Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-12 / 50. szám
az építkezés pénzügyi oldaláról is részletes | jelentést tevén, az megnyugtató tudomásul vétetett, s miután a törvényhatósági közgyűlés, a megyei székház épitésflgyét teljes jogkörrel intéző bizottságnak ügybuzgalmáért teljes elismerését és köszönetét nyilvánította, határozatba ment, hogy az építést vezető bizottság azon indítványa, mely szerint az építési költségek fedezésére a 268. számú törvényhatósági határozattól eltéróleg ne 200.000, hanem 250.000 frt, 40. esetleg 50 év alatt törlesztendő kölcsön vétessék föl. egy e őzéiből külön egybehívandó törvényhatósági rendkívüli közgyűlésben, vagy ha ezt az ügy , sürgős volta nem igényelné, a márezius havi | közgyűlés 1-sö napján tárgy altassék. A társtörvényhatóságoktól érkezett és a tárgysorozatban jelzett átiratok közül csakis Hajduvármegve közönségének, a törvényhatóságok által közérdekű czélok létesítésére felveendő kölcsönök bélyegmentesitése tárgyában a magy kir. pénzügyminisztériumhoz intézett felirata, hasonszellemü felirattal pártolni határozatott; a többi átirat tudomásul vétetett. A beregmegyei közművelődési egyesület j anyagi segélyezésére a törvényhatóság 100 frt, a veszprémi református egyház által fentartott leányiskolára pedig 200 frtot szavazott meg. A SzentgáHon felálitandó gyógyszertár ügyében ezúttal érdemleges határozat nem hozatott. Több, a közönséget érdeklő ügy nem merült fel s a szorosan közigazgatási ügyek elintézése czéljából, a közgyűlés f. hó 9-, 10- és 11-én folytatólagosan is megtartatott. Yízi-sport. (Ajánlom a Déli vasut-társaság, a Magyar nyugoti vasut- társaúg, a Kisfaludy gőzhajó-társaság és a Tihanyi apátság figyelmébe.) A „Stephanie ijaeht-egijlet“ november hó 14-én, délután 4 órakor gróf Károlyi László ur budapesti palotájában nagyfontosságu ülést tartott, melyben részt vettek : gróf Esterházy Mihály elnök, Szarvassy Sándor gondnok, Jankovics István titkár, gróf Andrássy Géza, gróf Festetics Taszító, gróf Károlyi László, gróf Nádasdy Ferencz, báró Todesco Lajos Ödön és Mihálkovies Tivadar válaszmányi tagok. A nagyszámú részvét (a választmányból csak ketten hiányoztak, kik rendkívüli körülmények által a megjelenésben akadályozva voltak) a tárgyak fontosságával helyes arányban állott. Azok, kik ezen egyletet a Balaton-egy- lettel, melylyel épen semmi összeköttetésben nem áll, összetévesztve vagy' az ügyek állását nem ismervén, a Yonng Richard hajóépítőtől történt megválásra tekintve, már-már váddal léptek fel, hogyr nálunk mindén csak szalmatűz, a mai ülésen meggyőződhettek volna, mennyi ügyszeretettel és önfeláldozással, mondhatni lelkesedéssel csüggnek főáraink a vitorlázás sportján, úgy, hogy e, szerintem legnemesb sport virágzásának tetőpontja felé halad s hosszú időre biztosítva van. Az egylet belügyeire vonatkozó határozatoktól eltekintve, ezen fennebb jelzett ülés következő határozatokat hozott: I. Tudomásul vétetett, hogy az egyleti választmány kiküldöttei Youug Richard hajógyárát és összes hajóit megvéve, tényleg át is vették és a kiküldötteknek fáradozásukért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. Ezen vételi határozat folytán most már az egész alsó-sétányi telep, melyen a 8000 forintba került gyönyörű klub-ház, 4000 forintba került hajó-csusztató (sleepway) és 3800 forinton vett hajó-gyár áll, — az egylet tulajdona, melynek tehát mai napon vagyona 15,800 forint értéket képvisel. II. Az egylet a hajókat ezután házilag építi, és a hajó-ipar érdekében, idegen — nem egyleti tagoktól jövő megrendeléseket is elfogad. Már is uj, — egyenkint 21—25 tonnás hajókra kapott megrendelést, még pedig: gróf Festetics Tasziló, gróf Károlyi László, Captain Blue és báró Todesko Ödön Lajos uraktól. Ezen megrendelések mintegy 40,000 forint forgalmat képviselnek és még két nagy megrendelés bizton várható. El nem mulaszthatom, hogy a közönséget ez alkalommal ne értesítsem, mikép az egylet Young hajó-gyáros összes hajóit meg- vévén, ez által azon helyzetbe jutott, hogy a sport barátainak igen jókarban levő, részben uj és rendkívül olcsó vitorlás hajókat adhat el. III. Az eladó hajók a következők: N a- m e 1 e s s 1 1/i tonnás, Szélvész 21/i tonnás, Luczifer 1 tonnás vitorlás hajók. — Bővebb értesítést az egyleti gondnok Szarvassy Sándor ur ad Budapesten, kishid-uteza, a Hungária szállodával szemben levő egyleti irodában. IV. Az evező-hajókat az egylet nem adja el, sót a hajó-parkot még szaporítani fogja két darab párevezős giggel és az összes evezőcsónakokat egy vállalkozónak adja bérbe, ki a hajókat az egylet által meghatározott, az eddiginél jutányosabb összegért köteles az évad alatt a fürdő közönség rendelkezésére adni. __________ Ez en intézkedés is csak azt tanúsítja, mennyire szivén viseli az egylet a közönség érdekeit, és hogy e csónak-bérlési ügyet nem saját pénzügyi szempontjából tekinti, hanem a vizi-sportot igyekszik népszerűvé tenni. De nagyfontosságu e határozat a fürdőtulajdonos, apátság érdekeire is, mert tudjuk, hogy Balaton-Füred mily szegény élvezetekben, s nem lehet közönyös azon körülmény, hogy különösen oly élvezet honosittassék meg Balaton-Füreden. mely más fürdőkben, hol viz nincs s igy a legfőbb, különösen gyógyhatású fürdőkben, — fel nem található. Tudjuk, hogy a fővárosi ifjúság és a közönség is mennyire kedveli a csónakázást, s igy nem alaptalan azon állításunk, hogy az egylet e határozata — különösen ha még sikerülne a déli-vasuton, de a Kisfaludy gőzhajó-társaságnál is — (mert bizony az az 1 frt 60 kr. egy órai utért. sok pénz s nem áll arányban a budapest-siófoki utazási költséggel) — viteldij-kedvezményeket eszközölni, ami a Balaton-egylet kirándulási szakosztályának volna feladata. — a fürdőtulajdonos apátság érdekeire is méltánylást érdemlő kihatással lesz. Midőn e kedvezmények mellett kardoskodom, nem a vitorlázó-egylet érdekeire vagyok figyelemmel, mely egylet jobbára gazdag urakból áll s mely versenyeit minden viszony közt megtartja, de meg akarom világítani azon okokat, melyek oda Tiatnak, hogy a Balatonon, mely pedig oly alkalmas nagyszabású vizi-sport versenyek rendezésére, miért nem tud az evező- és uszó-sport fellendülni, s általában miért nincs a versenyeknek közönsége. Sem a vasut-társaságok, sem a balatoni gőzhajó-társaság, sem a fürdő-igazgatóság nem fogja fel helyesen érdekeit, amidőn 1- ször a versenyekre jövő működő- és csónak-egyleti tagoknak nem adja a legnagyobb kedvezményt, midőn 2- szor a versenyre hozandó hajókat ingyen nem szállítja, midőn 3- szor a versenyekre utazó közönségnek nem ad az eddiginél még nevezetesebb vitel- dij kedvezményt, midőn 4- szer a fürdő-igazgatóság a csónaki-ver- senyen működőknek a szállás és étkezési kiadásait a minimumra nem szállítja. Angliában — midőn egy-egy nevezetesebb verseny tartatik, száz meg száz különvonat indul a verseny színhelyére, mely rendesen nem a fővárosban van. Németországban szinte nagy az érdeklődés. — Újabban Bécsben kezdenek a versenyek nagy népszerűségre szert tenni. Igen, de Angliában a működők saját személyük után a szállítási eszközökön nagy kedvezményeket élveznek, hajóik és eszközeik ingyen, a könnyebbek, mint uti-podgyász a személyvonatok tetején szállíttatnak, a versenyre utazó közönség pedig (amit ellenőrizni nagyon könnyű, amennyiben a vasúti-jegy megváltásával belépti-jegy is váltandó) szintén nevezetes kedvezményben részesül. így aztán lehet eredményeket felmutatni. Es mindenkinek megvan a maga haszna belőle. Ott ezrek mennek a versenyekre, nálunk százak sem. Ott ezrek költenek, nálunk százak sem. Aki ezt be uem látja, azzal vitatkozni nem lehet, mert ha valahol, itt érvényesül a viribus unitis elve. Egyik működő a másikat lelkesíti, egyik kiránduló a másikat, ez a harmadikat; családokat stb. hiv, csalogat a jövetelre, — egyik a verseny, másik a versenyző, harmadik egy kiránduló kedvéért megy, a családfők, a drágaság kifogására nem hivatkozhatnak, és igy lassan-lassan a versenyek egész nemzeti ünnepekké növik ki magukat, melyben ur, polgár és a környék népe örömmel vesz részt. Ez nem álomkép, ez igy van Angliában régebben, Németország és Bécsben újabban, s igy lehet nálunk is. Mert sok szép tulajdont elismerek e nemzetekről, de azt nem, hogy a magyarnál sportikusabb szellem lengné őket át, mert a daliás jellemet a sport különböző ágai iránti előszeretet fejleszti, a magyar nemzetnél pedig daliásabb nemzet nincs. Azok, kik az ügyhöz nem értenek, épen ezen okból máskép fogják fel a dolgot. Azt mondják, hogy a ki mulat, fizessen. De elfeledik, hogy az a versenyző evezős nem mulatni jön B. Füredre. Az hat héttel előbb megszakítva rendes foglalkozását, mulatságokat, italt szivart, nőket kerülve és kedvencz ételeitől megválva, minden nap órákig trai- nirozza magát, külön étlap szerint tehát drágán étkezik, a versenyre tétet fizet, uj verseny-ruhát rendel és a versenyt előző napokon, a versenyig a külömben is tiltott mulatást kizáró legnagyobb izgatottságban van. A verseny végeztével többnyire el is kell rögtön utaznia rég megszakított foglalkozásához, de a verseny után még pár napig mulatnia egészségi okokból sem szabad. Ettől még azt is, hogy a verseny helyszínére való utazásnál szerei vitelénél, úgy a helyszínén nevezetes összeget költsön, kívánni nem lehet, különösen ha meggondoljuk, hogy a csónak(‘g3'letek tagjai túlnyomó részben szerény vagyoni viszonyok közt élnek, a minden- napij tapasztalat igazolván, hogy a jó mód az evező-sport iránti előszeretettel megfordított arányban áll. Nem ifjúságunkban van tehát a hiba, hanem a vázolt viszonyokban. MIHÁLK0Y1TS TIVADAR. (Vége köv.) Alakítsunk olvasó-köröket. Hűvössé vált az idő. A letartott mezőkön csi- pős, hideg szél csörtet végig. Már tegnap betákaródzott a föld — ez a mi tápláló anyánk — fehér hóduny- hájával, hogy pihenjen, hogy aludjék egész kikeletig. A falusi embernek — aki szokva van a sürgés- forgáshoz a szabad természetben — most következnek be a legunalmasabb napjai. A szobába szorul, valóságos rabja lesz a csúf időnek, a zordon hidegnek. Korán alkonyodik, a délután már kezdete az éjszakának. A nappal egyik része teli estékké változik. Mit csináljon ilyenkor az ember ? Csak agyon kell ütni valamikép az unalmas időt. Összeül hát a szomszéddal, előveszi a Iwrminczkét levelii bibliát és kártyázik. Ha ezt is megunja, ott a korcsma. Telik még a ládából s van még hitel. Az olvasókörök nagy áldása, a téli időben tűnik ki legjobbaa. Minő jó, ha van közelünkben egy biztos hely, ahol kályha melegénél, zavartalanul kezünkbe vehetjük az újságot és szórakozhatunk. Minő jó, ha tudunk egy csöndes tanyát, ahol ismerőseinkkel szót válthatunk, elbeszélgetvén az ország dolgáról, a magunk bajáról. Minő jó, ha van egy menedék, amely elhúzza az embert a kénytelen korcsmázástól. Bizonyára kívánatos volna, hogy minden valamire való községben alakittassek egy ilyen olvasó-kör. Sok haszna van ennek, még azonkívül is, amit elmondottunk. Több szem többet lát, a vállvetett munka mindig sikeresebb, mint az egyes ember törelcvése. Ha 20—30 erő összeáll, az már erő, amelyet respektálni kell. Pedig be sokszor kellene, hogy össszetarfsunk. Ott vannak a község ügyei, az ország dolgai. Ezekhez szavunk van. Hiszen azért fizetjük az adót, hogy részt vegyünk a közügyekben. Az alkotmányos élet adott nekünk voksot, amelyet kötelességünk latba vetni annak idején. Csakhogy persze, mindenki azzal húzódik felre a cselekedetnek mezejéről, hogy 5 gyenge egymagában. Hol lehetne pedig az egyesülést jobban keresztül vinni, mint az ilyen körökben? Ott folytonos az érintkezés; egy bizonyos erkölcsi kapocs képződik a tagok között. Felvilágosíthatják egymást, fejleszthetik szellemüket, pezsgőbbé, élénkebbé tehetik a politikai és társadalmi életet. Aztán az anyjuk is hasznát veheti egy jó olvasó-körnek. Ura révén szép és érdekes könyveket kaphat onnét olvasásra. A mai sanyarú világban, midőn vajmi kevés telik könyvvásárlásra, ez is valami ám. Mert hiszen az asszony sem akar elmaradni a világtól, ő is örül, ha szivgyönyörködtető, észgyarapitó olvasmányok juthatnak olykor-olykor a kezébe. Ha kor alakításáról van szó, rendesen azt vetik ellen, hogy nehéz dolog az. Dehogy nehéz. Csak jóakarat kell hozzá. Nincsen olyan magyar község, ahol iO—50 Írástudó ember ne volna. Ha ezek összeállnak: mindjárt kész az olvasó-kör. Az alapszabályok megcsiná- lása nem ördöngős munka. Körülbelül egyforma az valamennyi körben, kaszinóban. Ha máskép nem boldogulnak vele: kérjenek egy példányt kölcsön valamelyik kaszinótól és csinálják ez után. Aztán írják le liárotnszor, ragasszanak rá megfelelő stemplit s a szolgabiró utján terjesszék fel a belügyminisztériumhoz. Á belügyminisztérium tartozik jóváhagyni az ahj szabályokat, ha csak valami államellenes nem foglaltatik bennük. A tagsági díjból aztán bérelni lehet egy szobát, tartani egy-két jó lapot és kész a kaszinó. Jaj, de hát a tagsági-díj ?! jajdul fel bizonyára nem egy. Természetes, hogy tagsági díjra van szükség, mert ingyen sem helyiséget, sem újságot nem adnák. Csakhogy ez az egy, vagy két hatos, ami egy- egy tagra havonkint jut, bizony nem tesz tönkre senkit. Sőt ellenkezőleg, egyenesen haszna van mellette. Az újságon magám megnyeri tízszeresen az egész tagsági dijat. Hát még a hely, a szórakozás, a tanulás ! Különösen nekünk, akik Kossuth apánk zászlóját követjük, föltétlenül szükségünk van az ösz- szetartó kapocsra. A kormány hatalmával, erőszakoskodásával csak úgy küzdhetünk meg győzedelmesen, ha vállat vállhoz teszünk. Az olvasókörök pedig erre a legalkalmasabbak. Fel teliá elvtársak! Ahol még nincs, ott alakítsunk olvasó-köröket. Tömörüljünk, egyesüljünk, míg nem késő. Mert bizony, bizony, ha igy folynak továbbra is a dolgok, — rövid idő múlva már későn lesz! VIDÉK. lülezótöld, deezember 10-én. (A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez.) Alig hogy kezdtek lecsillapulni a kedélyek a május hóban elkövetett berhidai és kenesei rablógyilkosság után, máns a nyomorult gazemberek miatt újra felháborodik a társadalom, ügy hiszem, emlékeznek e lap tisztelt olvasói a május havi berhidai és kenesei betöréses rablásra, melyet e b. hirlap közölt legelőbb, s emlékeznek a veszprémi kir. törvényszék ítéletére, mely a gonosztevőket 15 évi fegyház- zal sújtotta. Ez Ítéletet mindenkinek jól esett hallani, mert ha tekintjük e megrögzött gazemberek bűnös életét, akiknek már tisztességes munka helyett keresetforrásuk is törvény- ellenes (dohánycsempészet); akik már emberölés bűntettéért éveket töltöttek a börtönben, — ezeknek részére enyhébb büntetést várni jelen törvényünk értelmében nem lehet, nem szabad. S most mi történt ? A budapesti Ítélő tábla ez ügyre vonatkozó iratokat szépen összepakolván, visszaküldte „pótlás végett“ ; vagyis miután a tárgyaláson védő t. Spitzer ur a jeles képzettségű ifjú kir. ügyészhelyettes által úgy sa- rokba szorittatott, miszerint jónak látta zavarából akként kiszabadulni, hogy yédbeszédet nem mondott, hanem egyenesen kijelentette, hogy „nem állja védenczei ellenében az Ítéletet,“ hanem kívánja, hogy mindegyiknek külön-külőn védője legyen. No de azért ne legyen megsértődve t. Spitzer ur, mert jelen körülmények között védelemről szó sem lehetett. — Egy kapaszkodója lett volna: ráfogni, hogy védenczeit nyomorúság vitte a rablásra, ezt az eszmét kidolgozni prédikácziónak; — de ezt sem tehette, mert a törvényszéki elnök ur által megkérdeztetve, kijelentették, hogy épen nagy szegénységben nem voltak. — Különben pedig mindannyian ugyanegy bűntényt követtek el; mindannyian közvetlen tettesek voltak, — nagyon czeremonialis dolog, nagyon kár annyira jurisálni, annyira védelmükre kelni. Szép pálya, remek hivatás ügyvédnek lenni, — ha az nem feltünniakarás, nem észgymnasztika, nem a bűnös kimentése, de az igazság felderítésében nyer megoldást. Ha valaki, úgy mi falusiak tudjuk azt, hogy mily óriási resen- sust szül a becsületes egyszerű falusi polgárok lelkében is az a körülmény, hogy a rablót, ki százszor lop, mig a rablásra adja magát (mert a rablásnak ez az iskolája) számtalanszor rabol, mig nagynehezen egy véletlen közbejöttével sikerül kézre keríteni, — s ilyenkor az „urak“ fáradhatlanok az „enyhítő körülmények“ keresésében. De Isten ments! Távol állunk attól, hogy mi, egyszerű falusiak a «jogászokénak oktatást adjunk, illetve olyan dologba kapjunk, melynek eredménye csupán szószaporítás! Mi csak az agyon adópréseit s a figyelemre nem méltó, de azért halhatatlan lélekkel s természetes ésszel felruházott nép érzelmeit tolmácsoljuk. S midőn ezt tesszük, tán nem követünk el törvényellenességet. De hogy az uj tárgyalásra térjek, szabad legyen az illető vizsgáló biró ur figyelmét egy körülményre felhívni. Az egyik rabló, név- szerint Majer Jakab mindenki által mosolylyal fogadott azon banális hazugságot tette, hogy az elrablott kétcsövű hátultöltő fegyvert a Balatonba dobta. A helyet meg is mutatta. Amint ez állitását tette, nyomban meg is czáfolta magát. Mert a helyet, melyet kijolölt, nyomban megvizsgálták, sőt másnap a helyi r ó ín. katli. és ref. tanító urak összesen 200 tanítványukat lekisérték a azok lánczot képezve, jóval nagyobb területet, mint a kijelelt hely, apróra megvizsgáltak. A fegyver oda dobva nincs! . . . Azt magukkal vitték (valószinüieg Licsnél hagyták), vagy egy künn levő «jó ismerősük» kezében van már. — Valamint a kés gyermek kezében, a fegyver gyanús ember kezében veszedelmes. — Ezt tudva, a tek. kir. törvényszék sem fogadhatja el, a még ezideig senki által el nem fogadott együgyü hazugságot. Biztos a reményünk, hogy az uj tárgyalás előterem- tendi as eltejtett fegyvert is. K .... a. — Pápa, decz. 10. (A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez.) Rideg, zimankós időben, de istennek legyen hála, jól bemelegített szobában, füstfelliőket fújva fogok az íráshoz. És a meleg elkel; de jó néven vette volna tegnap a színházi közönség is, — mely azt tapasztalta, hogy a fűtés a színházi jelentéseken maradt s igy Thália templomába hogy is juthatott volna (?) No de azért az iparososztály kitett magáért, megjelent nagy számban, mert az ifjúsági egylet könyvtárának gyarapítására volt szánva a jövedelem egy- harmada, — hozott is nekik 14 frtot. S ez kielégítő, mert 28 frt kiadás levonása után egyliarmadrésr jövedelemnek félhelyárak mellett nem, is lehetett többet jósolni. Az iparos ifjnság dalárdája ezúttal is szépen kitett magáért. Hannig Gyula barátom kitartó fáradozásainak dicséretes eredményéről győződött meg a közönség. De Bokor ur társulata városunk igényeinek, nem jól esik megvallanom — nem felelt meg. Egy előadást élvezetnyujtólag tudnak produkálni, — de többet, két férfi és néhány női tag, hogy is volna képes. Bokor igazgatónak, ha a rombadőlt Solymo- zeumot akarja a provinczián megismertetni, egészen máskép kell szervezkednie. Amint van, ez még halvány utánzatnak sem válik be. Érdemesnek tartom továbbá fölemlíteni, hogy városunk két köztiszteletnek örvendő egyénét veszíti el, — de talán a távozók egyike sem bánja meg, mert az előléptető- leg következett be. Az egyik Sült József kir. albiró, ki törvényszéki bíróvá, a másik dr. Csáky irg. rend. főorvos, ki a budai kórházhoz lett főorvossá előléptetve. A társadalmi élet kétségkívül két érdemes, szerény és közkedvelt- ségü alakjával fogyott meg általuk. A múlt hó folyamán halálozott el özv. Markhotné, számos tagból álló családapa, ki gyermekeinek föntartását a postaszállitásból fönmaradt csekély jövedelemből, s nemes- keblű jóakarói könyöradományaiból teljesítette. Az özvegy elhalálozása által a postaszállitásra nézve pályázat lett kiírva, a szegény, gyámoltalan árvák szintén pályáznak s ezen szánandó árvákkal szemben sok a konkurrens s mi több, akadt Pápán egynéhány olyan ur is, aki elég könyörtelen az árvákkal szemben más pályázó mellett befolyását latba vetni. Hisszük azonban, hogy az igazgatóság ismert önállóságát fogja érvényre emelni — s a szánalomra méltó árvákra fogja ruházni a postaszállítási jogot, — elég sajnos, hogy úgy is kegyelemkenyérre vannak kárhoztatva. Valami párhajf'éléröl is suttognak városunkban, melynek szálai még arra az időre nyúlnak vissza, mikor a „Pápai Lapok“ azt a tulszigoruan vett újdonságot hozta, hogy: „a Vadkertben városunk és vidékének in* telligentiája — jól mulatott,“ — s volt összesen Pápáról egy vagy két család arra a mulatságra hivatalos. Ezt ugyan akkoriban a „P. L.“ nem hozta helyre, de most a párbaj valami ügyet helyrehozni volt hivatott. Ó csak mulassatok intelligentia, de ne legyen zárva hallszervetek a nyomor égbetörő jajjai előtt se, mert áll az ige kivétel nélkül: „porrá lesz“. ORPHELIN.
