Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-06-19 / 26. szám

tottak a gyászbeszéd tartására, azon körülményre. mint elismert tényre, figyelmeztettek, hogy a boldogult életpályáje választásának áldozata lön s jó voloa, azt megemlíteni. Az ellenvetésemre, hogy egyik kartársa tartsa a búcsúbeszédet és említse azt is, azt felelték az ügyvéd urak, hogy akkor úgy látszanék, mintha az illető „pro domo“ beszélne. — A támadó-czikkekben foglalt egyéb állítások czáfolásába nem bocsátkozom. Aki igénytelen beszédeim csak egyikét is hallotta; jól tudja, hogy nem szoktam meg frásisokkal és oly túlzásokkal élni, hogy egy hat éves fiú koporsója fölött azt a nevetséges hazugságot mondanám : „ez az egész emberiség halottja!“ Az említett beszédem szövege szóról-szóra a következő volt:

„Tisztelt gyászoló gyülekezet! Nem csak a szülök s testvérek állják körül megtört szívvel ezen koporsót, mely hőn szeretett fink, illetőleg testvérük földi maradványait foglalja magában, hanem mindnyájunkat is őszinte részvét s fájdalom töltenek el, ha meggondoljuk, hogy a boldogult Steiner József, ügyvédjelölt urnák oly korai halála által egvik becsületes és törekvő polgártársunkat elvesztettük, anélkül, hogy életczélját elérte anélkül, hogy a társaság annak hasznát vette volna. A halál kérlelhetetlen rideg keze kiragadta az élők sorából, mint a vihar a fiatal fákat áldozatainak szokta válogatni s megsemmisíteni. Valamint minden a sors csapása által bevégezetlenül maradt munka sajnálattal s fájdalommal tölti be a szemlélőt, úgy sőt annál nagyobb fájdalmat kell éreznünk, ha a legnehezebb, legnemesebb munkának, az ember kiképeztetésének az idő előtti szakadását meglátjuk. Húsz éven át vas szorgalomul dolgozott, munkálkodott a bold. Steiner József ur, hogy tisztességes életpályáját elérje, s ime, midőn már közel vala czéljához, Isten végzete mondta : „Eddig juthatsz de tovább nem“ (Job 38, 10). Abban kell hagynod munkádat s a sírba szállnod kell!

T. gy. gyűl. ! Ha igaz volna az, amit sokan állítanak, hogy a bold, áldozata lön életpályája eltévesztett választásának, hogy elegendő tehetséggel nem bírván, szellemi erőltetések s túlzott szorgalommal akarta ezt pótolni, s igy agyontanulta magát; akkor ezen hibáját annál jobban tisztelnünk s becsülnünk kell, de egyszersmind sajnálnunk kell korunkas. mely általán ezen betegségben szenved. Oh, bár okulnának a szülők, bár okulnának ifjaink s szivükre vennék, hogy nem minden pálya minden embernek való. Valamint egyféle növény nem díszítheti a kertet, úgy egyféle hivatás nem válik javára a társaságnak. Valamint nem lehet minden fán ugyanezen gyümölcsöt termeszteni, úgy nem lehet minden fiúból tudóst faragni. Minden ember csak azon pályán boldogulhat s hasznot hajthat, a melyhez Isten adta képességgel bir. A boldogult is, becsületessége, komoly törekvése mellett, talán más pályán czélját elérhette és szüleinek örömeket szerezhetett volna.

S te drága halottunk ! ha nem használhattál szeretett embertársaidnak életeddel, használj szerencsétlen korai haláloddal; ha nem érhetted el czélodat ezen életben, élvezd az élet jutalmát a boldogultak orizágá- ban, Isten színe előtt! Poraid pedig pihenjcnzk, nyugodjanak békével az anyaföldben! Amen.“

Botrányos-e ily beszéd, vagy inkább a zsidó-szülők s ifjak részéről figyelemvételre méltó ? annak megítélését a tisztelt közönségre bízom.

Én legalább ezentúl is legszentebb kötelességemnek fogom tekinteni, zsidó-ifjainkat a tévutról eltériteni. Azt teszem, az ifjak maguk, hitfelekezetem s a haza jól felfogott érdekében.

Hochmuth Ábrahám,

veszprémi főrabbi.

Hochmuth főrabbi ur e nyilatkozatára következők a megjegyzéseink :

Nekünk úgy tetszik, mintha e beszéd nem volna ugyanaz, amit a főt. főrabbi ur a koporsó előtt elmondott. Mintha a hang, a kifejezések egv kissé megenyhültek volna; az egész sokkal gyöngédebb, mérsékeltebb.

Azonban mi nem lehetünk azon helyzetben. hogy az eredeti beszédet közölhessük. Kötelességünk tehát az előttünk fekvő gyászbeszédre reflektálni.

Hochmuth főrabbi ur közli az egész beszéd szövegét; mintha igy megsemmisülne az ok, mely a múltkori megrovást jogosulttá tette.

Ebben az eljárásban tévedés van. E beszéd ellenében szintén kénytelenek vagyunk múltkori megrovásunkat fenntartani.

Dr. Fodor és Spitzer urak állítólag informálták a rabbi urat; s ama nézetre tették figyelmessé, hogy a boldogult életpályájának lön áldozata.

Jól van. Tegyük fel, hogy e nevezett urak csakugyan ezt mondottak, s csakugyan ebben a véleményben voltak. Hiszen elvégre a gondolatok terén teljes szabadság uralkodik. Ők nem tudhattak arról, mint nyilatkoztak a kezelő-orvosok s mint nyilatkozott dr. Korányi Frigyes budapesti egyetemi tanár e betegséget illetőleg; hogy t. i. az távolról sem megerőltetés következménye, és senki sem vonta ki abból azt a következtetést, hogy a boldogultnak tehetsége nem volt ? Nem vonhatta; mivel az elhunyt pályáján elért szép eredményei ellenkezésben lettek volna ez állítással.

Hochmuth rabbi ur 30 év óta lelkész ; hosszú gyakorlata alatt megtanulhatta azt, hagy a holtakról csak dicséretet szokás mondani, és sohasem erkölcsi oktatásokkal spé- kelni a gyászbeszédet. S Hochmuth rabbi ur senkinek sem szócsöve, hogy úgy úgy lenne köteles beszélni, ahogy mások informálták.

De Hochmuth rabbi ur jól tudta azt is, hogy e nevezett urak nem orvosok; hogy véleményük esetleg téves is lehet; s igy a dologban vakon hinnie semmiképen sem szabadott.

De tegyük fel, hogy a dolog csakugyan úgy áll, ahogy talán a nevezett urak hitték: kérdünk mi minden müveit s érzéssel biró

embert, vájjon helyénvaló volt-e ezt az elhunyt fiatal ember koporsója előtt említeni?

Ha Hochmuth rabbi urnák az elmondottak annyira meggyőződését képezik : ám jó, ismertesse elveit az iskolában, a szószéken, avagy magántársaságok körében. De soha se említse egy koporsó előtt.

Ez az, amit megróttunk. Ez az, amit minden müveit, minden gyöngéd, minden érzéssel biró ember megró. Van a gyöngédségnek egy faja, melyet nem bir mindenki, melyet csak érezni lehet, de nem kifejezni. Ez hiányzott ebből a gyászbeszédből.

Micsoda végtelen fájdalom az, ha valaki egy reményteli, 28 éves fiát vagy testvérét elveszíti: azt főt. Hochmuth rabbi ur talán nem bírja elképzelni, mert ő nem atya. De az atyák és testvérek jól tudják mi ez ? Ez a fájdalom nem leírni való. S ha ehhez még ilyen gyöngédtelenség járul, ilyen szemrehányás egy holt ember irányában : ez a véghetetlen fájdalom kétszer akkorára növekedik.

Ez gyöngédtelenség volt főt. főrabbi ur! Gyöngédtelenség. szelíden szólva, s gyöngédtelenség, az ön újabb védekezése után is. — De ezt nem érti meg mindenki. Hanem az atyák és azon emberek, akiknek jó szivük van : bizonyára megértik.

VIDÉK.

Pápa, junius 17.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Az itt lefolyt hadseregellenes tüntetés után derült ki csak, hogy Beck altábornagy ur mindig magyarérzelmü volt.

A pápai főiskolai tanulók közül erre nehányan Beck altábornagy tiszteletére, Pá- ! pán időzése alkalmával fáklyásmenetet szándékoztak rendezni, — azonban a rendőrkapitányi hivatal esetleges zavargások kikerülése tekintetéből ezt eltiltotta.

Kér kápoly Károly volt pénzügyminiszter az érettségi vizsgálatokra, mint kirendelt kormánybiztos f. hó 16-án Pápára érkezett.

Gr. Esterházy Móricz főispán a jövő hét folyamán „Ischl“-be utazik, hol néhány hetet fog tölteni családjával együtt.

Fogadja tek. szerk. ur. stb. X.

Balaton-Füred, 1886. junius II.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez)

Daczára, hogy a valóságos saison még nem érkezett el, s a fürdővendégek zöme csak junius végével s julius elején szokott a Balatonvidék e pompás pontjára beköszönteni: mégis már számosán megfordultak itt, kik Balaton-Füred e korai toilette-jén bizonyos varázst tudnak fölfedezni; akár a szép asz- szonyok reggeli pongyolája. E kedves fürdő most sem szűkölködik élvezetek nélkül; sőt számosán vannak, kik a jelenlegi csöndet, a méla hallgatást még többre becsülik, mint a saison derekán felmerülő élvezeteket. A Balaton most sem kevésbhé elbájoló mint julius közepén, üde, friss hullámaiba élvezettel merül el a fürdőpublicuiu s az igazán „vidor életerőt“ nyújt, a bogy a fürdőház versezete állitja. A sétányokon illatos rózsák, minőket B.-Füreden kivül csak a Margitsziget nemes rózsafáin termelnek.

A vendégek között, kik a kora idény daczára már itt megfordultak, megemlíthetem a következőket: Henrhjuez Hugo tábornok, gróf Andrássy Géza, Va- szary Kolos panonhalmi főapát, Lukács László, Sza- lay Imre, országgyűlési képviselő, stb. A fürdővendégek száma e hó 15-éig 287-re emelkedett.

Élénk mozgalmat idézett elő e héten a Balaton- Egylet. tagjainak társas kirándulása, kik Füreden a Kisfaludy Sándor szobrára koszorút helyeztek. Volt hangverseny, táncz és egyéb mulatság (1. erről hírrovatunkat. a szerk.). Hirlett, hogy József főherczeg is itt tölti a pünkösdi ünnepeket, fenséges családjával együtt ; de nem jöttek el. Úgy hallom, hogy később jönnek ide ; s velük a királyi ház egyéb tagjaiból is néhányan.

Némi mozgalmat a reggeli s a délutáni zene szokott előidézni. A jeles bajai zenekar van ez idényre B.-Füredre szerződtetve, mely különösen az operettek s keringők játszásában kitűnő.

A Young Richard hajógyárában az idén a Stefánia-Yacht egylet készittet hajókat; több hazai mágnás megrendelésére. A régi, jó Kisfaludy is megváltozott némiképen, a mennyiben a bajószemélyzet egészen uj tagokkal lön felcserélve. Az uj matrózok a dunai gőzhajózási társaságtól lőnek szerződtetve; s jelesül megfelelnek feladatuknak.

A legközelebbi napokban reméljük egészen megtelik a fürdőhely vendégekkel; legalább a lefoglalt lakások s a kánikulai hőség erre vallanak. Jakab Lajos szintársulata is megérkezik; szóval élénk s szorgalmas élet készül e kedves fürdőhelyen. De erről s egyebekről majd egy jövő levelemben.

Cupido.

IRODALOM.

Lélek Naplója.

(Irta Czigány Károly. II. kötet. — Kiadta Kompolthy T.

„Petőfi“-könyvnyomdája Veszprém 1886.)

Ámbár terünk nem engedi, hogy e kötettel is oly bőven foglalkozzunk, mint az elsővel, mindazonáltal örömmel ragadjuk meg a tollat, hogy terünkhöz mérten méltathassunk ezt a müvet; mert látjuk, hogy nem hiúsította meg Czigány Károly azt a reményünket, miszerint müvének második kötetében épen oly élvezetet fogunk találni, a mit találtunk az elsőben.

Alig két hónapja, hogy Czigány Károly „Lélek Naplója“ elhagyta a sajtót s már megjelent a második kötet is, itt fekszik előttünk a közel négyszáz lapot tartalmazó, elegáns kiállítású mű, melynek tartalma közgazdasági és politikai irányczikkek, szellemi sziporkák és buvárgyöngyök.

A gazdasági irányczikkek értelmes és mély gondolkodású gazdásznak mutatják be Czigány Károlyt. Ezekben kimutatja a szerző a földmivelés hasznosságát és tisztességét; rámutat a hazai földművelési mizériákra, és egyszersmind eszközöket nyújt, melyeknek segítségével a földmivelést, kiválóan hazánkban, az eséstől megmenthetni. Hangsúlyozza a marhatenyésztésünk, tej-, sajt-, mézgazdaságunk kultiválását.

Majd párhuzamba állitja iparunkkal földmive- léstinket; kimutatja, hogy a földmivelő népben van minden országnak legfőbb ereje; ez a legszámosabb, ennek kezén van a fold. Ennél fogva, amint a földmivelő nép szegényebb vagy gazdagabb, azon mérvben szegényebb vagy gazdagabb maga az ország is ; mert a földmivelő feleslegéből él az iparos, a kereskedő, táplálkozik a tudós stb. Azért igen helyesen mondja Czigány Károly. „Iparunk és földművelésünk“ czimü értekezése végén: „Addig él Magyarország mig a magyar gazda él!“

Kimutatja a háziipar fontosságát és hasznosságát s felhívja hazánk lakosait a háziipar gyakorlására, mely mindenkor jó jövedelmi forrásnak bizonyult. Van gazdaságunknál tárgy —mondja Czigány Károly— és esze, ügyessége is van népünknek hozzávaló*, dolgozzunk tehát és munkálkodjunk, mert a szerző szavaival élve, „elvesz a nép, mely munka nélkül való!“

ír a lutri ellen s helyette ajánlja a postatakarékpénztárokat; majd értekezik a pálinka-ivásról, kimutatva annak káros voltát.

Vannak ezen irányczikkek között is olyanok, melyek szintén valamely alkalomra Írattak és igy nem bírnak az olvasóban nagy érdekeltséget kelteni, mindazonáltal ezek is beható tanulmányról, helyes érvelésről tesznek tanúságot s mint ilyenek megérdemlik az átolvasást.

Czigány Károly nem ir semmit ok nélkül, mert ő csak akkor ir, ha arra a belső szükség vagy az alkalom készteti.

Gondosan olvas és az olvasottakat magáévá teszi, szemmel kiséri a napi eseményeket és azokról rendes jegyzéket vezet; mindennek keresi az okát és a meglevőkből következtet a jövőre.

Nagy kritikai tehetséggel beleszól a politikába s éles politikai előrelátással néz a jövőbe.

Nem hiaba kapta a jogi diplomát, és ha nem I is foglalkozik §§-okkal, (mert megél úgyis) ez nem zárja ki, hogy ne politizáljon. Politizál bizony, pedig erősen.

Van a kötetben 33 politikai czikk is, de terünk nem engedi, hogy ezeknek bővebb ismertetésébe bocsátkozzunk, csupán annyit mondunk, hogy aki csak szerét teheti, olvassa'el azokat s megfogja látni, hogy Czigány Károly nem csak jó gazdász, hanem jó politikus is.

A „Lélek Napló“-ját szellemi sziporkák zárják be. Ezek jellemzik legszebben Czigány Károly lelkét és kedélyhangulatát. Szinte jól esik az embernek, midőn a gondolkodást kifárasztó értekezések után kedélyét felvillanyozó szellemi sziporkákkal, humoros apróságokkal találkozik, valamint jól esik a szemnek, ha egy hatalmas szikla szemlélése után megpihen a völgyben a patakocska virágos partjain.

Czigány Károly hullámos kedélyének, ifjan működő szellemének hü tükrei e sziporkák.

Hasonló e kötet egy természettudós növénygyűjteményéhez , melyben látjuk a szebbnél-szebb mezei virágokat, váltakozva az illatos kerti virágokkal, melyeket a természettudós utón útfélen összeszedett azért, hogy azoknak áttanulmányozása után másokat taníthasson.

Czigány Károly is a helyzet benyomása alatt, vagy eszmecsere folytán fel-fellobanó gondolatait, ötleteit adja összegyűjtve „Sziporkák“ czim alatt.

Vad virághoz hasonlitottam őket, e sziporkákat, mert szépek és változatosak; nem czifra szavakba beburkolt semmik, hanem tősgyökeres magyarsággal előadott gondolatok ezek, melyeket a szerző úgy irt le, mint azokat áíérezte.

Legyenek ezen eszmék közösek, váljék köztulajdonná ! Szerezze meg, aki teheti Czigány Károly „Lélek Naplóját“, mely mulattatva oktat, tanít, serkent és lelkesít! m.

— A „Budapesti Hírlap“-ról. Hogy a magyar sajtó az utóbbi évek alatt hova fejlődött, annak legszembeszökőbb bizonyítéka a „Budapesti Hi r“ lap“, Magyarország legelterjedtebb, legkedveltebb újsága, a mely naponkint immái' tize n nyolc z- ezer példányban jelenik meg. Oly szám ez, a minőt eddig még nem mutatott föl nálunk lap és jele a művelt magyar közönség oly mérvű bizalmának, a minővel sajtónknak még egy orgánuma sem dicsekedett. A „Budapesti Hírlap“ programmját: magyar szellemben működni a magyarságért, fényesen igazolta az olvasóközönség, pártkülönbség néL kíil. A lap vezérczikkei mindig a közvéleményt fejezik ki függetlenül és nyíltan; tárcza és szépirodalmi rovatai becses és érdekes olvasmányok egész tömegét adják; a napi eseményekről pedig úgy a szerkesztőség belső tagjai, mint külső dolgozótársak munkája által oly gyors, hü és kimerítő értesítésekkel szolgál, mint Magyarországon egyetlen más lap sem. Úgy a haza vidékein, mint az egész külföld nagy városaiban saját tudósítói vannak, a kik minden nap táviratokban közlik a „Budapesti Hirlap“-pal a nevezetesebb eseményeket. E naponkint oly bő és érdekes tartalommal megjelenő lap kedves vendége lehet minden magyar háznak és szívesen láthatja minden család is, mert a szerkesztőségnek gondja van rá, hogy a „Budapesti Hírlap“ mindig a jó Ízlést szolgálja. Rendkívüli elterjedése mellett rendkívüli olcsósága is: negyedévenkint csak negyedfél forint. A „Budapesti Hírlap“ megérdemli, hogy eddigi nagy sikere még jobban fokozódjék és maradjon mindig a magyar közönség ked- vencze.

ÚJDONSÁGOK.

Veszprém, junius 18.

— Tárczarovatunkat — közlemények nagy halmaza folytán — e héten kénytelenek voltunk mellőzni.

— Kompolthy Tivadar űrről e hét elején az a hir terjedt el a városban, hogy a Balatonon nyomtalanul eltűnt. Nosza megijedt a redakczió s azonnal külön futárt menesztett a Balatonhoz. Ez a futár aztán meghozta a szerkesztő sajátkezű levelét, hogy esze ágában sincs a Balatonba merülni, hacsak fürdési szándékból nem. Az egész dologban annyi mégis az igaz. hogy Kompolthy ur Csopakon „zátonyra került“ értsd: valami kedélyes társaságba, s igy hiába várták Almádiban. De e sorok Írásakor már „leszaladt a zátonyról“ s almádi tuszkulánumában élvezi a ,?dolce far niente“ gyönyöreit.

— Pribék püspök bérmauton. Barcstelep- ről írják lapunknak f. hó 12-iki kelettel: Folyó hó 10-én érkezett Barcsra bérmálást tartani méltóságos Pribék czimzetes püspök ur Veszprémből s fogadtatására nagyobbmérvü intézkedések tönténtek. A püspök Babocsáról kocsin jött, Barcs határán a szigetvári segéd- szolgabiró fogadta, onnét 16 lovasból álló és Noting József, valamint Bacher urak által vezetett bandériummal Barcsra kisértetett, itt pedig egy szépen diszitett diadalkapunál a község elöljárósága és a tűzoltók zenével fogadták, a templom előtt a helybeli iskola- ifjúság volt felállítva, köztük 24 fehérbe öltözött leány virágokat hintett a templom bejárata elé; a templom küszöbén Szál a y orvos Ilonka leánya ékes beszéddel üdvözölte a főpapot. Este 8 őrakor nagy fáklyás-zene volt, mely alkalommal dr. Piszár Antal ügyvéd tartott szép beszédet, melyre a püspök ékesen felelt. Tegnap folytonos esőzés alatt történt a bérmálás, ebédután 3 és fél órakor a főpap körútját folytatva, Vízvárra utazott.

— Király Ő felsége nagys. Jánosi Ágoston veszprémi székesegyházi kanonok és püspöki iroda-igazgatónak a szent-Benedekről nevezett borchi czimzetes apátságot adományozta. Fogadja a jeles pap és iró ez újabb kitüntetésekhez legmelegebb üdvözletünket.

— Eijegyés. Dr. Ungar Sándor, Zala sz. gróthi ifjú orvos e hó 14-én jegyezte el

^ Rothauer Sámuel veszprémi közbecsülésben álló kereskedő és a Chevra Kadischa buzgó elnökének kedves és müveit leányát, Helén kisasszonyt. Sok szerencsét!

— A Balaton-egylet kirándulása. Folyó hő 14-én tartotta a „Balaton-egylet“ kirándulását Badacsonyba, mely alkalommal Kisfaludy Sándor lakóházát emléktáblával jelölték meg. Vasárnap a fővárosból egy 60—70 főből álló társaság érkezett Balaton-Füredre. A fürdőközönség harsány éljenzése s Dudás zenekarának Rákóczy indulója közepette érkeztek a kirándulók a fürdőhelyiségbe. Esti 8 órakor ismerkedési estély volt a nagy- vendéglőben. Megjelent az ünnepélyre a keszthelyi csolnakázó-egylet 21 tagja is, mind- megannyi athleta, festői öltözetben. Vasárnap

i 0 órakor Kisfaludy Sándor szobra elé vonultak, hol Fenyvessv Ferencz orsz. képviselő megható beszéddel üdvözölte a jelenvoltakat, mire dr. Sziklay János hosszabb beszéd kíséretében helyezte a „Balaton-Egylet“ koszorúját a Kisfaludy szobor talpazatára. Ecsy László fürdőigazgató társasebédet rendezett, délután pedig a Kisfaludy gőzhajón .Tihanyt látogatták meg. Esti 9 órakor az „Egyetértés“ budapesti férfi-dalegylet tartotta sikerült hangversenyét a gyógyterembeu, mely után dr. Kardos Albert tartott érdekes felolvasást „Kisfaludy Sándor szerelméről,“ A hangversenyt táncz követte. — Hétfőn mentek el Badacsonyba, hol az emlékkő lelepleztetek s arra koszorúkat helyeztek el a Petőfi-társa- ság s Kisfaludy-társaság, az írói kör és a Balaton-egylet nevében. Visszautazáskor azonban nagy baj volt, oly vihar keletkezett, minő a Balatonon is ritkaság. — A kirándulók egyrésze már nem mehetett a hajóra, mert a beszálló kompot a vihar elszakította. A gőzhajót tehát le kellett horgonyozni s csak reggel indulhatott; de a vihar folyvást dühöngött. A Balaton rendkívül érdekes látványt nyújtott; a nagy hullámzás következtében a kirándulók nagy része megkapta a tengeri betegséget,

— Hetessy Dániel, vörös-berényi jegyzőt általános részvét közt helyezték pünkösdvasárnap örök nyugalomra. Úgy Vörösberény község elöljárósága, mint az almádi fürdővendégek közül is többen résztvettek: az utóbbiak közt Véghely Dezső megyei alispánunk is. A koporsót részben a környékbeli jegyzők részben a vörös-berényi elöljárók vittek a temetőig. Búcsúztatót Ürögi Sándor ref. tanító tartott; gyászbeszédet pedig főt. Bényei Gábor veszprémi ref. lelkész, ki körülbelül másfélóra hoszáig tartó — s általáuos meghatottságot keltő — szónoklatban méltatta a boldogult érdemeit. A gyönyörű beszéd majdnem minden szembe könveket csalt. Koszorúkat Vörösberény község előjárósága és a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége küldöttek. Nyugodjék békén a sokat szenvedett férfiú, ki később bizonyára az irodalom, s a közélet jelesévé képződhetett volna— Uj UÍ. A tihanyi apátság uj utat készittet a visszhanghoz a füredi kiránduló vendégek számára.