Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-21 / 8. szám
;s«4'íi « Ve szprém, 1885. Ötödik évfolyam. 8. sz. Szombat, február 21. TORE! FD66ETLEH MAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKE, V EGY ES TARTALMÚ HETILAP. Egész évre. Előfizetési árak: . . . 6 frt — kr. Félévre........................3 frt — kr. Negyedévre .... 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadóhivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-ház emelete, küldendők.------ HIRDETÉSEK és NYILTTEREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Palotai-utcza, Weisz-luízemelete, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. t «Áfa (1815.—1885.) B. Fidth Ferenci aranykutcsos, valóságos belső titkos tanácsos, Veszprémmegye főis- pána, febr. 19 én d. u. 7*4 órakor csendesen elhunyt. A haldokló főurat szerettei, gyermekei, jó nője vették körül s amily békés volt egész élete — oly bókén, nyugton hunyta le szemeit az örök béke álmára. . . Vigasztalhatlan családja a legjobb apát siratja; Veszprémmegye elvesztő leghiibb, leg- gondosb gyáinolát — a világ pedig oly embert vészit Fiáth Fereucz báróban, kinek lehettek ugyan emberi hibái, de kiben az ember erényei mind öszpontosultak. Hazáját szerető, annak békés fejlődéséért, erősödéséért a halálig rajongó jó hazafi, iziglen lovagias, szenvedélytelen, nemes- lelkű, jó ember volt. Ravatalánál im együtt látjuk gyászolni nemcsak Veszprémvánnegye népét, — de magát a nemzetet is. Mert lehettek, lehetnek e hazának ma productivebb politikai tényezői, de önzéstelenebbi leikéből, szive mélyéből odaadóbb honfia e hazának — Fiáthnál nem lehetett. A conservativ elvek embere volt. Magyarország békés virágzását involválta minden gondolata, érlüktetése s ezt a törvények rendes utján, a viszonyok kellő időben való felhasználása által vélte elérhetni. A demokratiát becsülte, rajongott érte; de ellene küzdött annak mindhalálig, hogy ez erőszakos utón döntse ki a nemzetet nagy missiója utjából s népuralmat, forradalmat, — „a nemzetek vészét“ — provokálja hazánkra. Életét, politikai őszinteségét s puritán konzervatív elveit mi sem jellemzi jobban, mint sajátkezeirta önéletírásában ama kijelentés, hogy ő az ausztriai uralkodó háznak, melyért addig annyit küzdött, szenvedett s csaknem vérpad áldozata lett — 1849 márcziuc 4-én kelt végzetes pátensét, mely Magyarországot Ausztriába kebelezett tartománynak declarálja: határozottan elitélte. Beadta Veszprém-, zalamegyei pacificationális császári biztosi állásáról való lemondását s jogosultnak is, természetes következménynek is tartotta a magyar kormánynak 1849. ápril 14-iki nemzet-nyilatkozatát, mely az ausztriai uralkodó házat megfosztotta a magyar koronától. Végzetes hiba és tévedés volt — Írja memoirjaiban — mind az osztrák, mind a magyar kormánynak ez a két, alkut nem tűrő nyilatkozata, mely törvény és rendellenes volt mindkét részről, s mely megboszulta magát miud Ausztrián, mind nemzetünkön. Ez a nyilatkozat, ha egész életét nem ismernők is, igazolja Fiáth Ferenczet, mint önzésteleu, szilárd jellemű hazafit, ki hü jobbágyja volt a trónnak mindakkor és addig, mig az az ő hazája érdekeit szivén viselő, s a legitimitás terén maradt; de elszakadt attól s nemzete védelmére kelt, midőn az az absolut önkény lejtőjére tért. Ilyen volt Fiáth konservativismusa — s elmodhatjuk, hogy 45 óv óta Magyarországon hűbben, kitartóbban, nemesebben e politikai hitvallást Fiáthnál s S ennyeinól, Fiáth nagynevű vejénél, e mai párt vezérénél, nem vallotta s nem védelmezte senki. A veleszületett lovag iasság, az emberies loyaliasság s a bölcs mérséklet, mely egész életét 70 éven át jellemezte, visszatartotta attól, hogy politikai ellenfelei meggyőződósét, elveit ne tisztelje — bárha sokszor, igen-igen sokszor keserű és fájdalmas bántódásokkal illették őt. Amint é kívánta s joggal követelte, hogy az ő meggyőződése tiszteletben tartassék, ép oly tiszteletben tartá az ellentétes elveket is s respectabilisebb, lovagiasb politikai vitázót Fiáthnál ami mai politikai világunk nem mutathat föl. Hűséggel szolgálta a trónt s e szolgálata teljesítésében nemzete ügyén munkált mindig aggó, mindig gondos honszerelemmel. Nincs e hazában senki, ki Fiáth Forencznek csak egyetlen keserű perczót róhatná föl, mert szenvedélytelen lelke, lovagiassága nem ismerte a boszut; de számtalan sok azok száma, kikkel jót tett, amint a nyomorúsága kívánta: befolyással, anyagi támagatással — s bízvást százakra megy azok száma, kiket 1848 telén a hóhér kőtelétől mentett meg. . . . Pedig elkeseríthette volna és megmórgezheté vala lelkét ama gazság, hogy midőn Fehérváron fogva volt s szembenállt a vérpaddal : egy jó barátja »atyja szemeire“ esküdött, hogy hirt visz azoknak, kik megszabadíthatják. A jó barát megcsalta... Pedig »apja szemeire“ esküdött . . . . . . Fiáth nem ismerte a boszut. * Ebben a megyében ismerte mindenki. Nyitott könyv az ő veszprénunegyei működése. Egy egész generatió őrszeme kísérte figyelemmel, segélte fáradalmas munkáiban s kíséri im — a sirba. ... A megye, a város középületein fekete lobogók függenek, gyászául a megye, a város gyámola elhunytán. Yan siratnia oka. Van gyászolnia kit. A nemzeti ujjáébredés nagy alkotásainak ő adott testet ebben a vármegyében. A közügyeknek, közérdekeknek, közintézményeknek, a jótékonyságnak ő adott támaszt, erőt itt ebben a vármegyében; segítve sok nyomoron, törülve sok könnyűt. Van oka siratnia, gyászolnia Yeszprómvárm egyének. S a nemzetnek is. A mai magyar politikának tényezői csaknem mind a Fiáth-családda! összvefüzvók s e család gyászával ma ötszeforr a magyar publicistái s politikaikai világ őszinte, igaz gyásza. Hetven óv, sok idő! Nagy idő! Az örökifjú agy küzdött a kor válságos eszméi chaosával. A szív küzdött a szivtelensóggel; a lélek a lelketlensóg ellen. És győzött! Hetven év önzetlen fáradalmai után megérdemlett a nyugvás, a béke. Adassék meg néki az ! Mindörökké . . . »Veszprémi Független Hírlap.“ Báró Fiáth Ferencz élete úgy a történelemre, miud a nemzetre egyaránt tanulságos, a kor, a nemzeti élet ez eseménydus periódusa, melyben élt s melyet részben ő is egészített ki — a nemzeti ujjáébredés korszaka volt s az események s válságok gyors egymásutánnal váltakoztak, mind újabb, hol derültebb, hol 8Ötétebb színekkel ecsetelve magát a kort. És Fiáth báró, ki egész életét a közügy szolgálatában töltötte, ki minden pillanatában a nyilvánosság előtt állott s egész életén át nemcsak rangot s tiszteletet involváló tekintélyt, de politikai befolyást s hatalmat is gyakorolt: Fiáth báró élete az utókorra nézve úgy emberiességi, mint társadalmi s politikai tanulmány szempontjából nyitott krónikául szolgálhat. E szempont vezette ama köröket, kik az ősz bárót arra bírták 9 év előtt, hogy élte alkonyán megírja nagybecsíi önéletírását. A legkompetensebb adattár imeza mü, mely életét tükörkint élénkbe állítja s amelyből mi is átvesszük a főbb momentumokat. Született 1815-ben Akán, Veszprémmegyóben, hol atyja földbirtokos volt s szépen rendezett gazdasággal birt. Édes anyja Luzenszky Fanny bárónő volt, ki férjét 8 gyermekkel áldotta meg s boldog szerelemmel áldottá tette a családi tűzhelyt. A család igen egyszerűen élt; pénzt nem adtak ki a háztartásra. Amit a ház, a család szükségelt, élelmi szert, sőt ruhát is, a gazdaság szolgáltatta. A gyermekek nevelésében a testedzés vezérelte a szüléket, amellett a szellemiekről sem feledkezvén meg. Társaság sokszor volt a háznál s nagy vadászatok rendeztettek. „Nyitott ház“ volt a szó-szoros értelmében , hol ritkán hiányzott a vendég. A gyermekek szoros házi felügyelet alatt voltak s egész világismeretük abból állt, ha évente 2-szer, névnap s születésnap alkalmakkor bevitték őketMoórra, az öreg Luzenszky bárónőhöz, dédanyjukhoz. Nagyatyjuk Luzenszky ” József báró tábornok volt s Ferencz még alig 6 éves fiú volt, mikor az ősz tábornok meghalt. „Ez voltji— irja emlékirataiban — életem első szomorú napja !“ 1824-ben Ferencz báró Győrbe ment édes atyjával s itt kezdette iskoláit- Tanítója Czuczor Gergely a későbbi nagyhírű tudós s akadémiánk egykori büszkesége volt. Egy évi ottléte után halt meg nagyatyja, az ősz Fiáth Lázár Akán, ki iziglen katonaember volt s már a hétéves porosz háborúban is katonatiszti rangot viselt Öt év múlva, 1829-ben, mikor Ferencz még csak 14 éves volt, atyja elvitte őt Fejérvárra s rhetorikába adta Orsonics senátor családjához. Tanárai Szegh Pál és Vagovics csiszterczitaáldozárok voltak; Tichy, Zalay, Horhy, s grófBattyányi László pedig kollegái. Ebbéli tanulmányai végeztével szülei, féltvén az élénk képzelmü ifjút Pest ledér életétől, otthon tartották s privatim folytatta tanulmányait. Szabad idejét vadászaival töltötte s a Moórról gyakran átjövő lisztekkel tokszor naphosszant elkalandozott lóháton. Egyszer baleset is érte. 1831) novemberében egy hosszabb lovaglás után lova megbokrosodott s toronyirányában hazavágtatott. Ferencz a bőszült állaton erősen tartotta magát, de mikor hazaértek s ő messziről látta, miszerint az istálló ajtó nyitva van ,s s szilaj ló épen annak tart, félve, hogy amint az állat beront, neki baja eshetik, hirtelen leugrott a lóról s lábszára kettétört. Tizennégy nap múlva összeforrt a törés, de sántított. Az orvosok azt mondták, hogy örökké sántítani fog, hahogy még egyszer el nem töreti a már ösz- szeforrt lábat s újból nem gyógyittatja. „Akkor hát csak törjék el, de úgy, hogy a mama ne tudja“ szólt s úgy is volt. Hat hét múlva egészséges volt. 1832-ben Ferencz ismét Győrbe ment s jurista lett. Tanárai Albely és Kmetty voltak s tanulótársai közt volt a nagyerejü gróf Zichy Hermann is, ki akkor egy színpadi Herkulest a rudemelésben lefözött. Ezzel együtt kétszer úszta át a Dunát, vivómestert tartottak s B ezerédj engedelméből a megyeház nagytermében gyakorolták magukat. Tanulmányait azonban sohse hanyagolta el s a jogi vizsgákat egy év múlva kitűnő sikerrel tette le. 1834. okt. 1-én Fejérvárra ment patvaristának. Főnöke Pap Gábor fejérmegyei tiszti ügyész volt. Egy év múlva Budapestre ment s folytatta a patvaristasá- got, Yégh István itélőmestnr oldala mellé esküdvén föl. Ez időtájt volt, hogy Lou se baroness t Baillou báró nőül vette, Sárközy Zsiga nagy fájdalmára, ki Baillou versen\tár a volt. Baillou katonatiszt lévén, az ifjú Fe- rent-z volt az, ki a család megbízásából Bécsbe ment, a 12.U00 fitos biztosítékot letenni. Ferencz báró akkor volt először Bécsben s mint irja. ez a város nem tett semmi hatást reá. Pár óra múlva kivágyott belőle. A rákövetkező télen Moórott nagyszerű vadászatok tartattak. Egy vadászlakoma alkalmával Festeticb Cristine grófuót bizonyos Hodicz gróf katonatiszt megsértette. A lovagias ifjú Fiáth viszontsértette Hodiczot. Ez kihívta. Másnap volt a párbaj a „Dobos“ erdőben, mely alkalommal Fiáth Hódi ez grófot balarczán s jobb karján súlyosan megsebesítette. Az 1832-1836. évi országgyűlés alatt Pozsonyba ment, hol Kossuth ekkor adta ki legelőször országgyűlési - Tudósitásai“-t s Lovassy vezénylete alatt az ifjúság politikai klubbá alakult, „melyen akkor az s addig az óráig — mint Fiáth irja — még nem aggódott az ország, fiáth keveset járt az országgyűlésre s miu;án sem bort nem ivott soha, sem a zajos mulatságokat nem szerette, nem igen mulatott. Itt ismerkedett meg Matkovich Tivadar jurista kollegájával is, kivel folytonosan a legjobb barátságban élt. — 1837. Szent-István napján Pestre utazott czenzur.ira. A vizsga jól sikerült. „Praeclaruinof1 kapott.“ Első szónoki debut-je a legközelebbi fejérmegyei közgyűlésen volt. A megye többsége a két Madarászt, Salamont s többeket,, azzal büntetett, hogy szólásjogukat megvonta. E törvénytelenség ellen plaidirozott Először Fiáth Ferencz s sikerrel, bár szónoki hevében összeveszett magával az alispánnal s a főügyészsz.el. Jelszava az volt: „Stehe keck auf, Mach das Maul auf: Uudhör’ bald auf!“ A megye közönsége Madarászékuak visszaadta a s Fiáth győzelmesen üdvözöltetett mindenfelől. Veszprémmegyébe a következő év februárjában 8ZÓt
