Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-02-06 / 7. szám
tár“ (az az volt, mig kellő részvéthiány miatt félbe nem szakadt.) Ott van a „falusi könyvtár“ olcsó füzetes vállalat. Ez is csak teng. — Most adatnak ki Jókai beszé- lyei 5—6 jó magyar zamatu novellái, 1 füzetben 40 kr. stb. Hanem hát valljuk be, hogy népünk még nem igen szomjuhozza az olvasást, —• pedig csak kezdené, csak kóstolna bele — úgy járna mint a boros kancsóval, ahol az első itcze maga után kívánja a másodikat! És a második könyv is alig kerülne többe, mint a második itcze! Nagy Széchenyink idejében egyszer egy franczia utazó alföldünknek Hortobágy pusztáján eltévedvén: egy közel legeltető juhászhoz fordult útbaigazításért és majd sóbálvány- nyá lett, midőn pásztorunkat hirlapolvasásban találta és franczia nyelven mutatá meg neki a kérdezett utat. Ez elmondá otthon, hogy Magyarországon a juhász a nyáj mellett is újságot olvas. Pedig hát úgy esett, hogy a földes ur otthon felejtett puskájáért hazafuttatván a juhászt, addig ő vette iá a juhász czifra szűrét, s az alatt olvasgatta a saját zsebében volt hírlapot. Sok — aki már olvas is népünkből — csak kölcsönkért könyvből olvas, úgy gondolkozván, hogy minek ezután, ha egyszer elolvasta? Jól mondja Jókaink, hogy „nem jó könyv az, mely a második elolvasást meg nem érdemli!“ De a néhai jó öreg Edvi Illésünk meg azt mondta, hogy „nincs rósz könyv,“ mert nincs olyan, amiből valamit ne tanulhatnánk és mig olvasunk, más roszban nem foglalkozunk. De mi kissé olvasottabbak is úgy vagyunk a könyvvel, hogy első elolvasáskor csak vágtatva futunk át rajta, — kerget bennünket a kíváncsiság a végeredmény mielőbb megtudhatására — és csak a második olvasáskor értjük, élvezzük és szűrjük át lelkűnkön higgadtan. De ezt csak a saját könyvünkkel tehetjük kellőleg. „Mért nincs minden lánynak kút az udvarában?“ mondja a népdal. Pedig hát a falukutról is megél az ember; de ki udvarában mereget, bizony bővebben, gyakrabban mereget. Mások ellenvetik, hogy „könyvekre nem kerül.“ Nem igaz! Mert aránylag mindenkinek kerül, amire keríteni akar. Épen magyar jellemünk olyan, hogy amit szemünk, szánk megkíván, kidéputáljuk azt a pokolból is, a dohányt, a szalagot, a selyem ruhát, a pörkölt tortát s több effélét. — S no akkor ezek mellett, vagy ezek helyett könyv nem kerülne? Még mások mondják, hogy „úgy se érünk rá olvasni.“ No ez meg épen nem igaz! Mert nincs oly elfoglalt ember, kinek üres ideje nem volna. Bár iszen felvenné népünk az elvet, hogy „az idő pénz.“ No ez inkább angol közmondás. Még nem igen van magyarra kifordítva. A nap 24 órájából ha 8 órát dolgozuuk, S órát aluszunk, hova lesz a harmadik 8 óra ? Szórakozásra. Hát ennek felét, vagy negyed részét nem lehetne-e könj^vvel, betűvel szórakozni ? A szellemi munkás fejtörő, sokszor pedáns, hivatalos írásbeli munkájában kimerülve örül, üdül, könnyebbül, ha más fajú betűhöz menekülhet. A kézi munkás mig pihen, mig déli álomra dűl, mig levese hül; a gazda mig munkásai után sétál, mig marhái delelnek, előveheti zsebéből (ha bele tette) könyvét, hírlapját. • Sok ember panaszkodik, hogy nehezen alszik el. Tessék rászokni, elalvás előtt pár lapot olvasni, mily jótékony szórakozás ez a napi fáradalmak s gondok ellen. Ezeket kiszorítja a fejből is, szívből is — és megjön a jótékony álom. Tehát még „altatónak“ is jó az olvasás. De fenebbiek szerint „éltetőnek“ is jó — sőt mellőzhetlen, ha a haladó világ kereke által magunkat eltiportatni nem akarjuk. Nekünk magyaroknak nemzeti kötelesség is ! Körülvéve annyi más nemzetiséggel — kitéve a —- hol politikával, hol erőveli — beolvasztásnak, most is vészteljes felhők tornyosulnak határainkon ; félmillió szláv fegyver csoportosul a szomszédságunkban, és épen mi vagyunk nagy gát, nagy szálka a szemében, — készül is agyonnyomni bennünket. S mi őrizzen meg bennünket ? Ami eddig. A jó Istenen kivid a nyelvünkhöz való erős j ragaszkodás, mert nyelv nélkül nincs többé nemzet. Nemzetiségünk pedig nyelvünkben, ez pedig irodalmunkban fenekük. Ide menekült nemzetiségünk az irodalomhoz már sokszor. Nem magyar tehát, a ki a magyar könyvet nem szereti. S aki szereti, vegye is meg azt! A házi könyvszekrény szellemi kincsszekrény. Nekünk magyaroknak pedig drága „frigyláda is az, melyben, mint a régi izraeliták, Istennel kötött frigyiratait, úgy mi is nemzeti geniusunkkal kötött védszövetsé- günk aranybetüit őrizni tartozunk ! CZ IGÁN Y K. VIDÉK. Pápa, február 4. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A városunkban már hetek óta járvány szerűen grasszáló hagy máz még mindig rettegésben tartja a közönséget. Hogy járvány fészek vagyunk, ezt fájdalom már régen tudjuk, de nem kevésbé tudjuk azt is, hogy illetékes helyen vajmi keveset tesznek siralmas egészségügyi állapotaink megszüntetése érdekében. Se iható vizünk, se tisztán tartott utczáink s épen innen, hogy a nem ragályos természetű betegségek is oly termékeny talajra találnak ebben, a kor színvonalától sok tekintetben elmaradt városban. Ugyanily értelemben kell városunk anyagi viszonyairól is nyilatkoznom. A dolgozó osztályokra már rég nem jártak olyan rósz idők, mint mostanában. Kezük munkája után élő kis-iparosaink szünetelnek; a segélyre szorultak száma nap-nap mellett horribilis módon növekedik s a fényes jótékony bálok sehogy sem rímelnek azon vastag nyomorral, mely a szegény proletáriátus táborában mutatkozik. Nem kevesebb, sőt még több figyelmet kell itt fordítanom a pápai zsidóközség kebelében dúló ribillióra. Lélektanilag felfoghatatlan, hogy az orthodoxok ép úgy mint a neologok még nem jutottak tudatára annak, miszerint a XX. század előestéjén vallásbeli súrlódások inscenálása nemcsak abszurdum, de unikum is. Abszurdum, amennyiben az orthodoxok u. n. rituális bizottsága azon a nézeten van, hogy’ neolog érzelmű zsidó nem lehet- se hitközségi elnök, se főtemplomatya, lévén ezen szent hivatalok kizárólagosan csakis tizenhárom próbás orthodoxok által betölthetők. Unikum, amennyiben anno domini 1886-ban is viszálykodás tárgyát képezik a vallási fogalmak. Én nem vagyok se orthodox, se neolog, sőt föl sem foghatom, hogy mi czélból és mi ezélra használja a hazai zsidóság ezen mükifejezéseket, de mindazonáltal indíttatva érzem magamat annak kijelentésére, hogy neolog érzelmű hitrokonaim helyesen cselekednek, mikor reformok utján akarják a pápai községet más előre haladt községek mintájára reorganizálni. Ámde Pápán siket füleknek prédikálnak. Itt neologiz- mus alatt atheizmust értenek. Már pedig lelkem mélyéből meg vagyok győződve arról, hogy a neolog ép oly vallásos lehet, mint az orthodox; hogy haladás alatt nem a vallás tekintélyének lerombolását s hogy reformok alatt nem az erkölcBök megmételyezését, a demoralizátiót értik azon hitrokonok. kik egyesegyedül hazafias szempontból néznek farkas- szemet azokkal, akiknek magyar hitoktatás és magyar hitszónoklat nem kell. Mindezek daczára nagyon ajánlatos lenne, ha a pápai községben helyreállittatnék az egyetértés, amire kiáltó szükségünk van. Mert aki tagadásba veszi ezt, nem barátja a közügynek, nem barátja a hazának, nem őszinte hű fia a nemzetnek. Az egyetértésnek helyre kell állani, hogy első sorban a már eddig is érezhető károk és sebek gyógyittassanak a községi élet azon különféle téréin, ahol az egyetértő közös munkára szükség van. Azután, mikor ez már megtörtént, kölcsönös jóakarattal oda kell törekedni, hogy a község egyes elemeit egy közös szellem hassa át; az a szellem, mely a múltban is sok szépnek, sok jónak és sok üdvösnek megtestesítésére volt képes; az a szellem, mely a jóban és roszban egyesit, mely a közös bajt közösen orvosolni óhajtja, s mely szellem egyedül méltó e nemzet fiaihoz, s ez a szellem a magyar hazafias nemzeti szellem. Extra pátriám non est vita! Legyünk jő hazafiak, müveit emberek és jámbor zsidók! Fogadja a tek. szerkesztő ur stb. Udvardi J. Zircz, február 4. (A „Veszprémi F'üggetlen Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Január 30-án tartotta meg a zirczi önkénytes tűzoltó- egylet, saját pénztára javára rendezett bálját, melyen nagy és szép közönség jelent meg, nem riadván vissza a zord, havazó időjárástól; a bál mondhatni várakozáson felül sikerült; volt képviselve vidéki tűzoltó-egyesület is, csak a zirczi intelligenczia tündöklött fényesen távolmaradása által, ami egyébiránt már megszokott dolog. A négyeseket mintegy 20 pár tánczolta, volt jókedv és sikerült tombola is, melyből az egyesület szép jövedelmet húzott, miután a nyereménytárgyakat lelkesedni tudó hölgyek ajándékozták. — A bál sikerében nagyrésze van a rendező-bizottságnak s különösen élén ifj. Takácsy Ignácz főparancsnok és Kindl Rezső titkár uraknak. Jelen voltak: Szőnyeghy Alajosné az egyleti elnök neje, Takácsy né a főparancsnok neje, ifj. Forsch thuberné, Pamingerné. B.-Nánából stb. ott voltak: Tejfel Tera és Mariska, Forsclithuber Lidi és Glizella, Paminger Janka stb. kisasszonyok. A vigalom lelkes látogatóira dr. Kemény Pál alparancsnok szokott ékesszóllása meUett ürítette pezsgő poharát, kívánva egyúttal egyletünknek felvirágzását. A lankadatlan jókedv még reggel 6 órakor is együtt tartá a szép számú közönséget. — Amint hallom, a következő felülfizeté- sek történtek : ngos Supka Jeromos apát ur 10 frtot, fötdő Bula Teofil ur 1 frtot, tek. Ányos László ur 1 frtot, nsgos Takácsy Ignácz ur 1 frt 50 krt., főt. Mészáros Armand ur 1 frtot, tek. itj. Takácsy Ignácz ur 3 frt 50 krt., tek. Hindler Károly ur 30 krt., tek. Karlovitz Miklós és Lajos urak 1—1 frtot, tek. Forschthuber ur és családja 1 frtot, tek. Tóth Endre dr. ur l frtot, tek. Rambert János ur 50 krt., tek. ifj. Hotter József ur 50 krt., tek. Andre János ur 1 frtot, tek. dr. Kemény Pál ur 2 frtot fizettek felül. Végül nem hagyhatni megjegyzés nélkül a rendezőség abbeli eljárását, hogy midőn megyei székvárosunkban 3 könyvnyomda működik, a báli meghívót Fejérváron nyomatták. Ez az indolentia mindenesetre megrovás tárgyát képezhette mindenütt. Teljes tisztelettel Egy műkedvelő tűzoltó. Varzar-Vakuf (Bosnia), február I. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Jan. 7-én este, takarodó után, a 19. gyalogezred 3. zászlóaljában, a 9-ik századnál Szitniczán tényleges szolgálatban állott RáczF. tizedes, ki már a tényleges szolgálat 3-ik évét töltötte mint jóerkölcsü ifjú, — ágyában saját fegyverével agyonlőtte magát úgy, hogy agyveleje menten szétfrecscsent s szörnyet halt. Tettének oka ismeretlen. A szerencsétlen jómódú földműves szülők gyermeke, Győr- megye, Peér községben. Tájékozásul az érdekelteknek, kérem b. lapjában még közölni azt, hogy Bosnia és Hercegovina területén kivül eső országokból a pénz posta-utalványon való küldése Bosnia és Hercegovinába február 1-jével életbe lépett, mi által könnyű móddal, mint Magyar- országban, küldhető pénz és nem kell félni, hogy feltörik a pénzes levelet, mi eddig itt nem ritka eset volt. Ugyszinte küldhető pénz sürgöny utján is. — Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Rábaközy György. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, febr. 6. — A postatakarékpénztár Veszprémben, J február 1-jén lépett életbe. A takarékpénztárhoz maga Wirckler postafőnök ur lett kinevezve. Az uj intézményt itt roppant fölkarolta a polgárság. Mindjárt az első napon 700 frt tétetett be s tegnapig (ő nap alatt) már két ezer forinton felül áll a betét. Betétkönyvecske 200-on felül váltatott már. Hát bizony derék dolog az, hogy az ember odatarthatja a postatakarékköngvet az ekzekutor orra alá, mondván: „Ehun, nézze kee! Van ám flóres szépen, de abba nem kopik ám a foga !“ Berek dolog biz a ! — Almádi-Berény. Az e czimmel hírlapunk szerkesztője által, az 5-ös bizottság megbízásából szerkesztett évkönyv metszvé- nyei Stuttgartban készülnek. A fölkért dolgozótársak is küldik be már a czikkeket. Dr. Fenyvessy s Eötvös Károly ur is írnak abba érdekes czikkeket. Jókai essay-e a Balatont tárgyazza, mig Véghely. Dezső a történelmi részt irta meg. A mű bizonyára roppant érdeket fog kelteni. — Vármegyénk közigazgatási bizottsági illése f. évi febr. hó 1-én gr. Eszterházy Móricz főis- nán személnes vezetése alatt, és a bizottsáai tanok élénk részvéte mellett tartatott meg. A szakjelentések figyelemre méltóbb körülményt, annak kivételével, hogy a megye árvaszéki elnöke személysza- poritás iránt tett előterjesztést, nem tartalmaznak. Élénk eszmecsere fejlődött ki a pápai izraelita hitközség anyakönyvvezetőjének választását illetőleg. Nevezetesen a pápai neologok azon indokból, hogy a választógyülést nem a hitközség elnöke, hanem Steine r M ej er volt orthodox elnök vezette, óvást adtak be, minthogy időközben az 1886. év elején mégválasztott Hoffner Albert választását a budapesti izr. közp. ir. megsemmisítette, Steiner Mejer volt elnök megbízatása pedig az 1885. év régével lejárt; a bizottság nem tudta magát tájékozni affelől, hogy ki tulajdonképen a pápai izr. hitközség törvénysze r ü e l n ö ke? Ezen kérdés elbírálása végett az összes ügyiratokat a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszterhez félterjesztetni határozta. — Az erdélyi közművelődési egylet javára Balogh Károly ur 10 frt 10 krt gyűjtött s küldött be hozzánk. Ez összeget áttettük az „Egyetértés“ szerkesztőségéhez. Az összeget összeadta a Verner Károly vendéglőjében fenálló asztaltársaság, mely ez évre is újból megalakult. Megválasztván tisztviselőit, működését azzal kezdte meg, hogy az erdélyi magyar egylet részére kebelében 10 frt 10 krt gyűjtött. Ezen összeghez a következők adakoztak: Balogh Károly 1 frt, Blummer János 1 frt, N. N. 1 frt, Czollenstein Ferencz 1 frt, Verner Károly 50 kr., Kürtli Károly 40 kr., Berleg József 50 kr., Megyesi József 50 kr.. Rákhely József 50 kr., Brenner Lő- rincz 50 kr., Velti Ferencz 50 kr., Hajek Ede 50 kr., Harczi Mihály 80 kr., Szabó Károly 20 kr., Kommer András 50 kr., Mészáros Mihály 30 kr.. Rigó István 50 kr., Szabó Ferencz 40 krt. Összesen 10 frt 10 krt. — Felsővárosi népkör czim alatt uj társaskör van alakulóban, a temetőhegyi s csapószeri polgárság között. Az aláírások most folynak s már 65-en Írták alá az iveket. Választatott egy ideiglenes szervező-bizottság, mely az alapszabályokat kidolgozza s az alakuló közgyűlést majdan egybehívja. Az uj kör alakulását, amennyiben az eddigi társasköröket nem befolyásolja, örömmel üdvözöljük. A felsővárosi nagyszámú derék iparosság mindig nélkülözte a szellemi kapcsot egymás közt; most az uj körben az önmivelést is előmozdíthatják vala s hasznos eszmecserét folytathatnak. Ez ügyre még visszatérünk. Eleve üdvözöljük a nemes mozgalmat! — Az almádi fiirdőrészvény-társaság választmánya múlt hétfőn este ülést tartott az Iparos-körben. Miután vevő akadt rá, a Pinkóczi-csŐKda éladatását 800 frt ért, fogja javai la ni a választmány a közgyűlésnek. A számadások most ren- deztetnek s a közgyűlés e hó utolsó vasárnapján lesz. Brenner Lörincz elnök most a Boboz-haj- léknak 6 szobás bérházzá kiépítése iránt készít tervet, melyet a közgyűlésen bemutat. — Közgyűlés tartatik ma délelőtt városházunk tanácstermében. Reméljük, hogy nem fog az ismét oly botrányosan lefolyni, mint az előző. A mosdatlanszáju, ordítozó syind- léreket a hajdúkkal ki kell dobatni. Ezt az egyszerű eljárást aztán majd talán megértik jobban, mint a polgármester jóságos- kérelmét. — Ismét három napig rekedt el a budapesti posta. Tárnoknál egy nagy dombot szel át a vonal. Ezt a bevágást teljes 4 öl magasságban betemette múlt hétfőn éjjel a hó. Három nap kellett, mig kiásták. Tegnap délután megjött végre a budapesti vonat. — Védelem a zaklatások ellen. A függetlenségi és 48-as párt — mint értesülünk — elhatározta, hogy a bélyeg- és jogilletékek beszedése körül országosan tapasztalt visszaélések ellen nem csak beszélni, hanem tenni fog. Megbízta tehát Győry Eleket, hogy a bélyeg- és jogilletókek behajtásáról törvény- javaslatot készítsen, melyet a párt nevében fog aztán benyújtani, hogy ekként kézzelfog- hatólag legyen felmutatva az országnak, miszerint a kormány rósz akarata és a kormánypárt semmi közérdekkel sem gondolása hiúsítják meg a zaklatott állampolgárok védelmét. — Iparhatósági döntvény. Egy vegyes- kereskedő ellen több iparos az iránt emelt panaszt, hogy ruhanem üek, u. m. kalapok, czipők és ruhák elkészítésére megrendeléseket elfogad és a megrendelt ruhanemüeket elkészítteti, a nélkül, hogy erre külön iparjogosit- ványnyal bírna. A szolgabiró, mint első fokú iparhatóság, a panaszlottat felmentette, mig ellenben az alispán az I-ső fokú határozat megváltoztatása mellett birságban marasztalta; a vegyeskereskedő felebbezése folytán az ügy a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz kerülvén, ez mint III-ad fokú iparhatóság panaszlottat felmentette, kimondván, hogy a vegyeskereskedő mint czipők, ruhák és kalapok elárusitására jogosított vegyeskereskedő az említett czikkek elkészítésére vonatkozólag megrendeléseket is elfogadhat. — Három Uj üzlet nyílik most Veszprémben. Lili űré a főpiaczon, kinek lapunkban foglalt hirdetményét melegen ajánljuk t. olvasóink szives figyelmébe; továbbá Schwartz Ignácz űré, ki a Beig-üzle- tet vette át s rendezte be újonnan; továbbá Hajek ur czukrászüzlete, a Krausz Armin-féle régi boltban. De hát ki figyelhet arra !J ! U tomboló habóriások minden pillanatban fölboríthatják a sajkát- Ki érjen rá most a parti terep méreteire ügyelni ? Aztán mintha emberi hangok fojtott zaja hallanék ....... . De az ár tombol s még dörög a vulkán. Nem lehet megérteni a hangokat. ■ . . S amint hullámról-hullámra dobja az ár, ellenállhatlan erővel a sajkát: az ájult sápadt Dal ’Ásta Luzzato is fölnyitja szempilláit. Amit lát — elrémiti. (Folyt, köv.) Ma egy éve. Hideg, barátságtalan deczemberi est van. Az ég sötét felhővel borított s úgy látszik, mintha le akarna szakadni a menny boltozat. Nagy pely bekben esik alá a hó, mindenki elvonul a hűvös északi szél elől. A lámpák homályosan derengő fénynyel világítják meg az utczákat s majd itt, majd ott alszik el egy-egy közülök, lassan, mint a beteg, melyet titkos sorvasztás emészt. Az én kedélyem is olyan lehangolt, s úgy érzem magamat, mint akinek lelkét valami titkos fájdalom nyomja s úgy szeretnék megszabadulni e fájdalmaktól ... Türelmetlenül járok az utczán föl s alá. Csak olykorolykor látni egy beburkolt alakot, de ezek is sietnek, hogy a meleg szobába vonulhassanak. És énnekem jól esik itt járni-kelni a hideg szélben, amely arezomba csapja a hideg hópelyheket, s ilyenkór akaratlanul egy forró könnycsepp gördül halovány-hdeg arezomra. Istenem, milyen rósz lehet annak, aki nem tud sírni ? ! . . . Emlékszem. Ma egy éve is ilyen idő volt. A szél künn igen szomorú nótát dúdolt a múlandóságról. A hó csikorgóit a járókelők léptei alatt. Egy éve ma, hogy kedvesemet kikisértük az öröknyugalom helyére . . . Ahol nincs epesztő bánat, Nincsen gyötrő gondolat . . . Óh Istenem, milyen irgalmatlan a sors! Épen akkor ragadá ki kedvesemet karjaimból, midőn egy-két hét elteltével az enyémnek nevezhettem volna. Az én egyetlen, kedves drága feleségemnek . . . Igaz. hogy szegény, igen szegény volt; de az igaz szerelem nem keres kincset s azért én szerettem, tiszta, igaz szívből. Ott lakott öreg édesanyjával a „Cserhát“ egyik félreeső utczájában, alacsony kis házban. Ott voltam utolsó óráiban, midőn haldokolt; reá borultam. végig simitám ében haját, megcsókoltam halálra váló fehér arczát s keservesen sírtam . . . A kis olajlámpa homályosan pislogó fényt vetett a kis szobácska ablakára, melyet olykor-olykor megrázott a hideg szél, nagy csomó havat sodorva reá s az ablakok üvegtábláira szebbnél-szebb jégvirágokat festett a fagy. A cserépkályhában is olyan szomorúan égett a tűz s úgy tetszék. mintha azt susogta volna: ne sírj, nem hal meg, csak elszunyny ad, hogy tavaszszal újra fölébredhessen, mint a nyíló rózsa, mint a virágok fölébrednek a természet ujjáébredésekor. Az öreg édes anya ott ült szomorún a kályha mellett. Titkon könnyeket ejtett ő is, de sietett azokat felszántani, nehogy elrémitse haldokló kedves gyermekét. Az pedig fájdalmasan sóhajtott s ajkai mintha imát susognának : «Mi atyánk, ki vagy a mennyekben . . .“ Elíúlladt. Többet is akart mondani, de nem tudott. Elnémult örökre . . . Még egyszer felém forditá üvegesedé nagy szemeit — s meghalt. Az a ránezos arczu öreg asszony fölkelt a kályha mellől, oda sietett az ágyhoz, reá borult kedves gyermekére és sirt... zokogott, könnyei összevegyültek az én könnyeimmel, és én egy forró csókot nyomtam a halott hideg ajkára. Meghalt! . . . Ott künn a hideg északi szél még egyre dúdolt szomorúbbnál szomorúbb nótákat s olykor-olykor megrázta az ablakokat, s ez oly rémesnek tetszett nekem — úgy rémlett, mintha a szél is azt sugná-bugná, hogy ő nincs többé . . . meghalt! . . . — — — Ma egy éve! Ép ilyen szomorú volt az ég, mint ma. S mintha most is hallanám azokat a szivetrázó hangokat a fagyasztó szélben : Requiem aeternam! HULLÁM.
