Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-09-24 / 45. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 45. sz. Szombat, szept. 24. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ..............................0 frt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ZL^egrjelen. ralnden szoaao/ba/tPÄ— Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = HIRDETÉSEK ÉS ITTILTTEEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egykasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kézinatnk vissza nem »(latnak. Az okt.—decz. negyedév közeledtével van szerencsénk lapunkat a nagyérdemű közönség becses figyelmébe ajánlani. A Veszprémi Független Hírlap előfizetési ára: Egész évre..............................6 frt — kr. Félévre...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Az előfizetési és hirdetési pénzeket vidékről postautalvány utján a „Veszprémi Független Hírlap4- kiadóhivatalába, „Petőfi“-könyvnyomda, Veszprém, (Baboehay-tér,) kérjük küldeni. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Rabló világ. Veszprém, szept. 24. » Somogybán kihirdették a statáriumot. Ott már fényes nappal is raboltak, gyilkoltak a rablóbandák. Míg a csendőrök az egyik faluban kutattak a rablók után, a másikban házról-házra fosztogattak a zsiványok. Hát Somogvmegye statáriumot kért. A kormány megadta. Kihirdették. A rablók kitakarodtak Somogyból s Zalába tették át főhadiszállásukat. Letenyén, Mere- nvén s a Balaton parti községekben egy hét óta szakadatlanul foly a rablás-gyilkolás ; a zalai csendőrök lázas hajszát fejtenek ki megye- szerte — de hát mindhasztalan. A rablók kijátszók őket s a gőzkocsi meg a telegráf villámhatalma béna marad az ő agyafúrtságukkal szemben. Most már azt a hirt vesszük Zalából, hogy Zalamegye is statáriumot kér. Egyidejűleg jelzik veszpréimnegyei határos községbeli tudósítóink, hogy a rablók már a mi megyénk határain csatangolnak s igy feltehető, hogy mire Zalában is kihirdetik a rögtönitélő bíróságot —- akkorra az üldözött bandák máimmá a mi vendégszeretetünkre apellálnak. A megyei törvényhatóság mindenesetre számoljon ez eshetőséggel. Nemcsak azért, mert a somogy-zalai rablók rendes programúba az, hogy Veszprémmegyébe is eljönnek vendégszerepelni, — hanem azért is, mert most már a statáriális veszély kénytelenkelletlen idekergeti őket. Közeledik a tél is s vele fogy a köz- és vagyonbiztosság. Gombamódra szaporodik a betyárnépség s a mi, soha teljes létszámú csendőr-őrseink száma se nem erősbül, se nem szaporodik. Egy-két őrjáratra óriási terep esik, s mire a járőr egyik falut eléri, elcsigázva, törődötten kénytelen magát tovább vonszolni — ideje se maradván a kellő körültekintésre a határban. Addig jó a legjobb intézmény is, mig az jól oldhatja meg feladatát. Hanem például azt kívánni, hogy a veszprémi, vázsonyi, zirczi őrsök kevésszámú legénysége folyton ébren figyelhessen arra a rengeteg nagy területre — az tiszta absurdum. Szükséges, hogy a megyei alispán eziránt sürgős előterjesztést tegyen a honvédelmi minisztériumnál, mint a csendőrség fenható- s ágán ál, A veszély imininens s akkor szaporítani a csendőrséget: mikor már kifosztott, legyilkolt polgárok vére kiált felénk — az már sem a józan ész, sem a lelkiismeret dolga. Akkor már nem segít a csendőrség szaporítása hanem — a statárium ! Ezt a kétségbeejtő fegyvert pedig jó lélekkel kerülni kell, a legvégsőig. Mert az már nem az igazságszolgáltatás, de a vak boszunak halálos fegyvere. Állítsunk polgári fiúiskolát! Veszprém, szept. 6. Megnyíltak a tudományok csarnokai, a középiskolák nemcsak megyénben, de az ország minden részében zsúfolva vannak a tanulni vágyó ifjakkal és minden oldalról hangzik a panasz, hogy nincsen elég hely a tanuló-ifjuság befogadására. Pedig ma már az általános műveltség megkívánja, hogy az ember ne csak normális tanulmányokban bírjon jártassággal, ne csak olvasui, valahogyan számolni és Írni tudjon, de legyen csekélynyi képzettsége a közáptudotnányokból is. Minden szülő, ki saját gyermekeinek jólétét szivén viseli, iparkodik azokat bevezettni a középiskolába; de valljuk meg. hogy igen sok azon apák száma, akik nem azért tanit- tatják gyermekeiket, hogy a szentirás szerint okosabbak legyenek az apjuknál, szóval nem tauittatási czélból, hanem nagyzási hóbortból, mert a tisztességes földműves fiából sokért nem nevelne földművest középtudománynj'al, hanem inkább ráerőszakolja a középtudomány a felsőbb tudományos pályákra, hogy legalább is „tekintetes ur“ lehessen eb- lőle. A hivatalnokok pedig, szerintük az Isten mentse, hogy gyermekeiket az iparos vagy kereskedelmi pályákra vezetnék. Tekintetes urnák a fiából legalább is nagyságos urnák kell lenni. Hiába beszél a sajtó, hogy neveljünk kereskedőket és iparosokat, mert ezek szükségesek minden országnak ; hiába argumentálnak, az érvek, legyenek azok bármily hatalmasak és meggyőzők a hideg közöny mellett, efognak lapulni és a felhívások, figyelmeztetések elhangzanak a pusztába kiáltó szavaiként. A szülők nem tudják gondolkodási módjukat más irányba terelni, mert a kor ragadós mániáját megmásítani vajmi nagy nehézségekbe ütközik. Es a középiskolák, vagyis szorosabban a gymnasiumok zsúfolásig megtelnek a muzsa- fiakkal, úgy hogy kényszerítve érzi magát a miniszter szigora rendeletek által megszorítani a középiskolák látogatását. Miniszteri rendelet által elrendeltetett a középiskolák igazgatóinál, hogy az intézetek egyes osztályaiba h a t v a n tanulónál többet felvenni tilos. Sokan azt gondolják, hogy jókedve késztette a vallás- és közoktatásügyi minisztert e határozat-hozatalra. Bizony, korántsem magánérdek, hanem igen is általános, a magyar nemzet jólétének czéljából történt ezen intézkedés. Ezzel közvetve akarja mondani a miniszter, hogy neveljünk kereskedőket és iparosokat! Tagadhatatlan, hogy vannak szülők, akik szívesen gyakorlati pályákra szánnák gyermekeiket, a megfelelő szakiskolák elvégeztetése után, de azt a legjobb akarat mellett sem tehetik, mert ahhoz nem elég vagyonosak, hogy a tanulmányokat másutt végeztessék gyermekeikkel. így vagyunk városunkkal, illetve megyénkkel is. Ivét gymnasium van a megyénkben és egyébb semmi. Se reál, se polgári iskola. Akinek tehát nincsen elegendő pénze, hogy vidékre, a fővárosba adhassa fiát, az ne taníttassa. A gymnasiumba, ha jó korán be nem íratja, nem veszik fel. így történt a jelen tanévben is. Az első osztályba tíO tanuló lett felvéve s majd ugyanennyi visszautasítva. A miniszter által előirt párhuzamos osztályokról nem gondoskodtak. Mit csináljon most a szülő, ha nincs elég vagyona vidékre adni gyermekét ?! Nincs mást tenni, mint egy évet veszit- tetni vele, vagy minden tétovázás nélkül kaptafa mellé fogni. igen ám, csakhogy mit ér a gyakorlati pálya tudomány nélkül. A megfelelő müveit- ücgi állapot itt is elkerülhetetlenül szükséges. És erre leginkább előkészít a polgári középiskola. Az idei tanév alkalmával városunkban és általában az egész megyében beállott tanügyi mizériák eléggé meggyőzhetnek bennünket arról, hogy egy polgári fi u iskolának a székvárosban, Veszprémben való felállításra égető szükség volna. Ez nem csak paedagogiai czél, de fontos társadalmi kötelezettség is, melynek megvalósításán buzgólkodnunk kell. Hat polgári iskolát végzett tanuló előtt igen sok pálya áll nyitva. A földművelő, iparos és kereskedelmi pályákon kívül nyitva vannak előttük a szakiskolák is. Ilyenek a tanitóképezdék, kereskedelmi iskolák, közép ipartanodák, országos minta- rajztanodíi, a gazdasági, erdészeti és állatorvosi intézetek stb. Meglehetünk győződve, hogy egy polgári fiúiskola felállítása teljesen létjogosult megyénkben, mert nem csak a mi, de a. szomszéd megyék ifjai is tömegesen látogatnák. Vegyék a város és a szülők fontolóra ez ügyet és higgadt gondolkodás után cselekedjenek ! VIDÉK. Herend, szeptember 20. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Folyó hó 17-én hajnalban három óra tájban tiizi- lárma riasztotta fel Herend község lakosait. Herend községgel közvetlen összeépült, de Szt.-Gál községhez tartozó 52 házból álló Horchi-Pusztán, Meleg Lajos háza gyuladt ki, ugylátszik saját vigyázatlansága következtében. O t ^ Ezer szerencse, hogy az erős nyugati szel nem talált magának táplálékot, mivel a kigyuladt ház éppen a mezőség szélére dűl, és a szél irányában nem volt szomszédos ház, arai a tűznek táplálékul szolgált volna. Csakis ezáltal menekült meg Herend község, mert ahol a tűz kiütött; azon a tájon a közeli kutakban (az is csak tudtommal kettő van), egy csepp viz sincsen, de még arról sincsen gondoskodva, hogy a lakóházakban a viz készletben tartassák. Szabályrendel Jileg utasította a megye alispánja azokat a községeket, amely községeknek tűzi fecskendőjük nem volt, hogy azt mielőbb beszerezzék. Alólirott, mint akkor Herend község időkori bírója, községünk anyagi helyzetét tekintetbe véve, bogy a fecskendő beszerzése által a községi pótlék három éven keresztül 3172 krajczárra fog emelkedni, a járási főszolgabíró ur által felszólittattam a Horchi-Puszta lakosok elöljáróit, hogy mint községünkkel közvetlen összeépült szomszéd lakosok, járuljanak némi segítséggel a fecskendő beszerzéséhez. Ä járási főszolgabíró ur felhívására sem voltak hajlandók a fecskendő árából valami csekély részt is elfogadni. De a főszolgabíró ur által felvett jegyzőkönyvben kötelezték magukat arra, hogy egy év alatt ők is fognak saját maguk részére fecskendőt beszerezni. Szereztek is egy kis kézi fecskendőt. Herend község iparkodott a megyei szabályrendeletnek eleget tenni ; beszerezte a víztartó kádakat is, ami tekintve a felső falurészen a mindenkori vízhiányt, okvetlenül szükséges is volt, és mégis minden czélszerü intézkedésünk daczára ki van téve községünk, a velünk összeépült pusztai lakosok lcöiiy- nyelmíi hanyagsága által előidézett tűzi veszedelemnek, mert a Horchi-puszta lakosai ilyenekről nem gondoskodtak, holott valóban vízhiányban szenvednek. Igen kívánatos volna, ha a csendőrség utasítva lenne a lakóházaknál előirt viztartóedények megvizsgálására ; mert tudjuk, hogy az elöljáróság parancsait csak immel-ámmal szokták a községi lakosok teljesíteni. A szabályrendelet pedig a papiroson éppen semmit sem ér, ha nincs aki azt végrehajtsa. Tisztelettel maradtam stb. ________ Fejes Dániel. Ke nese, szept. 24. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez) Kenese róm. kath. hitközségének e hó 18-án nagy örömünnepe volt. Ugyanis főtisztelendő Szabó János fáradhatatlan s buzgó lelkész urunk, a ki már majd évtizeden át munkálkodva fáradozott azon, hogy mikép s mi módon tudna templomunkba egy nagy oltárképet szerezni — és sok fáradsága s gondjai után lettek is pártfogói; a kik hajlandók voltak e szép eszmének kivitelére, — azonban miad e szép ígéretek s törekvések meghiúsultak. Nagyontisztelendő buzgó lelkész urunk nem csüggedve lelkes törekvésében, istenben bizott segítségével odajutott, hogy rég óhajtott kivánata teljesült A jó ég meghallgatta kérését. Méltóságos Pribék István felszentelt püspök urban talált kegyes pártfogására, a kép megcsináltatására; a ki saját költségén a nagyszerű és értékes oltárképet meg is küldötte a kenesei róm. kath. hitközség templomának e hó 18-án. A képet ugyan e napon szentelte fel nagyságos és fötisztelendő Jánosi Ágoston apát- kanonok ur, a ki a szentelés alkalmakor a leleplezett ajándéku-oltárképet felfüggesztve, be mutatta a templomban levő híveknek; a kik az örömtől áthatva szemlélték az ur oltára felett függő nagyszerű oltárképet. Fogadja nagylelkű méltóságos Püspök ur. kegyelmes urunk, a kegyes adományáért hitbeli gyermekei s alattvalóinak szivéből jött forró hálánkat. Az édes anya, szűz anyánk. Mária mutassa be az ö szent fiánál, buzgó imánkban kért óhajunkat, hogy tartsa meg a jó ég ö méltóságát, kegyelmes uruukat, egyházunk kormányzására és vezéx-csillagául még továbbra is, az egyházban levő gyermekeinek örömére. Végre hálás fiúi köszönettel tartozunk nagyontisztelendő Szabó János plébános urunknak is, már régen óhajtott s szivén hordozott szent ügy kivitelének fáradozásáért, kérvén a jó istent, hogy tartsa meg mint buzgó lelki atyánkat, híveinek további kormányzására sok, sok évekig boldogan ! Tek. szerkesztő urnák stb. Ambrus Gábor, kántortanitó. A RÉSZVÉT. Hírlapunk gyűjtése. Újvidék — Veszprémért. Alig értesültek Újvidéken Kovács János és J á n o s y Boldizsár fögymnasiumi tanár urak a városunkat ért katasztrófáról, rögtön az alább közölt meleg hangú felhivást intézték Újvidék lakosaihoz. És a felhívás nem hangzott el a pusztában, mert csakhamar 134 frt gyűlt össse károsultjaink részére. A gyűjtött összeget a következő részvétteljes sorok kíséretében kaptuk. Kiadjuk e levelet minden változtatás nélkül, mert hűen visszatükrözi ama részvétteljes érzületet, melylyel a távolból is viseltetnek irántunk a szives emberbarátok. !Tekintetes szerkesztő ur! Kegyedet illeti az érdem, hogy \ eszprém városának óriási szerencsétlensége futó tüzként terjedt el az országban, részvétet keltve minden honfi szivében. Itt lenn az ország déli szélén is meghallottuk a jajkiáltást és keserű könyeket sírtunk kedves szülőföldünk szerencsétlenségén, majd ellenállhatlan erővel felébredt bennünk a vágy, földigsujtott testvéreinken segíteni. De mit tehet — igy aggódtunk — arai gyengeségünk és szegénységünk ily óriási szerencsétlenséggel szemben! De a zsoltárossal azt mondtuk „adhaereat linqua fancibus meis; ha megfeledkezünk rólad szomorúságod napjaiban.“ Bizalommal fordultunk tehát gyüjtőivünkkel polgártársainkhoz és nem hiába, mert ime gazdag és szegény, városunk első tisztviselőjétől a szegény napszámosig vallás és nemzetiség különbsége nélkül adakozott tehetségéhez képest. A szerencsétlenség, melyből a múltban Újvidéknek is bőven jutott, volt a varázsvessző, mely megnyitá polgártársaink sziveit. Hála és köszönet ezért Újvidék nemesszivü közönségének, íme tek. szerkesztő ur itt küldjük Újvidék részvétfilléreit ----százharmineznégy f r t o t. — Veszpr ém szerencsétlen gyermekeinek, u mi testvéreink nyomorának enyhítésére, Szíveskedjék tek. szerkesztő ur a gyűjtött összeget becses lapjában nyugtatni és a segélyző-bizottság kezéhez szolgáltatni kiosztás végett. Vajha már elég lett volna a veszprémi tüzekből! Alig negyven év alatt ez a negyedik nagy tüzese( Veszprémben, melyekből bárom a temetőhegyre, egy a cserhátra esik, a kisebbek száma légió. Mennyivel lett Veszprém szegényebb?! Ki pótolja a veszteséget? Senki. Most itt az alkalom, egy lépést tenni a javítás utián, tehát Isten nevében egyesített erővel előre. Ezzel maradtunk tekintetes szerkesztő urnák. Újvidék, 1887. szept. 22-én. honfiúi üdvözlettel: Kovács János, főgymn. tanár. Jánosy Boldizsár, főgymn. tanár. A meleghangú felhívás ez: „A jók cselekedetei emlékezetben maradnak.“ (Péidab. 10. b.) Újvidék sz. kir. viiros nemesszivü közönségéhez ! T. Polgártársak! Veszprém vározát f. évi szept: 4-éu óriási tűzvész látogatta meg, elhamvasztva 160 — többnyire szegény iparos és földmives házát és összes ingóságát, szerszámát és háziállatát. A sze-
