Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-11-12 / 53. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 53. sz. Szombat, november 12. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész érre . . . . . . 6 frt — kr. Félévre ................................3 frt — kr. Ne gyedévre . . , . .1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ^v£egrjelen na-ir^d-en. szombaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = hiedetések és a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyiltter petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 12, d. u. 2—7 óra, közöttSzerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „ Petőfi “-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A szemérmetlenek. Veszprém, 1887. nov, 12. Hat évig folyt a gyűjtés országszerte, melyet a derék balatonfelvidéki néptanitó-egve- sület indított oly czélhól, hogy a nevelésügy elhunyt első harczosának, Molnár Aladárnak, örökemlékhez méltó szobrot emelhessen a füredi temetőben. Végre elkészült a kegyelet műve s a gránit-emléket leleplezték. A szoborbizottság s a szeretetház igazgató tanácsa lélekemelő. ünnepélyt rendeztek a a szobor-átadás napján. Közel s távolról ott volt a vidék jolelkü nepe, hogy még egyszer lerója szünhetlen halaadóját azon nemes szívnek, melynek áldó melegét még a késő utókor is érezni fogja. Ott volt abban a za lain e gyei községben a szomszédos Veszprémmegye törvényhatóságának szine-java, az alispántól kezdve az adófelügyelőig, képviselve volt az elhunyt veszprémmegvei képviselői kerülete, a vesz- prémmegyeV mindkét ellenzéki, pár a megyei sajtó, a veszprémi tanítók küldöttei s az intelligentia számos családdal. Ott láttuk a szobor köré gyűlve a messze- vidékről jött szegény népnevelőket, kik sem a keserves zalai utak fáradalmait, sem a költséget nem sajnálták, hogy díszében -emeljék a magasztos ünnepet. Csak akiknek legelső sorban ott kellett volna lenniök, akiket minden szem keresett, azokat a perczentre dobogó szivük nem vonzotta ide a szeretet önzetlen sírjához. Egy koszom, egy viráglevélke, «egy sornyi emlékezés sem jutott ide tőlük. A nemzet nagy halottá Molnár — első sorban Zalavármegyéé. A magyarországi tan- és nevelésügy, a magyar kultusz veszteségét jelzi Molnár sírja -— első sorban a k u lt u s z- miniszterium pótol hatlan veszteségét. Es a zalai viczispán s a magyar kultusz- miniszter nem tartották érdemesnek magukat képviseltetni ez ünnepen. Trefort urat nem csodáljuk ...... akinek már életében szobrot emeltek, az minek törődjék egy nála szegényebb, de érdemesebb kollega megszolgált emlékszobrával. Hanem a zalai törvényhatóságot méltán jellemezte a szoborünnepély alatt egy zalai jólelkü birtokos: „Mikor itt látjuk uraim, a szomszéd hivatalos Veszprémvármegyét csaknem teljes számmal — és Zalavármegyéből még csak egy árva hajdút sem: hát micsoda dolog az?!“ . . Megfelelünk rá. Csúnya dolog az. Szemérmetlen dőlő g az! Melegülui míg él, a jó szív áldó melegén; elfogadni kezéből az önzetlen szeretet kincses ajándékát, mely nyomort szüntet s felszántja az árvák könnyeit, menházat nyit Zalában a földönfutó Ínségnek s irányt jelel a könyörületes sziveknek . . . S amikor kihűlt az a szív, rövid hat eszteudő elég arra, hogy a kegyelet hálaünnepén a megye elei zsebre- vágott kézzel, a megye túlsó részén passog- janak — hogy majd megesik az a füredi, temetői-história nélkülük is. Hát meg is esett. A jó emberek hálája lehangzott ott a sirnak padmaláig; leróva az egész nemzet kegyeletét. ... A hálátlanságot pedig majd szétfujja a temetői szél. A városi regáliák megváltása. Veszprém, nov. 8. A városi regáliák megvásárlása a város által, egy fölveendő 275.000 frtos 50 éves amortizationális kölcsön utján, képzelhetőleg roppant érdeklődést kelt a városi polgárság közt. A városi közgyűlés ki is küldött már véleményes javaslattétel végett egy szükebb- körü bizottságot, mély állítólag kész szerződéssel fog a város elé lépni. A dolog, ha igy van, elég különös. A püspökség és káptalan még nem is nyilatkozott a regáliáinak ára iránt s aztán e két regálián kívül még egy magán regália s egy kamarális regale- jog is van a városon. Ezekről még egy hangot sem hallottunk. Kiváncsiak vagyunk e drága csomó megoldása iránt — s előzőleg még behatóan fogjuk azt ismertetni. Azon igen fontos kérdés feletti tanácskozásra hivatott össze a városi közgyűlés ra. hó 31-én, hogy megváltsa-e a város területén a püspökség és káptalan italmérési jogát, mely jogok a jelenlegi rendszer szerint 11222 frt 47 krajczárt jövedelmeznek a két uradalomnak ? Az ügy miután jogi illetékkel is bir, igen fontos, mert velativ vagyont képez. De kétszeresen fontos, a jelenben, mikor ezen vissza maradt úrbéri-jogok ország szerinti megváltását kormányunk munkája kezéhez felvette, — s akkor bizonyára nem is a reális értékű vagyonhoz szokásos kulcs szerint, (melynél 5 foi'int évi jövödelem 100 frt értéket érő vagyont ér) fogják a jövedelem után az értéket becsülni, mint azt jelenleg tervezetbe hozták; — hanem mint jogot fogják felbecsülni, minek értéke igen változó. Ennek bebizonyítására igen jó példa a város tulajdonát képező czenzusi-jog. — Hisz ez is 4 hónapos italmérési jog, — tehát kis r e g á 1 e j o g. Ha ennél a múlt évben hozott jövedelmet vesszük irányul, akkor 24000 forint értéket érő jognak kellene lennie? Mert 1200 forintjövedelmet hozott a múlt évben, — az idén már csak 16000 forintra becsülhető, mert 800 forintért lehetett ügygyel-bajjal bérbe adni. Ezen jog egy évben veszített egy harmadrészt értékéből. Mi lesz, ha a 240.000 forintra becsült regáléjog — egy újabb fogyasztási törvény hozatalakor, mire ellehetünk készülve, az értékéből 7s részt veszíteni fog ? Ezeket kell a közgyűlés által megválasztott 4 tagú bizottságnak megfontolni. Nagyon kívánatos volna a városra nézve, hogy az ily jogokat kedvező időben kedvező viszonyok között megváltsa, — de ne a püspöki ügyész ur számítása szerint, — mert az igen fokozatos. Azon számítást a város el ne fogadja, mert akkor jobb ha várunk. Nehogy reményekbőlkiindulva gimpli módon az elejbénk tálalt csal-étek utáni vágyból 50 évre a város birtokát lekössük magunknak és utódainknak ez által még a 37% pót-adó fölé terheket rójunk. Molnár Aladár síremléke. — Saját külön tudósitónktól. — Balaton-Füred, nov. 8. Kegyeletes ünnepet ült ma a „Bataton-felvidéki néptanítók egyesülete. “ A 'tanügy lelkes bajnokának, az árvagyermekek csiiggedhetetlen nevelőjének közadakozásból felállított piramis-szerű szürke márványból készült emlékkövét leplezték le kegyeletes ünnep kíséretében, a balaton-füredi ev. ref. temetőben. Molnár Aladár volt akadémiai tag, lelkes tanügybarát és nevelő föl tudta fogni az apátlan-anyátlan szegény árvagyermekek valódi nyomorát, s melegen érző szivének igaz ihletségével fölhívást intézett a nemzethez az árva gyermekeket magába fogadó középület alapítása ügyében. „Építsünk szeretetházakat“ hangzott a lelkes felhívás, mely csakhamar visszhangra is talált s lerakták a tanügybarátok filléreiket a szeretet zsámolyára. A balaton-füredi első magyar szeretetház meg lön alapítva. De Molnár Aladár nemcsak a „Szeretetház“ alapítása által szerzett magának halhatatlan érdemet, de mint pedagógus, kitűnő népnevelő s tanügyi iró is kivált kartársai közül. „Á tanfelügyelőkről hazánkban és külföldön“, „A néptanítók nyugdíjazásáról“, „A gazda-közoktatás története“ s több mii méltó tanujelét adják kiváló tehetségének, „A protestáns iskolai lapok“-ban közlőtt számos bölcseleti és irodalmi dolgozaton kívül közzé tette Erdman lélektanát. Méltán nevezte öt Eötvös József hr. közoktatás- ügyi miniszter „magyar Pestalozzi“-nak. Mint miniszteri titkár s később osztálytanácsos a népoktatási törvénynél referens, az első középintézetek szervezésében Eötvös jobb keze. Mint országgyűlési képviselő alapos szónok és vitatkozó, a ki mint a középiskola törvény előadója, tanítói nyugdij-alap megteremtője, kitűnt a tanügyi bizottságban. Midőn a fentnevezett egyesület elhatározta, hogy e nagy férfiú emlékét méltóképen megörökíti, csak önmagát tisztelte meg. Igazság! Becsület! Ki van terítve, nyugszik siratatlan A két testvér: igazság s becsület . . . A káröröm len-hatatlan, Vén Belzebub halotti tort ület. Két ily fivért megölni, hajh, nehéz volt! Sóhajtanak föl a bérgyilkosok •8 rémülve látják: itt is, ott is vérfolt, Testük lelkűk csupa, merő mocsok. Egész piszkos had munkált a bukáson, Lélekharang volt egy rsudár levél, > Akadt miniszter is, aki sírt ásson ... S így hátra volt még vsak a .szemfedél. ■ -■ ‘X /ti'-*,) ! v -.iuh: & , -._u; _ Ezt egy „derék*' bizottság szőtte fonta, Eslcüszegés s hazugság- Volt 'a száll . . . Lassan készült, át átlyukadt gyakorta S meglátszott az erqszflköS halál. De végre-is, hisz némák a halottak S ha a bűnös maga a főbíró Keltám adh at iwk bár a sírt lakottak, Magára büntetést ugyan ki ró ? I Így eltemetteték a két kis árva S most már a sár hótissta napsugár S egy büszke név, egy népnek napsugára Porig alázva . . . rajta ronda sár. Mát így történt . . . s esek után mi kell még? Egy sírirat a sírra s egy — bakó! Majd betelik . . . s ez less a megcsúfolt nép Síriratngk pedig csak ez való i-----Itt nyugszik a becsület — Talliánban. Me ghalt 87 novemberében . . . S itt az igazság nyúgoszik — Tiszában Feltámadnak! ha Ó bukott leszen. S. Szent irmai Geyza. k kapitány ur ítélete. bzegrendek mezővárosban három nevezetesség volt. Az első egy félmillióba került díszes épület, a második a térdig pro sár, a harmadik pedig, amit először kellett volna említenem, hogy minden tisztviselője, polgármestertől a várkapitányig — egy- től-egyig mesteremberből lett. De nem is lehet csodálni, ha Fejbóliutó András urat megtisztelték a polgárok bizalmukkal és egy választás alkalmával egyhangúlag kikiáltották városi rendőrkapitánynak. A rossz nyelvek azt suttogják, hogy ő komolyan egyhangúlag lön megválasztva. Tudniillik a viczispán volt a pat- rónusa, aki aztán odahatott, hogy megválasztassék. ózó, ami szó, Fejbólintó András uron ugyancsak meglátszott a közbizalom. „Derekas,“ erős ember volt. Haját mindig felborzitva, a bajuszát pedig erősen kihúzva szokta hordani s bár hasonlított egy labancz vezérhez, még sem tagadhatta volna el könnyen, hogy mesteremberből lett ilyen mao-as állású hivatalnok s a felszabadító bizonyítványán kívül egyéb oklevelet nem tud felmutatni. « ne legyünk igazságtalanok: mert nem lehet ielvállra venni azt az ötpecsétes iratot, ami a kapitány ur jószive mellett bizonyít. Ecry budapesti fiakkerost gátolt meg, midőn az lovait“ kínozta. Ezért aztan megválasztotta tiszteletbeli tagnak az „állatvédő egyesület.“ Azonban Fejbólintó András ur nem csak a köz- ee ben, de hivatalos alkalmakkor is bebizonyította, jó szive van. A panaszosokat mindig kibékíteni iparkodott. Ha ez nem sikerült neki, agvon- beszélte őket s aztán ha akarták, ha nem, ki kellett bekülniök. Egyszer beállít hozza egy szegény zsidó asszony a menyével. Utánuk egy kétségbeesett arczu paraszt lép a rendőrkapitány szobájába. Ugylátszik a fiatal asszony ismerte már a kapitányt s barátságos hangon igy szólt: — Van szerencsém bemutatni az uram édesmamáját. Kérem tessék elhinni tekintetes kapitány ur, hogy nagyon jóravaló asszony. Otven esztendeig lakott együtt boldogult férjével, az Isten nyugosztalja, Tabon, de tessék kérem alázattal akárkitől is megkérdezni, hogy volt-e valakinek csak egy árva szónyi panasza is a napam ellen ? — Hm, hiszen a szeméből is ki lehet olvasni, hogy jóravaló öregasszony! — mond a kapitány. — Aztán most kinek van ellene panasza? — Senkinek sem, kérem alássan, hanem ö akar panaszt emelni, ha megtetszik kegyesen engedni, tekintetes kapitány ur! —• Hm, hát nem magának van panasza ? — kérdé meglepetve a kapitáuy a kerepülőnyelvü menyecskét, aki két éra hosszáig folyton a bevezetés létjogosultságát fejtegette, de a kapitány egyszer sem figyelmeztette őt, hogy térjen a dologra. — Hát beszéljen öreg, mi a panasza? ■—* Bocsánatot kérek alázatosan a tekintetes kapitány úrtól, hogy drága idejét elrabolni merész vagyok, de tetszik tudni, a szükség kényszerit erre. Egy kis panaszom volna kérem alássan. — Hadd halljam. — Tekintetes kapitány ur tetszik tudni, mint előbb is mondta a menyem, én á napa vagyok Tab- ról. Már régen láttam őket kérem, hát elhatároztam, hogy megtátogatom a fiamat a husvét ünnepek alkalmával. Fel is fogadtam a Bucsky Gábort nyolez forintért. Tessék elhinni tekintetes kapitány ur, hogy jó meg van fizetve. Magam is öreg asszony vagyok, meg két zsák krumplin kívül nem is volt egyéb a kocsin, csak tiz kilóra való laskát hoztam még magammal. Mert tetszik tudni kérem, a megboldogult férjem talmud-tanitó volt Tabon tizesztendeig, azért kaptam tiz kiló laskát. Hát gondoltam magamban, ezt is csak elhozom magammal a fiamnak. Felraktam a kocsira és mikor magam is felakartam ülni, hát kérem találja elő tekintetes kapitány ur mi volt a kocsin! ? . .. — No micsoda? — Egy kis gyerek, meg egy nagy ember. Először kezdtem mérgelődni, de aztán csak beletörődtem. A kis gyereket mellém ültettem, az ember a kocsis mellé ült. Egész éjjel utaztunk kérem. A kis gyerek elaludt, ölembe feküdt. Tessék elhinni, hogy egészen összetörödtem, meg aztán a tiz kiló laska is porrá zúzott . . . aztán kérem, ami a legszebb volt a dologban. . . . — Nem áll az egészen tekintetes uram — szél közbe a paraszt, aki eddig elfojtott lélekzettel hallgatta nyelvprittyné kerepelését. — Hát aztán magának mi köze aboz? — szól a kapitány. — Kérem alássan, kezét csolkolom, én volnék a Buc«ky Gábor fuvaros. — Ja, maga a Bucsky Gábor? Nos, várjon egy kicsit, hadd beszéljen előbb ez az öreg asszony. No, mondja mi a panasza? — Kérem alássan, mivel más is jött a kocsin, én is összetörödtem, meg a laska is egészen összezúzott, hát 2 frt 50 krt levonok a fuvardíjból. — De nem addig van az, vág oda a fuvaros- Megszolgáltam én a 8 frtot. Aztán benn volt az alkuban is, hogy mást is hozhatok magammal. Az idő ezalatt jól előre haladt. Sok olyasmit beszélt az öregasszony, ami nem tartozott a dologhoz. Megnézi a rendőrkapitány ur az ófáját és meglepetve veszi észre, hogy délre jár. Köhint*, egyet és elkezdi az Ítéletet. ;i — Hát bizony, ami azt illeti, Tab messze van ide. . Myolcz forinttal még a fele sincs megfizetve a . fuvarnak. De az is tagadhatatlan, hogy ez szegény öregasszony is jól összetörődött. Meglátszik az ábrázatján is. , Az öregasszony bízott, hogy javára lesz az ítélet a fuvaros kétségbeesve leste a kapitány szavait. >V — Hova való kend? — kérdé a fuvarostól. — Tabra, kérem alássan. — No hát, mivel maga is Tabra való meg maga is Tabra való, a panasz nem ide való. Tegyenek Tabon panaszt! Epén tizenkettőt ütött az óra. Krixkrax.
