Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-16 / 20. szám
Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 20. sz. Szombat, május 16. Előfizetési árak: Egész évre.......................6 frt — kr. Félévre .......................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . • 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Megjeleli minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. ' ■— HIRDETÉSEK ésNYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. - Egy hasábospetitsoi; jtere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8-1 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Emlékezetül. Egy férfiú hunyt el a közelmúlt napokban, ki- nok ravatala fölött] jóbarátok és ellenfelek könnye egybefolyt, A közügyek -taréa kevesen szereztek az ő állásában nálánál dusabb vagy maradandóbb érdemeket, mert ha városunkban körültekintünk és figyelembe vesszük mindazon előhaladást, mi újabban főkép a tanügy körül észlelhető ; ha mérlegeljük amaz előnyt— mely városunknak a főgymnasium létesítése következtében osztályrészül jut; és mindezek utáu méltatjuk amaz érdemeket, melyek e tekintetben az elhunyt Kisovics József nevéhez fűződnek : akkor lehetetlen az ő emlékét máskép, mint kegyelettel és hálával fölidéznünk. De nemcsak ezek az ő érdemei, ö mint emberbarát is egyike volt azoknak, kik embertársaikon ott és akkor, a hol és a mikor lehetett, szívesen és készséggel segítettek. Ó mindenkivel jót tett, ha erre alkalom kínálkozott s számosán vannak, kiket majd erkölcsileg- majd anyagilag a legnehezebb pillanatokban támogatott. De hát miért sorolnók elő az ő érdemeit, mikor e város apraja-nagyja előtt úgyis oly ismeretesek! De ismeretesek e mellett azon visszás és felszeg állapotok is, melyekbe e nemeslelkü férfiút, részint nagymértélibeni engedékenysége, részint pedig az általánosságban elterjedt corruptio és erkölcstelenségnek rohanó hullámai sodorták! ő sohasem vágyott arra az állásra, mely sem hivatásával, sem lelkületével, sem pedig megszokott csendes életmódjával összeegyeztethető uem vala. Ő jókor belátta, hogy a törvényhozó hivatása egészen elütő a lelkipásztorkodástól, s vajmi nehéz — ha nem lehetetlen — mind a két állást igazában betölteni egyszerre / De hát alulról a talpnyalók és hizelkedők a hosszas rábeszéléssel, felülről pedig pressióval oly kereszttűzbe vették, hogy másodízben is sikerült egy jólelkü embert felhasználni önző czélok kivitelére, a __ T A R C Z A. Kossuth arczképe. Nem elég hát, hogy önmagát száműzte, Ráadásul ti is száműzitek ? Mikor jön már a világosság napja, Hogy lássanak vakult szemeitek ? A templomban, hol isten lelke székel, A Megváltónak szentelt képe van, És e hazában, a ki Öt megváltá, Kossuthnak képe nálunk hontalan f ! . Mily jól esik a buzgó áhitatnak Lehullani az istenkép előtt, Erősebb lesz a lélek, látva véres Keresztjén a legnagyobb szenvedőt! Mily jól esnék nekünk is ama képnél Sarut leoldva, térdre hullani! S ti száműzitek, hogy szemünk ne lássa, Minők arczának szent vonásai f . . . Nem féltek attól, hogy őt kirekesztve, Szivéből ő is kizár titeket f S melyet ti ily rútul bemocskolátok, Majd megtagadja a magyar nevet? . . . Nem ijedtek meg a szégyen pírjától, Mely e nemzetnek arczán felpirul ? Nem reszkettek a haragos villámtól, Mely elborult szemeinkben lágyul f De nem fog ő megharagudni rátok (Ily parányokat meg se lát talán,) Nem tagadta-e meg a Megváltót is, midőn az általa nem óhajtott, a néptől pedig kierőszakolt képviselői mandátumot reátukmálták. Még halálos betegágyában is szabadulni akart attól a reánézve morális nyűgtől, mely békés otthonából a főváros zajába és az isten, oltárától a politika harezmezejére szólította. De még betegágyában is sikerült a hizelkedőknek és a haszonlesőknek eltéríteni szive sugallatától! E lap, mely annyiszor felemelte szerény szavát, hogy egy jólelkü férfiút visszaadjon az őt igazán megillető köztiszteletnek és kivonja a corruptio sarából : gyakran bizony éles is volt ebbeli törekvésében. De hát a czél az, a mi az eszközt igazolja ! Hogy ez irányban — sajnos! — meddő volt igyekezetünk, ez tulajdonitassék a társadalom azon ba- cillusainak, kik hizelkedéseikkel belecsalták őt a politikai chaosba a nélkül, hogy az ebből támadt ódiumot magukra vették volna! Mi éles fegyverrel szálltunk sikra, de czélunk nem volt más, mint kivonni őt abból a légkörből, hol manapság már nem látható együtt a babér az olajággal! . . . Most már nem képviselő! Most, hogy egy jobblétnek csendességébe költözött és sírja fölött a jóbarátok együtt zokogtak az ellenfelekkel: mi is sietünk fájdalmunkat elhunyta, — hálás elismerésünket pedig e város és egyesek irányában szerzett érdemei fölött kifejezni. Azokon kivül, kik netán félreismerték volna ez iránybani működésűnk tendencziáját, tartoztunk e kijelentéssel az ő emlékének is. Resquiescat in pace .. . Az uj főispán fogadtatása Pápán. Pápa, május 15-én. Gr. Eszterházy Móricz vészprémmegye főispánjává történt kineveztetése után még csak most f. hó 13-án ment a fővárosból haza Pápára.— A város lakossága előzőleg mindent elkövetett fogadtatását illetőleg; a város Az apostol a rémes éjszakán ? . . Ha képe nincs is ott kitéve, mégis Megőrzi azt minden magyar szive, S nem dicsőbb-e a szolga-hizelgésnél. A hű sziveknek tiszta érzete ?! S. E. Kiszabadulásom a börtönből. Tcíncsis Mihálynak most rendezik sajtó alá emlékiratait. Az agg népiró elgyengüléséig híven följegyzett minden eseményt, melynek tárgya vagy tanúja volt. Életének egy mozzanata se forrt azonban úgy össze a történelemmel, mint a szabadságharcz napjának 1818. márczius 15-ének eseménye. Akkor szabadította őt ki a lelkesült nép. Az emlékiratot sajtó alá rendező bizottság szívességéből módunkban áll az eredi kézirat után közölni Táncsisnak akkor papírra vetett benyomásait a következőkben : A csöndes Budavár élénkebbé, valamivel zajos- sabbá kezdett lenni, mint azelőtt volt: több ember, és sebesebben járva, hangosabban beszélve tapossa a Bécsi-kapu utczát, hol a börtön van. Eleintén csak a börtön udvarán, főkép éjnek idején vettem észre valami szokatlan neszt, morgást. Ugyanis régi dolog az, hogy midőn valahol, bármely európai országban forradalom tör ki, a koronásfők reszketnek, s annálfogva az őket támogató zsoldos hadsereg mozgásba hozatik, talpra állittatik ekkor itt is. Később, azaz pár nap múlva, márczius 14-én már az utczán ablakom előtt is észrevehető volt a mozgalom, főkép másnap márczius 15-ike reggelén, kiváltképen a közel szomszédságban levő gymnáziumbeli ifjúság élénksége, zsibaja jelenté nekem, hogy valami szokatlan dolog van készülőben. — A porkoláb egy szót sem szólt ugyan, mikor reggelimet behozta, pedig ünnepies szint öltött, mozsarak és taraczkok durrogása jelezte gr. Eszterházy megérkeztét, óriási néptömeg hullámzott a főtéren, egész az indóházig és az a sok ember úgy tüut fel, mintha egy sokfejü szörnyeteg, egy hydra volna, mely hömpölygve mozog és 41. — Az állomáson a beláthatlan néptömeg élévv Yoyta József P apa •város poigífTŰöatete- és Nagy Boldizsár a város főjegyzője a városi polgárság nevében üdvözölték á grófot. A gróf mindkettőnek röviden válaszolt, kifejezést adva köszönetének, ama szives fogadtatásért, melyben Pápa város részéről részesitetett. Azután megindult a menet a czigányzene accordjai melletti. A város bejáratánál diadalkapu volt felállítva „Isten hozta gróf Eszterházy Móricz szeretett főispánunkat 1“ felirattal és az oszlopokon az Eszterházy család czimereivel ékesitve. Itt Osvald Dániel árvaszéki ülnök egy igen szép és hatásos üdvözlő beszédet tartott, melyre a gróf szintén igen szépen válaszolt. Este az egész város kivolt világitva ; fényárban úszott az egész a szó teljes értelmében, a főtéren a díszletek a szebbnél szebb transparentok külömböző feliratokkal, lampionok, szőnyegek, melyek mint egy tarka kép igen szép csoportozatot mutattak, és a szemnek igen vonzó és érdekes látványosságot nyújtottak. Gróf Eszterházy a grófnév al este 9 órakor megtekintették a kivilágitást, mindenütt lelkesedéssel és folytonos éljenzéssel kisérve a néptömeg által. Elcsendesült azután lassankint minden, a lámpák kialudtak, mindenki nyugalomba tért, azzal a tudattal hogy gr. Eszterházy Móricznak lenni tán még sem olyan bolondság és bebizonyult ama mondás: kinek pénze, mindene van. Másnapra voltak elhatározva a tisztelgések; városunkból háromnegyed hat órakor indult egy külön vonattal a megyei tisztikar mintegy 45-en Véghelyi alispánnal az élükön. A vonat Czellben egy negyed óráig időzött, mig reggeliztek s itt az alispán az egyes tisztviselőkkel tudatta, hogy kiki hova fog szállásoltatok Fél 9 óra volt, midőn a vonat Pápán megállott, óriási néptömeg volt az állomáson. Kiss László uradalmi jószágigazgató, Horváth Lajos szolgabiró, Vojta polgármester fogadták a perronon a megyei tisztviselőket. A perronon Szalóky zenekara játszta a Rákóczy indulót. — Az állomásról kiki a megjelelt szállására távozott, s délelőtt 11 órára volt kitűzve a találkozás Néger apát lakásánál, hol az alispán időzött; innen azután teljes díszben vonultak át a grófi kastélyba, hol az elfogadási diszigen szerettem volna kérdést intézni hozzá a múlt éj folytán a börtön udvaráról behatott zúgás oka felől, mert majd egész éjen át ébren lévén, azt lehetetlen volt nem hallanom, de mégis jobbnak gondolám hallgatni, hiszen az <5 feleletei helyett majd kiolvashatok valamit a Pesti Hírlap hasábjainak sorai közt, ugyanis erősen hittem, hogy azt ma is kezemhez szolgáltatják a már előbb adott engedély értelmében. Csalódtam; nem hozták el, vagy nem adták be hozzám. Azon szokott órákon kivül, mikor a porkolábnak reggelivel, majd ebéddel be kellett hozzám jönni, majd egész nap az ablakvasán csüngtem, keserves, de másrészt isteni mulatságom volt. Oly dolgot láttam, milyet az előtt soha. Az eső szünet nélkül esett, de azzal senki gondolt, a sürgésforgás óráról-órára nagyobb lett, főkép pedig a börtönkaszárnya udvarán, hóimét a fegyvercsörgés behallatt- szott, egyik csapat kivoi ült, másik bevonult, ez igy tartott egész nap. A szegény katonagépek mozogtak előre-hátra, természetesen nem tudták, mi fog történni. Én, mint emlitém, az ablakon csüngtem, minden arait láthattam nagy mértékben vonta magára figyelmemet. Ha két, három ember egymással találkozott, megállt szitkozódva suttogott, és sebesen ment tova, csak kézjárásból lehetett következtetnem, hogy fontos dolog fölött váltottak szót egymással. A börtönőr ebéd után többször betekintett hozzám, mi azelőtt nem történt, azt várta*e, hogy valamit kérdezzek tőle, vagy más czélból jött, nem tudom, de kérdezni nem kérdeztem tőle semmit, azonban nagy zavarát nem bírta elpalástolni. Egész magaviseletével elárulta akarata ellen, tudtán kivül is, hogy odakint rendkívüli dolog van ké - szülőben. Délután, jelesen már estenden a tanórák múltával az iskolai ifjúság zsibongott, lótott-futott előre hátra, valamely kaptárbul kiköltözött méhraj képét tüntette fel; a tnmpamorajból azonban egy értelmes szót sem vehettem ki. Kevéssel négy óra után, épen teremben félkörben állva várták ő méltóságát, ki is nemsokára megjelent, Véghelyi alispán üdvözölte itt a megyei tisztikar nevében az uj főispánt, ki igen szép beszédben röviden válaszolt. Az alispán a tisztviselőket egyenkint bemutatta, kik azután az úgynevezett „Szarvas« terembe mentek, hol kiki saját nevét, egy erre a czélra készített díszes emlékkönyvbe bejegyezte. — A gróf Ő méltóságánál ezután Következtek a többi testületék tisztelgései, melyeket adjuk sortebihea. 1. Megyei tisztikar. 2. Megyei gazdasági egyesület 3. Pápa-vidéki r. kath. papság. 4. Pa,pa k/í/cViAv/A'izs ég. 5. Városi tisztikar. 6. Kir. jbiróság. 7. Kir. adó-, pósta- és távirdahivatal. 8. Katonai tisztikar. 9. Pápai ügyvéd kar. 10. Pápai nemzeti kaszinó. 11. Ref. hitközség és tanári kar. 13. Az evang. hitközség. 12. Az irz. hitközség. Az egyes csoportok mindegyikéhez volt egy egy szívélyes szava, s mindenkit elragadott lekötelező nyájassága. Délután 2 órakor vette az ebéd kezdetét, melyre csupán a megyei tisztikar volt hivatalos. A menuette teljesen franczia volt, lakájok szolgáltak fel, és igen kedélyes volt; teljesen ment minden politikai színezettől, inkább családiasnak volt mondható ; a pezsgők durrogása mellett folytak azután a szebbnél szebb toastok, melyeket az alispán nyitott meg, éltetve gróf Eszterházy Móriczot és családját; erre a gróf válaszolt; utána Néger apát emelt szót, éltetve az alispánt; azután Kovács Imre Veszprém város polgár- mestere a város nevében üdvözölte a főispánt; a főispán erre is igen szépen válaszolt. Mondottak még Be- zerédy, Pergly és Kaseuszky urak igen sikerült felköszöntőket. Az ebédnek 6 órakor lett vége, és ezzel az ünnepély is véget ért. Megtekintették azután a fegyvertárt, parkot, belső gazdaságot, hol Fenyvesy Ferencz országgyűlési képviselő volt a készséges kalauz. Az ünnepély lezajlott, s a vonat 7 órakor indult meg. Dübörögve és zakatolva sikamlott a vágányokon, kisérve az agyban a pezsgők durrogásaival, és fél II órakor állt meg a veszprémi indóháznál. A mámor eloszlott és eszünkbe jut az ünnepély után ama bordal refrainje: „Elosilik, miut a buborék, S marad mint volt, a puszta lég . . .* Harsányt. börtönöm ablaka alatt, talán valamit értésemre akart adni, fentszóval mondá: „Átjönnek Budára.“ Kevés ember van, kinek füléhez ily üdvözítő hangok jutottak volna el, mert éne perezben átértettem, hogy szabadulásom órája ütött. Nehány perez múlva láttam-a tér- parancsnokot lefelé ablakom alatt elhaladni s újra kevés perez múlva visszatérni. Halálsápadtan lépett be hozzám jelenteni, mi történik, hogy forradalom van, hogy a teméntelen népsokaság Pestről avarban van, engem kiszabadítani. Akadozva, hebegve kért, rimánko- dott, hogy valami beszéddel a közelgő sokaságot ellene ne ingereljem, mert hiszen ő — mondá — csak alárendelt személy lévén, a felsősóg parancsa szerint járt el és teljesítette kötelességét. Megvigasztaltam, hogy nincs oka bántalmazástól tartania. Alig lépett ő ki börtönömből, már hallatszott az özönlő sokaság moraja. Istenem, mily fennen dobogott szivem édes nemzetünk történelmének e nagyszerű órájában. A népsokaság már börtönöm elé érkezett s megállapodott. Ä nagy öröm közt sajnálkozás fogta el lelkemet a fölött, miért ment el feleségem Győrbe, hogy ő most kiszabadításom diadalán jelen lehetne, mi neki sok keservéért szintén kárpótlás lenne. Börtönöm ajtaja föltárult és belépett Nyári Pál, Klauzál Gábor és sok mások is többen, de ezek élén kedves feleségem, ki e szavakat hougoztatta: „Nincs többé censura.“ Én a nagy meglepetés miatt hogy feleségem is jelen van, nem bírtam szólni. Nem volt még e földön oly szónok, ki akkora jelentésű kevés szót intézett volna hallgatóihoz, mint milyenek voltak azok, mikkel engem feleségem üdvözölt; neki ezt, mint egyszerű nőnek a szintén egyszerű természet sugalta. Csak az tudhatja, ki e munkámat idáig figyelmesen elolvasta, mily sokat foglalnak magukba ama szavak: szebbet, rám vonatkozva nagyobb jelentésűt nem lehetett volna gondolni. Én összeszedve irományaimat, zsebkendőmbe kötve magamhoz vettem, feleségemmel és Nyári Pállal kocsiba ültünk s alig foglaltunk helyet, a lovakat kifog-
