Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-30 / 22. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. sz. ozomoar, május ou. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ......................6 frt — kr. Fé lévre......................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. = HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. - Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8-1 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Eötvös Károly ur a veszprémi kerület független érzelmű derék választó közönségének szives, lelkesült meghívásának engedett s a kerület képviselő- jelöltségét elfogadta. A nép bizalommal fordult hozzá s bár eltökélt szándoka volt, ez országgyűlésen mandátumot nem vállalni: elfogadta azt viszonos bizalommal, melyre elvhü, tántorithatlanul lelkesült választói appeláltak. Eötvöst a múlt választás óta többször kérték már föl mandátum vállalására ; két kerületben köz- felkiáltással, egyhangúlag választották volna meg, mint azt a székelykereszturi választóknak lapunkban is közlött s Eötvös úrhoz intézett szives meghívása is jelezte: de ő ezt a megtisztelő meghívást sem fogadta el. Az éjt-nappallá tevő örökös munka, a folytonos lázas szellemi harcz, melyet a nemzet közügyéiért küzdelmében a visszavonással végig vívott — aláásta egészségét s megrendítette azt az életerős férfiút, ki az ország politikai fejlődésében vezérlobogóval jár elől s kinek lángeszére, szívós, rettent- hetlen erkölcsi bátorságára, a bukás lejtőjére jutott nemzetünknek ma oly szüksége van. Ennek a kerületnek, melynek képviselőjekint vívta ki magának azt a díszes állást, melyet az ország vezér-emberei közt im elfoglal, ennek a kerületnek, .mely a rajongásig hív szeretettel övezi őt s annyi nehéz harczot vívott már érette: ennek a kerületnek meghozza im azt az áldozatot is, hogy latba veti érte egészségét s lelki nyugodalmát ! Mi, e kerület választó polgárai — hazafias lelkesedésünket, őszinte ragaszkodásunkat fogjuk neki megvinni a választás napján e nagy áldozata hálájául s azt a lobogót, melyet küzdelemhez szokott karjai a haza függetlenségéért előttünk emel, diadalra visszük! Polgárok! Eötvös Károly ur űrnapján, csütörtök reggelén érkezik a kerületbe, Csávolszky Lajos ur, az ország legelső hírlapjának szerkesztője kíséretében. Fogadjuk Őt szivünk lelkesült örömével a kerület határán s legyen útja a kerület központjába diadal, mint diadalmas az elv, melyet e hon jobb jövőjéért vall és véd rendíthetetlenül. Mutassuk meg neki, hogy a földön, hol bölcsője ringott, hol a küzdelmes pálya első tövises útjára lépett, itt: sziveinkben él a megye nagy szülötte iránti szeretetünk, ragaszkodásunk, s lelkesült hívei vagyunk néki is, zászlajának is. Polgárok! Koszoruzza az ég áldása honért való elvi küzdelemben lelkesültségét! Éljen a haza! Éljen Eötvös Károly! elvei diadalmas győzelemmel a hazafias sziveitek Uj városházunk. Veszprém, május 28. Az ige testté lön. Sok év előtt penditők meg az eszmét, hogy mostani tanácsházunk szűk volta miatt a város szerezze meg az erre legal kai masb épületet, a Kapu- váry-házat. A közvélemény mind hangosabban sürgette a terv kivitelét s mint ma híreink közt örömmel jelezhetjük: az ige testté lön. Az eddigi városházzal nem boldogulhatott volna a város sokáig. Gombamódra nő a hivatal s a hivatalnok-ember ebben a városban s a hivatalos tendő is, a törvényparagrafusok csavarodása szerint — ijjesztő mérvben nő. Maholnap több meghagya- tik-irat készül, mint amennyi a közéletben felmerül s több ember eszik hivatalos kenyeret, mint rendes mnnka által szerzettet. Az volt az alternativa, hogy vagy alakuljon vissza nagyközséggé a város, vagy pedig viselje el a rendezett tanácsú tisztesség minden konzekventiáját. ügy látszik a nemes város az utóbbira határozta el magát s ha úgy : hát örülünk neki. A mostani állapot tarthatatlan volt a régi tanácsházban — majd talán megváltozik a közügyek sora az újban. S ezt hinni akarjuk. Eddig, ha már mi kifogást sem találtak a város nemes tisztviselői e vagy ama mulasztásra : ráfogták, hogy hisz azt el se lehetett végezni: nem volt arra hely, mert ember ember hátán ül ott a régi városházán. Most ez a kifogás majd el fog esni. Tágas, pompás tiszta szobákban, termekben fog folyni a város adminisztrácziója, lesz elegendő tiszta levegőjük s kívánatos, hogy a munkálkodás, mi majd ott folyik, szintén ilyen tiszta légyen. Kérdésül marad csak az, hogy a város mai ___T A R CZ A. A buzakalász. Fényben úszott a király palota. A termek ezer és ezer gyertya lángjától voltak megvilágítva, s a csillárok fénye visszaverődött a falakat bevont drága szőnyegekről. Anna királyné estélyt adott. A „ködös főváros“ összes tekintélyei, a nemzet minden jó hangzású névvel biró nemessége, a lordok mindenike hivatalos volt az estélyre. A királyi palota előtt diszőrség várta az érkező vendégeket, s ősi díszbe burkolt kapus nyitotta fel a diszesnél-diszesebb fogatok ajtait, hogy Anglia szőke- hajú sylfidjei, s dalliás fiai kilépve, a fényes termekbe mehessenek! A déli növények iilatárja ellepte az egész lépcsőházat, s kísérte a vendégeket be a fényes termekbe, hol a királynő udvaronczai s udvarhölgyei várták az érkezőket. A trón, melyen a „tenger királynője“ fog helyet foglalni, a nagyterem két ablaka között állott, bibor- bársonyból, gazdag aranyozással, s a trón támláit, két arany oroszlány képezte. Ezen fognak a „szigetek úrnőjének“ hófehér karjai nyugodni, ezeken, hisz megilleti azt, ki a tengernek parancsol, hogy karjait a sivatag királya vállán nyugtassa meg. Köröskörül bársonytámlás székek állanak, a föranguak számára, mig a trón baloldalán, a lordmajor- magas, csaknem a trónig érő menyezetes széke van elhelyezve, oly közel a trónhoz, hogy a lordmajor a királyné suttogó hangját is meghallhassa. A terem már csaknem egészen megtelt. A drága hímzésű bársony ruhák, rendszalagok» a drága kövek csak úgy csillognak a gyertyák fényénél, s a hállószerü könnyű szövetű ruhák alatt dobognak a hölgyek keblei, valahányszor az ajtó nyílik, s egy-egy ismert nevű főur lép be, s köszönti a delnőket. Az estélyre először bevezetett, s most „bemuta tandó“ fiatal hölgyek ott állanak a „mamák“ előtt, félénken sütve le nefelejts szemeiket, s aggódva várva a perczet, mikor a szertartásmester jelenti, hogy : „A királyné érkezik.“ Már a lord major is megérkezett, a társaság együtt van, csupán Lord Hamilton, s a bájos Malborougb herczegnő hiányzanak még. Az estély megnyitásához közéig. Még csak rövid félóra van hátra, a lordmajor a királynéért fog menni, s a királyné belépve, az elmaradottak nem vehetnek részt az estélyen. Az utolsó perez volt csak hátra. A teremőr felnyitja az ajtót, s Anglia egyik leg- ünnepeltebb asszonya Malborougb herczegnő belép, Hamilton lord karján. A lord-majorhoz sietnek, halkan mentik ki magukat elmaradásukért, a lord major mosolyog, feláll, távozik, belép a mellék-terembe, s pár perez múlva felhangzik a nemzeti hymnusz, a mellékterem szárnypónziigyi helyzetében czélszerü volt-e e vételbe belebocsátkozni vagy sem ? A bilance körülbelül billenő, mert a város e czélra ma,a két régi városház eladásából, a pajta- s kauászház árából többet, mint 20.000 forintot nem várhat, mig az uj városház 35.000 forintba kerül s ezenfelül van ma a városnak közel 30.000 forint tiszta adóssága. Hát amortizationális kölcsönnel kell a 15.000 frtnyi hiányát födözni, amit a város majd újabb pót- lékteherkép ró a vállaira. Égető, elodázhatlan életérdekké nőtt ki a kisdedóvoda- s szegényházügy megoldása. Ez a két intézmény is áldozatokat vár a várostól s ez áldozatokat pedig mindenáron el kell majd vállalni, mert egészségügyi s morális létérdekünk mind a két ügy. Nos, a városi képviselet majd párhuzamba fogja tudni hozni a helyzetet, a meglevő erőkkel. Ha úgy találják, hogy ez egyensúlyt fentart- hatjuk: helyes! örülni fogunk. Annyira már vagyunk, hogy tudjuk: a város mily irányban kíván fejlődni. Ha megbirja: a mi örömünk lesz az. S ha egészséges alapra vetjük meg az uj város háza talpkövét, a városi polgárság is örülni fog, hogy — az ige testté lön! Országos kiállítás. Budapest, május 28. Két esemény tölti be a lefolyt kiállítási hetet és egy harmadik, az előbbiekhez jelentőségére nézve hasonló esemény, szintén már előreveti árnyékát ugyan e hét befejező napjára. A két előbbi alatt a kiállítók diszlakomája és a bécsi községtanács testületi látogatását, az utóbbi alatt a bécsi irók és művészek egyletének, a Concordiának Budapestre való lerándulását értjük. A bécsi községtanács tagjai, hogy saját szavaikkal éljünk, „dicső napokat töltöttek Budapesten“. Az a szívélyesség és lelkesedés, a melylyel fogadtattak, nem csekélyebb mértékben lepte meg őket mint a hatalmas kiállítás, a melynek kedvéért jöttek, körünkbe és a melyben egy gazdaságilag is egészségesen fejlődő nemzet gazdag és változatos alkotását ismerték meg. A harmadik esemény, a melyről e sorok elején szólottunk, azonban egyenesen politikai és társadalmi jelentőségűvé emelkedett azáltal, hogy az ez alkalomból Magyarország intéző államférfiának ajkáról felhangzott ige ünnepélyes é% velős alakban kidomboritá a kiajtai megnyílnak, a szertarásmester jelenti, hogy „ő felsége érkezik.“ Mindenki mélyen meghajlik, a királyné arczán mosoly vonul át. A trónhoz lép, helyet foglal, a bemutatások megtörténtek és az estély kezdetét veszi. A boldogság “sugara látszik minden arezon, az ifjak szórakozva feledik a királyné jelentését s mint szellemek végig siklanak a csiszolt padozaton. Az éltesebbek kört képeznek, s suttogva beszélgetnek, találgatják hol késett, méri késett oly soká Malborough herczegnő. Találgatják, s nem tudják. A lord majornak megsúgta maga a szép herczegnő, mi pedig megsúgjuk olvasóinknak, hogy miért késett Anglia legszebb asszonya, a királynő estélyének fénye, az ünnepelt herczegnő oly soká, s miért pirult el, mikor a lord-majornál kimentette hosszas elmaradását. * A királyi palota kapujánál egymást érték a diszfogatok, egymást váltották fel a diszesnél díszesebben öltözött szolgák, s e fény között oly visszatetsző volt az a rongyokba burkolt, ősz-szakálu, hófehér hajú agg koldus, ki ott ült a palota kapuja mellett a kövezeten, fel-feltekintve a mellette elrobogó fényes fogatokra. Fel-fel tekintett! Arczán meglátszott a nyomor, s a sóvárgás egy falat kenyér után. De nem volt, ki nyújtsa azt. S a kapus észrevette az agg koldust állítás hivatását és czéljait, egyúttal megjelölve amaz irányt, a melyben hazánk gazdasági fejlődésének haladnia kell, ha nem akarjuk, hogy hiábavalók legyenek azon áldozatok, a miket Magyarország anyagi viszonyainak megszilárdulása érdekében hozott. A kiállítók nagy diszebédjén a miniszterelnök kimondotta ama nagy szót, hogy kárhozatosnak tekintendő minden törekvés, mely a közgazdaság egyes ágait — a kereskedelmet, ipart és földmi veié st — egymástól elválasztani, sőt egymással szembeállítani akarja és hogy a kiállítás egyik főórdeme abban áll, hogy minden kétséget kizáró módon kimutatta a solidaritást a közgazdaság minden egyes ága közt. E szavakban erélyes tiltakozás rejlik mindama separatisticus törekvések ellen, melyek — idegen földből hozatván be országunkba — néhány évvel ez előtt erélyesebb módon, utóbbi időben igaz, hogy mindinkább gyöngülő erőkkel oda irányultak, hogy mesterséges ellentéteket állítsanak fel egyrészt a földmivelés, másrészt a közgazdaság egyébb ágai között, mely törekvések lehet ugyan, hogy jó és dicséretes szándékon alapulnak, de vógeredményökben mégis csak oda vezetnének, hogy elvonnák magától a czéltól: Magyarország gazdasági regenerácziójának nagy feladatától azon erőket, a melyeket a gazdasági tényezők egymás ellen folytatott harcza okvetlen megemésztene. Az agrárius túlzók és az egyébb néven nevezendő separatisticus töredékek bizonyára megjegyzendik maguknak eme leczkét, valamint félre nem érthetik ama dörgő lelkesedést, melyet a kormányelnök eme lendületes szavai az összes ünnepi közönségben költöttek, mely utóbbiban a kereskedelem, az ipar és mezőgazdaság egyaránt voltak képviselve. Fölemlítendő továbbá Széchenyi Pál gróf miniszter felköszőntöje az ország iparosaira ; e toaszt mintegy illusztrácziója volt Tisza Kálmán beszédének, mivel azon államférfi ajkairól hangzott, a ki a gazdasági tényezők egységének élő jelképe gyanánt tekintendő, minthogy az ő kezében öszpontosul a kereskedelem, az ipar és a földmivelés legfőbb vezetése. A kiállítók fényes diszlakomája tehát már e nyilatkozatoknál fogva is még soká emlékezetes fog maradni mindama körökben, a melyek szivükön viselik magyar hazánk gazdasági felvirulását! Vidék. Péterd, május 27. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A „Pápai Lapok“ f. 23. számában röviden említve van jegyzőnkről pár szó. Legyen szabad nekem is csak pár szóval s pár képet viselt dolgairól becses lapjában bemutatni; az ítéletet a nagyérdemű olvasó közönségre bízom. Peidl Mátyás péterdi lakos egy szerződést íratott vele s munkadijjul 6 forintot fizetett; de Karsay Mihály jegyzőnk képtelen egy egyszerű nyugta kiállítására is, s igy természetesen visszautasították az illető hatóságok, hiányos kiállításáért a szerződést. így ujra kellett a szerződést megírni; másodszor kért a megírásáért 12 irtot és 7 frt bélyeg-dijjat, az se Észrevette ép akkor, mikor Malborough herczegnő fogata a királyi palota felé közelgett. És a kapus megtette a kötelességét, — elparancsolta a szegény koldust, nehogy megbotránkozzék a főúri társaság ily rongyok szemléletén. Könyörögve esdett az agg, hagyja meg őt nyughelyen, de a kapus rendíthetetlen volt, elűzte az ősz koldust. Felállott a nyomor emberé. Léptei ingadoztak, s mielőtt egylépést tett volna, a herczegnő kocsija ott állott a kapu alatt. A szép asszony látta az ingadozó koldust, hallotta könyörgő szavait, látta a kérhetetlen kapus visz- szataszitó modorát, s kilépett díszkocsijából, hajához kapott, kivett abból egy buzakalászt ábrázoló drágakövekből készült hajtüt, s oda nyújtja azt a koldusnak : „fogadja, úgymond, kenyérre valónak.“ — Herczegnő, dorgálá gyöngéden Halmilton lord a szép asszonyt, hogy lehet ily pazarló. — Ez nem pazarlás, felelt mosolyogva a jótett öntudatából merített jutalom feletti örömében a herczegnő, ez kötelesség, mert illő, hogy a szegények „buzakalászt találjanak ott, hol a gazdagok kévéket aratnak“, s e szavakkal a lord karjába fűzve hó fehér karját, felment a lépcsőkön. E buzakalász átnyujtása volt tehát az ok, hogy Anglia legszebb asszonya csak az utolsó perezben jelent meg a királynő estélyén. _________Palotay Ákos
