Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-04-03 / 15. szám

Erre titkár felhívja a veszprémi törvényszék területén ügyködő jelenvolt kartársakat, hogy amennyiben egyik vagy másik bíróságuk ügykezelésére vonatkozó megjegyzéseik volnának, azt ezúttal tegyék meg, mert a titkári jelentés, illetve felterjesztés ez értelemben is módosítható; mire a jelenvolt veszprémmegyei ügyvédek saját tapasztalatukra való hivatkozás mellett kijelentik, miszerint úgy a veszprémi törvényszék, mint a hozzá beosztott járásbíróságok működéséről csak a legjobban nyilatkozhatnak s hogy bíróságaik ügykezelésére vonatkozólag nemcsak megjegyzésük nincs, hanem szívből kívánják fejérmegyei kai-társaiknak, hogy náluk is a veszprémmegyeihez hasonló állapotok minél hamarabb megteremt essenek. Lelkes éljenzés követé e kijelentést, mi Veszprém- vármegye bíróságait méltán meg is illetheti.

Majd a pénztárnok tévé meg jelentését, mire az ülés az eluök éltetésével feloszlott, de csak azért, hogy egy óra múlva a „Magyar Király“ nagytermében barátságos ebédre jöjjenek össze, hol a késő délutáni órákig fokozott jókech vei mulatott együtt a szép számmal megjelent ügyvédikar. r. I.

Az uj megyeház ügye.

Veszprém, ápril, 3.

Az őseredeti butaság egy gyönyörű tavaszi kikirits-virágát mutatjuk be im szives olvasóinknak, mely hogy a „Pápai Lapok“- ban megjelenhetett, csak annak tudjuk be, ,, hogy a laptulajdonos-szerkesztő ezidőszerint ián van s igy ez ominózus stulté- dma sem lehetett.

/^^rint. Tessék megspektálni:

'^%gliangii felebbezés.

.szerkesztőhöz. —

Védjegy 319 és rövid levelemet.

tr múlt megyegyülés

Használati utasítás magyar íL

ven, bizományosaim névsoré ezen gyűlés volt az, mely nyaüveghez ingyen mellftgyeházat. Abból az egyhane kérdésben épen az a

igen jó hatásúnak bizonyult. nem is tudtam, hogy

elősegiti, a foghust erösbiti és fttam ki. Be vallom

ajánlatos e szer fej mosásra is a laposan fel lettem

‘Hern magamat,

í „ igy jarjaAra egy nagy imggeiY.urat,

Brázay Kálmán, Budapest, KAPHATÓ Veszprémben:

a:

Én döntött

a felszóllalást, — épen úgy czéltalan hiába való henczegés a megyeház építésének a kormány által is elfogadott terve ellen egy szót is felhozni. Van ezer sok más bajunk, tessék arra nézve orvoslást keresni! Eső után, jól irta a minap e t. újság, nem kell már köpönyeg.

Ennyit akartam megírni, nem mint újságíró, de mint egy perezre felültetett, de már kijózanodott bizottsági tagja e megyének.

Veszprémi.

Eddig a czikk szóról-szóra. Amihez eleve csak az a megjegyzésünk, hogy a „Veszprémi“ aláírást hamisnak vesszük. Ebben a mi városunkban efféle rugott-fejü emberek nem járnak szabadon. Azokat kötözve küldi Fejes Antal a — Lipótmezőre.

A butaság mellett kirí azonban ebből a bolondságból az, hogy ez a „virilista“ szörnyűmód rémül az „Eötvös“ szótól. Elnevezi „az a megyebizottsági tag“-nak, és beszél folyton róla s a világért ki nem mondaná a nevét. Olyan m u m u s az neki, amelynek nevét ha kiejtené, talán meg is jelenne előtte, amitől aztán bízvást hányát esne.

A legérdekesebb, hogy beismeri, miszerint annak idején ő maga is elfelejtett fel- szóllalni a nagy költség ellen s ergo most már fuss — vagy fizess. Hát akik pedig még megakarják takaritni, amit még lehet: azok henczegnek. azok nagyképüsködnek.

No atyafi, annyi áll, hogy ilyen logika s ekkora arczátlanság mellett nem csudáljuk, hogy nem választás utján jutott be a megyebizottságba. Virilistái jogát pedig — bátran átruházhatja ezután az ökreire, amelyeknek a kegyelméből — virilistává lön.

— A jövő képviselőválasztások alkalmával azok fognak gyakorolhatni választó jogot, kik a most folyó évben megállapítandó választói névjegyzékbe bejegyeztetnek. E névjegyzék összeírása hivatalból történik, még pedig a most lefolyt 1885-ik évről szóló adóbefizetési kimutatások alapján. Az 1874. XXXIII. illetőleg az 1875. VI. t. ez. azt rendeli, hogy a választók névjegyzékébe ama jogosultak Írandók be, a kik a megelőző —- ezúttal tehát az 1885-ik — évi egyenes adójukat,- illetőleg a hátralékból az egy évi egyenes adónak megfelelő összeget április hó 15-ig — - ezúttal tehát a most folyó 1886-ik óv április 15-ig — befizették. A kik az állam iránti eme kötelezettségüknek eleget tettek, azokat hivatalból fel kell venni a választók névjegyzékébe. A képviselő-választási jog biztosításának főfeltétele tehát az, hogy a választó polgár múlt évi Wurda és Tsa. Knaiegyenes adóját, vagy a hátralékból ugyan- Scliwartz Ignácz, Ainnyire menő összeget, a törvényben meg- Ferencz, Lili Antal, határozott napig, április 15-ig befizette le- : A ki ezt elmulasztotta, a legközelebbi

alkalomra választási jogát játszotta el.

űogj pultak. i csak jól V j S már be keli nek ugyancsa- Mert lii egy esztendeje hangulag a me

ala- em most Q yjobbezésg y a pj u sz

) 4

3.10 meter )

egy öltönyre^ Ytó7o7v7e&han;

A *rtot vesz igénybe, el- gulag. hogy ailv 4, .1 8 fjétől 10 - ^ - » ö fogadtassák! ■ tuffelj^jr«^ ^u(jom> hogy líAj-l!llaaKr(l>rmány is jóváhagyott mindent és hogy már (ezt meg már saját szemeimből láttam) az uj megyeháznak első emelete is majdnem készen van ! — így tehát a múlt megyegyülésben egyszerűen az okvetlenül szükséges kölcsön megszavazásáról volt már csak a szó. Fizetni most már akár tetszik, akár nem, »muszáj!«

Ilyen helyzetben meg nem állhatom, hogy el ne Ítéljem a megyénk békéjét felzavarni akaró nagyképüsködő lieczczelést. A miként én nem szólhatok most már, mert elmulasztottam, annak idejében, mikor még lehetett volna

VIDÉK.

A gráczi magyar egylet köréből.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

G- r á c z, ápril 1.

Hogy Gráczban édes anyanyelvűnk megőrizése czéljá- ból nehány lelkesebb, honszeretet által vezéréit férfi évek előtt egyletet alakított, arról már tekintetességedet egy Ízben " ’fhatni volt szerencsém; de, hogy e megalakult és most 0 SHIRS?». ti--- < -0$. ..nprrvnr oHa^ő-kör“ mílv eredmé''ö{I~ ) is létező „liraczji -v«#*'

képes felmutatni, arról az alkalommal hallgattam. Annyival kedvesebb előttem most, hogy — hallgatásom megszakítva — annak viszonyai és belügyeiről csak néhány sorral is megemlékezhetek.

Van a mi kedves magyar népünknek egy elvitázha- tatlan és épen nem dicséretre méltó szokása : a viszály-keresés, amely csak alkalomra vár, hogy még a legnemesebb érzelmek felett is diadalmaskodhasson. — Hol az egyetértés hiányzik, ott vége mindennek.

A „Gráczi magyar olvasó-kür“-t 1879-ben aíakitá több magyar mágnás. A kör tagjául felvétetett minden Gráczban tartózkodó, fedhetlen jellemmel birő egyén, ki csak magyar. Az igy megalakult kör rendkívüli gyors virágzásnak indult, de fénye tetőpontját érve, csakhamar hanyatlásnak indult az, a kör tagjai közt létrejött meghasonlás következtében. A kör tagjai két pártra oszoltak. Az egyik pártot a mágnások. a másikat a már ekkor számra nézve túlsúlyra vergődött iparosok alkoták. Csak röviden. A két párt összeütközött. Az iparosok — nagyobb számban léve — leszavazták a mágnásokat s egynek indítványára kitúrták őket a választmányból, minek következtében ezek az egyletből kiléptek és az egylet 200-ra rúgott tagja majd felére, majd ismét kisebb és kisebb számra apadt. Rövid idő múlva az egylet csak néhány taggal tengődött.

Egynéhány lelkesebb honfi, látva az egyletet környező örvényt, melybe az ez utón haladva, sodortatni fog, felhívást intézett a Gráczban tartózkodó, vagy 6—7000-re szaporodott magyarsághoz, hogy a nemes eszmét pártfogolva, sorakozzanak a „Gráczi magyar olvasó-kör“ kibontott zászlója alá. De csak siket fülekre talált e felhívás.

Ezután tengődött az egylet, ahogy csak tengődhetett, alig 15—20 tagot számlálva.

A lefolyt 4 év alatt mi sem változott az egylet kebelében. Az 1885—86-ik év már biztosabb sikerrel kecsegtető egyletünket. Az egylet tagjai csakhamar felszaporodtak 45-re. Iparosok, kereskedelmi akademisták és egyetemi hallgatók azon voltak, hogy az egyletet mielőbb a dicső „Gráczi magyar olvasó-kör“-re emelhessék. S mi történt? Addig próbálják módositgatni és átalakitgatni az egyletet, mig ennek tagjai közt is kitör a viszály. Választmányi ülés hivatik össze választmányi ülés után, s rendkívüli közgyűlés rendkívüli közgyűlés után. Az első nehány ülés mit sem határozott. Az egyes indítványok megvitatásában még oda sem jutottunk, ahova a mádi zsidó, mert ez ahonnan kiindult, oda legalább vissza is érkezett; de mi kiindultunk, vissza sem érkeztünk és meg sem is állapodtunk egész a legutolsó, márczius 25-én tartott rendkívüli közgyűlésig. Itt a választmány hivatalos teendőiben tapasztalt rendkívüli hanyagságáért bizalmatlansági szavazatot kap, miért a választmány minden egyes tagja hivataláról lemond s egyúttal nehány kivételével bejelenti írásban a körből való kilépését. Vele tart az egylet még neliány tagja is.

Most a kereskedelmi akademisták és az egyetemi hallgatók veszik pártfogás alá az egyletet és megalakítják a tisztikart, mely az alantiakból áll: Elnök: ideiglen nincs betöltve. Alelnök: Szirányi Géza. Titkár: Thim József. Főjegyző: Vörösmarty Mihály. Aljegyző: Eszterhay Ferencz.

Az egylet ekép alakult tisztikara rögtön a kör bel- ügyeinek rendezéséhez fog: 1. A hitelezőket az egylet pénztárából teljesen kielégítő. A befizetett összeg 111 frt 8 kr., maradt még a pénztárban netto 27 frt 39 kr., nem számítva ide a még hátralékban levő tagsági dijakat. 2. Az egylet javára a tagok közt gyűjtést eszközöl s még az órában összeszedetik 39 frt 97 kr. 3. Járatás végett a következő hírlapokat rendeli meg: Nemzet, Pesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Neue Freie Presse, Grazer Tages-Post, Borsszem Jankó. Pártfogás utján az egylet a következő lapokat kapja: Veszprémi Független Hírlap, Székesfehérvár- és Vidéke, Tolnamegyei Közlöny, Rábavidék, Dunántúl, Orvosi Hetilap.

Hogy az uj tisztikar mily erélylyel tölti be hivatását, arra nézve elég bizonyíték a f. é. márczius hó 27-én esti 7 órakor rendezett és a lehető legjobban sikerült felolvasási estélye: „A gráczi magyarok és a honfiúi kötelezettség“. Felolvasó Thim József csípősen ostorozza a gráczi magyarok lomhaságát, azoknak a „Gráczi magyar olvasó-kör“ iránt tanúsított részvótlenségét.

A felolvasási estélyt grand muri követte, melyen párbaj is vivatott, de csak boros palaczkokkal. A párbájt mindkét fél hősiesen kiállá. Egyik félnek sem történt baja.

Hazafiui üdvözlettel stb.

Vörösmarty Mihály.

ÚJDONSÁGOK.

Veszprém.3.

M.I», W

— Fenyvessy JEYg^ párbaja. Feny- ;eSSy Ferenc^ eg pujgzky Ágost országgyűlési eY.!£üok között ápril 1-én délben kardpárbaj nent végbe a bpesti nemzeti lovagló-iskolában. \ feltételek szerint a szúrás sem volt kivéve. V felek csak egyszer csaptak össze. Pulszky jobb kezefején kapott vágást, Fenyvessy sértetlen maradt. Segédek voltak Pulszky részéről Keglevich István gróf és Teleky Domokos gróf, Fenyvessy részéről liohonczv Gedeon és Fáy László. A párbajra a nemzeti kaszinóban történt szóváltás adott okot.

a hajnalt, hossza nyakú gém nézi magát tetszelegve a tíz tükörében, odább vadkacsa, vizi-bűvár csinálja reggeli toilettejét.

On szótlanul élvezi ezt a gyönyörű képet, nem szól, mert lelke elmerül a’ csodás látvány gyönyörében, s szivében ismeretlen vágy támad: itt élni örökké, harmatos, napsugaras hajnalon.

Ám magasra száll a nap a felhőtelen égen, égető sugaraitól felszikkad a harmat, s azok heve beiildözi önt a langyos hullámok karjai közé, s ha megaczélozott idegekkel odahagyja a fürdőt, egy rövid séta a buja füvei, vadvirággal benőtt parton, s ön nevetni fog minden karlsbadi — marienbadi — badeni — savó — meg az ég tudja miféle — kúrát.

Mire délutáni álmából felébred, a természet változatosság okáért és az ön kedvéért egy kis forradalmat rendezett oda lenn a vizen. Vihar van. A hullámok, melyek délelőtt szelíden, lágyan csókolgatták önt, most házmagasságra torlódva, fehér tajtékkal koronázva, tompa morajjal vágtatnak a part felé, s ha valakit csónakéval ez a vihar távol a parttól lep meg, s jó sorsa mégis kihozza onnan valahogy, az nem nevezi soha nagyzolásnak, ha a Balatonra azt mondjuk, hogy „magyar tenger“, mert igenis az, és néha nagyon is veszedelmes.

De semmi sem tart örökké; a vihar is elül, elsimulnak lassankint a vad hullámok, mint a haragos homlok redői, s csillagos estére kelve, már csak lágyan ringatják a habok a csónakot, melyben ön andalogva „két ég között lebeg“. A kósza esti szellő türelmesen oldozgatja szét a délutáni viharban összedöntögetett, összekevert sürü nádas szálait, s azoknak susogása lesz kisérő zenéje az én regéimnek, melyeket ott a csónakban én mesélek önnek a Balaton arany hajú tündéréről.

S ha egy-egy nap kimerített élvezeteinek emlékével pihenni tér s elalszik azzal a gondolattal, hogy holnap elutazik, erre a gondolatra reggel önmaga igy adja meg a választ: „Nem, nem, még ma maradok!“

Hát mondja, édes Evelin, eljön-e oda?

— Elmegyek, csak azért, hogy okom legyen

magát hiú áltatással vádolni, ha majd bebizonyul, hogy mindabból, a mit itt összevissza beszélt, — egy szó sem igaz!

— Attól nem félek; többet fog találni, mint a mennyivel biztatom. Tehát adieu, a marienbadi ut előtt egy héttel megyünk — Almádiba ! . . .

VÁRKONYI DEZSŐ.

Arcania királya.

(A morikai naplófeljegyzéseimből.)

Irta: Kompolthy Tivadar.

(Folytatás.)

— Uj-Páris nem igen hasonlít a mi igazi fran- czia Parisunkhoz. Sem boulevarde-ok, sem Tuilleriák, még egyetlen palota sem. Szajnánk, az igaz, van. Keresztben metszi a colonniát s tán szélesebb is. A Sarmiento-hegyről szakad s óriási rohama van. On elképzelheti e folyam sebességét. A Sarmiento 6400 láb magas s Uj-Páris 8 kilométernyire fekszik a hegy lábától.

Azóta ott éldegélünk boldogan, számban megfogyva is, erősödve is. Három társunkat ugyanis fölfalták a szomszéd szigetcsoport vad pesherak-i, hová bolondfővel elkalandoztak, mi többiek azonban csendes nyárspolgárokká lettünk, megáldva vaskos feleségekkel s félfekete-forma gyermekekkel.

Leon Delavigne figyelemmel ballgatá a hajószakács elbeszélését s hallgatta volna napestig is.

De a nap délre hágott s mindinkább izgatot- tabbá lön.

Hol késnek Livius atya s társai ?

E perezben Leboucher ur fölkelt s mintha egészen itthon volna már, hanyag non-chalance-sal nyitott be a Han-szobába.

— Voilá! Döbben Leboucher ur. Mit látok? A felséges szökevények !

A két leány sikongva szaladt a kisebb szobába. Leboucher ur nem követte őket.

— Ah, fordult a hajószakács Leon Delavigne- hez, hol tették önök e nagyszerű fogást ?! Esküszöm, önök a szerencse fiai!

— Mit mond ?

— Azt, hogy önök egy országot érő kincset rejtegetnek. Ha ő felsége, a Dandorrah-i király megtudja, tüzes sárkányon jő el a lányokért s önöket nyársra huzatja egytől-egyig.

—- Tudnia kell önnek, végzé a hajószakács, hogy a maori-lány ő felsége a szigetkirálynak édes leánya, ki ugyanakkor szökött meg a mi kis föl- dinkkel, mikor feleségül akarták adni a hadügyminiszter fiához, egy kóficz fekete kölyökhöz, ki a falásnál egyébhez nem ért s renyhe, mint a hangyász, lm már 3 éve, hogy nyomuk veszett ... Ne csodálkozzék. Itt 10 éves korukban szoktak férjhez menni a lányok.

E pillanatban Ehrenthal lépett ki a Han-szo- bából, a leányok ijjedelme okát megtudandó. A szakácsot alig méltatta figyelemre. Hallotta a rt>e~ szélgetést s a hősre nem volt kiváncsi többé. 0 is Livius atya elmaradása fölötti aggodalmát fejezé ki s Leon Delavigne nem tudta megnyugtatni.

— Fölajánlom szolgálatomat. Vétó közbe a hajószakács. Ha nincs ellenükre, elmegyek s fölkeresem.

Delavigne erre közié a hajószakácscsal, hogy Livius atya s társai tegnap estenden indultak a tengerpartra oly czélból, hogy a tengerből kiemelkedett uj vulkán iránt tudományos észleleteket tegyenek.

— Nos, ha a föld, vagy a viz nem nyelte el — meg fogom találni őket. Szólt Leboucher ur s rápöfögve egy újabb czigarette-re, gyorsan lekászo- lódott a corridor lépcsőzetén s áthaladva a tisztáson, eltűnt a liánfolyondáros rengetegben — a tenger irányában.

XIIf. Egy kis geográfia.

Livius atya s társai kath. missióját az angol kormány küldte ki a Tfizföldre.

A missiónak czélja nemcsak egyház-kulturális, de állampolitikai czélja is volt.

A múlt század végén ugyanis a Tüzföld britt birtok volt; legalább is úgy állott a dolog, hogy a Tüzföld egyik legnagyobb szigetén a Staates-Islan— Hazafias pap. Tibold Üzséb, a Bakony- Koppányból nemrég Herczegfalvára (Bukovina) áthelyezett plébános, mint értesülünk, a legdicséretesebb buzgalmat, fejti ki a község magyarosítása körül. Megjegyzendő, hogy Barkóczy püspök már 1822-ban (i évet adott Herczeg- falván a német istentisztelet teljes megszüntetésére. Ez a rendelet azonban — sajnos — nem tartatott meg s utóbb senki sem törődvén a magyarosítás ügyével, maradt minden a régiben. A mostani derék plébános elődje: Edlinger Titusz is már sokat tett a magya- rositás érdekében, most aztán Tibold Özsébnél a legjobb kezekbe került ez a fontos nemzeti ügy. Mióta ő Herczegfalván van, már csak minden második vasárnap tartatik német prédikáczió, ünnepnapokon pedig mindig magyar. Az ég áldása legyen a derék hazafias plébános üdvös törekvésein!

— Bogyó Alajos színtársulata a nagyhétben érkezik városunkba Győrből, hol most játszanak s husvét másodnapján kezdik meg előadásaikat. A társulat, mint a névsorból látjuk, elsőrangú erőkkel rendelkezik s a legújabb müvek, operettek vannak repertoirjukon. Ez elég ajánlat a jókirü igazgató társulatának.

— Tőttössy Béla kir. törv. bíró, városunk szülötte, márcz 18-án a nagy-kanizsai társas körben kitünően sikerült felolvasást tartott a „Világ folyásáról“. A kómiko-szatyrikus felolvasást igen díszes s nagyszámú közönség hallgatta. Szellemi sikerén mi is szívből örvendünk.

— A helyi ref. lelkész beigtató-ünnepélyhez.

Már e lap előző számában is volt jelezve tisztelendő Bényey Gábor ev. ref. lelkész ur beiktatási ünnepélye, sajnálatunkra azonban lapunk tárgyhalmaza miatt csak röviden vázolhattuk az ünnepély leírását, melyet most részletesebben van szerencsénk közölni. Múlt hó 21-én a helybeli ref. templom zsúfolásig telt meg szép számú közönséggel, köztük a különféle hitfele- kezetek lelkészei s a helyben állomásozó 71. és 72. honvéd-zászlóalj tisztikara is megjelent. Az ünnepélyt a 74-ik dicséret: „lm bejöttünk nagy örömmel“ stb. gyönyörű hangzású ének dallamával kezdte a gyülekezet, ezután a CXXII. zsoltár: „Örülök az én szivemben“ stb. elhangzása után Nyikos Kálmán, litéri lelkész ur lépett ki az Ur asztala elé, hol gyönyörű beszédben ecsetelte a lelkész teendőit, mely után az újonnan beigtatandó lelkész urat hívta ki az Ur asztalához s ott meleg szavak kísérete mellett adta át az egyház jelvényeit: a bibliát, szent edényeket s a templom kulcsát. — Ennek végbemente után Ürögi Sándor ev. ref. tanító ur vezetése alatt, az általa betanitott dalárda énekelt szép összbangzással. E közben Bényey Gábor uj lelkész ur lépett a szószékre, hol egy, e czélra készített, saját, erőteljes, költői ihlettségü szavakba foglalt gyönyörű költeményét imádkozta, s alapigéül predikácziójához Jeremiás próféta 1. r. 10. versét választá, mely igy hangzik: „íme, én ma téged prófétává teszlek, hogy gyomlálj, ronts, veszess, tsörj, építs és plántálj“, s ezt megszokott élénkséggel, alapossággal, gyönyörűen tárgyalva, s beszédét másik meglepő költeményével bevégezé, mely után ismét a dalárda énekelte a 75-ik dicséret 8. és 4. versét, s ezzel az ünnepély a templomban végződött.— Meglepő volt azon szép babérlevélből készült koszorú is, mely az isteni tisztelet "Jratt,--a~8zósfcákei'i függött,- Tmt a-Helybeli ref. -leányiskola növendékei tettek fel, mely koszorúnak egyik vörös selyematlasz szalagján: „T. Bényey Gábor, lelkész urnák. 1886. márcz. 21.“, a másik fehé-rselyematlasz szalagon pedig: „A veszprémi ev. ref. leányiskolái növendékek, ragaszkodásuk jeléül“ volt látható. Az ünnepély után ezen koszorút tek. Vida Imre ur kedves leánya Erzsiké és Kovács Károly ur leánya, fehérbe • öltözve, lakásán adták át az ünnepeltnek. D. u. 1 órakor pedig a beiktatott lelkész ur tiszteletére a „Koronán“ 60 terítékű bankett volt, hol számos intelligentiánk volt jelen. Felköszöntőket mondtak: nsg. Véghely Dezső alispán ur, egyházkerületünk főgondnokára és püspökére s ezután az ünnepeltre, majd Kovács Imre polgármester, Balogh Károly, Lévay Imre, Bényey Gábor lelkész, Husvéth János, Kasenszky, Vikár

dón angol gyarmatot állítottak, Hoppá ros név alatt.

Hoppá ros pár évtizedig virágzott. Erősen körülbástyázott telep volt ez, jól megvédett a bennszülött p e s h e r a k-k ellen, kik olykor falkánkint rátámadtak a telepre, de mindannyiszor véres fővel verettek vissza.

A bálnahalászat akkor élte virágkorát. Ezernyi hajó czirkált itt ezeken az elhagyott vizeken s különösen a 80 mértföldnyi hosszú Magelhaens-szo- rosbau, mely a tüzföldi Archipellagust Dél-Amerikától s illetve a Patagonia-i földnyelvtől elválasztja, nyüzsögtek e tengeri szörnyek óriás csoportokban.

Valóságos kincses bányája volt a Tüzföld az angol tengeri kereskedelemnek s ezt sokáig titokban is bírták tartani. Nem restelték a rémséges hosszú utat a keleti földtekón át, hogy igy a bálnahalászatra induló hajók *a keleti tengerre látszassanak indulni, melyek aztán a chinai vizeken át, megkerülve Afrika Jó-remény-fokát, észrevétlen lekerültek a Tüzföldre s onnan bő zsákmánynyal rakodtan ismét Ázsia felül kerültek haza.

A holland, portugál bálnahalászok nem tudták elképzelni, hogy lehet a forró égöv sárga-tengerén ily sikeres bálnahalászatot rendezni. Megkisérlék ők is. A Mozambique-csatornától s Madagaskartól ke* letre beözönlöttek az egész Levante tengereit; itt-ott költséges telepeket is berendeztek — mind hasztalan. Bálnáknak hire sem volt itt ezeken a vizeken, mit a furfangos angolok azzal parodizáltak, hogy újságaikban azt kürtölték, miszerint a Kelet vizein a bálnák nem jönnek soha a tenger felszínére levegőért s hogy titkát bírják a bálnáknak viz alatt való halászatára.

1806-ban azonban kisült a turpisság. Van der Rotten holland kapitány éjjel-nappal sarkában volt piczi brigg - hajójával egy angol bálnahaj ó-raj - nak s nem kevésbé bámult, mikor ezt a Jó-remény-; fokától, a roppant Atlanti-Oczeánon át, lekerülni látta a délnyugati vizekre. Hetek teltek bele s egyszer csak azt vette észre, hogy szárazföld előtt áll meg a baj óraj. Tűzhányóiról gyanította, hogy ez a — Tüzföld, (Folyt, küv.)