Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-07-03 / 28. szám

i

VIDÉK.

Kenese, junius 29.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez)

Pár napja csak, hogy a tanítás fáradságos gondjaitól megszabadulhattam s e kies helyre siettem, hogy a főváros fojtó pora helyett a balatoni szellő langy fuvalmát élvezzem. Szégyenemre legyen mondva : tavalv még mit sem tudtam e kedves helyről, melyet pár nap alatt annyira megkedveltem, s csak a télen tett reá figyelmessé egy kartársam, egy székesfehérvári reáliskolai tanár, ki már több nyarat töltött e kies faluban.

. . . Beatus ille, qui procul negotiis . . . mondhatnám én is, mikor reggelente egyszerű kis parasztszobámban felébredek s a vadszöllővel sűrűn befuttatott ablakomhoz sietek, hogy élvezzem a pompás kilátást, mely innen a Balatonra nyílik. Szokott reggeli sétám végezve, fürödni megyek az úgynevezett „Partok alá.“

Ha valami, úgy bizonyára e pontja a Balatonnak, hasonlít a tengerhez. Az óriási agyagpartok, szeszélyes szakadékaikkal, a partokon harsogva megtörő hullámok, a susogó nádas s a viz szélén levő számos fiirdőkabin — egy kis képzelet s Ostendébe vagy Dieppebe képzeli magát az ember. Fürdővendég az igaz, hogy kevés van; mindössze pár család Veszprémből, Palotáról, Váczról és Sz.-Fehérvárról; a fővárost, úgy látszik, egymagám képviselem. Az életmód nagyon egyszerű s olcsó. Legtöbb család parasztházakban lakik s otthon főzet, csak néhá- nyan étkezünk a vendéglőben, ahol valóban nagyon megvagyunk elégedve, kivált a jó balatonmelléki borral!

A halászatbérlö ur szívességéből esténként csónakon kirándulásokat is teszünk s benn, a hold méla fényénél, a Balaton rezgő tükörén, vígan ürítjük poharainkat a kenesei fürdő felvirágozásáért.

De az eső múlik, mely engem e levél megírására késztetett s most azon Ígérettel zárom soraim, hogy e nyár folyamán tudósításaimmal b. lapját minél gyakrabban felfogom keresni.

Maradtam tek. szerk. urnák stb.

S. K., fővárosi tanár.

Boglár, jun. 30.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

A Balaton-kultusz, mely annak idején tek. szerk. ur által oly gyakran lett hangoztatva, Bogláron kezd az érvényesülés felé haladni. A közbirtokosság, mely ezen kis fürdőhely kizárólagos tulajdonosa, lankadatlan erélylyel eszközli a befásitást, fenyveseket teremt, szépít mindenütt, szóval nem mulaszt el seramit, hogy e különben is a természet által megáldott fürdőhelyet minél virágzóbbá emelje.

Kedélyes, patriarkhalis élet honol itt. Ha Boglárt tökéletesen jellemezni akarom, eszembe jut a mythologiából Amaltheia királyleány, kit, mivel Jupitert kecsketejjel táplálta, a mese kecskének hirdetett. Szarvai egyikéből ambrózia, a másikból nektár folyt, s oly tulajdonnal áldatott meg, hogy abból a földijavak soha ki nem fogytak. Ilyen kedves kis királyleány Boglár. Egyrészről a pompás Balaton terül el, másrészről a fonyódi, badacsonyi hegyek kandikálnak át kolosszális nagyságukkal. Van itt hajózási-társulat is, persze gőz nélkül, kisebb kiadásban ; a gőzmasina pedig épen lakásom előtt robog. — Követ az egész vidéken nem lehet látni, maga a tó talaja valóságos bársony, puha, de nem süppedé- kes és igen kellemes a fürdésre. „Platzmusik“ nincs, de nincs is „Kurtaksa“. Hetenként egyszer koszorúcska a vendéglő nagytermében, ahol a lengyeltóti barna gyerekek húzzák a talp alá valót, és van itt kedv, „hogy volt“, hejehuja, minőt csak Somogybán lehet hallani. Nem hagyhatom még megemlítés nélkül a rögtönzött arénát. (Veszprém, hol késel az éji homályban?) Valóságos nemzeti színészet ütötte fel itt tanyáját, és mondhatom igen szép pártolás mellett. Színre kerültek mindennemű lélekemelő burleszkek, drámák, tragédiák, bengaliai és egyéb külföldi fény mellett, elegáns díszletekbe foglalva. — Szalay Imre, orsz. képv. ur is gyakran átcsónakázik Lelléröl, (alig fél óra járás kocsin), majd Badacsonyból érkezik egy-egy társaság a „Hableány “-on és élénkíti e kedves helyet.

Többek között van itt egy „Teke-Egylet“, melynek szabályai szerint aki 9-et dob, egy hétig excel- lentiás ur lesz kutyabör nélkül.

Fogadja tek szerk. ur, stb.

Hamilton,

frlp, nem könönvecrÁ

IRODALOM.

— Ama beszéd, melyet a veszprémi izr. templomban felállított orgona felavatása alkalmával Hoch- m u t h Ábrahám főrabbi elmondott, külön kiadásban is megjelent az Athenaeum könyvnyomdájában. A beszédet szép, hazafias hang lengi át s az egész nagyon emelkedett szellemben van tartva. Az ilyen beszédek ellen nem tehetünk kifogást s ezekben a főt. főrabbi ur sokkal több sikert tud felmutatni, mint a gyászbeszédekben. A füzet ára 10 kr. s a tiszta jövedelem jótékony czélra fog fordittatni.

.A mi akadémiánk."

(Karczolatok és képek. Irta Ypsilon. Győr, 1880. Surányi János könyvnyomda-intézete.)

Valamely kisebb vidéki város alakjait humoros színben feltünretni: bizonyára érdekes, de sőt több tekintetbeu érdemes vállalkozás. Az olyan iró, ki az igazi, jó humor iránt érzékkel viseltetik: gyorsan felfogja azt a komikumot, amit az ilyen vidéken megérlelt, sajátságos alakok tettei és beszédei nyújtanak, s ha van hozzávaló irói képessége: élvezetes olvasmányt nyújthat a közönségnek. Bizonyítják ezt az amerikai humoristák, de különösen Mark Twain, kinek e nemű elbeszéléseit az egész müveit világ kitörő jókedvvel olvassa. A vidéki élet valósággal drasztikus, de fölötte élvezetes leírásokra ad alkalmat; s azokat az alakokat, akiket mi rendesen az özönvíz előtti világ prototypjeinek nevezünk, mindig igazi derültséggel szoktuk fogadni olvas- nyainkban.

Hanem mikor az iró, épen ellenkezőleg, az általánosságok leírását választja; mikor azon szándékkal vesz tollat a kezébe, hogy vig lesz, s e helyett rettentően komoly marad; mikor olyan dolgokat rajzol, melyeket az illető város szűk határain túl, senki sem bir megérteni; s mikor végül olyan alakokat vesz ecsete alá: akik sokkal jelentéktelenebbek s ami a fő: sokkal kevesebb humorral bírnak, semhogy felfoghatók legyenek: ilyenkor nagyon természetes, hogy könyve nem nyújthat élvezetet s hogy csupán azok előtt bir némi érdekkel: akik a leirt alakok- eredetűt is ismerik.

Az előttünk fekvő kis győri könyv az ottani jogakadémia alakjait kívánja leírni: tanárokat és tanulókat. Az első rész, mely a tanárokkal foglalkozik, még fölmutathat egy kevés humorizáló képességet ; de a másik, mely a tanulók leírását teszi feladatává: legnagyobb részben érdektelen. A humor, melyet kifejteni akar, sokszor Ízléstelenséggé válik; az alakok, melyekkel foglalkozik, elmosódok, érdektelenek; a versek, melyeket itt-ott közöl, többnyire nagyon korlátolt humorizáló képességre vallanak, s ami ennél még lesujtóbb: igen rosszak. Szóval az egész könyvön meglátszik, hogy szerzője még nagyon fiatal ember lehet; akiből esetleg még jó iró is válhatik évek múlva; de most még nagyon gyermekes a gondolkodása. Annál csinosabb a könyv külső kiállítása, mely vidéki nyomdának becsületére válik; ámbár ama kis Silhouett-ek, melyek a szöveg közé vannak illesztve, sehol sem illenek a leíráshoz. — A könyv ára különben 1 forint; s aki netalán kedvet kap megvételére : az Surányi János gyóri nyomdájához, vagy ahogy a könyv nevezi „könyvnyomda intézeté“-hez forduljon. —y.

— A „Budapesti Hirlap*-ról. Hogy a magyar sajtó az utóbbi évek alatt hova fejlődött, annak legszembeszökőbb bizonyítéka a „Budapesti Hi r- lap“, Magyarország legelterjedtebb, legkedveltebb újsága, a mely naponkint immár ti zennyolcz- ezer p é 1 d á n y b an jelenik meg. Oly szám ez, a minőt eddig még nem mutatott föl nálunk lap és jele a müveit magyar közönség oly mérvű bizalmának, a minővel sajtónknak még egy orgánuma sem dicsekedett. A „Budapesti Hírlap“ programmját: magyar szellemben működni a magyarságért, fényesen igazolta az olvasóközönség, pártkülönbség nélkül. A lap vezérczikkei mindig a közvéleményt fejezik ki függetlenül és nyíltan; tárcza és szépirodalmi rovatai becses és érdekes olvasmányok egész tömegét adják; a napi eseményekről pedig úgy a szerkesztőség belső tagjai, mint külső dolgozótársak munkája által oly gyors, hű és kimerítő értesítésekkel szolgál, mint Magyarországon egyetlen más lap sem. Úgy a haza vidékein, mint az egész külföld nagy városaiban saját tudósítói vannak, a kik minden nap táviratokban közük a „Budapesti Hirlap*-pal a nevezetesebb eseményeket. E naponkint oly bő és érdekes tartalommal megjelenő lap kedves vendége lehet minden magyar háznak és szívesen láthatja minden család is, mert a szerkesztőségnek gondja van rá, hogy a „Budapesti Hírlap“

mindig a jó ízlést szolgálja. Rendkívüli elterjedése mellett rendkívüli olcsósága is: negyedévenkint csak negyedfél forint. A „Budapesti Hírlap“ megérdemli, hogy eddigi nagy sikere még jobban fokozódjék és maradjon mindig a magyar közönség ked- vencze.

ÚJDONSÁGOK.

Veszprém, julius 2.

— Múlt számunkba — kivételkénen — több, az olvasó közönségre bizonyára kellemetlen Hl ható sajtóhiba csúszott be. Tekintetbe véve a késő éji órát, melyboi a lap revíziója készült; s a lap óriási anyaghalmazát: tisztelt olvasóink valószínűleg megbocsátják e tévedéseket, melyek a jövőben semmi esetre sem fognak előfordulni.

— Kinevezések. Bulla Theophil zirczi perjel nyugalomba vonulván helyébe Mészáros Amand zirczi alperjel; zirczi alperjellé Schill Athanáz szent-gotthardi perjel; sz.-gotthardi perjellé Gerlach Benjámin sz.-fehérvári főgymn. igazg.; sz.-fehérvári főgymn. igazgatóvá pedig Pallér Kelemen főgymn. tanár neveztetett ki Supka Jeromos zirczi apát által.

— Bokros József, a központi Táncsics-bi- zottság elnöke járt a héten városunkban, hogy Véghely Dezső alispánnal s lapunk szerkesztőjével megbeszélje ama módozatokat, melyekkel Táncsics Mihály ádász-teveli emlékkövét leleplezzék. A tanácskozás eredménye az lön hogy a követ egy kis emlékünnepély kíséretében szeptember hó 14-én fogják felavatni. Az egésznek költsége alig megy 500 írtra, a miből a hiányzó részt vármegyénk közönsége bizonyára összeadja. A boldogult népiró budapesti sírkövét szept. 21-én fogják felavatni. E sírkő felállításához 1300 frt volt szükséges, mi a Táncsics bizottság buzgólkodása folytán immár teljesen együtt van.

— A balaton-fiiredi fürdő — a saison előrehaladása folytán — fokonként élénkül s alapos a remény, hogy julius első napjaiban minden megtelik vendégekkel. Sokat tett ez évadban a „Balaton-Egylet“ is, mely az irók és művészek társulatával egyetemben már a második kirándulást rendezi az idén a Balatonhoz. A fürdővendégek legutóbbi (4.) névjegyzéke 539 vendégről hoz kimutatást. Ott jártak már dr. Bezerédj Viktor, Zimándy Ignácz, Ányos Tivadar orsz. gyűlési képviselők, Körössy József, az orsz. statisztikai hivatal igazgatója, Sey Andor, Fodor Géza kir. táblai bírók; azonkívül különösen a földbirtokos osztályból van nagyszámú fürdővendég. Jakab Lajos ottani társulata is nagyban buz- gólkodik, hogy a közönség megelégedését kivívja; s az előadott darabok a szin műirodalom legjelesebbjeiből vannak összeválogatva. Színre kerültek eddig: Gasparone, Csókon szerzett vőlegény, Koldusdiák, Váljunk el, Czigány Panna, Tunikás leányok, Nap és hold, Sabin nők elrablása, Rip-Rip, Árendás zsidó, s ma szombaton, az irók és művészek társaságának tiszteletére, esti 7 és fél órakor (tehát világítás mellett) az Eleven ördög fog színre kerülni. A társulat jelesebb tajai Pajor Emilia, Arday Ida, Temesváriné, Benedek Gyula, Beczkóy, Mikey, Tiszai, Veress, stb. Úgy hallatszik, hogy nagy regatta is készül B.-Füredcn, ami bizonyára hozzájárul, hogy a saison még nagyobb mértékben élénküljön.

— Székes-Fehérvárott a múlt hét végével két nagyobbszabásu ünnepély folyt le. Az egyiket Gerlach Benjamin, a cistercita főgvm- nasium igazgatójának tiszteletére rendezték, akit Székes-Fehérvárról való eltávozása alkalmából nagy ovatiókkal halmoztak el tisztelői és tanítványai. A beszédet Schwarz Gyula akad. tag tartotta, s annak végével gyönyörű ezüst babérkoszorút nyújtottak át az ünnepeltnek. — Ugyancsak e napon volt * S

a tűzoltók ünnepélye is; kik matadorjaik arcz- képeit leplezték le s a tiz és öt éves szolgálati érmek kiosztását eszközölték. Mindkét ünnepély nagy közönség jelenlétében lön megtartva.

— Esterházy Móricz gróf főispán Dr. Feny- vessy Ferencz orsz. képviselőt jogi tanácsosává, Galamb Józsefet pedig uradalmi ügyészévé nevezte ki.

— A lefolyt héten városunk minden iskolájában megtartattak az évzáró vizsgálatok. Az angol kisasszonyok, a szürkenénikék intézeteiben, a rom. kath., izr., ev. ref. elemi iskolákban tekintélyes számú, érdeklődő közönség hallgatta a kicsinyek ügyes, sok helyütt valóban meglepő feleleteit. A helybeli főgymnasium ifjúsága junius hó 29-én kapta ki a végbizonyítványokat, s mire e sorokat írjuk, már a tanuló ifjúság, a zárdabeli növendékek nagyrésze eltávozott a városból, hogy a vidám családi ház enyhében élvezze a jól megérdemelt s bukás által meg nem keserített nyugalmat és vakácziót.

— Tanulmányi kirándulás. A selmeczbányai erdész-akadémia hallgatósága, mintegy barminczketten, négy tanár kíséretében, tanulmányi kirándulást rendeztek m. hó 22-én gr. Festetich Tasziló uradalmába. Megtekintették Deininger Imre gazd. tan. igazgató vezetése mellett a keszthelyi gazd. intézet gazdaságát is. Megnézték “Hévviz“ fürdőt is, hol igen szép és előkelő közönség fogadta őket. Este tánczmulatság volt, mely igen szépen sikerült. Az első négyest 54 pár tánczolta. Úgy hisszük, hogy ehez nem kell bővebb kommentár.

— Kenésén a múlt vasárnap lön megtartva a szokásos búcsú, melynek a legjobb idő kedvezett. Az istenitisztelet után tánczmulatság volt a nagyvendéglőben, mely hajnalig tartott.

— A kegyesrendi rom. kath. főgymnasium ifjúsága Péter és Pál ünnepén kapta meg évi iskolai bizonyítványát. A bizonyitványkiosztást ünnepélyes szent mise „Te Deum“-mal előzte meg a piaristák templomában.

— Jótékony czélra. Az első érettségit tett ifjak juniálisának a legszebb idő kedvezett s ennél több sem kellett, hogy jól sikerüljön. Ifjaink itt is megmutatták, hogy érettek, mert oly mulatságot rendeztek, mely hosszú időkig emlékezetes fog maradni azoknak, kik jelen voltak. Pedig igen sokan voltak jelen városunk virágai közül, ifjaink örömére, a jótékony czél üdvösségére. Már nyolcz órakor megkezdődött a táncz, mely hajnalig tartott. Jancsi húzta a talp alá valót. Volt jókedv és általános megelégedés és ami fő — szép fe- lülfizetés. Kosár nem volt, csak egy kis szőke leány kosarazta meg e sorok Íróját — egv czukorka kosárral, amit azután szépen zsebre is tett. Munkatársunk megkisértette a hölgyek neveinek összeírását, de ez sajnos csak részben sikerült, Ott voltak: Fodor Ida, Plosszer nővérek, Vizner Ida, Hets Ilma és Mari, Alstädter Vilma, Zadubansky Irén, Harabasevszky nővérek, Galamb nővérek, Ferenczy Margit, Tandler Etel, Keuessey Berta, Kubay Mariska, Hankóczy Jolán és Irén, Dunszt nővérek, Vellner Tinka, Perlaky Gizella és Etelka, Zombath Gabrieli, Zsoldos Mariska, Kosos Irma, Baka Jolán, Kletzár Paula, Neszmélyi Janka és a piczi Panni, Andorfy Erzsi, Latos Mariska, Bosányi Böske, Pap nővérek, Hajek Irén, Szente Mariska stb. stb. kisasszonyok; továbbá: Véghely Dezsőné, dr. Ováry Ferenczné Vellner Lajosné, Köves Jánosné, Plosszer Józsefné, Kolosvái*y Józsefné, Molnár Nándorné Zombath Istvánná, Iveserüné, Végh Pistáné, Klein Zsigmondné, Iinrekné, Nagy Ivánné, Barcza Kálmánná, Hankóczyné, Terelmesné, Tandler Sándorné, Harabasevskyné, Bohünicz- kiné, Alstadterné. dr. Csolnakyné, Kenessey Móriczné, özv. Fodorné stb. A tánczvigalom végeztével az ifjúság egyrésze dr. Csete Antal ügyvéd ur vendége volt, ki valóban

lologus, aki egy kisebb vidéki város középiskolájában a klasszikus nyelveket tanította mindaddig. Nem tudom hogy történt, elég az hozzá, hogy egyszer csak összeveszett a tanártársaival, s a fejébe vette, hogy itt az egész társadalom rothadt; neki egy uj világba kell menni, a hol nincsenek meg azok az előítéletek, melyek az ó-^ilág egész társadalmát átlengik. Hiszen a klasszikus nyelveket az Egyesült Államok ifjúsága is tanulja; s minthogy az 5 tudománya bármely ország bíráló bizottsága előtt is megállhat (de sőt a szakdolgozatait a legelőkelőbb phi- lologiai közlönyök közölték) nincs oka aggódni, hogy a földglóbus bármely pontján is meg ne élhetne. Szépen pénzzé tette tehát mindenét s ment el egyenesen New-Yorkba: majd fog ott valami találkozni.

A mint a new-yorki kikötőből kiért: a várakozó tömeg sorai közűi egy czilinderes, elegáns ur közeledett feléje. Bemutatta magát, hogy ő „Hans Mayer aus Leipzig“ s csak azért bátorkodott közeledni, mivel a „tisztelt ur“ arczvonásain azonnal észrevette, hogy honfitárshoz van szerencséje. A philologiai professor a maga részéről szintén nagyon örvendett a szerencsének, s mindkét fél közmegegyezéssel elhatározta, hogy a mai napra együtt marad; a minthogy az a honfitársaknál természetes.

A két „Landsmann“ egészen összebarátkozott egymással ; a professor elmondta, hogy itt álláshoz szeretne jutni s Mayer ur vállalkozott, hogy szerezni fog; s ezen annyira megörültek, hogy egész éjjel elmulattak egymással.

Másnap délben csakugyan megsúgta Mayer ur, hogy találkozott valami. Egy gazdag földbirtokossal beszélt Brooklinból, ki a gyermekei számára kívánt nevelőt fogadni; s ha a barátja e szerény állással megelégszik, szívesen beprotegálja.

o*/

A professor természetesen megrázta a baráti jobbot ; s meleg szavakban adott kifejezést hálájának.

Este a broadway egyik kávéházában összejött a két fél, a tanár és a földbirtokos. Mayer ur bemutatta őket egymásnak; s mivel az egymás nyelvét nem értették: ő maga vállalkozott tolmácsul.

A beszélgetés körülbelül ilyenforma volt:

Földbirtokos: Tehát — a mint mondtam — egy szénahányó munkásra volna szükségem. Ez-e az az ember, a kit említett?

Tolmács: Azt mondja, hogy Kegyed-e az a professor, akit ajánlottam?(Aföldbirtokoshoz) Igen.

Földbirtokos: De ez az ember nagyon intelligensnek látszik előttem. (Megtapogatja a professor karjait.) S mintha az ereje sem volna egészen elegendő.

Tolmács (a professorhoz): Kegyed tetszik neki. Azt mondja, hogy meglátszik, mennyire a tanulmányainak szentelte magát, A tudományos emberek mind vékonyak. (A földbirtokoshoz:) Oh! csak a külseje olyan vézna. Nagyon sok dolgot képes ez elvégezni.

Földbirtokos: Jó, tehát megfogadom. Kötö- lessége lesz reggel 5—12-ig és délután 2—8-ig szénát hányni. A fizetése pedig a szabad lakáson kívül, 6 dollár lesz hetenkint. Kérdezze meg, hogy elfogadja-e?

Tolmács (a professorhoz): Az ön hivatása leend a gyermekeket a latin és görög nyelvek titkaiba beavatni. Tanítási idő naponként 3 óra. Fizetés teljes ellátáson kívül 50 dollár havonkint. Nyilatkozzék, vájjon hajlandó-e e föltételeket elfogadni ?

Professor (fejével igenlőleg int): Elfogadom.

Tolmács (a földbirtokoshoz): Elfogadja.

Földbirtokos: Helyes. Tehát elsején elvárom.

Azzal kezet ráztak egymással (az amerikai birtokos a munkásához sem büszke) s a professor el volt szegődtetve szénahányónak. Meg volt a „jó heccz“, a mit Mayer ur csinálni akart; minden pompásan sikerült.

Csakhogy ez még nem lett volna elég : a jó Mayer ur egy kis pénzbeli hasznot is akart volna a a dologból. Okos ember annak is kitalálja a módját.

S Mayer ur kétségen kívül okos embernek tekinthető.

Elseje előtt pár nappal készülni kellett az utazáshoz. Mayer ur derekasan a kezére járt a profes- sornak. Megvette neki mindazt, a mi az útra szükséges lehet; némi ételnemüt, egy kézikosár bort, nehány kötet olvasmányt, hogy az idő gyorsabban teljék. Azonkívül bevásárollak egy plaid kendőt, mert estenként hűvös lehet; utazó-czipőt és téli shawlokat; s végül egy jó „Cold“-fegyvert (potom 120 dollárért) a „vadak* esetleges támadásaihoz. Ellátta bőven úti instrukcziókkal is; mivel a professor, nemzeti sajátságainál fogva, semmit sem tudott mást, mint a szakmáját; ámde azt kitünően. Mindennemű tanácsokat adott neki a szekérutazásra vonatkozólag ; mivel „tudvalevőleg“ öt napig kell majd utazni a pusztaságon, a „desperadok“ támadásainak kitéve. Végül az utijegyét is megváltotta 96 dollárért s aztán „szerencsés utazást“ kívánva, kisérte el a hajóig.

A professor pedig keresett magának egy nyugalmas sarkot, a hol majd olvasni fog ; szépen felosztotta magának az idejét, a mit a hajón kell eltöl- tenie; s aztán nyugodtan nézett yissza a partra, a hol Mayer ur elmaradt az embertömegben.

Két perez múlva leült, kezében egy classica-pfii- lologiai közlöny legutolsó számával; öt perez múlva

egészen belemélyedt az olvasásba; s tiz perez múlva egy csengetés és a hajó zökkenése zavarták fel tanulmányából.

A professor kíváncsian nézett körül, hogy mi történik a hajóval, s rémülettel látta, hogy mindenki a part felé igyekezik. Végre egyedül maradt a fedélzeten ; de a matrózok ő vele is megértették, hogy itt ki kell szállania. S akkor derült ki, hogy ő már megérkezett czélpontjához. Brook- lin éppen tiz pereznyire van New-York váró sától.

És ekkor szépen fel kellett szednie az olvas má-1 nyait, a boros kosarát, az úti csizmáit és a „Cold“- fegyvérét; a miket a hosszú utazásra bevásárolt.

Brooklinben aztán szépen kiderült a szerződtetési csalás is; a professor ur megtudta, hogy őt szénahányónak fogadták. S minthogy a pénze a sok bevásárlásban elfogyott, s minthogy enni csak mégis kell valamit az embernek: hát „Dr. Sebastian Müller, Professor der klassischen Philologie“ sem tehetett egyebet, minthogy a szénát hányta hajnaltól napestig; amit még német professor bizonyára nem cselekedett idáig.

Mindezek folytán nemcsak a tótoknak lesz jó, ha idehaza maradnak. Maguk az intelligens emberek se mozduljanak el a „régi világból“, hacsak az életet és a földrajzot nem ismerik különösen.

Egy siitút alak.