Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-05-08 / 20. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 20. sz. Szombat, május 8. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..........................6 frt — kr. Fé lévre................................3 frt — kr. Negyedévre ....................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos-utcza, 105. sz. a. küldendők. TBKT HIRDETÉSEK és NYILTTEREK ~^g a kiadóhivatalban fogadtatnak el.-— Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Az amerikai munkásforradalom. (Utánnyomat tilos.) Veszprém, 1886. május 7-én. A tengeralatti kabel-távirda napról-napra meglepőbb híreket hoz az északamerikai munkásnép forradalmáról, melynek bevallott czélja s jelszava az, hogy Amerikában mindenki naponta csali 8 óráig dolgozzék. A forradalom New-Yorkban ütött ki május elsején. Az asztalos- s fám unkagyárak munkásai kezdték ; a borbélysegédek ezrei azonnal csatlakoztak hozzájuk; majd a zongoragyárak munkásai, a légszesz — közúti pályák alkalmazottjai tűzték ki a forradalmi zászlót, s másnap már általános volt a lázadás. A strickoló munkástömegek sorrajárták a shop-okat, manufacturing-műhelyeket s mire a rendőri iknppel beleavatkozott volna, a City-Hall hivatalnokai azt vették észre, hogy 24 óra Alatt alaposan felfordult körülöttük a világ s immár nem bírnak a mozgalommal. A világhírű — munkásizgató újságíró, Most a „Freiheit“ szerkesztője, május 2-án kikötött a new-yorki Castle Garden-nál s azon módon, amint kilépett a parkba — gyújtó beszédet intézett a fogadására összegyülem- lett százezernyi munkástömegeknek s aztán diadallal járta, végig a Broadway-1 s a Greenwich-streeten vissza a Central-narkba. hol monstre-meetinget rendezett s kipakkolta bőröndjéből a „Freiheit“ legfrissebb kiadványait. A policeman-ek tétlenül nézték a mozgalmat, mely im fejük fölé nőtt s a senatus nagy okosan abban állapodott meg, hogy Most-ot nem fogatja el, „mert nem akar belőle j mártyrt csinálni,“ valójában pedig azért, mert félő volt, hogy Most elfogatása az ö mártyrom- ságukat eredményezte volna. Május harmadikán még meglepőbb fordulat állott be. Mint a villámcsapás, úgy jött a hir, hogy az óriás köztársaság másik végén Washingtonban s az állam szivében Chicago s San-Louis-ban is kitört a 8 órai munkaidő forradalma s hogy a strickeló munkások száma a százezerről millióra szaporodott. Akkor látták, hogy nem sporadikus forradalmi tünetek ezek a stricke-ok, hanem rendszeresen vezetett háború ez, a misera plebs háborúja a money nábobjai ellen. Nem támadják meg egyenesen a tőkét, nem kérnek bérfölein elést; de kérik a napi munkaidőnek 8 órában való általános megállapítását, úgy a városok gyáraiban, mint a countryk farmjain. Hogy azután ne 10—12 sőt 14 órát dolgozzék a munkás, hanem a jelenlegi árak mellett naponta csak 8-at. A 8 órai munkaidő jelszava már nem uj. Régi keletű ez s csendesen, lassan fejlődő vágyuk volt ez mindig az amerikai munkásoknak. Tizennégy évvel ezelőtt, 1872-ben is kitört eziráut a forradalom New-Yorkban s ez a nyolcz napig tartó lázadás felülmúlta borzalmasságaiban a lezajlott belgiumi stricke-ok iszonyait. Ebben az évben ép New-Yorkban voltam s tanúja lettem ama válságos eseményeknek. A buzaszentelő-ünnepi körmenet napján tört ki a forradalom. Előtte való napon senki sem sejtette. Amint a körmenettel, a saját egyleti zászlaik alatt a munkások ezrei végigvonultak a Bowery-streeten, a menet élén haladó irischman-ek, (az irlandi munkások) a III. Avenue sarkán megállották, bevonták zöld lobogójukat s vörös zászlót tűztek reá. Egetrázó rivalgás tört ki s perez alatt- ki volt adva a „8 órai munkaidő“ jelszava. Az ünnepi körmenet forradalmi felvonulássá alakult át s „Hip-hip-hurráh“ — ujjongva tódultak a tömegek a gyárak, shopok elé. A gyártulajdonosok nagyrésze úgy véle- jveucbt, Hogy mumem-au nem egyc/mcuuen. bele a 8 órai munkaidő-systembe, a tömegekkel érdemlegesen nem alkudozhatnak, s hogy elébb mindenesetre a gyártulajdonosoknak közös megállapodásra kell jutniok. S mi történt ? Az, hogy a tömegek megrohanták a gyárakat, a kész árukat szétrombolták, az utczákra szórták; jött a rendőrség, azt szétverték, utóbb felgyújtották az épületeket — átrohantak Brocklynba, ott felrobbantották az óriási gazometert, majd East-New-Yorkban Taylor fire-woreks gyárát röpítették a levegőbe, majd Hobocken-ba mentek s ott a világhírű Steinway milliókat érő zongoragyárát dúlták föl s perzselték le. A forradalmat akkoron sem a politikai hatóság terelte vissza csendes medrébe, hanem — az Internationale. Ez a világot átölelő s ezernyi sectio-ja által működő egyesület, mely paralyzálni igyekszik a szabadkőművesség kinövéseit s a nemzetek közti érdekválaszfalak kiegyenlítését czélozza -— ragadta kezébe nagy befolyása által a mozgalom gyeplőit s a munkások érdekében interveniált a gyártulajdonosokkal — mely aztán számos, a physikai erőt túlságosan igénybevevő iparágra nézve, czélhoz vezetett is s a forradalom véget ért. Akkoron megírtam azt a mozgalmat „Tengeren és szárazföldön“ czimü munkámban, „Internationale“ czim alatt s akit érdekel az amerikai munkások ügye, abban cro- nologice megtalálja az akii őri forradalom rajzait. Hogy a most ott forrongó lázadásnak mi lesz az eredménye, az a jövő napok titka. Mindenesetre attól függ, hogy kik a vezetői. Megnyugtatóig hat reánk, európaiakra mindenesetre az, miszerint most tavasz előtt tört ki, mielőtt a százezerszámra Amerikába kivándorló szegény, munkátlan európai mnnkások iuvasiója kezdetét vette volna s igy a forradalmárok kétségbeesett légióit éhes tömegeikkel szaporíthatnák. A messze jövő mindenesetre az amerikai munkások ez ügyét érvényre emelendi.ha hogy mint a chicagói tegnapelőtti vérengzések szomorúan jelzik, nem az anarchisták bűnös Özeimévé válik. Szükségképesség ez! Amelyből nem következik azonban az, hogy a 8 órai munka behozatala egyszersmind Európában is szükségképesség volna. Mert az amerikai s az európai munka KOZt» C r _ T . A.1 r * ' * 1 .»T ... . 1. _ ____ fi zetve, az igaz. A gyári munkás 3 dollárnyi (7 forintnyi) napidija nem ritka odaát. De hat fölér-e ez a kereset azzal a roppant phy- sikai veszteséggel, melyet e rémitő elcsigázás a test erejéből extráitól? . . . Alig. S a beesett, sápadtarczn amerikai munkások százezreinek abbeli mozgalma; hogy a 8 órai munkaidő általánositassék, jogos is, méltányos is, a huramanitás kérlelhetleu szempontjából. Ervényesülhet-e az amerikai iparviszonyok erőszakos megrázkódtatása nélkül ? . . Ez más kérdés! Tény, hogy Amerika világiparát, nemzet- gazdászatát nem emelte mai bámulatos niveau- jára más. mint a „Time is money“. Hogy az időt s annak minden perczét hasznos tevékenységgel s alkalmi czélszerüséggel úgy aknázza ki, miszerint minden perez jövedelmet hozzon s gyümölcsöztesse úgy a tőkét, mint a munkát. Ezen, az ernyedetlen munkásságra alapult elvvel küzdötte föl Amerika nemzetgazdászata magát a világ összes államai élére. Ez tette olcsóvá exportját; ez képesítette a saját erejére való támaszkodásra, úgy, hogy óriási beviteli vámokkal akadályozható meg a belföldi tőke kivándorlását. A 8 órai munkaidő-rendszer eszerint válságosán hat Amerika életüterére. Uöömlciilg ud uctuj(t o enu javain ív jv/ i v wvtx a múlttal ? . . . Győz-e a humanismus végre a mindenek felett imádott jövedelmes business-en '1 .... A tengeralatti táviró rövid napok alatt jelzendi e válságos axióma megoldását. Kompolthy Tivadar. Nálunk — be kell vallanunk az igazat — a munkás csak Isten nevében, kényelmesen pipázgatva dolgozik. Dolgozik nem azért, hogy a munkaidő minden perezét kizsákmányolja s pénzzé tegye, hanem dolgozik csupán azért, hogy a napot agyonüsse — s hogy éhen ne vesszen. Az amerikai munkás a munkaidő tartama alatt nem is ember, — csak gép — mely dolgozik lázas sietséggel, izgató gyorsasággal. Szeme lát, de füle süket s keze szédületes gyorsan mozog, mint a gépek érczemeltyüi. Jobbra-balra mellette sürög-forog a munkás- nép; egyik rohamosan keze alá adja a munkát, ez elkapja, perczekig dolgozik rajta, aztán továbbadja . . . késnie pillanatig sem szabad, mert akkor egész sor munkásnak vesztegleni kellene. A formán, a munkások vezetője pedig ott járkál folyton s ügyel minden kéz mozdulatára, Munka alatt a pipáról, szivarról szó sem lehet. A rágyújtásra nincs idő. A pöfékelésért nem fizet a gyáros. Hát reggeli 7 órától 12-ig és 1 órától 7-ig, 11 órán át igy dolgozni — ez az ideg- s izomroncsoló lázas munka aztán meg is van Közegészségügyünk érdekében. (Körrendelet a járások szolgabiráiboz és a rendezett tanácsú városok polgármestereihez.) A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. XIV. t. ez. értelmében hivatalos kötelességem mind annak létesítését eszközöltetni, mi a közegészség ügyét előmozdíthatja. E részben nagy fontosságot kell tulajdonítanom annak, hogy a községek a hivatkozott törvény 141. §-ában foglalt azon rendelkezésnek, hogy a kutak, víztartók és medenezék tisztán tartassanak, eleget tegyenek. ^ A midőn tehát szzlgabirő, polgármester urat erre figyelmeztetem, egyszersmint felhívom, hogy a megkivántató intézkedéseket haladéktalanul tegye meg arra nézve, hogy hatósága területén a közA házasság s az élet. Az uj kornak egyik legújabb tudománya: a statisztika már sok ideig nem tudott de sejtett dolgokra tanitá meg az emberiséget. Nem csoda tehát, ha a müveit nemzetek kormányai mindig nagyobb támogatásban részesítik ezt a tudományt, mint a mely épen az államkormányok feladataira vonatkozólag tesz megbecsülhetlen szolgálatokat. De maga a társadalom is nagy hasznát veszi e tudománynak, — mert rendkívül sok anyagot nyújt az okulásra ép úgy az egyesek, mint az ősszeségnek. Ott van például egy nagyon fontos, mert általános kérdés, a házasság. Minő hivatása van ennek az élettartamra 1 Tagadhatlanul fontos, mert életbevágó kérdés. De olyan, melyre világot ismét csak a statisztika adatai derítettek. Társadalmunk, főleg pedig a házasulandók okulására hadd jegyezzünk fel ide egy néhány adatot; ékesen szólnak azok, még ha nem is kisérjük bővebb kommentárral. Már az öreg Heufeland mondta, hogy 100 éves gareon vagy eunuch alig él a világon. Oesterlen pedig ennek igazolására a következő számokat hozza fel : 1000 agglegényből a 60 évet elérte 157, a 90 évet már csak 14. 1000 házas férfiből a 60 évet elérte 292, — a 90 évet 70. 1000 aggszüzből a 60 évet elérte 192, a 90 évet már csak 41. 1000 férjes nőből a 60 évet elérte 226, a 90 évet csak 96. Noirot fraczia tudós Dijonból vett adatokkal bizonyítja, hogy ott a házas férfiak 7 évvel éltek tovább az agglegényeknél, a férjes nők pedig öt évvel élték túl a leányokat. Francziaországban az özvegyek élettartama — kivált a korábbi életszakban — fele akkora, mint a házasságban élőké. Ez reánk magyarokra annál fontosabb, mert Franczia- országon kívül, hol minden ezer lakos közül 112 az özvegy, — náluk van a legtöbb özvegy, t. i. minden 1000 lakosból 105. Érdekes azt tudni, hogy a tulfiatal korban házasulok is korábban halnak el, mint a velük egykorú nőtlen, vagy hajadon állapotban levők. így például: 1000 nős 15—20 éves férfi közül éven kint meghal 293; mig ugyanily korú nőtlen férfi közül csak 67. 1000 férjes 15—20 éves nő közül éven kint meghal 140, mig ugyanily korú hajadon közül csak 80. Az élet feltételének és a házasság rendeltetésének legjobban megfelelnek azon egybekelések, melyeknél a két fél. vagy egyenlő idős, vagy pedig a férfi csak 3—4 évvel idősebb. Tudnunk kell végül, hogy a legáldatlanabb valami nincs, mint a vérrokonok közötti egybekelés. P esteiden írja, hogy 34 vérrokonok között kötött házasságból 7 meddő volt, a másik 27-ből 192 gyermek született, kik közöl 58 korán halt el, a viszsza maradt 134 gyermek között 23 scrophulosus, 4 epileptikus (nyavalyakóros), 2 nyomorék, 4 hülye, 2 vak, 6 rövidlátó, 5 albinotikus, 1 görcsökben szenvedő (chorea) és köz ülök csak 49-en voltak egészségesek. Ezek az adatok sok üdvös gondolatok keltésére alkalmasak, azért közöljük azokat s vajha levonnák belőlük a tanúságot azok, akiket illet. Dr. AESCULAPIUS. »Amerikai naplófeljegyzéseímből) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) A hajószakács a helyzet komolyságához illöleg letette kezéből a piszkafát, diplomacziai állásba helyezkedett s fölvilágositá Dandorrah királyát, az alkotmány iránt. — Az alkotmány annyit tesz, mint népfelség. Persze, te nem tudod édes királyom, hogy mi az? Ez azt teszi, hogy a népnek is van és legyen is akarata. — Mit mondasz? . . . — Ugy-e csudálkozol? Hehe! Várj csak. Nos a felséges népakarat határoz majd minden fölött. Ez rendeli el a háborút, ez veti ki az adót. . . — S ki fizeti? — A nép! — A felséges nép? Ez jó. Felséges dolog ez az alkotmány. — No látod. — S kik lesznek a katonák ? — A nép ! — Pompás. Ezt szeretem. — Aztán a törvényeket is a nép hozza s maga a nép biráskodik. — Ki fölött. — Az ország egész lakossága fölött s a király fölött is. — Vakmerő! Ne tréfálj! Kuss, vagy szétha- sitlak.
