Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-04-03 / 15. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 15. sz. Szombat, ópril 3. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Megjelen minden szombaton. Szerkesztőség: Egész évre ..............................6 írt — kr. Fé lévre...................................3 írt — kr. Ne gyedévre..............................1 írt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK “SS® a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között.______ Ve szprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ t. előfizetőit tisztelettel kérjük az uj évnegyed alkalmából előfizetéseik szives megújítására s az előfizetési csekély részösszegeknek 1 hét alatt való szives beküldésére. Hírlapunk elegáns, költséges kiállítása olyan, hogy ma elmondhatjuk, miszerint a 400 magyar hírlap között a „Veszprémi Független Hírlap“ a legfényesebben kiállított lap. De épen azért, mert roppant költséggel jár — nagyon is rá vagyunk utalva az előfizetési csekély részösszegekre. Nyílt, független elveinket ismerik t. olvasóink. A külön programmot immár mellőzhetjük. ígérjük, hogy a hírlap tartalmi része ezután is kitünően lesz szerkesztve. De épen azért mi is kérjük t. előfizetőink szives, viszo- nos méltánylását. V e s z p r é m, 188(5. ápril 3. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. Igazságszolgáltatásunk érdekében. Veszprém, ápril 3. Jogászi körökből s igy illetékes helyről a következő értesítést nyerjük : A rendetlenségéről és lassúságáról már- már országos hírre vergődött veszprémi kir. törvényszék életében egy újabb korszak ébredését láttuk, midőn annak vezetését a felsőbb intéző körök tapintatos és bölcs választása a jelenlegi törvényszéki elnök ur kezeibe tette le. Alig 3—4 évi vállvetett szorgalom és ügybuzgalom mellett a polgári- és büntető ügyekben egyaránt ezerekre felszaporodott hátralékok feldolgoztattak, a még számosabb irodai restantiák leírattak és kiad- mányoztattak, — és ilykép, — sit venia berbo „Augias istállója“ végre kisöpörtetett. Természetes, ezen sisiphusi munka eredménye csakis a törvényszék és járásbíróságok fogalmazó tagjainak, az irodák személyzetével párhuzamban haladó, vállvetett és fáradságot nem kímélő ügybuzgalmának volt köszönhető, | mert aki némileg is jártas a törvénykezés menetének concret viszonyaiban, jól tudja, hogy : a fogalmazó-személyzet működése, hogy úgy mondjuk a lélek, melynek testet adni az irodai személyzet van hivatva. Jgen ! Mert a jogát és igazságát kereső nagyközönség érdekében hiába referál naponta száz és száz ügyet a biró, ha ezen referádák a leírás és kiadmányozás lassúságán megakadnak, esetleg annak tortúráin elvesznek. Ezen esetben ugyanis a jó igazságszolgáltatásnak egyik elengedhetetlen kelléke „a gyorsaság“, nem érvényesülhet. Pedig ha valahol, úgy az igazságszolgáltatás terén bir kiváló értékkel a közmondás aranyszava „Bis dat, qui cito dat“. Igen ! mert akár a büntető igazságszolgáltatás czéljait, akár a magánjogi jogszolgáltatás érdekeit tekintjük, kétségtelennek tűnik fel előttünk, hogy az más nem lehet, mint hogy első esetben a bűnös cselekmény által megrendült jogbiztonság érzete a büntető igazságszolgáltatásnak napfényre hozott és foganatosított határozatával minél hamarább helyreállitassék, esetleg az ártatlanul gyanúsított ügye haladék nélkül elintézést nyerjen, hogy igy a földi igazságszolgáltatás jósága iránt benne meggyengült bizalom ismét lábra álljon, — az utóbbi esetben pedig csak az. hogy a megtámadott „rneum vagy tuum“ kérdése a biró kézbesített Ítéletében mihamarább megoldást nyerjen. Mindkettőnek nemcsak nemzetgazdászati, de állam-, financiális, sőt állampolitikai szempontokból is, kihatásai megmérhetlenek. De mindkettő csakis az igazságszolgáltatás fentérintett két tényezője együttes és egymást átható és lép- ten-nyomon követő működésének eredménye lehet. ( És sajnosán tapasztaljuk, hogy ezen mo- mentuosus szempontok újabban a legnagyobb veszélynek vannak kitéve a helybeli kir. törvényszéknél és a kir. törvényszék területén levő kir. járásbíróságoknál. Alig múlik nap, hogy egy-egy sápadt arczu egyén ne keresne fel bennünket, irodai foglalkozás után nézve, sőt könyörögve. Azon kérdésünkre, hogy hiszen volt önnek a kir. törvényszéknél vagy a járásbíróságnál dijnoki foglalkozása, a ste- reotyp-felelet: az irodai létszám kevesbittet- vén, én is elbocsáttattam. Jön ezután a commentár: „elbocsáttattam, daczára, hogy hat, nyolcz, tiz éve voltam már alkalmazásban; daczára, hogy családapa vagyok stb. stb. És igy, mint közvetlen tapasztalásból állíthatjuk, elbocsáttatott már mintegy 15 dijnok, — elbocsáttatott az idei hideg tél kellő közepén, anélkül, hogy irányukban csak azon legkisebb méltányosság is gyakoroltathatott volna, mit a legutolsó bérelt munkás irányában a törvény biztosit. Elbocsáttattak C3ak azért, hogy az igazságszolgáltatási költségvetés keretében a helybeli kir. törvényszéknél és annak területén levő kir. járásbíróságoknál, néhány ezer forint megtaka- ritassék. Hisz igen szép dolog a takarékossági elv — bárcsak érvényesülné az illőbb helyeken — de ezt a „fehér rabszolgákon“, a dijnokokon gyakorolni, ha borzasztó nem volna is, nevetségesnek mindenesetre az! Megfontolják-e az illetők, hogy mit eredményez ezen eljárás ? Nem elég a múlt szomorú képe? melyre, midőn a veszprémi kir. törvényszékről volt szó, csak borzalommal tekinthetünk. — Hát ezt akarják visszavarázsolni? Vagy azt képzelik, hogy ha már egyszer kivezették az igazságszolgáltatás szekerét az ázsiai állapot kátyújából, az abba többé vissza nem döczczenhet? Bizony-bizony gyenge számítás! Tapasztalataink és észleleteink után legjobb lélekkel állíthatjuk, hogy ha az irodai és leírói sze mélyzet azon statusban és mennyiségben me« nem marad, melynek erejével a minősítheti^ állapotokat nagy nehezen és valóban emb& fölötti erővel végre valahára orvosolni lem-1 tett, — és a fillér-gazdálkodás czimén leír* dijnokok elbocsájtatnak: bizonyára visszaesil az előbbi állapot. És mi haszon ebből1 5—6 ezer forint megmarad a vámon, 20—3( ezer forint elveszik a réven, s ami fő, amii pénzértékben kifejezni nem lehet, elvész as igazságszolgáltatásnak nagy nehezen megszerzett s Inka-kincseként kényesen őrzötl renomméja. Önkéntelenül eszünkbe jut az egyszer: zsugori ember gazdálkodása, ki, hogy ti; krajczárt kellessen fizetnie a szabónak nadrágja lyukas zsebjeit megvarratlanul hagyta és ezen a lyukon potyogának el a véletlenül zsebébe tett, véres verejtékkel szerzett tallérjai. Ezen kívül úgy látszik nekünk, hogy az intéző körök legtávolabbról sem vesznek tudomást a helybeli kir. törvényszék és járásbíróság speciális viszonyairól. Itt azon furcsa 1 | legtöbbjei már elaggott öreg emberek, nagyobb í j munkára alig képesek, de kineveztetésüknél 1 és hosszabb szolgálataiknál fogva őket elbo- c ! csátani jogos és méltányos nem is volna: a dijnokokat nemcsak leírásra, hanem egyéb, 3 voltakép irnoki teendőkre is igénybe kell : venni s igy e czimen a leiró erő fele úgyis elvétetik, holott a töi-vényszék és járásbíróságok ügyforgalma nemcsak hogy nem kisebb,- hanem évről évre nagyobb. Felhívjuk tehát igazságszolgáltatásunk jól felfogott érdekében az intéző körök figyel- l mét: hagyjanak fel ezen, egyes családokat • oktalanul tönkre tevő fillérgazdálkodás re l szerével. , i Higyjék meg, e cziirt/v^jlóliy» képezni egy reserve-fondot,nygz^^. mjn^ telek- csőn megszavazandó kezess teszi, hogy Reiman 1 veteiere. végrehajtást szenvedő frt 45 kr. tőke, ennek ól járó 6% kamatai, 23 TTriVVPdi Vamp kr- végrehajtási, U^JiCU.1 IvQ48z. végzéssel meg(A „Veszprémi VjiftpMÁ/el — 0 krban megálla- ’ f* A nyobb sovetelés behajtása A fyÁosok a,vényszék területén márcziupt .f'iár ciánosnak a csajághi l'(‘*e\Jios2t(hv, 519 hrsz. alatt :• yt & ítoka, melynek udvara 10/ je<> >0&j- JkbcŰ 1 sz. házakkal és az ^t8 w&frt kikiáltási árban, • vv4e^n jöv*z-a-felvett szöl]ö S2 <ífoí ”awán c- ° "rak<"' iVázánál megtartandó 4! Váltási áron a);-'/'' ' “ «. fog. »>5 őse •«* cse• kely Vv X, az ,sz0' ' moru ku>„ - ** , N/„. rczius hóban beadott kereső Vmásofik V, réjerben kaf nak terminust „ részét 5 hó , - EMük vita fejlőül. j^őtől ett’ ll0gy e szomorú állapotok mily alakban juttassanak az igazságügyminiszter elé s hosszas eszmecsere után, melyben a jelenvoltak majd mindannyian részt vettek, abban történt megállapodás, hogy amennyiben e fölterjesztés rövid idő alatt sikeres elintézést nem nyerend, a kormány küldöttségileg lesz felvilágosítandó és felkérendő, a tarthatlan állapotok megjavítására. (Almádi emlék.) — Tudom asszonyom, hogy ön bejárta Európának legszebb vidékeit: állott a svájezi „Jungfrau“ tetején, bolyongott a genfi-tó partjain, tépett virágot a bádeni „Ilona-völgy“-ben, a Campanella hegyfokáról bámulta meg Nápolyt, végig sétált csöndes estén a Strada di Romá-n, kora hajnalban a velenczei lidó-n, csónakázott a Quarnerói öbölben, tilt a Ba- vária érezfejének ajakán, sőt nem restéit egyszer velünk kirándulni a budai Norma-fához, s onnan a szt. János-hegy tetejére, s mindezeken a helyeken hivatalból felsóhajtott: „Istenem, mi gyönyörű kép És mégis, édes Evelin, bocsásson meg udvariatlanságoméit;, de én nem tartom teljesnek, ennek a mi földrészünknek szép helyeit illető ismereteit. — Miért ? — Mert nem ismeri a Balaton vidékét. Ön mosolyog,. s ha nem csalódom, mosolyában némi szánalmat is vélek felfedezni. Ne is szóljon, tudom, hogy lokál-patriotizmussal akar vádolni ; azt akarja mondani, hogy hiszen haladt már ön el robogó vonaton a Balaton partjain, mikor most egy éve Abazziának kék ege alá, balzsamos levegőjére sietett. Igaz, hogy éjjel volt, aztán meg épen nagyon kényelmesen volt elhelyezkedve a vasúti-kocsi párnái között, úgy, hogy mikor utitársnöje figyelmeztette, hogy „most vagyunk a Balaton mellett . . .“ ön azt mondá: „ah, ma fői, ki fog most a Balatonnal törődni, mikor a czitromok örökviruló honába megyünk, abba a csodás világba, melyhez a nászút édes „*) Mutatvány az „Alxnádi-Berény“ czimü műből, mely Kompoltby Tivadar szerkesztésében fog megjelenni legközelebb. gyönyörei vannak forrva, hol az elröppent édes órákat fogja viszaálmodni a szereleméhes lélek ! . . .“ s álmodozó, bágyadt tekintete az ablakon át kisiklott ugyan egy pillanatra, de nem látott egyebet, mint a sötétből itt-ott kicsillámló vizszint, amelynél pedig sokkal szebb látványt nyújt az ezernyi gázláng fényét visszaverő Duna is nyári estén. Nincs igazam ? — Igaza van, csak abban téved, hogy én nem tartottam érdemesnek megnézni a Balatont. Mikor mellette robogott el vonatunk, mikor az első figyelmeztető szót hallottam, igen is felugrottam, kihajoltam a kupé ablakán a szürkületbe, és — nem láttam semmit, ami az ön lelkesedését megfoghatóvá tenné előttem. Vonatunk alig száz lépésnyire robogott a viz szélétől puszta, sivár parton, néhol egész a vasúti töltésig terjedt az alacsony, kákával, náddal benőtt viz, de az nem tó, vagy épen amint önök nagyolva szeretik emlegetni: „Magyar tenger“ volt, hanem mocsár, láp, aminőt annyifelé lehet látni Magyarország vizenyős vidékein. Hát most erre feleljen, hogy nekem nincs igazam ? — Nincsen, asszonyom. — Ugyan ? ! . . . Nagyon lekötelez tehát, ha megismerteti az önök Balatonjának rejtett bájait, mert az én tapasztalataim szerint csak ilyenek lehetnek. — Téved, Evelin, nem rejtett bájai vannak a mi tengerünknek ; én még most is annak nevezem, daczára az ön gúnyos megjegyzésének, —- nem rejtett bájai vannak, mondom, de ami van, annak ecsetelésére az én szavam gyenge; aztán meg nevetséges is lenne részemről felfedezni a Balatont. Hanem tessék meggyőződni személyesen, de ne sötét éjjel, és ne ott nézze meg a Balatont, ahol eddig. Majd ha a tavasz nyár felé hajlik, idefenn közeledik a saison morte, s önnek két szobaleány csomagolja be selyem ruháit, drága csipkéit, kalapjait, ékszereit, hogy azokkal a marienbadi sétány szigorú kritikáját lebirkassa, akkor tegye elutazását egy héttel későbbre, hagyja otthon drága selyem ruháit, mousselin csipkéit, ékszereit s egy hétre ránduljon le a Balaton mellé. Bizza magát az én kalauzolásomra, s előre is kijelentem, hogy nem fogunk Balaton-Fiiredre menni, hanem egy igénytelen kis szögletébe annak a vidéknek, ahol azonban zavartalanul, a nagy világ minden zajától, köteles fényétől távol, élvezheti a Balaton-vidék összes báját, varázsát. — Vallja be, hogy maga csak tréfál; vagy mindenáron kiváncsivá akar tenni ? — Hogy nem tréfálok bizonyítja az, hogy felajánlottam kíséretemet. Pedig ha bizonyos szép szemek ott engem az ön hóditó társaságában meglátnak, sok fáradságomba fog kerülni, a mi közeli rokonságunkon alapuló ismeretségünk ártatlan voltát beigazolni. — No, most már elég, ne - is folytassa, most már tudom, hogy miért a legszebb hely magának a Balaton vidéke, s annak is az az egy kis szöglete. Meg vagyok győződve szentül, hogy ha az a két tüzes szem valahonnan Grönland jéghegyei mögül villogna elő, maga képes volna elhitetni az emberrel, hogy az a világnak a legbájolóbb vidéke. — Hizeleg nagyon a meggyőző tehetség ily nagy fokának reám ruházása, de kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy nekem igenis az lenne akkor a legdrágább hely a világon, de óvakodnám azt elhitetni akarni önnel. Hogy e gyanú alól meneküljek, megkísértem halvány vázlatát adni annak a kedves helynek, a mely ön előtt — fájdalom — olyan idegen, mint akár a Timbuktu vidéke. Vissza fog emlékezni bizonyosan édes Evelin, (hiszen nem is olyan régen voltak) a gyermekkor aranyos napjaira; emlékezhetik arra, hogy abban a fényes nagy lakásban, melyet a méltóságos papája a kecskeméti-utczában birt, . volt egy szoba, melyben ön legörömestebb időzött, s abban a szobában is volt egy szöglet, mely a legkedvesebb volt önnek a világon. Ha bántotta valami szivecskéjét: odament kisírni magát; ha örült, ha uj bábut, ezukrót, játékot kapott, ott halmozta fel mindazt, s az a szöglet volt az ön „gyermekreményi s bánáti tanyája“. Lássa, édes Evelin, igy vagyok én a Balatonvidékével: szeretem, imádom az egészet, de legörömestebb abban a szögletében tartózkodom, melyről beszélni akarok önnek, s melyet — a marienbadi utazás előtt egy héttel —, engedje reménylenem, hogy együtt felkeresünk. Igazán csak egy szögletecske az. Minden oldalról erdőkoszoruzott, s gyöngyöző nedűt termő tőkékkel beültetett hegyek vetnek határt a szemnek; csak elöl nyílt a tér, hol a Balaton terül el. Hívjuk segélyül az arany fantáziát, képzeljük oda magunkat. Képzeljen magának egy lankás hegyoldalra épített, messze fehérlő kedves nyári lakot, hátával nekitámaszkodva a hegynek, elől repkénynyel befutott nyílt verandával. Jobbról széles árok húzódik lefelé, egykor csekély hajlása tán két közeli hegyoromnak, ma már szakadékká mosta a vizek rohanó árja. De még az is olyan költői. Nem puszta árkot lát a szem, hanem csak mélyedést, melynek oldalait benőtte a vadrózsa, kakukfü, repkény, iszalag, vadmegy, sárga kankalin, s itt-ott partjain álló terebélyes diófa nyújtja föléje árnyatadó lombos ágát. Túl az árkon, a ház fölött, és balra lombkoronás erdő fáinak illata balzsamozza meg a levegőt. Ez a staffage, a mi pedig elől terül el, azt csak látni, élvezni lehet, leírni nem. Hajnalonta, ha az árnyas cserjék lakóinak zenéje: a csalogánydal bűvös árja, a vadgerle bugása, a hangos rigó fütytye beszövődnek édes álmai közé s felébresztik, kapja fel könnyű reggeli pongyoláját, siessen ki a verandára, nézzen körül, s az a kelő nap első sugaraival megaranyozott kép örökre élni fog szivében. Körülötte illatot lehel minden fűszál, minden virág; majdnem lábai előtt terül el a Balaton sima tüköré, mely ragyog, fénylik a kelő nap fényében, mintha miryád harmatcseppből volna összerakva; partján vadgalamb enyhíti szomját, a hajlongó nádas tövében ezer meg ezer nádi veréb sipogása üdvözli
