Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-09 / 19. szám
Szombat, május 9. Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 19. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Megjelen minden szombaton. Egész évre ......................6 frt — kr. Fé lévre.......................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közleménye^ küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői irodánk April 24-t'ól kezdve, a „Szent István“ könyvnyomda eddigi helyiségeiben, (Hartmann-ház, a „Korona“-szállodával szemben) van. A szerkesztővel értekezhetni vasárnap, hétfő, s kedd kivételével naponkint regg. 8-t6l déli 1 óráig. Pénteken egész nap. Lapzárlat minden péntek esti 7 és fél órakor. A hirlap nyomdája a „Szent-István“ irodalmi intézet, ápril 24-t'ól fogva a Szabadi-utczai Wirckler-féle (ezelőtt Fülop József) ház földszinti helyiségeiben van. Az uj főispán. Veszprém, május 8. Alea jacta est. Esterházy Móricz Gróf Veszprém megye főispánjává neveztetett ki. Tisza Kálmán politikai hadműveletei körül ezúttal is hatalmas taktikáról s stratégiai talemtumról tett bizonyságot. Amiről ebben a vármegyében senki, bizonyára a fiatal gróf sem álmodott soha, azt megcsinálta Tisza Kálmán : Eszterházy gróf nyakába sózta a főispánságot — s ütött két legyet egy csapásra. A grófnak sohse volt olyanforma ambiciziója, hogy hivatalnok legyen. Aki oly roppantul dúsgazdag mint ő, ki negativ szerepében és saját otthona körül is reprezentál körülbelül akkora hatalmat a közügyekre, mint maga a kormány, annak nemlehetett sohse eszeágában sem a hivatal vállalás. Nem is készült arra sohse. T Á R C Z A. Az elhagyott malom. [Schneller rajza.] Csörtetve fut a kis patak, A habja lopva sugdos . . . Hogy is kerültem én oda Az erdei malomhoz V. Kereke törve, néma már S a pusztulás ki és bejár Az ablakon . . .idővel Kopik a ház a kővel! A nyári holdas esteken Ha már a nap leégett, Itt gyűltek Össze csendesen A fúr akis vendégek; Sok piczi törpe, nagyfejü, Szakálluk hosszú s nagyszerű Az, amit itt mívelnek: Lisztzsákokat czipelnek . . . S az elhagyott malomba, lám, Mily fürge élet tombol! Fut a kerék nagy szaporán S a garad újra hántol. . . Szól a harangcsa és ki-be Fut a kis népség izibe Lisztzsákkal-------A manóba, A zsáknak lába vó’na f S mint méhek a köpű alatt Úgy rajzanak mind jobban, Rikoltj sipog száz kis ajak S a patak árja csobban ! Riadva cseng a kis harang Migfoly a munka ott alant — Es fon a tiszta égen A hold kigyult egészen!. . . Politikus számba se jötteddig. Ifjú ember még; alig 28 érés. Az élet könyvének sötétebb lapjait nem böngészte s életiránya még nem vezette határozott czélok fölé. A magyar ember úgy fejezi ki azt, hogy — még nem forott ki. Ez a tétova irány nem tetszett Tisza urnák, íme szép dolog, hogy Pápán a kormánypárti jelöltet segíti diadalra, de hát micsoda dolog az, hogy Ugodban mega habarékosellenzékit teszi kenyérbe?! És Somlyóvá sárhelyen pláne most már kombin átióba som jő a kormánypárt. Hát a vármegye többi kerületei? Enying, Zircz, Nagy-Vázsony tiszta függetlenségi, Veszprémben a hivatalos szavazatok ellenében óriási ellenzéki többség van s csak katonai atak- kal lehet, a kormány jelöltségét győzelemre vinni. Hát rendet kell csinálni ebben a vármegyében, gondolá Tisza s kezdé a legelején. Először a pápai fiatal grófot kell megnyerni. Nagyobb mézes madzaga nincs a főispánságnál — odakinálja neki. De a gróf nem pedzi. Kérésre fogja, nógatja, biztatgatja, hizeleg, konczessiókat Ígér és kér; a grófi udvaronozok raja újabb pozicziók reményében reábeszéli s a gróf egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy setüled-sehozzád: Tisza gárdájában áll ... a nehéz ütegek élén. Mert a kormánynak ezúttal Veszprém megyében nem hivatalnok-főispánra, de politikus-fi'ns- pánra van szüksége. A közigazgatást rábízhatja Véghelyre, az megcsinálja. De épen azért nem ér az rá a kormánypolitika propagálására. Meg nem is szeren esés abban. Hát jó lesz arra a pápai gróf. A kiforratlan ellenzéki hevet lehűti benne mameluk-csiga- vérrel; sbefolyásával3—4kerület biztosit magának. Aztán jólelkü fiatal ember, ki majd hallgat az atyai intelmekre . .. ecce homo ! Kiben neki kedve telt!. Ilyen auspeziumok előzték meg ezt a kinevezést, A busókról. Afrikában foly a harcz. Európa ugyan már kevesebb figyelmet szentel a mahdinak, mint eddig, de ez azért nem vátloztat a helyzeten. Az afghán emir az emberiség bölcsőjével lehet feszültebb figyelem tárgya, de azért Afrika nem szűnik meg az ö néger emberfajtáival érdekes világrész maradni. Ez érdekességnek hódolunk mi is, midőn Afrika törzsei közül egy kiválóan érdekes népfajt mutatunk be. Ez a törzs Ari kában az összes néptörzsek közt úgy testalkatra, mint miveltségre a legutolsó fokon áll. E törzs a forró ógöv legöregebb törzse s hajdan melyet egyébkint — társadalmi viszonyainkat s külön közügyeinket tekintve — szerencsésnek mondhatunk. Tényül vesszük, hogy az ifjú főispánnak mielőbb Veszprémben kell laknia. Ez olyan dolog, ami egyébkint kópzelhetetlen. Ha itt nem lakik s nem látja szemei előtt lefolyni a megyei életet, bizony sokszor jönne abba a fatális helyzetbe, hogy nem tudná : mikor és minek irt alá. Az ilyen helyzet azután többnyire sok keserűségbe,tekintélybe és pénzbe is kerül. Hát tényül vészük, hogy Veszprémváros lakosa lesz mielőbb. Es mi attól sokat várunk. Ami nagyszámú intelligentiánk között bízvást jól fogja magát érezni s ifjú neje vidám kört talál majd müveit, szellemes nőink közt. Társas életünk pezsdülésnek indul s sok megfeneklett közügyünknek adhatunk újabb lendületet. Vannak a grófnak tisztelői ezerszámra, vannak ellenségei is, köztük nem egy igen tekintélyes embere a vármegyének. Megyei ellenzékről azonban — biztosítjuk — mindaddig nem tarhathat, mig ő maga nem hozza be a kormány rozoga politikáját a megyei életbe. Addig a határig még ellenei is tisztelettel kisérik. — Azontúl a nehéz harezok, keserűségek szomorú Rubicon ja van . . . „Veszprémi Független Hírlap“ Az orsz. kiállítás megnyitása. Budapest, május 2. A nemzet ünnepe lefolyt. Maga a királyi udvar emelte azt fényével. Elragadó látvány volt ez; szemkápráztató, tündéri. A legvérmesb reményekkel sem várhatók, hogy ez az ünnep ily impozánsul fényes lesz. Európa hatalmainak megjelent képviselői ime hirt vihetnek a magyar munka dicsőségéről. Már reggeli 8 órakor alig lehete járni az Andrásya fekete kontinens legnagyobb részét e törzs foglalta el, de a kafferek lépésről lépésre üldözték, mígnem leszorították ősi tőreikről s jelenleg a terméketlen sivatagon barangol a törzs. A dél-afrikai hollandiaiak e törzsöt Bosjeman törzsnek, vagyis a busemberek törzsének nevezik s e kevésbé ismert emberfajt egyik hollandi iró következőleg ismerteti meg a müveit Európával. Az elnevezés után Bosjeman, azt kellene hinnünk, hogy e törzs a sűrűségben lakik (bosje-sürü: csalit li-, get) pedig egészen ellenkezőleg inkább keres i fel a beláthatatlan sikágot, mint a bozótos helyeket, hová csak olykor-olykor menekül a bus, akkor, midőn a nap heve elől el akar búj ni. Rendszeresen sziklaüregekben lakik e törzs, vagy a sündisznók barlangjaiba s a hangyász-oroszlán tanyájába vonja meg magát. Nagy ritkán szánja el magát a bus arra, hogy kunyhót tákoljon össze magának s ha már ezt teszi, akkkor is csupán négy magas rudat ver be a földbe, azoknak tetejére megerősíti egy vadászaton elejtett vad bőrét s kész a kényelmes lakhely. Egy ily busember megjelenése a legvisszataszi- tóbb hatást szüli az európaira. Alacsony, alig négy lábnyi testen csüng egy axánytálán s hátul szélesen összenyomott fej, melynek két oldalán hosszú lelóggó füleket látunk. A pofacsontok és áll, erősen előre vannak nyomulva, mi az egész arcznak inkább majom, mint emberi alkot ad. A mily visszataszító azonban a fő, oly meglepően szépek a végtagok. Kicsi s formás kéz, apró lábak, melyek ha fehérek volnának, bármely európainak is büszkeségét képeznék. A szemek elvenek, tele tűzzel s ez némileg enyhíti az arcz vissztaszitó hatását. Mint minden vad törzs, a busók törzse is szereti magát eziezomázni. Hosszú lecsüggő fürteiben, úgy orlyukaiba fadarabot, tollakat, csontot gyűrűket s egyébb apróságokat aggat. Különösen nagy gondot fordít a bus ember göndör, éjsötét hajára, melynek hosszú fürtéit naponta bekeni zsírral, mi által fényessé lesz a haj. Fején többszörösen körültekert szíjat visel, melyet a legváltozato(ezelőtt sugár) utón. Sok ezernyi ember volt ott összezsúfolva. A király palotától le Budán át egész Budapest fel volt lobogózva s miliókat érő diszszel díszítve a házak. Kilencz órakor a rendőrség, majd a katonaság kordonokat vont, s 10 órakor megkezdődött a meghívott vendégek felvonulása. Magyar főuraink, képviselőink, a magasabb tisztviselők, nevezetésb íróink, a törzstisztek, főpapok, mind díszruháikban jelentek meg. Az a fényes látvány szemkápráztató volt. 11 óra után az udvar felvonulását jelzék a kürtösök. Elől a trónörökös bájos nejével,majd a főherczegek s főberczeg- asszonyok jöttek, szüni nem akaró éljenriadal között, mely tetőpontját érte a százezrekre menő nép részéről, mikor a király nyitott fogata jött legvégül. Mind ő, mind a trónörökös huszár-tábornoki ruhában jöttek, A megnyitási tribünén legelőször a főpapság helyezkedett el. A lépcsőzeten, az előkelőségek közt volt Hayna 1 d biboros is. Feltünést keltett Si- mor herczegprimás távolléte. Ott voltak: Yanutelli a bécsi pápai nuncius, élesen markirozott érdekes arcz, violaszin ruhában, Robill ant gróf olasz nagykövet, Reusz herczeg német nagykövet, Lobanov herczeg orosz nagykövet/ Sadullah basa a török, Foucher de Cáriéi a franczia, sir Paget az angol nagykövet, továbbá Bray-Steinburg gr. bajor követ, Neriman kán a perzsa nagykövet; Don Auguste Conte spanyol követ, Aepli A. svájezi követ, Maréi b. németalföldi követ, Kmettk gróf dán követ, Francis J. M. az Egyesült-Államok képviselője, Kijo-o-hong-ma a japáni ügyvivő (apró, furcsa emberke) b. D’Anethan belga követségi tanácsos, D’Almada brazíliai követségi titkár, továbbá Schnabel Lipót, az argen tini köztársaság konzula, Stein Izidor belga főkonzul, Burghardt brazíliai, Halbauer Nándor dán konzul, Treskov a német főkonzulátus ideiglenes vezetője, l'Augier de Villard franczia főkonzul, Henry Fipps angol fökonzul. Madinani olasz alkonzul, Brüll Miksa németalföldi főkonzul, Sterne Henrik, az egye- sült-Államok főkonzula, Szvetenay portugáli, Mühlfeld Szergiusz orosz, Altschul S. svéd és norvég, Haggenma- cher Henrik svájezi, Staics szerb, Kuncz Jenő spanyol és Feriduri bej török konzulok. Az osztrák és közös mini szterek közül ott voltak : Pino br., Bylandt-Rheidt hadügyminiszter, Kál- noky gróf külügyminiszter., Kálíay közös pénzügyminiszter. A magyar miniszterek közül csak a beteg P a u 1 e r hiány zott. A lépcső elején állott Matlekovics Sándor á'laui- titkár, a kiállítás elnöke, Zilchy Jenő gróf a kiállítás társelnöke. Ott láttuk Edelsbeim-Gyulai bárót, sabb sziuü madártollakkal szurkai (köriil. Nyakát pedig, hogy a vadállatok harapásától s a mérges kígyók csípésétől megóvja, körülövedzi az elejtett teknősbéka teknőjével. Egész öltözetük két darabból áll. Egy széles bőröv a derékon, melyről bőr czaílangok csüggnek le egész a ezombig, — s a vállokra vetett vadállat bőréből, mely köpeny gyanánt szolgál 8 a szerint amint kisebb, vagy nagyobb, fedi a felső testet egészen, vagy csak egy részben. Élelmüket vadászat által szerzik, de ba hozzá férhetnek, nagyon szívesen lopnak a hollandiak juhnyá-- jából is egy-egy bárányt, vagy juhot, mert egyik jellemvonása a búsnak, hogy szereti az idegen vagyont eltulajdonítani. A vadászatra kétféle fegyvert használnak. Az egyik egy gömbölyű s felül gombban végződő bot, melylyel hihetetlen ügyességgel képes a kisebb állatokat, őzet, tengeri nyulat, sőt a madarakat is röptűkben, egy dobással lesújtani. A másik fegyverük a nyíl melynek vesszője csontból, vagy vasból áll s vége meg van mérgezve, azon méreg által, melyet csak ők készítenek egy növénynedvéből s egy hagyma kisajtolt csep- jeiből. E fegyvert a busók a fenevadak s az emberek ellen használják s a nyílvessző mérge oly erős, bogy a legkisebb ezáltal okozott seb feltétlenül megöli még az oroszlányt is. Jóllehet a busók, mint a fentebbiekből is látjuk, a miveltség legalsóbb fokán állanak, mégis a festészet bizonyos fokig ki van fejlődve náluk. A sziklafalakra festik fekete, fehér, vörös és sárga színekkel, az általok ismert különböző állatok alakjait, sőt nem ritkán életnagyságu embereket is találunk lefestve. A busók fajai mindinkább kiveszendőben van. S egyszer a törzs végleg ki fog veszni. Ha a forró égöv nem fog többé felmutatni ily majom alakú embereket, akkor is fenn fog állani emlékük, megőrzi azt a festészetük, mely az utókorral tudatni fogja, hogy élt egykor egy törzs, melynek egész kultúrája e festészetnek nevezett mázolásból állott s e törzs a busói törzse volt. A malom piczi ablakán (Mely egymagában ép még.) lm megjelen egy tünde lány, A holdsugár szemén ég .. . S kiált a fura zajba le, Az erdő mélye cseng bele: „Kis emberek, no végre Elég a liszté hétre!“ S az egész törpe csőcselék Lehull a parti porba . . . Majd zsákra kapva: hé-gyühé! Nyargalnak a vadonba — A malomablak üvegén Kialva már az égi fény . . . S a malom áll magá ba, A köd lehullt reája! * * * S hogy másnap ismét odavitt Az utam át a lombon; A malom Összedülve itt, Feküdt a parti dombon ! . . . Csörtetve fut a kis patak ... A habja lopva sudos . . . S csak visszavonz a biívalak Az erdei malomhoz! Kompolthy Tivadar.
