Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-02-13 / 8. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 8. sz. Szombat, február 13. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..................... 6 frt — kr. Fé lévre...............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYÍLT- TEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között.______ Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A bortermelői országos congressusa. Budapest, febr. 12. Szőllőm öveléssel foglalkozó gazdáinknak két nagy ellenséggel kell megküzdeniök. — Az egyik — a hazánk majd minden részében elementáris erővel fellépő phylloxera-vész, — a másik — borainknak hitelét lerontó s az emberi egészséget veszélyeztető bőrgyártás — a műbor. Az elsővel szemben a védekezés módjait a tudomány s a gyakorlati tapasztalat irány- adólag már megállapították, a rut üzérkedésszülte károsítás ellen azonban fegyver és óvszer ez ideig még nem vétetett alkalmazásba. — S ha az elsőben, mint valami rendkívüli elemi csapásban keserű lemondással képesek is vagyunk megnyugodni, a bőrgyártás, az emberi számító ravaszság e káros szüleménye elkeserít és fellázít. — Ugyanis nagy fáradtsággal, tetemes költséggel termelt boraink sehogy sem képesek versenyezni az olcsó és legtöbb esetben ártalmas anyagokból, könnyű szerrel előállított műborokkal, melyeknek még az az előnyük is meg van, hogy előállításuk után azonnal forgalomba hozhatók, s hogy titokban készíttetvén — a fogyasztási-adó fizetése alól is mentesek maradnak. De a legfő az, hogy boraink hitelét a külföld és vásárló közönség előtt tönkre teszik .—- s az egészségre, az emberi szervezetre ártalmasak. Igaz ugyan, bogy a határvonal meghúzása, hol kezdődik a bőrgyártás — s mi nevezhető műbornak, felette nehéz, mert a mai fejlett pincze- és borkezelés sok oly dologgal jár, miről a mi jó öregjeinknek fogalmuk sem volt, mindazonáltal ezen nehézség elől a szóban forgó fontos érdekek megvédése czéljából visszariadnunk nem szabad. A gazdaközönségünk által táplált aggo- galom méltó kifejezést nyert az ország törvényhatósága többségének felterjesztéseiben, melyben a műbor előállítását eltiltó törvény alkotását kérelmezték s az országgyűlés képviselőháza csak a különben is oly mélyen sújtott gazdaközönség jogos óhajának tett eleget, midőn a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert megfelelő törvényjavaslatnak benyújtására utasította. A f. bő 27-ére Budapestre egybehívott congressus e fontos tárgyat a felvett pontok közt elsőnek tűzte ki, hogy a kérdés gyakorlati sikeres megoldása tekintetéből az irányt s a főbb elveket megjelölje s a bortermelők közóhajának nyomatékeit — erkölcsi súlyt — kölcsönözzön. Nem kevésbé fontosak azon kérdések, melylyel a monarchia másik felével meguji- tandó közgazdasági szövetség — s a Romániával újból kötendő kereskedelmi szerződés TABCZA. Ragadd kezedbe . . . Ragadd kezedbe azt a lantot, Hangold fel rezgő húrjait, Legyen a dal szilaj, csapongó, Mely lángba hoz és lelkesít! Ne zengj te dalt a hervadásról, Ne fájjon a hulló levél, Síró paták, szellő fuvalma, Mely fájó titkokat regél. Miért is állsz, husongani, mért A néma sirhalom felett? . . . S a porló megrepedt szivekért Mért hullatsz forró könnyeket ? . . . Ismerjük a szomorú dalt, hisz’ Oly régi, régi nóta már . . . Enyészet a tavasz helyébe! . . . Haldokló ősz, ha múl a nyár. így volt ez mindig, szüntelenül Es mindörökké Így marad . . . Legyen dalod szilaj, csapongó . . . Es ne mutasd fájdalmadat . . . •JOÓ ARMAND. Arcania királya, (Amerikai napló feljegyzéseim bői.) Irta : Kompolthy Tivadar. (Folytatás.) A parti őrtüzek körül száz meg száz maori keringett; Pele istennőnek, a tűz istenasszonyának di- adaltánczát járván. Amint az áram partra dobta a sajkát, a meglepett maorik az első pillanatban ámulva néztek a jövevényekre. A következő perezben azonban egyszerre rávetették magukat a védtelen hajótöröttekre. Páter Livius s társai kétségbeesetteu védték magukat; de küzdelmük perez alatt véget ért. A maorik roppant túlereje meggyőzte őket, mielőtt még fegyvereiket használhaták. Egetrázó diadalorditás hangzott végig a maorik hosszú táborán. X. Homo proponit, Deus disponit. A Han-ban egész este s egész éjjel hiába várták vissza Livius atya csapatát. A hajnal pirja is fólderengett s még sem tértek vissza. Mikor a nap tüzes korongja feltűnt a tenger lathatárán, bámulva vették észre, hogy a Vulkán szigete az éj iolyauián még egyszer akkorára nőtt, mint volt. Sejtették, mi iszonyú katasztrófa elözegyes tételeit képezendik — jelesül a borvámok kérdése, a borkivitel emelése, szállítási kedvezmények kieszközlése, melyek a congressuson hasonlókép megvitatás tárgyát képezendik s jelenben felette időszerűek. Örömmel üdvözöljük tehát a congressust nemes törekvésében és szívből kívánjuk, hogy általa hazai borászatunk óhajtott emelése eléressék. BFelhívás а, liazai borter m élőkhöz. Az országos kiállítás alkalmával a múlt évi október lió 1-én egybegyült bortermelők értekezletén szóba hozatott egy országos kongressus összehívásának eszméje, mely azonban az országszerte folyamatban volt szüretelés miatt a kiállítás tartama alatt már nem volt kivihető. A programra összeállításával megbízott küldöttség tekintettel arra, hogy ez idő szerint a monarchia másik felével a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása iránt a tárgyalások a befejezéshez közel állanak, és ezek eredménye, valamint az egyes külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződések rövid idő múlva az országgyűlés elé kerülnek; továbbá miután a müborok előállítását eltiltó törvényjavaslat beterjesztése, még ez ülésszakban várható, — az előmunkálatokat teljesítvén — elérkezettnek látta az időt, hogy a hazai bortermelők országos kongressusát f. évi február hó 27-ére Budapestre egybeliivja, mely tanácskozását a „Köztelek“ nagytermében, délelőtt 10 órakor kezdi meg. Ez által alkalmat kivan nyújtani a bizottság a hazai bortermelőknek, hogy nézeteiket a fennebb vázoltakon kívül az okszerű szőllőinüvelés terjesztését, a borkereskodelem és kivitel élénkítését, helyes pinczekezelést, a szakoktatás fejlesztését és általában a hazai borászat emelését előmozdító I törvényhozási, kormányi és társadalmi intézkedésekre vonatkozólag, és megállapodásaik iránt úgy a kormányt, mint a közönséget tájékozzák. , Indokul szolgál az országos kongressus megtartására azon körülmény is, hogy a hazai bortermelők megismerkedhessenek ama módokkal és eszközökkel, melyek segélyével borászatunk azon színvonalra emelhető, mely hazánkat, mint Európa második bortermelő államát, méltán megilleti. Az országos kongressuson tárgyalandó kérdések, nézetünk szerint, az egyöntetű vita érdekében, két részre I osztandók. Az elsőbe osztályozandók oly intézkedések, melyek csakis az állam jóakaró segélyével oldhatók meg, miután azok részint az állam áldozatkészségét, részint annak morális segélyét igénylik. A második osztályba sorozandók oly intézkedések, melyek magán természetűek és egyes bortermelők vagy bortermelő szövetkezetek érdekeit mozdítják elő, s igy az önsegély utján oldandók meg. A bortermelők országos kongressusának tárgyalási programmját az ^előadottak nyomán a következő pontokban állapítottuk meg. 1. A bőrgyártásnak a törvényhozás utján leendő feltétlen eltiltása. 2. A borvámok kérdése. A transitó-ügy rendezése. Szállítási kedvezmények kieszközlése. 3. A regale-jog, megváltás utján való rendezése. 4. A borkivitelnél (Export) eddig tapasztalt nehézségek elhárítása. 5. Az okszerű szőllőinüvelés, a borászati szakoktatás és pinczekezelés terjesztésére létező intézmények fejlesztése és időleges szaktanfolyamok tartása. б. Szőllővel újonnan beültetett területek részére, az eddigieknél magasabb állami kedvezmények kieszközlése. Az állami szőllőiskolák szaporítása. 7. Szőllőhegy-rendszabályok kötelező alkotása, tekintettel a különböző borvidékekre. Az előkészítő bizottság ebben vélt eleget tenni feladatának és ama reményét fejezi ki. hogy hazánk bortermelői elfogják ismerni, bogy törekvésünk nem lehet egyéb, mint hogy a czélbavett kérdések helyes megoldása által hazánk egyik legkiválóbb közgazdasági ágának kellő felvi- rágozását, minden erőnkből előmozdítsuk. Hazafias bizalommal fordulunk tehát összes érdektársainkhoz, hogy minél nagyobb számú megjelenésük által a kitűzött czél elérésében egymást vállvetve támogassuk. Budapesten. 1886. január hó 29-én, A bortermelők országos kongressusát előkészítő bizottság : Gróf Andrássy Manó, s. k. elnök. Gróf Bethlen Gergely, s. k. főjegyző. Bczerédj Viktor, s. k. Boross Bálint, s. k. Dumtsa Bálint, s. k. jegyző. Egycsy Géza, s. k. Szalay Imre, s. k. Zalay István, s. k. Vadnay Károly, s. k. bizottsági tagok. hete meg ez újabb evolutiót s bízvást ennek a katasztrófának estek áldozatául Livius atya s társai is. Leon Delavigue azon volt, hogy a tengerpartra induljanak azonnal, a hajótörttek nyomait kutatan- dók. A beteg Ehrenthal így a leányok ápolására lett volna bízva. Épen indulni készültek, mikor az erdőség nyugati része felől egy sajátságos alak közeledett a Han felé. Amint a sűrűségből kilépett, óvatosan tekintett körül; majd megállt s bámulva nézte a Hant. Delavigne észrevette s lefutva a corridor lép- csőzetén, felugrott a bástyatöltésre. Sajátságos! Az a vadember nem menekült el; tétova léptekkel jött uiindközelebb. Mikor egészen közel jött, Delavigne rákiáltott. — Halló! Állj! — Szolgálatára, parancsoljon! A kifogástalan franczia válasz majdnem kővé merevítette Leon urat. — Ki ön ? Kiáltá izgatottan ismét. — Jules Leboucker vagyok, Havre de Grace-ból. Szakács voltam az „Empereur“ háromárboczos naven, mely elsülyedt. Most hivatal nélkül vagyok. Apám Rouenben enyvet gyárt, anyám pedig gyümölcskereskedést üz, en detail. Delavigne Leon majd elkábult a meglepetéstől. ] Itt, annyi ezernyi mértföldre a civilizált világtól, ha azt látjuk, hogy az asszonyi szeszély — a farsangi divathóbort, az üres tetszvágy aláássa a házban az anyagi egyensúlyt s a tisztes középosztályunk ilyes bolondhóbortok miatt elpusztul s szétkallódik, akkor az, tisztelt hölgyeim, már nem apró hibácska. Az már öreg hiba! Ehhez van hozzászóllása a társadalomnak is. Nekünk is. Mert nem úgy áll a dolog, bogy a báli prédázás magándolguk a hölgyeknek s az illető családfőknek. Szomorú közösügy az. Senki se teszi csupán magáért. Mindenik a többiért teszi, hogy „szégyenbe“ ne maradjon. Ha X-né selyembe jő a bálba, Y-né restell mousellint ölteni. A férj társadalmi állása pedig involválja, hogy a társaságban részt vegyen — s ha ott van, az asszonynak selyem-atlasz-bársony ruhát kell vennie. Aztán elmúlik az éj; a pezsgő-gőz szétrepül, a mámornak vége s nem marad egyéb' emlék hátra — mint egy csomó kontó, egy csomó gond. « Nem áll az, hogy az apák-férjek tehetnének ez absurdum ellen. Nem. Külön-külön mind takarékos akarna lenni s üdvös predi- kátiót tart otthon a kedveseknek. De az mind hasztalan. Csak egy hölgynek is az akaratán — indul a többi is. Ha te fényes- elegánsán : akkor én is. Ez a jelszó. S a férfiak minden nemes Kukliprédikátiója hasztalan! 0 nagyságaiknak, az úrnőknek s a kedves dundusoknak kellene ezen a szomorú állapoton változtatni. Mért kallódjon el pocsékba egy-egp ilyen bálon, mint a szombati, 15—20 ezer forint?! Bizony nagy bolondság attól is, akinek sok van; llát még itt Veszprémben, a hol a legtöbbnek minél kevesebbje van! Meg kellene ezt gondolniok, a maguk s a társadalom érdekében is. S ha ezt megteszik, szivesen elviseljük e sorainkért az ő nagyrabecsült — a p p r e- hensiójukat! Pápai közművelődési egylet, Felhívás. Mélyen tisztelt hazafi ! Folyó évi jan. hó 16-án „Pápavidéki közmüvelődési-egvesü- let“ czim alatt Pápán egyesület alakult, mely a közművelődés fejlesztését és a magyar nyelv terjesztését kívánja előmozdítani; az alapszabályok 2. §. szerint czélját következő eszközök által reményű elérhetni, u. m. 1. népkönyvtár fenntartása, 2. nyilvános felolvasások által, 3. a pápavidéki idegen nyelvű községek iskoláiban a magyar n}relvben előmenetelt vad maorik földén franczia honfitársat talál, me'g pedig földit ... a boldog Normandiából. — Szent atyám! Kiáltá ismét az idegen. Megbocsásson, szabad egy kérelmet koczkáztatnom? — Tessék! — Kegyes engedelmével egy szivart kérnék. Már 12 éve, hogy nem dohányoztam. E pillanatban a corridor ablakánál megjelent a beteg Ehrenthal. Az idegen hang, a jövevény franczia beszéde oly izgalomba hozta, hogy mohágyát ott hagyva — az ablakhoz rohant. — Hozza föl. Delavigne testvér, az idegent. Hozza kérem — azonnal! Kiáltott le. — No ficzkó, jöjj közelebb. Itt az árok hid- ján át. Erre. Jól van, most amott át a bástyán! így • • • • A csudálatos alak minden tétova nélkül lépett föl a corridor lépcsözetén s azután megállt a corridor verandáján. — Ha nem volnék terhére, monsieur; fordult ismét Delavigne ur felé. Ott benn hölgyeket veszek észre. Toillettem pedig nagyon kifogásolható . . . — Értelek! Az a toillette bizony nagyon kifogásolható volt. Vörös volt az egész alak s napsütött, mint a cserzett bőr. Torz szakálla is vörös volt s a vastag bajuszcsápokkal összefolyva leért a melle közepéig. Haja csapzott s a vállukon alul ért. Noli me tangere . . . Veszprém, febr. 12. A múlt szombaton bál volt a kaszinóban. Azt mondják, hogy igen sikerült. Jól mulattak ott kora reggelig. Egészségükre váljék! Azonban egyébről is beszélnek, s épen ahhoz akarunk mi is egy komoly szót szólni. Azon a bálon az asszonyok és leányok akkora pocsék luxust fejtettek ki, hogy állítólag — a legszegényesb ruha is selyemből való volt. Mindenik úgy nézett ki, mint egy második trapezunti herczegnő. Atlasz, selyem, brocát-alapon arany, brillant-ékszerek, a hajban gyémánttá, trieszti kertészektől hozatott élővirágok stb. stb. Igazán szép látvány lehetett ez a pompás ruhakiállitás. A férjeknek, leányos apáknak különösen tetszhetett. Egészségükre váljék! A férfiak ellen elvi küzdelmet folytatni; megvívni velük a férfias harczot a politikai pártsorompók közt: szokva vagyunk ily elvi viadalhoz. Hanem az asszonyokkal nézni farkasszemet, a furafejü leányokkal beszélni az ő Galimátyásaikról; az nehéz állapot. Van szerencsénk a hölgyek erényeit, bogarait ismerni. Et ne nos inducas . . . Azon vagyunk, hogy a hölgyek iránt való köteles tisztelet s a lovagiasság határain belül maradjunk. Az ő kis hibáikat gyöngéd elnézéssel vesszük. Megbocsát nekik a férj, megbocsát az udvarló. Hanem ha a társadalom, s a közjóiét ellenében törik roszbau a fura fejecskéjüket, mikor azt látjuk, hogy az apát-férjet százakra menő hiábavaló költségbe verik egyetlen úri lumpolásért akkor, mikor az egész évi jövedelme se igen több egy-két ezer forintnál —
