár volt a szomszéd vármegyébe utazni egy drága vendéglősért, s ez által nemcsak megszégyeníteni a megyei székváros összes vendéglőseit, hanem azokat tényleg egy nevezetes jövedelemtől el is ütni. A 30 év óta itt adózó Raszlok, Kreutzerek s a többi vendéglősök legalább megérdemelték volna, hogy .felszólítsák őket, tudnának-e egy 2000 frtos bankettet kiállítani. De hát arra sem érdemesítették őket. Aki pedig maga ment ajánlkozni közülük -- azt menten elutasították. A bankett-bizottságot méltán éri az összes polgárság szemrehányása. Legtöbb sikert mutatott föl a megyebáli rendezőség; — szerencséje is volt, hogy népes volt a bál, de tényleg a bál nagy sikere a bizottság fáradhatlan utánjárásának köszönhető. A rendezés is tapintatos volt s a kékvérű delnők s a megjelent polgár- leánykák egyai'ánt jól mulattak a természetszerűn fesz daczára. Példával járt elől egyszerű toilettejével a bájos lady patronesse az ifjú főispánná, kitől im derék takarékos- sági leczkét vehettek, kontóra fényűző nóbel hölgyeink. A megyebál. Kedves szerkesztő ur! Épen merengtem a lejtő tánczospárokon, midőn -ön olyan kényelmetlen helyzetbe hozott, -nint egy kriminális sajtóhiba a nagyszebeni lábtyüművészt junidőn azt Írták egyik helyx lap báb tudósításában, hogy a plafondról függő óriási suszter hintett ragyogó fényt a nyüzsgő tömegre, mikor odalép hozzám egy diszruhás megyehajdu s odasugja: — Tessék kérem egy kicsit kimenni, egy kis fiú hivatja. — Hm, ki hivathat engem, mondok s azzal kilejtek a tánczoló párok közül a díszteremből a folyosóra. Majd sóbálványává lettem. A szedögyerek állt előttem és követelő hangon mondá: — Tisztelteti a szerkesztő ur, írja meg a báli tudósirást, mert a szedők várják a kéziratot. No ez mégis borzasztó! Hát nem tudnak reggelig várni? — Nem, mert ön holnap bizonyosan aludni fog s akkor . . . — No jól van, lódulj s egy óra múlva jer vissza, kapsz kéziratot. És a szedőgyerek, homlokán a megelégedés kinyomatával, távozott. Én visszamentem a díszterembe s annak egyik sarkában meghúzódva, elkezdtem fásulni, mint Borsszem Jankóként a krumplicsősznek dohányzacskójáról lefiityegő ttiszö redves ölében a kétkrajczarnyi tapló s vergődtem a sötét eszmék tengerében, mint a faluházi öblös kalamáris fekete levébe bepottyant őszi légy . . . Elvégre a nagy nap elmúlt, mely egészben véve csinos képet nyújtott, bár az erőltetett kivilágításnak jobb lett volna kiesni a programból. Az apprehensió pedig, ha bármily jogosult, már nem helyén való Mi a tapasztalt hiányokat s botlásokat annak tudjak be, hogy az idő rövidsége folytán a bizottságok némely része ide-oda kapkodott, kellemetlenséget okozva a közönségnek is, magának is. No de hát egyhamar nem lesz ám megyei ünnepség, s igy megyei apprehentió sem. A megyei ujszékház építési története. — Hivatalos adatok nyomán. — Bezerédj Gyula alispán, annak előrebocsátásával, hogy a megyei székháza központi hivatalok befogadására is elégtelen, 1879. évi szeptember hó 9-én tartott közgyűlésen indítványozta, hogy a megyei székház egy emelettel emeltessék fel, és ez alkalommal a Horváth Sándor vállalkozó által készített építési tervet is bemutatta. Törvényhatósági bizottságunk 477/879. jtkvi sz. alatt ezen indítványnak közelebbi megvizsgálása és kivihetőségének megbirálására, esetleg az eljárási möd iránti javaslattételre Bezerédy Gyula elnöklete alatt Pap János, Pöscbl Károly, Csapó Kálmán, Fttlőp József és Ányos László m, biz. tagokat kérte fel. Ez a küldöttség az 1879-ik évi deczem- beri közgyűlésen tett érdemleges jelentést, a melyre a vármegye székhazának egy emelettel leendő felemelésére, a 660/879 jkvi számú határozattal kimondatott és az alispán megbizatott, hogy a rendelkezésére álló 12337 frt 89 krhoz — a költségvetés szerint — még szükséges 17366 frt 81 krt a belügy- ministeriumtól eszközölje ki, — egyidejűleg a földszinti és első emeleti részen észlelt hiányok felvételével Véghely Dezső főjegyző elnöklete alatt Kenessey Károly és az állam- épitészeti hivatal megbizatfcak. A m. kir. belügyminiszter azonban a hozzá intézett felterjesztésre kijelentette, hogy az építkezési költséghiánynak az államkincstárból leendő fedezését nem teljesítheti, és egyHullámzó kedélyem egyre jobb változásokon ment keresztül. Hideg láz fogott el, midőn a szedőgyerekre gondoltam. Amilyen jól esett látnom az előttem lejtő szépségek fekete gyémántjait, épen olyan fájó érzés vett rajtam erőt, midőn arra gondoltam, hogy Írni is kellene. Igen írni, még pegig fontos dologról, az első megyebálról, — De elég lesz a bevezetésből, mondja ön kedves szerkesztő ur, ideges türelmetlenséggel. — Megengedjen, de mikor olyan desparált vagyok, hogy azt sem tudom hol kezdjem el a báb tudósítást. Éljek talán azzal az elcsépelt frázissal, hogy már hetekkel ezelőtt élénk érdeklődés mutatkozott a megyebál iránt? Nem mondanék igazat, mert őszintén megvallva, nem annyira e bál iránt, mint Eszterházy Móriczné grófnő felé fordult az érdeklődés. A vármegye, de kivált városunk hölgyei régen óhajtották látni a szép grófnőt. Es Kiss Jancsi egész pátbossal rázendítette az „Eszterházy-indulót“ s e nyitány közepette megnyílt az ajtó és belépett a szép grófnő, Véghely alispán karján vezetve. Mintegy varázsütésre, minden szem feléje fordult s midőn rákezdték a csárdást és Véghely a czigányok elé vezetáe a grófnőt, hogy szerencsés lehessen vele tánczolhatni az első tánczot, az érdeklődés a legnagyobb fokra hágott. — Milyen pompásan járja; szól az egyik. — Milyen egyszerű és mégis csinos a toilettje — jegyzé meg a másik. És mindkettőnek igaza volt. Kik azt hitték hogy a grófnő rendkívüli pazar fénynyel kiálitott toiletteben fog megjelenni, nagyon csalódtak. A lehető legegyszerűbb, minden uszály nélküli baraczkvirágszinü selyem ruhában volt a Lady Patidejüleg 268/88G tjkvi sz. alatt a vármegyét pótadó kivetésére utasította. Törvényhatóságunk ezt a kérdést behatóan az 1880-ik évi junius hó 7-iki közgyűlésen tárgyalta, a mely tárgyalásnak eredménye az lett, hogy a pótadó kivetését — az akkori viszonyok között — elfogadhatónak nem tartotta, hanem Végbely Dezső elnöklete alatt kiküldött bizottságot megbízta, — hogy az iránt is tegyen indokolt előterjesztést, váljon a 17000 frnyi hiány pótadó kivetése nélkül nem lenne-e fedezhető? A kiküleött bizottságnak 237/881 jegyzőkönyvi számú előterjesztése szerint — mely az 1881. évi junius hó 7-én tartott közgyűlésen tárgyaltatott — a megyei székháznak, — a kor igenjeihez mérten — leendő felépítése, az adózó polgárok megter- heltetése nélkül is kivihető azzal a feltétellel, ha a romladozott tetőzet helyreálliiása czirnén a kormány által folyóvá teendő ösz- szeg az épitési alaphoz csatoltatik. Ez al- kalomkól utasittatott az alispán, hogy a megyei székháznál szükséges javításokról költségvetést készítsen és az ezen javításokra szükséges összegnek utalványozását a mkir. belügyminisztériumtól eszközölje ki. Egyszersmind Véghely Dezső elnöklete alatt, Ruttner Sándor, Szabó Imre, Kenessey Pong- rácz, Brenner Lőrincz, Róthauser Mór, Dunst Ferencz, Kenessey Károly, Pöschl Károly, id. Purgly Sándor, Ányos Tivadar, dr. Fenyvessy Ferencz és Reé Jenő megye biz. tagok felkérettek, hogy a vármegye tulajdonát képező és a megyei székház felépítése esetén eladható ingatlanokat becsültessék meg és az épitési költségek fedezésére nézve jelentést tegyenek. Ezután az állam építészeti hivatal is beadta a költségvetést, 1708/881 jkv. sz alatt és a most jelzett bizottság is megtette előterjesztését. Az államépitészeti hivatal által szerkesztett költségvetés szerint a m. székház tetőzetének megújítása és az egyébb szükséges jávitások 10098 frt 32 krt igényelnek. A bizottságnak előterjesztésére pedig a m. székháznak kiépítése, illetve két emelettel leendő felemelése az 1882. évi junius hó ronnesse, kinek drága gyémántjainál csak a szeme ragyogott fényesebben. Méltán irigyelhette ezt sok vármegyei szépség. A főispánnénak méltó vetélytársa volt az alispánná, ez után pedig legtöbb bolygót vonzottak maguk köré a szép és müveit lelkületű Paál nővérek. De azért a többiek sem moradtakel; sem szépség, sem toilette tekintetében igen az emlittektől, és bátran elmerem mondani, hogy ez a megyebál egyszersmind — mintabál is volt. Csak a rendezőségre volt egy kis apprehendá- tio. A száztagú rendezőségből igen kevés tánczos került ki s mi tűrés-tagadás, már csak megmondom szerkesztő urnák négyszem között, hogy voltak hölgyek, akik keveset tánczoltak. Tagadhatatlan azonban, hogy egyesek a rendezőség közül felülmúlták önmagukat Kopácsy Árpád, Huszár József és Purgly Sándor ugyancsak robotoltak. De úgy van ez rendjén. Pláne Kopácsy Árpádtól el is várható. Aki a banketten a hölgyekre lelkes felköszöntőt. mond, attól ezt is meg lehet kívánni, mert minden Demosthenesnél többet beszél a — tett. Véghely Dezső is megmutatta, hogy nem csak a monograpliiához ért — hanem az oktatáson és tanításon kívül mulattatni is tud. Nem is jutott eszébe senkinek az ötvenesztendőre szóló kétperczentes megyei pótadó, hanem mindenki csak a jelennek élt, kivéve a mamákat, akik szem- előtt tartották leányaik — jövőjét is. De hát én nem terjeszkedhetem ki a múlt jelen, jövendőre, siettek összeírni a hölgyek neveit, mert mindjárt jön a — szedőgyerek. Ott voltak: Lady patronesse gróf Eszterházy Móriczné, született Stokkau Paula, Véghely Dezsőné, Paál Dénesné, Kenessey Kálmánná, Bauer Károlyné, Kolozsváry Józsefné, Matisz Dezsőné, özv. Fodorné, Karlburgerné, Vikár Istvánná, Ferenczyné, Pongrácz Jenöné, Kenessey Móriczné, Végh Istvánná, Jákóy Gézáné, Ováry Ferenczné, Barcza Kálmánná, Wojta 5-én tartott közgyűlésen 148/882 jkv. sz. alatt 56343 frt 16 kr. költég előirányzattal elhatároztatott. A József laktanya, számvevői és tiszti ügyészi hivatalos helyiség, 2 drb. kert és a somlyóvásárhelyi laktanya eladatni rendeltetett. A költségek fedezésére kijeleltetett a) az eladott ingatlanok vételárából befolyt összeg és ennek a kamatai u. m. a pápai-, a b.- szombathelyi-, a peremartoui-, a palotai-, az ösküi-, ordonanczház ára-, pápai legelő illetmény-, földtehermentesitési kötvények összesen 13723 frt 14 kr; b) a megye tulajdonát képezett házaknak a megyei magánpénztárakban kezelt ára: 1897 frt 82 kr; c) a József laktanya, pandúr laktanya, számvevői és tiszti ügyészi hivatalos helyiség, 2 drb. kert és a somlyóvásárhelyi laktanyának becsértéke és kikiáltási ára: 14538 frt 60 kr; cl) a in. kir. belügyminiszter által kilátásba helyezett 10000 frt. Az 1883. évi szept mber hó 6-án tartott ülésen a vármegye alispánja jelentette 365/883 jkv. sz. alatt, hogy kevéssel az után, hogy a törvényhatóság kimondotta, hogy a megyei székhazat két emelettel felemelni fogja, arról értesült, hogy a czélba vett építkezés ellen a m. kir. igazságügyminiszteri- umnál tett előterjesztést és azon indokból hogy az építkezés által a szintén megyei tulajdont képező, de törvénykezési czélokra használt megyeház azon helyiségei, a melyek felemelni czélzot.t megyeház felé és ahoz nagyon közel esnek, az által, hogy azoktól a három emeletre tervezett megyeház által a légjárás és a világositás elvétetik, — közegészségi ssempontból veszélyesekké, hivatali használatra pedig alkalmatlanokká válnak, másrészről, pedig mert az igazságszolgáltatás a helyiségek szűk volta miatt nehézségekkel küzd, — megpendítette azt az eszmét, hogy a m. székház igazságszolgáltatási czélokra vásároltassák meg. Jelenté továbbá, hogy mert ez az eszme azoknak a bizottsági tagoknak, a kikkel közölte — tetszett, s mert a belügyminiszter maga is ajánlotta 21706/882. sz. a. kelt leiratával a m. székhazat az igazságügy miniszternek megvételére magyar királyi pénzügyAdolfné, Zarka Dénesné, Matyók Kálmánná, Szabó Imréné, Vértessyné Makkfalvay Gizella, Papp Gvu- láné, Koller Sándorné, Kovács Imréné, Kurczveilné, özv. Zombathné, Szili Horváth Pálné, Horváth Lajosné, Harabasevszky Henrikné, Kubay Hu- bertné, Latos Ferenczné, Marinczer Antalné úrnők. Továbbá : Paáll Vilma, Paál Gizella Fodor Ida, Kenessey Jolán, Kenessey Berta, Plosz- szer nővérek, Hankóczy nővérek, Wojta Ilus, Dunst nővérek, Huszár Vilma, Gynrkovics Erzsiké, Balassa Gizella, Balassa Irma, Tóth Jolán,Zombath Gábriellé, Bossányi Erzsiké, Papp Szidónia, Bauer Lencsi, Kubay Mariska. Látos Mariska, Harabasevszky Juliska, Bocsor Vilma, Ferenczy Margit stb. kisasz- szonyok. — Kérem megint itt van az a kóczos gyerek; — jelenti a megyehajdu. Tehát sietek bevégezni levelemet, pedig még igen sok Írni valóm volna! Kérem kedves szerkesztő ur, bocsáson meg, ha nagyon unalmas vagyok csak száraz tudósítást küldök, de tetszik tudni, mégnem volt s szünóra és igy még kedélyem hévmérője rendes fokon áll. Egyszersmind tudom, hogy holnap délelőtt nem megyek irodába, mertaludni fogok.*) Hullám. U. i. Kérem, szíveskedjék a szedögyerek kóczos haját megczibálni, ha a névsor nem teljes, Je nem akart várni s igy sietni kellett az összeírással. Apropos még azt is megjegyzem, hogy pezsgőt ma már nem iszom, részint mivel a kiszolgálás rémitő drága, részint mivel holnap is szükség lesz a fejemre. Fenti. * ‘) Meachüge Bachus nyugosztalja. A szerk.
