Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-10-02 / 41. szám

Egy újabb betegség.

Veszprém, okt. 1.

Magyarországot ismét egy újabb betegség fenyegeti: a kivándorlás.

Épen mint a középkorban, elkapatva a kincsvágy által, százakra megy azok száma, akik különféle okok miatt az anyaországon nem bírván megélni, kivándorolnak az uj világrészbe, mert azt hiszik, hogy Amerika most iS olyan tejjel és mézzel folyó, mint volt réges-régen, amikor még igazán uj volt.

Mikor évekkel ezelőtt a felsővidéki tótok között megindult a mozgalom a kivándorlást illetőleg, akkor még nem gondoltuk, hogy e betegség véreink között is elfog harapódzani, nem mertük még sejteni sem, hogy még valaha veszélyes mérvet is fog ölteni.

Az a földhöz ragadt, szegény tót zatyafi, ki knkoricza-kenyéren s pálinkán tengeti életét, azt hitte, hogy ha kivándorol Amerikába, ott a sült galamb a szájába fog repülni, vagy kevés munka után is jól fog élni, lesz aranya amennyi csak kell, mert hisz Amerikában ingyen osztogatják, — és elment az újvilágba, mint a mesebeli királyfi — szerencsét próbálni.

Százakra ment a kivándorlók száma, akiknek nagyrésze csakhamar vissza is jött, mert belátták, hogy jobb itthon.

Azt hittük, hogy ebből tanulni fognak véreink, hogy majd talán okos lesz a magyar s más kárán tanul.

Csalódtunk!

Az ujabbi időben még nagyobb azoknak a száma, akik kivándorlási viszketegségben szenvednek, mint évekkel ezelőtt.

S ma már nem a földhözragadt néposztály vándorol ki az újvilágba a könnyű megélhetés kedvéért, mint évekkel ezelőtt, hanem a tehetősebb jómódú magyar gazdák estek e betegségbe s vándorolnak tömegesen ki az anyaországból.

És a kivándorlási viszketegség leginkább a Dunántúl van elterjedve. Nem múlik el hét, hogy sajnosán ne kellene konstatálnunk, miszerint most innen, most onnan vándoroltak ki jó módú magyar földbirtokosok.

Es a veszély már megyénket is fenyegeti. Csak a közelmúltban vándorolt ki 14 egyén Románd és Péterd veszprémmegyei községekből. Akik azt hozzák fel okul, hogyha még pár évig itthon maradnak, tönkrejutnak, mert a termés évenkint mindig rosszabb s az adó pedig évről-évre nagyobb.

Méltán gondolkodóba eshetünk, ha látjuk az ügy komolyságát, hogy mivé leszünk, ha tehetösb gazdáink itt hagynak bennünket?

Pedig még igen sokan vannak, akik legközelebb indulni szándékoznak; már eladták meglehetős potom árért földjeiket s csak még a kukoricza termést adják el, azután útra kelnek Amerikába.

Meg kell őket akadályozni! Fel kell világosítani őket, hogy már nem úgy van, mint ’s olt régen, hogy Amerikában sem lehet könnyűszerrel megélni.

Es ezt tenni annál is inkább kötelességünk, mert a magyar faj szaporodása aránylag úgyis csekély.

Magyarázzák meg a lelkészek és tanítók a népnek, hogy Amerikában milyen keserves a megélhetés, keservesebb, mint nálunk, hogy a bevándorlók ma már nem is kapnak künn munkát.

Világosítsák fel a lelkészek és tanítók szép és komoly szavakkal a népet, hogy ma már Amerikában a hirdetett boldogság helyett a

nvomorral fognak találkozni s kénytelenek lesznek testileg s szellemileg kifáradva, szegényen visszatérni az anyaországba s mint ilyenek mételyeivé lesznek a hazának, a társadalomnak.

Mig ellenkezőleg, ha kitartó munkásság és szorgalom által leküzdik a természet mostobaságait, itthon tisztességesen és becsületesen megélhetnek s hasznos polgáraivá lehetnek a hazának.

Az illetékes hatóság pedig hasson oda, miszerint az izgatok szigorúan büntethessenek meg, valamint azok a népbolonditók is, akik pár forintért kieszközlik az útlevelet s „helyes útbaigazítással “ szolgálnak.

A „Zala“ legutóbbi számában is olvassuk, hogy Nova és vidékén valaki azt a bolond hirt terjesztette el, hogy Amerika földjén óriási hajtóvadászatok lesznek, melyekhez busás díjazás mellett hajtők kerestetnek. Az egész vidéknek dologkerülő népsége aztán, mely a munkanélküli megélhetés után áhítozik, hisz a koholmánynak s útra kel a tengertuli világrészbe.

De ha egy ily népbolonditót szigorúan megbüntetne a hatóság, majd elmenne a töbhinek a kedve.

Fordítsák egy perezre az illetékesek ide figyelmüket s tegyék meg a legszigorúbb óvintézkedéseket, a lelkészeket s néptanítókat pedig ismételten felhívjuk hogy mondják el a költővel:

„Hazádnak rendületlenül Légy hive, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely ;

Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell!“

—m.

Az idei szüret.

Hogy az idei szüretre milyen kilátások vannak a Balaton innenső partján, azt már volt alkalmunk lapunkban konstatálni s most is legnagyobb sajnálatunkra csak azon véleményünknek adhatunk kifejezést, bogy a Balaton innenső partján fekvő szőllők rövid egy év alatt ki fognak pusztulni s a talajnak neki lehet akasztani az ekét.

Ahol a philloxera még nem pusztított, ott közép termésre van kilátás.

A szüret tegnap vette kezdetét az innenső parton s Almádiban, aruily kevés volt a termés, már le is zajlott a szüret egy-két kivétellel.

A Somlón szép kilátások vannak a szüretre. Itt még hála Istennek nem ütötte fel tanyáját a philloxera s igy jó termésre lehet kilátásuk a szöllő tulajdonosoknak, bár a szőllő minőségére nagy befolyással volt az időjárás. Az esöhiány és a forró időjárás következtében a szemek tespedésnek indultak, de az utóbbi héten megeredt kis eső igen áldásos volt.

A Balaton-vidék túlsó partjánál az idei szüretről a következő tudósítást vesszük:

Évtizedeken át ritkán kedvezett jobban nyár a szőllőérésnek, mint az idei.

Hiszen julius hó közepétől fogva alig volt esőnk, de volt folytonosan 26—30—36 fok melegünk; tehát két hónapnál több ideig voltak a tőkék a legforróbb napoknak kitéve. Itt—ott kevés zápor és jég, de ezek számba sem jöhetnek.

E rendkívüli időjárás okozta, hogy a szőllőfür- tök legalább két héttel előbbre voltak az érésben mint más években, még olyan szőllőhegyeken is, melyeken máskor október hó közepéig sem érett jól meg a szöllő.

Innét van, hogy több helyen már folyó hó 20-a körül elkezdték a szüretet, minden tilalom ellenére, mert hát nálunk a hegyrendőrségi szabályok még ott lógnak a templom tornyán; mindenki látja, ki is dobolják, de maga a doboltutó meg a doboló is szüretelnek idő előtt. Szóval: a hegyekben, a gyepűn belől semmi törvény, semmi rend! azért vannak olyan jó boraink; s borainknak elyan jó hitele!

Hanem hát az idén az időjárás lefőzte az embereket, s még annak is jó bora lesz, ki nem is várta; olyan jó, hogy el sem tudja rontani.

Tán 36-ban, 48-ban, 62-ben, 75-ben volt csak ilyen, vagy még ezeknél is jobb lesz. Nemcsak a kiváló bort termő hegyeken, de alant fekvő, kisebb szőllökben is jó minőségű bort várnak.

A szőllőfürtök átlátszó aranysárgák, mézédesek, a fekete is érett, édes, sok festanyaggal; s az mi fő: a szemek olyan egészségesek voltak 23-ig, hogy egész vágókban alig lehetett pár rothadt fürtöt találni.

Nagy kérdés azonban, hogy a 23-án reggel beköszöntött erős esőzés, mely még 24-én is tartott, mily befolyással lesz.

Ha az esőzés csak pár napig tart, s utánna ismét száraz, meleg időjárás lesz, a szőllönek csak használni fog, mert levesebb lesz, s még tartható lesz a tökén tovább is, kik ugyan várni akarnak a szűreitek

Hanem ha az esőzés hetes lesz, vagyis napokon át tart, a most már hűvös éjszakákat is bele számítva, nagy rombolást fog tenni, mert az érett fürtök hamar rothadásba mennek át, s igy a minőség és mennyiségre is nagy hatással lesz.

Tehát azokra nézve, kik még le nem szüreteltek, a szeptember 23-tól október hó 2-igi időköz határoz: milyen lesz e napok alatt az időjárás?

VIDÉK.

Pápa, Oktober I.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

A mi lapunk — a „Pápai Lapok“ — múlt számának hírei közt a törvénykezési szünidő befej zésé- sérőlmegemlékezve,feljajdul, bogy a Soós Ignácz el haltával üresedésbe jött tvszéki bírói állás mikor lesz betöltve?

Ha a lap igen tisztelt főszerkesztőjének valami nagyon sok elintézetlen ügye volna a törvényszéknél nem csodálnék, — több méltányosnak tartanánk feljajdulását, — de a mostani körülmények között épen nem értjük. Miért nem szólalt fel e lap a már májustól fogva üresedésben álló polgármesteri állás betöltése iránt? Ezt mint „helyi érdekli“ lapnak kötelessége lett volna megtenni. De erről hallgatott addig, mig jelöltet nem állított.

Városunk képviselő testületé múlt szombaton közgyűlést tartott, melynek egyik főtárgyát a polgár- mester választásra kijelölő bizottság két tagjának megválasztása, s az orsz. kiállítási érmek és disz- ! okmányok kiosztása képezte. — Bizottsági tagoknak egyhangúlag Pap János kir. tanácsos és Horváth Lajos főszolgabíró urak választattak meg.

A holnap megejtendő polgármesteri választásnak nem valami nagyon kíváncsian nézünk ebbe, mert ez állásra csakis Kis László volt urod. felügyelő ur pályázott, kinek megválasztása már hetekkel ezelőtt bizonyos volt.

Az ipartestiilnt vasárnap d. u. 5 tartott közgyűlésén ügyész s jegyzővé Szokolyi Ignácz ügyvéd ur választatott meg. r

Pápai.

XrodajLom.

— Felhívás előfizetésre ! HULLÁMOK. E czimen rendezi sajtó alá az alólirt könyvnyomda V. H u 11 á m József ur költeményeit.

Igazán érző szivének meleg érzelmeit tolmácsolja Hullám ur költeményeiben, melyeknek mindenikét az igazság jellemzi.

Tud lelkesülni a drága honért, a szent szabadságért és minden szép, dicső eszméért és midőn lelkesülése a legmagasabb fokra hág : elmereng a szép természeten s dicséri az alkotó nevét; majd elszáll lelke kedveséhez, akit hűen, igazán szeret; majd visszanéz a múltba s dali s mélabus regéket, vagy pedig fellebbenti a jövő fátyolát s énekel a titokzatos jövőről.

A tiz ivet majdnem meghaladó elegáns kiállítású kötet, gyémánt kiadásban folyó évi november bő közepén fog a sajtó alól kikerülni, finom velen papírra nyomva, művész kivitelű borítékkal.

Egy kötet ára 70 kr., disztáblában aranyozással 1 frt 50 kr., mely összeg a mű átvételekor fizetendő.

hagyva maga után egy telekkönyvi kivonattal egyetemben, amely szép vagyonról biztosított a Margitkát.

így természetesen nem lehet csodálni, ha a szép Margitkába minden fiatal ember fülig szerelmes volt. Én sem maradhattam érzéketlen, mikor a kis Margit után olyan szép birtokok mosolyogtak.

Szó, ami szó, én is szerelmes voltam — a kis barnába.

Nem mondom, hogy szerencsefi vagyok, de olykor szokott kedvezni Fortuna ő nagysága. Ily kedvező szerencsébe részesített, amidőn Tóth Bálint uram kedvenezévé tett. Persze ezt jobban józanságomnak köszönhetém, mint a szerencsének.

De hogy a színházi bérletjegyem közvetlen az aranyos Margitka mellé szólt, ez már Fortuna kisasszony érdeme. Természetesen az összes színi előadásokból soha egy szót sem értettem, mert mindig azon gondolkodtam, hogy miképen rukkoljak ki érzelmeimmel, tudva jól, hogy Margitka is szeret, mert hát kérem, nem volt közönyös irá- nyomba n.

Szerelmet akartam vallani. Legalkalmasabbnak véltem a felvonások közti szünidőt felhasználni, amikor Tóth Bálint uram a folyosóra kiment, hogy a „rövid tizperczet“ egy áldott „szultán czigaretta“ füstbeeresztésével töltse el.

Igen, a második és harmadik felvonások közti szünidő legalkalmasabb fog’ arra lenni . . .

Igen, megsúgom a kicsikének, — hogy: szeretlek ...

Az öreg kiment a folyosóra. Engem e perezben kellemes láz fogott el, olyan láz, melyet csak a szerelmesek ismernek: a szerelemláz.

De erőt véve magamon, oda hajoltam a kedves barnához, hogy . . .

De ó fátum! E perezben egy ügyetlen hori-horgas közbaka csákójával az alacsonyan függő lámpást leverte, mire a teremben órrási rivalgás, szaladgálás támadt, akkora, hogy Tóth Balint uram is, eldobva

a czigarettát, lélekszakadva rohant a terembe szeretett leányát megmenteni.

Pedig semmi baj sem történt, a petróleum feltöröltetett, a súgó csengetett s megkezdődött a harmadik felvonás.

így a vallomás máskorra tolatott el.

Napok múltak, de nem kínálkozott alkalom. Thália papjai is felszedték sátorfájukat s tovább mentek, bogy „műveljék az anyanyelvet.“

*

Január 28-ka volt, összes zsebeimben nem volt több nyolez krajczárnál. Ennek okát úgy hiszem eléggé megmagyarázza a dátum.

Kopogtatást hallok ajtómon: „Szabad!“ kiálték.

Ä levélhordó lépett be s egy levél átadása után távozott.

Izgatottan bontottam fel a levelet, azt gondoltam, anyámtól jön s pénz van benne.

Nem onnan hazulról jött, pénzt sem tartalmazott s mégis megörültem neki olvasásakor.

o o

A levél igy szólt :

„Tisztelt barátom!

Kedves atyám megengedte, hogy holnap születésnapomat megünnepelhessem. — Megengedte azt, hogy estehédre tetszésem szerint hívhatok vendégeket; első sorban kötelességemnek ismerem önt meghívni, mint aki a színházi előadások felvonásai közt oly kedvesen mulattatott. Tisztelője

Tóth Margit.“

„Itt az idő, most vagy soha!“ kiálték fel önkénytelenül, Margit vallomás nétkül is szeret és én viszont szeretem őt kimonhatatlanul.

Az est elérkeztekor felöltőm szalon ruhámat s egész báliasan jelentem meg Tóth Bálint urnái.

Már több vendég volt együtt s úgy tetszett, mintha egy kissé későn jöttem volna. Helyet foglaltam az asztalnál. A társaság igen kedélyes volt.

A jobbnál jobb étkeket Margitka tálálta föl, föltálalás után azonban ő is helyet foglalt s evett.

Az Ízletes vacsora szerencsésen elfogyasztatott, de vallomásról szó sem lehetett. Hisz tízen is ültek az asztalnál ... i

Vacsora után a kis Margitka megcsókolta atyját s rokonait s szórakozottságában engem is rokonnak nézett s megcsókolt.

Ha, ha, ha, nevetett az egész társaság, én pedig az első pillanatban nem tudtam mi történt velem. Margitka a szomszéd szobába ment és sirt és csak nagy nehezen tudta Tóth Bálint uram, kedves papája kibékíteni, egyre azt hajtva: „Ne sírj kedves leányom, hisz nincs baj, csak szórakozottság voft az egész. Különben Füredi ur nem karakszik.“ . . .

Margit kibékült, mintha semmi sem történt volna, folyt a társalgás.

ügy éjfél lehetett midőn Tóth Bálint udvariasan megszólítva kérdi:

— Ugyan hány óra van, mondja csak kérem Füredi ur?

Én még udvariasabb akartam lenni és sietve ragadtam meg óra lánczomat, hogy kihúzzam órámat s megnézzem hány óra, egészen elfelejtkezve arról, hogy az óra helyébe a zálogezédula van akasztva.

Tóth ur meglátta a zálogezédulát, de nem szólt semmit, csak mikor eltávoztam, szólt hozzám baráti hangon:

Barátom, ajánlom, hogy holnap rögtön hagyja el a várost, én csaódtam önben.

Megfogadtam a szót, másnap odahagytam I. városát, de Margitkát nem tudtam elfelejteni, csak akkor voltam megnyugodva, mikor egy újságban a következő hir ötlött szemembe :

— „Tóth Margit, Tóth Bálint J. városi ügyvéd és derék polgártársunk kedves és szép leánya tegnap reggel, miután a takarékpénztárból több ezer forintot kivett, egy ulánus- hadnagygyal megszökött.“

Füredi K.

Kéretnek a szives megrendelők, hogy áZ előfizet téseket október hó végéig a „Petőfi“-könyvnyomda czimére küldjék be.

Teljes tisztelettől Veszprém, 1886. szeptember hónapban. A „Petőfi“-könyvnyomda, Veszprémben.

Az uj negyedév alkalmával több uj vidéki lap indult meg, melyek közül elsősorban említést érdemel a Szávay Gyula szerkesztésében megjelenő „Győri Hírlap“.

Vettük a nevezett lapnak első számát s bátran merjük állítani, hogy Szávay Gyula „Győri Hírlapijával a vidéki hírlapirodalom sokat nyert.

Az első szám igen jól van szérkesztve s Győr- megye közönsége helyesen teszi, ha meleg pártolásába részesíti a „Győri Hírlapot“, kinek szerkesztője a „Győri Híradó“ utolsó évfolyamának szerkesztésével megmutatta működésének irányát. Ugyanezen irányt és elvet követi a „Győri Hirlap“-ban A hetenkint kétszer megjelenő lap vezetésénél teljesen független s hisszük a derék szerkesztő a kitűzött czélnak oly jelesen meg fog felelni, hogy büszke lehet elért eredményeire.

A másik uj lap a „Józsi és Erzsiké“ czimfl képes gyermeklap, mely Aradon lesz kiadva s igen jól van szerkesztve. A nevezett lap nagy hiányt pótol irodalmunkban, mert 12—14 éves gyermekeinknek még ezideig nem volt lapja, holott más nemzeteknél minden korbeli ifjúságnak megvan a maga lapja. A kis lap megjelenik minden hóban egyszer, csinosan kiállítva. Ára egy évre csak 1 frt 20 kr.

„Hamis gyémántok“ czim alatt Hevesi József ismert nevű írónk, a „Magyar Salon“ szerkesztője, egy kötet elbeszélést ad ki. — Mindegyik elbeszélés egy-egy társadalmi problémával foglalkozik. — A kötet, melyhez Fekete József, a „Magyar Salon“ másik szerkesztője ir előszót, igen díszes kiállításban október hó 15-én jelenik meg. több mint 30 művészi illusztráczióval, a „Magyar Salon“ kiadásában. — Fűzött példány ára 1 frt 50 kr., diszköteté 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Salon“ szerkesztőségéhez (Budapest, VII. kér., dohány- utcza 12. sz.) küldendők.

— A „Budapesti Hírlap“ évről évre gyarapszik erőben, nyer frisseségben, máskép szólva évről-évre elterjedtebb és kedveltebb lesz. A főváros ügyei mellett kiváló tért szentel a vidék eseményeinek, s nincs az a város az országban, hol avatott tollú levelezője ne volna, aki figyelemmel kiséri a társadalmi és poliiikai mozgalmakat. Legfőbb ereje azonban pártatlanságában vau, s abban a jótékony és áldásos befolyásban, mely a társadalmat átölelő n így nemzeti mozgalmakban neki vezérszerepet biztosit, s a küzködő magyarságnak valóságos központi orgánumává teszi. A lap vezéremberei: Rákosi Jenő, Csukássi József és Kaas Ivor báró garanciát nyújtanak arra, hogy a lap valamint eddig, úgy ezután is megőrzi politikai és társadalmi függetlenségét s ezzel igazságosságát. — Előfizetési ára félévre 7 frt., negyedévre 3 frt 50 kr. egy hóra 1 frt 20 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest IV. kalap-utcza 16.

ÚJDONSÁGOK.

Veszprém, okt. 1.

— Eötvös Károly ur, a függetlenségi párt jeles vezérférfia folyó hó 9-én városunkon keresztül Acs-Teszérre utazik, ahol részt vesz Táncsics Mihály szobrának leleplezési ünnepélyén. Eötvös Károly ur fogja az emlékbeszédet tartani. — Hírlapunk szerkesztője, Kompolthy Tivadar ur szintén jelen lesz a leleplezési ünnepélyen.

— Rendkívüli közgyűlés. Hétfőn délután 2 órakor rendkívüli megyei közgyűlés lesz, melynek tárgysorozatát lapunk múlt számában volt alkalmunk lapunk olvasóinak bemutatni.

— Jótékonyság. Egy veszprémmegyei honvéd-tűzmester egy forintott küldött be szerkesztőségünkbe az október 6-iki alap javára. Stróbl Ferencz pedig 30 krt adakozott Fábián Gábor emléktáblának beszerzéséhez. — Végh István ur két könyvet ajándékozott az almádi könyvtárnak, ügy a pénzt mint a könyvet el fogjuk juttatni az illetékes helyre.

— Gyászhir. Konkoly Lajos külsővathi földbirtokos és megyebizottsági tag m. hó

28-án 60 éves korában elhunyt. Temetése tegnap volt.

— Az erdészeti albizottság folyó hó 4-én délután 4 órakor Véghely Dezső alispán elnöklete alatt a vármegyeházán ülést fog tartani.

— Börtönvizsgálat. A megyei börtönvizsgáló bizottság Cserna Vincze kir. ügyész és Véghely Dezső alispán vezetése alatt tegnap e hóban már másodszor megvizsgálták a veszprémi kir. törvényszék börtöneit s a legnagyobb rendet és tisztaságot tapasztaltak.

— Ösztöndíj. A dr. Lánczoskéri Lánczos Nándor-féle ösztöndíj alap ez évi kamatait, összesen 84 frtot Hankóczy János, veszprémi születésű és a helybeli róni. kath. fögymn. volt VIII. oszt. tanulója nyerte el.

— Vadászat Nagyvázsonyban. Báró Todeszkó nagyvázsonyi vadászerdejében tegnap vette kezdetét a vadászat, mely pár napig fog tartani. Tegnap már több őzet, szarvast s rókát ejtettek el.

— Egy apáczát temettek szerdán délelőtt. A megboldogult Sarolta nővér 20 éves volt. Temetése a növendékek kíséretében nagy részvét mellett ment végbe.