Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-26 / 52. szám
* terén, miután Keszthelye j érdekében fogom ezután 0 A legjutányosabb 0 niumok készítését, A Herczeg □ a haj sűrítésére, ződés és a hajhullá Egy palac Kapható: „Alulírott ezenn használata nálam igen hí tására a legmelegebben a Veszprém, 1882. OLT csakis tartós g 3.10 nn egy öltő Utazóplaidek drbja 4. 5, 8 köpenyszövetek, tilft'el, lode Alapittatott aj G Minták díjmentesen. Mintáin Állandó raktáram mészetes az, hogy sok maradék áron jóval alább eladni. Mind 1—2 száz minta-rendelés után hirdetnek, mert ez esetben a n Maradékszövetek, ^ WS“ Levelek intézhetők 1 á t s z e I Ajánlja dúsan liinettek, s ezeiifelül miij = Alkalmi, ajánlja a w Egy compl Or raktáron mint Elvállal az optikai s me Q A u. é. közön T továbbra is L telt jegyző urnák segédre van szüksége, az a mindinkább összetorlódó munkahalmaz miatt akarva, nem akarva kénytelen segédet tartani, kivel a súlyos teendőket megossza, de sőt jórészben ráruházza. Ha pedig ezt nem teszi, akkor előáll a t. Hidy ur által felhozott körülmény, hogy t. i. a tulhalmazott főnök a munkateher alatt összeroskadván. beadja a kulcsot! Nos mi történik ez esetben ? Fegyelmi vizsgálatot intéznek ellene, minek szomorú következményei a felfüggesztés, s legtöbb esetben elmozdítás! Avagy tud-e oly esetet a t. ezikkiró ur, amidőn a jegyzőt, akit a felsőbb hatóság elmozdított hivatalából, s abba azért, mert szegénységénél fogva segédet nem tarthatott s eféle körülmények tekintetbevételével visszahelyezett volna ! Ritka az ily szerencse!!, mint a fehér holló! Ha pedig elmozdítják, pályázó akármennyi akad. nem egy jegyzői, de egy hivatalszolgai állásra is. Pedig azon qualiti- katióval, melyet a jegyzőtől a törvény kiván, s amelynél többel vajmi kevesen rendelkeznek közülünk, bajos ám manapság uj hivatalra vergődni! tében korszakot alkotó várva-vart nap. Addig is mig e szent s nemes czélunkat elérhetnék. főnök úgy, mint segéd vállvetve, s a legszebb egyetértéssel munkálkodjunk nemes ügyünk kivitelén, s ne hallgassunk azokra, akik a baj ellen oly orvosságot ajánlanak, melytől a beteg okvetlen elpusztul! Tisztéit ezikkiró urat pedig szívélyesen felkérem, hogy (most már én merem állítani) a legtöbbet dolgozó s ezért 8— 10 frt fizetést s szerény ellátást élvező segedeket ne saty- rizálgassa, mert ezzel ügyünknek csak ártani fog, azt teljesen beismerem, hogy mélyen tisztelt ezikkiró urnák, mint munkabíró fiatal embernek segédre szüksége nincs, de ha valamikor. amit Isten messze távoztasson, segédre szüksége leend: óhajtom, hogy oly derék s jellemes egyénre találjon, akiben kénytelen iegyen elismerni, hogy a segéd is, ha nem is ur. de alighanem leendő nótárius ! Tisztelettel maradván a tekintetes szerkesztő urnák Lovászpatonán, 1885, decz. 17-én. MIHÁLYI IMRE, jegyzősegéd. Egy nap a jegyzői irodában. (Válasz Hidy Zsigmond barátomnak.) Kora reggel, rövid álom után a megyei állatorvos keltett fel. Kezét nyujtá felém. Megijedtem. — Azt kivém a pulzusom akarja megtapogatni. A lovakat jöttem megvizsgálni, mondá. Vagy úgy!? S megkönnyebbülve öltöztem fel* De°esak egy van ám itthon, a Korán szomszédé. A többi most mind az Androvits ur paripája. Utat csinál most valamennyi. S elővezettük ezt az egyet. Na ez pompás egészséges, ha a többi is ilyen, akkor nincs baj, szólt Becsák barátom, végig tapogatva a „reggel bősét.“ Persze hogy ilyen, sőt különbek, mert ez leg- többnyire az istállóban van s nem dolgozik, a többi pedig legtöbbnyire kint szánt s a jó levegőt szíja. Rá állott. No ezzel ugyan röviden végeztünk. Ez jó kurátor lehet ott Veszprémben, gondoltam, mikor elment. v Hát ezek kik ? Bizonyosan a Varga meg a Siberna lesz. Valakit bizonyosan megnyomorítanak s tőlem meg „elrabolnak“ egy órát legkevesebb. — (Nem zsebórát értek !) Szerencsés jó estét kívánok, kopog be egy sötét ábrázat s hosszuszáru pipájából akkorákat paffo- gat, hogy szinte oda néz az ember. Ez a mi fatanfelügyelönk. S felvesz egy iszonyúan hosszú jegyzőkönyvet a saját „rovásomra.“ Hát az meg mi odakint ? Mi történik itten ? Finánczok taszigálnak be egy szegény elfogott dohányost s kérik a lelet felvételét. Ez bosszantott már kissé, de megvigasztalt, hogy mire a lelet-jegyzőkönyv elkészült, a dohány megvolt ugyan, hanem az ember elszökött. Na, jöjjön öcsém, reméllem, most már megszabadultunk. — együnk. Talán nem jő ma már senki. Csak még én, szólt egy belépő úri ember, kérem a hátralékkimutatást, hogy holnap a végrehajtást megkezdhessem. De hát nem kész ám még. Mindegy, nekem kell. Adja hát neki öcsém a .tavalit“, legalább majd összeszidják minden háznál s annál előbb elmén. Csakhogy a Bössörményi, honvéd lévén, nem engedett. Meg kellett 3 órai megfeszített munkával csinálni az „ideiből.* Szinte jól esett egy kissé fellélegzeni, midőn kész lett. Kimentem szokott spectáló helyemre, az utcza-szinre. Éppen az alispán jött szemközt. Mentek haza hintőn. Jóizüt köszöntem neki, azaz csak akartam, mert megakadályozott. Öcsém, a számadás benn legyen egy hét alatt, mert különben felfüggesztetlek, hogy a lábad se éri a földet, — s azzal elrobogtak. Na, hogy változtatnátok meg a „dűlő“ nevét ott Szabadi körül, óhajtottam kissé utánuk, mert már mérges voltam . . . Nagyon nem mertem kívánni, mert attól féltem, hogy hátba beteljesedik, pedig tulajdonkép saj- nállanám, ha valami baleset érné. Téns uram, jön utánnam a János, tessék haza jönni, a járásorvos ur keresteti. Hát ez meg mit akar ? Kérem, legyen szives vebm jönni, az iskolákat, mészárszékeket közegészségi tekintetben megvizsgálom. No ide már aztán nem megyek el. Menjen el öcsém, maga „egészségesebb“, talán jobban érti. Azt hittem, magamra maradva, pihenhetek, vagy tehetem a dolgom. Dehogy. Nagy csetepatéval jött két menyecske, hogy tegyek köztük igazságot. Megpróbáltam. Többet pöröltek maguk között, mint amennyit hallgattak reám. Hó, barátim, igy vége nem lesz. Egyenkint jöjjenek, úgy előbb segíthetek a bajukon, mert igy, úgy látszik, nem lehet boldogulni. S ekkép csakugyan hamarabb végezhettem velük. Szinte érdekesekké lettek közbeavatkozásom folytán és sajnállottam, hogy félbeszakított a dr. Sándorfy bátyánk — a szemléjéről szintén egy körülményes jegyzőkönyvet felvenni szándékozván. Na, végre Lórencsics öcsém, megszabadultunk, lássunk a napi teendőink után, este hét órakor. Nézzük csak, mik jöttek a postán? Vagy 12 drb hivatalos levél. Lássuk, ugyan hányban van fegyelmi elrendelve ? Az első ime: m. k. adóhivatallal: Ebben nincs ugyan fegyelmi, hanem van valami 36 drb. int ő-c z é d u 1 a s köztük legkevesebb 15 az enyém. Olyan apró czvekedli-féle papirszeletek. A „memento móri“ valóságos paródiái, karikatúrái. Jön a másik: a járási szolgabirói hivatal. Ebben sincs fegyelmi, hanem a szele itt van. Különben ez kötelességszerü. Kir. adófelügyelőségtől, jön a másik levél. No ebben ugyan nem lesz fegyelmi, hanem birs ág bizonyosan leend. Richtig. 25 frt csapódik a nyakam közé. (Még nincs lezárva a B. tabella.) Hát ez honnét jön ? A megyei árvaszéktöl. No ha ebben nem lesz fegyelmi, akkor semmiben sem. Mert ott áll az „Kellék.“ Tudtam. Pedig be nem mennék Veszprémbe annak az árvának egész vagyonáért. Azt mondják, nem tudom, hogy igaz-e, de hallottam, hogy a közelebbi ülésen egyik ülnök egy befejezett ügyet referált. Volt-e fegyelmi elrendelve? kérdé a különben Verék elnök. Nem, mert nem is volt rá szükség. Minden ontosan és korrekt volt elintézve. Nem tesz semmit, anélkül nem érvényes, tessék Rendelni és azután referálni. (Folytatása a mellékleten.) "* ■ — ■ s VESZFKEM, kökép-uteza 342. sz. —Q—O-O-OÍZ. ^SclJ clL UclZ ). Uf I Y —o—oá ^ooooooooooooá r vaiir izíiooa uiudiii tOiOCta uj r UIXXUAAKV árak mellett.
