Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-10-02 / 41. szám
Veszprém, 1886. Hetedik évfolyam. 41. sz. Szombat, október MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre.............................6 frt — kr. Félévre ..................................3 frt — kr. Ne gyedévre.............................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos-utcza, 105. sz. a. küldendők. XJgg- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhivás. a „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ 1886. okt.—decz. folyamára. A lefolyó év negyedik évnegyedét nyitja meg jövő hírlapunk s kérjük, mint a múltban, úgy továbbra is, szives olvasóink támogatását. A hírlap elvei, programmja isnjeretes. Radikális, független marad s hatékonyabb lesz azzal, hogy politikai lappá alakul át legközelebb. A megyei ellenzék belátta, hogy szüksége van egy erős orgánumra, mely pártállását függetlenül s erős karral védelmezze. Jelezzük eleve, hogy a megyei ellenzék szervezése iránt is megtörténtek az élöintézkedésék, hogy ngy a megye törvényhatósági gyűlésében, mint a képviselőválasztásoknál erőbeli tál súlyát mindig érvényesíthesse. Eötvös Károly úr, a megyei ellenzék szeretett vezére, a párt fölkérésére, októberhó folyamán a megyébe jó s a pártszervezést végrehajtja. A mozgalomban hírlapunk is megteendi elvi kötelességét s egyúttal azon leszünk, hogy a közéletnek oly tükrét nyújtsuk, mely őszinte és nyílt minden izében. Tartalmas, bő, érdekes a lap. A megye krónikáját megtalálja abban az olvasó egészen, teljes világításában. Ilyen lesz ezután is s hisszük, hogy törekvéseinket ezután is oly mérvű nagy támogatásában részesitendi a megye népe — mint eddig. Hazafias tisztelettel a „Veszprémi Független Hírlap“ kiadóhivatala. Szüretkor, Burrog a fegyver, zeng a hegyoldal, Visszaverődik rajta a dal. Folg a szüret künn a hegyeken már, Pezseg az édes, bűvös ital. Bálinak a lányok, majd kis időre Jön a czigány s szól a hegedű; Járja a táncz a pincze előtt, míg Finczeölében folg a nedű. Ott a bíró és ott van a kántor, Ott van a jegyző s balder uram. Szól a bíró: „Hej kántor öcsém, mért Kéz. a szemed oly bánatosan?“ „Megvan az ok!“ — szól búsan a kántor S megpederinti a bajuszát . . . Mondana mást is, ámde a jegyző Bögtön eléje vágta szavát : „Bajta, igyunk most, édes öeséim ! Félre a gondot, félre a bút! Jer te czigány és huzz a fülembe Balt, de vígat; haj, nem szomorút!“ HULLÁM. Világosnál... Veszprém, okt. 1. Gyászos emlékű napoknak leggy ászosabb- jára emlékeztető, irp-a elérkezél! TJjra elérkezel és lángoló fáklyává lobbantva sziveinkben a honfikegyelet örök szövétnekét; és mi e fáklya fényénél látjuk a múltak dicsőséges napjait; látjuk, hogy egy kis nemzet mily nagy lelkesedéssel és világcsudálta hősiességgel védelmezi szentséges örökségét, a „Szabadság, Egyenlőség és Testvériség“ magasztos birtokát! S a hitben és az osztó igazságban vetett bizalomnak megsemmisülni kellene a történelem lapjainak olvasásakor hol az igazság gyászos tudása, s egy évezred viharaiban edzett nemzet jogainak és szabadságának elraboltatása följegyezve van az utókor számára . . . Százezrek vérétől piroslik a csatatér s a magyarok istenének a népjog és népszabadságnak diadalát ünnepük Hunniának hadverő fiai, és az ős Budán lobogó tricolor fennen hirdeti, hogy a magyar bon- és szabadság- szeretetet, az igaz lelkesedés mint diadalmaskodhatott a szolga zsoldoshadaknak beláthatatlan seregein, a fondorlatoknak törvéuy- tapodó istenteleuségén és a cselszövőkuek kérkedő gőgjén ... Ah, de a nemzet, mely oly büszke diadallal űzte vissza elleneinek vad támadását, áldozatává esett saját fiai villongásának ! Szivünk szorul, midőn a históriának szomorú lapjait olvassuk, hisz mindegyikben az van kifejezve, hogy „átok fogta meg a magyart, mivel soha össze nem tart!“ így volt akkor is. -— Ármány és visszavonás gyilkos kezekre, vérpadra juttatni a hősöket, kik a golyók záporában halálukat nem lel ék! . . . A vér és bosszuszomjas ellen pokoli kegyetlenséggel gyilkol, hogy vérrel színezze, ha már fénnyel nem övezheti átkos uralmát. Tizenhárom dalia, kik szintén áldozatául estek az abszolitizmus romboló hatalmának, nyugodjatok békében a feltámadás nag}' napjának elérkezteig . . . Ti elpihentetek, de az eszme, melyért véreteket hullattátok él és élni fog közöttünk .. A sajtófogságban. (Három czikk.) I. Nem hiába Ívja Fenyvessy, a mi tiszteletreméltó »Überall dabei sein“-kollegánk a minapi „Pápai Lapok“-ban, kinek alkalma volt az én legutóbbi fogságomban velem találkozhatni, bogy a koszttal meg lehettem elégedve. Meg is voltam az én házi-kosztommal elégedve, az igaz. Most is, máskor is. Az én konyhám szerény ugyan, de jól főz a szakácsném. Nem ugyan grófi recipére s nem is grófi kontóra készül, hanem azért jóizű — s nem is csömörlöm meg tőle . . . . Ha pedig a m. kir. rab meg van elégedve a koszttal, akkor »nincsen semmi baj.“ Nincs is semmi baj a veszprémi sajtékóterban. Szép kis szoba az, van benne egy pár vaságy, amit az ember ellát a saját papianaival, vánkosaival stb. Strózsákot a matraczok alá az állam ad s e stró- zsákok itt nagymérvű tiszteletben részesülnek. A többi gonosztévő uraknak azokat napközben nem szabad használni s a hajnali ébredő »reveille* után szépen egymásra kell rakniok a strózsákokat, hogy napközben nagyon ne kopjanak. Pár nap előtt leltározták a strózsákokat. A leltározó ember czelláról-czellára járt a folyosókon betekintve a czellaajtó kis ablakán, kérdést tett a benlevőkhöz, hogy hány a strózsák ? — Négy, felel belülről egy melancholikus lókötő, — de csak három az ember. — Az ember nem számit, csak a strózsák ! Felel vissza a buzgó leltározó s meg kell vallani, hogy pompásan jellemezte itt az ember s a trózsák közti horribilis különbséget. S ha majdan eljön a nap, melyen testté kell lenni az igének, akkor hiszszük, hogy ti is fel fogtok támadni fénykoszoruzta sírotoknál és hadaink élére állva tettre buzditandjátok a honnak nyomdokaitokban járó fiait! Bár soká késik e nap, mi mégis igaz meggyőződéssel várjuk annak elérkeztét, mert a történelemnek nem lehet hivatása: istentagadókká tenni az embereket! . . . S talán jól mondotta, aki azt mondotta, hogy Világos söté tséget fog hozni Szentpétervárra. Fiat iustitia . . . R. L. A devecseri csendőrök. (A miniszterelnök ur szives figyelmébe.) A csendőri intézményt, rendszeresittetése- kor, az ország népe bizalmatlanul és visszatetszéssel fogadta. A szomorú emlékű zsan- dárvilágot még nem feledte el . . . Később aztán meggyőződött a nép arról, hogy a közbiztosság a csendőrség által mégis csak jobban van megóva, mint a pandúrok által s erkölcsi támogatásával segité a csendőr- intézményt. Újabban azonban a csendőrség egyes közegei hallatlan brutalitásokkal törekszenek arra, hogy a nép gyűlöletét, dühét magára vonja. Alig van hét, hogy az ország minden vidékének lapjai ne hoznának hirt egy-egy csendőri botrányról, — hajmeresztő kínzásokról, inquisitiós kinpadi vallatásokról, mikkel az elfogottakat hóhéri módon vallomásra akarják kényszeríteni. Veszpféinmegye csendórsége is, bár teljes elismeréssel vagyunk mi is, a közönség is, a veszprémi őrs derék parancsnoka, Sárközy lvázmér főhadnagy ur ügybuzgalma iránt, újabban ugylátszik. kiveszi részét a rémes dicsőségből, mint ezt egy legközelebb történt eset bizonyltja. A devecseri csendőrök elfognak egy Mák kay Károly ne v e- z e t ű fiatal embert, ki lopás vádja alatt állott s a szerencsétlen fiatal embertől úgy csi- k a r t á k ki a vallomás t, hogy harapófogóval leszakították a keze közép ujjúról a körmöt tövéből. Ez az agyonkinzott nyomorult pára most itt van a veszprémi börtönben s az ügyészségnek jelentést tett szörnyű kinoztatásáról. C s e r n a Y i n c z e kir. ügész döbbenve hallotta a devecseri csendőrök e gazságát s jegyzőkönyvet vett föl a fogolylyal a vizsgálat megindithatása czéljából. Teljes elismeréssel vagyuuk a kir. ügyész ur jólelkiisége s igaz lelkiismeretessége iránt, de azt hisszük, hogy mint a legtöbb esetben, ezúttal sem érendi azt a csendőr-ruhába bujtatott vérebet a kellő büntetés. Mert hiszen ilyenkor rendesen az a nóta, hogy a királyi főügyész ur az igazságügy- minisztériumnak, ez pedig a csendőrség főhatóságának, a honvédelmi minisztériumnak „jelen tésezi k“, mig aztán a brutalitás ügye ebben a circulus vitiósusban megsülyed olyan alaposan, hogy nyoma is elvész. Ezért hívjuk fel ezúttal a miniszterelnök ur figyelmét erre a rettentő dologra. A csendőrség az ő teremtménye s intentióiban bízvást legüdvösb alkotása. Őrizze hát elvégre példás szigorral ennek a corpsnak erkölcsi súlyát s ne engedje azt a népgyülöletnek odadobatni. Mind az igazságügyi-, mind a honvédelmi tárczák fölött ő gyakorolja a fölöttes ellenőrző jogot s igy mindenek felett ő szüntetheti meg ezt a barbarizmust a csendőrség titkos bűnkamráiban. Többszörösen meggyőződtünk a rról, hogy a miniszterei n ó k u r nem atárczapoeziss nem a G y e r k i ó r r ovata ked véér j á ra t j a ami hírlapunkat, hanem azért, hogy n y i 11, ő s z i n t e szót halljon innen — a s u u y i a k országából. Hisszük, bogy ezúttal is meghallja a szót, mely az ő lelkiismeretére apellálva, a devecseri egyenruhás bestiák példás megbün tettetését sürgeti. Mert nem autodafék s az ököljog korszakát éljük többé, hanem a jogegyenlőség s a humanitás századát. lábnyi magas deszkaprics képezi s ezekre fektetik esténkint a nappal egymásra halmozott kemény strózsákokat. Az összes bútorzat azonkívül egy vizes fakupából áll. Egyéb semmi. Az alsó folyosó aránylag a legegészségesebb, mert az még tűrhető szellőzéssel bir. Ezen a folyosón vannak a vizsgálati-foglyok is elhelyezve, 4 czellá- ban s e folyosó közepén van az úgynevezett polgári szoba is, mely ölnyi nagy ablakkal, üveges szobaajtóval bir, két asztal, néhány szék, fogasok, tükör s pár vaságy képezvéu bútorzatát. Ez a szoba a kevésbé veszedelmes gonosztevők szobája, minő például annak mostani lakói is, tudniillik Kovács István mérnök ur, a tapolezai választókerület pártelnöke, Heimler ur, ez inotai felrobbant gyár igazgatója s — én. S most térjünk át a fogház admiuisztrácziójára. Kompolthy Tivadar. Mikor az ember szórakozott, — Humoreszk. — Volt I . . . városban egy hires ügyvéd. Tóth Bálint volt a neve, különben „ügyetlen-ügyvédnek“ csúfolták, mivel a rossz nyelvek azt fogták rá, hogy letelepedése óta nem volt egy árva ügye sem. Azt mondták, hogy selypit s azért nem fogad fel pereket ; mások pedig azt állították hogy nem kell félteni, Tóth Bálint megél úgy is. Különben ez mind nem tartozik a dologhoz, elég az hozzá, hogy Bálint urat helytelenül csúfolták „ügyetlen-ügyvédnek“, mert inkább „egy- ü g y Ü“ volt s ez az ügy nem volt más, mint a felesége utáni bú-bánat. Szeretett feleségét a múlt év tavaszán veszité el, ki halálos betegségben hunyt el az urban, egy csinos ébenhaju takaros leánykát De hát hisz nem a strózsákról akarok itt dythiram- bokat zengeni. S ez intermezzo után rátérek a tárgyra. Kívülről meglehetősen néz ki a veszprémi fogház. A várnak 4 öl magas bástyáján épült, öt emeletes épület az, mely a Jeruzálemhegvgyel szemben tart frontot. Az alsó három emelet egy-egy hosszú s meglehetősen sötét folyosóból áll, mely az épület egész hosszán végig vonul. A folyosókról aztán az utczai frontra 16—16 börtönczella nyilik ; mig a hegy felé való oldalra mindösssze 5—8 teljesen sötét, ablaktalan tömlöcz szolgál. Ez utóbbiakat azonban sohse veszik igénybe; legföllebb 1—2 napi magán elzárásra használtatnak, a kihágó rabok fegyelmi büntetéseképen. Oly borzasztó limbusok azok az egy lépés széles s 4 lépés hosszú sötét kripták, hogy azokban élő ember nem birná ki csak egy hónapig sem. Még az ötvenes évek katonai rémuralma alatt sem használták, — mikor pedig naponta csak úgy válogatták elő a vesztőhelyre innen az embereket, hogy: „Jancsi fiam, gyere ki; de a kalapodat ne hozd magaddal !* Ez aztán már tudta, hogy kalap nélkül csak a bakó taligájára szokták ültetni az embert. A használatban lévő börtönök tehát csak azok, melyek ablakocskái a hosszú utczára uyillanak. Roppant erős falaik többnyire egy ölnyi vastagok s boltozott valamennyi börtön két ölnyi hosszú s másfél ölnyi széles üregek azok; szép fehérre meszelvék s egy-egyben 8—4 rab van együtt. A kis ablakok ölnyi magasságban vannak, roppant erős keresztrudakkal s azonfelül sodronyvashálóval ellátva, úgy hogy azokon még a nagyobbacska bogárkák sem férhetnek át. Az ajtók vasszöges, vaspántos hatalmas tölgyfából készültek s három külön-kulcsos závárral bírók ; középen egy kis figyelő lyuk van alkalmazva, hogy a folyosón éjjel-nappal i járó s 2 óránkint felváltva őrködő őrség azokon ; bepillanthasson. Az ágyakat a földtől számítva egy '
