Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-08-07 / 33. szám

E sürgönyre azonnal üdvözlő‘‘Válasz kül­detett. Ezekután Unger Manó elnök bezárja a gyű­lést s kéri a 25-ös bizottság tagjait, bogy szíveskedjenek nehány perczig itt maradni. A szükebb körben felolvastatott az alább következő falragasz szövege, mi az egybe­gyűltek részéről dörgő helyesléssel fogad­tatott Több apróbb ügy elintézése után az ülés véget ért. A szükebb bizottság azonban a népgyűlés előtt még többször is összegyüle­kezik. A nép gyűlés előkészítő m u n­kálatait a helyben tartózkodó lelkes t / egyetemi polgárság végezte. All pedig e ren­dezőség a következő tagokból : Elnök : Dr. Orbán Imre. Bizottsági tagok Závodnik Elek, Bognár Kál­mán, Gergely József, Cseresnyés István, Keré- nyi Endre, Cseresnyés József, Csomasz Béla, Kletzár Lajos, Köves Jenő, Keresztes Ferencz, Perl Sámuel, Rosenthal Zsigmond, Vizeki Tallián Andor. A kiáltvány, mely tegnap reggel az egész várme­gyébe szétküldetett, a következőképen hangzik: Polgárság! Megyei Ifjúság! A magyar nemzet önérzetét mélyen sérté azon tett, melylvel a vérünk és pénzünk­ből tartott császári királyi hadsereg egy­néhány tagja a nemzeti becsületet az osztrák kam a villa egykori táborno­kának sírjánál meggy alázta. A nemzet feljajdnlt akkor s a honfiúi jaj­szóra meg is kaptuk az elégtételt. Megnyu­godtunk a képviselőházban tett kormány­elnöki nyilatkozatra. S i me mi történik ? A bántalmat uj bántalommal tetézik oda- fönn. Sértésre újabb sértés követ­kezik. Az önérzetes honfiúi megbotránkozás végig­zúg hazánk rónáin s kunyhótól-palotáig végighangzik a nemzet komoly felkiáltása: Elégtételt! Minden magyar városnak kötelessége, hogy az elégtétel szerzés munkájában részt vegyen. Tartozunk ezzel ezredéves múl­túnknak és tartozunk annak a nemzedéknek, mely utánunk kö­vetkezik. Ősi megyénknek kötelessége, hogy az elsők között legyen, mely ez önkényes, erőszakos eljárás ellen tiltakozó szavát felemelje. Nem késhetünk! Itt az idő, hogy a nép szava felhangozzék. Polgárság! Megyei I f j u s á g ! Csoportosuljatok minél nagyobb számmal a hároms?inü zászló alá ! A népgyülés f. é. augusz­tus hó 8-án, vasárnap d. u. 1 óra- kor Veszprémben, a vásártéren fog megtartatni. A nemzet sérelmeit és kivánságát a buda­pesti népgyülés szónoka, megyénk szelhetett fia E ö t v ö s K á roly fogja előterjeszteni. Fel polgárok! Pártkülönbség nélkül jöjje­tek. mindőn a haza szent érdekei forognak szóban. Mutassuk meg a bécsi kamarilla titokban bujkáló tagjainak, hogy a magyar nemzetből még nem ölték ki az önérzetet! Tiltakozó szavunk harsogjon végig az or­szágon, hallják meg a bécsi generálisok, kik most is azt hiszik, hogy a rémuralom napjait éli a magyar nemzet. Fel! Lobogtassuk magasan a magyarság szeut zászlaját! Legyen itt mindenki, a k i i g a z önérzetes magyar! A budapesti népgyülésröl. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) V e s z p r é m, aug. 2. A fővárosi népgyülésröl alig van újat Írni, miután annak előkészitését és lefolyását a fővárosi napilapok teljes részletességgel közölték. De mégis irhatok önöknek, ami tán Veszprémet érdekelni fogja, miután az önök vármegyéjének országos hirü szü­löttjével, Eötvös Károlylyal áll összeköttetésben. A népgyülés rendezői természetesen nagy súlyt fektettek a népgyülési határozat szerkesztésére, hogy ahoz minden országos párt hozzá járulhasson. E czélbél kérték meg E ö t v ö s Károlyt, Her­mann Ottót, H o i t s y Pált, S e f f e r Lászlót a füg­getlenségi pártból Székely József veterán Írónkat a kormánypártból és báró Kaas Ivort a mérsékelt j ellenzékből. E bizottság jun. 24 és 25-én Eötvös Károly lakásán tartott hosszas tanácskozást, mig ! végre az ismeretes határozatban Eötvös szövege- ' zése szerint megállapodott. 25-én LT g r o n Gábor látogatta meg Eötvöst s őis belyeslé a határo­zati javaslatot. E napon tartatott a „Nemzeti“ szállodában a nagy értekezlet, mely a határozat és kiáltvány javas­latait elfogadta s melyen Eötvös azt indítványozó, hogy egyik szónokul Ugrón Gábor kéressék fel, a a többi szónokot esetleg a mérsékelt ellenzékből és kormánypártból, szükebb bizottság jelölje ki. Ugyan­ekkor Eötvös indítványára i’ o 1 o n y i Géza jelöl­tetett ki a népgyülés elnökéül s ugyan az ő indít­ványára Hermann Ottó az egyetemi ifjúság veze­tésére vállalkozott. Az antiszemita urak közül nehánynak nem tetszett az a vezérszerep, mely Eötvös Károlynak jutott s azért azt, hogy ő legyen a vezérszónok, minden áron meg akarták akadályozni. Eötvös ismétel­ten kijelenté, hogy ő beszélni egyáltalán nem akar, azonban U gro n Gábor eltávozott Budapestről, ki­nyilatkoztatván barátai előtt, hogy ö a maga részéről egyedül Eötvös Károlyt tartja a legilletékesebb szónoknak s különösen ettől várja a népgyülét fényes sikerét, annyival inkább, mert a fővárosi népgyülés feladata megadni az irányt az egész országnak, erre pedig Eötvös szónoki képességét tartja legalkal­masabbnak. Jnlius 31-én ily körülmények közt tartatott meg a nagy értekezlet, melyen Eötvöstől határo­zottan követelték, hogy a népgyülési határoigitot, melyet br. K a a s terjesztett elő, ő indokolja. Eöt­vös végre beleegyezett, de kijelenté, hogy ha az antiszemiták az általános nemzeti közhangulatot e miatt meg akarják zavarni, az esetre ő, miután az ügyet szivén viseli, beszélni nem fog. Ekkor felál­lott Rá ez Géza képviselő, kifogást tett Eötvös ellen s nagy felindulásában azt mondó, hogy Görgey se állhatna valamely nemzeti ügy élére. E szavaira óriási vihar tört ki. Lezúgták, le- abczugolták s midőn ő első pillanatra azt hitte, hogy az abczugolás nem ö rá vonatkozik, egy úri ember oda ment hozzá s szemébe kiáltó! „az abezug nem Görgeynek szól, hanem az urnák, tessék ezt tudo­másul venni.“ Eötvös mérsékelten és mosolyogva kérdé, van-e még valaki, aki Rácz Gézával egyetért? Senki sem találkozott. Óriási eljenzés tört ki Eötvös mellett s midőn Rácz Géza még egyszer szólni akart s Verhovayt akarta népgyülési szónokul ajánlani, a nagy zúgás, abezug, „eláll“ kiáltások miatt beszédét abban kellett hagynia. Ez napon este Rácz G. ösztönzésére hárman ki­mentek a külsö-dob-uteza 33. sz. alatt levő munkás- irodába, hogy Eötvös allen embereket fogadjanak tel. Innen azt a három urat egyszerűen kilökték. Még vasárnap délelőtt is tettek kísérletet egyesekkel, de nem sikerült, az egyetemi ifjúság pedig elhatá­rozta, hogy a ki pisszenni mer, azt egyszerűen lefülelik s a Lövöldéből a legrövidebb utón ki- ebrudalják. Eötvös népgyülési diadala páratlan volt. Gyakran perczekig nem tudott az éljenzés miatt szóhoz jutni. A főváros iparos közönsége hatalmas tüntetést nyil­vánított mellette, kimutatván ezzel, hogy őt tartja az ország egyik legszilárdabb és legfüggetlenebb férfiának, kinek hatalmas szavát megérti a kormány s őt figyelembe veszi a külföld is. A bécsi lapok is hosszú czikkekben tárgyalták a népgyttlést s Eötvös beszédét. A népgyülés után Eötvös néhány barátjával gyalog indult hazafelé a király-utezán végig. De ezernyi ember sietett utána s valóságos diadalmenetet készítettek számára, zajos éljenzéssel kisérvén öt végig ama hosszú utczán. Végre a terézvárosi templomnál kocsit kapván, erre ült, hogy az ová- czióktól menekülhessen. Hogy mily sikeres napja volt ez Eötvösnek, azt a veszprémiek megítélhe­tik abból, hrgy még az ő eugesztelbetlen ellensége a „Függetlenség“ is, Verhovay lapja áradozó dicsőítéssel emlékezett meg róla, a mi még eddig sohasem történt. A gazdák és iparosok ált. hitelszövetkezete veszprémi fióktelepének alakuló közgyűlése. Veszprém, augusztus l-én. A magyar iparosok s gazdák nyomott anyagi helyzetének, a hitelfejlesztés utján való segé­lyezésére ez évi május hóban alakult általános hitelszövetkezet országszerte nagy népszerű­séggel karoltatott föl. Eltekintve Budapest főváros virágzó anya- intézetétől, az országban máris 21 fióktelepe működik, s múlt vasárnap alakult Veszprém­ben a 22-ik fióktelep. E napra hivta össze a helyi „Népkör“-be a dunántúli főügynökség az alakuló közgyűlést, melyre 130 részvényes polgár jelent meg. társadalmunk minden osztályából. Képviselve volt 173 részvény. Mint előadó Tömösváry István ur magya­rázta elsőbben a megerősített s bemutatott alapszabályokat. A czél az, hogy az iparosok és gazdák társulás utján hitelegyletekké alakulván, előnyös kölcsönökkel segíthessenek magukon s könnyűd módon betéti tőkét gyint­hessenek maguknak. Kellő számú fióktelepek esetén árucsarnokokat állit föl az anyaintézet, honnan az iparosok feldolgozandó anyagaikat első forrásból szerezhetik s ter­ményraktárokat, mely leszámítolja a gazdák terményeit s azokra előleget ad. Kölcsönt csak az intézetbeli tag nyer s egy-egy rész­vény ái-a 20 frt, mely 10 krjával 200 héten át befizetendő. Mig 1000 részvény befizetve nincs, az illető (100 részvény nyel alakult) fióktelep önállólag nem működhetik s minden határozata a budapesti anyaintézet jóváhagyá­sától függ; 20.000 frt befizetésével azonban az anyaintézettől dotátióban részesül a fiók­telep s hitelegjdetileg működhetik. Korelnökül főt. Lévay Imre ur ajánlatára Husvéth János ur választatván, jegyzőül Kompolthy Tivadar ur választatott meg. Elnök az alakulás iránt megkérdezvén a jelenvoltakat, egyhangú lelkesedés közt ki­mondatott a fióktelepnek Veszprémben meg­alakulása, s a főt. Léva y Imre ur elnöklete alatt kiküldött 5 tagú kandidáló bizottság a !0 részvénynyel biró tagok közül kijelelte a következő tisztikart, mely az 1000 részvény lefizetéséig díjtalanul müködend. Kezelő bizottsági elnök Czollen stein Ferencz; biz. tagok: Lakatos Lajos, F a r k a s Lajos. H a r c z y Mihály, K om- p o 1 t h y Tivadar. Felügyelő bizottsági elnökké: Nagy Iván; biz. tagok: ftdő Lévay Imre s 8 z a 1 a y Ignácz. Pénztárosul Husvéth János; jegyző- titkárul K o m p o 1 t h y Tivadar ur válasz­tatott meg. Ezután ftdő L é v a y Imre ur meleg sza­vakban adott kifejezést abbeli reményének, hogy az uj intézet áldásosán fog hatni ipa­rosaink s gazdáink anyagi helyzetére, majd a közgyűlés lelkes köszönetét szavazott Tömösváry István urnák, az alakulás ügyében kifejtett buzgó fáradalmáért. A közgyűlés ezután véget ért. A veszprémi fióktelep azóta napról-napra erőshül s mindennap uj részvényjegyzés esz­közöltetik H n 8 v é t h pénztáros urnái. Hisszük, hogy a veszprémi fióktelep pár hét múlva már virágzónn fog működni! VIDÉK. A székház belső munkálatai. Folyó hú 2-án volt a megyei uj székház beren­dezéséhez szükséges munkálatok árlejtése. Ha már az építkezést idegen vállalkozásra bízták : úgy volna helyén, hogy a belső munkálatok elkészíté­sévé veszprémi iparosok vállalkoznának. Faj­dalom, iparosaink nem igen bíznak a megyeház épitöbizottsáyban ; legalább erre mutat az a körül­mény, hoqg összesen két vés zp r é m i ip a- r o s v ál lalk o zott. Ez semmiképen stnes helyén ; mert ily arányú építkezés esak hosszú évtizedek alatt fordul elő Veszprémben ; s hogy attól épen helybeli iparosaink maradjanak távol s így attól a csekély kis haszontól is elessenek, mely nekik az ötvenévi adó fejében kínálkozik : az valóban nagyon elszomorító jelenség. Beérkeztek különben a következő ajánlat «, . Thék Endre Budapestről asztalos munkákra 17208 frt 85 kr. Forgó és társa Budapestről üveges munkákra 4456 frt. Roth e's Tauszig Budapestről üveges munkákra 4743 frt 70 kr. Kéler Napoleon Budapestről az összes munkákra 68081 frt 65 kr. Schwarz Budapestről lakatos munkákra 10780 frt 50 kr. Árkai Sándor Budapestről lakatos munkákra 7005 frt 76 kr. Zellerin Mátyás Budapestről bádogos munkákra 9717 frt 78 kr. Sand ráesik Budapestről palafedő munkákra 4435 frt. Drobnics Budapestről mázoló- és festő munkákra 8493 frt 62 kr. Auer Ignácz Veszprémből mázoló munkákra 3989 frt 77 kr. Auer Ignácz és társa Veszprémből festő munkákra 4150 frt. Pfilf Andor Veszprémből kályha munkákra 3960 frt. Mint ez ajánlatokból látható, az idegen nagy­iparosok is nagyon csekély számmal adták be tervezeteiket. Vedig az ilyen munka kiadásánál a főszempontot az képezi, hogy minél nagyobb legyen a concurrentia. A veszprémi székház belső munkálataira leyalább 30—40 tervezetnek kellett volna beérkeznie; s íme'! az összes szám tizenegy! így persze, hogy nem lesznek meg­takarítások elérhetők. Hogy e feltűnő vissza­vonulást mi okozza: azt jele üteg nem szándékozunk kutatni. Rendkívüli megye gyűlés. Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottság t. tagjait, hogy a törvényhatóságokról szóló 1886. XXI. t. ez. életbeléptetése alkalmából szükséges intézkedések megtétele végett folyó évi augusztushó 12-én d. e. 10 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésen a megyei székházban meg­jelenni szíveskedjenek. Megjegyzem, hogy a rendkívüli közgyűlés tár­gya kizárólag a fentebb hivatkozott t. ez. életbe­léptetése alkalmából szükséges intézkedések meg­tétele illetőleg az alkotandó szabályrendeletek elké­szítése leend. Veszprém, 1886. évi augusztushó 4-cn az alispán szabadságon Kolozsváry József m. főjegyző. Kenese, augusztus I. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjének.) A kenesei fürdőközönség jótékonyczélu táucz- vigalma, miként a hírlapokban is jelezve volt, tegnap lón megtartva, "fényes sikerrel és fesztelen jó kedvvel. A kedvezőtlen körülmények, az összeesküdt elemek, a váratlanul közbejött actió falsa miatt, mikkel ily alkalmakkor a rendezőségnek megküzdenie kell s a mikkel ez alkalommal küzdött, épen nem volt a I reménynek legkisebb Szikrája sem arra, hogy a ter­vezett tánczvigalom csak valahogy is sikerüljön. De hál’ Isten! az idő, mely az összesereglett nagy- : számú intelligentiát reggelig összetartotta, s mely a | rendezőséget a legnagyobb botránytól szabadította I meg, — oly kellemes volt, hogy a Balaton parton mindenkor gyengén mozgásban levő légáramlat is I teljesen lecsillapult. — A fürdőhelynél oly szépen ; növekvő jegenye-fáknak még csak levele sem mozdult j s Kiss Jancsi akadály nélkül hasította a tiszta cseu- , des balatonparti léget. I Az utolsó csárdás elhangzott, a csinos lampionok álmosan kezdenek pillogni . . . még egy kurjantás . . . I s az oly szépen, oly elegantiával elkészített táncz- helyiség, az óriási lombsátor ép oly nesztelen, ép | oly néptelen, mint a vigalom kezdete előtt pár | órával. I Az első négyest 34 pár tánczolta. — A szépek közül ott láttuk : Babay Kamilla (Veszprém), Révész I Karoliu és Lujza (Veszprém), Hujbert Mariska (Rostás), j Schwarz Róza (Veszprém), Holzwéber Karola (Vesz- ! prém), Erid rich Marika (Veszprém), Ohu Juliska | (Kajár), Fleischner Józsa (Pápa), Semadam Josephin I (Budapest), Balogh Ilon (Budapest), Ambrus Amália, | Deut.-ch Olga és Kamilla (Sz.-Fehérvár), Schuck Józsa ! (Budapest), Volf Irma. Lövinger Paula (Fehérvár), Rosenberger Jánosné, Parrag Gyuláné, Györgyi Kál­mánná, Volf Ignáczné, Deutschué (Fehérvár), Buch- wald Elekné, Rosenthal Samuné, Rosenthal Gyuláné (Kajái), Czeczei Károlyné (M.-Szt.-György), Révész Vinczéné stb. Az urak közt láttuk Nagy Károlyt s Jánossy Gusztáv kanonokot, ki oly állandó fürdő­vendége Kenésének. A tánczvigalom anyagi kimutatása a következő: Felülfizetésekböl befolyt 29 frt 50 kr., összes bevétel 91 frt 50 kr., kiadás 61 frt 41 kr. Tiszta jöve­delem: 30 frt 9 kr. Czikkem előrészét olvasva, tudom, önkénytelenül azon kérdés támad a szives olvasó agyában: „vájjon miféle botrány történhetett volna rossz idő esetén, s miért mentette meg a rendezőség becsületét a szép idő; — hát rossz idő esetére nem kötelessége-e a rendezőknek, hogy fedett helyiségről gondoskod­janak? . . .“ Erre azt válaszolhatjuk, hogy a rendezők, élükön a derék s fáradhatlán Rosenberger M. János úrral mindent elkövettek, hogy a megjelent kedves vendégek minél jobban mulassanak. — Rossz idő esetén a helybeli s a kir. közalapítványi urodaloni tulajdonát képező nagyveudéglő helyiségét szemlélték ki, s erről Írott hirdetmények alakjában, a meghívók szétosztása előtt, a n. é. fürdőközönséget értesítették. De mi történik ? . . . A vigalom napján a korcs- [ máros napi parancsban breviter tudomásul adja a i rendezőknek, hogy ő hozzá ma aratók jönnek, a vendéglői helyiséget semmi szili alatt senkinek át nem adja, mert úgymond, neki az aratóktól több haszna van, mint az „uraktól“ !. . . Ne neked rendezőség! Ne neked a kenesei fürdő felvirágoztatására törekvő, — ne neked kegyes ala- itványi urodalom ! . . . E nem vál t hírre a rendezőség fejvesztetten futkos, remegve tekint a legkisebb szélfelhőre is. A környékből egyre robognak a hintók, kocsik: a hat óra közéig, az égbolt derülni kezd! . . . Ily kínos pillanatokban, mint a hullámokban küzdő, ki mentő csónakot lát, vette hírül a rendezőség, hogy egy jelenben Kenésén tartózkodó főur ki fogja men­teni zavarából! — — — Az idő, mit sokan szeszé­lyesnek neveznek, — de melynél némely ember sokkal szeszélyesebb — megmentette a rendezőséget attól a gyalázattól, melybe elég meggondolatlanul egy felbujtott egyén taszítani elég merészen szándé­kozott. Ez egyszer még nem hívjuk fel a kir. fötisztség figyelmét viselt dolgaira, de gondolja meg, hogy ha hasonló vigalmak szándékoltadnak rendeztetni, azokat nem elnyomni, de kitűnő és készséges kiszolgálás által szigorú kötelessége előmozdítani, s a kifogástalan kiszolgálás által az uradalmi vendéglő jó hírnevét, — melylyel biz ezideig nem teremtett meg, — megalapítani. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. DUMNORIX. 4 Péth, julius 29. Szegény görög Istenek! Mióta a kiváncsi touristák raja elözönlé Hellast, hogy mindegyikük legalább egy darab követ vigyen haza a régi dicsőségből: meg kelle szökniük a babér s oleanderrel fedett Olympról, oda kelle hagyniok a szirtes pyrrhenei tengert s el kelle széledniök a nagyvilágban. 5 hogyha a Balaton lágy levegőjű vidékein a nymphák s a faunok fttrödnek a „suttogó Zephirek édes csókjaiban“. — úgy Pétben bizonynyal az öreg Aeolus bácsi fészkel, Mintha csak valóban e hegyen nyitotta volna ki azt a mesebeli dudát — fú itt a szél vékonyan, vastagon, elöl és hátul! És furcsa! Mintha e szélnek még most is az a fűszeres illata volna, mint egykor ott távol a sötét­kék görög ég alatt; narancs, czitrom s cziprus illa­tától terhesen. S a betegek s üdülök, kik itt bolyongnak a péthi parkban, beszivják azt, s meg­gyógyulnak tőle. Mert rontsa meg idegeidet a nagy város kábító zaja, görbítse hátadat a fárasztó napimunka: ide jöjj s meggyógyulsz. Olyan csendes itt minden. A vendéglő a park közepén, a tükörtiszta bassin s gyönyörű hosszú sétány, magányos, pihenésre csábitó gloriettjeivel. S milyen patriarkhalis élet van itt! A fürdő­vendégek egy családot képeznek, együtt fíirödnek, együtt étkeznek, s együtt űzik mulatságaikat. A veudéglős — Schlenker Iván ur — mintaképe a vendéglősöknek. Nem is hotelier, hanem major domus. S ilyen nagyon szép csendes minden egész addig, mig egy-egy veszprémi fiacre be nem robog a gyógy- udvar porondjára s ki nem ugrik öbléből 3—4 fiatal ur.

Next

/
Thumbnails
Contents