Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-09-25 / 40. szám
konkurrenczia folytán ép ezen produktum van oly nagymérvű áringadozásnak kitéve, hogy a magyar gazda, ki a reá súlyosodé terhek miatt nem tartogathatja tennelvé- nyét huzamos ideig magtárakban, gyakran a leginségesebb viszonyok közt kénytelen azon potom áron túladni, mint ezt sajnosán tapasztaltuk a jelen évben is, — a krumpli és kukoricza-termés néha kisegiti a gazdát a szüktermésü esztendőben, — de a folyó évben ez is oly satnya, mint már ember- emlékezet óta nem volt. De tapasztalható is éáen sanyarú esztendőnek hatása! A napszám aránytalanul csekély, — a telekkönyvek teherlapjaira ezerével jönnek az uj tételek, az adó folyton nehezebben hajtható, — s a szorultságban levő paraszt- gazda hiába viszi marháját a vásárra! Nincs termés, nincs pénz. Tehát ennek sincs ára! S ha az anyagi tönkrejutásnak ezen jeleihez hozzá adjuk azt is, hogy a tél közéig,— akkor a köznépnek bekövetkezendő nyomorától lehetetlen el nem borzadnunk, — s lehetetlen előre nem látnunk, hogy a rablás, és fosztogatás bűnesetei mint fognak felsza- porodui a tél folyamán. — Hát még ha a rettegett járvány is feltalálja ütni tanyáját! De hát az ily miseriákon segiteni első sorban a közhatalom feladata lenne. És a segités nem egy módja állna az államhatalomnak rendelkezésére. S ha azt mondjuk, hogy e módok közt az adóleengedések első helyet foglalják, — akkor alighanem süket fülekre találunk ! Más gyógyszerrel szokták nálunk helyre állítani az anyagi nyomortól megsebhedt társadalmi jogrendet. És e gyógyszer — a statárium ! Pedig amelyik társadalom egészségére ily gyógyszerek szükségesek, — annál előbb vagy utóbb be kell következni a krisisnek, mely után csak a halál, vagy a hirtelen gyógyulás jöhet! S ha a mutatkozó jeleket megfigyeljük s a megfigjreltek felett komolyan kondolko- zunk, — akkor nem jöhetünk más eredményre, — hogy szoczialis krisis előtt állunk ! Vájjon meddig késik, és mi lesz következménye? — — - — Videant consules — — — Intézkedések a kolera ellen. Az Ó-bányán felmerült kolerajárvány alkalmából a m. kir. belügyminisztériumtól kérelmezett járványorvos dr. Kressák Lajos folyó hó 19-én Veszprémen keresztül O-bányára utazott. Így az ó-bányai betegek gyógykezeléséről kellőkép gondoskodva van. Folyó hó 10-e óta a 120 lakossal biró pusztán 7 egyén halt el kolerában, 2 gyógykezelés alatt van, 4 pedig már felépült. Az erélyes óvintézkedések és a puszta elzárása következtében a járvány tovaterjedését eddig meggátolni sikerült; A megyei egészségügyi bizotság folyó hó 20-án ülést tartott és ezen üléséből felkérte a megye alispánját, hogy Kressák Lajos járvány orvost utasítsa annak ^ kipuhatolására, vájjon a kolera ragálynak Ó-bánya pusztán valő felléptét mi idézhette elő 1 Továbbá az egészségügyi bizottság által felkéretett a belügyminisztérium arra is, hogy a „Vöröskereszt-egylet“ által kitanitott ápolónők közül ketőtt a megye rendelkezésére bocsátani szíveskedjék. Felkéretett továbbá az alispán, hogy hasson oda, miszerint a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 XIV. t. czikknek ide vonatkozó rendelkezései a legszigorúbban foganatosittas- sanak s hívja fel a járások főszolgabiráit, hogy a hatóságuk alá tartozó puszták és majorokban levő cselédlakósokat haladéktalanul vizsgálja meg és szerezzen magának meggyőződést arról, hogy ezen lakásokban a cselédség nincs-e túlságosan összezsúfolva. És ha azt tapasztalná, hogy egyes lakásokban a cselédség nagyabb számmal van elhelyezve, mint a mily számnak befogadására az, a közegészség veszélyeztetése nélkül elégséges, szólítsa fel az illető birtokost, illetve azon meghatalmazottját , hogy a cselédség részére elegendő tágas, egészséges lakásokról záros határidő alatt s a törvényes következmények terhe mellett gondoskodjék, — és a menynyiben ezen felszólítása a kívánt sikert nem eredményezné, vagy pedig egyáltalán a köz- egészségügyben tett óvintézkedéseknek végrehajtása körül oly akadályok merülnének fel, melyeknek elhárítása a főszolgabíró hatáskörét túlhaladná, haladéktalanul tegyen jelentést, hogy a már többször idézett t. ez. 157. §-ábau foglalt joggal élve a szükséges intézkedéseket, mindenkor ideje korán megtehesse. Végliély Dezső kir. tan. alispán 13984. szám alatt a következő körrendeletét bocsátotta a járások főszolgabiráih oz és a r. t. városok polgár- mestereihez. Az ország fővárosában és a legutóbbi időben vármegyénk területén Ó-Bánya pusztán a cholerának járványszerű fellépte konstalál- tatván, hivatkozással folyó évi julius hó 1-én 9435 és folyó évi julius hó 7-én 10207 szám alatt kelt rendeleteimre, utasítom főszolgabíró és polgármester urat, bog}* * hatósága területén netán előforduló sokadalmak avagy vásártartások határnapját hivatalomnak jó eleve és oly időben jelentse be, hogy azoknak esetleges betiltása iránt kellő időben intézkedhessem. Ugyanezen alkalomból a legelterjedettebb módon leendő közzététel czéljából hivatalos tudomására hozom főszolgabíró és polgár- mester uraknak, hogy a folyó hó 28 és 29. napjaira kitűzött zirczi országos vásárt, tekintettel a járás területén létező cholera járványra betiltottam. Szükségesnek tartom még főszolgabíró és polgármester ur figyelmét az ázsiai cholera tárgyában 44382/1884 szám alatt kibocsátott és minden egyes községgel még az 1884-ik év folyamán közölt utasításra felhívni és az abban foglalt hatósági intézkedések szigorú keresztül vitelére utasítani, megjegyezvén, hogy cholerabetegülés avagy halálozás esetén hozzám azonnali távirati jelentés teendő. Mindezek után kifejezést adva abbeli reményemnek, hogy főszolgabíró és polgármester ur törvényes kötelességének teljes tudatában saját hatáskörében minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy hatósága területén a cholera veszély kiütésének meggátlása czéljából fennálló rendelkezéseknek a legnagyobb erélylyel A képzelet varázs-v esszéjével Megilletém a romot és legott — Fölépült az a régi büszkeségben . . . . . . Alant a fenyves hullámzik, miként Egy tenger, mely a sziklaszálnak — Ezredek óta mossa lábait . . . . . . Ah ! Itten járdáit Szécsi Mária A büszke úrnő ingó termetével Kinek arczán a szerelem-isten Liljom trónon ült . . . ’s szivsebző nyilát —■ Felvonva tartá . . . mig szemének Egy pillantásán egy egész sereg — S maga Wesselényi is reszketett! Régen volt az! . . . Üvölt egy kietlen Hang közelembeu. Arra tekintek és Borzadva látom — és futok, mert Egy medve czammog a romok között! . . . Hidd el nekem — legjobb borodra mondom Ha felépitnénk még egyszer valóban És megraknánk jó honvéd fiukkal: Az a vár egy hatalmas bástya lenne, Mellyel sakkot adnánk a Muszka Czárnak És tiszteletben tartanák nagyon Svatoplucról álmodó tótjaink, Kik ott lakoznak a felső vidéken! Murányban éltem egy évig tehát, Papi vizsgámra készülgetve lassan, Hogy majd Pesten mellé a zöldasztalnak Ne úgy üljek, mint valami sült hal, Mint szokott annyi esperes fiú, Meg a sok „bátyám“ és „öcsém“ fia; — Kiknek száján a butaság méze Majd nem elcsordul ’s a „kitűnőt* mégis Alig bírják Tolna ’s Baranyába ! . . . Mig Petőfit a poesisből is Secundába pónálnák mihamar Mert igazságot kedves jó barátom ! Mindenhol csak ...........ne keress! .... Na gy változáson megy át a világ. érvény szereztessék, szükségesnek látom kijelenteni, hogy e téren a legcsekélyebb mulasztást is a törvény teljes szigorával leszek kénytelen sújtani Veszprém, 1886. szept. 19. Véghely Dezső, kir. tan. alispán. Az iparos ifjúság kirándulása. (Saját tudósitónktól.) „A veszprémi iparos ifjúsági önképző és beteg- segélyző egylete“ Szilágyi Mihályban oly elnököt nyert, aki sokoldalú képzettségét ss lankadhatlan buzgalmát csaknem kizárólag annak javára szenteli. Az egylet az ő ügybuzgósága következtében úgyszólván uj életre ébredet. 0 pendítette meg a dalárda eszméjét; s buzdítására az elhanyagult könyvtár jó karba hozatott és uj művekkel szaporodott. Hogy az egylet önképzési czéljának megfeleljen elhatároztatott, hogy a télen szakszerű felolvasások fognak tartatni s ha az idő kedvez kirándulások rendeztetnek. Es a határozat ténynyé lön, mert folyó hó 19-én megtartatott az első kirándulás Herendre. Az idő kedvezett a kiránduló társaságnak amely tekintélyes számú tagból állott. Kora reggel indult el a kedélyes társaság (persze csak per pedes apostolorum). A városon kiviil megeredt a vig beszélgetés, majd az egyleti dalárda szebbnél-szebb darabokat énekelt. Egy órai gyalogolás után a képviselő választásoknál annyira hírhedt és döntő szerepet játszó Márkéra ért a kiránduló társaság. A lakósok éppen a templomból jöttek ki és nem tudták elképzelni minő regiment lehet az, melyben nincs senkinek se puskája se kardja, csakis egy egyenruhás trombitásuk van az is tűzoltó uniformisban. ... A dalárda elénekelte nekik a szózatot, ami ugylátszik tetszett az atyafiaknak, mert megelégedőleg bolintgatták fejeiket. Utjokat tovább folytatva betértek Bándon a csárdába, hol az elnök vendégszeretetét élvezték. Bándon túl azonnal szemükbe ötlött a már külsőleg is impozáns herendi porczellán gyár amelynek szabályos ablaksorai, hatalmas kéményei és újabban épült két szárnya már előre is sokat Ígér a szemlélőnek. A kapuban a gyár igazgatója Hiittl Tivadar Szemerei könyvelővel várta a kiránduló ifjúságot. Szilágyi Mihály elnök tolmácsolta az ifjúság amaz óhaját, hogy a gyár nagyszerű berendezését megtekinthessék. Mire az igazgató meleg szavakkal üdvözölve a társaságot, sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy nem működésében mutathatja be a gyárat, mindazonáltal örömmel ajánlotta fel kalauzolását és megígérte, hogy tőle telhetőleg igyekezni fog mindent világosan megértetni. Először a száritó termet mutatta meg, a hol faállványokon tömérdek mintázott edény állott. Itt az igazgató sajátkezüleg mutatta be a mintázás művészetét, jelét adva e téren szakavatottságának. Innen egy mellék terembe vonultak a kirándulók hol a legremekebb kivitelű dísztárgyak készülnek. Nevezetesen virágcsokrok, domborruüvek stb. A harmadik teremben az edenyszáritó fokok vannak elhelyezve. Ezután a műterembe léptek. Valóban meglepő azon tárgyak művészi kivitele, melyek itt szép rendben vannak elhelyezve a festő álványokon. A sikerült arczképek (Jókay, Liszt, Deák) virágcsokrok, koszorúk váltakoznak egymással. Utoljára az égető kemenczéket nézték meg, melyek közt első helyet foglal el az igazgató terve szerint újabban készült hatalmas kemencze. A kirándulók örömmel győződtek meg, hogy a kormány oly egyén kezeibe adta e gyár vezetését, ki minden tekintetben ki fogja vívni azon állást, melyet a gyár régente elfoglalt. Már most is szembetűnő a külömbség a jelenlegi és a néhány év előtti állapotok között. Czélszerü újításokkal nagymérvű megtakarításokat eszközölt. Az igazgató születésére nem, de érzelmeire nézve tetőtől talpig magyar ember. Sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy nem bírja nyelElhatárzám e vereség után Konstantinápoly felé venni utam El is érkeztem Czegléd városig, — hol Meglátogattam Dobost — a papot, — 0 kivéve kezemből a botot És keblére ölele engem’ — árvát! . . . Bölcs, tudós ember mondhatom, hogy ö Egy élő könyvtár — aranyos kötésben, vünket, de gyermekeit magyaros szellemben neveli, kis 8 éves fiacskája a legnagyobb könnyedség'el beszéli nyelvünket. Az igazgató szívességét megköszönve az étkezés helyére mentek a kirándulók, hogy a szellemi táplálkozásban kimerült tagjaikat, testi táplálékkal üdítsék fel. A csapberki puszta háta mögött gyönyörű árnyas helyen ütött tanyát. —- Mindenekelőtt két hordó bort ütöttek csapra, melynek tartalma mindnyájukat felvillanyozta és meghozta, az igazi jókedvet, A gulyás illata étvágygerjesztőleg kínálkozott a hatalmas bográcsokban. — A szakácsnő harsány szavára, hogy az étel kész. Osszesereglettek a kirándulók és hatalmas étvágy.gyal fogyasztották a magyaros gulyást. — A toastok árja is megeredvén, fel- köszöntők mondattak az elnökre, az igazgatóra és családjára. Ebédután az ifjúság, hintázás, lapdázás s különféle humoros szórakozásokkal töltötte az időt, miközben a dalárda hazafias dalokat énekelt. — Négy órakor megérkezett az igazgató nejével és az állomási főnökné két bájos leányával. Emelkedett hangulatban töltöttük az időt 6 óráig mikor előálltak a “herendi equipázsok,“ hogy hazaszállítsa a kirándulókat. K. J. UJŰON SÁGOK. Veszprém, szept. 24. — Vidéki olvasóinkat, kik előfizetéssel tartozásban vannak, tisztelettel kérjük, hogy az illető összeget a jövő hét folyamán a kiadó- hivatalhoz beküldeni szíveskedjenek. — Eötvös Károly ur, megyei ellenzékünk szeretett vezére október közepén Veszprémbe jó s itt huzamosabban fog tartózkodni. Hozza Isten tisztelői barátai körébe! — Október 6-ának évfordulóját az idén is, mint minden évben ünnepélyes gyászmisével fogják megtartani a helybeli Sz.-Ferencz- rendiek templomában. — Kompolthy Tivadar ur, hírlapunk felelős szerkesztője okt. 1-én, pénteken reggel végzi be sajtófogságát s ugyan e napon veszi át a hírlap tényleges szerkesztését. — Renkivüli megyei közgyűlés lesz október negyedikén, amely alkalommal a régi városház elárvereztetése kerül a megyebizottsági tagok elé helyben hagj'ás végett. A hivatalos meghívó és a tárgysorozat lapunk más helyén olvasható. — A szüret a Balaton-tulsó partján már a múlt héten megkezdődött. A napokban valószínűleg kiadják a szüretelési engedélyt a városunkhoz tartozó szőllő területekre is. — Az izraeliták újéve a jövő hét csütörtök és péntek napjára fog esni. Ezt egy hétre követi a Jón kipur ünnepe, amety napon minden izraelita teljesen böjtöl. — Jótékonyság. Jármay Gusztáv ur a balaton-füredi szeretetház javára 10 frtot ajándékozott, amelyért ezúton is köszönetét nyilvánítja az igazgatóság. — Almádiban még egy-két család mindig van, akik élvezik a szabad levegőt. Véghely Dezső alispán szintén künn van családjával, a jövő hónap elsején azonban mindannyian bejönnek. — Pápáról Írják lapuknak. Az ipartestület 30 tagú bizottsága által megejtett jegyzői választást — melyen Szokolyi Ignácz ügyvéd lett megválasztva — a városi tanács hivatalból megsemmisítette azért, mert jegyzőt az alapszabályok értelmében nem a 30 tagú bizottság, hanem az egész ipartestület választja. Az ujabbi választás f. hó 2(i-ik napjára van kitűzve. — Táncsics Mihály mellszobrának Vesz- prémmegyében, Acs-Teszére í. é. október hóCsak egy év is sokat rombol s teremt — Uj tengerszem pattan a hegytetőn, Mig alant a Fertő-tó kiszárad. Az ember-élet szekerében is — Amennyit fel, annyit le a kerék . . . Kinek talán kevéssel azelőtt Nagyot köszönt a francziák királya, Robespierret egy asszony lepökdösi, Róma zsarnokát a férgek megették! . . . . . . Pesten egy hordárt láttam, — a talicskát A vácziutczán izzadva tolta ... Oh! Hinnéd-e, hogy az én keresztfiam volt? Már tudniillik az a szolgabiró! A szivem majdnem megszakadt szegényért! . . * * * Pestről káplánul Baranyába mentem Két iszonyú év! . . . Hasztalan panaszszal! . . Oh! Ne kívánd — barátom! hogy lefessem. Nem volt képes a gyönyörű vidék Himes rónája ’s daltverö hegyével Megvigasztalni fájó telkemet . . . Megválasztottak engem ott papul A jámbor hívek ’s az „atyák“ helyettem Szépen betoltak egy kedves rokont Mert ez urak szerint az egyház — Áron süvegje, Lévi köpönyegje, Mely egyedül a fiúra szállhat, — Vagy a lánykáik felett repkedő Ámorka szárnya elhullatott tolla! . . Ki nemcsak hírét hallá Sokratesnek . . . Plátó hattyúja fürdik homlokának — Derengő taván, — nemes büszkeséggel . . . Meglátja ő csupán egy pillantással: Ki mennyit hozott Jénából haza . . . Tudja barátom ! —- Hogy nagyot ne mondjak Tán a világ teremtés előtti — Históriát is, melyet egy khinai Mandarin irt rettentő betűkkel . . . Ha ir ’s beszél föllelkesülten Festői az, — mintha ragyogni látnám A tudomány mélységei felett — Ossián ködén Homér csillagát! . . . Szive nemes — tisztavizü gyöngyöt Talál az árva ’s aki szenved — abban; A szeretetnek igaz gyöngyeit! . . . Nekem barátom — például — ez ember Saját ingét is ide adta. Hidd el! Itt éltem én — Dobos, mint atyám ’S angyal jó neje, — mint anyám körében, Három gyermekét testvérként szeretve. ... A kis Lidia, mint égből szállt Szeráf — Kinek nem szabad látni a világot 7) ■ Hogy szive, lelke szennytelen maradjon Számára a mennyei vőlegénynek Közöttünk élt bár, de mindennapon A dal szárnyain visszaszállt az égbe. — Hová elvitt m arjával minket is S ha visszatért egyet sóhajta és Ujjai alatt sirt a zongora! . . . Hát Bözsike?! Két agát szemével!.. . No de nem dicsérem a kis hamist, mert Anyja pirongat: — „elkényeztetem“ ’S Jankó!") Az ám barátom a fiú! 0 ajakán hordozza a szivét . . . Költői lélek! Hogy megénekelte A „gányók harczát“ hol gyorspuska nem szólt Es vont csövű ágyuk nem dörögtek, Csak a körmök és öklök dolgozának . . . ') Mindkét szeme világát elveszte, liimlő betegségben. 2) Mostanában Czeglódvárosi főkapitány. Kinek egyébb hibája nem vala Minthogy a szent házasságon fejét » Otven egész éven át törte, — mig A kalapjáért főkötőt cserélt Murány fűtött a vár magasan áll, Képzelj magadnak egy Bábeltornyot ’S azon óriás sas, vagy gólya részket Mit a vihar, vész szerteszét kuszáit, de Az daczolva áll . . . mintha vissza várná A rég elporlott madarat magára . . . S előtted áll a kép fenségiben! . . . Csak a romszellem most lakója annak, Mohos szakálla földig ér . . . 's borongva — Ül sirján a szendergő századoknak . . . Merő szemével múltba néz ’s ajkáról Tündérmeséknek édes árja foly . . . A „kedves hóhért“ nékem ez mesélte! — Sokszor andaljjék e romok között, ’S álltam tetőjén, mint egy Márius! Voltam a rémes csont-barlangban, melynek Szűk nyilatán csak csúszva férni be ’S belől nyakig járhatsz a koponyák Kéz és lábszárak roppant halmazába’ — Némelyiken még rajta a bilincs Ah! Mint téptem le, hogy ha láttam illyet • ’S vágtam a földhöz, hogy még Bécsig is Elhallatszott talán a puffanása . . . Ha oda nem, — az égig elhatott, Mert egy sugár a barlangba lövelle És homlokomon végig reszketett... E sugár tán a rabnak lelke volt! ? . Mi sors vezetett ide ennyi embert Annyi ezert, hogy itt meghaljanak?! . . . ’S a romszellem beszél, azt mondja, hogy Azok a protestánsok csontjai! . . . És Róma áll?; S még most is állhat?!
