Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-03-13 / 12. szám

gógai isteni tiszteletet, mely, különösen anyagias gondolkozásu ifjú nemzedékünknél nemcsak a kedély és szív nemesítésére, hanem az ájtatosság és jámborság felköltésére és megszilárdítására jótékonyan fog hatni! Sch. S.

VIDÉK.

A herendi porczellán-gyár ügye.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

V e s z p r é m. márcz. 12.

Engedje meg. hogy becses lapjában a herendi porczellán-gyár mikénti állapotáról a nagyközönséget értesíthessem.

Mivel a herendi porczellán-gyár nem egyes emberek tulajdona, a magyar állam 40.000 forinttal van benne érdekelve, megérdemli, hogy tudjon róla a nagyközönség, érdemes volt-e az államnak 40.000 frtot bele verni? . .

Azt már megírtam, hogy ide hoztak hatezer forint évi fizetéssel egy magyarfaló cseh igazgatót, aki minden magyart nyárson megspékelve szeretne felfalni.

A nagytudományu igazgató elbocsátotta Fischer Gézát, akinek kisujában van a porczellángyártás; ő ahoz képest annyit ért a porczellán-gyártáshoz, mint a hajdú a harangöntéshez.

Hát ennek a nagytudományu cseh igazgató urnák első teendője volt a társulatot a szükségtelen építkezésekbe bele vinni, hogy ez által a zavarosban könnyebben halászhasson. Átalakíttatta azokat a kemenczéket, amelyben a Fischerek tudták azt a világhírű porczellánt előállítani. Most aztán az átalakított kemenczékben egyre-másra pörkölik el az edényeket, hogy pedig erről a társulat meg ne győződjék, ő a gyári munkásokat napszámba fizeti, igy nem lehet rájönni, vájjon mennyi munka, és mennyi gyártmáuy semmisül meg ; ellenben, ha amint kellene lenni, a munkások darabszámra dolgozhatnának, azt be kellene könyvelni és igy tudhatná meg a társulat, hogy a nagytudományu igazgató ur meg tud-e felelni a hozzákötött várakozásnak !

A régi kemenczékkel, némi javítással, lehetett volna foglalkoztatni akár háromszáz munkást is; mert a Fischereknél nem a kemencze hibázott, azoknál hibázott a forgó-tőke, ami most ugyancsak rendelkezésére áll az igazgató urnák.

Hanem fel is tudja ám használni a nagytudományu igazgató ur; de nem ám a magyar ipar előnyére s azt majd nem sokára a körülmények igazolni fogják.

Úgy látszik, hogy az igazgató urnák minden reménysége az uj kemenczében rejlik; tán a társulatot is azzal a reménységgel biztatja?

Lássuk, hogy minő reménység lehet abban a most készülő kemenczében. A nagy aparátussal berendezett gyárnak van évi kiadása bizonyosan 40 ezer forint (ide nem számítva az építkezéseket, de még a bele fektetett tőkének kamatait sem). Vájjon mennyi forgalmat kellene produkálni és mennyit jövedelmezni a gyárnak, ha ezeket a kiadásokat fedezni tudná?

Váljon lehet-e arra kilátás, hogy a gyár nagy forgalomra számíthasson, mikor az igazgató ur mindennemű anyagot saját hazájából szállíttat, amit itt potom áron kaphatna?

És a közönség minek fizetné két árán azt az edényt, amit Csehországból épen feleáron megkaphat ? Mert hiszen azért ez is cseh-edény ám, ha Herenden készül is.

Hogy nemcsak csehből áll a herendi .porczellán-gyár, hanem csehül is áll, mutatja az is, hogy a napokban egy pozsonyi ház leküldi az üzletvezetőjét megrendelést csinálni. Háromszori bejelentésre sem adott audiencziát az igazgató ur, vele beszélhetni. Annyit üzent ki neki, hogy ő most nem fogadhat el megrendelést.

Tessék a részvéoyes uraknak gratulálni a nagytudományu, hatezer forintos cseh igazgató urnák !

Fejes Dániel.

Pápa, márczius 12.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Az uj megyeház építése iránt itt oly nagy az érdeklődés, akár a pápa-keszthelyi vasút kiépítése iránt. Mi pápaiak már régen tudjuk, hogy a gróf-főispán ur nagy költő, de hogy egy megyeházra 375.000 forintot költsön, illetve költessen szegény Veszprémmegye közönségével, ilyen nagy költőnek még se hittük volna a méUóságos urat, kivált mostanában, midőn Tiszaék úgyis nagyban készülődnek az ős megyei intézmény felett meghúzni a lélekharangot. Minek hát olyan drága czibil- kaszárnya s miért fokozni a czifra nyomorúságot, mikor ország-világ tudja, hogy nem egyedül vármegyénk, hanem egész Magyarország a pauperis- mus tanyájává lett a 10 esztendős mameluk-regime alatt! Nagy hazánkfia, Eötvös Károlynak a megyeház-ügyben jelzett elhatározására csak annyit mondunk, hogy: „Fiat justitia —- aid pereat mundus !“

A kikelet előkészítő márczius ugyancsak gorombáskodik. Olyan goromba hideg van nálunk, hogy a közelgő tavasz rovására elzálogosított bundák után élénk kereslet mutatkozik. Aminek kizárólag csak a zálogintézetek örülnek, mert igy legalább nem eszi a moly se a posztót, se a pénzt.

A földmivelők panaszkodnak, hogy nem lehet idejében szántani, vetni. Az őszi vetések is meg- sinylik ezt a kemény időt. Hiába! az agricultu- rával foglalkozó nép még akkor is remél, mikor válság, adóprés s holmi nagyúri passió végelpusztulással fenyegeti.

Iparosainkra is felettébb rósz idők járnak. Manapság már a „saison“-ra sem lehet számítani. Százakra megyén azon szegény kézművesek száma, kik már hónapok óta munkaszünetelnek és — koplalnak.

lie bezzeg megmidatta a pápai „Chewra Kadischa“, hogy mely eszközökkel kell a pauperis- muson diadalmaskodni, f. hó 9-én olyan közmulat- ságot csapván, hogy az e czélra szánt 1500 flóres úgy elpárolgott, mint a „spicz“, mely tömegesen volt észlelhető.

Az idolsó farsang sem törődött a szibériai minőségű légáramlattal. Volt dinom-dánom minden nyilvános helyiségben, legkivált húshagyó kedden, mikor is a köztűzoltóságban megőszült, humoros Náthán bácsi ruhatárnoki minőségben működött a hires ,,kocsis-bálon“, hamvazó szerdán reggel a bálközönség kaczagása kíséretében fülsiketítő stentorhangon kijelentve, hogy ő bizony nem lesz többé a lovász urak és főző kisasszonyok garderoberja rongy 2.57 kr. jövedelemért; inkább csonkuljon meg kezén-lábán csonka csütörtök napján.

Falusi násznépet is láttunk eleget. Hymen nem ismer se telet, se nyarat, briliánsul megy az ő üzlete, nem törődve a portékával, mely összekerül, legyen az bármi ellentétes anyagból szőve.

A hagy máz-járvány, mely városunkban kerek három hónapig grassált, legnagyobb örömünkre teljesen megszűnt.

Végül pedig legyen szabad Mádai kávés ur virágzó üzletéről említést tennem. Ide nem kell reklám, ott a közönség késön-korán, mintegy jeléül annak, hogy Mádai kávéja nem czigória-leves, hanem illatozó kávé-szörp.

Hazafiul üdvözlettel Udvardi J.

Balatonfűred, márczius 12.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

A bfüredi szeretetház növendékeinek zenekara javára Balaton-Füreden márcz. 3-án tartott táncz- estély alkalmával j egy eik megváltásául küldöttek: Köves János prépost, Kövess Ede, gróf Szapáry Károly 5—5 frtot, Balog Károly, Segesdy Miklós, Chepely Károly, Somogyi Péter 3—3 frtot, Simon Zsigmond, Vincze Paulin, Ecsy László, Keöd József, Horváth Sándor, Priczky József 2—2 frtot, Lévay Imre, Kustár Ignácz, Takács József, Leyess Mihály, Hináp Tamás, Kőrösy Albin, Bakó Imre, Vörös József egyenkint 1 frt 50 krt. Összesen 51 frtot.

Felül fizettek: Ferschl J ózsef 5 frtot, Boll uniczky Antalné, Imrék János, iíj. Somogyi Zsigmond 2—2 frtot, Saári Károly, Preidt Mihály, Orbán Ignácz, Hertelendy István 1—1 frtot, Csárnogurszky József, Nagy Benő, Mórocza Kálmán, özv. Mórocza Zsigáné, dr. Engel Gyula, Kiss Vilmos, Wenninger Mátyás, Tóth Bálint, Chepely László egyenkint 50 krt, összesen 19 frt 50 krt.

Személy- és családjegyekből befolyt 57 frt.

Az összes bevétel 127 frt 50 kr. Ebből levonva a költségeket 78 frt 6 krt, marad a kitűzött jótékony czélra 49 frt 44 kr.

Szives köszönetét mondunk mind azoknak, kik becses jelenlétükkel s adományaikkal elősegítették ezen tánczestély sikerét.

A rendezőség. Ajka, márczius II.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Az „ajkai ág. hitt. evang. férfi-dalegylet“, egy általa felállítandó népkönyvtár javára, táncz- vigalommal egybekötött felolvasó és szavalati estélyt tartott. Daczára a kedvezőtlen időnek, mely által a vidékiek akadályozva voltak megjelenéseikben, annyira megtelt a terem, hogy kényelemről korántsem lehetett szó. Hisszük azonban, hogy ezt meg fogja bocsátani a t. közönség, azon tudatban lévén, nemes volt a czél, a mely miatt izzadva küzdött.

Az egylet pénztárába befolyt 03 frt 45 kr. a rendes belépti dijakból; 12 frt 80 kr. pedig a következő becses adakozóktól, kik a czélt méltatva, önként is járultak áldozataikkal annak kiviteléhez:

Bognár János 1 frt 50 kr., B. Bóday Dániel Tóth Dániel, Kóllin Antal, Baráth József, Hánis Józsefi—1 frt, Fazekas János, Tollner István, Polák Ferencz, Bauer Károly, Eckstein József, Folkner Antal, Vaclnay Szilárd, Szüts Imre, Trexler Gyula, Lázár Antal, Gáthy Lajosné, Rosenbaum N. 50—50 kr., Fülöp Jánosné 20 kr., Dezső Sámuel 10 kr.

Fogadják őszinte s hálás köszönetünket becses pártfogásukért; a jövőben pedig, midőn a most még csak tervezett könyvtárt felállítottuk, ugyaniig érdeklődés és buzgóság hassa át kebleiket, úgy hisszük, sőt bátran ki is mondhatjuk, hogy czélun- kat elértük. I*. I.

Kenese, márczius 7.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Annyi sok a hejehuja, muri, gentry- és nem gentry-bál megyeszerte, hogy valóban, midőn e sorok írásába kezdtem, aggodalom fogott el, hogy lesz-e tudósításomnak olvasója. Nem is veszem rósz néven, ha soraim első részét átfutva a kegyes olvasó, a többire nem kiváncsi, — mert bizony valami ékes, szóvirágos rigmusokat itt nem talál, csupán a tegnapi lámpa-bál egyszeri! leírása ez.

A választási mozgalmak felcsigázzák a szellemet, a vér tüzesebben lüktet s a nyelv helyén van,

— de egy átcsárdásozott, polkázott, walzerozott hosszú téli éj reggelén nem lehet ám „szellemesen csevegni“. — Én is inkább kívánkozom Morpheus lágy ölébe, hol a visiók e kedves tömkelegében az „ö* keblére hajtva kábult fejem

„Oly jő volna megpihenni,

Ottan majd nem fájna , . .

Oly éktelenül a lábam ! . . .

— De nem lehet! Jövő szombaton a kenesei lampa-bálnak a „V. F. H.“-ban ben kell lenni. — Akkor pedig most írni kell, ha akarok, ha nem; mert különben megkésem. — Rettenetes helyzet! Nem lennék újságíró, semmiért.

Elek rázendítette az első lassút, s a párok tánezra kelnek, az utczai lámpák javáért. — Nyolcz óra volt, hogy a terembe léptem. — Valami regényes csalitban képzelte itt az ember magát; — a falazat teljesen fedve téli-zöld s más exotikus virá- ' gokkal, melyből itt-ott csinos képek s tükrök csil- lámlottak elő, — dicsérve ügyes kis quartélymester- nőjiiket, hogy nékik oly pompás helyet jelelt. — Kilencz óra felé szállinkóztak elő vidéki vendégeink.

— A rendezőség, élén a tevékeny Rosenberger János úrral, mindent elkövetett, hogy az est sikerét fényessé tevén, mindenki egy szép emlékkel távozzék. S ez meg is történt. — Reggel 6 órakor még a Soupeé-csárdás hangzott s ez volt az utolsó, leghosz- szabb csárdás. — A szépek közül szünóra alatt a következőket sikerült feljegyezni: Parrag Gyuláné, Öcsi Józsefné, Bánóczy Kálmánná, Öcsi Jánosné, Ku- csera Edéné, Molnár Jánosné, Horváth Jánosné, Lángi Lajosné, Egyed Teruska, Ohn Juliska (Kajár), Bódis Zsófika, Tolnics Mariska, Berényi Zsófia, Pataky Sidónia stb. stb.

Tekintettel a közügy érdekére, felülfizetni szívesek voltak: Rosenberger János 60 kr., Wolf Ignácz 2 frt 60 kr., Ambrus Gábor 40 kr., Baráth János 60 kr., Öcsi János 1 frt. N. N. 20 kr., Szánthó József 60 kr., Loridán János alorvos (Eger) 4 frt 20 kr., Szabó János 2 frt, Nagy Károly 4 frt 60 kr., Donnenberg testvérek 80 kr., Horváth János 20 kr., Györke János 1 frt, Nagy István (Rostás) 1 frt, Hujber Ferencz (Rostás) 1 frt.

Most pedig, mielőtt álomra hajtanám el törődött testemet: kívánom, hogy az újonnan megválasztott lámpa-bizottság édes gyermekeinek, ne pedig mostoháinak tekintse gondnokoltait.

Dumnorix.

IRODALOM.

Az Antikrisztusok.

Veszprém, márcz. 12.

„Uj kereszténység. Levelek egy világpolgárhoz, ki igazság után törekszik.“ Egy ily czimü könyvet kaptunk ismertetés végett, a melyet valami Le Boys de Guays irt meg franczia nyelven, valami ismeretlen nagyság németre fordított, s e német fordításból ismét valami ismeretlen nagyság, aki Árvay-Nagy Kálmán névre hallgat, magyarra is átültetett. A könyvvel együtt egy lithografált levelet is kaptunk, a melyben mindjárt meg is lett Írva az ismertetés, s ha körültekintők nem volnánk, bizonyára felültünk volna a szépen hangzó ismertetésnek, s magunkat minden fáradságtól megkímélve, szépen kinyomattuk volna azt. Azonban az első pillanatra észrevettük, hogy a fenti könyv nem egyéb, mint egy a 18. században élt rándult embernek (Swedenbourgnak) rán- dult vallástana, s hogy tulajdonkép egy Budapesten létező „uj keresztyéni“ társulatnak akar reclamot és propagandát csinálni, a mely társulat — nem tudjuk, miniszterileg helybenhagyott szabályok mellett-e, vagy a nélkül — hetenkint vasárnap 4 és csütörtökön 8 órakor este Árky Imrénél Budapesten, IV. molnár-uteza 7. sz., földsz. 18, rendes ájtatosságokat is tart. Minthogy mi e társulat ágensei lenni egy- átalán nem akarunk, a könyvet is azonnal a sutba, vagyis inkább — mert nagyon hideg idők járnak — kályhába kellett volna dobnunk. De mivel előreláthatólag több lap fel fog ülni a mondott szép szavú ismertetésnek, sőt talán az említett lithografált levél következő végsorainak: „NB. Ha esetleg becses lapjának hasábjain az ilyféle irányú, a közerkölcsiséget növelő közleményeket felvenni hajlandó lenne, kész vagyok díjmentesen olyanokat küldeni, mivel itt Budapesten egy úgynevezett uj keresztyéni társulat létezik, és azok tanait terjeszteni legfőbb törekvése“

— engedve, beszegődik a nevezett társulat reclam- csinálójának: mi kötelességünknek ismertük a fenyegető veszélyre a lelkeket figyelmeztetni és kijelenteni, hogy mindaz, aki a fent jelzett könyvet megveszi, saját pénzén lélekölő mérget vesz magának. Igazságot bárhol inkább kereshet magának valaki, csak e könyvben nem; mert tele van tévtanokkal, és pedig, ami a legveszélyesebb, itt-ott az igazság mezébe öltöztetve. Áz, aki ezt a müvet elég rosszul lefordította, valóságos merényletet követett el a magyar irodalom geniusa ellen, mert ily badarságok olvasására képtelennek tartjuk a józan eszü magyar népet, s épen ezért óvjuk a könyv megvételétől. Szolgáljanak eme soraink egyszersmind tiltakozásul ama bizonyos Árky Imre ur abbeli insinuátiója ellen, mintha a mi lapunk a társulata által kiadott könyvben foglalt esztelen tanok terjesztésének kész volna megnyitni hasábjait.

Magával a könyvvel bővebben foglalkozni, vagy czáfolatába bocsátkozni már csak azért sem fogunk, mert a közmondás szerint, bolond lyukból bolond szél fú, és ebugatás-, szamárordítás nem hallatszik a menyországba. S hogy a könyvnek még csak látása se boszantson bennünket, most már végrehaj tjük azt, ami első pillanatban mindjárt eszünkben volt: bedobjuk a kályhába, s hogy mégis valami haszna legyen, ebb’ a ezudar hidegben egy kicsit melegszünk nála.

*

A kereskedelmi szakirodalom terén mindig szokatlan feltűnést kelt egy uj mű megjelenése. Örömmel jelezhetjük tehát a «Magyar Kereskedők Évkönyve» megjelenését, mely csinos kiállításban és gazdag tartalommal pár nap múlva hagyja el a sajtót; az «Évkönyv» tartalmából kiemeljük a következő fejezeteket: Fdőszó. — Vezérünk életrajza. — Vázlatok 1884/85-ki kereskedelmünkről. — Egy kereskedőház karácsonyfája. — A bpesti országos kiállítás.

— A magyar kerskedelmi törvény. — A kereskedő ifjak első országos értekezlete. — A kereskedelmi és iparkamarák, tözsdebirőságok, egyesületek és keresk. akadémiák czimtára.

— Apróságok. — Adomák. — Posta, bélyeg, távirda, uj mérték, pénznemek és időtáblázatok. — Lapunk azon kellemes helyzetben van, hogy az Évkönyvből Matkovits Sándor államtitkár és Hericli Károly min. osztálytanácsos életrajzait már jövő számában bemutathatja olvasóinak, egyszers- mint melegen ajánljuk a mü beszerzését a kereskedői osztály minden tagjának, melyet 75 kr. csekély összeg beküldése után bérmentve küld meg a Magyar Kereskedők Lapja kiadóhivatala, (Budapest fürdő utcza 4.)

A magyarországi életbiztosítás népszerűsítése.

A „Correspondance de Pest“ írja: Azon közgazdasági fontosságnál fogva, melylyel egy minden irányú takarékossági tevékenységre irányuló propaganda itt Magyarországon bir, a sajtónak nemcsak az a feladata, bogy a közönséget az ő hiszékenységére és járatlanságára épitett, bizalomra nem méltó speculá- tióktól és szédelgésektől megóvja, hanem rá is kell mutatnia annak szükségére, hogy a legjobban szervezett eszméi a takarékosságnak, mint az az életbiztositásban megtestesül, az osztrák-magyar monarchiában levő nagy intézetek utján necsak az u. n. müveit osztályokban, de a nép nagy tömegeiben is elterjedjenek.

Minthogy a védelem azon visszaélés és szédelgés ellen, mely a legjobb eszmékkel is űzethetik, nélkülözhetlen, a sajtó azt is feladatai közé számitja, hogy az életbiztositási eszmék népszerűvé tétele érdekében cselekvő irányban, le a legalsó néposztályokig, hathatósan működjék.

Különösen elismerést érdemel s méltó az utánzásra Magyarországon, hogy Ausztriában közgazdasági tekintélyű hatóságok, mint pl. a bécsi kereskedelmi kamara, e gyakorlati társadalmi kérdéssel különös erélylvel foglalkoznak. A bécsi kereskedelmi kamara jelentésében többek közt azonos értelemben azzal, melyben mi évek óta az életbiztositás érdekében publicistikailag agitáltunk, ezeket mondja :

A harcz a bizalmatlanság és indolentia, a biztosítási eszmék ez ősellenségei ellen, még mindig kiséri intézeteink működését, oly csata ez, mely csak akkor fog véget érni, mikor a biztosítás teremtő és conserváló hatalma minden körben helyes értelemben fogatik fel, ha mindenki előtt világossá lesz, hogy ez intézmény mint más hasonló egy se a jólét szaporítására és fentartására van hivatva, Legtöbb akadály lyal találkozik az életbiztositás. Itt sok ember önző jellemvonása nagyon is előtérbe lép. Mily kevesen szánják rá magukat, hogy övéik érdekében kiadásaikat szükebbre szorítsák s mindazonáltal még a kevésbé tehetősöknek is könnyű volna, a kis életbiztositási dijat egyéb szükségleteiből elvonni, mi által halála esetére családja az első válságos napokban aggály és gondtól, vagy legalább az elsőtől megóvassék, s a nyert pénz által oly helyzetbe jusson, hogy az igazi feláldozó szeretet e jutalmával szerény keresetet kisérthessen meg.

Addig a határig, hol a megérzett szükség kezdődik, minden munkás, ki bizonyos valószínűséggel számíthat állandó keresetre, megszilárdíthatja családja jövőjét életbiztositás által. Valóban fényes példát mutathat fel e tekintetben a biztositó intézmény classicus hazája Angii a, hol egyetlen társulatnál, a „ Prudential “-nál, egy angol társaság, mely elvből nem dolgozik külföldre, hanem kizárólag csak Angliában, 1884-től 1885-ik év végéig 302.890 munkás-biztositás történt; Tehát Anglia lakosságának csaknem Vb része, s pedig tisztán a munkás osztályhoz tartozó személyek biztosítottak ez intézetnél.

ÚJDONSÁGOK.

Veszprém, márcz. 13.

— Márczius 15-ikét a „Népkör“ ünnepélyesen fogja megülni - holnap, vasárnap, — az ünnep előestélyén. Közös vacsora lesz, melyben nemtagok is résztvehetnek.

— Az uj megyeház, a „Sunyi“, meg a 4 levelii lóhere. Hogy mily roppant érdeket keltett a lefolyt megyegyülési botrány, mutatja az, hogy azóta mindenütt csak erről beszélnek. Hírlapunkat, melyben Eötvös Károly ez ügyben nyilatkozott, táviratilag csomagonkint rendelték meg mindenfélé a megyéből. Az utolsó példányig elfogyott az egész kiadás s kénytelen-kelletlen vissza kellett tartanunk az összes cserelapokat is. Mind hasztalan. A szerkesztőségek is megreklamálták. így a „Budapest“, „Ellenzék“, „Pápai Lapok“ stb. ; mig kielégítők. :— Ezalatt a helybeli „Sunyi“ nagybután hallgat az egész affaire-ről s felsőbb helyről oldalba döífentetvén, ismét elköhögi magát, hírlapunk szerkesztője ellen. Csak aztán jól köhögjön az esküdtszék előtt is. — Legérdekesebb a négylevelü lóhere. A megye közönsége talán nem tudja, tehát megsúgjuk neki, hogy a czifra megyeháznak, az alispáni palotának és az ötven esztendei megadóztatásnak különösen négy férfiú lett a suttyomban tartott tanácskozások alatt a főmestere. Az első í Véghely Dezső az alispán; második: id. Purgly Sándor, a inaméiukpéldány ; a harmadik : P ö s c h 1 Károly, a kormánypárt mindenütt jelenvalója, ahol egy kis megbízatásra van kilátás, s végre a negyedik: Paál Dénes az állam építészeti raktárnok. Jó lesz ezt följegyezni a jelennek és a jövendőnek kedvéért, mert ötven esztendő sokáig tart s aztán a tízparancsolat kiterjed a maradékokra, is harmad- és negyed- i z i g 1 e n !

— Bényei Gábor, a jeles szónoklatai és irodalmi működéséről ismert szentgyörgy- völgyi ref. lelkész, — írja a „Rábavidék“ — tudvalevőleg a veszprémi ref. egyház lelké- szávé választatott meg. Múlt vasárnap búcsúzott el szentgyörgyvölgyi híveitől. Az isteni-tiszteletre százramenő hivő gyűlt össze a templomban, kik a szeretett lelkész emelkedett hangú bucsuzó-szavaira hangos zokogásban törtek ki, sőt még annak elhangzása után a templomból kijövet is könyeztek. A derék lelkipásztor hétfőn érkezik uj eklézsiájába Veszprémbe, hol kétségkívül a legrokonszenvesebb fogadtatásban fog részesülni. Üd-