Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-08-21 / 35. szám
Kenese, 1886. aug. 15. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Becses lapjának aug. 14-iki számában egy czáfolafc jelent meg „Verus“ köpenye alá bujt egyén tollából, mely czáfolatnak azt volt czélja elérni, bogy az aug. 7-iki számban „Dumnorix“ aláírással közölt báli tudósításban a kenesei vendéglős ellen emelt vádat „elfogultság s rosszakarat“ szüleményének bélyegezze. Többször olvastam „Verus*-nak czáfolatát és sehogy sem tudtam kibetüzni belőle, hogy e czáfolatnak tuljdonképen mi czélja volt, s hogy e czáfolat mikép függ össze „Dumnorix“ levelével. Mert hát összefüggés e két levél között nincs. „Verus“ dythirambokat zeng a vendéglős ügyességéről, a pontos, tiszta, olcsó kiszolgálásról, megnyerő bánásmódról, holott ezeket a dolgokat „Duin- norix“ nem érintette. 0 ez alkalommal egyedül csak a julius 31-én tartott tánczvigalom alkalmával tanúsított érthetetlen s valóban helytelen viseletéért adta át a vendéglős személyét a nyilvánosságnak, s ezt a dolgot pedig „Verus“ ur nem érinti, nem czáfolja meg máskép, minthogy az eljárást rosszakaratnak mondja. Tényeket tisztelt ur, csak tényekkel lehet czáfolni, nem pedig jelzők osztogatásával. Én független vagyok mindkét tábortól. A néző szerepét vittem az egész affair alatt s nincs érdekemben, hogy vagy egyik, vagy másik fél mellett foglaljak állást. S mert egyik félhez sem tartozom, mert ez ügyben nem szerepeltem s mert az egész esetet körülményesen ismerem: elfogulatlanul, roez- akarat nélkül, a tiszta igazságnak s a becsületes nyíltságnak hódolva, kijelentem, hogy „Dumnorix“ állítása határozottan tény, igaz! Fültanuja voltam, hogy a vendéglő átadása s feldíszítése, mint mindig báli alkalommal, most is a vendéglős részéről elfogadtatott s midőn ezt a legutolsó nap a maga részéről megtagadta, a rendezőség mást küldött a terem feldíszítésére s ennek sem engedtetett meg. Ez a tiszta tény! Ezt czáfolja meg „Verus“, ne pedig azt, ami most mondva nem volt. Különben, ha valaki más ember mellett igaz, becsületes ügyben kardot húz, az ne rejtőzzék álnév leple alá, különösen ne oly név alá, amely név által jelentett fogalom ellentéte a czikk tendentiójának, mely alá Írva volt, hanem nyílt sisakkal lépjen a nagy közönség elé. E czikkről eszembe jutott Gyulai Pálnak egy kis oktató költeménye, mely igy kezdődik: „Elindult az igazság, véle ment a hamisság“. Még talán a tarisznya pogácsát is elvitték magokkal, hogy azzal az utóbbi testvér az elsőt lepogácsázza. Hogy valakit nyilvánosság elé hurczoljunk, arra nagyoknak kell lenni. De ha ez ok — mint ez esetben is - megvan, akkor az eljárást elfogultságnak, roszakaratnak bélyegezni nem lehet, mert ahol tény be.zél, ott nem kell sem elfogultság sem rosz- akarat. Még egvef! O Ov # # Mint e becses lapot tisztelők táborának egyik igénytelen tagja, nem engedhetem meg, hogy e lapot, úgy olvasóközönségét „Verus“, az „igaz“ köpenye alatt valaki a hírlapi kacsa hátára ültesse. Én az egész fürdőidényt honn töltöttem, de nem ismertem egyetlen egy nemcsak bpesti, de más városi férfi fürdővendéget sem, ki (> hétig a vendéglőben lakott volna. A kik pedig rövidebb ideig ott étkeztek, azok még a bál előtt eltávoztak s igy nem lehetnek illetékes bírók ez ügyben döntő ítéletet mondani. Ezekből azt gyanítjuk, kogy költött nevekkel, személyekkel van dolgunk, legalább hisszük mindaddig, mig az ellenkezőről meggyőződve nem leszünk. De kétlem, hogy ez történhessék, mert — mint a vendégeket biztosan ismerő — a költött tények ellenében nagy halmaz való ténynyel állunk elő. Tehát a vendéglős „Verus“ által emlegetett jó tulajdonait ezúttal nem érintjük ; de hogy „Dumnorix“ levelében állított esemény tiszta tény, bátran merem bizonyítani. Ezt pedig „Verus“ czikkében legkevésbé sem czáfolta meg. Gubicza Lajos. Pápa, augusztus 20. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Örömmel sietek tudatni, hogy a „Veszprémi Független Hírlap“ hasábjain a múlt számban megjelent czikk a „Pápai Lapok“-ról, általános tetszést és megelégedést keltett szerte- széjjel városunkban mindenütt. Csakhogy ki van kezdve! Hallatszott akárhány helyen. Valóban, nem ártott végre valahára megtörni a jeget, az illusiókba ringató hoszszas hallgatást és felkelteni rózsás ágyáról a mindig csak megyéről álmadozó városi alvót: Ébredj oh, — Pápán — nem pápai. Felébredt-e, nem tudom, de ha fel is, — hiszem, nem fogja mutatni egyelőre azt. A hiúságnak nemcsak asszony a neve. Épen azért irok ezúttal egy hozzánk oly közel fekvő, városunk minden rétegét érdeklő kérdésről. — a melyre annak egyetlen lapja mindeddig a bölcscsel tartva — hallgatva felelt, — mert nem hiszem, hogy közelebbi számaiban tárgyalná azt. Pedig már régen meg kellett volna tennie. Woita József leköszönvén, városunk polgármesteri széke üres. Hogy ki legyen abban az utód, négyet is emleget a hir. El lehet mondani, hogy a közvélemény túlnyomó része Kiss László, a pápai, deveeseri stb. uradalmak volt kormányzófelügyelője mellett nyilatkozik. S ez nagyon természetes. Kiss László ma városunk legnépszerűbb embere. Csak tiz éve ugyan, hogy lakosa lett annak s hozzá csendes, inkább magába zárt természetű, csak bizalmas körben közlékeny, a nagy mondások és parolázások rendesen népszerűséget szülő hétköznapi tulajdonaival sem rendelkezik, s büszkébb is, hogy azokkal akarjon birni, — és mégis a legnépszerűbb ! Igen, mert azon kevesek közé tartozik, a kiknél nem a szó, — a tettek beszélnek! Ott van például a pápai állandó szinház és ott a pápa-keszthelyi-vasut ügye. Hogy az első felépüH, neki abban több részé van, mint minden másnak együttvéve; s hogy az utóbbi odaadó törekvése, munkálkodása és fáradozása daczára még dűlőre nem ment, — mások érdeme. De nemcsak a tettek szóiknak, beszél róla mindenki, kinek csak vele érintkezése volt. Dicsérőleg és elismerőleg. Volt tiszttársai könvnyel szemükben; leendő tisztviselő társai sugárzó arczczal. Tettrevágyás és erély jellemzik: és az, hogy a mihez hozzá fog. magáévá teszi egész szívből. Álláspontját és meggyőződését nem veti el, — megőrzi, sőt diadalra juttatja a hatalommal szemben is. Gondoljunk csak vissza a legutóbbi képviselő-választásra és az azt megelőző iutriguákra! Emelkedetten és nemesen gondolkodó fő, tiszta kéz, bű jellem, kiváló intelligenczia, — ezek bensejének alapvonásai. Hogy az irányadó körök, azaz jobban mondva inkább egyesek, mint vélekednek a polgármesteri állás betöltéséről, még eddig titok, s igy a közönség nem tudhatja. De azt igen is tudja, hogy a polgármesteri állás bizalmi állás, hogy az összbizalom arra vonatkozólag már választott, s hogy e választást respectálni kívánja a törvény és parancsolja az ész -— és czélszerűség. A közérdek minden előtt! —Ő. A IX-ik csapás. Tekintetes szerkesztő ur! Én ugyan nem tartozom azon bizonyos, jól ismert angolok közé, akik rettenetes phlegmávul tudják kiszámítani, bogy az ó testamentom hány betűből áll. s bogy milyen nagynak kellene lennie azon embernek, ki a veszprémi vigyázó tornyot fogpiszká- lóul használhatná? Még azt sem számítottam ki, hogy Sarah Bernhardot hányszor tapsolták ki életében s Jókai Mór mennyi tintát fogyasztott el, mióta Írói pályáját megkezdette? Hanem azért, nekem is vannak némelykor ilyetén angolos passióim s különösen a veszprémi nemes városatyák intézkedései azok, melyeket különös figyelemben szoktam részesíteni. Van nekem egy kis jegyzőkönyvem, amelybe az ilyen megfigyeléseket feljegyzem; az már majd csaknem egészen megteheti Pompás, szép gyűjtemény ; valóságos Mark-Twain kötet volna, ha kiadnám. Csakhogy nem adom ám ki még mostanában; mivel nagy kár volna azt a sok szép tárgyat könnyelmű módon elfecsérelni. Nem is a végből fogtam pennát a kezembe, hogy most talán a megfigyeléseimet érvényesítsem ; dehogy, hiszen az nem való az ilyen magas uborkasaisonba, mikor minden becsületes városi atya Almádiában s más egyébb nyári helyeken renarálja az egészségét. Csupán egy kisebb kalandomat akarom elmondani, amit a nemes városi tanács bölcs intézkedéseinek köszönhetek. Tehát szerdán este kiléptem a hajlékomból. Rendes, vacsorautáni sétámat akartam megtenni; tetszik tudni a veszprémi „sétatéren“ a készülő uj megyeház átellenében, amelyet kitűnő sétatérré qualifikál az a körülmény, hogy nehány-évtizedek által tiszte- letreméltóan elkoptatott — duczczal van elválasztva az utczától. Ez a nehány duez teszi a sétát sétává; mert ha véletlenül a duezon kívül lépünk, azt már mi veszprémiek egyszerű járás-kelésnek tekintjük, mivelhogy „sétálni“ csak a duezok között lehetséges. Tetszik tudni, én rémitő módon rövidlátó vagyok; még a szép napvilágban is, hát még az éjszakában. Én vagyok az a bizonyos ur, aki a múltkor egy divatkereskedés fabábnjának kezet akartam csókolni; mivel azt hittem, hogy a keresztanyám. Méltóztassék, most már elképzelni, micsoda furfangosan összekombinált állapottá fajul ez a rövidlátás, ha a sötétség is hozzájárul. Tehát ez az állapot most bekövetkezett; mivel a sétatéren csillagtalan vak sötétség fogadott. De minden leendő boszankodásaimat rögtön elfojtotta az a zseniális elv, ami abban a sötétségben diadalra jutott. Más városokban ugyanis az a bolond szokás van elfogadva, hogy az utczákat — gázzal avagy petróleummal — de minden este kivilágítják. Itt miuálunk azonban — nem hiába püspöki város vagyunk — olyatéuképpeu gondolkodik a hatalom, hogy az embernek sohasem szabad okosabbnak lenni az úristennél. Azért, mikor a menyei atya ő szent felsége kigyujtja az égi lámpákat és a holdat felvonja az égboltozatra: hát olyankor a városi tanács is felgyújtja az utczai lámpákat. De amikor az ur istennek sötétséget tetszik ránk bocsájtani: természetesen mi halandók sem fogunk a mennyei akarattal daczolni és hitvány petroleum lámpásokkal ellenszegülni a mennyei atya akaratának. Azért — biztos forrásból tudathatom önnel tekintés Szerkesztő ur, hogy nálunk a városi tanácsnak az is kötelességei közé tartozik, hogy a komáromi kalendáriumot szorgalmasan olvasgassa; s mint hallom, hetenkint külön kurír is jön egy bakouy- rendeki öreg paraszttól, aki időjóslással is foglalkozik, hogy milyen idő lészen legközelebb? Még csoda, hogy az ország első időjósával, báró Kemény Gáborral nem léptek összeköttetésbe. Hát nem dicső, bölcs elvek ezek ? Érdemes volna tőlük holmi éjjeli lumpok kedvéért eltérni, akik az aluvás óráit csatangolásra fordítják? De bizony kérem, minden igaz keresztény, kell, hogy kalapot emeljen ez intézkedések előtt. A zseniális városi tanács e bölcsesége természetesen elfeledteti az emberrel azokat a kisebb fajtájú kellemetlenségeket, amik a sötétség folytán megesnek. Velem például nem történt egyéb, minthogy egy sétatéri padnak neki mentem, és az orromat betörtem ; hogy az imádottam mamájának hét tyúkszemét fájditottam meg : annyira, mintha legalább is mammuthszemek lettek volna; és még hozzá bocsánatot kértem, ami által ráismert a hangomra és igy örökre kitiltott a házából; s hogy a botommal szokás szerint hadonázván, — egy veszprémi fiskális hasára ütöttem. (De az megérdemelte.) Nem is szólok arról, hogy egy rég látott leány rokonom hangját hallván a sétatéren, odarohantam, hogy megcsókoljam ; s a sötétben egy megyeház építő tótnak nyomtam takaros „zwicki-puszit“ az ajakára. Azóta nem szagolhatom a pálinkát. Egyébként örömmel konstatálom, hogy a lábaim még eddig nem törtek el; s fájdalommal jelentem, hogy az orromat amputálni kellett. De azért én orr nélkül is ember vagyok: mig a veszprémi tanács e sötétség nélkül nem lenne veszprémi tanács. Egyebekben maradtam tek. Szerkesztő urnák hű noljrártársa, Egy ur, a ki az orrát sajnálja. UJ£> ON SÁGOK. Veszprém, aug. 20. — Lapunk mai száma a közbejött ünnep miatt egy kis késéssel jelenik meg, amiért a közönség szives elnézését kérjük. — Kompolthy Tivadar ur, Űrlapunk felelős szerkesztője, a hírlap szerkesztését, melyet egészsége helyreálltáig V hónapon át munkatársaira kellett híznia, a mai naptól kezdve tényleg ismét átvette. — Szent-lstván napja szép ünnepélyességgel folyt le városunkban is, bár azt a honvédek botrányosan megzavarták masirozásukkal. jólehet maguk sem tehetnek róla, mert igy volt az megparancsolva. Már kora négyórakor taraczklövések jelezték a nagy napot. Kilenez órakor a székesegyházban fényes istenitisztelet tartatott. Az ünnepélyes szent-misét Pribék püspök végezte fényes segédlettel. Mise után Palotay kanonok lépett a szószékre és igen szép beszédet tartott. A templomban jelenvolt a megyei és városi tisztviselőség, az önkéntes tűzoltó egylet s az egyes ipartársulatok. — A gazdák és iparosok ált. hitelszövetkezetének veszprémi fióktelepét a budapesti központi igazgatóság is megerősítette. A fióktelepnek tegnapelőtti ülésén a megerősítő leirat felolvastatott. A hivatalos napiivek, részjegykönyvecskék is megküldetvén a fióktelep már holnap megkezdi működését s a részjegytulajdonosok már teljesíthetik a befizetéseket H u s v é t h János pénztáros urnái. Részjegyeket még mindig lehet jegyezni úgy a pénztáros urnái, mint Czollenstein F. kéz. bizottsági elnök és Farkas Lajos bizottsági tag uraknál. Egy rész-jegy ára 20 frt, mely 10 krjával 200 héten át törlesztendő, beira- tási dij egy részjegy után egyszer s mindenkorra 1 frt. — Kinevezés. Csolnoky István törvényszéki aljegyző, jegyzővé neveztetett ki. — Fenyvessy Ferencz dr. az ugodi kerület orsz. képviselője múlt vasárnap tartá Ugodban beszámolóját. — Endrődi Kupricz Imre. ki a hatvanas évek végén a veszprémi választókerületnek is volt országgyűlési képviselője, a hét folyamán hunyt el Gutorföldön, 72 éves korában. A kiadott gyászjelentés a következő: A rokonság mélyen szomorodott szívvel jelenti szeretett rokonának, Endrődi Kupricz Itnre volt országgyűlési képviselőnek és szolgabirónak eseményekben gazdag múltú életének 72-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után f. hó 19- én d. e. 10 órakor történt gyászos elhunyták A boldogultunk hült tetemei a gutorföldi sir- kertben f. hó 11 -én- d. u. 5 órakor fognak örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat f. hó 12-én d. e. 10 órakor fog a gutorföldi kápolnában a Mindenhatónak bemutattatni. Áldás és béke lengjen porai felett!! Gutorföldön, 18SG. évi augusztus hó 10-én. A gyászoló rokonság. — A király születésnapját városunkban is megünnepelték. 18-án ünnepélyes mise volt a helybeli székesegyházban, melyen úgy a megye, valamint a város tisztikara, s a honvédség részéről a tisztek s :bgy diszszázad megjelentek. Több helyen nemzeti zászlók lobogtak. A honvédség tisztjei bankettot rendeztek a „Korona“ szállodában, melyen 36 tiszt vett részt. Az első félköszöntőt Klőzel őrnagy mondta a királyra. — Kovács Kálmán, igazságügyminiszteriumi osztálytanácsosról, Kovács Zsigmoud megyés püspökünk ő excellentiájának fivéréről, az a hir volt a héten elterjedve, hogy — egészségügyi tekintetekből — nyugdíjaztatásért folyamodott. Mint értesülünk, e hir nem felel meg a valóságnak, legalább e d d i- g e 1 é nem. — Dr. Bezerédj Viktor választó kerületünk orsz. gyűlési képviselője e hó 29-én városunkba érkezik. — Jakab Lajos színtársulata, mely a bfüredi színkörben nagy sikerrel, de annál kisebb publikum előtt tartá mindeddig előadásait, mint nekünk Írják hétfőn, e hó 23-án távozik el B.-Füredről, hogy makói előadásait megkezdje. A jeles színtársulat ott bizonyára több pártolóra talál, mint minálunk. — A „Népkör“ helyiségeiben f. hó 24-én kedden, Kossuth Lajos nagy hazánkfiának névelőestéjén ének és szavalatokkal egybekötött társasvacsóra rendeletik. Az estélyen nem tagok is szívesen láttatnak. Kezd. 7 órakor. — A két veszprémi honvéd-zászlóalj, melyeknek tartalékosai e hó 10-én vonultak be városunkba, tegnap, e hó 20-án, szent-lstván napján hagyták el Veszprémet. A nemzeti ünnep e feltűnő megsértése nagy megütközést keltett nemcsak városunkban, de az egész, országban. A honvédektől több kegyeletet várt volna az ember. A csapatok különben Sz.-fehérvárra mentek s jövő hó 5-én, vagy 6-án térnek vissza városunkba. Uj lap indult meg f. hó 20-án Budapesten „Aurora“ czimmel. A lap a magyar keresztény irók könyvkiadó-szövetkezetének hivatalos közlönye és a veszprémi Petőfi-könyvnyomdá-ban lesz nyomva. Mintáz első szám mutatja, igen ízlésesen és csinosan van kiállítva. — Uj tankönyv van a „Petőíi-könyvnyomda sajtója alá rendezve. A tankönyv igen jó módszerrel van írva és igy nagyon czélszerü tankönyv az oly iskolák számára, amelyek csak egy tanítóval bírnak. A tankönyvet Füzy György és Csizmadia Aladár néptanítók írták. — Kéjvonatok mentek Budapestre szerdán és csütörtökön. Városunkból sokan kirándultak, hogy úgy a szentistvánnapi ünnepélyességekben résztvegyenek, mint a történeti kiállítás kiváló érdekű gyűjteményeit megszemléljék. — Almádiban e hó 14-en kedélyes vadász- vacsorát rendeztek a vendéglőben, melyen a fürdővendégek közül sokan megjelentek. A bankett után táucz következett: Kiss Jancsi veszprémi bandájának kíséretével. A hét vége felé azonban már sokan eltávoztak, ki netán szőllő-kurára akarna odamenni; most ugyancsak elég kiadó lakásra akadna. — Nagy feltűnést keltett a héten Mautner Ignácz helybeli szabó- és d'vatáru kereske- déliek fizetésképtelensége. Veszprémi hitelezők ekzekválták, de utólagosan egész raja jött a különböző utazóknak, kik követeléseiknek érvényt kívánnak szerezni. Képviselve van a bécsi s budapesti Creditoren-Verein is. Mautner még eddig nem egyezkedett. Mint halljuk nehánvan csődöt, akarnak kérni. Az aktívák — a követelésekkel együtt —- mintegy 17000 írtra rúgnak; a passi vakról még nincsenek hiteles értesülések. — Áthelyezések. A veszprémi kegyes-tanitó- rendi ház tagjai közül Farkas Ignácz kecs- kemétre Karátsonyi Miklós Budapestre helyeztetett át tanárnak; Horvát Sándor pedig a nyitrai főgymnasium igazgatójának neveztetett ki. Az eltávozottak helyébe jőnek: Sehich- niann Endre Nyitráról, ifj. Schmidt Ágoston Kecskemétről, Holczinger Imre Tatából. — A „Gott erhalte“ és a m. kir. honvédség. Pápáról Írják tegnapi kelettel lapunknak a következő botrányos, esetet: Az itt állomásozó m. kir. 7. honvédhuszár ezred tisztikara ő felsége a magyar király születése napján a „Griff“ vendéglőben dísz- ebédet rendezett, melyen a „cibil“-séget dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő és Horváth Lajos szolgabiró urak képviselték. Az első felköszöntőt Hubert li Andor alezredes mondotta ő felsége a magyar k i r á 1 y r a, melynek végeztével valami Forberger nevű hadnagyocska ráparancsolt a czigányokra, hogy húzzák a „Gott erhalté“-t, ami meg is történt. Ugylátszik Forberger ur m. k i r. honvédtiszt létére nem tudja azt, hogy nekünk magyaroknak nem császárunk (akit a nótával likart dicsőíteni, hanem királyunk van, s ha az újságokat olvasgatta volna, azt is tudhatná, hogy már nekünk is van király- hymnusunk, amit jobban helyén lett volna huzatni. Vagy tán azt hiszi, hogy e tettéért őt is mint Janszkit egyszerre nem tudom én hány generális hátán előléptetik 1' Ne feledje hadnagy ur, hogy ön nem „k. k.“ honvédtiszt, de ha ezt ön szégyenli, akkor tegye le azt az egyenruhát, biztosíthatjuk, hogy nem fogja senki visszatartani. — Utczavilágitás Veszprémben. Valóságos botránynyá fajul el lassanként az a hanyagság, melylyel a veszprémi városi tanács az utczák világításáról gondoskodik. Évek óta megszoktuk, hogy felleges, borult időjárás alkalmával egyetlen lámpa sem ég; mig holdfényes időben annál fényesebben (!) van kivilágítva. Egyáltalában helytelennek tartjuk, hogy egy rendezett tanácsú városban nincs rendszeres utczai világítás s hogy olyan eset is előfordulhat, mikor a város sétaterén, ahol csak ugy hemzseg a publikum, a legfeketébb setétség uralkodik. Ez már olyan hanyagság, mely a legnagyobb mértékben megrovást érdemel. Különben ez a vak sötétség nagyszerű fényt vet; már t.i. azokra az urakra, akik szoros kötelességük daczára megfeledkeznek arról, mivel tartoznak a közönségnek, s akik olyan dolgokat | követnek el páratlan phlegmával, amelyek i még Okotootaia népét is föllázitanák ! — Az enyingi népgyülés múlt szombaton | lett megtartva körülbelől 3000 ember jelen- ; létében. A gyűlés elnöke Matkovich Tivadar ■ sajnálattal jelentette, hogy a szónokul meg- ! hivott Herman Ottó, országgyűlési képviselő í nem jelenhetett meg a gyűlésen, mert választókerületében ugyanaz napra tűzte ki beszámolóját. Az elnök után Takács Zoltán
