Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-07-04 / 27. szám
1885. Ötödik évfolyam. 27. sz. Szombat, julius 4 MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........................6 frt — kr. Fé lévre........................3 frt — kr. Ne gyedévre .... 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Meg jelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás. „Veszprémi Független Hírlap* ötödik (1885) évijul.— decz.folyamára. Jelen számmsl az év második felét kezdtük meg s hírlapunk az idő krónikájakint uj folyamot indít meg. Az év első fele sem volt meddő arra, hogy a hírlapnak kellő tért nem nyitott volna, hivatása teljesítésére. De az év második fele is tevékenységre utal. Az események máris előre vetik árnyukat s úgy társadalmi, mint közigazgatási életünk nevezetes mozgalmaknak néz eléje. A megye nj főispánja pár nap múlva foglalja el székét vármegyénk tanáesházában s ez a körül- méuy nemcsak a személy változás, de egyéb viszonyok behatása folytán is, lényeges átalakulását vo- nandja maga után eddigi közviszonyainknak. Mi e mozgalmakat és átalakulásokat figyelemmel kisé- rendjük s mert elvégre megyénket órdeklendik első sorban, hü tükrét nyujtandjuk azoknak. Megyei társaséletünk is nevezetes lendületet Yesz az által, hogy az ellenzéki párt szervezése most van folyamatban megyeszerte. Sajátságos szerepet vitt eddig Yeszprémmegyében a megyei ellenzék. Hét országgyűlési képviselő közül öt ellenzékit küld az országházba; Veszprémben és Pápán pedig csak óriási hatalmi pressióval s pénzáldozattal sikerül a kormánypártnak 10 és 14 szótöbbséget csinálni. Bízvást elmondhatni, hogy az őrs ág egyik legellen- zékibb vármegyéje Veszprémmegye s mégis azt láttuk eddig, hogy az ellenzék szétforgácsolva erejét, azt jótékonyan eddig nem érvényesítő a megye népe jóvoltára. Az erók tömörítése végre az igéből való testté lön s szeptemberig a párt megyeszerte szervezve lesz, Veszprémben pedig központi klubbhelyi- séggel birand. Maga Veszprémváros is nevezetes mozgalmaknak néz eléje. lm pár nap előtt, múlt kedden döntött az uj városház ügye fölött. A városi szegény-munkaház ügye is a megvalósulás stádiumában van s pár hó alatt megoldást is nyer. Itt a helyi vasutak nagyjövöjü kérdése. A jutás-veszprémi szárnyvonal s a veszprém-füredi helyi érdekű vasút. Előbbi végre sok vajúdás után a megye segélyével lótrejő immár. Hatvanezer forinttal segélyezte a megye a pápakeszthelyi vonalat, mely pedig csak 7 apró községet érint a megye szélén s a megyei forgalmat még inkább eltereli tőlünk ; hát mikor ___ T Á R C Z A. Aurora. Leküzdötte lelkem azt a régi álmot, Elfelejték mindent, mindent a világon; — El azt a szép barna, halvány arczu angyalt, Aki volt szent üdvöm s minden boldogságom! ügy sajgott a lelkem ott a bucsuzásnál Es olyan kihalt volt ez a világ nékem, Míg nem egy uj csillag ragyogó sugára Nem reszketett ott fent a csillagos égen. A kétségbeesés vad Örvénye szélén Eombadölt csolnak volt, egykori reményem ; Nem küzdött, csak várta, hogy majd a jó halál Segít ezen a nagy, kínos szenvedésen; És a távol égen vezércsillag támadt, Ragyogó, szép, fényes esthajnali csillag, S megerösült lelkem újra a küzdésre: Te öntél szivembe vigaszt és bizalmat! Esthajnali csillag, ragyogó világom, Vezérszovétneke bujdosó szivemnek, Te vagy barna kis lány, sötét fürtü angyal, Akit úgy imádok, akit úgy szeretlek! Vezérelj el engem messze-messze innen, Tedd valóvá nékem azt az édes álmot, Rogy ahol egykoron én is leszek boldog: Találunk majd olyan fényes mennyországot! arról van szó, hogy a megye székvárosát, mely eddig teljesen el volt zárva a vasúti forgalomtól, közelebb vigyük a közlekedés hálózatrayon-jához: a megyének szintén segitőleg kell támogatni ezt a létért való küzdelmet. A veszprém-füredi helyi érdekű, vasút iránt, mely a ba'aton-vidók-zalai forgalmat vau hivatva Veszprémbe konczentrálni, szintén most van megalakulóban az érdekel tségs adja az ég, hogy e vállalat sülőse által Veszprémváros piacza, forgalma mielőbb uj lendületet nyerjen. íme főbb vonásaiban adtuk képét a megyei s városi élet legközelebbi krónikájának, melyet mi nyílt szívvel, határozott tollal, híven, bátran fogunk feljegyezni a „Veszprémi Független Hírlap“ hasábjaira. Nem hódolunk semmi hatalmi érdeknek; a megye javát keressük, a nép igazát védelmezzük, szivünk sugallatát követjük. Ez volt mindig, ez most is aini jelszavunk s ez elvünk nyílt érvényesítésétől nem tántorit el minket semmi fenyegetés és semmi üldöztetés. Hódié mihi, eras tibi. Nagy erényünk nekünk a türelem. Ezért rózsás ami életünk. Jeles tollú munkatársak Írják cikkeinket s levelezésünk a megye minden részével a legterjedtebb. Hírrovatunk bőségét nem apostropháljuk. A közönség látja, bogy ennél gazdagabb hírrovatot, mely nagy kiadásainkat igényli is, kiállítani képtelenség. Amit egy magyar vidéki elsöraugu hírlaptól megvárhat az olvasó, azt joggal kívánhatja tőlünk is — s mi e kívánalomnak eleget fogunk tenni. A közönség kitüntető, elismerő bizalma addig is velünk volt kérjük azt továbbra is. Hazafias üdvözlettől. Veszprém, julius 4. 1885. A „ Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Üdvözöljük a főispánt! Veszpréméül. 4. Holnap díszes ünnepet fog látni városunk. Sujtásos, prémes, kócsagos, sarkantyus mezbe öltöznek a megyebeli hivatalnokok, diszruhás idegen vendégek seregét lovas bandérium övezi s ezek közepette vonul be ősi városunk falai közé megyénk uj főispánja, az ifjú Eszterházy Móricz gróf. Legyen általunk is üdvözölve. A mi üdvözletünk nem hivatalos, nincs megrendelve. Nem ráparancsolt talmipáthosz ez, mint a milyenekhez az ifjú grófnak most özönével lesz szerencséje, de a törvénytisztelőt Ugy-e elvezérelsz s nem leszen csalóka Lidérczfény ez a te arany csillogásodé Karjaidban lelem azt az édes otthont, A családi üdvöt, e szent boldogságot ? 1 Oh! vezérelj engem e tündér világba, Legyen az a szent fény vesta-tüz énnékem, S ragyogjon örökké míg tart ez az élet: Légy te az én kedves, kicsi feleségem! Magyar Gyula. Az emberprés. — Elbeszélés, a tengerész-éleiből. — Irta: KompolthyTivadar. (Folytatás.) Leültem a part fövenyére 8 hallgatám a dagály hullámai egyhangú ütemes csobbanását, amint zizegve hajtották a fövényt kiebb-kiebb. A tengeren két kis fénylő pont mozgott erre-arra. Halászbárkák voltak. A hajók orráról egy-egy óriás vasrostély nyúlt ki a viz fölé s ezen nagy fa- s rőzsera- kás égett; szikráik serczegve pattogtak le a vízbe. A hajókon fürge balászlegények, karcsú halászleányok sürögtek forogtak hálóikkal, melyekkel a sajkatüz alá gyülemlett ezernyi halakat olykor-olykor körülkerítették s aztán sajkáikba emelték.. Csendes, egyhangú — kényelmes élet 1 Nappal kifekszenek parti hajlékaik elé s süttetik magukat a nap által órahosszaat, mig délig a főhalász felesége nyilvánuíása az, ha im kalapot emelünk előtte s az ősi magyar vendégszereteté, hogy őszinte „Isten hozott“-tál fogadjuk. Mert úgy tudjuk, hogy Veszprémnek ezúttal sem válik polgárává s a megyeboli legfőbb méltóság viselőjekiut is csak olykori vendége lesz székvárosunknak. Volt idő, hogy azt hívők, miszerint a közügyekkel, a megye érdekeivel együtt a szókvárosi társadalom élére is álland egyúttal — s akkor nemcsak mi, nemcsak ez a város, de a vidék népei is örömmel gondoltak ezáltal a társas közviszonyok élénkülésére. Ma már nem beszélünk erről. Az ifjú gróf eljő, hogy a megyei törvényhatóság nagy bizottságának bemutassa magát, hogy átvegye az ügyek vezetését, hogy fogadja a tisztelgők üdvözlését s azután itthagyja a székvárost, elmegy haza Pápavármegyébe — s marad minden a régi. Zúgni fognak és dörögni a taraczkok; a megye termében elhangzik az „éljen“, a diszebéd emberei kialusszák az ünnepély mámorát, a diszkapu és bankettsátor szóthordódik, a lobogókat bevonják, az ezrekbe kerülő díszruhák a ládafiába rakódnak; pompa, fény, csillogás, pezsgőgőz, arany és talmi eltűnik — s marad minden a régi. A régi nyomorűságra, a régi szegénységre, a régi bajokra nem illő gondolni persze most az instal- lationális mámor zajában. És jó gondolat ökröt sütni a népnek, a mely most abban fárad, hogy szegényházat alapítson magának. Úgy szokás! Régi szokás ! Régen is szokás volt, fénnyel, pompával fogadni az uj főispánt, ezerekbe keríteni egy-egy installátiot, és enni és inni nagyokat az ünnep örömére; de régen szokás volt jómódúnak lenni a népnek, szokás volt kenyérrel bírnia s egy pár garassal, hogy maga is járuljon ezzel az ünnephez. Ma már a jómód kiment a szokásból. Szokás most a más bőrére enni és inni s megnyalni a kezet, a mely konezot osztogat. A rendezett viszonyok, a népjólét kimentek a divatból; czifra nyomorúság, garastalan urhatnám- ság a felsőbb régiókban; pénztelenség, keresetnólkü- liség, takart szegénység és nyílt nyomor a nép között, — ez a mai szomorú napireud. Mint a koldus rongyaiból az arany óraláncz, úgy rí ki ma ez a pazarfényü ünnep az általános nyomor közepett! De hát úgy illik ez; úgy szokás; az arisza piaczon árulja a halat. Délben ebédre ébrednek 8 aztán alszanak ismét naplementig. Hanem mikor aztán a nap éjre dűl: akkor gyors munkára serken a nép. A bárkákat vizre eresztik 8 hajnalig foly a munka szakadatlan. Minden hálóemelés után partra mennek s a halakat kosarakba gyűjtik; ilyenkor tüzet gyújtanak a parton s mig a férfiak a halak osztályozásával foglalkoznak, az asszonyok s lányok vidám danával mulatnak a tűz körül. Háromszor is, négyszer is partra jöttek már a halászok s az álmatlanság még mindig ott ért a parton. Jó hajnali 4 óra lehetett, mikor egy apró alakot láttam a part felé közeledni. Erősen biczczegett jobbra-balra ; nyilván erősen kompromitálta a havre-i cognacot. Közelebb jött, majd oldalt tartott. Megismertem. A hajóinas volt. — Halló, Tom 1 A jó fiú a hang után jött s nem győzött eléggé röstelkedni a fölött, hogy nem tudta lábait glédába csapni. — Nos ülj le, apróság, ha már állani vem tudsz. Kétszer se hagyta magának mondani. Leült. — Úgy van az, hadnagy ur, dadogott Tom ur, hogy baj van. Kerestem a hajón is a matróz urakat s egy sincs. Még a szakács is. . . . — Nos hát valamely csapszékben lesznek. — Szó sincs róla. — Hát hol vannak ? — Én nem tudom. — Majd megjönnek reggel. tokratikus uymbushoz úgy illik ez! így tanácsolták ezt az ifjú grófuak az ő pápai titkos udvaronczai. Az ifjú gróf elhiszi nekik s azt hiszi, hogy a közvélemény is helyesnek ítéli, ha ebbe belemegy. Az udvaronezok élhetetlensége és bűne az, ha az ifjú gróf im téved. De hisszük, feltételezzük róla, ki jószívűség és lovagiasság nagy hírében áll, hogy nem volt czélja most csupán a pillanatnyi fénybeu való csillogás. Tudta ezt róla eddig is a vármegye népe. S mihisz- szük, hogy habár nem válik is Veszprémmegye székvárosának polgárává, azt a holnaputáni nagy napot, mely az ő ifjú életében is fordulópontot fog képezni: megörökítenél leendő székvárosa jövőjének kifejlesztése valamely maradandó tényével. Nem az ősvárosunk érdekében való önzés szól belőlünk. Nem. Ez az áldozatkész szegény polgárság önerejéből is sokat tett már e város jobb jövője érdekében, sőt Pápa város érdekét is szives készséggel segitó meg csak legközelebb. A lovagis ifjú grófuak Veszprém népére nem lehet panasza. Az ö tapintata megfogja találni az alkalmat a viszouos méltány- latra. Hisszük, hogy nemcsak a székváros, de egész megye erős támaszt nyer beune. Azért üdvözöljük mi is. Adja az ég, hogy az elvállalt nehéz es sokoldalú gonddal járó tisztnek oly sikerrel felelhessen meg, mint amínö nemes ó- ifjú i.iizü ónz-ti.en ambi- ozióva! azt elvállalih. Pártatlan, őszinte törekvéseit a megye minden polgára viszonos őszinteséggel fogja támogatni s a megye igaz érdekeiért támasztandó üdvös mozgalmaiban ott fogja látni a : összes polit.i kai elvi táborokat. Legven hat üdvözöl.e igaz sziW'el ! S éljen e varmegye népe javára, szerető családjával egy litt sok számos éven, üdvvel, boldogau ! Megyei közegészségügyünk érdekében. [Körrendelet; a járások szolgabiráihoz és a r- t. városok polgár- mestereihez.] Az 1874. XIV. t. ez. 154. §-a a közegészségügyi szolgálat terén de különösen a melegebb évszakban fellépni szokott járványok s ragályok kitörésének és elterjedésének meggátlása tekintetében a törvényhatóság — Nem hiszem. A jó Tom erre olyan siránkozó arczott vágott s oly rejtélyes volt a különben igen prózai kis vörös pofa, hogy szánalom volt ránézni. — Szólj bogaram, mit tudsz? Valami baj ért, valami szerencsétlenség ? — Igen, azaz hogy azok a lányok. Oh ha tudtam volna! Sirt egy verset, aztán folytatá a jó Tom : — A Chilou-csárdábanlegjavában mulattunk, egyszerre két drabant állított be hozzánk. Mr. Bull azonnal kidobta az egyiket, mire amásikijjedtében 20 üveg normandi vöröst parancsolt. Erre Bull ur megkegyelmezett neki, sőt a másikat is fölszedte odakünn és behozta. Mikor a 20 üveg úgy tiz perez alatt elfogyott, Bull ur 40 üveget rendelt, mire Bourck ur tamburettá- kat hozatott s Jarlin ur a szomszédos Caspar-üzlet énekesnőit hívta át. Hadnagy ur, ön akkora élvezetet még nem élvezett, mint ez az est. .. — Ah! — Úgy van ... Éjfélig csengett a pohár,pengett a tamhura s zengett a dal. A kedves hölgyek utóbb tarantella-táncra perdültek s oly finom bájjal lejték azt, hogy Stenfenson s Hatter urak nem voltak képesek hidegvérüségüket megőrizni, s tekintélyüket feledve odarohantak a bájos hölgyekhez, átkarolták azokat s mint a Sirocco-szélvész — rohantak velük, tombolva teremről teremre. — Hát aztán ? — Oh ha most már azt mind tudnám. Magam is
