Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-06-12 / 25. szám
volna is. De hiszen mindenki tudja, hogy ez a derék, korán elhunyt fiatal ember két doktorátust tett. amit nem adnak ingyen; hogy egész lénye, minden tehetsége éppen az ügyvédi pályára tette képessé; s hogy betegsége — kezelő orvosai egybehangzó ítélete szerint — távolról sem „agyon- tanulás“-ból származott, a hogy Hohmuth rabbi állította.. De sőt, ha ez a betegség közbe nem jő, az elhunyt már bizonyára elnyerte volna diplomáját. Nem. ez a fiatal ember nem tévesztett pályát; hanem ön, tisztelendő főrabbi ur, ön pályát tévesztett, midőn a vallás vigasztalásai helyett ily kíméletlenségekkel áll elő a koporsó jelenlétében, mely egjr huszonnyolcz éves, reményteli ifjú ember hamvait foglalja magában ; ön — aki ismeretlen okokból — egy hatéves ifjú koporsója fölött, azt mondta gyászbeszédében, hogyT az ,az egész emberiség halottja.“ Ez botrány volt, amit ön elkövetett, s mi kötelességnek tartjuk, hogy egy halott emlékét, a ki maga nem védelmezi magát, rehabilitáljuk. Különben — mint értesülünk az elhunyt kollegái magánlevelet intéztek a rabbihoz, melyben a szónoklat fölötti mély megbotránkozásukat fejezik ki. Helyes, hogy tették. A halott irányában volt az kötelességük. — Egy" másik munkatársunk következőleg irja le e botrányt: Steiner József ügyvédjelölt temetése folyó hó 6-án általános részvét mellett ment végbe. A ravatalt számos koszorú díszítette, melyeket a rokonok és jóbarátok helyeztek oda. Igen nagy számú közönség gyűlt össze, hogy megadják, a törekvő fiatal embernek a végső tiszteletet. Hochmuth Ábrahám rabbi az ifjúság felkérése folytán odalépett az ifjú koporsójához és beszélni kezdett, melynek hallatára a közönség valláskülönbség nélkül a szó legteljesebb értelmében — megbotránkozott. Emlékbeszédet akart tartani, s eltévesztette a ezélt, amelyet a szónoknak beszédével okvetetlenül el kell érnie. Ismerjük Hochmuth Abrahám tehetségeit, tudjuk azt, hogy ő tudja a halotti beszéd kellékeit; melyek közt a fő a vigasztalás, s azért a beszédet szándékos roszakaratnak tudjuk be, melynek nem volt más czélja, mint a szülőknek örökkétartó lelkifurdalást, a közönségnek pedig megbotránkozást szerezni. Hogy a szerencsétlen ifjúnak nem volt tehetsége és mégis szakadatlanul iparkodott és tanult, az nem megrovást, hanem dicséretet érdemel. Különben is tévesen van informálva a t. rabbi ur, az ifjú betegségét illetőleg, mert ő korántsem tanulta agyon magát, mint azt beszédében mondani tetszet, hanem oly betegségben hunyt el, amelyben már olyanok is meghaltak, akik sohasem tanultak egy szót sem. Azért nem tudjuk eléggé ajánlani „főtisztelendőségednek“, hogy máskor a halotti beszédek megtartásánál járjon el tapintatosan, ne izgasson, ne vádoljon s ne beszéljen olyanról, amelyet már a templomban a szószékről százszor is hangsúlyozott. A szószéken megjárja az ilyen beszéd, de temetésnél nem. Ne csodálkozzék azután t. rabbi ur, ha a közönség és hitsorsosai megvetésével találkozik, mert aki szándékosan bánt, mást, az egyebet nem érdemel. Tessék levonni a tanulságot. Mi még csak annyit mondunk. „Si tacuisses philosophus mansisses!“ VIDÉK. Pápa, junius II. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Amit Pápán az ötvenes évek óta nem láttak, az látható most, belépti díj nélkül. S tudják-e önök hogy mi ez a csodaállátV Nem is gondolhatják. Hanem hogy soká ne törjék a fejüket, hát biz kimondom; tehát ez a csodaállat nem más, mint egy „fekete-sárga“ lobogó az Arany Griff érdemes attól, hogy a Griff? vendéglőn, mit Feldmarschálleid inant Beck tűzetett oda, tudtál adva a városnak, hogy a „cs. kir, közöshadsereg t eleji felvételi bizottsága“ szerencsélteti városunkat becses jelenlétével. l)c Beck altábornagy urnák több tapintata lehet, mint szomorú hir névre vergődött collegájának Janszkynak, mert Beck a „fekete sárga“ lobogót „nemzetiségi“ alapon tűzette ki, lévén a lobogó nyele nemzeti színre festve. A bérlője ennek daczára félt tán „fekete-sárga“ lobogó miatt ablakai beveretnek, — hogy ezt megelőzze kitüzetcit a fekete-sárga mellé egy nemzeti lobogut is, s agg látszik, hogy a két lobogó megbékidt egymással. Igaz ugyan, hogy Beck altábornagy bevonulásakor nem a legjobb szemmel nézett a nemzeti lobogóra, de-azért mégis csak belenyugodott. A pápai casinó fiatalsága holnap a casinó kerthelyiségében tekeverseny és „tánczczal“ (sic!) egybekötött juniálist rendez. JDr. Lev at ich Kálmán kir. aljár ásbiró f. hó 4-én tartotta eljegyzését Pécseién Imrék Ágnes urhölgygycl. Tartós boldogságot kívánunk az uj párnak. A p áp a í r ef. főiskola i ifjúsági önképzőkör f. hó 20-án tartja öröm ünnepélyét. Ugyanaz nap a tűzoltó-egylet az Annát éri fecskendőházhoz elhelyezendő hydrophor beszerzési költségeinek fedezésére a „Polgári kör“ kerti helyiségében zártkörű házias tánczestélyt rendez. A pápai csendőrök tegnapelőtt tartoztatták le Plesszinger Géza csavargót — a vácz- hartyáni rablógyilkosság egyik hőse Plesszinger Ernőnek testréröcscsét — kit a székesfehérvári törvényszéki többrendbeli lopás miatt országszerte köröztetett. Az itteni kir. járásbíróságnál a törvényszünetben, és pedig július hóban I)r. Leva- tich Kálmán, —- augusztus hóban Mczriczky Károly kir. aljár ásbiró urak fognak működni. Molnár Péter fogházőr f. hó 6-án este hirtelen meghalt. A megejtett rendőri bonczolás a halál okául a szélhüdést constatálta. Pápai. Pápa, junius II. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez) Amit már régen nem láttunk, ott díszeleg az ,Arany Griff“ szálló tetőjén a vitéz Generalstab uraimét ittlétét jelző fekete-sárga zászló. No, oda illik a „Restauration“ kiiratu fogadóra — csak az bántja a jó magyar ember kebelét, hogy kipóznázták ami nemzeti zászlónkat is — Pápán azonban nem kell félni, szóra senki fia nem teszi. Erősen készülődünk mulatságokra, 12-én a kaszinó rendez, 20-án a tűzoltóság, 27-én a az iparos- ifjúság — tehát válogathatunk; mindegyik iránt nagy az érdeklődés. A „Polgári kör“ f. hó 14-ére rendkívüli közgyűlést hirdet, egyik főtárgyát azt képezné, hogy megengedtessék-e továbbá a bakonbiró-bankadás, vagy az továbbá is tiltva legyen? Egész egy sereg tag, ezen holmi házszabályokba foglalt intézkedés áltál kiskorúságra látja magát ítélve lenni — mert mig a sokkal veszedelmesebb hazárd kártyajátékok szabadon iizhetök, addig nem érti a tagok szép számot kitevő része, miért legyen a biróbank eltiltva. Sorompóba lépett tehát a tekekedvelő sereg, s egyenjogúságot kér. — Én sem egyik — sem másik oldalon pártállást erre nézve nem foglalok el, mert nem vétek egyik játéknemben sem, de a méltányosság azt hangoztatja: ha meg van engedve egyik — legyen a másik is; — mert rz efféle széles e hazában levő egyleteknél korlátozva semmiféle rendszabály által sincsen. Igaz az, hogy rendkívül erős hajlam uralkodik r bakonbankadás iránt, ugyannyira. hogy a solidan szórakozni akaró tagok a pályához alig juthatnának jgész nyáron át — de hát ezt kellene megfelelő nódon szabályozni, mely végett sérelem aligha nyilvánulna, Reménylhető azonban, hogy a különben dicsé- *etes buzgalmu elnök, eltörli a házszabály erre vonar- rozó részét, s véget vet a zúgolódásoknak, mert nanap tapintatos és jól számitó modoránál, összeköttetéseinél fogva markában tartja az egész kör igyeit; amit azzal is megmutatott, hogy a választ- j mánv által rendezett legutóbbi mulatság föltételei az ő terve szerint lettek elfogadva, ezek azonban fenyesen igazolták, hogy nem feleltek meg a közvárakozásnak. mert a pápai polgári kör tagjai, nagyrészben szerény igényit polgárok lévén, hozzá szoktak a szokásos tágkedvezményhez s ez őket miért ne illetné meg s hogy a tombolajáték ha éppen nem is fölösleges szórakozást nyújtó egyik része a mulatságnak. de ne legyen kötelező. Kétségkívül úgy akarjuk hinni, hogy ezen intézkedésben a polgári kör érdemes elnökét, nem hatalmának éreztetése, hanem őszinte jó akarat vezérelte, l bogy csalódott — emberi dolog. f alarai kis párbajféléről is suttogtak városunkban, azonban kilett-e egyenlítve a 2 irtos ügyből kerekedő harczias mulatság, vagy még tartja magát — nem tudhatni, úgy is szól a titokzatos rege, hogy előbb értesítették a rendőrséget, hogy a pár- I bajt akadályozza meg. — Ilyesmihez sem commentár, : sem bátorság nem kell. A napokban időzött városunkban Va szári Kolos panonhalmi főapát ő Méltósága — innen Pannonhalmára utazott. Folyó hó 8-án kisérték örökuyugalomra Tóth Lajos urodalmi ügyészt, benne egyházának nagytekintélyű hive, a társadalom kimagasló derék alakja, leereszkedő, mindenki által tisztelt, szerény embere szállt a sírba. Ott volt Kiss László, Bar thal os, G y u r ácz, Antal Gábor, F e n y v e s s y s valamennyi egyéb névtelen kis és nagy Augur s önelégülten pillantottak a jól berukkolt gárdára. Hanem ott volt az ellenzék is. Azt nem rendelte be senki. Még csak azt sem tudták, hogy megjő-e Eötvös. De hát úgy is kürtői te az egész kormánypárti tábor, hogy most már úgyis hiába jönne — hát persze, hogy nem fog eljönni. Mikor aztán megjelent — beállt odaát a túlsó táborban a legkomplettebb pánik. Eötvös Károly aztán beszélt. Nem használta szokásos érczes hangját. Halk, lassú hangon szólt s szavaira halotti csend állt be a szorongásig zsúfolt teremben. Elmondta ennek a szomorú hirü parádés megyeháznak az épitési történetét s párhuzamba hozta ebhói a megyére 50 éven át háramló roppant terhet a megyei lakosság, a nyomorgó iparos- s kereskedői osztály Ínségével. Kárhoztatta azt az eljárást, hogy a 180.000 írtból lassankint 300.000-et csináltak s ez, ki tudja, elég lesz-e 1 Aztán mire- valók a nagyúri alispáni, főjegyzői szállások. Némelyikében a család a cselédséggel 50-—60 főre szaporodhatik s ha aztán járvány tör ki, hogy érintkezzék e házzal a megye népe 1 S aztán a főjegyző nem is akarja e czifra szállást igénybe venni. Hát ha majd az alispán se megy bele. (Véghely közbekiált: De én nem mondom ám azt !) Nincs arány a nép nyomora s a rettentő prédakölteke- zés közt. Eddig — úgymond — az volt a főargumentumuk ott túlnan, hogy későn van a felszóllalás, mért nem szolla.lt fel hamarább 1 0 kijelenti, hogy minden végzés, minden határozat, mit a megye hozott, abban kulminált, hogy 180.000 frt. lesz a megyeházi épitési összeg. Ó ebbe belenyugodott. Ennyi pénz elég arra s szükséges' is egy czélszerü nagy megyeház felépítésére. Egyszer aztán előállanak a 300.000 frtos uj tervvel. 0 akkor fölemelte a préda gazdálkodás ellen a szavát s tiltakozott a nép adózó erejének, verejtékének ily könnyelmű elpocsékolása ellen. De hát lóhalálban megkezdték az építést, czifra s óriás arányokban. Ha a fölösleges díszt, a márványoszlopzatos, erltélyes drága munkákat s a teljesen felesleges alispáni, főjegyzői s szolgabirói szállásokat elmellőzzük — mert hiszen elvégre a megyei derék többi tisztviselők mi jogon záratnak ki a megy el alvásokból ! — akkor tisztes összeget lehet msg- takaritani s ezt a megtakarítást foganatosítani lelkiismeretbe vágó dolog, megkísérteni pedig minden tisztességes embernek kötelessége. Indítványoz egy 5 tagú bizottság kiküldését, mely az említett szállások skarto- lása iránt javaslatot tegyen, egyébkint a kölcsön felvételének s a pótadónak most már ő sincs ellene, — mert az elvégre szükséggé vált, de a lehető takarékos kiadást javallja. Indítványa ellen Kiss László, Gyurátz Ferencz, Antal Gábor, Bezerédj és. Fenyvessy Ferencz szóllanak. Mellette Magyar kanonok, Festetich Andor gr., Szalatkay István, és lvrisztinkovich Aladár. Jellemző a hangulatot, hogy mig Eötvöst nagyhatású beszédében perczenkint fokozódó éljenzés szakította félbe addig a kormány- párti szónokokat utóbb nemcsak a hallgatóság. de maguk a berendelt vidéki bizottsági tagok is abczugolták, hogy „eláll“, így járt a különben kitűnő szónak Gyúr ácz, majd Antal Gábor s Fenyvessy, mig Bezerédjnek kétszer is kapaczitálni kellett a közgyűlést, hogy hallgassák hát ki. Fesztetich gróf oly sikerült szónoki beszéddel verte le Gyurátz s Fenyvessy érveit, hogy Krisztinkovichnak márcsak a kegyelemdöfés jutott e szónokok ellen. Utóbb azt látta Fenyvessy, hogy minden kötet elszakadt; nagy furfanggal kapott még egy másik szalmaszálhoz s beterjesztett egy külön indítványt melyhez Eötvösét is csa- toltatni kérte, elfogadás végett. Eötvös azonban kijelentette, hogy Fenyvessy indítványát semmi részletében sem fogadja el. E kijelentésre egyszerűen elesett Fen y- vessy indítványa s az elnöklő Eszter- h ázy gr.főispán'feltevén a kérdést, általános • éljenzes kö>t elfogadtatott Eötvös Károly indítványa az általa e lfogadott bizottsági jelentés kapcsán. mire a kiküldött 5-ös bizottságba választattak : Eötvös Károly, gróf Festetich, Magyar János, Szalatkay István s Ányos Tivadar. A közgyűlés után Eötvös Károlyt minden oldalról üdvözölték. E diadala máig is megyeszerte örömteli hangulatot kelt. Legven áldott emléke! i’RIPON. Pápai, junius II. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesz tűjékez.) J a n s z k y ellenes tüntetés. Tegnapi levelemben már említettem, hogy a cs. és kir. közös hadsereg telepfelvételi bizottsága városunkba érkezett, s általuk a fekete- sárga lobogó a „Griff“ vendéglőre kitüzetett. Ez volt azután oka. hogy tegnap este V* 10 óra tájban a „Griff“ körül nagy csoportosulás keletkezett, s e csoport úgy 10 óra felé „abezug Janszky “ „Éljen Kössuth“ kiabálások között a „Griff“ emeleti ablakait, - hol Beck altábornagy is lakik — bedobálta. Mire a rendőrség kivonult, a tüntetők már elszélyedtek. Rendőrkapitányunk estefelé a készülő tüntetésnek neszét vevén, hogy ezt megakadályozza, a fekete-sárga lobogót levetette, s az még ma sincs kitűzve. — Beck altábornagy a tüntetés alkalmával a „Griff“ éttermében vacsorázott, de elhatolt füléig az ablakcsörömpölés és „Ábelig Janszky“ kiabálás, s pulykamérgében odaizent egy ezredessel a rendőrséghez, hogy „szerencséjének tarthatja a város az ő látogatását, s ha a további tüntetést meg nem akadályozzák, ő ab 1 a k á b ó 1 fog rá lőni a tüntetőkre.“ A „Griff“ körül egész éjjel a rendőrség és hnszárság cirkált, de a tüntetés nem ismétlődött. véletlenül jót tesznek — várják a viszontszolgálatot. Nem létezik e helyeken a szívós vendégszeretet, melyről a régi lakosok olyan híresek voltak; nincsenek jó barátok sem, a kik szeretik egymást, a kik készek egymásért, — ha kell — meghalni is . . , Hej, régen volt az, nagyon régen, mikor még jó barátok laktak e vidéken, mikor még szerették egymást az emberek . . Nem ismerik itt most a becsületszót, — megváltoztak a viszonyok, — minden szóból, a legkisebb cselekedetből is az önző hiúság ri már ki. Akit megcsaltak, alig várja az alkalmat, hogy viszafizethesse a kölcsönt, hogy viszont megcsalhassa azt, aki öt megcsalta. És azok az emberek azt gondolják, hogy igy jobb Már a háborúskodást is elfelejtették, nincs szükség többé. a fegyveres katonára, Feltalálták a kormányozható léghajót. Azóta nincsen szükség reájok, mert beállt szükségkép az örök béke. A szép Balaton túlsó partját egészen más vérmérsékletű emberek lakják, azok előzékeny-kedé- lytiek, könnyen lángra lobbanók és felhevtilők. Épen ellenkezőleg az innen eső part lakosaival, akik számítók és veszélyben is nyugodtak, gondolkozók, ügy hívják őket, hogy hidegvérű angliusok. Amazokat pedig előzékeny francziáknak. És ez a két különböző vérmérsékletű nemzeti- I ség békés viszonyban él egymással, mert béke van, örök béke . . . Az utolsó háború 1920—1924-ben volt. Négy hosszú évig tartott. Nagy háború volt ez, mely az orosz történelem lapjaira véres betűkkel van feljegyezve. Piros volt ekkor a Balaton a muszkavértől, Ti- hanytól egész Siófokig . . . A vitéz magyaroké volt a tihanyi erőd, mely hez közelíteni az ellen nem tudott, mert az Aszófő és Füred közötti földnyelvet átvágták a védők és igy a tihanyi vár, vízzel körülvéve, mint hatalmas fellegvár emelkedett a vérrel festett Balaton hullámai közül. Ez volt az utolsó háború Európában s azóta, áll az — örökbéke . . . * A „Magyar tengert- külföldi hajók szeldelik, külföldiek bányászszák ki annak kincseit . . . A tihanyi vár fennáll még és fennen hirdeti a magyarok dicsőséges gyözedelmét, de sajnos, amit azok erőszakkal elvenni nem tudának, a számitó anglius szép szóval, potom áron azok kezébe kerité azt. És azóta ő a gazda, a magyar csak fizető vendég. . . . Eljött a regg! Keletről fénysugár lövel az ifjú szemeire. A felkelő napnak aranysugara ez, mely ébredésre inti őt, ki átálmodott egy hosszú századott . . . Mondják: az álom csalfa . . . Azt is mondják: az álom teljesül .... HULLÁM. Emlékezés Custozzára. (A „Veszprémi Függ, Hírlap“ szerkesztőjéhez,) Folyó hó 24-én leend Custozzának oly dúsan vérrel áztatott mezején vívott örök emlékű csata huszadik évfordulója, hol oly sok honfi lelte közös sírját, melyre szivükben a sírig emlékül hordozott szülők, testvérek. rokonok, jó barátok forró, gyászos kö- nyeket hullatnak. Többen elhatározták, hogy e nagy nap emlékére összejövetelt rendeznek, minél fogva fölkéretnek mindazon Veszprémben lakók, kik ott részt vettek, hogy f. évi junius 24-én, esti 6 órakor az úgynevezett „Jobann“-féle kertben viszontlátás és visszaemlékezés tekintetéből megjelenni szíveskedjenek. Egy azok közül. A megyegyülés. Hónapok óta lázas izgalommal várta a megye közönsége a júniusi közgyűlést. Az építendő uj megyei székház ügyében Eötvös Károly által támasztott mozgalom már a márcziusi közgyűlésen úgy élére volt állítva, hogy ha akkor Eötvös indítványát a főispán meggondolatlan eljárása el nem ejti s az szavazásra kerül -— okvetlen óriási többséggel elfogadtatott volna. Tudjuk, hogy Eötvös a főispáni ily hatái’ozatot megfellebbezte. Fellebbezésében a miniszterhez, azt is kijelentette, hogy tudja, miszerint azt a fellebbezést is - more patrio — elfogja vetni a miniszter, mert semmi bizalma sincs a lelkiismeretességében s igy a megyében nem is lepett meg senkit a miniszter ily végzése, melyet a közgyűlésen fel is olvastak. Várta tehát mindenki, hogy mint fog hát mégis eldőlni ez a nagy horderejű kérdés. A íuegyegyülés külső alakja igazolta az ülés fontosságát. Be volt rendelve fő- és alispáni ukázokkal valamennyi ismert mame- luk. P á p a vármegye csaknem teljes számmal ott volt. Aki csak dikezióképes ember ott terem, az be volt ide rendelve mind.
