Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-08-14 / 34. szám
felkiáltások támadnak: .milyen nagy igazat mond! mintha csak az Isten szava hangzanék!“ (Éppen mellettem mondta egy literi atyafi). S mikor az ischl-i tanácskozást humorizálja ki, a mi olyan, mintha valaki a szomszédjához menne megkérdezni, hogy: »Ugyan komám! fáj-e nekem az a pofon, amit kaptam?“ hát akkor meg kell neki állni a beszédjében: olyan nagy a derültség. De milyen jó magyaros beszéd ez ! micsoda pompás logika és dialektika! Micsoda közvetlenség! Dehogy érti ezt más, mint aki a Dunántúl született! Az ilyen jó, zamatos, magyar humoru beszéd csak a Bakony tövében fakadhat! De élvezett is a publikum! a becsületes falusi nép csakúgy átengedte magát ennek a szónoklatnak: mint mikor valaki a jó, meleg vízbe elmerül, ami lágyan simítja végig mindenünnen. Éljenezték a szónokot, zúgtak, mikor a Janszki nevére került a sor, s olvan felkiáltások támadtak némelykor, melye- k erkölcsi nyereséggel nem járó aknaharcza után érezte a »Pápai Lapok“, hogy neki—akinek eselekvöleg és nem gátolólag oly nagy része van a tényleg szükséges megyei építkezésnek magát 500 ezerforintos, csakis luxuriöse szükséges palotává lett kinövésében, — illő dolog volna magáévá tenni az ügyet, a mely meg Pápának akar juttatni legalább egy 25 ezer frtos házat. De hogy mily csakis „illik“-bői tette magáévá azt, hogy mily igazán vert e nem megyei, csak városi dologért szive, eléggé tanúsítja az, hogy csak két nappal előbb szólalt meg annak érdekében hangja, csak két nappal a határozó közgyűlést megelőzőleg lepte meg a közönséget az ezen sorok elején jelzett langymeleg cicero-hetüs esudái Ez a 11 ap volt a Balaton-füredi saison tetőpontja. Azóta a fürdői élet fokról fokra esik lefelé, i Már a derék szolgabiró, Kovács Rezső, nem ren- deztet több kirándulást a „Balaton-Egylet“ nevében; Gábor bátya, a füredi röndnek éber őre, nem hirdeti többé: „ma dilután kirándulás Badacsonyban. Egy jegy ára csak három bitang flóres, amelyek válthatók az igazgatósági ii’odába.“ Már a színház diplomás trombitása, Vajda uram sem fújja soká a trombitát, csalogatva a közönséget, amely jót nevet a markába, mikor Jakab Lajos panaszkodik, hogy több ezer íoiintra rúg a deficitje. Mikor Écsy László urnák panaszkodott, az mosolyogva monda neki : Mért nem lett püspök, vagy legalább királyi tanácsos és fürdőigazgató ? Miért lett szinigazgató és miért akaródzott B. Füredre jönni? Jakab kivágta magát. — Kúrára jöttem ide társulatommal, nagyságos uram. TT' * ’ 1- r» 11 un nn oolrnd m lvonum t téveszsze, mert azon polgár, ki a jelenhez hasonló sértéseket és megaláztatásokat közönyösen eltűrni tudná, a magyar nemzet méltó fiának nem tartathatik. Ezzel a népgyülést bezártnak nyilvánítom és kívánom, hogy Isten éltesse a magyar nemzetet! s éltesse Magyarország koronás királyát! A népgyülésről a nép sok ezernyi tömegben, folyton éljenezve kisérte Eötvös Károlyt piacztéri lakására s innen a Népkörbe, hol a Népkör majdnem minden tagja, többen nőikkel együtt, lelkesült éljenzéssel, zajos ovácziókkal fogadták. A kertben óriási asztaloknál mulatott aztán a társaság s többen beszéddel üdvözölték Eötvöst, kinek épen városunkban időző nejéhez a polgárság koszorút s bokrétát vitt. Eötvös a tiszteletére rendezni szándékolt fáklyásmenetet határozottan ellenezvén, az ifjúság fényes bankettet rendezett tiszteletére a „Korona“ nagytermében. Számos lelkesült beszéd tartatott. Szóltak Unger elnök, Orbán Imre ifjúsági elnök, Kompolthy Tivadar, s az ifjúság több kitűnő tagja, mire Eötvös melegen válaszolt. Eötvös felköszöntöi. Eötvös Károlyt, a Népkörben tett látogatása alkalmával, többen felköszöntötték. E felköszöntőkre mondta válaszul a következő tósztot, mely osztatlan lelkesedéssel fogadtatott: Líraim! Mikor Husvéth János barátomtól a Népkör megalakítása felől értesültem: öröm fogott el a fölött, hogy a mi derék, önérzetes felsővárosi polgárságunk szükségét érzi a társulásnak. Meleg rokonszenvvel kisértem az önök működését s régi vágyam volt, hogy az önök körében megjelenhessek. Nem lehetett eddig; de most, hogy az önök szives meghívása kért arra, kötelességem volt, hogy megjelenjek. Én, uraim! nem vagyok a kormánynak kedves embere; (derültség) az igaz. hogy a kormány sem kedves nekem ; (nagy derültség) szóval nem vagyunk kedvesek egymásnak. Ha odafenn meghallják, hogy én az önök körében megfordultam; még inkáb nem erő- sitik meg alapszabályaikat; amint hogy eddig is tettek kifogásokat ellenök. Ezért nem lehetett. Hanem, hogy igazi x-okoxxszenvemet mégis kimutassam az önök köre iránt: engedjék meg, hogy egy ígéretet tehessek. Nem eskü, nem becsületszó; a férfi egyszerű szava több az eskünél. Nekem odahaza szép könyvtáram van, melyet évek hosszú során át összegyűjtöttem. Ebből, amint az önök alapszabályait megerősítik, kiválasztok egy jó részt, ami nxagában is csinos könyvtár lesz; s azt az önök körének adományozom. (Viharos éljenzés.) Fogadják tőlem szívesen. S egyúttal, ha méltónak tartanak, kérem, vegyenek fel a, Népkör tagjainak sorába! (Dörgő, szűnni nőm akaró éljenzés. Felkiáltások: „Hogy fölveszszük-e ? örök tisztességnek tartjuk.“) Es addig engedjék meg, hogy poharamat az önéi-zetes, igaz polgári osztály egészségére ürítsem. Éljen az iparos-polgárság! Éljen a Népkör! (Viharos éljenzés.) Ugyancsak ő tőle egy másik felköszöntőt is volt alkalmunk hallani. A banketten ugyanis, xxxelyet az ifjúság a kitűnő szónok tiszteletére x-endezett, a társaságnak fölötte élvezetdús szórakozást szerzett a jeleixvolt Liedl Ferencz kitűnő hegedüjátéka, a ki fölkérés folytán szívesen vállalkozott, hogy j néhány klasszikus zeneművet bemutasson. A ' remek hegedüjáték hatása alatt mondta E ö t v ö s Károly a következő — de csak emlékezet után leirt — felköszöntőt: Uraim! Mikor tegnap délben ide utaztaxxx Veszprémbe: a vasúti coupéban egy urat láttam és egy hegedűt. Egy ur és egy hegedű még xiexxx jelexxt mindig annyit, hogy egy művész. (Derültség.) De ebben a specialis eset- beix csakugyan amxyit jelentett. Mert az az ur nem volt más, mint a mi jelenlevő művészünk, Liedl Fex-encz. Az a pompás zene, a melyet éppen az imént hallottunk: meggyőzött bennünket, hogy igazi művészszel van dolgunk. Valósággal jellemezhetetlen és leirhatatlan érzel- xxxeket költött az bennünk, melyet a világ egy nyelve sexn bir kifejezni; csak érezni lehet azt, de xxem beszámolni róla. Igaza van annak a francziának, aki azt moxxdta: a festészet papiiTa vetett zene, de a zene hangjegyekbe szedett festészet. Valóban, e zenében színek, árnyalatok vannak, s azok a világ legszebb festményeit fölülmúlják. Ux-aim! a zene a legfelségesebb művészet. Több, mint a poesis, mert az benne vaxx már, több, mint a festészet, mint a szobrászat, mint az építészet. Csak egy van, ami még a zenét is fölülmúlja: egv szép, fiatal énekesnő. (Nagy derültség.) Igen uraim! mert egy szép fiatal éxxekes- nőben négyféle művészet van megtestesülve. Szépségében a költészet, hangjában a zene. terxnetében a szobrászat; s azonkívül szemeiben és arczában — a festészet. (Hangos derültség.) De — fájdalom — szép, fiatal énekesnő nincs jelen; s azért hagyjuk ezt a tárgyat. Inkább térjünk át a mi nagy művészünkre, a ki bennünket olyan pompásan gyönyörködtetett. Szép, felséges, uraim! a zeneművész dolga! de annál hálátlanabb. Amig él: milliók gyönyörködnek művészetében; de amikor lehunyja a szemét, amikor karja megmerevedik: sírba száll vele a művészete is. Csak egy név, egy szép emlék nxax’ad fenn utáixa; de hirét-nevét nem bírják megéx-teni az utódok, mert nincs többé alkalmuk, hogy fölséges játékábaxx gyönyörködjenek. Egyszer — bár minél később — a mi jelenlevő művészünk is le fogja hxxxxyni a szemét; s akkor az ő nagy művészetének is vége szakad. De addig bár minél több, embert részesítene abban a gyönyörűségben,; a melyben bennünket részesített, s neve. művészetének hire a széles világban elterjedjen. S legyen ennek elérésére sok. nagyon; sok ideje; éljen az emberi kor legszélsőbb határáig, ahogy mi tiszta szivünkbűl kívánjuk, (Viharos éljexxzés.) A költemény, melyet a népgyülésexi szétosztottak. a következőkép hangzik: Meggyalázya. ) (A nép gyűlés előtt.) „Talpra magyar!“ Zengi a szent dalt A nemzet fenkölt dalnoka; Es a szent dal ezer ajakról Miként eskü viszhangoza . . . . . . S feljött a nap, fényes sugara Beragyogd sötét egünk, Azt gondolánk, szabad vagyunk már, Szabad tehát már nemzetünk! Leráztuk a bilincseket is, A szolgaság bilincseit, — Megmentve licit az ősi név is: Szabad vagyunk! — Ez volt a hit. Biztos tehát ismét az ösvény, Melyen haladhat a magyar . . . Szabad a hon, szabad az eszme, Szabad a szólás és a kar . . . . . . És az ellen édes szavakkal Alkura nyujtá csúf kezét — • Mi elfogadtuk, azt hivénk, hogy Igaz volt az édes beszéd . . . De im ! mit eddig eltakartak, Az arcz, melyet átarcz födött : Dióst megmutatja rút vonásit S reád köp gunykaczaj között! Meggy aláztak, beszenn yezének, Beád dobáltak piszkokat! „Vakulj magyar /“ — azt mondogatják - „S tűrjed reád mért sorsodat!“ S te eltűröd, hogy szembeköpjék Mindeddig büszke arczodat ? És beszennyezzék önérzeted, És ezredéves múltodat ? ! Xem, nem lehet, amig honunkért Csak egyetlen egy szív dobog; Mig ősi vér folg az erekben S az égen egy csillag ragyog! Fel, fel tehát polgárok, ifjak, Töröljétek a foltokat! Eljött a nap, eljött az óra S közéig a végső pillanat! . . . *) Felkérésre a szerkesztőség ezennel kijelenti; hogy ezen — a „Petőfi“-könyvnyomdában kinyonia- tott s folyó hó 8-án tartott népgyülés alkalmából osztogatott és szétszórt verset — nem nagytiszte' letti Bényei Gábor ur irta. Nyomatott Kompolthy T. „Petőfi“-könyvnyomdájában, Veszprém. 1886. VIII. De a legnagyobb hatást tagadhatatlanul a végső bekezdés csinálta. .Legyen ott minden igaz, önérzetes magyar!“ No akkor senki sem maradhat odahaza a helységben! A lelkes ifjúság már a népgyülés előtt is csinált e<ry kis tüntetést. Szombaton délután ünnepélyesen fogadták Eötvös Károlyt. Zászlós kocsisorral vonultak ki a palyahazboz: mialatt a zenekar a Rákóczy-indulót húzta az utczán végig. A pályaudvarban is csinos néptömeg gyűlt egybe, mire az első, a bécsi vonat megérkezett. Már ezt is a Rákóczy- iudulóval fogadták. A jámbor utasok ijedten ugráltak az ablakokhoz, s bámulva láttak egy csomó nemzeti-színű kokárdás fiatal embert, akik a hatalmas zászló köré csoportosultak. De rögtön a helyzet színvonalára emelkedtek, amint az első „Abczug Janszki“ eldördült. Egy hosszú német barátságosan intett ki az ablakból: „Abczug!“ a többiek mind a kezeiket nyújtogatták, mikor azt a csomó költeményt meglátták, ami kiosztásra volt szánva. Ékes rímek- beif vala benn elzengve a nemzeti sérelem nagysága s a szegény, pofoncsapott nemzeti becsület, mely elégtétel után vágyakozik. A bécsi vonat utasai közé valami jó, forradalmi szellő lopódzott. Vette ezt észre a loyalis mozdonyvezető s egy siketitö füttyel megindító a vonatot. De a felbuzditott utasok túlkiáltozták a fütytyöt. Vivátjuk egybeolvadt a perronon levők „Abczug Janszki“-jával s olyan takaros kis tüntetés rendeződött itt előlegesen, hogy egészen jó volt — a holnapi napra foglalóul. Azonközben megérkezett a budapesti vonat is, mely az ünnepeltet hozta. A kokárdás ifjúság s az összegyűlt polgárok félkört képeztek a zászló köré. Unger Manó megköszörülte a torkát s a czigányok ráhelyezték a vonót a hegedőre . . . És megdördült újonnan a Rákóczy, a zászló kibontva lebegett a légben és az Eötvös Károly táblabirás, egészséges feje egetverő éljenzés közt jelent meg az ablakban. És Unger Manó rágyújtott a beszédre, a mire a vivátok még jobban megeredtek, a Rákóczy zúgott, a kocsisor megindult .... De hiszen ezt már méltóztatik ismerni ? . . . Harmincz éves titok. ... A tribünt pedig elkészité az egyetemi polgárság egy ifjú genieje, a kiből a lelkesedés valóságos művészt csinált. Az erdőkből bejöttek az illatos fenyők, hogy a lobogókat emelgessék, vörös karasszia posztó boritá az emelvényeket, Ízléses fehér-zöld díszítésekkel, a szószék mellett egy kis asztal virágokkal . . . Valóságos élvezet lehetett innen leszónokolni . . . Fél négykor már gyülekezett a néptömeg a vásártérre. Ezer és ezer fej boritá a tribün körüli térséget. A szomszéd falukból mind begyülekezék az „önérzetes és igaz“ polgárság. A márkóiak is bejöttek erre a napra. Valamelyikük egy nemzeti szinti lobogót látott, s az behívta a többit. „Nem lehet tudni, mi lesz? Hátha a voksok ügyében leng ez a lobogó ! Egy zsebóra nem volna bolondság, polgártársak !“ Voltak ott igen sokan az intelligenczia, a hivatalnoki osztály, s a katonák köréből is. De a fő kontingenst tagadhatatlanul a helybeli derék iparos polgárság s a józan falusi nép szolgáltatta. Lehetett vagy 0—10,000 fő. Óriási szám Veszprémben. Pont négy óra volt, mikor Unger Manó megjelent az emelvényen. Ismertette a népgyülés keletkezését s felhívta a népgyülés figyelmét a következendő szónokokra. Csinos kis beszédjét megéljenezték. Most lépett ki Fodor Gyula az emelvényre. S most következett az igazi meglepetés. t Hallottam valamikor egy történetet, hogy egy fiú, kit a falusi pópa megvert, kilencz esztendeig némának tetette magát, hogy boszut álljon a vereségért. Kilencz év múlt el az emlékezetes ütlegelés óta, mikor a fiú, egy sokadalom alkalmával, egyszerre megszólalt. „Az Isten visszaadta a hangomat, hogy a csodát lássátok. Ö azt kívánja, hogy üssétek agyon a pópátokat.“ Ezt a fiút nem csodálom annyira a tettetésért, mint Fodor Gyulát. Ö nagyobb művész volt. Harmincz évig titkolta, hogy ő kitűnő szónok, mig végre váratlanul kiderült. A publikum bámulva nézett a tribünre. Hogyan? Ez Fodor Gyula volna! De nem! az lehetetlen! Hiszen ez egy kitűnő szónok, akit mi eddig soha sem hallottunk! De maga Fodor Gyula bámulhatott a legjobban: „Adta teremtette, hogy én ezt tudtam eddig! Hiszen én kitűnő orátor volnék, vagy micsoda!“ Szó ami szó, de a mi derék fiskálisunk olyan ékesszólással fejtegette a nemzeti sérelem nagyságát s olyan lelkesen beszélt a teendőkről, hogy minden embert egyszerre megszállt a hangulat. \ alóságos hamisítatlan dühvei fogtak a Janszki generalis abczugolásához. Egyszer az Edelsheim-Gyulay nevét is fölemlítette beszédjében. No hiszen, támadt erre éljenzés. A vitéz térparancsnokot sem éljenezték meg eddig igy Magyarországon. Ö sem hitte volna, hogy valaha magyar martyrt csináljanak belőle ! Mi mindent nem lehet elérni a Janszki generalis segítségével! „Piege de resistange.“ Öt óra felé járhatott az idő, mikor egetverő éljenzés keletkezett a vásártéren. S ez éljenzéssel egyidejűleg az Eötvös Károly alakja is megjelent a tribünön. Csendesen várta, mig az éljenzés leszállt egy kissé, s aztán megszólalt : — Uraim! Mielőtt szónoklatomat megkezdeném: engedjék meg, hogy egy kérést intézzek önökhöz. A nap nagyon melegen tűz a fejemre, hadd tehessem fel a kalapomat! Ez a bekezdés még igy olvasva is, azonnal elárulja, hogy Eötvös Károly állt a szószéken. Ez a leger, afléktálatlan hang rögtön ő reá vall. Mintha mindig egy bizalmas kompániában beszelne! Magát a szép, ragyogó szónoklatot más helyen közöljük. Itt csak a külső hatását akarjuk konstatálni. Azaz, hogy nem lehet azt konstatálni. Még az Eötvös Károly ékesszólásával sem lehetne. Ez a fölülmulhatatlun orátor úgy viszi magával az egész néptömeget, a hogyan ő maga akarja. Mikor komolyan beszél, mikor a háromszáz éves nemzeti sérelmet emlegeti, mikor a hadsereg „hagyományos szelleméről“ szól, erről a szálkáról, melyet a kiegyezés után a régi sebben felejtettek: akkor az egész néptömeg áhítattal hallgatja s önkéntelen elésében, amelynek nevét nagy betűkkel hordja homlokán, — nem volt egyetlen egy megiimi való sora. Pedig ha e mellett egy századrészét teszi csak meg annak nyíltan, amit elkövetett a xnegye palotájának luxurio- sus építése ügyében nem egyenesen: Pápa városa egy díszes és nagyobbszabásn épülettel már a jövő őszre gazdagabb, mig igy azzal a megyei pótadóval: 50.000 forinttal két nemzedékre csak szegényebb. A xnegyei székház építésének ügyében és Eötvös törekvéseivel szemben folytatott. ö fensége megnézte a kolostort és a templomot, meghallgatta a visszhangot és beírta nevét a könyvtárban levő vendégkönyvbe, ahova már egyszer, 1871-ben, a belga királylyal együtt, beiratkozott. Majd megtekintette azt a misemondó ruhát is, amelyet sajátkezüleg hímezett és ajándékozott a tihanyi apátságnak. Délután apró bevásárlásokat tett Balaton-Füreden. Vett Koller Sándor üzletében levélpapirost, füredi tájképekkel; Marton Lajosnál kínai napernyőt, megvette a „Balaton-egylet“ képesalbumát: vásárolt apró csiga-bigákat, kecske körmöket, füredi emlék- gyűrűket stb. apró csecse-becsét, amelyeket el is vitt magával még az nap este. OOIUU1UI '/O j LUX VJ- IV V 1 OUIVlim xivqj rendezésére kötelezték magukat. — Az országos vásár folyó hó 9-én lett megtartva városunkban, a felsővárosi vásártéren. A vásárnak igeix szép idő kedvezett. — A szabadiutczabeliek kifogást emelnek az ellen, hogy ott, egy tűzveszélyes padlással ellátott magánlxázbaxx xnost egy lakatos- műhelyt rendeznek be. Jó lesz, ha a rendőrség s a tanács is közbeveti magá — mert, tűzvész esetén aztáxx késő a bánat ha hivatalos is az.
