Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-08-21 / 35. szám
Veszprém, 1886. Hatodik évfolyam. 85. sz. Szombat, augusztus 21. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .............................6 frt -— kr. Fé lévre..................................3 frt — kr. Ne gyedévre.............................1 írt 50 kr. Me gjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Horgos-utcza, 105. sz. a. küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. „Nur Lumpen sind bescheiden f Veszprém, augusztus 20. Az a négy német szó, amit Isten bocsa’ czikkünk fölé irtunk, nem hiába tősgyökeres német közmondás, de hát rá is illik arra a kitűnő náczióra alaposan. Azt jelenti, hogy „a szerénység csak a lumpok erény e.“ Berlin és München városok községtanácsai a napokban szépen bebizonyították e közmondásuk igazságát. A magyar történelmi kiállításnak, Buda visszafoglalásának 200 éves évfordulója alkalmából, megnyílta ünnepére, Budapest főváros szives meghívásával tiszteli meg Európa fővárosait. Valamennyi elfogadja s megköszöni a főváros szives figyelmét, a müncheni s berlini kupaktanácsok azonban visszaküldik a meghivót azzal, hogy „mert németellenes a hangulat Magyarországon“, — ők nem jönnek el. A derék sógorok bizvást azt hitték, hogy ettül a sértéstől mindjárt hányát esik egész Magyarország. Dicsekedtek is világszerte a hősködésükkel, a magyarfaló „Schulverein“ pedig ünnepi hymnust zengett nékik. Pedig hát valójában úgy áll a dolog — hogy a sógorok távolléte legkevésbé sem szomorit meg minket. Ott, hol a franczia, angol s olasz tudományos világ vezéremberei adnák egymásnak találkozót, a sörös németek „Gründliehkeit“-ja bátran otthonn maradhat. Megjelenésük tisztességtudás lett volna; elmaradásuk — jól esik. Legalább nem inkommodálják a többit. A franczia-német háborúig lelkileg töpörö- döttebb népsége nem volt a jó istennek, a németnél. Hanem a nagy győzelmi Bund óta nem beszél velük gyalog senki. S a tizenkilenczedik század megérte azt is, hogy a, föld leglovagiasabbnak ismert népét, a magyar nemzetet — megsérti a legtopron- gyosabb náczió — a germán. Köszönjük ezt a szót, német! Nem feledjük el. Jönni fog idő nem sokára, mikor nem a felfújt hasú békák hősi kuruttyolását fogjuk hallani onnan a Rajna lápjairól, hanem a szokásos német rimáukodást s jajgatást. Olyankor kitünően értik az apellátát Európa népei rokonszenvéhez, mikor a hátuk ég a veréstől, mint égett századokon át! Hát akkoron eszünkbe jutnak. H>e proftJ-nd-is. Oh! szállá meg szívem csendes égi béke: Balzsamra vágynak e sajgó sebek ; Amelyeket orvul, mérges gyilokkal Ütöttek rajt az önző emberek. Hánykódva küzd, mint hab között a sajka: — A nyugalmat, sehol... de nem lelem . . . A szenvedőnek hozzád esd imája: Hallgasd meg óh ! én édes istenem ! Adtál te szivet — érzőt e kebelbe : Bús gyöngyöket szerelme tengerén . . . Be — jöttének reá kufár halászok, Mért, hogy őket nem ismertem fel én ? ! Hálót vetőnek kincsvágyó kezekkel : És — elrabolták boldogságomat — — -— ! Oh ! nyújts felém irgalmad pálmaág át : Emeld magadhoz szenvedő fiad! Engedted lelkem szárnyakon repülni: Mint — harczi zászlót a csaták tüzén. S mig — fenn lebegve boldogabb jövőnek Osillag súg áros álmait füzém : Zord fellegéből az ármány, irigység lleá ádáz villámokat lövell: És szárnyszegetten hull alá a porba; — Már a kiküzdött czélhoz oly közel . . . S a magyar íiuk, kik eddig Münchent látogatták s ezután valószinüleg Páris műtermeit keresendik föl, aligha veszitnek a cserével. Hol egy Munkársy, Zichy a művészet diadalait ülik, ott bátran nélkülözhető a müncheni sörös-kancsó. Hát kövesse München és Berlin példáját minél több német város. Pökheudiségük nem sért. Maradjanak isten hirével. Sőt ha elviszik közülünk azokat az atya- fiaikat is, akik itt a magyar rónákon s Erdély bérczei közt rontják a levegőt s pusztítják a kenyeret — azokat se siratjuk meg. Oda adjuk szivesen. S akár solise légyen többé hozzájuk szerencsénk. A Balaton-egylet működése 1886-ban. A Balaton-egylet igazgatóságának 1886. április 20-án Budapesten tartott ülésének határozata értelmében az egyleti titkárság következő munkálatokat teljesített: 1. A tihanyi feljárót a templomhoz, ahol eddig a lefüggő sziklák és kiálló kövek a Tihanyba kirándulóknak nagy akadályul szolgáltak, újjá készíttette, a sziklákba lépcsőket vágatott, az utat pedig kiszélesítette ; csak az uj kiszállótól a hegy alsó gerin- czéig terjedő részen nem lehetett még az idő hiánya miatt utat készíteni, ami a jövő évi munkálatok sorába fog tartozni. Ugyancsak az igazgatóságnak julius 4-én Balaton-Füreden tartott ülése elhatározta, hogy ez utat jövőre az egylet erejéhez mérten be fogja fásittatni. 2. A tihanyi Garay-kunylió újra festetett, mivel a viharos esők a festést lemosták s jelenleg tartós tábla jelzi a kunyhó rendeltetését, elnevezésének történetét. (A kunyhót ez évben csak augusztus 1-ig több mint 600 vendég látogatta meg.) A kunyhóra nézve a telek-tulajdonossal a szerződés 5 évre megköttetett. 3. Ugyancsak Tihanyban uj kiszálló-hid létesit- tetett. 4. Kisfaludy Sándor lakóházát Badacsonyban emléktáblával jelölte meg az egyesület. Az emléktábla leleplezésének ünnepélyéről s a vele kapcsolatos kirándulásról az évi jelentés fog beszámolni, melyet a Balaton-egylet hivatalos értesítőjének 3-ik számában fogunk közölni. Úgyszintén: 5. Az irók és művészek társasága által a Balaton- egylet felhívására rendezett b.-füred-, keszthely-, tihanyi kirándulásról és B.-Füreden valamint Keszthelyen rendezett hangversenyekről a közgyűlés elé Prométheusz tüzet lopott az égből S sziklához lánczolák az istenek. Prométheusznak bús történetében Az én sötét sorsomra ismerek. Szemed egéből loptam én a lángot, Mely engem a poklokra szédített : Most rab vagyok, lélánczoU szenvedő rab, S a szikla ... az könyörtelen szived ! CSATKAI IGNÁCZ. De Messey Alfréd grófról. Van der Hoven Olga orosz báróné, II. Sándor czár egyik rokona szerencsétlen esetéről hoztak hirt a napokban a budapesti lapok. j terjesztendő jelentés fog számot adni. Mind a két ■ kirándulás nemcsak hogy fényesen sikerült; de sikerére nézve valamennyi előbbit fölülmúlta. Ezenkívül kisebb kirándulások voltak az egyleti titkár vezetése alatt B.-Füredről Tihanyba és Noszto- riba; továbbá Kovács Rezső és Berger Lajos egyleti tagok az egylet czéljának hangsúlyozása mellett három kirándulást rendeztek Badacsonyba. Kovács Rezső se<jédszolgabiró és b.-füredi fürdőbiztos fáradozását a kirándulások létrehozatala körül nagy köszönettel fogadja a Balaton-egylet. A Balaton-egyletnek már a múlt évben a közlekedésügyi miniszter által pártolt kérése, hogy Siófokon a várakozó utasok számára a déli vasút egy nyitott csarnokot építsen, az idén megvalósult, a mennyiben a déli vasút a nyitott csarnokot a nevezett állomáson fölépittette, mit is a Balaton-egylet tagjainak szives tudomására adunk. Sziklay János. VIDÉK. Kenese, aug. 17-én. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A ki kedély-bajban szenved, ne keresse a nagyon látogatott fürdőket; ne iparkodjék az élet zajába; hanem menjen kis, vidám és kies fekvésű Balaton- parti fürdőbe. Ott uralkodik csak jó egészséges kedély, keresetlen humor, amely ép úgy megkiván- tatik a fásult lélek felvillanyozására, mint a fáradt testnek a nyugalom. Ilyen kies fekvésű fürdőhely a kedves és annyiszor megénekelt „Magyar-tenger“ egyik völgyében fekvő Kenese. Ne csak az keresse fel Kenését, aki üdülést óhajt, hanem az is, aki mulatni kíván és szerény igényekkel rendelkezik; mert ha valahol, úgy itt lehet fesztelenül és ami fő - magyarosan mulatni. A közönség lelkes pártfogása mellett Kenese rövid tiz év alatt a Balaton-vidék egyik legkeresettebb fürdője lehetne. — Ezt elősegíti a kitűnő fürdőhelyiség, melyről túlzás nélkül elmondhatni, hogy valamennyi Balaton-parti fürdő között a legkellemesebb és legalkalmasabb a fürdésre. Továbbá a jó levegő, festői vidék és kiváltkép a barátságos lakosság, mely mind érzelmeire, mind tetteire nézve minden izében: magyar. Mint mindenütt, úgy itt is a fürdői élet fő motívumai a tánczmulatságok. A saison tartama alatt több tánczvigalom tartatott Kenésén, melyek amellett, hogy jól sikerültek, mind jótékonyczéluak voltak. Ilyen tánczmulatság volt legutóbb vasárnap, aug. hó 15-én, az utczai világítás javára. Az eszmét Rosenberger János, derék közbecsülés- ben álló kenesei polgár pendítette meg, aki kimondta, hogy „legyen világosság !“ és lön világosság ! Ugyanis csakhamar „Lámpa-bizottság“ szerveztetett, melynek Rosenberger lön az elnöke. A bizottság elhatározta, hogy a világításhoz szükséges. de hiányzó pénzösszeget az e czélból rendezendő mulatságokból befolyó jövedelmek tiszta részéből rakja össze. A határozat ténynyé lön. A tánczvigalom fényesen sikerült. A tiszta jövedelem, mintegy negyven forint, oly eredmény, mely még a rendezők vérmes reményeit is felülmúlta. Kis Jancsi zenekara Veszprémből húzta a talp alá valót, azokat a zamatos régi csárdásokat, még a jobb időkből, melyek ép oly jól esnek a magyar fülnek, mint a verkli a bécsi háziúrnak. Festői csoportot képezett a hullámzó közönség, amint a városi turnüros kisasszonyok a vidám falusi gatyás legényekkel fesztelenül mulattak, bár „előnyös hátrányuk“ meglehetős feszes volt; viszont a városi gavallérok sem átalták megtánczoltatni a bokor-ugrós szoknyáju polgár leányokat. A jelenvoltak a mellett, hogy jól mulattak, még jótékonyságot is gyakoroltak. Ott voltak: Lángi Lajosné, Kadelburger k. a. Ürög- ből, Rosenberger Jáuosné, Deutsch Olga és Kamilla k. a. Sz.-Fehérvárról, Fleischner Józsa k. a. Pápáról, Volf lgnáczné, Nay Jakabné V eszprémből, Deutsch Gáborné Sz.-Fehérvárról, Steiner Dóra és Irma k. a. Veszprémből, Egyed Nina k. a., Balogh Hona k. a. Budáról, Steiner Móritzné Veszprémből, stb. Az éjféli sziinóra alatt Fleischner Józsa kisasszony csengő hangjával lekötötte a jelenlevők figyelmét a „Dunahabjai“-ból elénekelt részlettel. A közönség zajos tapsokkal jutalmazta meg a szép énekesnőt, kinek bájos hangja szép reményekre jogosít. A szünóra elteltével változatlan jókedv mellett folyt a mulatság kivilágos-kivirradtig. Mig a táuczhelyiségben vígan járták a párok, addig az atyafiak boros kancsók mellett búsultak és „dicsérték“ Janszkyt. Már reggel volt, mikor a közönség szétoszlott, mindenki sietett haza, hogy Morpheus karjaiban kipihenhesse a mulatság „fáradalmait“ ! Maradok hazafias üdvözlettel stb. K. H. Kenese. 1886, aug. 17. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Becses lapja 34-ik számában „Verus“ (recte: Falsus) pallium alatt, a 33-ik számban a kenesei urodalmi vendéglő bérlőjének viselt dolgait a nyilvánosság előtt feltáró czikkemre egy irásféle jelent meg; melyre bár szándékom nem volt válaszolni, de miután felszólalásomat „rósz akaratból eredettnek“ nem átalja nevezni: s úgy e lapok t. olvasóit a mint a nagy közönséget félrevezetni s különösen a kir. közalapítványi urodalom szemébe áradozó szavakban port hinteni, — ezennel az igazságnak megfelelöleg köteleségem kijelenteni, hogy az általam nyilvánosságra hozottakat minden pontjában fentartom s „Verussal“ a további hírlapi polémiát részemről befejezem. Dumnorix.*) *)Mind a két fél elmondván a maga véleményét: a vitát pv.p.mip.l Tip.'/.ví.rfnaV nvil vÁnitjuk. A szerk. Ott fetreng, elhagyottan — összetörve : Mint villámtól sújtott vihar-madár! Epedre, vágyva, lázas gerjelemmel A — czélt, elérhetetlenül habár - ■— — — Üsd át kegyelmed fénylő pallosával, Ha megtagadtad tőle az erőt: . . . Hozzád kiált vonagló kínja közben: Hallgasd meg óh ! uram, a — szenvedőt! SOÓS LAJOS. A bárónéról azt Írták, hogy szülei erőszakkal adták férjül Van der Hoven báróhoz, ki durva természetű iszákos ember volt. Az ifjú nő soká tűrte félje kegyetlenkedéseit, aztán visszatért szülei házához. Ezek újra visszakisérték férjéhez, ki ezután még durvábban bánt vele s többször agyonlövésre térdeltette le s csak könyeinek köszönheté, hogy a lövés nem dördült el! A szegény nő aztán tavaly újból otthagyta férjét s családját s külföldre menekült. Ez év tavaszán került Budapestre, hol egy nyugalmazott törzstiszttel kötött viszonyt. Mikor e viszony eredménye nyilvánvalóvá lett, a törzstiszt beszüntette látogatásait, a szerencsétlen nő pedig egy Bleier nevű orvoshoz fordult, hogy szabadítsa meg a szégyentől. Az orvos kuruzslása pár hétig tartott. Ez időben ismerkedett meg a bárónővel egy fiatal ember, De Messey Alfréd gróf, ki midőn észrevette Bleier bűnös üzelmeit, azonnal a rendőrségre ment s följelentette öt. Már késő volt. A bárónő meghalt. Ballépését életével fizette meg. A legképtelenebb hírek keringtek aztán a sajtóban, nem kiméivé az itju gróf szeplőtlen hírnevét sem. Amily fájdalmasan hathattak azok a családra, oly szomorúan érintették barátait is. Tizenhat év óta ismerem az ifjú grófot. Barátom és tengerésztársam volt. Ismerem természetét s jellemét, s a szomorú affairt, melybe most sorsa keverte, — csakis ebből lehet kimagyarázni. Az ifjú Messey, biellei gróf, franczia eredetű, de magyar származású gróf, Bonvhádon született s családja az ottani Perczel-családdal tartott fon szívélyes viszonyt. Érettségi vizsgája után lejött Fiúméba s ott előbb a gróf Domini-féle tengerészeti akadémiába lépett, majd 5 magyar tengerésztársával átlépett hozzánk a kir. tengerész-akadémiába. Magas, deli termetű, rendkívül szép barna arcz, megnyerő modorú s a túlságig érzékeny s lovagias jellem. Egy szó, egy tekintet elég volt, hogy alig ismert hölgyekért megvívjon bárkivel; ahogy ez Fiúméban is történt vele, hol ugyanily természetű affaire alkalmából párbajra vonta egyik legjobb barátját s tengerésztársunkat, bonyhádi Perczel Dénest, mely alfaire-nél de Messey-nek segédkeztem s melynél, mint rendesen, ő volt a győztes. Számtalan ily kolissióba keveredett ezután is az ifjú gróf s mindig — a hölgyek védelmében. Aztán amellett a hihetetlenségig önzetlen volt. Sokszor sem a párbaj előtt, sem után nem is beszélt az illető hölgygyei, kiért kitárta mellét a fegyvernek. A régi lovagkor egy maradékjelleme De Messey, s hogy ilyen ma is, — bizonyítja Yan der Hoven Olga esete is, kinek oltalmára akkor kelt, mikor már Isten s ember elhagyta. Aztán az ily jellemű ifjú embert meghurczolják a lapokban, heteken át. Sőt csupa kombinatióból zsarolással vádolják. Nos, családi, anyagi viszonyai s a tisztes állás, melyet ma a cs. kir. Dunagőzhajózási-társaságban elfoglal, fölmentik e nyomorult gyanú alól. Mindenesetre egy szomorú tapasztalattal gazdagabb Ion a biellei gróf. Hogy t. i. olykor megesik, miszerint a legegye- nesb jellemű ember becsületének bemázolásához nem okvetlen szükséges a gonosz emberek rágalma. Megcsinálja azt sokszor a sors szeszélye is. Kompolthy Tivadar.
