Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-25 / 17. szám

Szombat, április 25. Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 17. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ......................6 frt — kr. Fé lévre.......................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . • 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Megjeleli minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők.------- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza,Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői irodánk ápril 24-töl kezdve, a „Szent István“ könyv­nyomda eddigi helyiségeiben, (Hartmann-ház, a „Korona“-szállodával szemben) van. A szerkesztővel értekezhetni vasárnap, hétfő, s kedd kivételével naponkint régg. 8-tól déli 1 óráig. Pénteken egész nap. Lapzárlat minden péntek esti 7 és fél órakor. A hirlap nyomdája a „Szent-István“ irodalmi intézet, ápril 24-töl fogva a Szabadi-utczai Wirckler-féle (ezelőtt Fülöp József) ház földszinti helyiségeiben van. A kiállítás előtt. Budapest, ápril 24. Még egy pár kalapácsütés, még egy pár napi sürgős munka s a nemzet bevégzi nagy alkotását. Mint mikor a szobrász leteszi vésőjét, melylyel az utolsó simítást végezte remekművén, úgy fogja a nemzet is letenni eszközeit, hogy versenyre hívja ki a világot! Ünnep lesz az széles e hazában ! Bucsujáró hely lesz a kiállítás területe, meg­annyi csarnok egy-egy templom és minden kiállí­tási szekrény egy-egy oltár, melyen kiki tehetsége szerint áldozott az iparnak, tudománynak, művé­szetnek, a kultúrának. Az a sok áldozat pedig erőteljes, biztos záloga egy jobb jövendőnek. Ezredéves nehéz küzdelmünkben, folytonos harczban önmagunkkal és idegenekkel, önmagunkat emésztve és kifosztatva idegenek által, megfeledke­zett ez a nemzet arról, hogy van egy nemesebb harcz is: küzdelem a békében, a békeért, a boldogulásért! De az alkony oszlik. Az uj ezredév derengő hajnala előre veti bíborát s verőfénye megaranyozza a töviskoszorut, melyet annyi vér, verejték és keserű könynyel szerzett magának ez a nép! De megbünhödte már a múltat és jövendőt! A kiállítás fölül fogja múlni a legvérmesebb reményeket is. Maga a nagy bizottság is kénytelen volt beismerni, hogy a szerénynek tervezett keretből mennyire kinőtt a kiállítás impozáns képe. Az or­szággyűlés újabb tetemes kölcsönt szavazott meg az előleges költségekre s a földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi minisztériumnak egy nagy-nagy appa­rátusa dolgozik folyton a nagy eseményhez méltó buzgalommal. A kiállítók számát tekintve, kiállításunk első helyen áll Európa országos kiállításai között, mert ma az állatkiállitással egyetemben kiállítóink száma túlhaladja a 12.000-et. Fényben sem fog a külföldi kiállítások mögött maradni, csak a kiállítási objek­tumoknak és azok qualitásának lesz még küzdelme a külföld czikkeinek qualitása ellen. S ez a küzdelem nehéz lesz. Mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk szilár­dan áll a kontinensen ; nagyiparunk ifjúkorában, de tetterősen és csüggedetlenül halad és ámbár a kül­földön még mindig háttérbe szorul, de saját piaczain- kat kezdi lépésről lépésre visszahódítani a külföldtől; a kisipar helyzete ellenben még mindig ingadozó. A külföldnek nagy importja ellen a hazai készítmények még nem tudnak eredménynyel küzdeni s számos iparágban még mindig sok a parlag, az irtani és megművelni való. Közintézményeinkben a magas- fokú haladás nyilvánul s művészetünknek vannak olyan csillagai, melyek az egész kontinens egét be­ragyogják. Ily kedvező auspicziumok mellett már ma is kétségtelen, hogy kiállításunknak fényes erkölcsi túl­súlya lesz s hogy az igazán nemzeti üneppé válik e hosszú ezredév fordulóján. Az a hajnal, mely a jövendőből átdereng felénk biztatóan, bátoritón, azt engedi sejtetni, hogy köze­ledik az a rég várt időhatár, midőn ez a nemzet harczban aratott babórai mellé büszkén fogja hozzá tűzni a békés munka babérait! Közel vagyunk a győzelemhez, de szükségünk van arra a fényre, mely sohasem fogja velünk el fe­ledtetni a békés előrehaladás, a törekvés jelszavát! Ezt a fényt megtaláltuk / Ez a fény a kiállítás nagy horderejű sikere lesz, mely méltó arra, hogy minden hazafi, minden mun­kabíró polgár lelkesüljön rajta és belőle reményt, buzdítást merítsen. A közeljövőben levonhatjuk a tanulságot, higy- jük, hogy az elvetett magból egészséges gyümölcsök fognak teremni! Gelléri Mór. Almádi jelene s jövője. Veszprém, áprú 24. Almádi, a Balaton e legregényesebb fekvésű, s üde levegőjű kies fürdője, ez idén tagadhatatlanul oly nagymérvű s gyors fejlődésnek indult, mint azt a múlt években alig remélhetők. Részünkről mindenkor meg voltunk arról győződve, hogy hazánk gyöngyén, — a Balaton összes partjain a legistenáldottabb öbölpart az almádi-i, s igy kell, hogy jöjjön az az idő, mikor Almádi az ország legkeresettebb fürdője lesz. Ismerjük úgy a külföld, miut hazánk leg­jobb hirü fürdőit, de oly mesterkéletlen remek termé­szeti alkotást, minő az almádi balatonöblezet s oly kies virányokat, völgyeket, termőtalajú begyeket, mi­nőket almádi bir Isten jóvoltából, egyetlen „hires“ fürdő sem mutat fői. íme pár év óta járja be csak Almádi hire az orszá­got. Évről évre mind több idegen fordul meg Almádi­ban 8 minden egyes tourista, ki valaha az ország határán kívül is járt, csodálva nézi Almádi gyönyörű természeti szépségeit s ott töltött óráira mindenkor édesen emlékszik vissza. Nem üres dicséret, mihaszna reklám volt ami lelkesítésünk aziránt évek óta, hogy közönségünk er­kölcsi s anyagi érdekét Almádi érdekében latba vetes­sük. Nem mondtunk s nem is mondhattunk Almádiról soha egyebet, mint azt, hogy a természet remeke ez a vidék, minőt ezernyi mérföldek határán túl is hiába keresünk s hogy kitűnő, enyhe éghajlati viszonyai oly frappansul elütök csak fólmértföldnyi kerületben is a szomszédos vidékektől, hogy e körülményt az év bár­mely szakában s minden időjárás mellett, a laikus em­ber is azonnal észrevesz. Nem voltak czifra palotái, ezereket érő kursalonjai, ligetsátorai, platánsorai, lombos allee-i, játszó bankjai, hires zenekarai. . . semmi, semmi! Almádi a természet egyszerű mezét, leplezetlen tiszta-szüzi báját tárta elénk, kínálta élvezetünkül s a Balaton erőnk, egész­ségünk gyarapítására hivott. Almádi nem pénzkonzorcziumok, sáfárkodó, spe- culansok, tőkeüzérek mondvacsinált reklámjából lett azzá, ami. önmagából lett azzá, mivé a természet ami éde­nünkké, annyi bájjal megalkotá. * A közönség fölismerte Almádi becsét. Tavaly egy százas társaság alakult az Almádiért annyit áldozott és fáradott Brenner Lörincz elnöklete alatt s attól a nap­tól kezdve, hogy a közadakozásból épült kápolna ott föl szenteltetett, Almádi a fejlődés első lépcsejére lépett. A százas részvénytársaság a regalejogokat meg­vette, vendégfogadót alapított s azt jól fölszerelte; a fürdőhöz sok költséggel fasoros sétányt vezetett; a tó fürdőjét megnagyobbította s parkirozási czólokra egy negyedfól holdas birtokot vásárolt meg a vendégfogadó közvetlen közelében. A tavalyi fürdőivad 576 állandón ott lakott für- dövendéget tüntetett föl Almádiban; nem számítva a napi fürdőközönséget. Ez az eredmény már az első évben meglepő volt. Erre nem számított a legvérmesb reményű részvényes tag sem. S ez az eredmény buzdította a közönséget to­vábbi tevékenységre is. * A megye ügybuzgó alispána Véghely Dezső is, kinek «ok ócska-kódex búvárkodásai miatt addiglan bízvást nem voltak soha fürdő-ideái: szintén gondolt egyet s úgy találta, hogy Almádi elvégre is a megye gyermeke, hát dajkálni kell azt a lelkiismeretes megyei dajkának. És karjaiba vette. Vett maga mellé egy ötös bizottságot. A télen összevacsoráztatott vagy 700 forintot; ebből a kápol­naparkot rendszeresítette, egy pár hajót vásárolt s pi­henő helyeket létesített. Androvics Imre ur, kinek Veszprém is örökké hálás lesz már eddig is, e zugzugos kis szerény város­kában alkotott számos szépitési s közegészségügyi mun­kálataiért. Almádi érdekében szintén latba vetette teremtő tevékenységét. A tavaszi első szellő fuvallatára, száz meg száz munkás kézt hozott Almádiban gyors munkába. A ren­detlen árterü Remete-pataknak uj medert ásatott más irányban ; az óriás partu völgyi mély utakat betöltette, szélesítette; a meredek lejtők utait leszállította; az utak mentén levő bozontos sővénykeritéseket elpusz­___TÁR CZ A. Ha jnal­Száll a harmat, Kél a hajnal — szende képe Ott mosolyg a láthatáron, Bíbor ágyából kilépve. Arany csipkés biborfelleg Takarója . . . Pajkos szellő — meglebbenti Fellebenti néha róla. Halvány arczán — Szemérmetes pir fut végig; Hogy azok a korhely ifjak — A csillagok, mindezt nézik : Rózsás ujja — hamiskásan Int most rájok; Mire azok szégyenkezve Szemlesütve félre állnak. Könnyű leplét — Hab termetén igazit ja, Szőke fürtit elsimítva Piros ajkát csókra nyitja : S tekintete . . . A kelő nap arczán vész el: S szerelmében csókba fullad Kebelén egy öleléssel. Soos Lajos. Séta a tündér-városban. Kiállítási tárcza-levél. Budapest, 1885. apr. 24. A városligeti vén nyárfasor kezd tollasodni. A tavaszi enyhe meleg napsugár rügyeket, bimbókat, leve­leket fakasztott a letarolt gályákon s ma már az öreg barna kérgü fák fiatal lombruhába vannak öltözve. Az ezüstfehér levelek ott fent titokzatosan zör- dülnek össze s ámulva bóliutgatják fejeiket, midőn alá tekintenek arra a száztornyu városra, mely alattuk elte­rül. Valami csodaváros az, tündérek által elvarázsolva Hiszen mikor az őszi szél lesodorta őket, még csak a kietlen avar mezőség fölött kavarogtak a légben. Zűrzavaros élénkség uralkodik az egész terüle­ten. Tavaly még csak a sétáló fővárosi közönség cseve­gése, a vasárnapi sziesztát élvező cselédség és mester­legények dévaj kaczagása zavarta meg a kies fenyőerdi1 zizegésót, ma pedig ezernyi ember tesz-vesz, lót-fut fur-farag lázasan a kiállítás bekerített területén. Kocsit robogása, gépek zakatolása, kalapácsütések zaja, föld­hordó kocsik döczögése, munkások dalolása, festőle- gények fütyölése egy örökös zagyva bangtömeggé olvad össze, melyből csak itt ott hallatszik egy-egy harsány vezényszó, mint a csaták zajába a vezér parancsszava. Harczra készülnek itt is. Harczra a külföld előítéletei ellen. Békés hábo­rúra a külföld iparával és kereskedelmével. Térfogla­lás lesz az igazi kulturális haladás terén és versenye az érdemnek a szélhámosság, a tisztességes Bzolid iparnak a fölületes, hitvány munka ellen. Ezért épült az az impozáns város, ennek befoga­dására emelték azt a szép templomot, melyeket együtt­véve „Budapesti általános országos kiállításinak ne­veztek el. Alig egy rövid hét múlva a kiállítás meg fog nyílni s ez a terület meg fog népesülni a népek száz ezereivel. Most tartja bevonulását oda a hazai ipar, mező- gazdaság, állattenyésztés, művészet és tanügy, egyszó­val a hazai kultúra. A nagy iparcsarnok belseje meglepő képet nyújt már ma is. Egy kis város épül a palotában. Apró üveg paloták, melyek a legdíszesebb styl szerűséggel vannak összekombinálva, díszes faragásu állványok épülnek a tágas térés galériák alatt s a háttérből impozánsan emelkedik föl az óriási orgona, mely ha megzendül, hatalmas hangjait százszorosán veri vissza a menyezet és a kupolának óriási öble. Közel van az iparcsarnok déli bejáratához az er­dészeti pavilion, mely a kiállítási területnek egyik leg­szebb épülete. Óriási fatörzsek veszik körül s maga a pavilion természetes, mohos fahasábokkal van kirakva s hasonlít egy svejezi vadásziakhoz. Benne fel lesz ál­lítva mindaz, a mit az erdészet és erdészeti szakoktatás mai előre halladott állásában Magyarország felmutatni képes. Itt lesz elhelyezve Rezső trónörökös érdekes va­dászati kiállítása is. De leginkább fogja vonzani a közönséget az épülethez az a kilátás, melyet tornyából az egész kiállításra és a környékre vetni lehet. A szem alig tud betelni e ragyogó képpel. Maga a kiállítási terület ezerféle kaleideskópszerü változatosságával, kitörölhetetlen benyomást tesz a lélekre. A műcsarnok épülete külsőleg is meglepő. A ha­zai majolika ipar e palota építésénél remekelt. Azok a quirlaudok, fricoek, párkányok és fülkék, melyek majo­lika betéttel vannak díszítve, a legkiválóbb tanúbizony­ságát képezik annak, hogy a majolika építkezéseinknél maholnap nélkülözhetlenné lesz. A tágas felülről világí­tott nagyteremben már kezdik rendezni a képeket. Ezekről még korán volna szólni, de konstatáljuk azt, hogy hazai művészeink, élükön Munkácsy Mihály. Benzur Gyula, Lieczenmayer Sándor, Lotz Károly, Than Mór, Vastahg György festőinkkel, néhai Huszár Adolf, Kiss György, Zala György és Strobl Alajos szobrászainkkal tehetségük legkiválóbb termé­keivel szállnak versenyre a magyar művészet hír­nevéért. A keleti pavilion előtt megállva különös benyo­mást érezünk. Az épület frontján egy hatalmas csúcs­ban végződő gömbölyű kupola emelkedik, mellette két­oldalt 4 kisebb hasonló, és köröskörül 20 egész kis gömb tarkítja az épület tetejét. Az egész épület bizar keleti párkányfestéssel lesz körülvéve. Az épület egy tágas csarnokból áll: közepén kanyargó lépcső visz fel a karcsú magas minaret-be, kétoldalt pedig ferde irányú szárnyak húzódnak ferde irányban. E csarnok­ban lesz bemutatva Szerbia, Románia, Bulgária, Ru- mélia s a többi keleti tartományok ipara és mezőgazdasága A csarnok kiállítási objektumai fog­ják alapját képezni a fővárosban létesítendő keleti múzeumnak. A magyar csárdák, a szegedi debreczeni, h.-m.- vásárhelyi és munkácsi csárdák által lesznek bemu­tatva; valamennyi jellemző galambduezos kapujával, szalmafódelével és fadiszitéseivel. A szegedi csárda a napokban már meg is nyílt. Homlokzatán hármas fel­irat ékeskedik, de tulajdonosai a derék szegedi polgá­rok még ebben sem tagadhatták meg tősgyökeres magyar voltukat, mert a magyar mellett a német és franczia fölirat (előzékenységből a külföldi látogatók

Next

/
Thumbnails
Contents