Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-08-14 / 34. szám
De a legnagyobb hatást tagadhatatlanul a végső bekezdés csinálta. .Legyen ott minden igaz, önérzetes magvar!“ No akkor senki sem maradhat odahaza a helységben! A lelkes ifjúság már a népgyiilés előtt is csinált egy kis tüntetést. Szombaton délután ünnepélyesen fogadták Eötvös Károlyt. Zászlós kocsisorral vonultak ki a pályaházboz: mialatt a zenekar a Rákóczy-indulót húzta az utczán végig. A pályaudvarban is csinos néptíjmeg gyűlt egybe, mire az első, a bécsi vonat megérkezett. Már ezt is a Rákóczy- iudulóval fogadták. A jámbor utasok ijedten ugráltak az ablakokhoz, s bámulva láttak egy csomó nemzet-i-szinű kokárdás fiatal embert, akik a hatalmas zászló köré csoportosultak. De rögtön a helyzet színvonalára emelkedtek, amint az első „Abczug Janszki“ eldördült. Egy hosszú német barátságosan intett ki az ablakból: .Abczug!“ a többiek mind a kezeiket nyújtogatták, mikor azt a csomó költeményt meglátták, ami kiosztásra volt szánva. Ekés rímekben vala benn elzengve a nemzeti sérelem nagysága s a szegény, pofoncsapott nemzeti becsület, mely elégtétel után vágyakozik. A bécsi vonat utasai közé valami jó, forradalmi szellő lopódzott. Vette ezt észre a loyalis mozdonyvezető s egy siketitő füttyel meginditá a vonatot. De a felbuzditott utasok túlkiáltozták a fütytyöt. Vivátjuk egybeolvadt a perronon levők ,Abczug Janszki“-jával s olyan takaros kis tüntetés rendeződött itt elölegesen, hogy egészen jó volt — a holnapi napra foglalóul. Azonközben megérkezett a budapesti vonat is, mely az ünnepeltet hozta. A kokárdás ifjúság s az összegyűlt polgárok félkört képeztek a zászló köré. Unger Manó megköszörülte a torkát s a czigányok ráhelyezték a vonót a liegedőre ... És megdördült újonnan a Rákóczy, a zászló kibontva lebegett a légben és az Eötvös Károly táblabirás, egészséges feje egetverő éljenzés közt jelent meg az ablakban. És Unger Manó rágyújtott a beszédre, a mire a vivátok még jobban megeredtek, a Rákóczy zúgott, a kocsisor megindult .... De hiszen ezt már méltóztatik ismerni? . . . Harmincz éves titok. ... A tribüut pedig elkészité az egyetemi polgárság egy ifjú genieje, a kiből a lelkesedés valóságos művészt csinált. Az erdőkből bejöttek az illatos fenyők, hogy a lobogókat emelgessék, vörös karasszia posztó boritá az emelvényeket, Ízléses fehér-zöld díszítésekkel, a szószék mellett egy kis asztal virágokkal . . . Valóságos élvezet lehetett innen leszónokolni . . . Fél négykor már gyülekezett a néptömeg a vásártérre. Ezer és ezer fej boritá a tribün körüli térséget. A szomszéd falukból mind begyülekezék az »önérzetes és igaz“ polgárság. A márkóiak is bejöttek erre a napra. Valamelyikük egy nemzeti szinti lobogót látott, s az behívta a többit. »Nem lehet tudni, mi lesz? Hátha a voksok ügyében leng ez a lobogó ! Egy zsebóra nem volna bolondság, polgártársak !“ Voltak ott igen sokan az intelligenczia, a hivatalnoki osztály, s a katonák köréből is. De a fő kontingenst tagadhatatlanul a helybeli derék iparos polgárság s a józan falusi nép szolgáltatta. Lehetett vagy 0—10,000 fő. Óriási szám Veszprémben. Font négy óra volt, mikor Unger Manó megjelent az emelvényen. Ismertette a népgyiilés keletkezését s felhívta a népgyiilés figyelmét a következendő szónokokra. Csinos kis beszédjét megéljenezték. Most lépett ki Fodor Gyula az emelvényre. S most következett az igazi meglepetés. Hallottam valamikor egy történetet, hogy egy fiú, kit a falusi pópa megvert, kilencz esztendeig némának tetette magát, hogy boszut álljon a vereségért. Kilencz év múlt el az emlékezetes ütlegelés óta, mikor a fiú, egy sokadalom alkalmával, egyszerre megszólalt. „Az Isten visszaadta a hangomat, hogy a csodát lássátok. Ö azt kívánja, hogy üssétek agyon a pópátokat.“ Ezt a fiút nem csodálom annyira a tettetésért, mint Fodor Gyulát. 0 nagyobb művész volt. Harmincz évig titkolta, hogy ő kitűnő szónok, mig végre váratlanul kiderült. A publikum bámulva nézett a tribünre. Hogyan? Ez Fodor Gyula volna! De nem! az lehetetlen! Hiszen ez egy kitűnő szónok, akit mi eddig soha sem hallottunk! De maga Fodor Gyula bámulhatott a legjobban: „Adta teremtette, hogy én ezt tudtam eddig! Hiszen én kitűnő orator volnék, vagy micsoda! “ Szó ami szó, de a mi derék fiskálisunk olyan ékesszólással fejtegette a nemzeti sérelem nagyságát s olyan lelkesen beszélt a teendőkről, hogy minden embert egyszerre megszállt a hangulat. Valóságos hamisítatlan dühvei fogtak a Janszki generalis abczugolásához. Egyszer az Edelsheim-Gyulay nevét is fölemlítette beszédjében. No hiszen, támadt erre éljenzés. A vitéz térparancsnokot sem éljenezték meg eddig igy Magyarországon. Ö sem hitte volna, hogy valaha magyar martyrt csináljanak belőle ! Mi mindent nem lehet elérni a Janszki generalis segítségével! O O „Piege de resistange.“ Öt óra félé járhatott az idő, mikor egetverő éljenzés keletkezett a vásártéren. S ez éljenzéssel egyidejűleg az Eötvös Károly alakja is megjelent a tribünön. Csendesen várta, mig az éljenzés leszállt egy kissé, s aztán megszólalt : — Uraim! Mielőtt szónoklatomat megkezdeném: engedjék meg, hogy egy kérést intézzek önökhöz. A nap nagyon melegen tűz a fejemre, hadd tehessem fel a kalapomat! Ez a bekezdés még igy olvasva is, azonnal elárulja, hogy Eötvös Károly állt a szószéken. Ez a leger, affektálatlan hang rögtön ő reá vall. Mintha mindig egy bizalmas kompániában beszélne! Magát a szép, ragyogó szónoklatot más helyen közöljük. Itt csak a külső hatását akarjuk konstatálni. Azaz, hogy nem lehet azt konstatálni. Még az Eötvös Károly ékesszólásával sem lehetne. Ez a fölülmulhatatlan orátor úgy viszi magával az egész néptömeget, a hogyan ő maga akarja. Mikor komolyan beszél, mikor a háromszáz éves nemzeti sérelmet emlegeti, mikor a hadsereg „hagyományos szelleméről“ szól, erről a szálkáról, melyet a kiegyezés után a régi sebben felejtettek: akkor az egész néptömeg áhítattal hallgatja s önkéntelen felkiáltások támadnak: „milyen nagy igazat mond! mintha csak az Isten szava hangzanék!“ (Éppen mellettem mondta egy litéri atyafi). S mikor az ischl-i tanácskozást humorizálja ki, a mi olyan, mintha valaki a szomszédjához menne megkérdezni, hogy: „Ugyan komám! fáj-e nekem az a pofon, amit kaptam?“ hát akkor meg kell neki állni a beszédjében: olyan nagy a derültség. De milyen jó magyaros beszéd ez ! micsoda pompás logika és dialektika! Micsoda közvetlenség! Dehogy érti ezt más, mint aki a Dunántúl született! Az ilyen jó, zamatos, magyar humoru beszéd csak a Bakony tövében fakadhat! De élvezett is a publikum! a becsületes falusi nép csakúgy átengedte magát ennek a szónoklatnak; mint mikor valaki a jó, meleg vízbe elmerül, ami lágyan simítja végig mindenünnen. Éljenezték a szónokot, zúgtak, mikor a Janszki nevére került a sor, s olyan felkiáltások támadtak némelykor, melyeket nem lehet e helyen reprodukálni. Mellettem állt egy öreg anyóka, aki a Hentzy tábornok gonoszságait hallván, dühvei kiabált, „Ezt is fel kellene akasztani !* Mikor a szónoklat véget ért: szűnni nem akaró éljenzés támadt a tömegben. A vivátokat sehogy sem akarták abbahagyni, Csak akkor ért véget a kiabálás, mikor valaki a Kossuth nótát kezdte énekelni. No csak ez kellett! Az egész néptömeg énekelni kezdett. S a Kossuth nótából átmentek a Szózatra: ami impozáns hatást tett, mikor az ezer és ezer torok hozzáfogott az énekléséhez. Az énekelő, vivátozó néptömeg végigkísérte Eötvöst a piaczon, az ablakok kinyíltak mindenütt, s a zaj csak akkor sziiut meg némikép, mikor az ünnepelt szónok eltűnt szem elől: a takarékpénztár piacztéri épületében. Epilógus. . . . Odafenn Bécsben pedig összetalálkozik két tábornok: FeldmarschallLieutenantWa 1 terskirchen és Feldzeugmeister Graf von Caprinek. — Nos, mit szól Excellentiád a magyarországi lármához ? kérdezi az altábornagy. — Bolondság! motyogja az öreg táborszernagy. Bolondság. Ez a nemzet szereti a kiáltozást. Hanem mind hiába. A cs. hadsereg „hagyományos szelleme“ örökre megmarad; hanem ez a lárma majd megszűnik, ha egyszer elrekednek. A monarkhia már súlyosabb időket is átélt. Alles um sonst. Nicht wahr Excellenz ? — Oh! natürlich! véli ő excellentiäja s azzal nagyot mosolyognak egymásra, mielőtt elválnának . .. ASMÓDI. Néhány szó a „Pápai Lapokéról. Egész csuda adta elő a múlt héten magát Pápa városában. „Pápa város hatóságának és több pápai egyesületnek hivatalos közlönye“: a „Pápai Lapok“. 32. számában egy kizárólag helyi érdekű vezérczikkel lepte meg közönségét. Régen történt már, hogy e lap Pápa városi s nem pedig veszprémmegyei dologba vágta volna igy az ő fejszéjét. Az utolsó megyei restauratio s a legutóbbi főispáni installatió óta csak „megyét kiván, megyéért ver a szive,“ és szólal meg felfelé hízelgő, lefelé kihivó hangja. Ez idő óta a „Pápai Lapok“ megszűnt lenni pápai lap. Kövezés, állandó világítás, csatornázás, társasélet élénkítés, és Pápa városának többi számos közérdekű kérdései, a törvényhatósági olyan ügyekkel szemben is, a melyek e várost és polgárait csak közvetve és távolról és akárhányszor még csak igy sem érdekelik, a megillető első hasábokról a heti hírek rovatába jutottak, tehát egy kalap alá a „Fliegende Blätter“ élczeivel: az „Apróságok“-kai. Sokszor azonban e helyre sem érdem esitettetnek, hanem agyonhallgattatnak. Hónapokon át vajúdott a pápai takarék- pénztár építkezési kérdése. Arról volt szó, hogy e gazdag pénzintézet Pápán egy házat építtessen. Akár a Fő-, akár a Széchenyi- téren emelte volna azt, mindenütt nagyban emelte volna általa a város városiasságát. Akadályt csak a részvényesek egyrészének aggályai okoztak, nem száll-e majd le a dividenda; pedig tulajdonkép a társulat Pápán és vidékén el nem helyezhető pénzeinek idegen helyeken való gyüműlcsöztetése helyett, helybeli ingatlanba való, említésre sem érdemes risicoval járó befektetéséről volt csupán szó. A dolog mindenkit érdekelt, — csak a „Pápai Lapok “-at nem! A megyei gyűlések tárgysorozatait, azok jegyzőkönyveit, az alis- páni rendeleteket, az árvaszéki tevékenységi kimutatásokat, a tanfelügyelő és főorvosi közigazgatási bizottsági jelentéseket, azon módon a hivatalos lapydáris stylusban hozta és közölte ugyan egvtől-egyig per longum et latum. L.-Patona Liszt Ferenczjei és Meuter Zsófiái arany lakodalmi concert program m- jának részletes ismertetésére is akadt ugyan toll, -— hanem azon város szépítésének kérdésében, amelynek nevét nagy betűkkel hordja homlokán, — nem volt egyetlen egy megírni való sora. Pedig ha e mellett egy századrészét teszi csak meg annak nyíltan, amit elkövetett a megye palotájának luxurio- sus építése ügyében nem egyenesen: Pápa városa egy díszes és uagyobbszabásu épülettel már a jövő őszre gazdagabb, mig igy azzal a megvei pótadóval: 50.000 forinttal két nemzedékre csak szegényebb. A megyei székház építésének ügyében és Eötvös törekvéseivel szemben folytatott. erkölcsi nyereséggel nem járó aknaharcza után érezte a „Pápai Lapok“, hogy neki — akinek cselekvőleg és nem gátolólag oly nagy része van a tényleg szükséges megyei építkezésnek magát 500 ezerforintos, csakis luxuriöse szükséges palotává lett kinövésében, — illő dolog volna magáévá tenni az ügyet, a mely meg Pápának akar juttatni legalább egy 25 ezer frtos házat. De hogy mily csakis „illik“-bői tette magáévá azt, hogy mily igazán vert e nem megyei, csak városi dologért szive, eléggé tanúsítja az, hogy csak két nappal előbb szólalt meg annak érdekében hangja, csak két nappal a határozó közgyűlést megelőzőleg lepte meg a közönséget az ezen sorok elején jelzett langymeleg cicero-betüs csudával ! egy vezérczikkel az építtetés mellett. Hogy fellépése a legutolsó órában eső utáni köpönyeg lett, — mondanunk szükségtelen. Aki ismeri Pápán a viszonyokat, aki nem akarja ehhez hozzáadva tagadni az erőt, a melyet manap, — ha az a közönség bizalmának letéteményese — kezében tarthat egy lap. a közvélemény írott szava: kétségkívül igazat fog adni állításomnak, hogy a „Pápai Lapok“, ha igazán sajátjává teszi a takarék- pénztár építkezésének kérdését, nemcsak az történetid, hogy közgyűlése megszavazza azt, hanem egyesülve azokkal, kik a város és kik a casino emelkedését komolyan óhajtják, és felhasználva a maga s ezek befolyását, megérlelhette és elérhetővé tehette volna még azt is, hogy az intézet nem a Széchenyi-téren épitend, nem is a saját házát veendi emeletre, hanem a város fő-terének szép öszhangját megrontó lebujszerü „Három rózsa“-féle sarokház helyén fog emelni modern-stylben egy második Ziehy-házat, és teszi Pápa legszebb részét méltóvá az Esterházy grófok jogos büszkeségéhez: a pápai főtemplomhoz. Ennyit tehetett volna a „Pápai Lapok“ Pápa szépítésének üg}rében, ha messzebb fekvő magán érdekek hajhászása helyett, a város közérdekét hordaná nem száján — hanem szivén; ha megyei szerepelgetések és hiúság kielégítések helyett itthon igyekeznék betölteni a helyet, a hova a közönség becsületes hiszékenysége emelte — úgy látszik — érdemetlenül. Vigyázzon, mert ezen az utón haladva, a megyei hatalmakban való kéjelgéséből egyszer csak majd arra ébred fel, hogy elszakad a feszülő fonál: a türelem, és lement a nap — és „Fuimus Troies“ ! EGY PÁPAI. VIDÉK. Kenese, 1886, aug. II. (A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesz‘őjének.) Tekintetes szerkesztő ur ! A „Veszprémi Független Hírlap“ hatodik évfolyamának 33-ik számában „Kenese augusztus 1“ czimmel egy czikk jelent meg, melyben a minden tekintetben oly becsületes és szolgálatkész kenesei vendéglőst illetőleg oly sértő és valótlan állítások hozattak nyilvánosságra, melyekre — bár vidéki egyén vagyok — szükségesnek látom válaszolni. Már hat hete, hogy a főváros kábító zajából Kenésére jöttem, s mint e helyen tökéletesen ismeretlen azon épületben ütöttem fel tanyámat, hol g azdag és szegény, tudós és tudatlan, hatalmas és rabszolga, uagyszármazásu és alacsony születésű, szép és rut egyforma jogukban részesittetnek, t. i. vendéglőben. — Azóta itt éldegélek teljes megelégedésben, mérsékelt árért kiszolgálva oly pontossággal és szívességgel, milyent csak Budapesten képzelhettem magamnak. — A rend, a tisztaság és jó bánásmód teljes dicséretet biztosit úgy magának a vendéglősnek, miut családja minden egyes tagjának. Dumnorix ur képzelt felsőbbsége nem alkalmas arra, hogy a kenesei vendéglőst megijeszsze. A kir. főtisztségnek pedig bizonyára nemesebb foglalkozása van, hogysem pontosan fizető hű alattvalóiról meggondolatlanul terjesztett rágalmakat legkevesebb figyelemre is méltassa. V'égiil „Dumnorix* urnák azon eljárását, hogy a kenesei vendéglőst gúnytárgyává s nevetségessé akarta tenni: határozottan rosszalom, s elfogultságból és rósz akaratból eredettnek bélyegezem. Fogadja Tek. Szerkesztő Ur . . . stb. VERUS. Balaton-Füred, augusztus 12. Balaton-Füred ismét a régi. Már elment akit olyan nehezen és sokan vártak: Klotild főherczeg- asszony. Itt volt, megnézte Magyarhon „Tempe- völgyét“, megszelte egy yachton a „Magyar-tenger* hullámait és fürdött abban a gyógyhatású vízben, melyet már annyi magyar poéta megénekelt. A főherczegnő Balaton-Füreden mulatott egy napig. A pompás ujfürdőházban volt szállva, ahol 12 szoba állt rendelkezésére, és még sem B.-Fürednek, hanem a tihanyi apátságnak volt a vendége. Ellátogatott a főapáti fogaton Tihanyba is, ahol ö fensége megnézte a kolostort és a templomot, meghallgatta a visszhangot és beírta nevét a könyvtárban levő vendégkönyvbe, ahova már egyszer, 1871-ben, a belga királylyal együtt, beiratkozott. Majd megtekintette azt a misemondó ruhát is, amelyet sajátkezüleg hímezett és ajándékozott a tihanyi apátságnak. Délután apró bevásárlásokat tett Balaton-Füreden. Vett Koller Sándor üzletében levélpapirost, füredi tájképekkel; Marton Lajosnál kínai napernyőt, megvette a „Balaton-egylet* képesalbumát; vásárolt apró csiga-bigákat, kecske körmöket, füredi emlék- gyürüket stb. apró csecse-becsét, amelyeket el is vitt magával még az nap este. Ez a liap volt a Balaton-füredi saison tetőpontja. Azóta a fürdői élet fokról fokra esik lefelé. Már a derék szolgabiró, Kovács Rezső, nem ren- deztet több kirándulást a .Balaton-Egylet“ nevében; Gábor bátya, a füredi röndnek éber őre, nem hirdeti többé: „ma dilután kirándulás Badacsonyban. Egy jegy ára csak három bitang flóres, amelyek válthatók az igazgatósági irodába.“ Már a színház diplomás trombitása, Vajda uram sem fújja soká a trombitát, csalogatva a közönséget, amely jót nevet a markába, mikor Jakab Lajos panaszkodik, hogy több ezer foiintrarúg a deficitje. Mikor Ecsy László urnák panaszkodott, az mosolyogva mondá neki : Mért nem lett püspök, vagy legalább királyi tanácsos és fürdőigazgató ? Miért lett színigazgató és miért akaródzott B. Füredre jönni? Jakab kivágta magát. — Kúrára jöttem ide társulatommal, nagyságos uram. — Hát akkor nem kell panaszkodni, — hanem játszani kell rendületlenül. De már nem sokáig játszik, mert 18-án elmegy Makóra, onnan pedig Kassára, hogy átvegye a kassa- városi állandó színházat. Szerdán Veressné Molnár Erzsi asszony javára a „Czigánybáró“ került színre, kevés számú közönség előtt, amit nem lehet csodálni, mert a „Czigánybáró“ négyhét alatt vagy ötször került színre, lévén Jakab kasszadarabja, mert olykor-olykor csalt egy kis közönséget a színházba. Jókai is végig nézte az előadást három Ízben. Elmentek, hogy meglássák Jókait, akit Füreden, daczára, hogy bennlakó s villa-tulajdonos, igen ritkán látni. Holnap a gyógyteremben Szekrényessy Kálmán, a magyar léghajózó-egylet alelnöke, felolvasást fog tartani a kormányozható léghajóról, amely alkalommal egy kis kormányozható léghajót is be fog mutatni. A felolvasás czélja, mint a meghívón olvasható, hogy a magyar léghajózó egylet alkalmat kiván nyújtani a müveit közönségnek, miszerint e fontos találmányról tájékoztatást szerezzen. Valószínűleg ez a felolvasás lesz a füredi élet kegyelemdöfése, mert a beállott esőzés miatt alig fog az idén vendég több érkezni. Mint a legutóbbi fürdővendégek névsora mutatja, ezideig Balaton-Füreden közel 2000 fürdővendég O O volt, amely, tekintetbe véve az idei rossz időjárást, elég szép szám. Nagyon meglehet azonban, hogy még jön is egy pár lelkiismeretes vendég, a ki az utókurát mégis hazai fürdőkben kívánja kitölteni s akinek Ecsy László is jobban fog örülni, mint más kilencz- venkilencz vendégnek, a ki a saison delelő pontján itt volt, valamint az ismeretes zsoltár szerint: jobban tetszik az urnák egy megtért bűnös, mint kilenczvenkilencz, a ki el sem te'velvedett. —m. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, aug. 13. — Lapunk mai számához „Emléktap“-ot mellékelünk, melyet egészen az any. 8-án megtartott megyei népgy illésnek szentelünk. Olvasóink bizonyára szívesen veszik, hogy a jeles szónoklatokat egész terjedelmükben közöljük s ez által alkalmat szolgáltatunk, hogy e hazafias gyülekezés emléke minél tovább fenmaradjon. — Eötvös Károly, a veszprémi népgyiilés kitűnő szónoka, e hó 9-én, hétfőn délelőtt távozott Veszprémből, mintán megígérte, hogy nemsokára ismét városunkba érkezik. Tisztelői, barátai hálás szívvel búcsúztak el tőle; s nem győzték megköszönni ama szívességét, melylyel a veszprémiek kívánságát oly előzékenyen teljesítette. — Eötvös Károly előbb lőrintei birtokára s onnan Budapestre utazott.-- Rendkívüli megyegyülés. Folyó hó 22-én Véghely Dezső kir. tan. alispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlés tartatott. E gyűlésen elhatároztatott, miszerint a következő években nem négy, hanem csak három megyegyülés fog tartatni évenkint, és pedig mindig május, szeptember és deczember hónap első hétfőjén d. e. 9 órától egyig. Elhatároztatott továbbá, hogy a főispán, alispán és aljegyző akadályoztatása esetén az árvaszéki elnök fog a megyei közgyűlésen elnökölni. A nyugdijküldöttség tagjai Fodor Gyula, dr. Kemény Pál, dr. Fenvvessy Ferencz és dr. Bezerédj Viktor megyebizottsági tagokkal kiegészíttetett és e bizottság felkéretett, hogy szabályrendeletet készítsen az egy évnél tovább betegeskedő hivatalnokokra vonatkozólag. A szervezeti szabályok átdolgozásával pedig az a bizottság kerestetett meg, mely az uj törvény szerinti közgyűlési ügyrendet van hivatva megállapítani. — Kovács Zsigmond, megyés püspökünk ő excellentiája, ki eddig a gastein-i fürdőben tartózkodott, utókorára, a hét folyamán, Ischl-be utazott. — Sommer Endre. Szeged városi zenedei tanár, kit városunk közönsége is ismer, mint értesülünk, egy szegedi zene-egylet megalakításában jelentékeny részt vett. Az egyesület igen nagy pártol ásnak örvend s ezideig 300 pártoló tagja van. A működő tagok száma 30, akik évenkint négy hangverseny rendezésére kötelezték magukat. — Az országos vásár folyó hó 9-én lett megtartva városunkban* a felsővárosi vásártéren. A vásárnak igen szép idő kedvezett. — A szabadiutczabeliek kifogást emelnek az ellen, hogy ott, egy tűzveszélyes padlással ellátott magánházban most egy lakatosműhelyt rendeznek be. Jó lesz. ha a rendőrség s a tanács is közbeveti magá — mert, tűzvész esetén aztán késő a bánat ha hivatalos is az.
