Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-12-11 / 51. szám
Veszprém, 1886. Hetedik évfolyam. 51. sz. Szombat, deczember 11. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: HNóEeg'jelerL minden szombaton. Szerkesztőség: Egész évre ..........................6 frt — kr. Fé lévre................................3 frt — kr. Ne gyedévre..........................1 frt 50 kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, líorgos-utcza, 105. szám a. küldendők. ^ HIEDETÉSEK ÉS SST-STIIL.'I’TEIRIEIK: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyoindában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhiyatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Mlim llB Kéziratok vissza nem adatnak. A megyei s városi választások. Veszprém, decz. II. A megyei s városi törvényhatósági bizottságba az év végével kilépett bizottsági tagok helyébe az uj választások legközelebb meg- ejtetnek. A megyei bizottsági tagok az illető választókerületek székhelyein deczember hó 23-án lesznek megyeszerte megválasztandók s pár napra rá a városi képviselő-tagok is meg választatnak. Jó lesz, ha a polgárság e nagyhorderejű aktusra eleve elkészül. Elvégre is saját érdekeiről van szó s akikre rábízza a szavazatát, azoktól kell várnia egyszersmind érdekei megóvását, gondozását is. Akiket megválaszt a bizottságba, azoktól függenek az ő érdekei. Ha komoly, önzetlen jellemű férfiakat küld a bizottságba, akkor meguyugodhatik abban, hogy ami emberileg lehetséges, az javukra meg is fog tétetni. Ha pedig könnyelműen az eddigi bánom is én-féle nemtörődömséggel fog szavazni — akkor aztán ne is panaszkodjék senki. Ha sok lesz az adója, fizesse szívesen ; ha a közügyek csál éra-haj szra fognak menni — magára vessen. Ha pedig baj lesz az adminisztráczióban, ne szóljon egy szót se . . . viselje sorsát békén. Mert első oka önmaga volt. Éljen kiki alkotmányos jogával. Ritkán van erre alkalma a polgárságnak. Használja föl becsülettel. Sok életérdekünk vár úgy a megyénél, mint a városnál megoldásra. Kiható erejük a jövőre mindnyájunk gondos, lelkiismeretes őrködését involválja. Ke vezessen minket ebbeli alkotmányos jogunk gyakorlatában még a pártérdek sem. A közügy mindnyájunké. Az nem lehet a pártok velleitásának alávetve. Tekintsünk vissza a múltra s a jövőre gondolással vessük a latba szavazatunkat. S kisérje meggyőződésünket igaz hazafiasság, tiszta, önzetlen lelkiismeret! A magyar tenger. Gyönyörű őszi idő volt, mikor utoljára láttam a magyar tengert. Mély benyomást tett rám azon nagyszerű látványok után is, melyeket a valódi nagy tengereken szemléltein. A mint a vonat egyszerre kibukkan a fensikon, pompás kép tárul fel. Nagy, csendes víztükör, mely egyenes irányban a távolság kékjében vesz el. Balról hullámos dombvidék, teleszórva fehérlő falvakkal, erdőkoszurozta halmokkal, dús vetéstáblákkal, fehérlő és tarkáló nyájakkal. Túl, jobbra a hatalmas víztükörtől festői hegyláncz. Éles, kopár hegygerinczek, szeszélyes alakú kúpok, melyek aljából messze kivillanak a fehér épületek, villák, falvak, vagy szőlőbeli présházak. A nap épen nyugvóban van. Elragadó játéka a sugártörésnek a csendes, tükör sima vízfelületen. Bíbor tó, vagy bíbor tenger terül el szemeink előtt, beszegélyezve ibolya kékbe játszó hegycsúcsokkal, izzó láva gyanánt vereslö hegygerinczekkel. A vonat zakatolva siet tovább. A látkép változik, de elemei mindig ugyanazok maradnak. A nap tányéra érinti a víztükröt. Mintha érintése összetörte volna ezt: millió tüzsziporka csap belőle fel. A biborfátyol ellenben lassankint változik át az est szürke fátyólává a nagy vizi tájkép felett, miután keresztül ment a vörös és kék színnek minden fokozatán és vegyületén. A festői hegy ormok még egy darabig ott ringatják bájos képeiket a hullámok által képezett rónán; ezután felveszik éji kék köpenyüket. A kékszinből átmennek a feketébe. Egyideig, mintha a levegőben függenének, azután felemelkedve, vagy siilyedve eltűnnek. A víztükör csillámlik még, de azután az is beolvad az egyforma szürke-fekete színbe. A Balaton, a magyar tenger ez. Sőt maga Magyarország. Ez a szép vidék egy darab a szép maA magániskola és ebben a puszta-gyimóthi iskola ügye. Elemi népoktatási tanintézeteink a főn tartók szerint állami, községi, felekezeti, vagy magániskolák, melyek fölött a felügyeletet az állam gyakorolja. Különös sajátsága ezek közt a magániskola, amennyiben ennek felállithatása oklevéllel biró, — ennek hiányában pedig oly személyeknek engedélyeztetik, kik a gyakorlati tanitás terén közelismerést vívtak ki, vagy társulatoknak, kik a kormánynak bemutatott alapszabályaik szerint e czélra alakultak. Ily magániskolák csakis népesebb és vagyonosabb városokban állíttatnak, melyekben a tanulók megosztása által nagy szolgálatot tesznek már azért is a tanügynek, mert a létszámot az egyes iskolákban csökkentik, ez által a tanítást könnyítik és sikeresebbé teszik. A magániskolák azonban, noha a legjobb tanerőket alkalmazzák, még sem pótolhatják az állami, községi és felekezeti iskolákat; mert azokban a taníttatás költségesek és csak ideiglenesek : fönállásuk függ ez alapitó személy vagy társulat szándékától, anyagi és egyéb körülményeitől. Magániskolának állittatik a puszta-gyimóthi is. Feltéve, hogy a puszta-gyimóthi csakugyan magániskola, mit az engedély-okmány, vagy az alapitási-okirat fog kimutatni, komoly megfontolás után megengedhető volt-e e minőségben annak fölállithatása, mikor a törvény világos, félre nem érthető szavai szerint (1868. évi 38-ik t. ez. 47. §-a) a község a hozzá tartozó tanya vág}7 puszta tanköteles gyermekeinek oktatásáról iskola állittatása — vagy járó-kelő tanító alkalmazása által köteles gondoskodni ? Nem, mert az állandót az ideiglenessel felcserélni badarság. A népoktatás állandó, az állam érdeke ahhoz képest állandó tanintézeteket létesíteni. Vagy talán az anyagi előny, mely e tanintézet felállítása által a községre hárul, bírta az illetékes hatóságot e magániskola állithatása engedélyezésére ? Akkor az anyaginak dobta áldozatul a szellemit. Azt tudjuk, hogy az iskola lelke a tanító, kinek képzettségétől és hivatottságától függ a tanitás sikere. Azt is tudjuk, hogy ahol az iskola ideiglenes, ott a tanító existentiája is bizonytalan. Lehet-e ezután gondolni, hogy akadjon ügybuzgó és tehetséges tanító ily iskola tanszékére ? Bizony nem, főkép a puszta-gyi- móthira nem, hol a tanító léte nem is a föntartó jó lelkű, nemes gróftól, hanem jogi tanácsosa önkényétől függ. De erre azt mondják, hogy már akadt is. Igen ám, csak hogy ily minőségében az iskolának, előbb-utóbb meg fogja oldani a kereket, mintsem remélhetnék. Bizony csak önkénykedésre mutat az üldözött tanító esete ! Már ha annak tudatában volt a jogi tanácsost, hogy a szóban levő iskola csakugyan magániskola, nem cselekedett volna-e sokkal helyesebben, ha — miként a bakonyvidéki tanítókhoz irt leveléből kitűnik — „Verba volant, seribta manent„ — a gyomrában feküdt tanítót szolgálati érdemei után végkielégítés mellett leköszönésre szállíttatja fel az iskolafenntartó főur által. Avagy arra nem is gondolt, hogy akarata végrehajtására ez esetben az egyedüli humánus eljárás ez lett volna. Sajnálom a jogi tanácsot, hogy ez figyelmét kikerülte, fokép sajnálom benne, hogy egy ártatlan családfőt akart az életre erkölcsileg lehetetlenné tenni. Itt kénytelen vagyok a „Veri tás“ szavait idézni: „Üssön egy nagyot öklével a mellére és mondja: én vétkem“ ! De talán önmaga sem tudta, vagy hitte, hogy a puszta-gyimóthi iskola valóban magániskola, melyből a tanító hivatalos mulasztás, — vagy erkölcsi vétség nélkül is csak úgy könnyen elmeneszthető, —? kivált ha szerződésében bizonyos felmondási határidőhöz van kötve szolgálati időtartama, — azért volt szükséges a kárhoztatandó szabálytalan vizsgálatot igénybe venni. Csakugyan, ha a körülményeket vesszük figyelembe, mi következtetésre juthatunk? A felejthetetlen emlékű boldogult alapitó főur az alkalmazott tanítót egy próbaév fen- tartásával kinevezi, a veszprémi egyházmegyei „Sematismus“ -ban az iskola felekezetéuek van kitüntetve; „Név- és Címtáráéban is csak igy van felvéve; (mely czimtár hivatalos adatok alapján lett összeállítva;) ezekből a következtetés: hogy pusztai- vagy felekezeti — de az éppen nem, hogy magániskola. De engedjünk a feltevésnek, türelmes a papiros, mondjuk, hogy magániskola a puszta-gyimóthi. Hát akkor talán helyes volt a közvetett eljárás? Nem. Igaz ugyan, hogy a magániskolák tanítói az 1868. évi 38 t. ez. 138-ik §-a által nyújtott előnyben nem részesülhetnek, mert a véglegesítés az iskola ideiglenességével ellenkezik, és személyi fegyelmi ügyekben a miniszteri utasítások- és szabályrendeletek szerint a közigazgatási bizottság- és legfelsőbb fórumon a miniszter elé nem tartoznak; de rájok nézve sérelmes eljárás esetében rendes pörutou kereshetnek orvoslást. Már pedig a p.-gyimóthi tanító elmozdítása, sérelmes, nem csak önmagára, talán nem tévedek ha kimondom, az összes hazai tanítóságra is! Ügye elbírálására megkivántató vizsgá- alt ki fogja deríteni az ellene elkövetett turpisságot, és feltüntetni ártatlanságát, mely után reméljük, hogy kinevezési okirata értelmében, mely szerint egy próbaév betöltésével gyakorlat szerint a tanító véglegesi- tettnek tekintetik, állásába vissza fog helyeztetni, ha csak a föntartó az iskolát be nem szünteti, mely esetben megfelelő kárpótlásban fog részesittetni. Ezek után szükségesnek tartom figyelmeztetni kartársaimat, kik a puszta-gyimóthihoz hasonló, magánszemély által főn tartott pusztai vagy tanyai iskolában hivataloskodnak, igyekezzenek az iskola jellegére tisztába jönni, és ha magániskola lenne az, magukat szerződésileg kellőleg biztosítani, nehogy egy váratlan napon beboruljon fölöttük az ég, és erkölcsi vétség — vagy hivatalos mulasztás gyár hazából. Az a rózsaszín ködfátyol, mely betakarta a tó-vidéket, a magyar illúzió. Ez a nagy, csendes, kényelmesen ringó, néha egy kissé háborgó víztükör a magyar nemzet. Egészen magyar tó ez, mint a Tisza magyar folyó. Három legmagyarabb dunántúli vármegye, Somogy, Zala és Veszprém közt fekszik; a magyar ember itt szokhatott volna hozzá a vizhez. De hogy a magyarnak mennyire nem eleme a viz, ép a dunántúli gyönyörű tó bizonyság rá. Óráig tart, mig a déli vasútnak „meglassított“ gyors vonata — a többiről nem is szólva — végig dübörög a somogyi parton, s a pompás víztükrön nem látni az életnek legkisebb jelét sem. Csak egy- egy fekete halász bárka s fehér halász madár, vagy egy-egv felriasztott vadkacsa csapat pillantható meg. A fehér vitorlák, a tengerpartvidékek és nagyobb tavak ez ékességei, a vizi tájképek e költészete, nem ragyognak sehol a napsugárban. Csak a nyári hónapok képeznek némi kivételt, mikor a füredi yachtok kirándulást tesznek. Mindig megfoghatlan volt előttem, miért nem használják a Balatont, e több mint 10 mértföld hosszú és sok helyen több mint egy mértföld szé- lns vizi utat közlekedésre, szállításra. A pompás tó három vármegye közt közlekedési országút lehetne, melyen az olcsó vitorlás versenyezhetne akár a vasúttal is. És még kevésbbé foghatom meg, miért nem használják a vitorlát ezen a tavon, melyen a széljáratok majdnem gyakoriabbak és erősebbek, mint a Quarneron és hol alig van 2—3 heti szélcsend, minőt az idei nyáron még az északi tengeren is tapasztaltam. Nem lehetne-e a somogyi, veszprémi és zalai halászt hozzá szoktatni a vitorlához ? És nem jönne-e ekkép lassanként divatba a fehér vászon darab, mely nemcsak a balatoni tájat, hanem tán a közlekedést is élénkké tenné? A Balaton igy átmenetet képezhetne a Quarnerohoz, a tengerhez. Mert hogy még ma nem megy „tengerre“ a magyar, csak természetes, mikor a Balatonra sem megy. A víztől való idegenkedés egyébb iránt meglátszik vagyonos társadalmi osztályainkon is. A Balaton vidéke egyik legszebb és üdülést kínáló tája az országnak. És kivéve Füredet, a közönség nem ismeri a Balaton vidékét. Ez a vidék pedig közel van a fővároshoz. A déli vasút gyorsvonatán Budapesttől elérhető két óra alatt, s ugyanezen gyorsvonatait, legalább tavasztól késő őszig, minden élénkebb ponton megállítaná. Mert a Balaton vidékének azon nagy elünye van, hogy már kora tavasszal és késő ősszel is kínálkozik üdülő és klimatikus gyógyhely gyanánt. Korábban van tavasz, és hosszabb szebb itt az ősz, mint a Quarnero táját kivéve, bárhol az országban. És mily nagyszerű pontok. A kinek hegyes vidék kell, ott van a veszprémi és zalai part. A Badacson egyike a legszebb helyeknek a világon. A magyar közönség azonban jól ismeri Stájerország, Tirol, Svajcz vidékeit; de nem ismeri a Badacsont. Még a dunántúliak közt is csak kevesen vannak, akik tudják, hogy a Badacson tetejének nagyszerű bazalt tornyához kevés hozzáfogható van, kivéve a Detanátát. És hogy ily szép vizi tájképpel egyesítve sehol sem fordul elő. S ami legfőbb: sehol sem lehet oly könnyen hozzáférni, szinte minden fáradság nélkül. Vagy hányán tudják azt, hogy a somogyi parton a Balatonnak majdnem oly plage-ja van, mint az északi tengernek, ugyanazon tiszta, fehér homokból, mely az északi tenger partvidékeit jellemzi, s mely gazdaságilag is nagy értéket képviselne, mint tiszta quarz — ha ismernők. De az is jellemző magyar tulajdonság, hogy nem ismerjük a magunkét. Nem ismerjük általában igazi jó tulajdonságainkat, s azokra vagyunk büszkék, melyekre nem lehetünk. Részemről nem tudok, ha kiveszem az északi tenger tájait, partvidékeit, hol oly jó homoktalaj volna, mint p. o. Falu-Szemes táján a Balaton partján. Az egész somogyi part alkalmas volna a tengeri fürdőhelyek utánzására, de itt szinte önmagától kínálkozik a hasonlat. A franczia plage, vagy a Strand itt készen van. De csak a falu marha- és sertéscsordái, meg a vadludak sétálnak a világ egyik legszebb sétaterén! Mily elmaradottság, mily kultiválása a külföldinek, és mily nem ismerése, vagy megvetése kell a hazainak ahhoz, hogy ez igy legyen. A pompás I to ecfesz Koruieten a vmas egesz sorozatanaa Keueue lennie, mint van a Baden, a zürichi és genfi tó körül. A parkok és nagyszerű szállók egész tarkabarka csoportjainak kellene ellepniük e vidéket, mely annyiban felette áll svájezi társainak, hogy az év legnagyobb részében, kivéve t. i. pár téli hónapot, a legkellemesebb tartózkodást kínál. De minderről szó sincs. Másutt, mint Füreden, alig van kezdeményezés. Igaz, hogy a magyar társadalom nem gazdag. Főleg nincsenek gazdag városaink. Csak a város lakóinak van szükségük nyári lakokra. A villarendszer csak ott van kifejlődve, a hol nagy városok léteznek. A földbirtokos tavasztól őszig többnyire vidéki kastélyában lakik. A gazdag iparos, gyáros, kereskedő az, a ki üdülő helyeket keres. A tavaszi, nyári és őszi évadélet nagy világközpontjain a közönség kilenczven perczentjét a városok adják, Máltától kezdve fel egész Norderney-ig és Helgolandig mindenütt nagy városok lakóival találkoztam. Különösen Norderneynak 10—11 ezer vendégeit csaknem mind a német városok gazdag lakói képezik. A mig tehát nálunk nem lesz nagy ipar, nagy kereskedelem, a mig Fehérvár, Kaposváx-, Nagy- Kanizsa, Pozsony, Pécs, Szabadka stb. nem lesznek nagy városokká, addig nem lesz nagyszerűen kifejlődött villa- és fürdőhely rendszerünk sem a Balaton táján, sem egyebütt. De már Budapest elég volna arra, hogy a Balaton vidékén sokat ígérő kezdeményezés történjék. Ámde itt is találkozunk a nagy nemzeti circulus vitiosussal, mely minden haladásunkat tönkre teszi és minden kezdeményezésünknek útját vágja. A Balaton vidéke kopár és elhagyatott. Miért? Mert a vállalkozás nem mer tőkéket befektetni. És miért nem mer? Ugyanazon ok miatt, mert nem fog iparvállalatokhoz. Nem látja biztosítva kamatait. Tehát ugyauazon okból nincsenek parkok a Balaton partján, mert nincs iparunk. Előbb a vendégnek kellene özönlenie, azután zöl- delne ki a park. De vendég addig nem megy, mig nincs erdő, kényelmes és olcsó vendéglő.
