Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1886-07-24 / 31. szám
Ki i ss István tervét el kellett fogadni. Mért és miként : e kérdés homályáról is egyszer majd lehull a lepel. Kiss Istvánul- elég ügyes és szellemes volt Fenyvess y képviselő urnák engedni át a szerepet, hogy az irreális költségvetést mint reálist mutassa he akkor, a mikora 180ezer forintos terv már a 880 ezer forint felé jár. Kedves egészségére! V erho vaynak. Csak tegnap, 4 nap múlva olvastam legújabb för- medvényét. Az ismeretes Verliajvaj-fele peczérdus- stylus nagy mulatságomra volt. Látom, hogy a csángóbankárság az ön becsületbeli privilégiuma marad et nunc et semper. íme ifj. Matkovick is cserben hagyja önt, pedig ez a derék ur filosemita létére elég derekas munkatársa volt önnek. Most aztán azt Írja ifj. Matkovich nekem, hogy ő csak objective tudósította önt a mi megyei közgyűlésünkről, a peczérdus szósz kizárólag az ön famózus kotyvasztéka. Uram, egy szóra! Régen volt az, hogy Bartók megbotozta, Eötvös pedig összepofozta. Hát ezekre az urakra ne öltögesse most már 8 per- czentekbe csömörlött nyelvét. Azok annyit hederi- tenek önre. mint a sarkcsillagok a délvidéki juhászkutya vonítására. Tempi passati. Önnek jó meghúzni magát ott, ahol van; akit saját pártja s az Írói világ kidobott kebeléből, annak már senkivel sincs számolni valója. A förmedvény ama vádjaira, hogy szolgálok én minden pártnak s revolver a hírlapom fegyvere: bizony ráhivatkozhatnám arra, hogy mióta tollat fog a kezem, csak a 48-as pártot szolgáltam s hogy ezért a szolgálataimért nem egyszer szenvedtem sajtófogságot is. Mondhatnám, hogy van annyi vagyonom, hogy 8 perczeutes csángózásokkal nem kell vala vesződnöm s legkevésbé pedig oda siilyednem, mint tisztelt enfenséges peczérséged, hogy lapja, a .Függetlenség“ csak pár nap előtt megre- volverezi a .Gazdák s iparosok ált. szövetkezetét“, amiért a .Függetlenség“ derék redakcziójának wex- lijeire nem kölcsönöztek pénzt. De hát nem vesződöm önnel. Ön valóban mulatságos férfi, i. t. Verhajvaj ur. Az ön tragikus pályafutása végét meglehetős kampóju felkiáltójel fogja jelezni. A szerkesztő. Ifj. Matkovich Tivadarnak. Kegyed ugyan jól megplajbászolva szétküldözött a kerületébe egy csomó ,Függetlenség“-et, abból a számból, melyben a 8 perczentes csángóvitéz szerkesztői formedvényben rókázik, ifj. Matkovich reha- bilitására. Mindamellett .fölteszi lovagiasságomtól“, hogy kiadom az alábbi nyilatkozatát, legvégül j pedig üdvözöl elvtársi tisztelettel. Legyen a hite szerint. Kiadom a nyilatkozatot. | Csak pár szót még. Ön ir egy czikket Verliaj vajnak s mikor e czikk miatt Verhajvaj bajbakevere- dik, akkor ime (mint alább) cserben hagyja őt s nyilatkozatokat vesz tőle. Aztán rámrött’enteti a derék csáugóbankárt s mikor ezeket az ellenem való förmedvényeket szétküldözné, jól megplajbászolva, az én vármegyémbe, ugyanakkor apellál lovagiasságomra, hogy mentségeinek tért nyissak. Ez az eljárás becsületére válik Verhovav — barátjának. Látta ön uram azt a színdarabot: „Fokról- fokr a“? . . . Nos . . . Önök megtalálták egymást. A szerkesztő. felszólalásaimat épen a támadásnak helyt adó lap | méltatta: s az azokból származott polémia, e lap hasábjain folyt le. Egyébiránt mindig helyesebb és szebb dolognak tartottam, és tartom ma is, ha valaki egyszerű, de hű közkatona, mintha rossz hadvezér. Azt mondja czikkiró, hogy .hol itt, hol ott lézengek.* Hát lakom állandóan Budapesten, hova hivatásom köt. - Veszprémbe elmegyek a megyegy ülések re, szintén kötelességet teljesítendő. — Kerületemet bejárom minden évben egyszer — szintén kötelességből. De voksot nem kértem soha életemben I senkitől, sem könyörületből, sem pénzért. — Erre ; mérget vehet czikkiró ur. ! Igen, kint voltam Almádiban több jóbarátaimmal [ Véghely alispán urnái, kivel — ha politikai meggyőződésem tekintetében kiegyenlithetleu ellentét választ is el tőle — a privát életben nem ellenségeskedem. — De nem sugni-bugni. — Mert én Véghely alispán úrtól nem kértem, nem vártam soha semmit; nem adott és nem adhat soha semmit. — Amit eléggé illustrál az, bogy én az alispán ur kegyéből, vagy ha tetszik: hozzájárulásával semmi néven nevezendő bizottság- vagy választmányba beválasztva nem vagyok; sőt több Ízben kibuktatva lettem; holott Eötvös Károly ur és mások bent vannak. Végre, hogy adósságokat csinálok, az annyira az én privát ügyem, hogy azt ildomos ember ilyen ügyben, hírlap utján megemlíteni nem szokta. — Egyébiránt, ha úgy van is, az csak bizonyítja, hogy én politikai álláspontomért áldozatokat hoztam és hozok, és nem hasznot húzok belőle. — Es ezt — czikk- irón kiviil — iuég eddig senki sem tekintette szégyennek. Ennyit a czikkre. Kijelentem egyszersmind azt is, hogv további po- . lemiába bocsátkozni nem fogok. — Én ilyen utón ; és ilyen eszközökkel az enyingi vál. kerület jóindulatát megszerezni nem szándékozom. Dr. Matkovich Tivadar, orsz. képviselő. Balaton-füredi élet, (Ünnepi mulatságok. A füredi benszülöttek. Esti séták a Ba- I laton partján. Roboz bátyánk. Versenyek. Vizi sport. Kirándulások. A régi Annabálok hagyományai. Uj épületek. Egy I ideges ember panaszkodásai.) Vasárnap. Délután 4 óra. Mikor az ember a fojtó melegben az Esterházy-szálló udvarába behajtat (már t. i. ha Veszprém felöl jön, kocsival) nagy, mély hallgatás fogadja mindenütt. De künn, a savauyuvizes kút körüli sétányon, a környékbeli lakosság élvezi az ünnepnap gyönyörűségeit; s sztircsöli a savanyú- vizet, ha nem is ízlik; de ez már igy szokás, hogy az ünnep teljes legyen. A plátánok alatt kéklajblis férfiak, díszesen kicziczomázott falusi leánykák ; s a sétány szélső részén két patriarkhalis bábos sátor, melyben vígan hajtogatja a „márczot“ a mulatni vágyó ifjúság. Alább a Balaton-parton, melyet végesvégig tűz a forró délutáni nap: ábrándozó dadák üldögélnek a padokon s egynéhány humorosabb kedélyű matróz tart mulattató előadásokat; legfeljebb ha itt-ott horgászik valami fővárosi urfi, a kinek | szörnyen tetszik ez az eddigelé teljesen ismeretlen i mulatság. Maga a pompás víztükör mély hallgatásba van merülve; a messze somogyi partokig egy fodor sem háborítja a Balatont; s az uszodán, hajóhídon túl mozdulatlanul állanak a büszke árboczu yachtok. Még csak egy vitorlájuk sem libbenik meg a lomha délutáni levegőben. Akár csak a Goethe költeményét olvasnék : „Tiefe Stille herrscht im Wasser, Ohne Regung ruht das Meer. Und bekümmert sieht der Schiffer Glatte Fläche ringsumher. Keine Luft von keiner Seite! Nyilatkozat. A „Veszprémi Független- Hírlap“ 30. számában, „Verhovaynak és társainak“ czim alatt egy czikk jelent meg, melyben én is megtámadtatom, qualificál- hatlan modorban. Ilyen megtámadásokra még csak válaszolni sem szeretek; ámde az igazság érdekében kénytelen vagyok arra reflektálni. -— Nem ugyan a támadó modorában, — amelyet használnom sem születésem, sem nevelésem nem enged, — hanem egész tárgyilagosan. A veszprémi székházépítés ügyének lefolyását én közöltem a „Függetlenség“ szerkesztőjével. Röviden, tárgyilagosan: a tényállásnak megfelelöleg, amint az többrendbeli nyilatkozatok által tisztázva van. Ö azt szabadon feldolgozta, álláspontjához képest; amihez nekem semmi közöm. Ez a tény. Közölték ezt mások is, más lapokban, ugvanily értelemben. — Vitáztak a két legutóbbi m.-gyűlésen Eötvös Károly úrral; amit én nem tettem. — Nehogy látszassák, hogy egy politikai párton lévén vele. felszólalásom csakis animositásból történik, azért, mert Eötvös Károly ur — állítólag — az én választókerületemre aspirál. Hogy mégis én vagyok az a szerencsés, ki a támadás czélpontjául kiszemeltetett; s nem mások, kiknek ugyancsak lenne sok mondani és Írni való, — az azt bizonyítja, hogy ez is egy sakkhuzás ellenem az enyingi vál. kerületért. S midőn czikkiró azt állítja, hogy „méltán féltem az enyingi kerületet“ „Eötvös Károly úrtól“, (tőle? a 48-as elvtárstól!), akkor pártszempontból a legszigorúbb kritikát gyakorolja felette. Hogy mint ügyvéd, képviselő és ellenzéki, miként teljesítem kötelességemet ? annak megítélését teljes megnyugvással bízom volt clienseim és elvbarátaimra. — Ellenzéki és 48-as voltam már akkor, midőn némely urak m é g nem voltak azok; és 48-as, leszek még akkor, mikor némely urak már nem lesznek azok. Különben a tisztesség és becsület kérdésében a legszigorúbb erkölcsbiró kritikájának is kész vagyok alávetni magam; s nem tartok a nyilvánosságtól, mert ! biztos vagyok: hogy szerény életpályámon foltot nem talál. És ha fakengető és hazamentő dolgokat nem végeztem is, megtettem kötelességemet csekély erőmhez képest, szerény hatáskörömben, csendben, feltűnés keresés nélkül, hazám, polgártársaim és megyém iránt; mely utóbbinak érdekében történt Todosstille fürchterlich ! In der ungeheuren Weite j Reget keine Welle sich.“ Vasárnap s hozzá délutáni négy óra: nem olyan idő, hogy chic lenne a künn tartózkodás. Tout F ü r e d ilyenkor a hűvös szobákban aluszsza délutáni álmát; s nem vegyül abba a társaságba, me- j lyet a környékbeli pórok, a Veszprémből kirándult s díszesen felöltözött polgárosztály alkot; a kik kötelességüknek tartják, hogy mindennemű gyönyörűséget egy délután végigélvezzenek. Vasárnap délután, hogy úgy mondjam, nem a benszülöttek az urai a bfüredi életnek. Ilyenkor a parádéba csapott vidéki ifjúság, s a feszesen viselkedő kisvárosi kirándulók foglalnak el minden helyet: a sétányokon, a Wild-terrasseán s a Stefánia-yacht- clubb különböző csónakaiban. (Hanem az arénába még a vidékiek se mennek.) Az állandó vendégek közül csak egypér sima koponyáju öreg ur tarokkoz, vagy egy-két fővárosi gavallér űzi a kúriai döntvények tárgyát képező játékot; s álmosszemü pinezérek betiizgetik a legfrissebb újságok nyári kacsáit ; mert azokba más bele nem tekintene különben. Ha az ilyen vasárnap délutáni képről akarna valaki a bfüredi saison minőségére következtetni: bi zonyára furcsa képet alkotna magának a fürdőhelyről, iázinte azt lehetne hinni, hogy nincs is fürdővendég, s csak a környékbeliek azok, kik néha-néha élénkké teszik a sétányokat. Pedig a dolog éppen ellenkezőleg áll: sohasem volt annyi a fürdővendég, mint jelenleg. Esténként, mikor a Balaton-parti sétányon megszólal a Dankó bandája s a pajzán keringők végig csendülnek a fasorok között: Balaton-Füred valóságos nagyvárosi képet ölt magára. Bájos, ifjú leánykák elegáns, viágos toilette-jeikkel, komoly jó mamák, kik mindenkit férjszámba vesznek, ki egy kedveskedő szót elejt, udvarló nagyvárosi gavallérok, tudós papok, kúriai bírák, akadémikusok, egyetemi tanárok s egy-egy ünnepelt színésznő a fővárosból, ki itt is a megszokott grácziával fogadja az egész fürdőző ifjúság hódolatát. Ilyenkor a körülfekvő villák előkelő közönsége is megjelenik; a Stefáma- yacht-clubb díszes épülete is kibocsátja a maga hófehérbe öltözött körtagjait s a sétálók elegáns "csoportjaiból csak ritkán válik ki egy-egy veterán hagyományos alakja Balaton-Fürednek; s ezeknek legkiválóbbja jelenleg Roboz István bátyánk, a „Somogy“ szerkesztője, a ki különösen két dologról nevezetes. Az első, hogy a legforróbb nyárban is kihozza magával a köpönyegét; a második: hogy a világ valamennyi újságját el tudná árasztani balatonfüredi levelekkel. Ez az ő nyári pihenése: mikor a kedves, szép Balaton vidéket ismertetheti. De nem hiába, hogy ilyen szép s előkelő közönsége van Balaton-Fürednek: a saison tán sohasem volt éle'nkebb, mint mostanában. Alig hangzett el a „Balaton-Egylet“ s az „írói-kör* kirándulásának utolsó hangja: már jött a .Stefdnia-club“ a maga érdekes programmjával. mely e hónapot, egészen s augusztus első napjait is betölti. Voltak már élvezetes vitorla-versenyek, a füredi, tihanyi halászok is produkáltak magukat az evezésben s a jövő hét minden napján lesz egy-egy verseny, mely sok száz főből álló nézőközönséget vonz a b.-fiíredi partokra. E versenyekre várták József föherczeg fenséges családját is; de úgy látszik hiába. Maga a „Btefánia- club“ előkelő szerepet játszik a balatonfüredi saison élénkítésében; 's most, hogy a Young hajógyárát is átvette: egyre szebbnél-szebb yachtokkal gyarapítja a fürdőhely kikötőjét. Épen e héten bocsájtották vízre gr. Esterházy Mihály, e bátor sportsman uj yachtját : az egész fürdőpublikum jelenlétében. Valóban örvendetes látvány a Balatonon ez a kis vitorlaerdő, mely néhány hazai mágnásnak köszönheti keletkezését. Az Esterházy, Károlyi, Nádasdi grófok, s Ádám, Mihálkovics urak egymás után készíttették e pompás járműveket, melyekkel hosszá- ban-széltében bekalandozzák a Balatont. Nekik valóságos élvezet a viharban járni; s gróf Károlyi László a napokban épen akkor indult ki a tóra, mikor a hullámok legjobban verdesték a járművet. Dörgés, villámlás közt járta be a vizeket; eltűnt szem elől, hogy a nézőközönség borzadva gondolt rá, mi történhetik vele? de ö tovább is benn maradt s akkor érezte magát legjobban. A kirándulások egymást érik; vidám csoportok szövetkeznek, hogy Badacsony, Tihany magányát felverjék s az ottani földbirtokosság, vagy a derék ben- czés papok mindannyiszor szívesen, vendégszeretettel fogadják a kirándulókat. Vasárnap szinten jókedvű vendégek keresték fel a badacsonyi hegyeket s csak délután 6 órakor jöttek vissza, az otthonmaradtak patriarkhalis várakozása és sorfala között. Tegnap Almádiból (a veszprémiek fürdőjéből) hozott át a Kisfaludy egy csoport ott nyaraló telepitvényest, kik bankettoztak, díszelőadást szemléltek s nagy vi- vátozások közt tértek vissza tuszkulánumaikba: az apró, bogárhátu almádii házikókba; melyeket ott villáknak nevez a közvélemény. E nagy élénkségnek köszönhető, hogy az idén az A n n a b a 1 h o z is igen szép remények fűződnek ; s három megye fiatalsága versenyez egymással, hogy ez a hagyományos, előkelő jellegű bál az idén megközelítse fényben ama régi, sokat emlegetett Annabálok sikerét, melyekre nemcsak a Dunántúl, hanem az egész ország minden nevesebb főúri és gentry családja elküldte a maga képviselőit. Most már csak az öreg urak emlegetik e letűnt korszak szépségét, melyekben egy-egy bájos ünnepelt bálkirálynő hírét mindenüvé elvitték a hírlapok ; s a toilette-ok szépségéről hetekig beszélt a krónika. Akkor meg igazán valóságos gentry-fürdő volt Balaton-Füred; s a Dunántúl minden nevesebb famíliája ott nyaralt. Az Anna-bál főrendezői: Fenyvessy Ferencz elnök, s a három balatoni vármegye jeunesse dorée-jának tagjai: Vadnay Béla, Ivopácsy Árpád és Vésey Béla ezt a régi fényt s e régi sikert kívánják feleleveníteni; s a bál tiszta jövedelmét a Balaton-Egyletnek ajánlották fel, mely oly sok kitartással s oly szép buzgalommal működik, hogy a vidék érdekeit előmozdítsa. A jelek arra mutatnak, hogy a bál szép sikerrel fog megtartatni; s a Balaton-Egylet pénztára szép ösz- szeggel gyarapodik. Fáma istenasszony úgy beszéli, hogy a szent-már- toni és tihanyi kolostorok csendes magányában nagy ankétek tartatnak aziránt, hogy a fürdő ósdi, elavult épületei helyébe uj, modern, kényelmes házak épüljenek : a szép uj fürdőépület mintájára. Mondják, hogy már a tervezetek, de sőt a pénz is készen van, hogy e tervek megvalósuljanak. Nem előlegezem a dicséretet, mert hátha hiába volna, hanem annyit mondhatok, hogy a tulajdonos apátság csak a maga érdekében cselekednék, ha e híreket csakugyan megvalósítaná. Az olyan fürdőben melyet az Isten ily hasonlithatatlan előnyökkel áldott meg, mint B-Fii- redet: az embereknek is nagyon hálás dolog volna, ha tennének valamit; s nem csupán a gondviselésnek. Ebben az esetben bizonyára nem csupán a fáma beszélni egy-egy főherczegi család érkezéséről, de az udvar több tagja is eljönne. S a közönség messze földről tódulna ide: mert Magyarországon ily természeti előnyöket nem találhat többet. Higgadtan, minden szenvedély nélkül mondom ezeket, s nem malicziából, mint sok hírlapíró teszi. Szeretném, ba Füred a világfürdők színvonalán állana: de csupán azért, mert igazán szerelmes vagyok belé. Ha már benne vagyok a panaszkodásban: hát kérem a fürdö-igazgatósagot, hogy kétszerezze meg a lapok számát, melyek az olvasó terembe járnak. S aztán — szerencsétlen, gyenge idegeimre való tekintettel — azt is szeretném, ha a gyógyteremben csak azok zongoráznának, akik értenek hozzá; s a tanulmányokat a bájos kisasszonyok odahaza végeznék. De —fájdalom— a panasznak nem lehet sikere. Ezt még a fürdöigazgatóságnak sincs hatalma eltiltani. —y. A pápaiak ivóvize. Pápa Veszprémmegyének legnépesebb városa, s mint ilyen, járványos időszakokban Veszprém vármegye területén annyival inkább elsőrendüleg veszélyeztetett hely, mert mélyebb fekvése is kedvezőtlenebb, mint a magas, hegyes fekvésű Veszprémé. A közegészségnek egyik főtényezője a jó ivóvíz, s a pápaiak helyzete e szempontból is nagyon kedvezőtlen, A kutvizek csekély kivétellel élvezhetlen rosszak, s a lakosság legnagyobb része a Tapolcza nevű folyócskából nyeri ivóvizét. Ez még magában véve nem volna nagy veszedelem, de a nevezett folyó vize, mig Tapolczafőtől Pápáig ér, a közbeeső malmokból sok tisztátlan anyagot fogad magába, a nyári időszakban pedig már a forrás közvetlen közelében megmérgeztetik. Tapolczafő helység közepén, az u. n. forrásfői malomnál van egy iszapos vizmedencze, mely soha nem tisztittatik s melynek gyenge forrásai sem képesek a víznek azon mozgalmat adni, hogy abban a pos- hadás állandó ne legyen, s ezen viz a folyómederbe ömlik s el nem is zárható. Ezen medencze az u. n. kenderáztató pocsolya, — itt rohasztják meg nemcsak a helység összes (tetemes) kender-termését, de az egész környékről idehordják a kendert, melynek a pocsolya-parcellák tulajdonosai bizonyos részadásért engednek helyet, ezenfelül egy magánkertben levő dús forrású tó, sőt a folyómeder egy oldalrésze is ily rohasztó pocsolyául használtatik. Ilyen levet iszik Pápa rendezett tanácsú város lakossága a ken de rázta tás kánikulai évadjában! Valóban nagy szükségük van rá. hogy egészségükre kívánjuk ! Akinek volt valaha alkalma érezni azon pokoli illatot, mely ezen időszakban a helység közeli részét betölti, csak annak lehet fogalma a Tapolczaviz megmérgeztetésének mértékéről. (Különben, hogy a levegő is megmérgeztetik, az csak bagatell-ügy; az ottlakók és a szép forrás megtekintésére kirá nduló vakmerők privát-malheur-je!) A múlt nyáron egy nagyreményű kísérlet történt ennek a sanyarú állapotnak orvoslása ügyében, a csendőrök porcsáztak a pocsolya körül hogy a kender beáztatását megakadályozzák s a már beáztatott kendert kiszólhassák, hanem persze senkisem hallgatott rájok; pár napig lótottak-futot- tak, végre is az ostrom beszüntetve s az ősi üzlet háborítatlanul folytatva lett. Az idén ismét minden a régi kerékvágásban leend, ha idejekorán oly intézkedés nem történik, minőt a nagy pápai közönség, a forrást (a pápaiak egyetlen közeli kiránduló-helyét) látogatók s a helybeli népes község lakosainak jól felfogott közérdeke megkíván. Ha pedig ez elmarad: legalább terjesztessék fél egy kérvény „Cholera bacillus úrhoz“, miszerint tekintetbe véve, hogy nekünk már úgyis lévén egy ázsiai halálig tartó nyavalyánk (ázsiai .... ság) legalább ő kegyetlensége másodiknak ne üljön a nyakunkra . . . Tessék választani ! HOMO. Kirándulások a Balatonon. A fürdői élet élénkségét nagyban előmozdítják a gyakori kirándulások, melyek a „Magyar tengeren“ rendeztetnek. A hét folyamán három kirándulás volt a Balatonon. Az első múlt pénteken volt Badacsonyba. A kiránduló társaságot, mely vagy hatvan tagot számlált, Balaton-Füred ifjú szolgabirája, Kovács Rezső vezette a „Balaton-Egylet“ nevében. A kirándulás szépen sikerült. Már a födélzeten megkezdődött a táncz, amely azután a „Hableány“ vendéglőben folytattatok. Éjfél után volt, mikor a kirándulók visszatértek Balaton-Füredre. A második kirándulás vasárnap lett megtartva, melyen résztvettek 46-an. A kirándulókat dr. Sziklay János kalauzolta Tihanyba, ahol megmutogatott minden nevezetességet a kirándulóknak. Hat órakor délután a „Garay-kunyhó“-nál kedélyes ozsonna volt. Nyolcz órakor a „Kisfaludy“ már vissza hozta a kirándulókat Balaton-Füredre. A harmadik kirándulás Almádiból Balaton-Füredre hétfőn volt, ez sikerült legjobban, kár, hogy rövid ideig tartott. Fél kettő volt, mikor a „Kisfaludy“ fölvette az 50 tagból álló kiránduló-társaságot, melyet e lap szerkesztője, Kompolthy Tivadar ur kalauzolt. Félháromkor érkezett meg a hajó Balaton-Füredre. A kirándulók kiszállottak s a Fodor vendéglőjébe siettek, ahol (50 teritékü közebéd volt. Ebéd utál; a hajógyárba mentek a kirándulók, ahol épen két hajó van készülőiéiben. Azután megtekintették a parton gr. Esterházy Mihály yachtját, melyet vasárnap keresztelt meg Kidenszky Anna kisasszony. Az uj yacht, mely szintén a füredi hajógyár készítménye, a keresztségben „Álmom“ nevet nyert. Öt órakor színházba ment a kiránduló-társaság, ahol tiszteletükre Konti vig operettéjét az ^Eleven ördög“-öt adták. A minden tekintetben sikerült előadást közös vacsora követte, mely után a kedélyes társaság hajóra szállt, kedves emlékeket vive magukkal szefetetteik- nek. Gyönyörű idő volt, a Balaton fenséges képet nyújtott, majd kibukkant a hegyek mögül a hold is és teljes pompájában szemlélteié magát. Kellemes perczeket szerzett a kirándulóknak Zsol- dosné urhölgy, ki szép dalaival mulattatta a kirándulókat. A kiránduláson a következő kisasszonyok és ur- hölgyek vettek részt: Forintos Anna k. a. Szapárról, Dornauerné urhölgy leányával Dornauer Józsa kisasszonynyal Bécsből, Bereczné urhölgy N.-Vázsony- ból, Barcza Kálmánná urhölgy Veszprémből, Farkas Gizella k. a. Budapestről, Keresztszegi Klotild k, a. Budapestről, Papp Mariska k. a. Veszprémből. Gödé Ida k. a. Veszprémből, Michalecz Józsefué urhölgy Budapestről, Csikász Rózsika k. a. Veszprémből, Mayerhofer Ferenczné urhölgy Zirczröl, Veiuelné urhölgy Szombathelyről, Berecz Gyuláné urhölgy Tót- Vázsonyból, Ludvigné urhölgy Gyulafehérvárról, Farkas Ferenczné urhölgy Zirczröl, Jánossy Sándorné urhölgy Veszprémből, Zsoldosáé urhölgy Zirczröl, özv. Imrekné urhölgy Veszprémből, Tarródy Lajosné urhölgy Kölesdről, Somogyi Jáuosné urhölgy Tót- Vázsonyból. * A színészeknek nem a legjobban megy dolguk. A színházban a múltkor nem volt több t. ez. publikum, mint önmagam, nem véve közönségszámba azt a négy színészt, akiknek Jakab Lajos jó szivarokkal kedveskedett azért, hogv végi«- hallgatták a színművet; mert nem akar szégyent vallani az által, hogy a részvétlenség miatt nem tart előadást. Csodálom, hogy nem kérdezte tőlem a rendező az első felvonás végeztével: „Ha a t. ez. közönség parancsolja, megkezdjük a másodikat is.“ Nem szóltak semmit, csak játszottak rendületlenül. Jakabnak elve: „Ha nem csurran, csöppen.“ Múlt szombaton Offenbach hires operettéje, „Hoffmann meséi“ került színre esteli előadásul. Jól játszott Tiszay Dezső Spoloreani professor szerepében, Angyal Illés- Miklós szerepében. Pajor Emilia (Olympia) kedves játékával és kellemes énekével. úgy Horváth (Hoffmann) csengő tenorhaugjá- val valóban megérdemelték a zajos tapsokat, melyekkel őket a szépszámú, közönség nyílt jelenetek közt is megtisztelte. HŰI,LÁM.
