Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-22 / 34. szám
Szombat, augusztus 22. Veszprém, 1885. ötödik évfolyam. 34. sz • 9 MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: M e g j e 1 e n minden szombaton. Szerkesztőség: Egész évre...............................6 frt — Félévre ...............................3 frt — Ne gyedévre .... 1 frt 50 Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók hivatalban. kr. kr. kr. a kiadóElőfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. — HIRDETÉSEK és NYILTT EREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) G kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A vidéki sajtó kongressusa. Veszprém, aug. 22. Az eszme, melyet hírlapunk szerkesztője hat hó előtt, Roboz István veterán irótársához intézett nyílt tárczalevelében megpendített, testtő vált. Roboz a kongresszust összehívta és holnap száznyolczvan vidéki magyar hírlap szerkesztője s kiadója utazik föl Budapestre, hogy közös érdekeiket emeljék, közös bajaikon egyesült erővel segítsenek. Lesz-e a nemes ügynek foganatja, lesz-e? Megtisztul-e majdan a vidéki sajtó Augiás-istállója az őt mételyező, pályavesztett, hívatlan, kétes existen- tiáju elemeitől s kivivja-e magának azt az erkölcsi súlyt, mely nélkül hivatása meddő, s foganatja vész az általa propagált közügyeknek is. Nehéz kérdés a kongressus ez első sarkalatos alapkérdése is s gyakorlati megoldása csaknem ki- vihetlennek tetszik. Két útra utal. Vagy a sajtótörvény revíziójára, vagy az ügyvédi kamarák mintájára szervezendő czéhrendszerre. Az elsőt föltétlenül mellőzni fogja a kongressus, mert nem bízik a jelen kormány lelkiismeretességében; a másodikat csakis morális érdekei védveül választhatja. Meg lesz-e ezzel oldva a kérdés lényege — arra csak a gyakorlat felel majd. Három dolgon azonban okvetlen segíteni kell. Ez a kautio, a hirdetési irodák s a bélyeg-ügy dolga. Az 1848. 18. (sajtó) t. ez. 30 és 31. §§-ai tényleg igen laza stylüek. Azt mondják, hogy hirlap- biztositékot tartozik letenni mindazon hírlap vagy időszaki folyóirat, mely hetenkint egyszer, vagy többször megjelen s „részben vagy egészben politikai tárgyak körül forog.“ Az aztán úgy hangzik Tisza Kálmán fülében, hogy „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.“ Exempla docent: A veszprémi sunyi-ujság pl. azt írván, hogy a kormány a tavaly1 választások eredménye által dicsőségesebb lett s a deficit törlésére jól teszi, ha eladja az államjavakat: ez jól bizsereg Tisza ur fülében, ez nem politika. Hanem, hogy a mi hírlapunk föltárja a választási visszaéléseket, a markói svábok vásárra hajtását, a Huber-féle gazságokat s azt Írja, hogy a tavalyi választások eredménye által a kormány erkölcsében megölte a népet sa konezosztogató politikaszülte deficitet az állam javai elpródálása által helyreütui bűn: az meg persze nem jól hangzik Tisza urnák, ez már politika; upre ügyész, csípd meg, pöröld be közköltségen azt a vakmerő újságszerkesztőt! Hát a mi derék, jellemes, tisztességes kormányunknak efféle paklijai nem mesék. A mi szerkesztőnkkel szemben már két ilyen komédiát játszott le. Néző publikuma volt a vármegye összes népe. S bizony nem dicsérték meg érte. Mindenesetre szükség lesz, ba egyébkint nem, szak-enquete utján a hivatkozott paragrafusokat körülírni s aztán rendeletileg érvényre emelni. Ehhez nem szükséges a törvény revisiója. A hirdetésügy rendezése az összes hirlap-szer- kesztők s kiadók egyesülésével solidáris. Ha közösen kötelezőleg rendszeresének egy külön hirdetőstköz- vetitő irodát, tariffa-dijjakkal: a közönség is meg lesz kiméivé a közvetítők zsarolásaitól, a kiadók is nyernek véle. A bélyeg-ügy rendezése, mely főkép a hanyatló kereskedelem s a kisipar emelése tekintetében kívánatos: valószínűleg úgy nyerend megoldást, hogy legalább felében el fog törültetni. S ezzel ezen a kalamitáson is részben segítve lesz. Hogy azonban maga a főeredmény, az egyesülés lótrejő-e, minő bázison s minő auspiciumokkal: ez ma a kérdések kérdése. Ha lótrejő, úgy a kongressus nem hiába jött össze. Ha nem : akkor hiába fejlődik számszerint, — moraliter csak hanyatlani fog a vidéki sajtó. S nem javára, de kárára válik a társadalomnak. Kereskedelmünk magyarosítása érdekében.*) Nem egyszer hallhatjuk és olváshatjuk, hogy a kereskedő osztály magyarosodul nem akar; jóllehet csakis a rövidlátóság üvegén néző a kellő tárgyilagosság hiányányában szenvedő állíthat vagy irhát ilyet, mivel kereskedelmünk az utolsó évtizedben magyaro *) Ajánljuk e korszerű czikket kereskedőink figyelmébe.- A Szerk. Istem m, hány ezer és ezer beteg köszönheti e forrásnak uj egészségét. A jelen idényben is közel ezeren keresték már fel Lippik gyógyhatású vizét Európa minden részéről, inég magyarok is sokan vannak. És ezt örömmel tapasztalom, annál is inkább, mivel őszintén megvallva: a magyarnak egyik igen rossz tulajdonsága, hogy szereti pénzét a külföldre vinni, nem véve tekintetbe azt, hogy itthon sokkal olcsóbban és keresetlen diszszel nyerhet üdülést a fáradt s uj egészséget a beteg. Itt Lippiken minden egyszerű, még a női toilett is. Tournürt nem viselnek, még nem is árulnak a kereskedésekben, pedig a touruür igen nagyen előnyös hátrány. Annyi bizonyos, hogy a Lippiki fürdőben, keresetlen egyszerűség dívik. Úgy a férfiak mint a hölgyek egyszerű öltözetben járnak. Talán az itt lakó horvátok- tól tanulták, kik mindenben oly egyszerűek, hogy a férfiaknak télen-nyáron egy ing, egy gatya és egy tarisznya képezi összes ruházatát. A tarisznya semmiféle körülmények között el nem marad. A rácz e nélkül nincs felöltözve ; fázik és beteg. A nőknek szintén egy ing s egy alsószoknya, csinosan kivárva, képezi a ruházatot. Előttük azonban sohasem hiányzik a czifrán kihimzett „körösi kötény“. A nő meg e uélkül fázik s beteg. És lakásukban milyen egyszerűek! Igen egyszerűek egész a földig, azaz kunyhókban lak nak. ü,gy öt lépésnyi területen sárból fölépített öt láb magasságú valami s kész a rácz ház, csak még szalmából tetejet kell csinálni. sodás tekintetében elismerésre méltó haladást tett. — Mindazonáltal téved az is, a ki azt hiszi, bogy a magyarosodás dolgában kereskedői műnk netovábbot ért el. Kereskedelmünk elnómetesedésének fő okait ezúttal nem akarom érinteni, hanem a magyarosodni s egyáltalában haladni szerető kereskedők figyelmét egy dologra bátorkodom felhívni. Ha valaki kereskedelmünknek a magyar közórzüiet fejlesztése érdekében tett előrehaladását akarja mérlegelni: úgy mindenekelőtt a kér-skedelem közszellemének nyilvánulását, az üzérkedési szellemnek napvilágra jutását fogja figyelnie tárgyává tenni. A nyelv amaz eszköz, mely az ép most említett két körülmény nyilvánulását lehetségessé teszi; mely mint minden esetben, úgy a kereskedelemre vonatkozólag is, az elkülönítéstől a nemzetet megóvja, a különböző érdekeket egyesíti és azokat a haza érdekeinek medrébe tereli. Ha most már a tárgyilagos bíráló ama nyelvet vizsgálja, a melyen a kereskedelmünk — ha úgy szabad mondanom — belső világa a gyakorlatban elénk tárul, úgy azt fogja mondani: nagyrészben kereske dőink üzletükben a kedves haza nyelvén leveleznek és vezetik könyveiket; egyesek azonban ezt nem téve, e helyett a német nyelvet használják. Csakis utóbbiakhoz intézem soraimat és önkóny- telenül azon kérdést teszem fel: Mi indítja őket arra, hogy üzletükben a német nyelvet fejlesztik s ennek folytán a magyart elhanyagolják ; továbbá, hogy az üzletükben alkalmazott segédszemélyzetet a magyarosodástól távoltartják ! E kedésekre a gyakorlati életben kapott feleletek abban központosainak, hogy az üzleti könyvek vezetése, nem különben a német kkereskedelem főlénye a német nyelvet föltételezik. A kik pedig magyarul nem tudnak, ezen okot szokták természetesen felhozni. Az első ellenvetésre vonatkozólag határozottan kijelentem, hogy az üzleti levelezés, mint a könyvek vezetése magyar nyelven tökéletesen eszközölhető, és csakis a magyar nyelv iránti közönyösségről tesz tanúságot azon magyarul beszélni és irni tudó kereskedő, ki a szépen hangzó anyai nyelv rovására a németet műveli. Próbálja csak meg bármely kereskedő magyar nyelvű megrendelő leveleit Bécsbe küldeni, s meg fog győződni arról, hogy azoknak — a mennyibeu az illető hitelképessége szóban nem forog — oly pontossággal tesznek eleget Bécsben, mintha német nyelven írattak volna. Kisértse meg valaki fizetések esetében a kisérő levelet magyarul fogalmazni, és be fogja látni, miként ugyanazon czélt éri vele, mintha a német kereskedők kényelmére ezeknek nyel vén irta volna meg. — ívjunk csak a folyó számla könyvben Brunuer & Co. helyett „Brunner és Társa“, és jegyezzünk be minden tételt időrendben a „Tartozik“, mint „Követel“ oldalra a lehető legnagyobb pontossággal: meg fogjuk látni, miként az eredmény, illetőleg feltüntetetett egyenleg ugyanaz leend, mintha e műtétet német nye'ven végeztük volna. Igaz, lehetne példák egész’sorozatával bebizo- nyitaoi azt, hogy könyvelés magyar nyelven a legtökéletesebb módon eszközölhető; nem különbeu azt is* 7 / Készítenek is, de nincs köszönet benne. Amint az Isten a szalmát megteremte, azon módon ráteritik a tetőre s póznákkal kötik le, hogy hát egy kis szellő ne ártson neki. Végig mehet az ember kora este egy rácz falun, nem lát bezzeg ottan egy körömnyi lámpa világot sem. A rácz kint ül este kunyhója előtt s pelpázik, ha elfáradt a pipálásba, akkor vagy újrakezdi, vagy pedig bebújik a kunyhójában s el teszi magát másnapra. Fekvőhelyük a földön van szalmából s a szobában legcsekélyebb bútor sincs. A ráczok lusták mint a lajhárok ; mikor a legnagyobb munkaidő van, akkor kendert vernek. De annál szorgalmatosabbak az itt lévő magyarok, kik habár már jó ideje, hogy itt tartózkodnak Slavoniában, mégis jólbirják anyanyelvűnket s vajmi keveset sajátítottak el a horvátokéból. Ha munkás embert lát valaki, az bizonyosan magyar. A magyarok mindannyian jó módúak s jó gazdák. Épen ellenkezőleg a ráczokkal. De hagyjuk a ráczokat máskorra, beszéljünk csak a fürdőveudógekről, a kik reggel négy órakor kezdik meg kurájokat. Karavánonként sietnek a kúthoz, hogy poharaikat megtöltve, élvezhessék gyógyvizet. Mindenki annyit iszik, a mennyit az orvos rendelt. Minden pohár viz után sétálni kell. Gyönyörű séta hely van, ékes virágágyakkal s szökőkutakkal. Sűrűén befásitva s padokkal, asztalokkal ellátva. A zenepavilonban Dankó Gábor bajai zenekara játszik, reggel és estefelé, a mikor az ivás van. hogy azon magyarul olvasni és irni tudó kereskedő, ki üzletének hivatalos nyelvéül a németet használja : előszeretetet a német és ellenszenvet a magyar nyelv irányában árul el; holott a magyar nyelv fejlesztése rang és foglalkozásra való tekintet uélkül minden magyarnak egyenlő mértékben kötelessége. Nekünk nem az a feladatunk, hogy német kereskedők kényelme szempontjából kedves anyanyelvűnket elhanyagoljuk, hanem hogy a haza közboldogságának alapját tevő egységességénél fogva, azt minél inkább érvényre jutassuk! A magyarul nem tudó kereskedőkre vonatkozólag be kell vallanom, miszerint a tanácsadás sokkal nehezebb, még pedig azért, mivel a magyarul irni és olvasni nem tudó e nyelven sem levelezni, sem könyveit vezetni nem fogja tudni. — Ezek, okulva öumagukon, nagyon helyesen cselekszenek, ha az üzletükben alkalmazott tanulókai az országszerte alakuló alsóbb fokú kereskedelmi iskolába küldik, a hol is ezek megtanulhatják a kereskedelmi szakismeretek legszükségesebbjeit magyar nyelven, valamint azt is, hogy a kereskedő első sorban magyar tartozik lenni, s csak azután kereskedő. Ily tanulók a magyar szellemben való kiművelését tűzte ki a „Zala- Egerszegi Kereskedelmi Kör“ és nem vagyok képes magamnak megmagyarázni azon körülményt, hogy egyes főnök urak miért nem küldöttek be az elmúlt tanévben tanulóikat az azok számára felállított alsóbb fuku kereskedelmi iskolába; pedig a főnök uraknak, mint magyar kereskedőknek, nemcsak az a feladatuk, hogy kereskedő segédeket képezzenek, hanem, hogy magyar kereskedő segédek kerüljenek ki üzletükből; ezt kell tenniök, ba tanonczaik jólétét szivükön hordozó főnökök közé akarják magokat számítani ; ba a magyar kereskedő nevét kívánják viselni, s ha végre képesek felfogni a kereskedelem ama nagy horderejét, a mely szerint az karöltve az iparral, alapját teszi jólétünknek. Csakis ily utakon haladva vergődhetik kereskedelmünk az önállóság ama fokára, melyet a nagy nemzetközi verseny megkövetel; vívhatja ki magának amaz álláspontot, melyre kelettel szemben már geograpbiai helyzeténél fogva is hivatva van. Balassa Benő. Mezőgazdaság-ügy. (Körrendelet a járások szolgabiráinak és rendezett tanácsú városok polgármestereinek.) A mezőrendőri ügynek az újabb időben kifejlődött gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyokhoz képest alkalmas rendezése halaszthatlan szükséges lévén, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi nagym. magyar kir. minisztériumnak szándékában áll az országgyűléseié e tárgyban minél előbb törvényjavaslatot terjeszteni. Hogy ezen javaslat a létező szükségleteket kellően kielégítse, hogy a szokásos és jóknak bizonyult eljárások a mezőgazdaság előnyére a törvényben is alapot nyerjenek, hogy végre eg) es vidékek helyi viszonyai Ilyenkor a park olyan, mint egy hangyaboly, sü- rőgnek-forognak benne a i’ürdővendógek. A fürdés szintén reggel négy órakor veszi kezdetét. Mindenki határozott időben fürdik, a számára rendelt fürdőben. A fürdő igen elegáns kő kádakkal ellátva. Van tükörfürdö is, de csak egészséges emberek számára. Szóval Lippik csinos fürdőhely, megtalálja mindenki kényelmét, mert a vendéglő teljesen megfelel a korigényeinek s a mellet a szobák jutányos árúak. Van olvasóterem, a mely több mint harmincz lapot járat. Itt szoktam elolvasni az „Egyetértés“-i s a „ Veszprémi Független Hírlap“ ot. De az olvasásnak mégis van egy nagy hibája és pedig az, hogy az ember a napi-lapot _csak másnap olvashatja. Do ezen is segítve lesz nemsokára. 18-án nyílik meg a Barcs-Pakraczi vonal, mi által a közlekedés igen sokat fog nyerni. Tehát a közönség is sokkal bátrabban jöhet Li- pikre fürödni ezután, mert nem kell visszariadni az úttól, a melyet ezelőtt kocsin kellett megtenni s egy nap, sőt másfélnap is beletellett sokszor, mig letették az embert Lipiken — jó borsos árért. Azért tehát, a kinek jódfürdőre van szüksége,' ez csak jöjjön Lipikre, mert kész a vaspálya s itt olcsó az élet, megvan minden, kényelem mulatság. Csütörtökön s vasárnap tombolával egybekötött tánczestóly tartatik, a melyen a fürdőveudégek rangkülönbség nélkül vesznek részt. Este hót órakor már mindenki nyugodni térhet, hogy másnap ismét használhassa Lippiknek áldásos jód- gyógy fürdőjét. V. Hullám József • T Á R C Z A. Lippiki filrdői-levél. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Lippik, aug. 19. Az orvos megvizsgált és fürdőt rendeltSzótfogadtam, eljöttem Magyarország kies fürdőhelyére, Lippikre, hogy igyam annak gyógyító jód vizét s fürödjem abban a gyógyhatású vízben, melynek oly sokan köszönhetik ép egészségüket. És most itt vagyok Lippiken, e kis paradicsomban, a melyre büszke lehet mindenki, még az is, ki nem volt itt gyógyulás végett. Maga a fürdőhely völgyben fekszik, kies bérczek- től koszoruzva. Ha az ember maga elé gondol egy kis mezővárost, itt ott rendetlen horvát kunyhókkal s egy- s kétemeletes házzal, akkor maga előtt látja Lipiket. Lipiken csak betegek vannak, kik azért jöttek el messze vidékről, hogy vissza nyerjék egészségüket. Persze kivéve, akik egészségesek. Ilyenek a bajai czigányok is, kik a mellett, hogy naponként reggel 6-9- és este 5—7-ig húzzák a fürdővendégek szórakoztatására a nótákat a vonó törésig, oly kövérek mindannyian, hogy mindenik beillene nagybőgősnek. Bankó Gábor kitesz magáért, már csak azért is, mert bajai. De a „bangászokon“ kívül is vannak még mások is, a kik egészségesek. Ilyen például a fürdőorvos is, ki a mellett, hogy íiatal és egészséges, még magyar is, még pedig jóravaló.
