Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-01-01 / 1. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 1. sz. Szombat, január 1. MEGYEI- $ HELYI ÉRDEKE, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre . Félévre . . Negyedévre . . . . ( írt — kr. ... 5 írt — kr. ... | frt 50 kr. Egyes példányok áru 15 kr., s kapjiatók Ney Mól, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. mx^-ü-^TAcLsin. szoiűq.7o3/ = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = — ' KIEDBTÉSEK ÉS 3sr2-IXJT’,X’ES^E3IC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 12, d. u. 2-7 óra között. ____ Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás a Veszprémi Független Hírlap 1887. évi, hetedik évfolyamára. Bizalommal lépünk ismét az elfogulatlan közöoség elé. Független gomlolkozásu polgárság részére alapittatott ez a közlöny. A mi közönségünk az, mely szabadon, nyngözetlenül gondolkozni tud és akar. Aki (a. közügyek iránt hív; ki leplezetlenül, nyíltjsisakkal fogadja el a közjóérti harczot a sunyi-emberek visz- szavonásával szemben — az ott talál minket is a küzdelemben, melyet lankadatlan erély- lyel, örömben-bajban híven; harczol link végig. Évek óta ismeri e hírlapot a polgárság. Hétről-hétre ismerős jóbaf’átkint jelen meg a megye minden részében, a polgárok házaiban s a főúri lakokban e jvaránt s őszinte, nyílt hangját a meggyőződésnek viszi mindenüvé. Nem fél a bánt oldástól, nem keres kegyes szemhunyoritást. Aki barátja az egve- nes-lelküségnek —- barátja ennek a hírlapnak is. Sok évi múlt áll a hírlap mögött s e múltban tapasztalt, általános rokonszenv | Ha megérdemeltük: a jövőben is elnyeljük i a polgárság méltánylatát. Az elismerést I nem konyoráljuk. Megszolgálni akarjuk. Ezzel nyitjuk meg a lap hetedik évfolyamát s kívánunk minden szives olvasónknak boldog újévet! A „Veszprémi Független Hírlap ' szerkesztősége és kiadóhivatala. * Előfizetési árak: Egész évre . • 6 frt kr. Félévre . . 3 frt — kr. Negyedévre . • 1 fr’f 50 kr. .A (K. T.) Mint a hosszú útban fáradt vándorember, ahogy pihenőre megáll az ^ egyes mértföldek határköveinél — a letűnő ó-év utolsó perczeiben épugy tekint vissza az emberiség a befutott pályautra. Fáradalmas, örömtelen volt az ut. A jobb jövőhöz kötött bizalom meddő maradt s színes álomképül maradt a remény is. Az n_oir nor iltnHn h * üzelmeit napfényre hozza. Az igazmondás nem tümjénez. Rideg dolgoknak érdes a veleje. A hírlap beosztását, tartalmasságát ismeri közönségünk. Nein kell dndicséretbe esnünk. Van az országban fagy ötödfélszáz lap. Megálljuk ebben a táborban a versenyt. Tartalmilag gazdag, Vált<$atos. A főváros irói körei e tekintetben a legelső lapok közzé sorolják. Kiállítása pedig olyan, minő a vidéken egy lap sincs. Díszes, elegáns, bármily salon-asztalra illő. Irányczikkeinket legjobb megyei erőink írják. Országos képviselőink, a megyei tiszti kar legelei részt vesznek szellemi munkánkban ; vidéki levelezőink pedig hírrovatunkat élénkítik bő híreikkel, tudósításaikkal. Ilyen volt a lap máig. Ilyen lesz ezután is. Ennyit Ígérünk; ennyit be is fogunk tartani. z —r ÚJÉVKOR. Ifjú vagyok, fUrteim közt Ősz-sztfci mérj nőm lelek; Ifjú ratjjok, mert a szivem Bcmélhv tud és szeret. S bár Hővel az őszülés Elfogja majd fürlimet, Mégis fju maradok é«_, ■ Amíg sávéin csak szeret . . . Hullám.- - j- jivi um uZiUjCl MCI Ul CL ö^U , a modern életbölcselem ezerlábu sok csodabogara. Internationalismus, Sozialismus, anarchia, s a Nihil. A népek együttérző testvériességét, az örök világbéke magasztos, ideális vágyát évről évre érzékenyebben csúfolja föl — a haladó korszellem. A ezivilizatiónak nem olajág van a kezében — • hanem véres gyilok és aknarobbantó tüzkanócz. Az a jelszava, hogy előbb öljük-gyilkoljuk le egymást — aztán legyünk testvérek. Az Európát átölelő tengereken túl mindenütt pusztit a liarczok fúriája. Itt pedig, a műveltség világmetropolisában, Európában, nyakig fegyverben állnak az összes nemzetek! Mint az éji lesben álló hiuzok. ugrásra készen, csatakészen állnak a milliónyi seregek — hogy majdan, ha tavasszal vagy az Aldunán vagy a Rajnán eldördül az első ágyú, öldökölve egymásra rontsanak, tüzbeUjév elmélkedés. Nem tudom, örültlnk-e, sirjunk-e? Ürüljünk-e annak hogy az ú év elmúlt és uj radt ránk, vagy lánkódjimk-e fölötte? — Hogy ó-év mit hozott s mit vitt el, mily reményeket lósitott meg és nilyeneket tett tönkre, azt már Íjuk; de hogy az uj év mit rejt magában, annak isten a megmondiatója. Ne ócsároljuk a távozót és ne örüljünk az uj revénynek. A táozónak már voltak rosszabb, •noszabb es kártélonyabb elődei is, az uj jövevényt dig még néni ismrjük. Ha a lefolyt év eseményéire visszatekintünk és ok fölött elmélkeösekbe bocsátkozunk, akkor az évet „előkészítő“ agy .átmeneti“ évnek kell elneveznünk. Minden nevezetesebb mozzanat vagy esemény, mely ez évben felmerült, az előkészítés vagy az átmenet jellegét hordta magán, mely az uj évben fogja csak kifejlődését találni. Es ennek megvalósulásához nem is kell valami nagy prófétai ihlet. Csak két mozzanatra tekintsünk vissza és azonnal meg fogjuk látni, hogy a jövő év mit rejt magában legalább e két dologra nézve. Az ó-év hazánkba hozott egy borzasztitó és pusztitó betegséget: a kolerát. E betegség terjedésén meglátszott lappangó természete. Áz előrehaladott évszak okozta viszonyok gátolták rohamosabb terjedését, de azért köztünk maradt, egyengette magának az utat, hogy az uj évben nagyobb léptekkel haladhasson előre. A második esemény, melynek kifejlődése az aj évre várható: Európa politikai helyzetének átalakulása. Az ó-évben lefolyt nagy jelentőségű politikai események természetüknél fogva átmeneti jelleggel bírnak és mint ilyenek, kell, hogy kifejlődésre vezessenek. Hogy e kifejlődés milyen lesz, ki tudná azt előre megmondani! De reméljük a legjobbat. Talán mégsem lesz oly fekete az uj év, mint a milyennek festjük. Aztán utóvégre legyen a politikai helyzet a milyen akar, Dgyen nyavalya, a mennyi akar, csak bennünket ne bántson és nekünk ne okozzon kárt. Betegségtől megvédhetjük magunkat, ha vigyázunk az egészségünkre , de hány olyan csapás, veszedelem és baleset van, mely váratlanul jön és el nem hárítható, sem meg nem előzhető. Az ó-évre mindenki panaszkodik és kigyót-békát kiált rá. A kereskedő az üzlet pangása miatt; az ipaios azért, mert nem kapott elég megrendelést; a gazda és földmivelő, mert a termés rossz volt és a gabnaáiak is alacsonyak; szóval: panaszkodik mindenki, az ügyvéd úgy, mint az orvos, a tisztviselő uoy. niint a magánzó, mind azt hiszi, hogy panaszra \ an oka, hogy másként is lehetett volna és senki sincs megelégedve. Mindenki többet kíván annál vérbe borítva sok századok békemunkájat s bizarr satyrájául a mivelődésnek: féken bocsátva a vadság minden aljas szenvedélyét. Ah, gyönyörű theoria az emberszere- t e t. Szépen hangzik az a templomi szószékről, s a nép meg is fogadja. De hát mind- haszfcalani Ä királyok nem járnak templomba. Az ország bel ügyei sem épületesek. A terheket nem apaszthatok; pedig óriási erőfeszítést tőn úgy a kormány, mint a törvényhozás. De a régi bűnök átkát nem lehet egyszerre leimádkozni, s az évi deficit sem afféle rossz álom, — a mit morphium segélyével szépen átheverhetnénk, f Az állam gyomrát elrontották a kuruzsló rossz felcserek. Annak most az orvossága — az üres gyomor. Osztrákéknak volt nemrégiben egy nagyszerű orákulumuk. Úgy hivták, hogy De Pretis, foglalkozásra nézve finánezminiszter volt. Ennek a jó urnák az a jó tulajdonsága vola. hogy ha a Reichsráthban az ellenzékiek megezibáiták interpellátiós kereszttűzbe fogták az országos nyomor miatt — hogy más közönséges halandót a hideg is kilelte volna; De Pretis ur csak azzal válaszolt: — Nur aushalten, Heine Herren, nur aushalten! Es szén beletanult. De ne vádoljunk. Ne érjen a vád ma senkit a nemzet nyomoráért. Legyen édes mindnyájunknak a pillanat -— melynek válsága alatt az ó év reménytelenségéből az újév reményteljes útjára lépünk. Küzdés volt e nemzet élete 1000 éven át; fáradalom és baj volt az ősök pályabére. Idegenekül, test véri etlenül áll itt a magyar, Európa földén, Árpád óta. Megvívta a létjog véres csatáit S megfogyva, bár, de törve nem, KI nemzet e hazán. * Újév, jövel! Udvözve légy! Hozd nemzetünkre a jólét korányát! A földinivesnek verejtékes munkája ne legyen meddő; az iparos szorgalma vigyen boldogságot a műhely munkásai, a család tagjai közzé! a mit kapott, és ha többet kap, akkor még többet kivan. Ilyen az ember természete. De azért mégis kívánunk az újévre minden jót. A kereskedőnek jobb üzleteket, az iparosnak több megrendelést, a gazdának és földmivelőuek bő termést és magas árakat, a tisztviselőnek gyors előmenetelt; az orvosnak és ügyvédnek hírnevet és mindenkinek boldog újévet! Újévi levél a fővárosból. (A lapok. — Az újévi üdvözlök. — Sylveszter.) Megbíztam a szolgámat, hogy mikor reggel a la- jjok jönnek, nyirbálja ki kegyetlenül azokból mindama czikkeket, melyek ugy kezdődnek, hogy „Ismét egy év tűnt le a múlandóság óczeánjába,“ vagy „Az idő vasfoga ismét egy évet emésztett meg“ stb. stb., melyeknek ismert variáczióit felírtam néki egy ezé- dulára. Szolgám bus arezot vágott és töredelmesen bevallotta, hogy ő éppen az újévi czikkek elől akart Oroszországba szökni, a hol tudvalevőleg 12 nappal későbbre esik az újév. A kétségbe esett embert csakis busás újévi ajándék kilátásba helyezésével tudtam maradásra bírni. Bqcsássák meg a tisztelt vezérczikkirók ez őszinteségemet. Tudom, hogy ők is szívesebben Írnának nyugtákat, mint alkalmi veze'rczikkeket. Nem is őket okolom, hanem az újévet, mely feltartóztathatatlanul minden évben eljön és mindjárt azzal kezdi, hogy a szerkesztőket kínozza meg és ujévi vezérczikk Írására kényszeríti őket. Avval is megbíztam a szolgámat, hogy újév napján oly embert ne bocsásson hozzám, a ki már az ajtó előtt veszi le a kalapját, mert az bizonyosan boldog újévet kívánni jön. Az ilyennek mondja, hogy fekete himlőbe fekszem. Szinte látom már azokat a csalatkozástól hosszúra nyúlt arezokat. Az erények hirdetőinek szavát erősítse meg a. szivek ihlete! Ne csak a prédikátorok aj- kám, de a lelkek húrjain is adjon viszhan- got az önzetlen emberszeretet jeligéje. Ha igy — akkoron boldog lesz az újév. Panaszos hajlékainkba betér az elégedettség érzete. Örömünk lesz a munka. Elviselhető a baj. Újév, jövel! Üdvözve légy! S hozz ránk vig esztendőt . • . . . Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! A veszprémraegyei honvédsegélyezés ügyében. (Válaszul Baráth F. százados urnák.) A „Veszprémi Független Hírlap“ s a „Veszprém“ f. évi 51-ik számában látott napvilágot a „Vajúdó Egylet“. Mi e czikkre, melynek megjelenését egy egészen belügyi kérdés idézte elő, — lelelni méltónak nem tartottuk. Miután azonban százados ur ugy látszik ama czikkel foglalkozni szives volt, e. a Veszprém és Pápai Lapok 52-ik számában határozott irányejveket nyilvánított, midőn egyrészről ezen szent ügy iránti meleg érdeklődéséért örömünket fejezzük ki; másrészről, midőn az úgynevezett „Honvédsegélyzö egylet és választmánya“ után tudakozódni méltóztatott, s ennek eljárása ellen vádakat emelni szabadságot vett, hát jelentkezünk, s kétségbe vont becsületes eljárásunk igazolásául a mega mi segély alapunk az elsőnél sokkal kevesebb, a másodiknál jóval több; a szép kis összeg nevet talán megérdemli. De mert százados ur azon „igeu tekintélyes összeget“ a „befolyt“ jelzővel tisztelte meg, tévedését akkép igazítjuk helyre, hogy méltóz- tassék különbséget tenni az „aláirt“ és „befolyt“ összegek között; mert aláíratott mintegy 43 ezer, s befolyt csak körülbelül tízezer forint; a többi tőkésített kamatokból gyarapodott. Czikkének 2-ik bekezdésében azt állítja százados ur, hogy „nagyrésze ezeknek elkallódott“ és kérdezi „miért“ és „kik által-“ Igaza van; elkallódott, pedig Rososok, Kunok ügyeltek reá, de hát mégis elkallódott. Miért! mert azon teremnek, melyben a szép eszme iránt a hálás megye közönsége fellelkesült — ajtai 1862-ben előttünk bezáratván, a begyült — még csak — néhány ezer forintot, mint „az állami viszonyoknál“ fogva törvénytelen vagyont -őrzőik a föld alá rejtették, tehát az kamatozott is, nem is. Az egylet tetszhalott lett; s csakis 1867. junius 8-a után, midőn a király-dombról a koronás fő szava elhangzott, s mint ön mondja, „az Egylet országos elisnfferés és méltatásban“ részesült, támadt fel hat éves sírjából, s merészelte és kezdette igényeit érvényesíteni. Először jön a „szemetes,* a ki erre az alkalomra évenkint egyszer megmosakodik. Azután jön a „lámpagyujtogató,* a ki szintén igényt tart újévi ajándékra, utána következik a „vicze-házmesteriié,“ majd egy tetőtől talpig fekete ember lép be: a szénkereskedő szolgája, a ki még újévre sem tartotta szükségesnek szint változtatni, ezt követi egy még feketébb alak: a kéményseprőé, a lapkihordók és kihordénék becses pukadlival lépnek be, a szedőgyerek ez alkalomra nemcsak az arczát, hanem a nyakát is megmosta, inig a „kőnyomok“ az újévi ajándék kimarad hatlanságának biztos tudatától sugárzó arczczal nyitják ki az ajtót. A házmester, ki ez alkalommal kivételképen nem goromba, fölényének érzetében, leereszkedő mosolylyal lép be, a fürge levélhordó egy 2 hetes levéllel jön, melyet újévre tett el magának, hogy o k a legyen boldog újévet kívánni A szállító levélüordó most hozza a karácsonyra kapott sonkáról szóló szállító: levelet és boldog újévet kíván, a cselédem, még a szolgám pedig sejtő kebellel, a várakozás kinyomatával ar- ezukou, sürögnek, forognak körülöttem. Ezek mind ujévi ajándékra számítanak. A mai estét kevés ember tölti otthon a fővárosban. Mindenki „meg van liiva“ és mulatni megy. A ki nem hivatalos valamely családi estélyre, az meglátogatja a főváros mulatóhelyeit, a hol ilyenkor vig, pezsgő élet uralkodik. A különféle mulatóhelyek tulajdonosai már napokkal előbb hirdetik a íázil- vesztermulatságokat, melyek rendesen 10 éra felé kezdődnek, éjfélkor érik el tetőpontjukat és hajnalban végződnek. Mindenki, a legszegényebb is oda törekszik, hogy az ó-évet vígan temesse el és rózsás kedvvel menjen át az újévbe. Minden ember vigad, örül, mulat — pedig ki tudja mit hoz a „holnap.“ De hát azért én is boldog újévet kívánok! Vernie Soma.
